Nem vagyok nagy keksz-kedvelő, mert nekem mindig a háztartási keksz jut eszembe először, arról meg a betegség... Tea meg pár szem keksz, amivel nem is volt semmi gond, amíg ropogós maradt, de amikor már nem ropogott, akkor sürgősen be kellett áztatnom valamibe, meggybefőtt levébe vagy hasonlóba, különben nem bírtam lenyelni.
Ezért tetszett nekem az a keksz nagyon, amivel Nóra, a fiam osztálytársának az anyukája kínált meg. Ez a keksz ugyanis nagyon ropogós, különösen a széle. Gyorsan el is kértem a receptet és azóta többször is megsütöttem. 20 perc alatt kész, a legbonyolultabb művelet az egészben a csoki felaprítása.
Az eredeti receptben csak búzaliszt van, de a felét kicseréltem kukoricalisztre, hogy még ropogósabb legyen. Akartam még reszelni bele egy kis narancshéjat is, de a gyerekek nem engedték, szerintük így tökéletes.
12 dkg búzaliszt
12 dkg kukoricaliszt
20 dkg vaj vagy margarin
20 dkg barnacukor (sima kristálycukorral is jó)
2 tojás
fél kávéskanálnyi szódabikarbóna
20 dkg keserű csokoládé
4 dkg dió
1 rúd vanília
csipet só
A sütőt 180 fokra melegítjük. A csokoládét és a diót apróra vágjuk.A puha vajat jól kikeverjük a cukorral és vanília kikapart belsejével. Hozzáadjuk a tojásokat, majd a szódabikarbónával elkevert liszteket és a sót. Belekeverjük a csokoládét és a diót. Sütőpapírra teáskanállal kis halmokat rakunk a tésztából, de ne legyenek túl közel egymáshoz, mert egy kicsit szétfolynak. (nekem 25 fér el egy nagy tepsiben). Addig sütjük, amíg aranybarna nem lesz a széle, ez 8-10 perc sütési időt jelent.
Bejegyzések
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése