Csicseriborsó, bab, lencse

Ólomüveg sütemény - ha kevés a karácsonyfadísz

2011-12-23T16:22:00.003+01:00

Kevés a dísz. Kevés a szaloncukor. A mézeskalács is. ( Persze, mert nagy a fa....) Kéne ólomüveg süteményt sütni....

De nem fogok. Mikulás előtt kipróbáltam, az eredmény nagyon szép lett, de az odavezető út felért a Mont Blanc megmászásával (Himalája-effektus). Másrészt hála Edinának és Lacinak rengeteg szaloncukrunk van.....

Több helyen is olvastam erről a süteményről, amit inkább nevezzünk emberi fogyasztásra is alkalmas dísznek. Egy blogban savanyúcukor helyett gumicukrot emlegettek, a biztonság kedvéért beszereztem mindkettőt. Kemény cukorkából nem volt nagy választék: kólás, ibolyás vagy nagyon savanyú sokszínű. (utóbbit vettem a szín miatt). A gumicukornál a gumimaciknak szavaztam bizalmat,mert azt egyébként is szeretik a gyerekek.

Ami még nagyon fontos: olyan szaggatókra lesz szükségünk, amelyekből kicsi és nagy formánk is van. Én idén a német Aldiban tettem szert egy ilyen készletre.

A tésztánál Kiskukta receptjét használtam, de harmadnyi mennyiséggel dolgoztam, ebből is elég sok lett.

A savanyúcukrokat még reggel megtörte mozsárban a lányom, de miután egyéb dolgom is akadt, 3 órát állt a kis tálakban a cukorpor. Természetesen sziklává keményedett,mert anyuka, aki egyébként kémia szakos, nem vette számításba, hogy a cukor higroszkópos, vagyis köti a vizet nagyon... Nekiestünk újra, nekem meg új mozsarat kellett vennem.

A tésztával nem volt gond, kiszaggattuk, cukorpor a közepébe-aztán be a sütőbe.

Kevés a cukorpor. Megolvadt szépen, de nem tölti ki a likat. Nem baj, tettünk még bele. Sült tovább. Tészta nyers, a cukor viszont karamellizálódott. Barna mind.

A következő adagnál korrigáltunk. Előbb bement a tészta 5 percre, utána bőven cukorpor. Gyönyörű. Lásd a képet.

Vérszemet kaptunk. Gumimacik jöttek. Zöld, fekete, piros, narancs. Nem fértek be a lyukakba, úgyhogy fej és végtag amputáció következett. Undorítóan olvadt a sütőben, ráadásul beitta a tészta is. Különösen a fekete rút. A tepsiből lehetetlen kiemelni, hozzáragad a zsírpapírhoz is. Reménytelen.

A szépeket még egy kis cukormázzal is feldíszítettem, aztán mehettek az iskolai karácsonyfára. Néhány mohó családtag azért megdézsmálta, de csodák csodája másnap nem hiányzott belőle több. Az íze ugyanis fertelmes.

Hozzávalók:

750 gramm liszt

250 gramm porcukor

200 gramm méz

150 gramm vaj

3 tojás

1 teáskanál szódabikarbóna

1 kávéskanál őrölt gyömbér

1 kávéskanál szegfűszeg

1 kávéskanál fahéj

töltetlen keménycukorka

A vajat és a mézet felolvasztjuk gőz felett. Levesszük a tűzről, hozzáadjuk a tojásokat és a szódabikarbónát. Utána a többi hozzávalót is belekeverjük. Egy órát pihentetjük folpackba csomagolva (nem kell hűtőbe tenni).

Közben mozsárban megtörjük a kemény cukorkákat.

180 fokra bemelegítjük a sütőt. Lisztezett deszkán 2-3mm vastagra nyújtjuk a tésztát, kiszaggatjuk. A tetejébe szúrunk egy kicsi lyukat, így könnyebb lesz felfűzni. 5 percre sütőbe tesszük, azután a közepébe öntjük a cukorport. Addig sütjük, amíg a cukorpor megolvad, de még nem karamellizálódik.

Advent 3. Diós-marcipános friandise ribizlilekvárral

2011-12-02T01:29:00.005+01:00

Mindjárt itt van advent második vasárnapja. Mondanom sem kell, hogy a Doboz megint üres.... Úgyhogy ma újabb receptek kerülnek kipróbálásra: indul a mogyorós-karamellás gúla és narancsos csillag hadművelet. Ha sikerül, akkor holnap felteszem a képeket és a recepteket és vasárnapig elkészülhetnek. Addig is egy újabb kedvcsináló recept abból a bizonyos német adventi süteményes könyvből.

Marcipános, diós friandise, szerintem nagyon szép neve van.Keresgéltem a net-en, hogy van-e magyar megfelelője a friandise-nek, de azt hiszem, ez egyszerűen a francia aprósütemények gyűjtőneve. Lehetnek sósak is, de döntően édesek. Az a lényeg, hogy kézzel lehessen enni..

A tésztát a késes robotgépemben készítettem el, utána nagyon keveset kellett kézzel gyúrni, ami nagyon fontos az omlós tésztáknál. Sajnos,a díszítéshez nem maradt dióm, pedig úgy lenne igazán szép. Az otthonról hozott készletem nagyon megcsappant, itt pedig tényleg aranyárban mérik.

Hozzávalók (50 darabhoz)

200 gramm hideg vaj

400 gramm liszt

150 gramm porcukor

1 nagy csipet só

1 tojás

200 gramm dióbél

100 gramm marcipánmassza

100 gramm ribizlilekvár

100 gramm keserűcsokoládé

1 darab 123 kcal/517 kjoule

A a kis darabokra vágott vajból, a lisztből, tojásból, a porcukorból és a sóból gyors mozdulatokkal (minél kevésbé olvadjon meg a vaj) sima tésztát készítünk. Folpackba csomagolva 1 órát pihentetjük a hűtőben. Közben félreteszünk 50 szem dióbelet a díszítéshez, a maradékot pedig durvára vágjuk. A vágott diót összekeverjük a ribizlilekvárral és a marcipánmasszával.

1 óra leteltével 200 fokra melegítjük be a sütőt (légkeveréses 180 fok). 50 kis golyót formálunk a tésztából. Kilapítjuk őket és mindegyik közepére teszünk egy kicsit az elkészített masszából. Beburkoljuk a tölteléket, golyókat formázunk és mindegyik golyóra teszünk egy szem diót.

Zsírpapírral bélelt vagy alaposan kizsírozott tepsibe tesszük a golyókat és 20 percig sütjük.

Amikor kihűltek, a keserű csokoládét vízfürdő felett felolvasztjuk, a folyékony, nem túl meleg csokoládét egy kis zacskóba tesszük (pl. fagyasztó zacskó vagy uzsonnás zacskó), amelynek a végén pici lyukat vágtunk. Ennek segítségével berácsozzuk a sütemények tetejét. Fémdobozban sokáig eláll(na).

Advent 2. Konyakos aszalt szilvás, diós cookie

2011-11-23T19:50:00.006+01:00

Nálunk az aszalt szilva 1 napig tart. Gyakran veszek,mindig sütés-főzés céljából, aztán mire odáig jutok-üres zacskó benne néhány mag. Mert aki utoljára evett belőle, még a magot is lusta volt kidobni.

Legutóbb szerencsével jártam, pont maradt annyi, ami fél adag süteményhez kellett. Mert ugye ezek csak próbák, hogy megtudjuk,melyik a legfinomabb. De valami gond lehet a rendszerrel, mert a Kicsi ma felháborodva kiabált,hogy üres a Doboz. A Doboz, ami az ő szemében az utóbbi napokban bőségszaruvá nőtte ki magát. Úgyhogy ma este folyt. köv. Új receptekkel. De a következő recept még a múlt heti termésből való. Kedvcsinálónak vagy kedvetlenítőnek megadom, hány kalóriát (bocsánat, kjoule-t) kell ledolgoznunk, ha megkóstoljuk.

Hozzávalók (40 darabhoz)

250 gramm kimagozott aszalt szilva

20 ml konyak

50 gramm puha vaj vagy margarin

75 gramm kristálycukor

1 tasak vaníliáscukor

1 kiskanál sütőpor

2 tojás

125 gramm liszt

1 kiskanál őrölt fahéj

egy csipet só

100 gramm tisztított, durvára vágott dió

porcukor a díszítéshez

1 darab: 67 kcal/281 kJ

Az aszalt szilvát apróra vágjuk és beáztatjuk a konyakba. Egy éjszakát állni hagyjuk.

Másnap a sütőt bemelegítjük 180 fokra (légkeveréses sütőnél 160 fok). A vajat habosra keverjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd a sütőporral, a fahéjjal és a csipetnyi sóval elkevert lisztet. Végül a dió és az aszalt szilva következik.

Zsírpapírral kibélelünk két tepsit és két kiskanál segítségével diónyi gombócokat készítünk. (Nedves kézzel kicsit "szétlapogathatjuk" őket) 15 percig sütjük.

Még melegen szórjuk meg porcukorral.

Advent 1. Csokoládés-lime-os kókuszcsók

2011-11-22T21:53:00.007+01:00

Ha advent, akkor sütemény. Aprósütemény. Szeretem a non plus ultrát, a nálunk csak "krancedlinek" nevezett koszorúcskát, ami nem más, mint a klasszikus, ribizlilekvárral töltött linzerkarika vagy a mézeskalácsot. A legjobb adventi süteményeket viszont Aachenben ettem: marcipános kiflit, dominosteinét, elisenlebkuchent. Persze,előjött a szokott problémám: mint mindent,ami ízlett,ezt is azonnal reprodukálni akartam otthon. Tavaly karácsony előtt szert tettem egy aprósüteményes német szakácskönyvre francia fordításban (Délicieux petits biscuits), úgyhogy gyorsan neki is láttam a sütésnek. Elővigyázatosságból elrejtettem az elkészült "próbadarabokat" két fémdobozba-olyan sikeresen, hogy húsvétkor kerültek elő.... Nagyon finomak voltak, tehát nyugodtan neki lehet állni már most is-semmi bajuk nem lesz. Legfeljebb elfogynak...

Ezen héten három új receptet próbáltam ki és szavazásra bocsátottam a kérdést: melyik legyen karácsonykor? A három gyerek három különböző süteményre szavazott, úgyhogy mindegyik.....

A három jelölt: konyakos-aszaltszilvás-diós korong, lime-os-csokoládés kókuszcsók és diós-marcipános friandise. Nekem is a kókuszcsók ízlett legjobban, úgyhogy elsőként következzen ez a recept. L-es nagyságú tojással dolgoztam, úgyhogy kisebb tojásoknál inkább 5 fehérjével számoljunk. Az eredeti recept a lime helyett csipetnyi fahéjjal ízesít, de szerintem így sokkal finomabb,nem túl édes.

Hozzávalók ( 60 db-hoz)

4 tojásfehérje

200g porcukor

1 zacskó vaníliáscukor

1 csipet só

1 lime reszelt héja és leve

250g kókuszreszelék

100 gramm keserűcsokoládé

1 darab: 49 kcal/205 kJ

A sütőt bemelegítjük 140 fokra (légkeverésest 120 fokra). A tojásfehérjéket gyenge habbá verjük egy csipet sóval, majd fokozatosan, kicsi adagokban hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a porcukrot, a lime kifacsart levét és lereszelt héját. Végül, amikor már kemény a hab, óvatosan belekeverjük a kókuszreszeléket. Sütőpapírral kibélelünk két tepsit és két kiskanál segítségével apró gömböket formálunk. (sütés közben megnőnek!) 30 percig szárítjuk őket. Rácson hagyjuk kihűlni.

A csokoládét darabokra törjük és egy fémtálban,vízfürdő felett felolvasztjuk. Megmártjuk benne a habcsókokat. Rácsra vagy zsírpapírra helyezzük és megvárjuk,amíg megszilárdul a csokoládé. Fémdobozban sokáig eláll (na).

In memoriam Szürke- Szomorú gasztrotúra a Móriczon

2011-09-03T00:43:00.009+02:00

A Zöld 11 éve került hozzám. 10 éve volt már jogosítványom, de autóm soha, a Zöld volt az első. Hónapokig remegő lábbal és csuromvizes háttal szálltam ki belőle, de aztán valahogy összenőttünk. Nagy bajunk (lekopogom) sosem történt, kizárólag kukákat és konténereket ütöttem el vele. A Zöldnek nincs szervokormánya, klímája, légzsákot sem szereltek bele. Fapados, mégis a világ legjobb autója, mert az enyém.

Amikor kiderült, hogy Brüsszelbe költözünk, megszületett a döntés: családi autóra lesz szükségünk. A Zöld pedig itthon marad, mert nem 1400 km-es távolságokra méretezték és ötünknek meg a csomagoknak nem elég benne a hely. Az elmúlt évek nagy részét a Zöld így a garázsban töltötte, de igen jó szolgálatot tett, amikor repülővel jöttünk haza.

Az első Szürke francia volt és meghazudtolva az ilyen nemzetiségű autókkal szembeni fenntartásokat 100000km-ig nagyot nem hibázott. Igaz, 3 hónaposan már egy brutális támadással kellett szembenéznie: egy őrzött mélygarázsban, 10 másik honfitársával együtt kitépték a kormányát. Valakinek komoly ellenérzése lehetett a francia gyártmányú kocsikkal szemben, a kiérkező rendőrök magyarázatát, miszerint a "lengyelek voltak" a lengyel-magyar barátság nevében határozottan visszautasítom. Az egy hónapi javítást követően az elektronikája kicsit szeszélyesnek mutatkozott, időnként önálló életre keltek a tükrei, de aztán ezen is úrrá lett valahogy a márkaszervíz. Két évig gond nélkül gurult, majd egy jobbkézszabályt figyelmen kívül hagyó albán Fiat beszakította az ajtaját. Különösebben nem villanyozott fel bennünket, hogy a sofőr hibátlanul felsorolta az Aranycsapat névsorát....

Aztán még sokat mentünk együtt. Emlékezetes kirándulást tettünk többek között a Mont Ventoux-ra, a kerékpárosok Mekkájába. Igaz, síri csendben, mert az út felénél kiírta, hogy egy csepp benzinünk sincs. Kút meg nincs a hegyen sehol. Felértünk valahogy, aztán csak gurultunk, gurultunk....

Aztán túllépve a 100000km-et jött a fékcsere, a kuplungcsere és a szomorú döntés: cserélni kell. Annyira megszerettük a Szürkét, hogy az új is ugyanilyen típusú lett, újabb modell, de szürke. Így lett Szürkéből a Régi, és helyette jött az Új. Az Új Szürke. Régit pedig le kellett adni és a hírek szerint némi javítás után Egyiptomban rója az utakat. Megsirattuk és először haragudtunk az Újra. Aztán megszoktuk, megszerettük és hamarosan lekopott róla az Új név. Szürke lett ő is.

Júliusban még hazavitt bennünket Budapestre 2 hónapra való óriási mennyiségű cuccunkkal együtt, furikázott még pár 100 km-et Magyarországon.

Aztán múlt csütörtökön reggel, a visszaindulásunk előtt egy nappal hiába kerestük Szürkét a házunk előtt, ahová előző este leparkoltuk. Hűlt helye volt. A rendőrök később néhány darabját megtalálták egy távoli kukánál. Szeretném azt hinni, hogyha már nem is velünk, de valahol vidáman gurul a Szürke. De sajnos, valószínűbb, hogy órákon belül darabokra szedték, amit még most is nehezen tudok elhinni.

Nagy nehezen tértünk magunkhoz. Meleg volt este, aludni egyébként sem tudtunk volna, így elsétáltunk a Móricz Zsigmond körtér felé. Nagy bánatomban a Bartók Béla úti Dr. Gelatoban megettem 2 gombóc fagyit: bazsalikomos zöldcitromot és ribizlit, érdemes megkóstolni. A férjem pedig megivott két nagyfröccsöt a Húspatikában. A minőség és az ár nem volt arányban, ettől eltekintve érdemes ellátogatni ide. Kisebb sokként ért, amikor a könyvesbolt előtt, ahol a gyerekek kötelező olvasmányait akartam megvenni, két hatalmas kitömött mangalica állt. Aztán megvilágosodtam, hogy itt már mangalicakolbász van Az aranyvirágcserép helyett. Ha már így esett, be is mentem persze és rengeteg érdekes dolgot: gombát, mézet, hentesárut láttam. A legjobban a töpörtyűs csokoládé izgatta a fantáziámat,de annyira borzasztónak találtam a kombináció puszta lehetőségét, hogy nem vettem meg. Így hazaballagtunk üres kézzel, ahol ismét szembesültünk a Szürke hiányával.

Biztosításunk van, csak a visszautazást nem fedezte. Sokféle ötlet felmerült: repülő, kölcsönautó. De aztán kiderült, hogy mindegyiknek van valami hátulütője. Rájöttem, hogy megoldás ott áll a szemünk előtt: a Zöld. Igaz, hogy a nagyobbik fiam és a lányom egy másik autóval jött haza. Igaz, hogy kivételesen megálltunk útközben a barátainknál Nürnberg mellett egy éjszakára. Az is igaz, hogy emelkedőn csak 80-al tudtunk menni. De a kis Suzuki hazahozott bennünket. Mit mondana erre a Kövér Ellenőr a Thomas, a gőzmozdony-ból? "Nagyon hasznos kisautó voltál"......

Mese ráncos McQueenről meg a Himalájáról

2011-08-10T12:31:00.007+02:00

Múlt héten egy esős napon moziba mentünk. A Verdák 2. az első rész óriási sikere után jó választásnak tűnt, bár jobb lett volna,ha elolvasom előtte a kritikákat. Velem együtt sok kisgyerekes szülő esett a fenti hibába, tömve volt a mozi a legkülönfélébb korú gyerekekkel. A büfénél senki sem úszta a kukorica és az üdítővásárlást, ugyanis erre az alkalomra külön műanyag verdás szívószálakat gyártottak. Egészségtudatos anyukák a kóla és fanta helyett vizet tetettek bele,ami igen jó döntésnek bizonyult. A gyerekek ugyanis rögtön leszerelték a kisautókat , amitől a pohár tartalma a ruhájukra,szerencsésebb esetben a földre borult. A nyakig ragadós gyerekek ezután áttértek a kukoricára, amit nem túl előrelátóan zacskóba töltöttek: szerencsésebbeknek az előadás alatt is maradt belőle.

Ezután következett a film. A bevezető ToyStory-s kisfilmen még nagyokat nevettek a kicsik,de a Verdákat először tanácstalan csönd,majd folyamatos suttogás követte. Magyaráztunk. A fosszilis energiánál aztán feladtam. Hallhatóan a többiek is. Az ifjak énekelgettek,járkáltak, sűrűn elhangzott a "pisilni kell". A szülők próbálták menteni a menthetőt, elvégre nem kétfilléres mulatságról volt szó. Az én kisfiam egyszerűen elaludt, úgyhogy a férjemmel nyugodtan végig tudtuk nézni a filmet. 10 év alatti gyerekeknek nem ajánlanám, csak ha James Bond filmeken nőttek fel,környezettudatosan, beutazva a félvilágot...

És hogy kerül mindez egy gasztroblogba? Hosszú ideje nézegettem Kiskukta tortáit és csak a kedvező alkalomra vártam. Olyan ez,mint a hegymászóknak a hegy. Miért másszák meg? Mert ott van. Nekem ez a fondantos torta volt a Himalája. Kapóra jött a kicsi születésnapja,úgyhogy belevágtunk. Az ünnepeltnek a Thomasos tortát ajánlgattam,de hajthatatlan volt: VillámMcQueen kell.

Megmutattam a férjemnek (továbbiakban Kórus),hogy mire készülök.

"Nem lenne jobb,ha vennénk egy tortát?"- kérdezte.

"Nem. Milyen anya az,aki nem maga süti a tortát a gyerekének. Majd meglátod,milyen szép lesz"-mondtam magabiztosan.

Péntek délután elmentünk a bevásárolni: zselatin, rengeteg porcukor,vaj, meg ami kell.Másfél órát hajkurásztuk a piros,zöld,sárga természetes ételfestéket,hogy egészséges tortát állítsunk elő (majd 1 kg cukor felhasználásával...)

Szombat délelőtt a lányom meggyúrta a fondantot, nagyon jó állagú lett. A színezésnél már látszott,hogy gondok lesznek. A McQueen piros helyett barbie-rózsaszín lett az anyag,kis jó indulattal eperszínű. A zöld és a sárga is furcsa árnyalatot öltött, úgy tűnt ,a "fagylaltszínű" ,nem igazán fiús színvilágot sikerült belőnünk. Irány a bolt:újabb adag festék, ezúttal mesterséges:kék, sárga,piros. Újabb próba: iszonyú adag piros festék bevitele

után kis adag " majdnem jó " piros gyurma. A kezünk tiszta festék,amerre néztünk, különböző színű fondant darabkák. Az ünnepelt pedig vidáman gyurmázott. Megmelegedett volna a tekintetem,ha nem egy délelőtt fáradságos munkáját gyúrta volna egy nagy barna gombóccá....

Újabb feladat: fekete gyurma a kerekekhez. Eszembe jutott egy régi szakácskönyvem,ahol egy cukrász leírta,hogy szénné égetett cukorral lehet feketére színezni. Valamit. Nem emlékszem,hogy mit,de úgy döntöttem,fondantot is.10 perc múlva hatalmas füst, egy szétégetett lábos után nem lesz fekete a kerék.

Kórus: " Nem lenne jobb,ha vennénk....."

"De hiszen készen van a fondant,a legnehezebb rész. Innen már gyors lesz."

A fondantnak állnia kell,rátérünk a piskótára. Az évek óta bevált vizes piskóta receptemet sütöm 2 adagban,hogy jó magas legyen.

Piskóta ( 26 cm-es formához)

Hozzávalók:

6 tojás

6 evőkanál víz (vagy 6 evőkanál narancslé)

32 dkg kristálycukor

24 dkg liszt

reszelt narancshéj

zsír a formakikenéséhez vagy zsírpapír

A tojások sárgáját és a vizet ( vagy narancslevet) fehéredésig keverjük a cukorral. Ezután belekeverjük a lisztet és a reszelt narancshéjat. A tojások fehérjét kemény habbá verjük. Óvatosan beleforgatjuk a habot a tésztába. Kizsírozott,lisztezett (a forma oldalára ne kerüljön liszt) tortaformában, először erős,majd 5 perc elteltével közepes lángon készre sütjük. A sütőt nem szabad közben kinyitni,mert összeesik a piskóta. A sütőben hagyjuk hűlni egy rövid ideig,egy fakanállal résnyire kitámasztjuk a sütő ajtaját.

A tészta jól sikerült,de kellett még egy fél adag. Aztán még egy fél, mert rájöttünk,hogy McQueent is meg kell formázni valamiből. Közben megkevertük a krémet (2 adagot, Kiskukta receptje) amibe beletettünk még 5 dkg gőzön felolvasztott étcsokoládét és reszeltünk bele narancshéjat. Margarin helyett vajjal készítettük.

Nagy nehézségek árán felvágtam a piskótát,megkentük a krémmel,így jó magas lett a tortánk. A maradék piskótát kis darabokra tépkedtük és olvasztott csoki-olvasztott vaj keverékével egy jól formázható masszát csináltunk. A kicsi kölcsönadott egy műanyag McQueent és a fiam ennek alapján csinált egy piskótaautót.Hiába mondtam neki,hogy várjunk ,a fondantnak még állnia kell, fűtötte a harci vágy. Lekente porcukorral kikevert vajjal az autót,majd nagy nehézségek árán beborította a piros fondanttal. Mindent aprólékosan megcsinált,szemet, szájat,tényleg teljesen "élethű" lett. Betettük a hűtőbe és nyugovóra tértünk.

Kórus: "Nem lenne jobb,.....?"

"Már majdnem teljesen készen vagyunk .( minden tekintetben,de ezt nem tettem hozzá..)"

Másnap kinyújtottuk a torta tetejére szánt sárga fondantot és nagyon gyorsan,szakadás nélkül be tudtuk volna vonni vele a tortát,ha... a torta nem kezdett volna szétcsúszni.. Szerencsére találtam 4 kicsi fanyársat,úgyhogy ezt is megoldottuk. Mindjárt készen is vagyunk, már csak McQueen hiányzik. Elő a hűtőből és... Földbegyökerezett a lábam. McQueen megöregedett. Annyira ráncos lett,hogy mindenhol kikandikált a piskóta. Hát ezért kell várni a fondanttal. Elkeseredett foltozásba kezdtünk, de mindhiába: igazi roncsverdát állítottunk elő. Újra már nemvolt idő,úgyhogy még egy kicsit szépítgettük a tortát, aztán feladtuk. Dobozba tettem és bevágtam a hűtőbe.

Kórus: "Nem lett volna jobb....."

De.

U.i. Másnap bevittük az óvodába,ahol persze ráncos McQueen nagy sikert aratott. Maradt belőle egy kicsi,úgyhogy végre azt is megtudtuk,milyen íze volt.

Kórus: "Ez tényleg nagyon jó".

Ez februárban történt. A képet elmentettem,de a poszthoz nem volt erőm. A Himalája megvolt.

Jó kaland,de ha nincs legalább két szabad napotok, "ne tegyétek ti leányok"...

Gasztroképeslap Balatonszéplakról

2011-08-08T23:52:00.006+02:00

Három asszony támasztja a biciklijét a széplaki strandon. Az időjárásról, a kihalt partról folyik diskurzus. Aztán az egyik csak úgy megszokásból felkiált: Csemege főtt kukoricát,kürtőskalácsot tessék! Majd fásultan hozzáteszi: Már el is felejtettem,hogy mondják németül....

Szomorú most a Balaton. A rossz idő miatt alig lézengenek páran,leginkább az évek óta itt nyaraló ismerős arcok és néhány csapatnyi német siheder. A zimmer frei helyett megjelenik az "egyéjszakás magyarokat is várunk" felirat.

A Strandbüfé azért üzemel, a melegebb napokon fogy a hekk, a sült kolbász és a palacsinta. És ők sütik az egyik legjobb lángost,amit életemben ettem. A lányok nagyon kedvesek, ugyan a pontos receptet nem árulják el,de megtudom,mi a titkos összetevő, amitől ropogós és utánozhatatlanul finom a lángosuk. Ha végre elkészül a konyhám, ez lesz az első recept,amit ki fogok próbálni.

Ha valaki friss gyümölcsöt szeretne vásárolni,akkor érdemes a Sió hűtőházát felkeresni.A Balatonszéplak-felső-i vasútállomással szemben kell felkanyarodni a telephely felé (táblák jelzik az utat) és jutányos áron juthatunk most éppen őszibarackhoz, körtéhez, de vettem már itt sárgabarackot és meggyet is.

A kedvenc helyünk a Calypso. Ez egy családias étterem a vitorláskikötőnél,ahol ismerősként üdvözlik egymást a pincérek és betérő hajósok. Van mellette egy kis játszótér és még arra is gondoltak,hogy lábbal hajtható autókat tegyenek ki a gyerekek számára.

Igazi gyerekbarát hely,az étlapon is külön fejezetet szentelnek a gyerekeknek (külön elismerés a méhecske alakban tálalt fagylaltért).

Idén szakácsot cseréltek, ez az étlapon és az ételek színvonalán is nyomott hagyott. A férjem évről-évre harcsapaprikást eszik túróscsuszával,most is ennél maradt és állítólag ez volt az eddigi legjobb próbálkozása. Én mindig a kakasherepörköltet választottam,de az sajnos,nem szerepel az étlapon. így most sokmagvas bundájú, camemberttel, aszaltszilvával töltött csirkemellet rendeltem eper-szeder szósszal.

Jók az ételek,bőségesek az adagok.A pincérek kedvesek,a kiszolgálás gyors. Már csak a Nap hiányzik...

Császármorzsakedvelőknek-Darás rétes Vas megyéből

2011-07-25T10:40:00.004+02:00

A nagymamám még természetesen maga nyújtotta a rétest, néha anyukám is megcsinálja, én már leginkább réteslapból dolgozom. Sütünk túróst- kizárólag sósan, sok tojással, hogy könnyű legyen, meggyes-mákost, sima meggyest, almást, néha káposztást. Az én kedvencem a darás. Sehol másutt nem találkoztam ezzel, csak Körmenden a nagymamámnál, bár a sógorom úgy emlékszik, hogy a Baranya megyei nagymama is sütött ilyet. Aki szereti a császármorzsát ( nem az igazi Ferenc József-félét, hanem a darából készültet), nem fog csalódni benne, érdemes kipróbálni. A lekvárnak darabosnak lennie, a legjobb a dzsem. Az enyémben most meggylekvár volt, lecsepegtetett meggybefőttel is meg lehet csinálni. Pontos cukormennyiséget nem tudok írni, ízléstől és a lekvár édességétől is függ. Utólag porcukorral lehet korrigálni.

Hozzávalók ( 2 rúd réteshez)

1 csomag 6 leveles réteslap

0,5 l búzadara

2 db tojás

6 evőkanál olaj

4 dl tejföl

csipetnyi só

ízlés szerint cukor ( 3 púpozott evőkanál)

fél üvegdarabos meggy, málna vagy ribizlilekvár

reszelt citromhéj

1 zacskó vaníliáscukor (ez nem kötelező)

olaj vagy olvasztott zsír a réteslapok megkenéséhez

Először a tölteléket készítjük el. A tojást habosra keverjük a cukorral (vaníliáscukorral) és a csipetnyi sóval. Hozzáadjuk a darát, a 6 evőkanál olajat, majd a tejföllel simára keverjük. Belereszeljük a citromhéjat. Ezután legalább egy órát állni hagyjuk.

Nedves konyharuhán kiteregetjük az első réteslapot, megkenjük olajjal, ráhelyezzük a másodikat, ezt is megkenjük olajjal, majd következik a harmadik. Ezen elosztjuk a darás töltelék felét, és majd darán szétosztunk néhány kanál meggylekvárt. A konyharuha segítségével feltekerjük és zsiradékkal kikent tepsibe fektetjük. Hasonlóan járunk el a második adag réteslappal is.

A sütőt 210 fokra melegítjük (légkeveréses sütő), 7 percig ezen a hőmérsékleten sütjük a rétest, majd 130 fokra csökkentjük és további 15-20 percig hagyjuk a sütőben. A rétesek tetejét megkenjük zsiradékkal és aranysárgára sütjük. Még melegen megszórjuk porcukorral.

Spenót, tükörtojás, sültkrumpli

2011-07-21T19:53:00.004+02:00

Életemben kétszer kerültem közelebbi kapcsolatba a közétkeztetéssel. Alsós koromban, amikor két évig napközis voltam, és az egyetemen az ún. á la carte jegyek kapcsán. Míg az utóbbira kifejezetten szívesen emlékszem-olyan helyeken ettünk, mint a Kárpátia, a Bölcs Bagoly vagy a Közgáz menzája, az előbbi kifejezetten rossz emlékeket ébreszt bennem. Persze a legendás csokoládémártásos piskótát én is nagyon szerettem, de a csütörtök reggeli meleg tej, föllel a tetején-mosogatóvíz szagú műanyagbögrében tálalva, az uzsonnára kapott savanyú túrós kenyér rettenetesek voltak. Akkoriban az étel elosztása az asztaloknál történt-legkisebbként (nem értem el a 20 kg-ot és a 110 cm-et is alulról közelítettem) mindig én kaptam utoljára. Amit szerettek a többiek, abból kevés jutott-amit nem, abból az összes maradékot a tányéromba merték. Az ebédek közül a legnagyobb csalódást a főzelékek okozták, mert még véletlenül sem emlékeztettek az otthon megszokottra. A spenót híg volt és keserű és csak egy keménytojás árválkodott rajta. Ebből aztán kaptam bőven...

Ennek ellenére ma is ez az egyik kedvencem és a gyerekeim is nagyon szeretik.

Persze úgy, ahogy otthon készült: krémes, enyhén fokhagymás, tükörtojást és sült hasábburgonyát ettünk hozzá.

Hozzávalók:

30 dkg friss spenót

1 liter tej ( vagy 8 dl tej és 2dl tejszín)

1 zsemle (nem baj, ha száraz)

2 diónyi vaj

3 csapott evőkanál liszt

2 gerezd fokhagyma

A zsemlét beáztatjuk annyi tejbe, amennyi ellepi. Egy lábosban felolvasztunk egy diónyi vajat és rádobunk egy marék spenótot. Kicsit megpároljuk, majd adagonként hozzáadjuk a többi spenótot. Kihűtjük és kinyomkodjuk a levét. A spenótot és a tejbe áztatott zsemlét összeturmixoljuk (ha kell, adunk még hozzá tejet).

Egy diónyi vajat felolvasztunk és 3 evőkanál liszttel híg, világos rántást készítünk. Felöntjük a spenótos turmixszal. Folyamatos keverés mellett felforraljuk-tejjel a megfelelő sűrűségűre hígítjuk. A fokhagymát apróra vágjuk, sóval eldörzsöljük-ezzel ízesitjük a spenótot.

Barackos gombóc a retró jegyében

2011-07-20T16:37:00.002+02:00

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer régen, nagyon régen egy építőtábor Martonvásáron.Kukoricacímerezés céljából szállítottak bennünket oda több budapesti gimnáziumból két hétre, olcsó és lelkes munkaerőként. Hajnali 6-kor keltünk a Jó reggelt, itt a tej című dalra, majd némi reggeli után kiszállítottak a kukorica földre. A helyszínen aztán kiderült, hogy a kukorica még nem hányta ki a címerét, úgyhogy a két hét alatt talán háromszor került sor erre az akcióra, akkor is csak fattyazás céljából. Röpke másfél óra alatt kész is voltunk a művelettel, utána az árnyékban üldögéltünk vagy az M7-es forgalmát tanulmányoztuk.

Délben már be is hoztak bennünket a táborba és nagyjából azt csináltunk, amit akartunk. El lehetett menni a Velencei-tóra fürdeni, emellett esténként olyan zenekarok adtak koncertet, mint az akkor épp csúcsra törő Első emelet. Elsőként hallhattunk egy pár részletet a HBB legendás Vadászat című albumáról, művészfilmeket vetítettek-olyan volt, mint egy gondtalan nyaralás. Aztán a második héten beütött a krach szalmonella formájában. Szabályos karantént hirdettek meg,-lélek a táborból se be, se ki. A "vérpettyes tányérokra" konzervek kerültek és a koszt minősége számottevően romlott. Mondhatnám, alig kaptunk élelmet. Bátor apám időnként áttörte a barikádot -miután ő is hasonló területen dolgozott, beengedték- és hozott egy kis párizsit meg gyümölcsöt. De a második hét végére kiéheztünk rendesen.

Úgyhogy otthon együltő helyemben megettem 20 barackos gombócot, azóta is ez a rekordom.

Ma is ez volt ebédre és a retro hangulat jegyében "vérpettyes" tányéron tálaltuk, amit nagyon régen egy felszámolt építőtábor hagyatékából vettünk..

Hozzávalók (78 gombóchoz):

1kg lisztes burgonya

65 dkg liszt (ez a burgonya minőségétől függően több vagy kevesebb is lehet)

1 tojás

1 diónyi zsír vagy vaj (ez nem kötelező)

só

39 db apró sárgabarack (ez 75 dkg volt) elfelezve

39 db kockacukor ( nekünk nagy méretű volt feleztük, de kicsiből 78 db kell)

5 evőkanál olaj

25 deka zsemlemorzsa

A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk és krumplinyomón áttörjük (vagy a reszelő kislyukú részén lereszeljük). Összegyúrjuk 50 deka liszttel, 1 tojással,a diónyi zsiradékkal, és egy teáskanál sóval. A krumpli minőségétől függően megy bele a többi liszt, az a lényeg, hogy ne ragadjon a tészta, de viszonylag puha legyen. Kb. 2 cm vastagra kinyújtjuk a tésztát, 2 cm széles rudakat vágunk belőle. Majd a rudakból akkora darab tésztákat vágunk, amibe kilapítva bele tudunk csomagolni egy fél sárgabarackot és egy fél kockacukrot. (a cukor a mag helyére kerül...) Becsomagolás után gombócot gömbölyítünk belőle.

Egy nagy fazékban sós vizet forralunk és adagonként kifőzzük a gombócokat. Akkor jó, amikor feljön a víz színére.

Közben egy lábosban az olajon aranysárgára pirítjuk a zsemlemorzsát. Elosztjuk arányosan a kifőzött gombócok mennyiségének megfelelően. Az egy adag gombócra való morzsa mennyiséget kettéosztjuk, egyik fele a lábosba kerül, erre a kifőtt gombóc, majd a morzsa másik fele. Ezután óvatosan, fedő alatt összerázzuk a gombócokat és a morzsát.

Sóskamártás - kincs, ami nincs....

2011-07-19T17:56:00.002+02:00

Brüsszelben nincs sóska. Helyesebben kétszer találtam: egyszer a cserepes fűszernövények között a szupermarketben, másodszor meg vagy három maréknyi halvány levelet a piacon. ízesítőnek szánták őket, az általam ismert sóskás receptekhez kevés lett volna bármelyik.

Gyerekkoromban rengeteg sóskamártást ettem, gyors ebéd volt krumplival és reszelt kemény tojással. Rendszerint azokon a napokon került asztalra, amikor a mamám mosott és a keverőtárcsás mosógépes-centrifugás művelet az egész délelőttjét igénybe vette. Télen is gyakran ettük, tett el sóskát, felerészt kerti sóskát használt meg szedtünk hozzá vadsóskát a réten. Különösebben nem szerettem, mert elég hamar éhes lettem utána-úgyhogy zöldség ide vagy oda, fogyókúrás ételnek sem felelt meg. Most, hogy az "elérhetetlen" ételek közé került a tökfőzelékkel együtt, nagyon hiányzott.

Még itthon többször megpróbáltam főzni a gyerekeimnek, de valamiért mindig fertelmesre sikeredett. Hol túl savanyú volt, hol egyáltalán nem lett az. Hol olyan sűrű lett, hogy megállt benne a kanál, hol meg olyan híg, mint a leves. Főzőpályafutásom mumusai a főzelékek és a mártások lettek, ma is ezektől félek legjobban. Ha valahol, itt számít, hogy mit szokott meg az ember gyerekkorában, mert ugyanazt az ízt akarja érezni most is. Úgyhogy ma sóskát főzettem ebédre és pontosan leírtam az arányokat. Van benne rántás és habarás is-szerintem sokkal finomabb így, mint szimpla habarással. A köret mindig ún. "resztelt" burgonya és reszelt keménytojás.

Hozzávalók:

30 deka sóska

4 csapott evőkanál liszt

3 evőkanál olaj

2 dl tejföl

só

cukor

A körethez

1 kg nem szétfövő burgonya

3 evőkanál olaj

A sóskát forró vízbe dobjuk egy pillanatra, amíg a levelek "összeesnek". Ezután annyi lével összeturmixoljuk, hogy sűrűbb krémlevesre emlékeztessen. Kihűtjük.

Hígabb rántást készítünk három evőkanál olajból és három csapott evőkanál lisztből. Zsemleszínűre pirítjuk (nem túl sötétre) és felöntjük a turmixolt sóskával. Időnként megkeverve felforraljuk. Közben a maradék egy evőkanál lisztet simára keverjük először egy kis adag tejföllel, majd hozzáadjuk a többit is. Ezt folyamatos keverés mellett a sóskához adagoljuk (habarás). Sózzuk, cukrozzuk-kis adagokkal dolgozzunk, mert könnyű elrontani. Ha túl sűrű lenne, még egy kis vizet adhatunk hozzá. Ha pedig nem lenne elég savanyú, a citromlé sem árt neki.

A körethez héjastól megfőzzük a krumplit, meghámozzuk és kihűtjük. Ezután olajat forrósítunk egy serpenyőben és a reszelő nagylyukú oldalán belereszeljük a krumplit. Jól megpirítjuk.

Bajai halászlé gyufatésztával

2011-07-18T19:59:00.005+02:00

Ma volt a fiam születésnapja és szokás szerint halászlét rendelt. Nálunk mindig bajai halászlé készül gyufatésztával, mert a Papám egy Baja melletti kis faluban született, ahol csak ezt a változatot főzték. Egyetlen titka van: a jó minőségű fűszerpaprika. Mi mindig házi paprikát veszünk Dávodról, egészen más a színe és az íze, mint a bolti paprikáknak. A halászlébe pontyból készül ( kell bele a feje és a farka), de jó bele egy harcsa fej vagy 3-4 törpeharcsa. Azért pontyból a legjobb, mert a pontyhús zsírtartalma adja a legjobb levet. Passzírozni nem kell, a tészta viszont elengedhetetlen. A receptnél arányokat írok 1 kg-ra halra számítva, természetesen ez is annál jobb, minél nagyobb mennyiségben készül

Hozzávalók:

1 kg megtiszított ponty

3-4 törpeharcsa (nem kötelező)

1 nagy fej hagyma-vékony szeletekre vágva

1 púpozott evőkanál jó minőségű őrölt pirospaprika

szárított csöves paprika vagy egy zöldpaprika

ízlés szerint só

Egy fazék aljába rétegezzük a hagymát. Rárakjuk a kettőbe vágott halfejet (a vágott felével lefelé), a farkat, az uszonyokat, a megtisztított törpeharcsákat. Ezekre helyezzük a halszeleteket. Beletesszük a csöves vagy a zöldpaprikát. Óvatosan felöntjük annyi vízzel, ami ellepi. Erős tűzön felforraljuk, amikor forr, beletesszük az őrölt pirospaprikát és ízlés szerint sózzuk. Ezután még fél óráig takaréklángon főzzük.

A gyufatésztához

fél kg finomliszt

4 tojás

kevés só

A hozzávalókból kemény tésztát gyúrunk. 3 mm vastagra kinyújtjuk és ugyanolyan széles metélt tésztát vágunk belőle. Forró, sós vízben kifőzzük, amit hideg vízzel leöblítünk. A forró halászlével tálaljuk.

Békebeli sárgabaracklekvár

2011-07-17T13:54:00.002+02:00

Van nekünk egy sárgabarackfánk. 8 éve ültettük, de eddig még 10 baracknál több sosem termett rajta. "Idén megmutatja magát"-mondta minden évben bizakodva a papám, de ezen már csak röhögni tudtunk. Nem mutatta meg magát sem a barackfa, sem a meggy, sem a szilva. Évekig Széplakon a Siónál vettük az apró barackot, hogy legyen egy pár üveg baracklekvár a fánkhoz, a palacsintához meg a zserbóhoz.

Idén végre minden megmutatta magát. Úgyhogy most cukrot veszünk és üvegeket koldulunk. A fa még roskadásig van barackkal, de ma, a 30. üveg után befejezzük a lekvárkészítést. Barackból. Mert málna, egres, josta van még sok, az őszibarack meg még csak ezután jön.

Ez a lekvár régi családi recept alapján készül és még nem ettem finomabbat. Az a legjobb, ha nagy méretű barackból (nekünk a kecskeméti fajta van) készül és vannak benne félérett szemek is. Mindig kis adagokban főzzük, rövid ideig, a régi réz habüstben (rozsdamentes edényben is meg lehet csinálni.), ezért marad világos a színe.

Hozzávalók (egy adagból 2 és fél üveg(0,7dl) lekvár lesz)

1 kg hámozott, magozott sárgabarack

60 dkg kristálycukor

szalicil

rum vagy barackpálinka a tetejére

Vizet forralunk és a barackokat annyi időre mártjuk forró vízbe, hogy a héját könnyen le tudjuk húzni. A kristálycukorhoz hozzáöntjük a barack levét és kb. fél dl vizet. Felfőzzük a szirupot, amikor forr, hozzáadjuk a barackot. 10 percig főzzük majd forrón sterilizált üvegekbe töltjük. Megvárjuk, amíg teljesen kihűl (mi általában 1 napot várunk). Egy evőkanál alkoholban feloldunk egy késhegynyi szalicilt és a lekvárok tetejére merünk annyit, hogy a felületüket ellepje. Ezután dupla celofánnal lekötjük.

Lemis- török spenótos lepény

2011-07-11T23:27:00.005+02:00

Van az én férjemnek egy jó szokása: akármerre utazik a világban, hoz nekem egy helyi szakácskönyvet. Vagy fűszert. Vagy valamilyen konyhai szerkezetet.

Most Törökországban járt és hozott mindhármat. Fűszert: sumac-ot (cserszömörce-port) cserépedényeket és egy szakácskönyvet.

Ez utóbbit Sahrap Soysal jegyzi A cookery tale címmel. A könyv bemutatja az egyes török tartományok konyhaművészetét, kiemelve egy-egy jellegzetes ételt. Első olvasásra egy lepényt szúrtam ki, helyesebben nem is a lepényt, hanem a terítőt... A terítő ugyanis nagyon ismerős,dávodi nagymamám tucatjával hímzett ilyen kalocsai mintát. Hogy Sahrap asszony hazavitt egy kis magyar souvenirt és az jól mutatott a birkaragu és a spenótos lepény alatt vagy ez aGümüşhane tartományiak népi motívuma, valószínűleg nem fog kiderülni. (A könyvben minden egyes tartománynál más-más szövött-hímzett kézimunka látható). Mindenesetre megmutatom a terítőt a birkaragu alatt, itt jobban látszik:

Most pedig következzen végre a lepény. Az eredeti tésztát kicsit átdolgoztam, mert végre megtaláltam az ideális msemmen receptet. Akik rendszeresen olvassák a blogot, már találkoztak a fetával és csípős olajbogyóval töltött marokkói palacsintával. Most végre olyan lett a tésztája, mint amilyet a Gare du Midi piacon az arab árusok csinálnak, hála Alia videójának. A spenótos töltelék és a forma viszont authentikus, a tejföl kevés chilipaprikával kikeverve pedig saját találmány. A paprika viszont sajnos, nem kalocsai, a brüsszeli kertünkben termett.

Hozzávalók:

3 csésze liszt (63 dkg)- (a videóban 1 csésze semoulina-t ír, ez nagyon apró szemű dara)

1 evőkanál cukor

1 evőkanál só

1 tasak szárított élesztő

450 ml meleg víz

2 evőkanál olaj

A lisztet összekeverjük a sóval, a cukorral és a szárított élesztővel. Fokozatosan adagoljuk hozzá a vizet és az olajat, amíg összeáll a tészta és már nem ragad. Ezután 10 percig dagasztjuk, majd langyos helyen letakarva állni hagyjuk.

Töltelék:

1 kg spenót

3 evőkanál vaj

1 csokor újhagyma vagy egy kis fej hagyma vagy 2 gerezd fokhagyma

fél teáskanál só

frissen darált feketebors

frissen darált szerecsendió ( ízlés szerint)

Az apróra vágott hagymát vagy fokhagymát megpároljuk a felolvasztott vajon, majd hozzáadjuk adagonként a csíkokra vágott spenótot. Sózzuk, borsozzuk, szerecsendióval fűszerezzük.Addig pároljuk amíg teljesen el nem párolog a leve. kihűtjük.

Ezután a megkelt tésztát átgyúrjuk, majd Alia módszere (videó) szerint olajos kézzel kb 12-14 gombócot formálunk belőle. 15 percig hagyjuk kelni őket, majd egyenként egy-egy kört nyújtunk belőlük. Egyszer össze is lehet hajtani őket, majd újra kinyújtani, de ezt el is hagyhatjuk.

A tölteléket annyi részre osztjuk, ahány tésztagombócunk van. A töltelékkel megkenjük a tésztát, félbehajtjuk és az ujjunkkal összenyomjuk a szélét.

Teflonserpenyőben vagy palacsintasütőben kevés olajat forrósítunk és közepes tűzön megsütjük a lepény mindkét felét.

Csúnya és finom - Kukoricás, fetás tortilla 30 percben

2011-03-06T10:34:00.008+01:00

The blog must go on... Hosszú hallgatásom oka, hogy a fényképezőgépünk elromlott és telefonnal nem lehet olyan szép képeket csinálni. Ez a bejegyzés is ezt igazolja, de tortilláról egyébként sem láttam még igazán szép fotót.

Húsvétig vegetáriánusok vagyunk. Igyekszem változatosan főzni, sok új receptet kipróbáltam, ez az egyik, ami műsoron is maradt.. Egyrészt, mert nagyon gyors, 30 perc alatt elkészül. Másrészt minden, amiben kukorica és feta van, egészen biztosan elfogy az utolsó morzsáig. És az sem zavar senkit, hogy cukkinit is reszelek bele...

A receptet egy francia szakácskönyvben találtam, ahol lépésről lépésre bemutatják a hozzávalókat, a részfolyamatokat és a végeredményt.

Hozzávalók

300 gramm burgonya

1 közepes fej vöröshagyma

1 kisebb cukkini ( el is maradhat)

1 kis doboz kukorica konzerv

150 gramm feta

6-8 tojás

olívaolaj

só, bors

Egy kis lábosban feltesszük a vizet forrni a burgonyának. Meghámozzuk és kb. 1cm-es kockákra vágjuk a krumplit. Forró, sós vízben 5 percig főzzük, leszűrjük, hűlni hagyjuk. A cukkinit héjastól lereszeljük a nagylyukú reszelőn, a hagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk. A sütőt grill fokozatra kapcsoljuk. Egy 24cm átmérőjű teflonserpenyőben 2 evőkanál olívaolajat felforrósítunk és megpároljuk benne a hagymát és a cukkinit. Sózzuk, borsozzuk, majd hozzáadjuk a burgonyát és a lecsepegtetett kukoricát. Kb. 2 percig pirítjuk. A tojásokat egy kis sóval felverjük és a megpárolt zöldségekre öntjük. A fetát a lepény tetejére tördeljük úgy, hogy belemerüljön a tojásba. Megvárjuk, hogy kissé megszilárduljon az alja. Ezután alufóliával beburkoljuk a serpenyő fülét (ha műanyagból van) és 5 percre betesszük a grill alá. Aranysárgára sütjük.

Chili con carne- avagy hogyan lakassunk jól kamaszokat...

2011-01-05T23:52:00.008+01:00

Mindig elképedve néztem, amikor nagynéném előhúzta a 10 literes fazekát és nekilátott a gulyásnak. Egyik unokabátyám elérte a két métert, a másik csak 186 cm-re nőtt, de az étvágyukat tekintve 3-3 főt tettek ki mindketten, és akkor még az apjukról nem is beszéltünk. Úgyhogy az ebédek, ahogy növekedtek a fiúk 4, 6, 8 majd 10 személyre készültek, és vacsorára is hasonló adagokban kellett gondolkodni.

Nekem is egyre nagyobb edényeket kell vennem, mert a kamaszok tudnak enni. Különösen, ha fogukravaló akad. Akkor aztán kiderül, hogy az egyébként madárétkű lány is szemrebbenés nélkül bekanalaz két tányér chilis babot vagy legyűr egy hatalmas pizzát.

Úgyhogy amikor a fiam bejelentette, hogy három barátja nálunk vacsorázik, azonnal 12 személyes adagot főztem a chili con carne-ból. Egy kis tálkával még össze tudtam kapargatni a férjemnek, mert a többit egy szempillantás alatt eltüntették. Két óra múlva persze megint éhesek lettek, még jó, hogy maradt a karácsonyi mézeskalácsból.

A chili-t Jamie Oliver receptje alapján főzöm, kicsit átalakítva, pl. teszek bele oreganót is, a fahéjjal viszont most nagyon csínján bántam. Nemrég meghívtunk egy kedves belga házaspárt ebédre és kezdő fogásként marhahúslevest főztem. Volt abban marhafaroktól kezdve a velős csonton át a rengeteg zöldségig minden, hogy igazán "emlékezetes" legyen. Az is lett... Mindig szoktam bele tenni egy egészen kicsi darabka fahéjat, nem lehet észrevenni, viszont kifejezetten jót tesz az ízének. Most nem egy kis darab sikerült, hanem legalább három kis darab. Vagy négy. Vagy öt. Azt hittem, mindet sikerült kipiszkálnom, de nem. Igaz, ez csak órák múlva derült ki, amikor a férjem belekóstolt. "Ennek valami keleti íze van"-mondta vészjósló hangon. Nem volt mit tenni, újat főzni már nem volt időnk, úgyhogy így került asztalra. Igazi magyar húsleves címen harangoztam be, vendégeink kérésére részletesen el kellett mesélnem a receptet. Kétszer is vettek belőle, majd a végén megjegyezték, hogy nem is tudták, hogy a magyarok ennyire szeretik a fahéjat...... Hááát... Mi alig bírtuk legyűrni, pedig tényleg nem volt rossz. Csak nem húslevesnek kellett volna enni....

Most következzen a chili con carne, ezúttal csak 4 személyre

Hozzávalók

500 gramm darált marhahús (marhalapocka)

2 közepes fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 kávéskanál őrölt köménymag ( még jobb, ha mozsárban kicsit összetörjük)

1 chilipaprika karikára vágva, magtalanítva

2 teáskanál szárított oregáno

1 kávéskanál cayenne-i bors

1 kis darab fahéj

só, őrölt bors

2 doboz 400 grammos hámozott paradicsomkonzerv

2 doboz 400 grammos vörösbab (kidney bab) konzerv

200 gramm olajban eltettaszalt paradicsom turmixolva (ez nem volt itthon)

1 kis doboz kukoricakonzerv -opcionális

3 evőkanál olívaolaj

A hagymát és a fokhagymát nagyon apróra vágjuk és olívaolajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a chilipaprikát, a köménymagot, a cayenne-i borsot, majd a darált húst. Sózzuk, borsozzuk, meghintjük oreganóval. Ezután hozzáadjuk a paradicsomkonzerveket (ha túl nagyok a paradicsomdarabok, akkor fakanállal összenyomkodjuk.) és a darabka fahéjat. Ha van aszalt paradicsomunk, az is most kerül bele. Ezután egy darab zsírpapírt teszünk a lábos tetejére, majd lefedjük. Másfél órán át kis lángon főzzük. A vörösbab- és a kukoricakonzervek levét leöntjük, kicsit leöblítjük. A húshoz adjuk és még fél óráig főzzük. Reszelt sajttal tálaljuk. Friss kenyér vagy tortillachips illik hozzá.

Elzászi savanyú káposzta-avagy miért nincs nálunk malac újévkor?

2011-01-01T22:03:00.003+01:00

Jó pár éve nagyszabású szilveszteri bulira készültünk. Eszter barátnőm éppen egyedül volt, ezért előre megbeszéltük, hogy nálunk alszik és másnap velünk tart az újévi sültmalac-lakomán. Még soha nem sütöttem malacot, átböngésztem néhány szakácskönyvet és Stahl Judit zöld könyvében megtaláltam az ideális receptet. Egész éjszaka alacsony hőmérsékleten sül a malac, délben pedig vajpuha, ropogós bőrű sült lesz belőle. Pont ez kell nekünk-szilveszter este bevágom a sütőbe, nyugodtan alszunk délig, amikor csak hipp-hopp előkapom a tepsit.

A budaörsi hipermarketben malaccomb nem volt-de volt kismalac. Nem nagyon nézegettem, súlyra megfelelt-vittem is haza. Elkezdődött a buli, indításként felhajtottunk egy-egy pohár kir-t (fehérbor vagy pezsgő egy kis feketeribizlilikőrrel). Rögtön jó kedvre derültünk és Eszterrel nekiláttunk a malacnak. Kivettem a zacskóból, beleborítottam a tepsibe. Óhhhhh-mondta Eszter szomorúan. Olyan volt a malac, mint egy Anne Geddes fotó. Egy malacruhába öltözött csecsemő. Én ezt nem tudom megsütni. De kidobni sem. Végül is a sütés mellett döntöttünk, de fűszerekkel bedörzsölve is szomorú látványt nyújtott. Gyorsan beraktam a sütőbe, hogy ne is lássuk.

Hála a további koktéloknak, vidám lett a buli. Másnap reggel is jó hangulatban ébredtünk. ABüszkeség és balítélet ment a tévében, akkor 6 éves kislányom elbűvölten kiáltott fel - itt van "kolinfircs". Ezen meg később a Wembleyben koncertező, örökifjú Paul McCartney-n és az előtte ugráló, hangosan "Póli"-t visítozó nagymamakorú rajongókon nagyokat röhögtünk.

Aztán előkerült a malac. A sütés nem sokat segített rajta, de már nem csecsemőre hasonlított, hanem a péklapátra mégiscsak ráülő, kemencében sült Jancsira..... Mi Eszterrel nem sokat ettünk belőle, leginkább azért, mert nem volt mit.... 3 kg malacból egy marék hús lett.

Azóta jó pár év telt el. Eszter megtalálta a párját, idén gyűrűt hozott a Jézuska. A jóhírről tegnap értesültem. Eszembe jutott a malac, kolinfircs és Póli. Hallgattunk egy kis Beatlest, délután megnéztük a Büszkeség és balítélet utolsó részét a lányommal, de malac nem volt. Nem is lesz. Helyette sült füstölt húst ettünk (német termék, nagyon jó) és elzászi savanyúkáposztát, krumplipürével.

Boldog, jókedvben, finom ételekben-italokban gazdag újévet kívánok Mindenkinek!

Elzászi savanyú káposzta

Hozzávalók

10 deka kockákra vágott baconszalonna

1 kg savanyúkáposzta

1 kis fej vöröshagyma

2 -3 dl száraz fehérbor (rizling)

1 babérlevél

3 szem koriandermag

3 szem borókabogyó

cukor (ízlés szerint)

húsleves, esetleg egy fél erőleveskocka 2,5 dl vízben feloldva (opcionális)

A káposztát felaprítjuk , ne nagyon kicsire, egy-két vágás bőven elegendő. Ha nagyon savanyú, vagy gondunk van az ízesítésével, kicsit kimossuk.A szalonnát megpirítjuk, a megpirult kockákat kiszedjük (bent is hagyhatjuk). A szalonnazsíron megpirítjuk a hagymát, utána rádobjuk a káposztát. A korianderrel, a babérlevéllel és a borókával fűszerezzük, hozzáöntjük a bort. Annyi húslevessel vagy vízzel öntjük fel, hogy éppen ellepje. Lényeges, hogy egy kicsit lucskos legyen, ne száradjon ki. Ha nagyon savanyú lenne, egy kis cukrot is adhatunk hozzá. Addig kell főzni, ameddig a káposzta puha lesz, de nem fő szét (30-40 perc)

Boldog karácsonyt!

2010-12-26T17:38:00.002+01:00

Idén kijutott a havas karácsonyból. De még mennyire... Napokig esett a hó, ma már 40 cm-nél tartunk, gyönyörű fehér minden. Csak.... Dombtetőn lakunk, és a lejtősebb utcákat ahelyett, hogy letakarítanák, egyszerűen lezárják. Sajnos, a belgák még mindig nem hiszik el, hogy ezentúl itt is lesz tél, úgyhogy hókotróból még mindig hiány van. Az utakat nem sózzák, a járdákat viszont bőven szórják, annyira, hogy otthon már milliós bírságnál tartanánk. A hótaposó még nem terjedt el, hólapátot csak elvétve látni. Itt egy túlélő felszerelés szemeteszsákra és partvisra komponálva:

Az utolsó beszerzéseket már szánkóval intéztük. Ez a közeli Carrefour, a " kis kupac" pedig egy gyenge próbálkozás a parkoló megisztítására. Mögötte a fenyőárus pavilonja, ahol az utolsó héten már csak egy-két szomorú fa lézengett, itt ugyanis 6-án állítják fel a karácsonyfát. Olyannyira el vagyunk késve a belgákhoz képest, hogy szomszédunk 23-án leszedte a fát és kitette a kertbe, addig is, amíg érte jönnek 8-án a begyűjtők. Szomorú volt látni a lecsupaszított fenyőt, miközben a sajátunkat díszítettük.

Idén nem sikerült az ünnepek előtt receptekkel jelentkeznem, mert a havon kívül a vírusok is sűrűn tették tiszteletüket nálunk. Pedig idén új receptekkel is kísérleteztem, az aszaltszivás-diós cookie és diós-marcipános friandise annyira finomnak bizonyult, hogy még jövő karácsony előtt írni fogok róluk.

Tegnap megjelent egy gyönyörű cikk a net-en, ne tévesszen meg senkit, hogy egy autós oldalon található. Szebb karácsonyi írást az utóbbi időben nem olvastam. Ezzel szeretnék minden kedves Olvasómnak boldog és békés karácsonyi ünnepeket kívánni!

I Amsterdam -gasztroképeslap

2010-11-28T22:50:00.006+01:00

Szeretem Hollandiát. A vidéki falvakat, ahol bárhová kitehetnénk a "tiszta udvar, rendes ház" táblát és a bohém, csodálatos, néhol félelmetes Amszterdamot.

Kerek évfordulót ünnepeltünk a hétvégén, ezért egy teljes hétvégét töltöttünk Amszterdamban. Miután nagyon sok magyarral találkoztunk, írok néhány tippet a parkolásról, szállásokról és nem utolsó sorban a gasztronómiai élményeimről, hátha kedvet kap valaki egy holland kiránduláshoz.

Autóval Brüsszelből mindössze 2 óra az út Amszterdam külvárosáig (Budapestről 14....) ahol a P+R parkolóházakban célszerű letenni a járművet és onnan tömegközlekedéssel folytatni az utat a belvárosig. A parkolás ugyanis a város szívében iszonyatosan drága és nagyon nehéz is, a parkolóházakban viszont adnak egy ingyenjegyet (oda-vissza), amivel 1-1 órát furikázhatunk átszállásokkal együtt. Mi az Ajax Amsterdam stadionja alatt parkoltunk (Transferium a neve, ha GPS-szel vagy térképpel keressük, és 24 órára 19 euro a díj a prospektus szerint. A belvárosi 2-3 euro/ órás díjakhoz képest még mindig megéri..). Innen az 54-es metroval lehet bejutni aCentral Station vagy a Waterloo pleinre, ahonnan gyalog is megközelíthetjük a főbb nevezetességeket.

Szállást a Leidseplein környékén érdemes foglalni interneten keresztül lehetőleg minél korábban. A helyszínen szállást találni az érkezés napján, különösen hétvégén nagyon nehéz. Olyannyira, hogy amikor a foglalásunkról kiderült, hogy egy elírás miatt a szobánkban csak egy ágy van-kénytelenek voltunk elfogadni, mert mindenütt teltház volt. Másnapra megoldódott a kérdés, de azért kiderült, hogy az egyébként precíz hollandok sem működnek mindig megfelelően...

A programokkal kapcsolatban egy jó tanács: ha nem akarunk sokat sorban állni, érdemes az interneten lebonyolítani a jegyelővételt, ahol lehet-ilyen pl. a Van Gogh Múzeum, ami pénteken este fél 10-ig látogatható (koncerteket is tartanak ilyenkor és nincsenek sokan).

A holland konyha nem különösebben híres, de Gabriella kreatív konyhájában nagyon sok finom holland specialitást lehet találni, kedvencem a stoemp és a mazsolás zsemle. Ha bárhol sajtkóstolóba ütköznénk, ne hagyjuk ki, a legkülönlegesebbeket egy kis üzletben kóstoltuk a Leidseplein és a virágpiac között.

Egy pár olyan éttermet szeretnék ajánlani, ahol jókat lehet enni olcsó vagy közepes árkategóriában.

A leggazdaságosabbak a shoarmát, falafelt, kebabot árusító büfék-ezekből nagyon sok van. Itt már 2,50-3 euro-ért vehetünk meleg ételt és általában jó minőségűek.

A kínai negyedben sok kicsi étterem van egymás hegyén-hátán-gyönyörű sült kacsák lógnak a kirakataikban. Az egyik legjobb a Nam Kee (Zeedijk 111-113), ahol a kínaiak is szívesen esznek és óriási a választék. Egy óriási tányér, gazdag levest ( marhahússal, zöldséggel és sok tésztával) 12 euro-ért ehetünk és a jókora adag főételek is ebben a tartományban mozognak. Vele szemben van a helyi buddhista közösség temploma, ahol egyszer a kínai újév alkalmával szabályosan fogságba estünk. Kezünkbe nyomtak egy kínai nyelvű énekeskönyvet és félórai közös zenés ima után csak azért hagyhattuk el a szentélyt, mert az egyik kissé italos állapotban lévő brit túl hangosan danolt....

Korlátlan mennyiségben ehetünk, ha bírja a gyomrunk, a Granada restaurant-ban (Leidsekruidstraat 11.) 40 féle tapas van az étlapon a serranói sonkától kezdve a fokhagymás rákon át a faszénen sült szardíniáig és a vörösborban párolt chorizoig. Egy kis papírra felírjuk az ételek sorszámát és folyamatosan hozzák frissen-forrón a tapas-okat. A korlátlan fogyasztás 18,50 euro személyenként, de egyesével is rendelhetünk 3-7 euros áron.

Az utóbbi időben szomorú tapasztalataim voltak a világban elfoglalt helyünkkel kapcsolatban. Osztrák ismerősünk saját bevallása szerint semmit sem hallott az iskolában 1848-ról, Helsinkiből érkezett ember közölte velünk, amikor lelkesedni kezdtünk a közös eredet miatt, hogy most már teljesen biztos, hogy a finnek nyugatról származnak. Az amszterdami Saray török étteremben (Gerard Doustraat 33) a pincér a harmadik magyar mondatunk rákérdezett :from Hungary? Yes. De honnan tudja? Sok a törökhöz hasonló szavunk. Majd megemlékezett Zrínyiről és azt is megtudtuk, hogy a leghíresebb törökök magyar származásúak voltak. Igaz vagy sem, végre valahol szeretnek bennünket. És a nyárson sült bárány is finom volt.... Búcsúzóul kezet ráz velünk.

Magasabb árkategóriába tartoznak, személyenként 24 euronál indulnak az indonéz rijsttapfel lakomák. A szó szoros értelmében azok, ugyanis sokféle-van, hogy 24 különböző ételt szolgálnak fel egy étkezés keretében. (erre egy külön posztot szánok). Aki elszánja magát egy ilyesféle kulináris élvezetre, azért azzal számoljon, hogy ezek egy része még a csípős ételeket jól bíró egyének részére is könnyfakasztó élményt jelent. Kényesebb gyomrúak az 1-es erősségű fogásokat is kerüljék, a 3-ast pedig csak nagyon edzetteknek ajánlom.

Végezetül egy kis történet arról, hogy ott sem megy minden olajozottan.

Hazaindulunk. Kifizetjük a parkolójegyet, automatába pénz-jegy ki. Sorompónál becsúsztatjuk a gépbe, kártyát benyeli, sorompó zárva. Most mi lesz? Beszólunk a telefonon, ember udvariasan megígéri, hogy intézkedni fog. Tanakodunk, hogy fogjuk elmagyarázni, mi történt, hogy fogjuk bizonyítani, hogy kifizettük a díjat. Erre kiballag egy egyenruhás ember, szomorúan ránknéz, majd nekifutásból hatalmasat rúg a sorompóba. Kinyílik. Mehetünk.

Frankfurti leves

2010-11-25T22:36:00.000+01:00

Frankfurti levest kéne főzni-mondta Márti a homokozó szélén ülve. Tanácstalanul néztünk rá, mert bár nem volt olyan étel, aminek legalább valamelyikünk ne tudta volna a receptjét, a frankfurti leves valahogy kimaradt. GYES-en levő anyák voltunk mindannyian és szerencsésebb pillanatokban, amikor nem a motoros kétéveseket üldöztük, beszélgetni is maradt időnk. A "mit csinált ma a gyerek" kérdés megvitatása után következett a "mit főztök?". Megpróbáltunk ötleteket meríteni egymástól. Mártitól hallottam először a cookie-ről, a reformkonyhás Enikő lelkes magyarázatát hallgatva pedig komolyan elgondolkodtam egy aszalógép beszerzésén.

De a frankfurti leves akkor kifogott rajtunk. Kelkáposzta kell bele, eddig jutottunk el és itt le is zártuk a témát.

Sok év telt el azóta, megnőttek a gyerekek és szinte mindannyian elköltöztünk az Arany János lakótelepről.Nem tudom Márti megtalálta-e azóta a receptet, én pár éve megláttam egyet, jónak tűnt, azóta is gyakran főzöm.

Hozzávalók

1 közepes vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

6 evőkanál olaj

fél fej ( 70 dkg) kelkáposzta

1 csapott kiskanál só

1 csapott mokkáskanál őrölt bors

1 kiskanál majoranna

1 evőkanál liszt

1 mokkáskanál pirospaprika

1 húsleveskocka

2 dl tejföl

3 virsli

A kelkáposzta külső leveleit leszedjük, kitorzsázzuk, majd a leveleit kb. 1 cm-es csíkokra metéljük. A megtisztított, finomra vágott hagymát 3 evőkanál olajon, közepes lángon megfonnyasztjuk, majd 3 perc múlva az apróra vágott fokhagymát is hozzáadjuk. Ezután rászórjuk a kelkáposztát sózzuk, borsozzuk, megszórjuk majorannával. 3 dl vizet öntünk rá, lefedjük, kis lángon 15 perc alatt szinte majdnem puhára pároljuk. 3 evőkanál olajat egy kis lábosban közepes lángon fél percig melegítünk, majd rászórjuk a lisztet és folyamatosan kevergetve világosbarnára pirítjuk. Lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a pirospaprikát és 10 percig pihentetjük. A puha kelkáposztát felöntjük 8dl vízzel, felforraljuk,belemorzsoljuk a leveskockát. 5 percig főzzük a levest. Közben a lehűtött rántást csomómentesre keverjük 2 dl vízzel és a tejföllel. ( Ha szükséges, át is szűrhetjük) A forró levesből kimerünk egy merőkanálnyi levet, összekeverjük a rántással és így öntjük az egészet a levesbe. A virslit karikára vágjuk, 2 evőkanál olajon megpirítjuk és a leveshez adjuk. Egyszerűbb változatnál a karikára vágott virslit a levesben főzöm meg.

Hargitay György receptje

Spenótos-mascarponés-parmezános tagliatelle

2010-10-18T11:19:00.002+02:00

30 éves koromban repültem életemben először. Előtte olyan óvintézkedéseket tettem, mint Olive az Édentől keletre-ben, úgyhogy a beszállás után nyugodtan dőltem hátra: nem a káosz marad utánam. Nem is volt semmi baj, amíg viharzónába nem kerültünk és nem kezdett el úgy rázkódni a gép,hogy többen a zacskó után nyúltak. Végigrettegtem az utat és a félelmem kizárólag az étkezés ideje alatt hagyott alább. A spenótos tészta ugyanis határozottan jó volt. Annyira jó, hogy amikor végre földet értem, úgy döntöttem, hogy megmenekülésemet megünneplendő én is főzni fogok ilyet.

Jóval később került rá sor, mert a talált receptek nem voltak olyan jók, mint fent az égben

De Jamie vacsoráiban rátaláltam az igazira,azóta gyakran kerül nálunk asztalra.Készítettem már fagyasztott spenótból is. Leveles és durvára vágott változatot keressünki, a püré és a krém nem jó ehhez a recepthez!). Az eredeti -azt hiszem, Németország felett felszolgált tésztának-pirított kenyérmorzsa is került a tetejére, ami még külön dob rajta.

Hozzávalók

50 dkg tagliatelle (széles metélt tészta)

2 kávéskanálnyi vaj

2 evőkanál olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

1/2 szerecsendió frissen reszelve ( 1 kávéskanálnyi őrölt)

40 dkg friss spenót

só és frissen őrölt bors

1,2 dl tejszín ( én 2 dl tettem bele, hogy ne legyen maradék...)

150 gramm mascarpone

2 marék frissen reszelt parmezán

Felteszünk egy nagy fazék sós vizet a tésztának. Attó függően, hogy friss vagy szárított tésztát használunk, eltér a főzési idő. ( a csomagoláson található időtartamot szoktam figyelembe venni, de kóstolok is, al dente-re főzöm, azaz harapnivalóra)

A spenótot jól megmossuk, apróra vágjuk. Felaprítjuk a fokhagymát is. Egy serpenyőbe 1 teáskanál olívaolajat öntünk, hozzáadjuk a vajat, felolvasztjuk és beletesszük a fokhagymát és a szerecsendiót. Ezután rádobjuk a spenótot ( 2-3 részletben szoktam, megvárom, amíg az első adag megfonnyad, utána jöhet a következő). Addig várunk, amíg a leve elfő, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a tejszínt és a mascarpone-t.

A tészta levéből egy merőkanálnyit félreteszünk. A többit leszűrjük, majd a forró tésztát a spenóthoz keverjük. Ha szükséges, a főzővízzel hígítjuk a szószt, simára keverjük és reszelt parmezánnal megszórjuk.

Vietnámi húsgombócleves - 30 percben

2010-10-12T20:02:00.009+02:00

Lassan távol-keleti konyhává alakulunk. Ma egy vietnami levest főztem, ami kicsit hasonlít a pho-hoz, de fél óra alatt elkészül. Nálunk elég nehéz sertéscsonthoz jutni, (ittlakóknak üzenem, hogy a Chaussée de Waterloo 719. alatti GB Bascule-ben mindig lehet orjacsontot kapni, ha olthatatlan vágy éled bennük egy kis orjaleves után), úgyhogy sokszor veszek csontos karajt vagy tarját, és a csontokat lefagyasztva félreteszem leveshez. Ananászt a piacon mindig lehet kapni és általában érett is, de a leves anélkül is finom és távol-keleti jellege sem változik.

Kínai tésztát itt a szupermarketben is árulnak, otthon kínai hetek alatt a Lidl-ben vettem. A mentát tavaly ültettem a kertbe, burjánzik mindenhol, úgyhogy csak szüretelni kell és készülhet a tea vagy a mojito:)

Az eredeti receptben az újhagymát teljes egészében a lébe főzik, de szerintem finomabb nyersen a levesbe szórva.

A Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyv receptje

Hozzávalók:

25 dkg sertéscsont

5 cm vékonyra szelt friss gyömbér

1 teáskanál só

1 teáskanál bors

1 liter víz

6 felaprított újhagyma

30 dkg búzalisztből készült tojásos kínai tészta

25 dkg darált sertéshús

2 evőkanál halszósz

15 dkg kis darabokra vágott ananász

10 dkg szójacsíra

2 evőkanál csíkokra vágott menta

Egy lábosba tesszük a megmosott sertéscsontot, felöntjük 1 liter vízzel. Hozzáadjuk a gyömbért, az újhagymák felaprított zöldjét, sózzuk, borsozzuk. Felforraljuk, lehabozzuk és takaréklángon 25 percig főzzük.

Egy másik lábosban vizet forralunk és megfőzzük a tésztát. leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük.

Az ananászt megtisztítjuk és kis darabokra vágjuk.

A darált húst egy nagy késsel még apróbbra vagdaljuk, úgy, hogy a hús nagyon puha és szivacsszerű legyen. Nedves kézzel pinponglabdányi gombócokat gyúrunk belőle.

A levest átszűrjük, csak a lére van szükségünk, a csontot és a zöldségeket kidobjuk. A levet felforraljuk, beledobjuk a gombócokat és 4 percig főzzük. Beletesszük az ananászt és halszósszal ízesítjük.

A tányérokba egy evőkanál tésztát teszünk, rámerjük a forró levest-ananászt és húsgombócot igazságosan elosztva!. Megszórjuk szójacsírával, felkarikázott újhagymával és mentával, esetleg apróra vágott chilipaprikával.

Ötfűszeres, szecsuáni borsos marhahús-10 percben

2010-10-11T20:36:00.004+02:00

Hála Viának, végre van időm a blogra is. Véletlenül kattintottam a blogjára és rátaláltam a Flylady programra, amit próbálok követni, egyelőre teljes sikerrel. Mindenkinek ajánlom, akinek gondot okoz a háztartásszervezés-nekem bizony okoz(ott).

Vekerdy Tamás szerint kétféle nő van: az egyik főzni szeret, a másik takarítani. Én az első kategóriába tartozom, de szeretem a rendet is. Csak... Tartani nem tudom. Helyesebben nem tudtam. Nálam a nagytakarítás eddig úgy nézett ki, hogy egyszerre nyolc frontot nyitottam meg a lakás különböző pontjain és végül halálosan kifáradva mind a nyolcat félbehagytam. Jó, mondjuk hármat teljesen be is fejeztem és ott tényleg patikarend is volt. De összességében úgy nézett ki minden, mintha bomba robbant volna nálunk. Amióta viszont - hála ennek a módszernek- szervezetten dolgozom, azóta rend van akkor is, ha éppen nagytakarítok.

Úgyhogy most "jutalmul" főzök. A GoodFood One-pot dishes című külön számában találtam egy receptet, ami 10 perc előkészítés után (igaz, közben legalább 2 órát várni kell) 5 perc alatt készen van. Az eredeti recept egy-egy marék mangetout-t (az a zöldborsó, amit héjastól sütünk meg) és bébikukoricát ír, de ezek nem voltak itthon. Úgyhogy az erős-savanyú levesből kimaradt szójacsírával és paprikával helyettesítettem őket. A többi speciális fűszert és szószt otthon a Nagyvásárcsarnokban található Ázsia boltban lehet venni, de én a Lidl-ben is szoktam vásárolni ilyeneket, ha kínai hetek vannak. Brüsszelben a Bourse (Tőzsde) mellett van két nagy kínai élelmiszerbolt, ahol olcsón lehet a legegzotikusabb hozzávalókhoz jutni. Ott tettem szert többek között a Shao Hsi borra, de vízigesztenyétől kezdve a soba tésztáig minden van, amiről eddig csak olvastam....

Hozzávalók (2 személyre)

30 dkg marhahús csíkokra vágva

2 evőkanál olaj

egy közepes piros chilipaprika karikákra szeletelve

1/2 fej hagyma (közepes méretű)

250 gramm brokkoli

2 vékony szál sárgarépa

150 gramm szójacsíra

1 fél piros kaliforniai paprika

1 evőkanál kukoricakeményítő 2 evőkanál hideg vízben feloldva

300 ml húsleves

1 evőkanál világos szójaszósz

1 újhagyma karikákra vágva

A páchoz

1 evőkanál shaosing bor vagy száraz sherry

2 teáskanál őrölt szecsuáni bors

1 evőkanál sötét szójaszósz

fél teáskanál ötfűszerkeverék

3 gerezd fokhagyma apróra vágva

A pác hozzávalóit összekeverjük és beleforgatjuk a hússzeleteket. Legalább 2 órát állnia kell, de akár egy egész éjszakán át pácolódhat.

A sárgarépát vékony karikákra vágjuk, a brokkolit kicsi rózsákra szedjük. A vöröshagymát apróra vágjuk. A kukoricakeményítőt feloldjuk a hidegvízben.

Ha a hús eleget állt, akkor nekiállhatunk az 5 perces sütésnek. Először a húslevest melegítjük fel.

Wokban felforrósítjuk az olajat, majd beleöntjük a pácolt húst. 2 percig sütjük, közben kevergetjük. Ezután hozzáadjuk a hagymát és a chilit, 1 percig pirítjuk, majd a többi zöldség következik ismét 1 perces sütéssel. (én 3 percig sütöttem) Hozzáadjuk a levest és a szójaszószt. Jól elkeverjük, beleöntjük a feloldott keményítőt. Ismét megkeverjük, kicsit melegítjük, de nem forralju. Végül meghintjük karikára vágott újhagymával. Basmati rizzsel tálaljuk.

Rugelach-csiga

2010-10-06T21:32:00.005+02:00

Egy clos-ban lakunk. 15 hasonló külsejű téglaház veszi körbe a kicsi teret, ahová egyetlen keskeny , rövid út vezet be, a kukások nem kis bosszúságára. Magyarul talán "köz"-nek fordítanám.

A Clos lakói minden évben összegyűlnek egy közös nagy piknikre és ez a nap mindig Brüsszel autómentes napjára esik.

A Clos igazi multikulturális olvasztótégely. Ennek megfelelően az étel és az ital felhozatal is nemzetközire sikerült. A kongói hölgy banánt sütött, a velünk szemben lakó osztrákok tavaly kuglóffal, idén pedig egy autentikus Sacher tortával rukkoltak elő. Az angol szomszéd cake-et, a holland házaspár almatortát hozott, a belgák goffrit és brownie-t tettek az asztalra grenadine és mentaszörppel. A rendkívül rokonszenves török szomszéd viszont formabontóan hatalmas tál szusit készített.

A tavalyi sikeren felbuzdulva ezúttal 1kg lisztből sütöttem túrós pogácsát és hogy valami újdonság is legyen, rugelach és kakaós-kókuszos csigákat. Barack- és szilvapálinkát vittünk a pogácsához, a csigákhoz pedig tokaji aszút. Minden elfogyott az utolsó morzsáig és azóta Madame Boulanger-nak, azaz Pékasszonyságnak hívnak....

Sajnos, a fényképek kicsit homályosak lettek, úgyhogy ma újra megcsináltam őket. A kakaós-kókuszos kalács tésztájával dolgoztam, ez egy nagyon könnyen elkészíthető kelttészta.

Hozzávalók (15 db rugelach és 15 db kakaós-kókuszos csigához)

A tésztához

50 dkg liszt

8 dkg vaj vagy margarin

1, 5 dl tej ( ha nem állna össze, akkor kicsivel több-ez a liszttől függ)

2, 5 dkg friss vagy 1 zacskó szárított élesztő

3 evőkanál kristálycukor

1 tojás

1 nagy csipet só

A vajat felolvasztottam és összekevertem a langyos tejjel. A lisztet összekeverjük az élesztővel, hozzáadunk minden hozzávalót, a tejet és a vajat célszerű kisebb adagokban belekeverni. ( A liszt minőségétől függően módosítani kell a tej mennyiségét. Ezért fontos a fokozatos adagolás. Ha ragad a tészta, adjunk hozzá lisztet nyugodtan.) Magától összeáll egy nagy sima gombóccá, nem kell túl sokat dagasztani. Liszttel megszórjuk, 1 órát kelesztjük meleg helyen.

Közben elkészítjük a töltelékeket.

Hozzávalók

A rugelach töltelékhez

5 dkg durvára vágott dió

3 evőkanál barna cukor

1 kávéskanál fahéj

5 dkg mazsola (durvára vágva)

4 dkg vaj

3 evőkanál baracklekvár

A kakaós-kókuszos töltelékhez

4 dkg vaj

3 evőkanál kristálycukor

1 teáskanál kakaó

1 teáskanál kókuszreszelék

A sütőt 200 fokra melegítjük. (légkeveréses 180 fok) A tésztát átgyúrjuk, majd két egyenlő részre osztjuk. Az egyiket téglalap alakúra nyújtjuk, megkenjük a kakaós-kókuszos töltelékkel. Bejgliszerűen feltekerjük és 16 szeletre vágjuk. A tetejüket megkenjük tojással és egy kis jégcukorral is megszórhatjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsiben még 20 percig kelesztjük, azután kb. 10 perc alatt megsütjük őket.

A rugelach csigához a tésztát szintén téglalap alakúra nyújtjuk. Megkenjük baracklekvárral, megszórjuk durvára vágott dióval és az ugyancsak durvára vágott mazsolával. A puha vajat összekeverjük a cukorral és a fahéjjal és kis darabokat szórunk egyenletesen a dió és a mazsola tetejére. Feltekerjük, 16 db-ra vágjuk és hasonlóan járunk el vele, mint a kakós-kókuszos csigákkal.

Az első termés, avagy Gomba-capuccino sajt chips-szel

2010-10-05T21:06:00.002+02:00

Nyár végén visszakészülődtünk Brüsszelbe, 2 felnőtt és 3 gyerek 2 havi cucca, könyvek, baracklekvár, bodzaszörp... Aki próbálta, tudja, hogy kisebbfajta rémálommal felér. Idén egy nagy dobozban egy csiperkegombatelep is velünk utazott. Lehet persze itt is gombát venni, de ha már konyhakertet nem tudunk csinálni, legalább legyen valami háztáji. Az első szüretet most tartottuk, egyelőre csak a telep egyik része indult be, úgyhogy fél kg sikerült szednünk.

A Gare de Midi-s piacon ilyenkor sokféle erdei gombát kínálnak, úgyhogy egy marék rókagombais a levesbe került. A receptet a Le Soir szombati Victoria mellékletében találtam (ez egy képes magazin, ami régebben a Victor névre hallgatott, pár éve keresztelték át az emancipáció nevében) Lola receptjei néha nagyon bizarrak, most például kizárólag a pattogatott kukoricával foglalkozik. A pattogatott kukoricába panírozott tőkehal még csak-csak elmegy, de a pattogatott kukorica fagylaltot ( erdei gyümölcs öntettel) még elképzelni sem tudom.

A gombaleves viszont nagyon finom volt.

Hozzávalók (4 személyre)

500 gramm gomba (csiperke, rókagomba, shiitake stb.)

5 dl húsleves

2,5 dl tej

3,5 dl tejszín

1 ágacska kakukkfű

8 dkg vaj

egy gerezd fokhagyma

1 salottahagyma vagy egy kis vöröshagyma

3-4 újhagyma

4 szelet pirítanivaló kenyér

egy gerezd fokhagyma a bedörzsöléshez

5-10 deka friss parmezán

A parmezánchipshez 180 fokra melegítjük a sütőt. Egy sütőpapírra (olyan méretű legyen, mint a tepsink, amiben sütni akarjuk) 3 -4 cm átmérőjű köröket rajzolunk. A nagyobb lyukú sajtreszelőn lereszeljük a parmezánt és a körökre halmozzuk ( nem kell nagyon sok, fedje be). Megszórjuk néhány levél kakukkfűvel , majd sütőben 5-6 percig sütjük. Figyelni kell, mert hamar megégnek.

Ezután elkészítjük a levest.A gombát alaposan megmossuk és szeletekre vágjuk. Egy keveset félreteszünk a pirított gombához. Egy lábosban felforrósítjuk a vaj felét, üvegesre pároljuk rajta a felaprított salottahgymát és a fokhagymát, majd rádobjuk a gombát. Megvárjuk, amíg a gomba levet ereszt, ezután hozzáadjuk a húslevest és a tejet. Beledobjuk a kakukkfüvet és 20 percig főzzük takaréklángon. Ezután kihűtjük, turmixoljuk. Végül belekeverünk 2,5 dl tejszínt és még egyszer felforraljuk.

A kenyereket megpirítjuk és bedörzsöljük fokhagymával. A maradék vajon megsütjük a félretett gombát és az újhagymát.

Tálalás előtt a levesből kiveszünk 1 dl-t, hozzáadunk 1 dl tejszínt és turmixgépben jól felhabosítjuk. A gombakrémleves tetejére öntjük, a habot pedig megszórjuk a sült gomba-hagyma keverékkel. Fokhagymás pirított kenyérrel tálaljuk.

Egy nagy klasszikus - Osso bucco rizottóval

2010-09-25T00:47:00.005+02:00

Olasz hetek voltak az anderlechti Coraban. Gyorsan vettem két csomag conchiglionit (óriás kagylótésztát), több doboz jó minőségű paradicsomkonzervet és egy kiló rizst kifejezetten rizottóhoz.

A GB-ben (ez nálunk a "sarki közért"-Belgium egyik legnépszerűbb élelmiszerbolthálózata) a csontos borjúlábszárat kínálták jutányos áron.

Úgyhogy adta magát az ebéd: osso bucco rizottóval. Az osso bucco "lyukas csontot" jelent, utalva a csont közepén található velőre. Vasárnap került az asztalra, de nem volt időm írni, de megint hétvége jön, talán másnak is kedve támad hozzá. Csontos marhalábszárból is el lehet készíteni, szerintem azzal is nagyon finom.

Hozzávalók:

Osso bucco

4 szelet csontos borjúlábszár

2 evőkanál liszt

1 ágacska kakukkfű

1 babérlevél

3 evőkanál olívaolaj

2 dl fehérbor

2 doboz hámozott paradicsom

só

bors

A zöldséges alaphoz

1 közepes vöröshagyma

1 sárgarépa

2 ág szárzeller

2 gerezd fokhagyma

6 dkg vaj

1 citrom héja

egy kávéskanál szárított majoranna

fél citrom reszelt héja

fél narancs reszelt héja

fél csokor petrezselyem

só, bors

A zöldséges alaphoz a vöröshagymát, a sárgarépát és a zellert apró kockákra, ( én robotgépben aprítom), a fokhagymát nagyon apróra vágjuk. A vajon kicsit átpirítjuk a zöldségeket és hozzáadunk egy darabka citromhéjat. Majorannával és a fokhagyma felével fűszerezzük, sózzuk borsozzuk.

A húsokat megmossuk ( ez az esetleg előforduló csontszilánkok miatt fontos). Megtöröljük, sózzuk, borsozzuk, kakukkfűvel fűszerezzük, majd lisztbe forgatjuk. Olívaolajon hirtelen barnára pirítjuk mindkét oldalukat. Ezután egy tűzálló tálba vagy egy kisebb tepsibe terítjük a zöldséges alapot és ráfektetjük a húsokat. A hús serpenyőben maradt zsírját felöntjük a borral és 1 dl vízzel, és ezt a húsokra locsoljuk. A paradicsomkonzerveket is a húsokra öntjük (előzőleg ha egyben vannak a paradicsomok, egy fakanállal szétnyomkodjuk őket), beledobjuk a babérlevelet. A tűzálló tálat lefedjük (ha nincs teteje, akkor alufóliát használunk) és kis lángon a sütőben másfél óráig pároljuk.

Közben a petrezselymet felaprítjuk, összekeverjük a reszelt narancs- illetve citromhéjjal és a maradék fokhagymával. Ez az ún. gremolata. Amikor a hús elkészült, a tetejére szórjuk és még 5 percet várunk a tálalással.

A rizottóhoz

1,1 liter alaplé-húsleves

2 evőkanál olívaolaj

diónyi vaj

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

egy fél megtisztított, apróra vágott zellergumó ( 2 szál szárzeller)

400 gramm rizs (kerek szemű arborio)

4 dl száraz vermut vagy fehérbor

só, bors

70 gramm vaj

110gramm frissen reszelt parmezán

A húslevest felforraljuk. A hagymát és a fokhagymát nagyon apróra vágjuk, majd a zellerrel együtt a vaj és az olívaolaj keverékén megpároljuk. Fontos a takarékláng, nem szabad megbarnulnia, de ne legyen nyers. Ezután erősebbre állítjuk a lángot és a zöldségekhez adjuk a rizst. Addig kevergetjük, amíg megüvegesedik, majd hozzáadjuk a vermutot vagy a bort és folyamatosan keverjük. Miután az alkoholt felszívta a rizs, merőkanalanként adagoljuk a húslevest. Itt is fontos a folyamatos keverés és nagyon figyeljünk arra, hogy ne adjunk túl sok levest egyszerre a rizshez, várjuk meg, amíg az előző adagot felszívja. Közben időnként kóstoljuk meg és ha megfőtt, vegyük le a tűzről. Keverjük bele a vajat és adjuk hozzá a frissen reszelt parmezánt.

Az osso bucco Hargitai György receptje, a rizottó Jamie Oliver Olasz kaják című könyvéből származik

Párizs megér egy.... pho-t

2010-06-20T23:16:00.004+02:00

Májusban Párizsban töltöttünk 3 napot, azóta várat magára ez a poszt, ami most mégiscsak felkerül ide. "Közérdekű " információkkal:)

Miután szép volt az idő, bérelt biciklivel, a Vélib'-bel barangoltunk egész nap, ami nagyon praktikusnak bizonyult. Szinte 2 utcánként (300m-enként) állnak a parkolókban a 3 sebességes biciklik, hogy minél hamarabb felpattanhasson rájuk bárki, akinek sürgős dolga van vagy csak városnézésre karikázna vagy éppen lekéste az utolsó éjszakai buszt. Összesen 1226 kölcsönző állomás van, többsége a centrumban. Elhajtunk az Eiffel-toronytól a Notre Dame-ig, közben nézelődhetünk, bárhol megállhatunk, a végén pedig letesszük a járművet egy parkolóba és gyalogolunk tovább. Ha meg újra biciklizhetnékünk támad, csak megkeressük a következő parkolót.

A nap végén 5 eurónkba került az egész akció és olyan helyeket láttunk közben, ahova ha metróval megyünk, sose jutottunk volna el. Az első 30 perc ingyenes, utána folyamatosan emelkedik a díj- így elsősorban rövid távokra éri meg, vagyis két program közötti közlekedésre tökéletesen alkalmas. Az idő számlálása kizárólag arra az időszakra vonatkozik, amikor használjuk a biciklit, tehát a kivételtől a beparkolásig számított időre és csak az újabb kölcsönzésnél kezd el újra ketyegni az óra. Egy napra 1 euro a Vélib' rendszerébe való bekerülés díja (az éves díj 29 euro), ezt az első kerékpár kölcsönzésekor vonják le. Szükségünk van még egy bankkártyára, amiről le tudják vonni a 150 euro-s kauciót, amit ha végleg visszaadjuk a biciklit, visszautalnak a számlánkra. Ugyancsak nap végén vonják le az egész napi használat díját.

A kerékpárok különben nagyon kényelmesek, elől van egy kis kosaruk is, ahova beletehetjük a holminkat. Lakattal is ellátták őket, de szerintem egyszerűbb inkább beadni a parkolóba és később újat kivenni. Néha mi is megzavarodtunk, és kerestük a bicikliket, amikor leesett, hogy ezzel most nem kell foglalkoznunk.

Végül a slusszpoén. Mit gondoltok, hol szerelték össze ezt a közel 17000 biciklit? Nálunk,Tószegen...

Megnéztünk néhány időszaki kiállítást, sétálgattunk a Szajna-parton, vacsora céljából pedig a kínai negyedet szemeltük ki.

Végigsétáltunk az Avenue Choisy-n és a 129. szám előtt hosszabb sorra lettünk figyelmesek. Pho 14.-vietnami étterem-hirdette a tábla piros-sárga betűkkel, mint később megtudtuk, a két szín a szerencsére és a gazdagságra utal Vietnamban. A sorbanállók nagy része láthatóan az ázsiai országból érkezett, sokan családdal jöttek, ami egyértelműen jó jelnek tűnt. Be is álltunk a várakozók közé és ahhoz képest, hogy legalább húszan ácsorogtak előttünk, 5 perc múlva kaptunk egy asztalt. Helyesebben helyet szorítottak nekünk az utcai közös asztalnál, ahol mindenki mély tálakból kanalazta a phot, a végén pedig a tányért felemelve jóízűen kihörpölte a levét.

Első pillantásra kicsit bizarrnak tűnt az egész, de nagyon vidám volt a hangulat. Beszélgettünk a szomszédainkkal, a pincérrel, aki mindent elmondott, amit a pho-ról tudni lehet.

A pho egész egyszerűen levest jelent. Egy egzotikus ízesítésű húslevest, amelyet csontokból, marha vagy csirkehúsból főznek. Tálalásnál többféle húsbetét közül választhatunk: a "complet" főtt és hajszálvékonyra szeletelt nyers marhahúst, pacalcsíkokat takar. Lehet csak nyers hússal vagy csak főtt hússal, simán főtt csirkével rendelni. Kérhetünk hozzá külön húsgombócokat. Főtt rizs-metélttészta mindegyik adaghoz jár, ez is benne van a levesben.A levessel egyidőben hoznak egy nagy tálat ecetes vöröshagymával, citrommal,szójacsírával, chilipaprikával, korianderlevéllel és thai-bazsalikommal, ezzel ki-ki ízesítheti a saját adagját. Tehetünk bele hoisin-mártást is.

Előételnek vietnami tavaszi tekercset rendeltünk salátalevelekbe tekerve, mentával ízesítve. Sok volt és annyira finom, hogy itthon is elkészítettem-Chili és Vanília könyvében megtalálható az autentikus recept.

Ezután következett a pho. A pacalos-mindenes változatot kértem, óriási adagot hoztak.

Gyakran készítek pho-t otthon, de ezt a szintet soha nem fogom elérni, pedig a receptem nagyon hasonló. (Annyira jó volt, hogy másnap is vissza mentünk). A lé a sokféle csontnak és húsnak köszönhetően nagyon ízes, bár gyanítom, hogy egy kis nátrium-glutamát itt is besegíthetett.

Desszertnek azért még megkóstoltam egy tápiókagyöngyös, banános desszertet, pirított szezámmaggal a tetején, ez is megegyezik Chili receptjével (kipróbáltam, nekem nagyon ízlett, család nem szerette).

A pho-k a párizsi árakat figyelembe véve nagyon olcsók, 6,5 euro volt egy nagy adag, hasonló a tavaszi tekercsé is, a desszertek pedig 3,5 euro körül vannak.

Ha intim hangulatra vágyunk, kerüljük el. De ha egy fárasztó nap után nagyon megéheztünk és és ennénk valami jót, olcsón, akkor irány a kínai negyed.

M'semmen- Marokkói palacsinta a Gare de Midi-i piacról

2010-06-17T22:55:00.004+02:00

Régen nem írtam már. Pedig főztem rendületlenül, csak a fényképezés maradt el, vagy nem volt időm feltenni a fényképet. Vagy mire ihletem támadt, egy új ételnek álltam neki... Vagy.

De leginkább azért, mert egy másik bloggal foglalkozom gondolatban. Szeretném megörökíteni valahogy ezt a brüsszeli 5 évet, mesélni Belgiumról, azoknak, akik már jártak itt, akik itt élnek és akik majd csak ezután érkeznek meg. Nem a Grand Place-ról vagy az Atomium-ról szólna, hanem a hétköznapokról-érdekességekről, arról, hogy milyen itt az iskola, mit esznek, hogyan szórakoznak,vagy csak egyszerűen hogyan élik meg a mindennapokat az emberek. Folyt. köv!

Most azonban egy új kedvenc következik. Vasárnap reggeli állandó programom a Gare de Midi melletti piac meglátogatása, erről Chili és Vanília írt bővebben, de készül már egy saját poszt is.

Néhány hete m'semmen-nel, marokkói palacsintával kezdem a piacozást, amelyhez édes mentatea is dukál. A piac egyik legszebb standján árulják, ahol a rengeteg féle olajbogyó, pácolt citrom és sok egyéb ízelítő mellett süteményeket is árulnak. Ezenkívül pastillát hússal vagy zöldséggel töltve, de a fő attrakció a m'semmen. Három féle töltelék közül választhatunk -friss sajtos-mézest (fromage-miel), olívabogyós-sajtos-mézest (olive-fromage-miel) vagy zöldségest (légumes, de a sajt és a méz itt sem maradhat el). Utóbbiba mi válogathatjuk össze a zöldségeket: pácolt articsókát, piros paprikát, szőlőleveles töltikét vagy csípős olajbogyót.

A tésztát a család nőtagjai nyújtják vékonyra, majd olajozott vaslapon megsütik és két fiatal fiú tölti boszorkányos gyorsasággal. Tésztát készen is lehet venni az egyik hátsó standon, de frissen sütve az igazi. Itthon is gyakran elkészítem, sajtot és csípős olajbogyót pedig ugyanolyat veszünk hozzá, amivel az árusok dolgoznak.

A sajt leginkább a krémtúróra vagy friss sajtra emlékeztet, de krémes kecskesajttal is finom lehet.

Több tésztareceptet is áttanulmányoztam, megoszlanak a vélemények az élesztő használatáról, én nem tettem bele. A vizet apránként adagoljuk, mert a szükséges mennyiség függ a liszt sikér tartalmától is. Az arabok nagyon aprószemű darával dolgoznak, én csak lisztet használtam. Fontos a vaj és az olaj használata-így tudjuk vékonyra nyújtani és nem szárad ki. Vaslap hiányában palacsintasütővel dolgoztam, ez egy kicsit megnehezíti a sütést.

Hozzávalók

A m'semmenhez

50 dkg liszt

2,5 dl langyos víz

100 g vaj

fél zacskó szárított élesztő ( ez opcionális)

nagy csipet só

földimogyoró olaj a serpenyő kiolajozásához

A lisztből, a vízből és a sóból (élesztőből) rugalmas tésztát készítünk. 50 grammos golyókat gyúrúnk belőle és alaposan beolajozzuk őket. Legalább 15 percig pihentetjük. Ezután olajos kézzel nagyon vékonyra nyújtjuk a tésztát és a forró kivajazott palacsintasütőben mindkét oldalát megsütjük. A piacon nem hajtogatják, de az a authentikus marokkói receptek szerint miután nagyon vékonyra kinyújtottuk, megvajazzuk és négybe hajtjuk.

Ezután sütjük ki.

A palacsintát nem túl vastagon megkenjük sajttal, megszórjuk olívabogyóval és rácsorgatunk egy kis mézet. A piacon két oldalról a töltelékre hajtják a tésztát, de fel is csavarhatjuk.

Látogatás a ch'ti-knél meg egy normand almaboros pacal

2010-04-15T00:30:00.007+02:00

Bienvenue chez les ch'tis, azaz Isten hozott a ch'ti-k földjén. Észak-Franciaország, Picardie és Pas de calais lakóit nevezik ch'ti-nek ("sti"), akik a dél-franciák számára komikus és nehezen érthető dialektusban beszélnek. Bombasiker volt a francia (és amerikai ) mozikban a róluk készített film. Bár magyar szinkronnal is megjelent, sajnos, csak a franciául jól beszélők számára igazán mulatságos, akik eredeti nyelven tudják élvezni.

Ch'ti mondás szerint kétszer sírsz: egyszer, amikor megérkezel a ch'ti-k földjére és másodszor, amikor ott kell hagynod őket. Mi ugyan nem sírtunk, de bármikor visszamennénk.

Picardie, a Cote d'Opal és a Somme folyó torkolata ugyanis gyönyörű. Mers les Bains (mersz lé ben), a Belle époque-ban épült üdülőhely a szivárvány minden színében pompázó nyaralói vagy Cayeux sur mer köves tengerpartja olyan idegenforgalmi látványosságok, amiért érdemes útrakelni. De valójában a falusi turizmusra épül minden: a tengerparti lovaglásra, a nyitott farmokra, a golfra. És az ételekre is. (Néhány fénykép itt megtekinthető.)

Az óceán közelsége miatt persze elsősorban a halételekre. A halászoktól közvetlenül is vehetünk halat, nagyon olcsón juthatunk pl. barbue-höz (ez a rombuszhal közeli rokona és nagyon finom).

Halas lasagne-tól kezdve a halas choucroute-ig felhasználják mindenbe.

Picardie jellegzetes sajtja a maroille. Ez egy narancssárga penészbevonatú lágysajt, erős jellegzetes ízzel. Quiche-be vagy pizzára is teszik-héjában sült krumplit, hagymát, maroille-t és füstölt sonkát halmoznak a ch'ti pizza tetejére, melynek vékony tésztáját tejföllel kenik meg. (maroille helyett markánsabb camembert-tel is finom lehet)

Ugyancsak picarde specialitás a ficelle, ez egy sonkás-gombás-besameles mártással megtöltött palacsinta. A potjevleesch pedig egy fehér húsokat tartalmazó kocsonya (nyúl, borjú, sertés, csirke,) amihez főtt krumplit vagy almát adnak köretnek.

A legemlékezetesebb étel számomra mégsem egy picard specialitás volt, hanem a tripes à la
mode de caen, a híres normandiai almaboros pacal, amit régóta meg akartam kóstolni. Nagyon finom volt, ezért álljon itt a receptje.

Pacal almaborral, caen-i módra ( 8 személyre)

Hozzávalók

3 kg tisztított marhapacal (lehetőleg "vegyes"-többféle marhagyomor-részből) kockákra vágva

1 darabokra vágott borjúláb

300 gramm karikára vágott sárgarépa

300 gramm felaprított vöröshagyma

2 gerezd felaprított fokhagyma

1 póréhagyma fehér része aprítva

egy ágacska kakukkfű

1 babérlevél

1 liter száraz almabor

fél liter száraz fehérbor

5 cl calvados (almapálinka)

A borjúlábat több darabra fűrészeljük ( vagy kérjük meg rá a hentest..,) és egy nagy fazék vízben forraljuk 2 percig. Ezután hideg vízzel öblítsük le. Egy nagy cserép-vagy tűzálló tál aljára tesszük a sárgarépát, a felaprított hagymákat-erre a borjúláb darabjait és a kockákra vágott pacalt. A tetejére dobjuk a kakukkfüvet és a babérlevelet, sózzuk, borsozzuk majd felöntjük a borokkal és a calvadossal. 145 fokra állítjuk be a sütő hőmérsékletét és 5 órát sütjük-főzzük a pacalt.

VKFXXXIII.Sarimsakli bulgur köftesi-avagy bulgurkorma paradicsommártásban

2010-04-10T23:26:00.004+02:00

Hosszú ideig fenntartásaim voltak a török konyhával szemben, igaz, nyomós érvem volt. Eddigi egyszeri isztambuli utazásom első napján ettem valamit, aminek egyenes következménye lett, hogy utána 5 napig már nem tudtam semmit.... A szó szoros értelmében megmérgeződtem. Úgyhogy évekig tisztes távolból figyeltem a kebabot és a lahmacunt, de aztán tavaly csak megtörtént az áttörés. A török "mártogatós" krémeknél nincs jobb. Aachenben találtunk egy helyet, ahol jobbnál jobb feta, paprika, dió és még sok más krémet árulnak-kóstolóval, ami után az ember felvásárolná a boltot. Chili és Vanília könyvében pedig annyi jó török recept van, hogy elkezdtem komolyan tanulmányozni a török konyhát.

Amikor Limara kiírását elolvastam, már tudtam, hogy Aline blogjában nézek receptet, aki ugyan francia, de török férjével és két kisfiával Törökországban él és onnan tudósít a helyi konyháról.

A burgul-korma azon ritka török ételek közé tartozik, amelyek majdnem teljesen zsírmentesek. A gyerekeknek is nagyon ízlett, a férjem szerint pedig az egyik legjobb vegetáriánus étel, amit eddig főztem.

Ez egy kis adag, ha főételnek esszük, 4 személyre duplázzuk a mennyiségeket.

Hozzávalók

A kormához

140 gramm burgul (lehetőleg finomabb szemű, de a nagyszemű is jó)

2 dl meleg víz

1 teáskanál paradicsompüré vagy paprikakrém (kihagytam)

1 tojás

fél teáskanál őrölt római kömény

100 gramm liszt

só

A paradicsommártáshoz

2 doboz 400g-os hámozott paradicsomkonzerv

1 evőkanál paradicsompüré

4-5 gerezd fokhagyma

1 kis csokor apróra vágott petrezselyem

só

A tálaláshoz

olívaolaj

A bulgurt összekeverjük a meleg vízzel és 15 percig állni hagyjuk. Ha nagyszemű bulgurunk van, akkor várjunk még egy kicsit, esetleg főzzük egy percig a mikrohullámú sütőben.

Egy fazékban tegyünk fel 5 l vizet a kormák kifőzéséhez. Ezután kezdjük el morzsolgatni, szabályosan dagasztani a bulgurt, amíg ragacsos masszát nem kapunk. (ha gyorsítani akarunk, turmixgéppel is meg lehet csinálni, így kevésbé authentikus, de biztos...). Adjuk hozzá a római köményt, a tojást, a sót és végül a lisztet. Száraz kézzel (ez nagyon fontos!) gyúrjunk belőle diónyi golyókat, kicsit lapítsuk el, majd az ujjunkkal csináljunk egy lyukat a közepükön.Gyűrű alakúak legyenek. Ezután forró, sós vízben forrástól számítva 15 percig főzzük őket-fel kell jönniük a víz tetejére.

Amíg a korma fő, elkészítjük a paradicsommártást. A hámozott paradicsomkonzervet ( daraboljuk össze kockákra), a paradicsompürét és a nagyon apróra vágott fokhagymát forraljuk össze. Sózzuk. A megfőtt kormákat szűrjük le, de a főzőléből tegyünk félre egy merőkanálnyit-ezzel öntjük fel a mártást. A kormákat tegyük a szószba, szórjuk meg petrezselyemmel és még legalább 5 percig főzzük. Forrón tálaljuk, egy kis olívaolajjal megspriccelve.

Virágbriósok

2010-04-01T22:46:00.004+02:00

Brüsszelbe a múlt héten beszökött a tavasz. Sajnos, úgy tűnik a tél meg sem hőkölt belé, mert ma reggel megint 5 fok volt. Ilyenkor pedig meleg, kelt kalácsot kell enni.

Egyik kedvenc francia gasztroblogomon-Nadjibellánál találtam egy gyönyörű brióst, amit azonnal meg akartam sütni. Csak.... Elromlott a mérlegem és nem tudtam kimérni a tészta hozzávalóit. A tejlekvárnak való sűrített tej pedig másfél órai forralás után is híg maradt. De a technika annyira érdekes, hogy mégiscsak megsütöttem. A kakaós-kókuszos kalács tésztáját dagasztottam be, mert ott mérleg helyett kanállal is ki lehet mérni az alapanyagokat, tejlekvár helyett pedig ugyancsak a saját kalácsom töltelékét használtam, csak a kókuszt hagytam ki belőle. Az eredmény kicsit "rusztikusabb" lett, mint Nadjibelláé, de nekem így is tetszett. Azért mégegyszer neki fogok rugaszkodni, mert az ő tésztája keményebbnek tűnik, ezért biztosan szebb lesz.

Hozzávalók (12 brióshoz)

lásd a kakaós-kókuszos kalácsnál ( fél kg liszttel dolgoztam), a krémnél is fele adagot készítsünk.

(lehet egy kicsit több cukorral készíteni a tölteléket, mert most a jégcukros szórás elmarad)

A tészta alapanyagait bedagasztjuk, majd 45 percig kelni hagyjuk. Ezután 12 golyót formázunk belőle és 10 percig kelesztjük. A lapokat kb. 10cm átmérőjű körökké nyújtjuk és megkenjük a kakaós krémmel. Újra golyót formázunk belőle, majd ismét körré nyújtjuk. Az a lényeg, hogy a kakaós töltelék a tészta közepében maradjon. (Ezt a legnehezebb kivitelezni, a legegyszerűbb módja, ha az elején a golyóból rögtön két azonos átmérőjű kört nyújtunk, összetapasztjuk őket és a széleit lezárjuk. Ezután még egy kicsit nyújtunk a körön, hogy szép sima legyen.)

Ezután egy ásványvizes kupakot nyomunk a kör közepébe-ez lesz a virág közepe, majd 12 helyen egészen a kupakig, bevágjuk a tésztát.

Páronként megsodorjuk a szirmokat és kettesével összefogjuk őket. Attól függően, hogy kifelé vagy befelé végezzük a sodrást, más-más virágbrióst kapunk.

A sütőt előmelegítjük 200 fokra ( légkeveréses sütőben 180 fok) Egy nagy tepsibe zsírpapírt fektetünk (vagy kizsírozott tepsibe) és belehelyezzük a virágokat. Még 20 percig kelesztjük őket. Tojással lekenjük és mákkal, darált mogyoróval vagy jégcukorral díszítjük a tetejét. 10-15 perc alatt megsül.

Citromos moelleux lemon-curd "szívvel"- tényleg ez a neve

2010-03-31T22:21:00.004+02:00

Nagyon szeretem a citromos édességeket. Fagylaltból is ez az egyik kedvencem-különösen, ha rengeteg reszelt citromhéj van benne. A csokoládés moelleux után itt az újabb kísérlet, ezúttal citrommal. Könnyű citromos tészta- ez nem túl édes, lemon curd-szerű belső "szívvel"-ami megadja a nagyon-nagyon citromos ízt. Ha jól sikerül, akkor a belső szív folyékony marad és öntetként beborítja a tésztát.

A Moelleux et fondants című Hachette kiadvány alapján

Hozzávalók ( 6 személyre)

A tésztához

100 gramm olvasztott vaj és még 15 gramm a formák kikenéséhez

2 tojás

60g mandulapor

120 gramm porcukor

120 gramm liszt és még 20 gramm a formák lisztezéséhez

fél zacskó sütőpor

1 citrom héja lereszelve

A "szívhez"

20 gramm vaj

2 tojás

50 gramm kristálycukor

10 gramm Maizena ( kukoricakeményítő)

2 citrom leve

Először a szívet készítjük el. Egy kislábosban takaréklángon felolvasztjuk a citromlében a cukrot. (én jobban szeretek vízfürdővel dolgozni, mert nem ég le). Hozzáadjuk a Maizenával kikevert tojásokat és kicsit erősebb lángon, folyamatosan keverve tovább főzzük, körülbelül 5 percig. Krémes állagúnak kell lennie. Ezután levesszük a tűzről és belekeverjük a vajat. Kihűtjük és jégkockatartóba töltjük-6 kockát kell kapnunk. Legalább 3 órára a fagyasztóba tesszük.

A desszertnek kb. 10 percet kell sülnie a 200 fokra előmelegített sütőben és utána azonnal tálalni kell. Ennek megfelelően először kapcsoljuk be a sütőt, majd készítsük el a tésztát. A tojásokat fehéredésig keverjük a cukorral, majd adjuk hozzá a vajat, azután a sütőporral elkevert lisztet. Vajazzuk ki és liszttel szórjuk meg a kis felfújtformákat. Tegyünk egy kis tésztát a formák aljára, majd helyezzünk beléjük egy-egy megfagyasztott lemon-curd kockát. Kanalazzuk rájuk a maradék tésztát és tegyük őket 10 percre a sütőbe.

Zöldcsütörtökre- Spenótos-ricottás conchiglioni paradicsommártásban

2010-03-31T00:44:00.004+02:00

Ha Zöldcsütörtök, akkor spenót. Sőth, ha spenót, akkor főzelék... De mostanában inkább tészta spenóttal. Tagliatelle (hosszúmetélt) mascarponés, parmezános, spenótos szósszal vagy spenótos rikottával töltött conchiglioni (óriás kagylótészta) paradicsommártással leöntve, csőben sütve.

Utóbbit nagyon sokszor főzöm, mert ez a kisebbik fiam legkedvesebb étele. Régebben canellonival készült, de a conchiglionit sokkal könnyebb tölteni. Én itt a Corá-ban veszem, fél kg tésztából egy nagy tepsit meg lehet tölteni és még marad is.

A recept Jamie Oliver Jamie vacsorái című könyvéből származik, de az általa ajánlott besamelmártás helyett sárgarépával dúsított paradicsomszószt használok. Miután a lányom nem szereti a rikottát, neki parmezánnal és apróra vágott füstölt sonkával dúsított mascarponéval töltöm meg a tésztákat.

Ha canellonival készítjük ezt az ételt, akkor a tésztát nem kell megfőzni. És még egy fontos tanács: nagyon figyeljünk a rikottás tölteléknél a sózásra, mert később már nem lehet "belenyúlni"-ha sótlan lesz, a mártással sem lehet korrigálni.

Hozzávalók

2 diónyi vaj

olívaolaj

2 gerezd megtisztított, finomra vágott fokhagyma

1 nagy maréknyi friss durvára vágott majoránna vagy oregánó (én szárított majoránnát használtam

1/4 lereszelt szerecsendió

8 nagy marék jól megmosott, friss spenót (kb. fél kg)

1 nagy marék friss bazsalikom (szárai aprítva, levelei letépdesve)

2 doboz 400 g-os paradicsomkonzerv

2 kisebb sárgarépa lereszelve

400 g ricotta

2 maréknyi reszelt parmezán

500 gramm conchiglioni vagy 16 canelloni

1 zacskós mozzarella (100g) darabokra tépkedve

Egy 5 literes fazékban vizet teszünk fel a tésztának, amelyet újraforrás után kb 7-8 percig főzünk. Nem szabad, hogy teljesen megpuhuljon, " al dente"-re főzzük.

Közben egy teflonserpenyőben felforrósítom a vajat egy kiskanálnyi olívaolajjal (így nem ég el), beleteszem az egyik felaprított fokhagymát, maréknyi friss oreganót vagy majorannát és a szerecsendiót. (Ha szárított fűszereket használok a friss helyett, akkor azt a párolt spenótra szórom.). Ezután annyi spenótot szórok a serpenyőbe, amennyi kényelmesen elfér. Ezután folyamatosan adagoljuk a spenótot és kb. 5 percig pároljuk. Ezután kihűtjük.

Egy másik edényben kevés olívaolajon megfuttatjuk a másik fokhagymát, majd beleöntjük a paradicsomkonzerveket és hozzáadjuk a bazsalikomszárakat és a reszelt sárgarépát. Felöntjük egy konzervdoboznyi vízzel, sózzuk, borsozzuk és egy mokkáskanál cukorral ízesítjük. 10 percig takaréklángon főzzük, majd belekeverjük a bazsalikom leveleit.

Közben elkészítjük a tölteléket. A kihűlt spenót levét kinyomkodjuk, összevágjuk, majd hozzákeverjük a ricottát és egy marék reszelt parmezánt. Megsózzuk, majd egy habzsák segítségével a tésztakagylókba töltjük.

Ezután egy kiolajozott tepsiben elrendezzük a töltött tésztákat és leöntjük a paradicsommártással, a tetejére szórjuk a maradék parmezánt és a darabokra tépkedett mozarellát.

180 fokon 20-25 percig sütjük.

Csokoládé-moelleux fahéjas csokoládé "szívvel"

2010-03-01T22:21:00.003+01:00

Saját cukrászom lett. A lányom lassan átveszi tőlem a süteményeket és a desszerteket-már csak a kelt tészták maradtak nálam. Még csak 14 éves, de már szívesen keresgél a net-en különleges receptek után és miután sokkal alaposabb és türelmesebb, mint én-minden úgy sikerül neki, mint ahogy a nagykönyvben megírták. Jobb lenne, ha a saláták érdekelnék, de miután nincsenek súlyproblémái, gátlástalanul próbálkozhat az édességekkel.

Ma egy különleges csokoládéfelfújtat készített, aminek a receptjét kicsit át is dolgozta.Először Fűszeres Eszter blogján találkoztam ezzel az édességgel, rögtön meg is sütöttem, de a mostani recept több ponton eltér tőle és a lehetőségek hosszú sorát nyitja meg az új technikával.

A desszert lényege, hogy külön megfagyasztjuk a tölteléket az ún. coeur-t (ejtsd "kőr"-vagyis szív), amely ízben és színben teljesen eltérhet a külső buroktól- a krémes moulleux-tól, de persze harmonizálniuk kell. Szükségünk lesz egy jégkockatartóra és a legalább 3 órás fagyasztási időt is be kell számítani az elkészítési időbe-célszerű előző nap befagyasztani.

Hozzávalók

A coeur-höz

1 dl tejszín

5 dkg étcsokoládé

késhegynyi őrölt fahéj

A moelleux-höz

100 gramm vaj + 15 gramm a formák vajazásához

4 tojás

140 gramm étcsokoládé

60 gramm kristálycukor

20 gramm keményítő ( Maizena Belgiumban-ez kukoricakeményítő)

40 gramm liszt

20 gramm cukrozatlan kakaópor a formák beszórásához

A coeur-höz felforraljuk a tejszínt és hozzadjuk az apróra tört étcsokoládét. Miután teljesen felolvadt a csokoládé, fahéjjal ízesítjük, kihűtjük és jégkockatartóban lefagyasztjuk. (6 kocka lesz belőle). Legalább 3 órát kell a fagyasztóban töltenie.

Ezután elkészítjük a mouelleux-tésztát. Vízfürdő felett egy fémtában felolvasztjuk a vajat és az apró darabokra tört csokoládét. Hozzáadjuk a cukrot, megvárjuk, amíg felolvad, majd egy kicsit kihűtjük a masszát. Egyenként belekeverjük a tojásokat, azután a lisztet és a keményítőt.

A felfújtformákat kivajazzuk majd egy teaszűrő segítségével kakaóval egyenletesen beszórjuk.

200 fokra melegítjük a sütőt. A fagyasztóból kivesszük a csokoládékockákat-kicsit nehezebben jönnek ki a formából, mint az igazi jégkockák-késsel is segíteni kell.

Ezután mindegyik formába töltünk egy kicsit a tésztából és belenyomunk 1-1 fagyasztott csokoládékockát (lehetőleg ne érjenek a kockák a forma aljához). A tetejére merjük a maradék masszát és a formákat egy vizzel megtöltött tepsibe tesszük. (kb. 1cm magas legyen a víz szintje)

10 percig sütjük-ez persze a sütőtől is függ, figyelni kell. Ezután kiborítjuk a formából és tejszínhabbal tálaljuk.

Grillezett édesköménykrémleves paprika-aiolival

2010-02-23T22:45:00.004+01:00

Január, február, itt a nyár-kiabálta Józsi bácsi, amikor a téli zimankó kellős közepén elhaladt a házunk előtt öreg tacskójával. A nyár még messze van, de ez a leves már a kerti grillezéseket idézi. Elismerem, külsőre nem túl tetszetős, ízre annál inkább. Csak első olvasásra bonyolult-ha a zöldségeket megsütöttük, nagyon gyorsan elkészül. Kicsit elégettem a hagymát és az édesköményt a grillezésnél, ezért érezhető volt egy kis füstös íz, de ez kifejezetten használt a levesnek. Nyáron hidegen is jó lehet, mi most melegen ettük.

Hozzávalók

2 édesköménygumó

1 nagy vöröshagyma (200 gramm)

4 gerezd fokhagyma hámozatlanul

2 kávéskanál édesköménymag (kihagytam)

1 evőkanál olívaolaj

500 ml zöldségleves (kockából is lehet)

250 ml tej

250 ml víz

2 kávéskanál citromlé

A paprika-aiolihoz

1 közepes piros kaliforniai paprika (200g)

2 gerezd hámozott fokhagyma

1 tojássárgája

fél kávéskanál dijoni mustár

1 kávéskanál citromlé

80 ml olívaolaj

200 fokra bemelegítjük a sütőt. Egy tepsibe tesszük a nagyobb darabokra vágott édesköménygumókat, a szintén nagyobb darabokra aprított vöröshagymát, a héjas fokhagymákat és összekeverjük az olívaolajjal és az édesköménymagokkal. Lefedjük alufóliával és 30 percig sütjük. Ezután levesszük az alufóliát és újabb 20 percre ( addig, amíg megpuhul az édeskömény) visszatesszük a sütőbe. Ezután hűlni hagyjuk.

Célszerű közben a kaliforniai paprikát is megsütni-külön tepsiben vagy grillen, de ne tegyük az édeskömény mellé, mert a piros leve zavaró lehet a levesben. Ha a paprika héja már kezd feketedni, vegyük ki és tegyük egy nylonzacskóba . Hagyjuk kihűlni és utána húzzuk le a héját.

A leveshez az édesköményt és a hagymát tegyük egy lábosba. A fokhagyma héját húzzuk le, a krémes belsejét is adjuk az előbbiekhez. Öntsük fel a levessel, a tejjel és a vízzel. 10 percig forraljuk, majd hűtsük ki és turmixoljuk. Citromlével ízesítjük, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. (ne nagyon, mert az aioliban is van só)

A paprika aiolihoz turmixoljuk a tojássárgáját, a fokhagymát, a citromlevet és a mustárt. Kis adagokban hozzáöntjük az olívaolajat és addig keverjük, amíg majonézszerű krémet nem kapunk.

Ezután hozzáadjuk a sült paprikát és és összeturmixoljuk. Gyengén sózzuk. Tálalásnál a leves tetejére merünk egy-egy kiskanál aiolit és az édeskömény levelével díszítjük.

Citromos joghurtkrém- ha minden kötél szakad...

2010-02-07T21:51:00.002+01:00

Valami édeset ennék... Gyakori megjegyzés a családban, csak nem tőlem. Nem vagyok édesszájú, míg a többiek simán bevágnak fél kg igazán finom belga pralinét, nekem egy kocka bőven elég. De Rote grütze-ből simán megeszem a fél kilót, hála Chili és Vaníliának, aki felhívta rá a figyelmet és azóta én is függő vagyok. Ez a joghurtos citromkrém határeset-a többiek is szeretik és nekem sem túl édes. Stahl Judit Büntetlen örömök címü könyvében található a recept, zöld citrommal is készítettem már.

Hozzávalók

1 citrom

1 tojás

12 dkg cukor

1 kávéskanál vaníliaaroma (én vaníliakivonattal csináltam)

1,5 evőkanál vaj

3 dl joghurt

1,5 dl tejszín

Az alaposan megmosott citrom héját lereszeljük, a levét kinyomjuk. A tojást és a cukrot összekeverjük egy kis tálban. Vízgőz felett, egy fémtálban felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a reszelt citromhéjat és a citromlevet. Ezután belekeverjük a cukros tojást és sűrű krémmé főzzük. Összedolgozzuk a joghurttal és kihűtjük. Végül felverjük a tejszínhabot és óvatosan beleforgatjuk a krémbe. Kistálkákba adagoljuk és tálalásig hűtőbe tesszük.

Gyorsan!!!! Marhahús paprikával és osztrigaszósszal

2010-01-12T23:18:00.004+01:00

Mániákus felhalmozó vagyok. Több kiló liszt, cukor, tészta, 30 tojás, legalább 6 liter tej és 10 liter ásványvíz sorakozik a polcaimon. A fagyasztóról ne is beszéljünk...Simán túlélnénk egy havi ostromot. Igy csinálta a nagymamám is, a mamám is, valószínűleg én is a zsigereimben hordozom, hogy mindig legyen tartalék. Nálam a gyűjtőszenvedély azzal is párosult, hogy nem kifejezetten alapélelmiszerekből is hatalmas készletet gyűjtöttem be. Van itthon hajdinalisztem, kaffirlime-levelem, feketebabom, mindenféle szószom, mert hátha.... Hátha pont az kell.

Most pont az kellett. Osztrigaszósz és bébikukorica, amit egy Lidl-es ázsiai akcióban vettem kifejezetten jutányos áron és végre fel is használtam őket. A szilvaszószt még csak nézegetem, bár találtam egy pár jó receptet arra is...

A következő kínai recept tényleg 15 perc alatt kész, megbízható helyről, a Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyvből származik.

Hozzávalók

50 dkg marhahús (lehetőleg marhafartő)

1 evőkanál szójaszósz

1 kissé felvert tojásfehérje

1/4 teáskanál őrölt feketebors

2 evőkanál földimogyoróolaj

1 evőkanál frissen reszelt gyömbér

1/4 teáskanál ötfűszerkeverék

1 rombuszformára vágott piros kaliforniai paprika

2 vékonyan felszeletelt szárzeller (ez el is maradhat)

1 kis üveg bébikukorica

2 evőkanál osztrigaszósz

2 ferdén felszeletelt újhagyma

A húst hosszú, vékony csíkokra vágjuk. Összekeverjük a tojásfehérjét, a szójaszószt, a kukoricalisztet és a borsot, hozzáadjuk a húst, beleforgatjuk, hogy bevonja.

Egy wokban (én egy vastagfalú Tefal-serpenyővel dolgoztam, mert a wokban nagyon leragadt) felhevítünk 1 evőkanál olajat. Hozzáadjuk a gyömbért, az ötfűszer-keveréket, a paprikát,a zellert és a kukoricát és magas hőfokon kevergetve sütjük 2 percig vagy amíg éppen kezd megpuhulni. Kivesszük a wokból és melegen tartjuk.

A maradék olajat felhevítjük a wokban és adagonként megpörköljük a húst, de nem sütjük át.

Az összes húst és a zöldségeket visszatesszük a wokba, és hozzáadjuk az osztrigaszószt. Magas hőfokon keverve sütjük, amíg a hús átsül és a szósz felforrósodik. A tűzről levéve, újhagymával megszórjuk és azonnal tálaljuk.

Világ gulyásai egyesüljetek!

2010-01-09T19:56:00.008+01:00

Régóta terveztem, hogy írok egy kis összefoglalót a nemzetközi gulyás-variációkról, amelyek a legváltozatosabb formában alakítják át a magyarok által az egyik "legmagyarabbnak" tartott ételt. Francia gasztroblogokon 10 receptet találtam a témában, ezek közül a díjnyertes, 5 csillagos recept 1kg húsra számítva 6 sárgarépával és 6 paradicsommal dolgozik, jól megfűszerezve egy ágacska rozmaringgal és némi kakukkfűvel. Meg 3 marhahúsleveskockával. És ki ne felejtsük a krumplipürét mellőle.... A fórumon aztán néhányan felhívják recepttulajdonos figyelmét, hogy ez nem az eredeti gulyás-mert ahhoz nem kell püré... Ellenben hol a creme fraiche (tejszín) a tetejéről? De semmi baj, mert valaki leközölte a valódi gulyás receptjét: disznóhúsból, knédlivel tálalva, ahogy azt egy eredeti szlovák ételnél szokás. Majd megérkezett cseh variációban is-majoránnás marhapörkölt formájában. A kegyelemdöfést egy idegenbe szakadt honfitársunk adta meg, aki szerint ezeknek semmi közük a mi gulyásunkhoz, mert abban minimum 1 kg bab van.

Ennyit a bloggerekről, nézzük a hivatásos szakácsokat. Paul Bocuse ugyancsak nélkülözhetetlennek talál belőle egy kis kakukkfüvet. A GoodFood felhívja a figyelmünket, hogy feltétlenül spanyol pirospaprikával dolgozzunk, mert kizárólag azzal az igazi.

Végül a kedvencem: A La table de monde néven futó igazán színvonalas francia gasztrooldal is megemlíti nemzeti ételünket...Harry Potter kedvenc receptjei között. A Harry Potter és a Tűz serlege 23. fejezetében szerepel a következő mondat, francia fordításban "Percy fronca les sourcils et Harry étouffa un rire dans son assiette de goulasch". - azaz "Harry beleprüszkölt pörkölttel teli tányérjába. Percy rosszallóan összevonta szemöldökét." (Szegény Tóth Tamás Boldizsár, aki a magyar fordítást készítette, gondolom, tisztában volt vele, hogy angol barátaink nem egészen ugyanazt értik gulyáson, mint mi, úgyhogy ő fordításában pörkölt szerepel). A francia oldalon örömmel üdvözlik a roxforti manók gulyását, ami a következő képen látható.. Háááát...

Ha a nemzetközi gulyásirodalom többi opusára is kíváncsi valaki, forduljon bizalommal a Wikipédiához. De most következzen az én receptem-csipetkével, zöldségekkel, krumplival, amit most nem pürésítenék...

Hozzávalók:

1 kg marhahús (marhalábszár vagy lapocka)

8 dkg zsír

30 dkg vöröshagyma

70 dkg burgonya

1 nagy szál sárgarépa

1 szál fehérrépa

1 evőkanál pirospaprika

1 kávéskanál köménymag

2 gerezd fokhagyma

só (1, 5 teáskanál-de ízlés szerint)

bors

1 paradicsom, 1 zöldpaprika (nyáron)

1 kis csokor petrezselyem

A csipetkéhez

250 gramm liszt

3 tojás

só

Megtisztítjuk és hasábokra vagy karikákra szeleteljük a sárgarépát és a fehérrépát. Meghámozzuk és kb. 1,5-2cm-es kockákra daraboljuk a burgonyát. A megtisztított hagymát és a fokhagymát finomra aprítjuk, a húst 1cm-es kockákra vágjuk. A zsírt felforrósítjuk és a vöröshagymát aranysárgára pirítjuk benne. Hozzáadjuk a pirospaprikát és a húst, és addig hagyjuk a tűzön, amíg a hús kifehéredik. Ezután megsózzuk, borsozzuk,beleszórjuk a köménymagot és a fokhagymát. Jól összekeverjük és egy kis vizet öntünk hozzá. A paprikát és a paradicsomot nagyon apróra vágva beletesszük-ha van darált pirospaprikánk, abból is tehetünk bele egy ki kanállal.Lefedjük és kis lángon kb. másfél óráig pároljuk.

Közben elkészítjük a csipetkét. A lisztet és a tojást csipetnyi sóval összegyúrjuk. Ha nagyon kemény a tészta, tehetünk hozzá vizet. Ezután hagyjuk egy kicsit szikkadni. Én ki szoktam egy kicsit nyújtani, nem túl vékonyra és így csipegetek belőle minél kisebb darabokat, de elvileg nyújtás nélkül is megy. Ezután tiszta konyharuhán hagyjuk száradni egy kicsit.

Amikor a hús majdnem puha, zsírjára sütjük, hozzátesszük a répákat és 2-3 percig együtt pároljuk. Ezután felöntjük másfél liter vízzel és belerakjuk a burgonyát is. Ha a burgonya megpuhult, befőzzük a csipetkét. Amikor a csipetke is puha, kész a gulyás. Apróra vágott petrezselyemmel megszórjuk.

Galette des rois 2.- a demokrácia jegyében

2010-01-07T21:45:00.006+01:00

Vízkereszt, tehát galette des rois. Aki kíváncsi a történetére, most már a Gasztrotippen is elolvashatja. Kicsit változtatni akartam a recepten, mert karácsony előtt vettem egy új francia gasztroújságot és találtam néhány ötletet a galette megújítására. A címe Gourmande! és az aSophie Dudemaine jegyzi, aki Franciaországban a mi Stahl Juditunknak felel meg. Sophie több szakácskönyvet adott ki, a "La cuisine de Ducasse par Sophie" azaz "Ducasse konyhája Sophie szerint" nekem is megvan. (ehhez Alain Ducasse a nevét, sőt mi több az arcát is adta, a borítón ő is ott van Sophie mellett). A receptek pedig tényleg használhatóak, nem véletlenül nyert nemzetközi díjat a szakácskönyv. Ez az újságra is igaz, egyszerű receptek, extra alapanyagok nélkül-de azért az elrugaszkodottabbak is találnak kedvükre valót- például csigával töltött, leveles tésztából készült csigát...

Galette des rois receptje arányaiban kicsit más, mint a régi receptemé, de a főbb alapanyagok megegyeznek. Édesebb, ezért a régi receptemet használtam. Többféle variációt is közöl a galette színesítésére, a további ízesítőket a mandulás krém tetejére kell szórni. Nekem a málnás-pisztáciás töltelék tetszett, a férjem a kandírozott narancshéj-csokoládé mellett tette le a voksát, fiam az almás-mazsolásra szavazott. Purista lányomnak a sima mandulás változat ízlik legjobban. Kisfiam nem nyilatkozott, úgyhogy négy részre osztottam a galette-t és mindegyik negyed más ízű lett. Ettől aztán kicsit hepehupás lett a lepény, de mindegyik variáció finom lett.

Persze, a málnás lett a legjobb, csak egy kicsit sok levet eresztett.....

Az alaprecept a tavalyi galette-nél található, a töltelékek Sophie ötletei alapján a következőek:

Csokoládés változat

70 gramm kandírozott narancshéj és 70 gramm apróra vágott keserű csokoládé

Málnás-pisztáciás változat

120 gramm friss vagy fagyasztott málna és 70 gramm tisztított, natúr pisztácia

Almás változat

egy savanykás alma vékony szeletekre vágva és 50 gramm előzőleg rumba áztatott mazsola

Francia meleg lencsesaláta

2010-01-07T01:12:00.005+01:00

Új év- új külső. Nem január 1-én, hanem Vízkeresztkor, hogy azért nevezetes nap legyen. Akinek kedve és ideje van feltétlenül süssön egy galette des rois-t! Ja, és gazdagok leszünk. Ha a lencsén múlik, akkor biztosan. Találtam egy meleg lencsesaláta receptet az egyik kedvenc francia oldalamon és nagyon jó lett-ezt ettük szilveszterkor, csak még nem volt időm blogolni. Egytálételnek is beválik.

Eredetileg Puy lencséből készül, nekem egy zacskó lentillon rosé-m (rózsaszín lencse, de úgy rózsaszín, ahogy a vöröslencse vörös...) volt itthon, amit még a nyaralás alatt vettem Franciaországban. Most kiderítettem a net-en, hogy ez egy nagyon ritka fajta, csak egy helyen termesztik és édesebb a többi lencsénél. (úgyhogy folyt. köv.) Ennél a salátánál jobb lett volna a borsos ízű Puy vagy a közönséges barna lencse, előbbit nem kell áztatni, utóbbi viszont mindenképpen álljon legalább 4 órát vízben főzés előtt.

Hozzávalók

200g lencse

2 kicsi lilahagyma vagy salottahagyma

2 szál kakukkfű

150 gramm kockákra vágott baconszalonna

1 kávéskanál dijoni mustár

1,5 dl olívaolaj (dióolajjal a legjobb)

0,5 dl borecet

egy kis csokor petrezselyem

őrölt bors

só

A lencsét megmossuk és háromszoros mennyiségű kakukkfűvel és borssal ízesített vízben megfőzzük, sózni nem szabad. (időt nem tudok mondani, körülbelül forrástól számított 30 perc) Figyelni kell, hogy puha legyen, de ne essen szét. Közben elkészítjük a vinaigrette-t: a mustárt habverővel jól összekeverjük az ecettel, sóval, borssal és kis adagokban hozzáadjuk az olajat. A felaprított hagymát és petrezselymet a meleg lencséhez adjuk és alaposan összekeverjük a vinaigrette-el. Végül ropogósra sütjük a szalonnát és a saláta tetejére halmozzuk. Melegen tálaljuk.

Korhelyleves-zenei ajánlattal

2010-01-01T00:41:00.005+01:00

Csendes szilveszterünk van. Zenét hallgatunk, borozgatunk. Számtól függően változik a hangulat. A teljesség igénye nélkül 10 dal, amit most nagyon szívesen hallgattam:

Cseh Tamás: Ten years after

Balaton: Levert vagy

LGT: Fiú

Európa Kiadó: Romolj meg

Mano Chao: Me gustas tu

Sziámi: 100 bolha

Suzanne Vega: Luka

Noir Désir: Le vent nous portera

Wei Wu Wei : Ködfoltok

Amadou et Mariam:M'bifé

És van korhelyleves is. Hozzátartozik a Szilveszterhez. Viszonylag hamar, akár 1 órán belül is elkészül, ha "szükség van rá", de melegítve , mint minden káposztás étel, sokkal jobb. A káposztát nem kell kimosni, de ha nagyon savanyúnak találjuk, érdemes egyszer átöblíteni.

Ez egy 4 személyes adag, én legalább a dupláját szoktam készíteni. Hargitai György receptje,csak koriandermaggal egészítettem ki, ami majdnem minden savanyúkáposztás ételbe jó.

Hozzávalók

1 közepes fej hagyma

3 evőkanál olaj

50 dkg savanyúkáposzta

1 teáskanál pirospaprika

1 kávéskanál frissen őrölt feketebors

fél kávéskanál koriandermag

3 pár virsli

1 kiskanál só

2 evőkanál liszt vagy keményítő

2 dl tejföl

A hagymát apró kockákra vágjuk. A káposztát felaprítjuk -ne nagyon apróra, negyedelni a legjobb. Az olajat felforrósítjuk és a hagymát megpároljuk. Lehúzzuk a tűzről, elkeverjük benne a pirospaprikát. Hozzáadjuk a savanyúkáposztát, jól összekeverjük és felöntjük 1,5 liter vízzel. Babérlevéllel, korianderrel, borssal fűszerezzük és megsózzuk. Felforraljuk majd fél óráig főzzük. (ez a káposztától függ, meg kell puhulnia, de nem szabad szétfőzni) Ezután hozzáadjuk a karikára vágott virslit, 4-5 percig főzzük.

A lisztet jól eldolgozzuk a tejföllel, kis vizet is tehetünk hozzá, ha nagyon sűrű lenne. Egy merőkanál forró levessel összedolgozzuk, majd szűrőn át a levesbe öntjük. 2-3 percig forraljuk, de tovább semmiképpen.

Boldog újévet kívánok minden kedves Olvasómnak!

Karácsony 2009

2009-12-25T23:56:00.006+01:00

"Reméljük Mary, fehér karácsonyunk lesz, ne süss kalácsot, figyelj, csak jaj figyelj Mary"-énekelte Cseh Tamás. Nem lett fehér karácsony, kalács sem készült , de azért szép és jó lett minden....

Évekkel ezelőtt olvastam Bedecs Éva kis írását a karácsonyi készülődésről. Anyuka 3 napig süt-főz, az ünnepi asztalon ott gőzölög a halászlé, illatozik a sült pulyka, malomkeréknyi tálcán kínálja magát a bejgli, a zserbó és a sokféle aprósütemény. A kislány szomorúan nézi az asztalt. Anyuka megkérdezi: Nem ízlik ez a sok finomság, amit anyu készített? De igen, csak nem látom a túrógombócot-válaszolja a kislány. De most Karácsony van, ilyenkor nem szokás túrógombócot enni-mondja anyuka. De én Karácsonykor is a túrógombócot szeretem a legjobban-hüppögi a kislány.

Igy jártam én is, amikor nagyszabású süteményterveimet ismertettem a családdal. Ők Karácsonykor is a sós süteményeket szeretik a legjobban-velem együtt-úgyhogy nem lett sok sütemény. Nem lett pulyka, hal sem, hanem csupa olyasmi, amit mindannyian szeretünk.

Szenteste a belga hagyományoknak megfelelően foie gras-t -azaz libamájpástétomot ettünk hagymalekvárral és bordói zselével, fügés kenyérrel. Hozzá legkedvesebb barátunktól kapott 1994-es Aszúeszenciát, illetve egy 2004-es Sauternes-t is megbontottunk, amit még a nyáron sikerült beszerezni, Bordeaux-tól nem messze egy kis pincében. (A Tokaji nagyságrendekkel verte az egyébként kitűnő francia bort.) A hagyományoknak megfelelően csináltam franciasalátát és 30 kaszinótojást is (mind el is fogyott). Desszertnek mousse au chocolat-t és joghurtos citromkrémet készítettem.

Tegnap egybensült angolos hátszín volt (előre bepácoltam) yorkshire puddinggal és sült zöldségekkel, ma pedig elzászi savanyúkáposzta, choucroute, hozzá pedig az elmaradhatalan Riesling...

És SAJTOS RÚD, SONKÁS KIFLI és JUHTÚRÓS POGÁCSA. (meg elisenlebkuchen Macitól és rugelach Chili és Vanília receptje alapján)

Boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!

Nem, nem parfé... Demi-glace

2009-12-22T23:00:00.001+01:00

A karácsonyi menüben nálunk a pulyka helyett marhasült szerepel, ezért aztán nekiálltam életemben először és az "illatokat" tekintve lehet, hogy utoljára alaplevet és demi-glace-t főzni.

Utóbbit kis mennyiségben használják marhahúsételekhez vagy simán ízfokozóként szószokba, mártásokba. Eddig, bevallom, ha kellett, kész alaplével vagy kockával dolgoztam, de egyszer látni akartam, hogy tényleg minőségi különbség van-e a késztermékek és a főzött alaplé között.

Anthony Bourdain Francia bisztrókonyha könyvében külön fejezetet szentel az alaplének, úgyhogy ez alapján dolgoztam. A legnehezebb a csontok beszerzése volt, itt ugyanis rejtélyes okok folytán nagyon nehéz levescsontra bukkanni. Utána már csak röpke 8 órás sütés-főzés következett.

A csontok sütése során már enyhén szólva furcsa szagok kezdtek terjengeni a lakásban, a Karácsonykor szokásos mézeskalács illat helyett és a gyerekek egyre idegesebben érdeklődtek, mi lesz a vacsora. Amikor megtudták, hogy nem a másfél kiló zöldségben úszó csontot szánom táplálékul, megnyugodtak, de kozmikus gyorsasággal távoztak a konyhából.

Végül ha jól számolom, 30 jégkockányi demi-glace-t állítottam elő. Utóbb kicsit megijedtem, mert ez elvileg csak marhához jó, birkához például újra fel kell főzni birkacsontokkal... Jaj....

Hozzávalók

1.lépés

1,5 kg velőscsont (nekem ennyi volt, de legalább a duplájából érdemes dolgozni)

olaj

1 evőkanál paradicsompüré

2 evőkanál liszt

A csontokat jól megmossuk, megszárítjuk. Olajban kikent tepsibe terítjük, belekeverjük a paradicsompürét és a lisztet. (ezek nélkül is csinálhatjuk) 180 fokon időnként kevergetve aranybarnára sütjük a csontokat.

2.lépés

25 dkg hagyma

12,5 dkg sárgarépa

12,5 dkg zeller

3 szál kakukkfű

5 szem feketebors

2-3 babérlevél

A zöldségeket megtisztítjuk, karikára vágjuk és kiolajozott tepsiben 180 fokon, kevergetés mellett aranybarnára sütjük.

Ezután egy fazékba tesszük a csontokkal és a fűszerekkel együtt, majd felöntjük 3 liter vízzel. Nagyon lassú tűzön órákon át (én 6 órát bírtam) főzzük. Az a lényeg, hogy ne forrjon. Közben többször lehabozzuk. Amikor elkészült, átszűrjük egy gézzel bélelt szűrőn-többször is. Ez az alaplé.

3. lépés- A demi-glace

alaplé

az alaplé negyedével megegyező mennyiségű vörösbor

4 mogyoróhagyma

A vörösbort felforraljuk a megtisztított, karikára vágott mogyoróhagymákkal. Amikor a bor besűrűsödik, hozzáadjuk az alaplevet, de többé nem forraljuk fel. Addig főzzük, ameddig egy sűrű barna mártás keletkezik. Újra átszűrjük, majd jégkockatartóba porciózzuk és a fagyasztóba tesszük. Izesítésre egy-egy kockát használunk fel.

Belgaságok 4.- A cougnou

2009-12-06T14:54:00.003+01:00

November végén Belgiumban megjelenik a pékségekben Jézus kenyere, a cougnou vagy ahogy egyes vidékeken nevezik, a cougnole. Belgium déli részén, Walloniában coquille-nek hívják. Ezt a már a középkor óta ismert süteményt Franciaország északi részén és Belgiumban hagyományosan karácsony reggelén illetve Márton-napkor adták a gyerekeknek egy csésze forró csokoládé kíséretében. Az üzletekben külön marcipáncsecsemőket is vehetünk, a cougnou csak a bölcsőt jelképezi.

Egy belga közmondás szerint :"Quand on mange les cougnous au soleil, on mange les cocognes (oeufs de pâques) derriere le poele." -azaz ha a cougnou-t napsütésben esszük, akkor a húsvéti tojást a kályha mellett fogjuk. Brüsszelben hideg van és zuhog az eső, úgyhogy előre örülök a húsvétnak...

Az eredeti recept 3 dl tejet írt, de nagyon soknak bizonyult, 2 dl-nél többet semmiképpen se tegyünk hozzá először, ha kenyérsütőgépben csináljuk.

Hozzávalók

500 gramm liszt

30 gramm friss élesztő

150 gramm kristálycukor

150 gramm olvasztott vaj

1 zacskó vaníliáscukor

1 evőkanál méz

2 dl langyos tej

2 tojás

1 nagy csipet só

Az élesztőt felfuttatjuk 1 dl tejben. Utána az összes hozzávalót összedolgozzuk a vaj kivételével, az olvasztott vajat apránként akkor adjuk hozzá, amikor a tészta összeállt. 1 órát kelesztjük langyos helyen. Kenyérsütőgépben is lehet dagasztani és keleszteni, így másfél óráig tart a folyamat.

Amikor megkelt, lisztezett gyúródeszkán átgyúrjuk és bábukat formálunk belőle. Belgiumban létezik normál és óriás cougnou-a normálnál kb. 10 cm-es hurkát készítsünk a testének és két golyót a tetejére és az aljára. Ha bonyolítani akarjuk, akkor mívesebb bölcsőt is készíthetünk a Wikipédián található kép alapján. Még 30 percet kell pihentetni. Ezután tojássárgájával megkenjük.

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra és 30 percig sütjük.

Advent 1. Hamis krémes rumos mazsolával

2009-11-29T16:03:00.002+01:00

Ádvent első vasárnapja. Koszorú és sütemény-folytatjuk a hagyományt, amit tavaly kezdtem el, minden adventi vasárnapot valamilyen édességgel köszöntünk. Ma egy kedves régi szomszédunk receptje alapján készült a hamis krémes, rengeteg mazsolával, aminek egy hagyományos krémesben helye nincs, de szerintem kifejezetten használ neki. A képen látható szarvas már a karácsonyi vásárról származik, Brüsszelben most egymást érik az ilyen rendezvények, hiszen egy hete maradt a belgáknak az ajándékozásig.

Hozzávalók

A tésztához

50 dkg liszt

12 dkg vaj vagy margarin

1 zacskó vaníliáscukor

2 evőkanál cukor

1 dl tej

1 zacskó szalalkáli

A krémhez

5 tojás

1 liter tej (8dl tejjel és 2dl tejszínnel még finomabb)

10 evőkanál porcukor (lehet kicsit több is, ha édesen szeretjük)

7 evőkanál rétesliszt (az eredeti recept szerint-lehet keményítő vagy 2 zacskó vaníliás pudingpor)

10 dkg mazsola

rum

1 vaníliarúd

180 fokra előmelegítjük a sütőt (légkeveréses 160 fok, gáz 2-3 fokozat). A szalalkálit feloldjuk a tejben, majd a tészta többi hozzávalójával jól összegyúrjuk ( ha túl kemény lenne, adjunk hozzá annyi tejet, hogy könnyen nyújtható legyen). 4 részre osztjuk. Megvajazott tepsi tetején kell sütni, úgyhogy jó vékonyra kell nyújtani és próbáljuk megközelíteni a tepsi méretét (nem olyan nagy baj, ha nem lesz szabályos-úgyis levágjuk a széleit). Halványsárgára sütjük a lapokat.

A mazsolát beáztatjuk a rumba. A krémhez a tejet (és a tejszínt) a felhasított vaníliarúddal felforraljuk.( én mindig vízfürdő felett csinálom), A tojások sárgáját kikeverjük a porcukorral, majd hozzáadjuk a lisztet (keményítőt vagy pudingport) és egy kicsi tejet, hogy simára tudjuk keverni. Folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a forró tejhez, és addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Ezután belekeverjük a lecsepegtetett mazsolát. Végül habbá verjük a tojások fehérjét és még melegen óvatosan beleforgatjuk a krémbe.

Még melegen 3 részre osztjuk a krémet és betöltjük a lapokat. Egy napig hűvös helyen pihentetjük, majd porcukorral megszórjuk és szeletekre vágjuk.

Hideg sültpaprika leves á la Gundel

2009-10-29T22:02:00.003+01:00

Nem, nem egy szép piros paprikát tálaltam fel némi pirított zsemle és főtt tojás társaságában. A paprika a híres hideg sültpaprika levest rejti, amit Kalla Kálmán, a Gundel híres séfje talált ki és többek között Habsburg György és Eilika esküvőjén tálaltak fel a vendégeknek. Kalla KálmánÍzekre szedem az életem című könyvét akkor szoktam elővenni, ha külföldi vendégeket várunk és a vacsorának reprezentatív célja van. Ez a leves nagyon látványosan tálalható, finom és nem utolsósorban könnyű. Francia vendégeink szerint ez a magyar gazpacho. Brüsszelben most olcsó a kaliforniai paprika, otthon általában nem, de ha nem akarjuk paprikában tálalni, 2-3 db is elég lehet.

Hozzávalók (4 személyre)

5 darab piros kaliforniai paprika (szép nagy, szabályos alakú)

1 darab magyar sárga színű paprika

2 csésze (0,5 liter) szárnyas húsleves hidegen, lezsírozva

1 csésze (2,5 dl) natúr joghurt

só, frissen őrölt bors

2 evőkanál tökmagolaj (én olívaolajat használtam)

1 darab kockákra vágott zsemle (ciabatta is jó)

2 evőkanál pirított tökmag (tetszés szerint)

1 főtt tojás reszelve

fél csésze friss csíra (lucerna, hagyma-tetszés szerint)

ízlés szerint tehetünk bele fokhagymát, csípős paprikát, egy fél paradicsomot)

Négy pirospaprikának a hegyesebb végéből levágunk egy 2-3 cm-es részt és kikaparjuk a szárukat és az erüket úgy, hogy a száruk megmaradjon. Ezekbe a paprikákba töltjük majd a levest. A megmaradt piros paprikát, a levágott végeket és a sárga paprikát 200 fokos sütőben vagy forró olajban addig sütjük, amíg a héjuk megbarnul. Ekkor papírzícskóba vagy nejlonzacskóba tesszük, amit légmentesen lezárunk és állni hagyjuk 15 percig. A tasakból kivéve lehúzzuk a paprikák héját, kivesszük a csumáját, ereit, szárát. A sült paprikák húsát turmixgépbe tesszük, hozzáöntjük a joghurtot, húslevest, olajat és jól elturmixoljuk. Sóval, borsssal ízesítjük.

Tálalás

A kivájt paprikát a nyílásával felfelé tartjuk és megtöltjük a levessel. Egy előhűtött mélytányért ráborítunk a megtöltött paprikanyílására és tányérral együtt megfordítjuk. A paprika így a tányér közepén áll és nem folyik ki belőle a leves. A paprikák köré szórjuk a levesbetétnek szánt anyagokat, reszelt tojást, pirított zsemlét, csírákat, tökmagokat. Tálalásnál megfogjuk a paprika szárát, jobbra-balra kicsit elmozdítjuk és lassan kiemeljük a paprikát a tányérból. A leves a vendégünk előtt tölti meg a tányért. A paprikákat kistányérra tesszük és elvisszük.

Kalla Kálmán szekszárdi Kékfrankos Rosét (2001) ajánl hozzá Dúzsi Tamás pincéjéből. Brüsszelben sajnos szinte alig lehet magyar borokat kapni, ezért mi egy francia bortválasztottunk, amit tavalyi Provence-i kirándulásonk során szereztünk be Alain Combardpincéjében.

Sheila pudingja

2009-10-24T18:53:00.001+02:00

Ma egész nap főztem-esett ugyanis az eső, ami Brüsszelben a normálállapot. Amint eláll, azonnal irány kifelé, gyorsan kiélvezni minden esőmentes pillanatot. De ma nem állt el.

Úgyhogy holnapra choucroute-ot készítettem, vacsorára sütőtöklevest Chili és Vanília receptje alapján és megsütöttem Limara vajas kiflijét. Ebédre pekingi levest főztem (otthon erős-savanyú leves néven fut) és utána egyik kedvencünket sütöttem meg Jamie Oliver A pucér szakács visszatér című könyvéből.

Az eredeti receptben őszibarack szerepel, de én mindig vegyes gyümölcsből csinálom (banán, körte, alma volt itthon) és mindenképpen teszek bele friss vagy fagyasztott bogyós gyümölcsöket. Forrón tálalom vaníliafagylalttal. Most "dame blanche" volt itthon, ami belga specialitás és vaníliafagylaltot takar csokoládészósszal.

És, hogy miért Sheila pudingja? " Én neveztem el Sheila pudingjának, mulatságból....dehát közismerten vicces fickó vagyok." (Jamie Oliver) Hát ezért. Hmmmmm.

Hozzávalók

6 felezett, kimagozott őszibarack (az eredeti recept szerint)

- nálam 1 banán, 2 körte, 1 alma-hámozva, szeletekre vágva és egy marék fagyasztott málna

4 púpozott kávéskanál kristálycukor

1 félbevágott vaníliarúd kikapart magjai

130 g vaj

130 g barna cukor

2 nagy vagy 3 kicsi tojás

130 g liszt

1 teáskanál sütőpor

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A gyümölcsöket egy serpenyőben a kristálycukorral, a vaníliamagokkal meg 4 evőkanál vízzel 5 percig kis lángon forraljuk. Ezután egy jól kivajazott, liszttel enyhén megszórt tortaformába vagy tűzállótálba borítjuk. Habosra keverjük a cukrot a tojásokkal, hozzáadjuk a sütőporral alaposan elkevert lisztet. A masszát a gyümölcsök tetejére öntjük.

Előmelegített sütőben 45 percig sütjük. Melegen tálaljuk vaníliafagylalttal.

Flammekeuche,azaz tejfölös-hagymás-szalonnás lepény a Tatin utcából

2009-10-14T22:42:00.005+02:00

Szombaton flammekeuche-t sütöttem. Ez egy nagyon vékony tésztájú lepény, ami egy ropogósra sütött pizzára emlékeztet, de nem paradicsomos, hanem az elzászi ételekre jellemzően tejfölös alapú. A receptet Susan Loomis: Életünk a Tatin utcában című könyvéből vettem, aminek különös apropója is van.

Normandiában jártunk a múlt hétvégén. Barátaink Louviers mellett laknak, innen eszembe jutott, hogy kedvenc "gasztroregényíróm" ebben a városban él és rue Tatin-ben lakik. Susan Loomis amerikai gasztroújságíró a családjával együtt Franciaországban telepedett le, ahol megvásároltak egy régen kolostorként funkcionáló házat.

Azontúl, hogy nagyon jó recepteket közöl, olyan élvezetesen írta le, ahogy öreg házukat lépésről-lépésre felújították, hogy tettünk egy kis kitérőt a Tatin utcába megcsodálni a nevezetes építményt . Háááááát...

Az elvileg szépen felújított ház egy kicsit azért még mindig romos, úgyhogy először azt hittük, rossz helyre tévedtünk. De aztán a kertben megpillantottunk egy zászlót, ami eloszlatta a kételyeinket. Ha valaki Louviersben jár, feltétlenül nézze meg a könyvben gyakran emlegetett katedrálist, nagyon szép.

Flammekeuche azaz tejfölös, hagymás, szalonnás lepény

A tésztához

2,5 dl langyos víz

1 teáskanál szárított élesztő

35 dkg liszt

fél teáskanál só

A tetejére

2 dl tejföl

1 gerezd fokhagyma

20 dkg csíkokra vágott baconszalonna

2 kis fej hagyma vékonyan felszeletelve

( eredetileg a tejföl helyett 20 dkg tejszínes krémsajt, 6 evőkanál túró és 6 evőkanál tejföl keverékét teszik a tetejére, de én csak tejfölt használtam)

Első lépésben kovászt készítünk. A liszt felét összekeverjük az élesztővel majd fokozatosan hozzákeverjük a langyos vizet. Ezután langyos helyen állni hagyjuk 30 percig. Majd hozzákeverjük a sót, végül a maradék lisztet (én egy evőkanál olívaolajat is öntöttem hozzá). Puha tészta lesz belőle, ha nagyon ragadna, egy kis lisztet még tehetünk hozzá. Meleg helyen másfél óráig kelesztjük.

A sütőt bemelegítjük 230 fokra ( gázsütő 9-es fokozat). A tésztát kettéosztom, lisztezett gyúródeszkán kinyújtom ( a tetejére is kell liszt!) a lehető legvékonyabbra. Akár lehet próbálkozni a profi pizzanyújtók levegőben lóbálós módszerével is, itt jól működik. Kiolajozott tepsibe teszem a papírvékonyságú tésztát (alakja bármilyen lehet, nekem két kör is sikerült). A fokhagymát összezúzom, belekeverem a tejfölbe és ezzel kenem meg a tészta tetejét. Ezután rászórom a szalonna és a hagyma felét. A másik adaggal ugyanígy járok el. Kb. 12-20 perc alatt megsül a sütő középső részen.

(2db 28cm átmérőjű lepény lesz belőle)

Kráter-torta

2009-09-17T22:45:00.002+02:00

Vas megyei szomszédunk, Ancsa időnként megjelenik egy tányér süteménnyel, ami pillanatok alatt eltűnik és a gyerekek nekem szegezik a kérdést: te miért nem sütsz ilyeneket? A jó válasz az, hogy "mert nem tudok".

Ancsa ugyanis nem csak finomakat süt, hanem szépeket is. Olyan krémest, amelyet csak jó cukrászdában látni (a receptje megvan, csak még gyűjtöm a bátorságot). Sajnos, amit én előállítok, általában finom, csak nem mindig szép. Rusztikus.....

A kráter is Ancsa-féle sütemény. Azért szeretem, mert az első olvasásra szokatlannak tűnő tejfölös máztól különleges lesz, nem túl édes. Eredetileg nagy tepsiben készül, de én átdolgoztam egy 26 cm-es tortaformára, mert csak 15 deka lisztem volt itthon.

A "címlapfotóra" a nyers kráter került fel, mert így volt a legszebb.

A receptnél az eredeti, nagy tepsihez való mennyiségeket adom meg, mert a tortához mért mennyiségek "furcsán" mutatnának (pl 60 ml tej..., mérőhengerrel persze könnyen menne...)

Hozzávalók

2 csomag vaníliás pudingpor

9 dl tej

A tésztához

1 csomag vaníliáscukor

5 tojás

1 dl tej

25 dkg liszt

2 evőkanál kakaópor (cukrozatlan)

1 csomag sütőpor

1 dl étolaj

vaj vagy zsír a tepsi kikenéséhez.

Máz

2 pohár 2 dl-es 20%-os zsírtartalmú tejföl

4 evőkanál porcukor

1 csomag vaníliáscukor

A vaníliás pudingport kikeverjük hideg tejjel. A maradék tejet felforraljuk, belekeverjük a feloldott pudingport és sűrűre főzzük. Ezután kihűtjük. (lehet ízesíteni egy vaníliáscukorral is)

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A tojások sárgáját a cukorral, a vaníliáscukorral és a tejjel jól összekeverjük. Tovább keverve hozzáadjuk a lisztet, a kakaóport, a sütőport és az étolajat. Egy csipet sóval keményre verjük a tojások fehérjét és óvatosan belekeverjük a masszába.

Zsírozott, lisztezett tepsibe simítjük, beleszaggatjuk a kihűlt pudingot. Tűpróbáig sütjük kb 20-25 perc alatt.

A két pohár tejfölt kikeverjük a porcukorral és a vaníliáscukorral. Rákenjük a forró, sült tésztára és visszatesszük 5 percre a kikapcsolt, még meleg sütőbe.

Nyaralás 1. Szállodák, pálmafák, tengerparti fények, árnyak

2009-09-09T00:18:00.005+02:00

Énekelte Méhes Marietta annak idején.... Pálmafa meg tengerpart volt, de a szálloda helyett telepített lakókocsiban laktunk. 3 éve nyaralunk már kempingben Franciaország déli megyéiben,Drôme-ban, Provence-ban és idén Languedoc-Roussillon-ban. Nagyon bevált ez a forma, sokféle programot kínálnak a gyerekeknek, és mindenhol van aquapark is, úgyhogy a kisebb-nagyobb kirándulások közben" pihentünk" is egy kicsit.

A lakókocsiban főzni is lehetett, gáztűzhely, mikrohullámúsütő és természetesen teljes konyhafelszerelés is volt. Tefal serpenyők és lábosok 4 féle méretben, "casserole" és az elmaradhatatlan salátacentrifuga. Látszik, hogy fontos a konyha. A franciáknak... Főzni ugyanis nem láttam senkit, csak melegíteni. A kemping boltjában külön sort foglaltak el az angol élelmiszerek, hogy mindenki otthon érezhesse magát. Az étteremre szintén a brit "megszállás" volt a jellemző: indiai ételek, hamburger angol mustárral, elvétve egy kis paella meg kagyló katalán módra (paradicsomos-petrezselymes csípős lében megfőzve)

Mi igyekeztünk inkább a helyi specialitásokkal ismerkedni. Mivel Languedoc-Roussillon legdélibb részén voltunk, a francia-spanyol határ mellett, így e tartomány konyhájában erős a katalán hatás. Sok paradicsomot, csípős fűszereket használnak, rengeteg fokhagymával. Az olívaolajat egy speciális, csak itt őshonos olívabogyóból nyerik.

Rengeteg kecske- és juhsajtot készítenek a Pyreneusokban, (emlékszik még valaki Gaston Phebusra, a Pyreneusok oroszlánjára?) a termelői piacokon lehet kóstolni és vásárolni. De a hypermarketben is legalább 10 féle "madaras" sajátmárkás kecskesajtot láttam. Itt vidékenként változik ugyanis a kínálat-Normandiában például camembertből van rengeteteg.

Kolbászból a provence-i-hoz hasonló fajták a jellemzőek, bár nem olyan széles a választék, mint anyons-i piacon (lásd a kezdőképet: mogyorós, bikahúsos, szarvasos, rokfortos, olívás, diós, vaddisznós, szinte mindent beletöltenek, amit találnak..)

Sokféle mézet kínálnak, a legfinomabb a gesztenyeméz, amit kecskesajthoz esznek. A sárgabarack pedig majdnem olyan, mint az otthoni....

Lilakrumpli-saláta, avagy megy a krumpli vándorútra

2009-09-04T00:03:00.000+02:00

Újra Brüsszel. Régen nem írtam a blogba-hála a 2 hónapi vándorlásnak, balatoni besurranó tolvajoknak, lefagyó számítógépeknek. Azért a nyárról megemlékezem majd, de most a lila krumpli nem tűrt halasztást...

Azt, hogy egyáltalán létezik lila krumpli, tavaly Maci blogjából tudtam meg. Áprilisban megláttam itt Brüsszelben a boltban, meglehetősen borsos áron és eszembe jutott, hogy el kéne ültetni. Otthon persze, a szüleim kertjében. Így aztán a lila krumpli egy zacskómángoldkeverékkel és egyéb "egzotikus" vetőmagokkal meg is érkezett Vas megyébe, ahol a mamám elültette őket. Már hozzászokott az ilyen irányú hóbortjaimhoz, így lett tavaly fekete hüvelyű borsónk, jó pár éve zöldspárga ültetvényünk és vagy 10 féle tépősalátánk. Nem jött be minden, de van, amit megszerettünk-ilyen lett idén a mángold: három fajta volt a zacskóban-azontúl, hogy kifejezetten szép volt a fehér, piros, sárga szárral és zöld levelekkel- megpárolva nagyon finomnak találtuk.

A lila krumpli is beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Másfél kiló lett egy-egy bokor alatt és salátának tökéletes az állaga. Először hagyományos ecetes-hagymás krumplisaláta lett belőle, igaz, az indigólila lé elsőre nem volt túl bizalomgerjesztő, de az íze jó volt.

A következő adagot már Brüsszelben készítettem el. A krumpli hazatért. Megszaporodva.....

A recept Jamie Oliver Jamie konyhája című könyvében jelent meg, egytálételnek is beválik.

Hozzávalók (6 személyre)

500 gramm lilakrumpli

500 gramm újkrumpli vagy kiflikrumpli (az a lényeg, hogy ne főjön szét)

1 csokor vékonyra szelt hónapos retek (elmaradhat)

1 maréknyi felaprított friss mentalevél

1 maréknyi felaprított friss snidling

260 gramm krémsajt vagy friss sajt (itt zsírszegény fromage frais-t használtam)

1 citrom leve

6 evőkanál extra szűz olívaolaj

só, frissen őrölt bors

A kétféle krumplit külön-külön héjában megfőzzük (kb. 20 perc), leszűrjük, és még lehetőleg melegen meghámozzuk. Öntetet keverünk az olajból, krémsajtból, citromléből sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a karikára vágott krumplit, retket, zöldfűszereket. 1 órát állni hagyjuk a hűtőben.

Rozmaringos paradicsomleves

2009-06-25T00:09:00.005+02:00

Háborúban hallgatnak a múzsák.... Költöztünk. Ugyan csak 3 km-re, de az mit sem változtat a tortúrán. Amíg nagy nehezen bepakoltam, majd kipakoltam a négy év alatt összegyűjtött hihetetlen mennyiségű holminkat, nem volt kedvem főzni. Spenót, sajtos tészta, sült csirke, pizza persze volt így is, csak publikálnivaló nem akadt.

Aztán a friss rozmaring megihletett, a kertben van ugyanis egy szép nagy bokor (cserje hivatalosan, de ez akkor is bokor....).

Ez a leves az egyik nagy kedvencünk, annak ellenére, hogy nálunk a klasszikus édes, nokedlis paradicsomleves készült otthon, a férjeméknél viszont ugyanaz sósan, zellerlevéllel. Kölcsönösen nem bírjuk megenni egymás "levesét", de ez az olaszos variáció mindkettőnknek ízlik. Eredetileg bazsalikommal készül, de most rozmaringgal csináltam.

Hozzávalók

1 fej vöröshagyma apróra vágva
1 gerezd apróra vágott fokhagyma
1 durvára reszelt sárgarépa
1 csokor friss bazsalikom levelei és finomra aprított szára vagy egy ágacska rozmaring
olívaolaj
6 evőkanál tejszín
2 tojássárgája
1 kávéskanál balzsamecet (eredetileg vörösborecet)
1kg nagyon érett paradicsom vagy 2 doboz 400g-os hámozott paradicsomkonzerv
1 liter csirke- vagy zöldségleves ( vagy 1 liter vízben 2 db leveskocka)
só és frissen őrölt fekete bors

A hagymát, a fokhagymát , a répát és a bazsalikomot 2 evőkanál olívaolajon megfuttajuk. Ezután lefedjük a fazekat és 20 percig takaréklángon pároljuk. Ha nyers paradicsomunk van, félpercre forró vízbe mártjuk -így könnyen le lehet húzni a héját. Durvára daraboljuk. Hozzáadjuk a megpárolt zöldségekhez a levessel együtt, majd még 20 percig főzzük. Ezután turmixgépben pürésítjük a levest. Sózzuk, borsozzuk, újra felforraljuk. A tojássárgájákat kikeverjük a tejszínnel és a balzsamecettel és közvetlenül tálalás előtt, folyamatos keverés közben a leveshez adjuk.Ezután azonnal levesszük a tűzről.
Pirított ciabbatával és reszelt parmezánnal tálaljuk.

Jamie Oliver: Jamie vacsorái című könyve alapján

Mandulás eper-rebarbara pite

2009-05-12T10:37:00.001+02:00

Vettem egy nyaláb rebarbarát. Gyakran ettünk otthon rebarbarakompótot és később süteményt is sütött a mamám, tojáshabbal a tetején. Először rebarbarás crème brûlée-n gondolkodtam-állítólag ez az egyik legfinomabb variációja az égetett krémnek- de aztán az epret is fel kellett használni, amit most nagyon olcsón kínáltak a piacon. Nemrég kaptam otthonról egy Nők lapját, abban találtam a receptet és a maradék őrölt és szeletelt manduláimat is "belesütöttem".

A gyerekeim szerint az eper a legjobb benne, olyan az íze, mint az erdei szamócának.

Hozzávalók

50 dkg eper
50 dlg rebarbara
4 evőkanál barna cukor
4 tojássárgája
3 dl tejszín
1 rúd vanília vagy 1 zacskó vaníliáscukor
3 evőkanál porcukor
3 evőkanál őrölt mandula
2 csepp keserűmandulaaroma (elhagyható)
szeletelt mandula a tetejére

A tésztához

20 dkg liszt
13 dkg vaj
7 dkg porcukos
fél zacskó vaníliás cukor
fél csomag sütőpor
csipet só
1 tojássárgája
1-2 teáskanál tejföl
1 kávéskanál reszelt citromhéj

Először a tésztát készítjük el, mert fél órát phentetni kell. A lisztet jól összekeverjük a többi hozzávalóval ( a vaj kivételével) és utána hozzáadjuk a kis szeletekre vágott hideg vajat. Amikor összeállt, fél órát állni hagyjuk.
Közben megtisztítjuk a rebarbarát: levágjuk a végeit és kb.2 cm széles darabokra vágjuk. Az epret megmossuk és elfelezzük, ha nagyok, akkor negyedeljük. A tésztát kinyújtjuk, pite formába nyomkodjuk. A gyümölcsöt ráhalmozzuk (soknak tűnik, de össze fog esni). A tojássárgáját kikeverjük a porcukorral, a vanília kikapart magjával (vagy a vaníliáscukorral), az őrölt mandulával, a mandulaaromával és a tejszínnel. Ráöntjük a gyümölcsökre, a tetejére barnacukrot és szeletelt mandulát szórunk. Előmelegített 170 fokos sütőben 35-40 perc alatt készül el.

Borsos-tejfölös kalács, alias "dobi"......

2009-05-08T10:17:00.008+02:00

Kicsit megtévesztő a fotó -úgy néz ki, mintha szép, fényes, cukormáz lenne a kalács tetején- pedig ez tejföl......

A borsos-tejfölös kalácsot annak idején egy Magyar Konyhában találtam. Húgom kislánya
akkoriban kezdett beszélni és a tejfölt "dobi"-nak nevezte a doboz miatt. Végignézte, ahogy a rudakat bemártom a borsos tejfölbe és miután ízlett neki a végeredmény, másnap újra követelte. Miután jobb ötlete nem volt, "dobi" felkiáltással, úgyhogy rajta is maradt a név...
Most eszembe jutott, megsütöttem. Legközelebb 1kg lisztből fogom.....

Hozzávalók

50 dkg liszt
1 tojássárgája
2,5 dkg friss élesztő
3 dl tej
1 csapott evőkanál só
1 evőkanál puha vaj vagy zsír

A tetejére

2 dl tejföl
só, őrölt bors

Az élesztőt 1 dl tejben felfuttatjuk. Ha megkelt, összegyúrjuk a többi hozzávalóval, megdagasztjuk és egy órát pihentetjük langyos helyen. Utána 16 részre osztjuk és 20cm-es rudakat sodrunk belőle. Kivajazott tepsin- én sütőpapírral dolgoztam- még 20 percet pihentetjük. Közben bemelegítjük a sütőt 180 fokra és kb. 20 percig sütjük, amíg szép piros nem lesz a tetejük.
Közben a 2 dl tejfölt megsózzuk, megborsozzuk és egy nagyobb tálba tesszük (minél szélesebb az alja, annál jobb) Amikor a rudak megsültek, beleöntjük őket a tálba és megforgatjuk a tejfölben. Ezután egy tiszta konyharuhával letakarva legalább 10 percig állni hagyjuk (vagy amíg a tészta teljesen beszívja a tejfölt).

Rakott kel- Gundel módra készült sertéspörköltből

2009-04-21T12:21:00.002+02:00

Rakott kelt akkor készítek, ha ribbolitát is főzök, ilyenkor a szép, sötétzöld levelek a levesbe mennek, a belső, halványabbakból pedig frankfurti leves vagy a már említett rakott kel lesz.
Nálunk nem készült ilyen otthon, mert a mamám nem szereti a rizst, így olyan alapételekkel, mint a töltött káposzta vagy a tejberizs a napköziben találkoztam először.

Pedig ez jó étel, főleg ha szaftosan készül, véletlenül se legyen "nyögvenyelős". Sok tejföl kell hozzá és a pörköltet is bő lével kell készíteni.

A sertéspörköltet mindig Gundel-módszerrel készítem. Gundel Imre: Gasztronómiáról és Gundelekről című könyvéből tanultam, hogy a húst és a hagymát egyszerre dobják a zsiradékra, megpárolják saját levében, és csak akkor kerül bele a pirospaprika, ha megpuhult a hús. Hogy miért így főzték? Maga a híres séf, Jung Márton sem tudta megmondani-az összes többi húsnál a hagyományos módszert alkalmazták. (Egyébként, aki szereti a "mesélő" gasztronómiát, például Halász Zoltán könyveit, feltétlenül olvassa el ezt a könyvet... ) A zsiradék pedig sertészsír legyen, mert Váncsa Istvánnal együtt vallom, hogy olaj szóba sem jöhet.

Hozzávalók

1 kg kelkáposzta (majoranna az ízesítéshez)
1 kg sertéslapocka vagy 1kg darált sertéshús
2 nagy fej vöröshagyma
3 evőkanál zsír (vagy 5 evőkanál olaj, jaj...)
só, bors, pirospaprika
Piros Arany- vagy házi készítésű darált paprika
20 dkg rizs (lehetőleg kerek szemű)
2 evőkanál zsemlemorzsa
2 pohár tejföl
1 tojás
olaj a tűzálló tál kikenéséhez

A sertéshúst egycentis kockákra vágjuk, a vöröshagymát megtisztítjuk, felkockázzuk. A zsírt felforrósítjuk, majd a vöröshagymát és a sertéshúst egyszerre dobjuk rá. Addig kevergetjük, amíg a hús kifehéredik. Megsózzuk, Piros Arannyal ízesítjük. Lefedve takaréklángon, saját levében pároljuk. Ha elfőné a levét, kicsi vízzel pótoljuk. Az a lényeg, hogy bőséges leve legyen, hiszen a rizs ettől fog megpuhulni. Amikor a hús puha, 1 evőkanál pirospaprikával ízesítjük. Egyet forralunk rajta, kihűtjük és ledaráljuk.

Darált hússal is dolgozhatunk, akkor sokkal hamarabb elkészül, de finomabb, ha az előző módszert választjuk. Ebben az esetben az apróra vágott hagymát megpároljuk, rádobjuk a darált húst, fehéredésig sütjük, majd meghintjük a pirospaprikával. Fél pohár vízzel felöntjük, Piros Arannyal ízesítjük. fedő alatt, takaréklángon puhára főzzük. Itt is fontos a bőséges lé.

A rizst bő sós, vízben megfőzzük, de ne legyen teljesen puha. Szűrjük le.

Egy nagy lábosban sós, egy kis kanál majorannával ízesített vizet forralunk. A kelkáposzta külső leveleit leszedjük, a belső leveleket megmossuk és a forró vízbe dobjuk. Kb.5 percig főzzük, az a lényeg, hogy hajlékonyak legyenek, mert így könnyebb velük dolgozni. Lecsepegtetjük, a nagyobb ereket kivágjuk.

A jénai tálat vagy a tepsit olajjal kikenjük, zsemlemorzsával meghintjük. Első rétegként egy sor kelkáposztát rakunk le, erre jön egy réteg rizs, rá darált hús bőséges lével ,erre néhány kanál tejföl. Addig folytatjuk a rétegzést, amíg minden el nem fogy, a tetejére mindig káposzta kerül. 1 dl tejfölbe belekevejük a tojást, egy csipet sóval ízesítjük, ezt kenjük a tetejére.
Ha jénaiban készítjük, hidegen tesszük a sütőbe, 180 fokon lefedve 1 órát sütjük, azután fedő nélkül még kb. 15-20 perc kell neki, hogy aranysárga legyen.

Töki pompos-végre valami hazai

2009-04-18T16:53:00.003+02:00

Nézegettem a receptjeimet és feltűnt, hogy nagyon régen nem írtam hazai receptet. Pedig főzök: paprikás krumpli, rizsfelfújt is volt nemrégiben, csak nem írtam le "ezt úgyis mindenki ismeri felkiáltással".

Lehet, hogy változtatok a gyakorlaton, mert anno én is a mamám által lediktált receptekből főztem a legegyszerűbb ételeket vagy szakácskönyvből, az arányok miatt. Szerintem a legnehezebb azokat az ételeket elkészíteni, amiket ismerünk, mert ezekről tudjuk milyennek kéne lenniük. Ezért a "legnehezebb" étel nekem a zöldbabfőzelék meg a paradicsomoskáposzta, mert nem lesz olyan, mint amilyenre én emlékszem. A töki pompos nem ez a kategória, nemrég találtam rá és most sütöttem először. Nagyon szerettük, egy nagy tepsi pillanatok alatt eltűnt....

Hozzávalók:

500 gramm liszt
2 közepes krumpli
2,5 dkg friss élesztő
1 teáskanál cukor
1 evőkanál só
2dl langyos víz (lehet, hogy kevesebb kell)

A tetejére

4 dl tejföl ( Belgiumban 2 doboz zuur room)
1-2 gerezd fokhagyma
20 dkg kockákra vágott húsos füstölt szalonna
3 közepes fej lilahagyma
20 dkg reszelt sajt (gouda)

A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk és még melegen átnyomjuk krumplinyomón vagy lereszeljük a kislyukú reszelőn. Az összemorzsolt élesztőt 1dl langyos vízben a cukorral felfuttatjuk. Összegyúrjuk a lisztet, a krumplit, a sót és a felfuttatott élesztőt. A megmaradt vizet fokozatosan adagoljuk hozzá, Ha túl száraz a tészta-nem áll össze-akkor önthetünk hozzá még vizet, ha túl nedves, akkor lisztet adjunk hozzá. Ha készen van, lisztezzük meg a tetejét és langyos helyen hagyjuk kelni egy órát.

A szalonnát süssük ropogósra, a zsírjával pedig kenjünk ki egy nagy gáztepsit. (Ez csak nyers szalonnánál fontos, a főtt-füstölt császárszalonnát nem kell megpirítani) A fokhagymát zúzzuk össze és keverjük bele a tejfölbe ( kicsit meg is sózhatjuk, de a szalonna miatt óvatosan). A lilahagymát karikázzuk fel.

A megkelt tésztát gyúrjuk át és nyomkodjuk a zsírral kikent tepsibe. Melegítsük a sütőt 200 fokra (15 perc) és süssük a tésztát 10 percig. Ezután kenjük meg a fokhagymás tejföllel, szórjuk meg egyenletesen a szalonnával, a lilahagymával és végül a reszelt sajttal. 15-20 perc alatt-amíg a sajt aranybarna nem lesz- süssük készre.

Profiterole, azaz miniképviselőfánk csokoládémártással

2009-04-07T00:22:00.001+02:00

A belga gyerekek egyik nagy kedvence az éclair (ekler), amit az én lányom is nagyon szeret, úgyhogy meg is rendelte szombatra. Úgy adódott, hogy a kinyomózsákból nem tudtam igazán szép hosszúkás formákat nyomni, így kicsi fánkok lettek. Megtöltöttem vaníliakrémmel és leöntöttem csokoládémártással az egészet, így profiterole lett belőle. Egész pontosan 1 órába telt a művelet, de az eredmény kettőt is megért volna. Pillanatok alatt eltűnt, úgyhogy ismételni kellett, de vaníliakrém helyett vaníliafagylalttal töltöttem.

Hozzávalók

A fánkokhoz

4 tojás
100g vaj
1 nagy csipet só
2,5dl víz
200g liszt

A vaníliakrémhez

2,5dl tej
1 zacskó vaníliáscukor vagy egy vaníliarúd
2 tojássárgája
60g cukor
1,5 evőkanál kukoricakeményítő (helyettesíthető vaníliás pudingporral)
1,5 evőkanál liszt

A csokoládémártáshoz

100g keserűcsokoládé
30g vaj
1dl tejszín (lehet több is, ha hígabban szeretjük)

190 fokra előmelegítjük a sütőt. A fánkokhoz a vizet felforraljuk a sóval, felolvasztjuk benne a vajat, majd hozzáadjuk a lisztet és csomómentesre keverjük. Ezután levesszük a tűzről, kicsit hűlni hagyjuk és egyenként (ez nagyon fontos!) hozzáadjuk a tojásokat. Addig kell keverni egy-egy tojással, amíg a tészta teljesen sima nem lesz ( robotgéppel a legegyszerűbb). Az elkészült tésztából nyomózsákkal kis gombócokat (pingponglabdányi) nyomunk zsírpapírral bélelt tepsire. 15-20 percig sütjük őket, ameddig aranybarnák nem lesznek. Ezután kihűtjük és félbevágjuk őket.

A vaníliakrémhez a tojássárgájákat kikeverjük a cukorral, a keményítővel, a liszttel és fél dl tejjel. A tejet vízfürdőn felforraljuk ( ha vaníliarúddal dolgozunk, akkor azzal együtt) és óvatosan hozzákeverjük a cukros tojássárgáját. Addig keverjük az egészet a vízfürdő felett, amíg besűrűsödik. A krémet kiskanállal betöltjük a fánkokba.

A csokoládémártáshoz a csokoládét kis darabokra tördeljük, vízfürdő felett felolvasztjuk, hozzáadjuk a vajat és a tejszínt- habverővel vagy fakanállal simára keverjük.

Tálalásnál a fánkokat egymásra halmozzuk és leöntjük a csokoládémártással.

Yorkshire-pudding

2009-04-04T00:13:00.002+02:00

Hosszú ideje izgatott a Yorkshire pudding. Valamiért meg voltam győződve róla, hogy egy tömör, knédliszerű valamiről van szó, amivel ki lehet mártogatni a marhasült szaftját.

Hát nem az.... Sokadik próbálkozás után sikerült megsütni a tökéletes pudingot, amivel nem mártogatni kell, hanem a közepébe lapátolni a szószt. Nem szabad összeesnie, úgyhogy a sütése nagy figyelmet igényel. A tésztája nagyon egyszerű, olcsó, a gyerekeknek annyira ízlett, hogy mostanában duplázni kell az adagot. A 24 db pudding mind egy szálig elfogy. Bár a marhasültnek lenne akkora sikere.... Legközelebb gombamártással vagy sajtmártással is kipróbálom.

Amikor megsütöttem, kicsit "déja vu" érzésem volt, olyan lett, mint Vas megyei nagymamám púpos máléja muffinformában... Előkerestem a receptet, egy az egyben megegyezik....

Hozzávalók (12 db puddinghoz)

3 tojás
115 gramm liszt
1 csipet só
285 ml tej
olaj a sütéshez (én kukoricaolajjal csináltam)

A hozzávalókat jól összekeverjük, híg, palacsintaszerű tésztát kell kapnunk. Ha a tradicionális receptet követjük, akkor ezután legalább fél napot kell állnia, de ha egyszerűen megszórjuk egy kis liszttel a tetejét, rögtön süthetjük is.
200 fokra melegítjük a sütőt (ez legalább 15 percet jelent). Ha fém muffinsütőnk van, akkor minden formába teszünk egy kávéskanálnyi olajat és a sütőben füstölésig melegítjük. Ezután rögtön belemerjük a tésztát-először háromnegyedig töltsük meg, aztán gyorsan elosztjuk az esetleges maradékot. Azonnal betesszük a sütőbe és kb. 20-25 perc alatt aranybarnára sütjük. Nem szabad kinyitni a sütőt, mert összeesik! Azonnal tálaljuk.
Szilikonos sütőnél előbb egy kis lábosban felmelegítük az olajat, óvatosan kiadagolunk egy-egy kávéskanálnyit a formákba, ettől eltekintve ugyanúgy megy minden, mint a fémformánál. (az ebben készítettek szebbek lesznek....)
Hagyományosan egybesült marhasülthöz tálalják.

Quinoa tabbouleh

2009-03-23T09:08:00.002+01:00

Gyakran készítek tabbouleh-t, de venni is szoktam, itt ugyanis minden bolt 4-5 félét tart, a klasszikus orientale-tól kezdve a grillezett zöldségesig , sült csirkével dúsítottíg mindenféle előfordul. ( recept Lúdanyónál). Most egy kicsit változtattam, az otthon is kapható quinoát használtam bulgur helyett (itt simán kuszkuszból csinálják és néha citromlé helyett borecetet öntenek hozzá).

A quinoa Dél-Amerikából származó növény, amelynek a magját használjuk fel. Valójában nem gabona, mert a spenót és a cékla rokonaként a libatopfélék közé tartozik. Az inkák"chysia mama"-nak nevezték, ami quechua nyelven minden gabonák anyját jelent. A spanyol hódítók figyelmét nem keltette fel, mert a glutén hiánya miatt nem lehet kenyeret sütni belőle, ezért nem terjedt el a burgonyához és a kukoricához hasonlóan.

Fehérjében nagyon gazdag, ráadásul az összes olyan aminosavat tartalmazza, amely az emberi szervezet sejtjeinek felépítéséhez szükséges. Ideális táplálék vegetáriánusoknak, a glutén hiánya miatt a lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Lipidekben szegény, vastartalma viszont magas.

Hozzávalók (4 személyre)

100g quinoa
4 közepes paradicsom
1 kígyóuborka
1 kis fej hagyma (vagy egy csokor újhagyma)
30 gramm mazsola
1 csokor petrezselyem
1 vagy 2 citrom leve
4 evőkanál olívaolaj
néhány mentalevél
só, bors

A quinoát kétszeres mennyiségű forró sós vízben 15-20 percig főzzük.Akkor van készen, ha a magok szinte áttetszőek. Megvárjuk, amíg kihűl, majd összekeverjük a kis kockákra vágott uborkával, paradicsommal, mazsolával (ezt is célszerű egy kis meleg vízben 10 percet áztatni) és a felkarikázott újhagymával (ha nem újhagymával készítem, először nagyon vékony karikákra szeletelem a hagymát és úgy vágok nagyobb kockákat belőle). Az olívaolajat összekeverem a citromlével-a citrom mennyiségével óvatosan bánjunk, nem szabad nagyon savanyúnak lennie. Végül felaprítom a petrezselymet és a mentát és azt is hozzáadom. Legalább egy órát kell állnia.

L'hiver rouge-Piros tél, de legyen inkább tavasz...

2009-03-20T00:15:00.002+01:00

Ezt a desszertet pár hete csináltam, amikor kedves vendéget vártunk, és mivel a kép nem lett igazán jó, halasztottam a leírást.Viszont olyan finom és látványos, hogy mégiscsak közzé teszem, korántsem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik.

Az Ambiance Culinaire-ben jelent meg és akár magyaros desszertként is belevághatunk, ha a sabayon-t (borhabot) száraz tokaji borból készítjük. A gyümölcszseléhez egy 300g-os fagyasztott erdei gyümölcskeveréket vettem, 4 evőkanállal félretettem belőle, a maradékot átpasszíroztam szitán-ebből lett a gyümölcspüré. Miután kis mennyiségről van szó, kisebb szűrőn is meg lehet csinálni, ez a leghosszabb és legfárasztóbb fázis..... A tetejére nem tettem tojáshabot, mert nem akartam elrontani a rendkívül finom sabayon-t, de leírom, hogyan kell csinálni. (ettől "tél" ugyanis) A zselé és a crumble előre elkészíthető, de a borhabot célszerű fél órával tálalás előtt elkészíteni, így kihűl, de nem esik össze. Ugyanez vonatkozik a tojáshabra is.

Hozzávalók (4 pezsgőskehelyhez)

A piros gyümölcszseléhez

45 gramm kristálycukor
100gramm gyümölcspüré
4 evőkanál fagyasztott piros gyümölcs
1 levél zselatin

A crumble-hoz

50gramm vaj
50gr cukor
50gr tojássárgája (1 nagy tojássárgáját tettem bele)
50g liszt
20 gramm durvára vágott mogyoró vagy mandula

A sabayon-hoz

4 tojássárgája
4 evőkanál cukor
1,2 dl száraz pezsgő vagy fehérbor

A tojáshabhoz

50 gramm tojásfehérje
50 gramm cukor

A gyümölcspürét felmelegítjük, hozzáadjuk a cukrot, amíg teljesen fel nem olvad. A zselatint hideg vízbe áztatjuk és amikor teljesen feloldódott a gyümölcspürébe keverjük és a poharak aljára rétegezzük. Beledobálunk poharanként egy evőkanák gyümölcsöt, majd a hűtőben lehűtjük.

A crumble-hoz gyorsan összegyúrjuk a tészta hozzávalóit és a kb. 0,5cm vastagságúra nyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsiben 150 fokos sütőben 30 percig sütjük. (figyeljük, mert lehet, hogy kevesebb idő is elég neki). Utána megvárjuk, amíg kihűl és nagyobb darabokra aprítjuk egy széles pengéjű kés segítségével.

A sabayon-hoz összekeverjük a tojássárgáját a cukorral, kis adagokban hozzáadjuk a pezsgőt (bort). Vízfürdőn, folyamatosan keverve könnyű krémmé főzzük-nem szabad forrnia!
A tojásfehérjéből a kristálycukorral kemény habot verünk.

Tálaláskor a zselé tetejére rétegezzük a mogyorós morzsár, rá a pezsgőhabot, végül a tojásfehérjehabot is. A tetejét porcukorba mártott gyümölcsökkel díszítjük.

Quiche Lorraine

2009-03-19T00:19:00.001+01:00

A Quiche Lorraine a franciák egyik legismertebb étele. Az egyik francia régiót rejtő Lorraine szó előtti "quiche" a német küchen (lepény) szóból ered (vagy ahogy Elzászban mondják "kuche"). Ebben a formájában csak a XIX. századtól ismert, előtte sonkát nem, csak tejszínt és tojást tartalmazott a töltelék. A hozzáadott reszelt sajt a savoya-i területre jellemző.

Leginkább akkor szoktam készíteni, ha kevés időm van. Ez egy gyors változat, mert ha tisztességesen akarom megcsinálni, magam készítem a tésztát is. Omlós tésztát kellene használni, az ún. pate brisée-t, de nekem most leveles tésztám volt itthon. Kihagytam a "vaksütéses" fázist is (amikor a tésztával kibélelt sütőbe szárazbabot vagy rizst szórunk és a tésztát elősütjük, így védve a felpúposodástól). Semmi baja nem lett, úgyhogy bátran csináljuk így...

Amire nagyon kell vigyázni, hogy a tojásos keveréket nagyon gyengén sózzuk, mert a szalonnától-sonkától eleve sós az egész. Bocuse szerint füstölt szalonna-tejszín-tojás kell csak bele (a quiche eredetileg egyáltalán nem tartalmazott szalonnát), én a szalonnát sonkára cseréltem, a tejszín egy részét tejjel helyettesítettem és reszelt sajt is került bele. Nagyon hamar elkészült és langyosan a legfinomabb...

Hozzávalók

3 szelet füstölt sonka vagy 125 gramm füstölt, húsos szalonna
1dl tejszín
1dl tej
3 nagy vagy 4 kicsi tojás
szerecsendió, bors
100gramm reszelt sajt (goudát használtam)
1 adag fagyasztott levelestészta vagy sós omlóstészta (itt nem fagyasztják, simán a hűtőpultban van)

A tésztát legalább 1 órával a sütés előtt ki kell venni a fagyasztóból, ha csak a hűtőben volt, akkor 15 percig kell állnia szobahőmérsékleten.

A sütőt 200 fokra melegítjük- a levelestészta esetében nagyon fontos, hogy forró legyen. Ha omlóssal dolgozunk, akkor 150 fok szükséges. A quiche formát (alacsonyabb peremű tortaforma is lehet) kibéleljük sütőpapírral és belenyomkodjuk a tésztát. A sonkát vagy a szalonnát egy centis kockákra vágjuk és megpirítjuk, lehetőleg zsiradék nélkül. Elosztjuk a tészta tetején, majd megszórjuk reszelt sajttal. A tojásokat a tejszínnel és a tejjel habverővel kikeverjük, szerecsendióval és borssal ízesítjük, sóból csak nagyon keveset teszünk hozzá. Ráöntjük a töltelék tetejére és sütőben 15-20 percig sütjük, amíg aranysárga nem lesz.

Ha az omlós tésztát magunk készítjük:

150 gramm liszt
75 gramm vaj
kb. 1dl jéghideg víz
1 kávéskanál só

A vajat a tészta készítése előtt 1 órával ki kell venni a hűtőből. Összegyúrjuk a hozzávalókat -ha nem akarna összeállni, önthetünk hozzá még egy kis vizet. Ezután másfél órát kell állnia folpackba csavarva a hűtőben.

Boeuf bourguignon - azaz burgundi marhasült

2009-03-15T23:58:00.008+01:00

Kisebb technikai szünet után újra a pályán.... Főzni főztem, de az írásra már nem maradt időm, a képek és a receptek pedig gyűltek közben.

Múlt szombaton vendégeket vártunk és kipróbáltam egy régóta nézegetett receptet. Helyesebben 3 receptet, mert Bocuse, Ramsay és Stahl is ír a burgundi marháról, csak.... Még véletlenül sem egyezően.

Az authentikus forrásnak Paul Bocuse-t tekintettem, mégiscsak francia, 3 Michelin csillagos 45 éve (!!), tehát valószínűleg mindent tud, amit a boeuf bourguignon-ról tudni lehet. Ráadásul kiadott egy francia "horváthilonát" "Bocuse dans votre cuisine" címmel (Bocuse az Ön konyhájában), amelyben a legismertebb francia ételeket írja le, olyan részletességgel, ami egy kezdő háziasszony számára is egyszerűvé teszi a főzést. (időnként persze elragadja a hév és a hagyományos recepthez hozzátesz ezt-azt a lábjegyzetben, amiből rögtön kiderül miért is kapott 3 Michelin-csillagot).

Bocuse nem tesz gombát az ételhez, viszont fokhagymát igen, nem pácol előre, sok bort használ és jó nagy darabokra vágja a sárgarépát. (5cm)

Nézzük Ramsay-t, aki ugyan nem burgundinak, csak simán marha-casserole-nak hívja az ételt az edény után, amiben készül. Ő sem pácol, de majdnem dupla mennyiségű szalonnával dolgozik, tesz bele gombát és megpirítja előtte a marhahúst. Fokhagyma sehol, bor kevés. Sárgarépa 2cm-es darabokban.

Végül Stahl: 1 nappal előtte bepácol, szalonnamennyiség Bocuse és Ramsay között, sok fokhagyma (ahogy ez várható volt...) ecetes gyöngyhagyma a natúr helyett, rozmaring, tálaláshoz tejföl. Répa 3cm.

Ezek után egyesítettem "erőiket" és kidolgoztam a negyedik verziót.

Nagyon finom lett, sűrű a szaft, nem túl zsíros. Érdemes nagy mennyiségben készíteni, mert melegítve is finom. Krumplipürét készítettem mellé és sütöttem egy dagasztás nélküli fehérkenyeret. A képen egy speciális körettel szerepel, amit nemrég fedeztem fel, grains de blé-nek hívják, ez tulajdonképpen előfőzött búza, amit köretként pl. rizs helyett lehet fogyasztani.

Hozzávalók ( szerintem 8 felnőttre elég)

1, 5kg marhalapocka vagy marhalábszár
1l burgundi vörösbor (az a lényeg, hogy száraz és relatíve jó minőségű legyen)
1 babérlevél
5 szál kakukkfű
4 szem feketebors
750 gramm sárgarépa
1 kis fej meghámozott zellergumó
500 gramm csiperkegomba
125 gramm füstölt szalonna
300 gramm gyöngyhagyma vagy salottahagyma (az a lényeg, hogy kicsi legyen)
1 kis doboz paradicsompüré (2 evőkanál)
3 gerezd fokhagyma
6 dl marhaalaplé (nálam 6dl víz két "húsvarázs" kocka, de marhahúsleveskocka is jó)
4 szál petrezselyem
olívaolaj vagy vaj a húkockák átsütéséhez
só, őrölt bors
liszt a hús átsütéséhez

A húst 2 cm-es, a megtisztított sárgarépát 3cm-es darabokra vágjuk. Egy nagy tálba összekeverjük a szemes borssal, babérlevéllel és a kakukkfűvel és ráöntjük a bort. Egy éjszakára a hűtőbe tesszük. Másnap kiemeljük a borból a húskockákat, lecsepegtetjük és papírtörlőn leszárítjuk. Sózzuk, borsozzuk a lisztet, beleforgatjuk a húst,majd kisebb adagokban kisütjük az olívaolajon. A kisebb adag azért lényeges, mert pirulnia kell, nem párolódnia. A megtisztított zellert 2cm-es darabokra vágjuk, a jól megmosott gombát-ha kicsi, félbe, ha nagy-4 vagy 6 cikkre vágjuk. A fokhagymát felaprítjuk, a szalonnát vékony csíkokra vágjuk. A gyöngyhagymát megtisztítjuk, ha nagyobb hagymánk van, felezzük vagy negyedeljük.

Keresünk egy akkora lábost, amiben sütni akarjuk az ételt-lehetőleg vastagfalú legyen. (Ha műanyagfogója van, mint az enyémnek, tekerjünk rá több réteg alufóliát, mielőtt betennénk a sütőbe) A szalonnát vékony csíkokra vágjuk és egy kicsi olajon átsütjük. Hozzáadjuk a gyöngyhagymát, a sárgarépát, és a zellert és az egészet egy kicsit megpirítjuk. Ezután óvatosan belekeverjük a húst, a paradicsompürét, végül a gombát. Hozzáöntjük a bort (a kakukkfűvel és a babérlevéllel), a húslevest és a fokhagymát. A tetejére tesszük a 4 szál petrezselymet, lefedjük az edényt és 130 fokon ( én légkeverésesben csináltam, gázsütőben 1. fokozat) 2 és fél órát pároljuk a sütőben. Időnként megnézzük, ha elfőné a levét húslevessel vagy kicsi borral pótolhatjuk. Ha kell, sózzuk, borsozzuk. Tálalásnál friss petrezselyemmel szórjuk meg.

Elvileg ugyanaz a bor illett volna hozzá, amiben főztük, tehát egy vörös burgundi (Bourgogne passetousgrain La Buxyinoise 2006), de mi egy 2005-ös bordeaux-i Saint-Estèphe-et bontottunk (Château Tronquoy-Lalande), kb. 2 órás levegőztetés után az összhatás kiváló volt.

A 100-as lista

2009-03-07T00:54:00.002+01:00

A Very Good Taste blogon jelent meg a 100-as lista, amelyet a szerző szerint minden magára valamit adó mindenevőnek végig kell enni. Ennek a magyarítását végezte el Ági, akinek a listáját most én is végigvettem.

Egyik kedvenc sorozatomban, a Scrubs-ban (magyarul azt hiszem, Dokik néven futott) JD. a fiatal orvos megpróbál egy életmentő kezelésre rábeszélni egy idős hölgyet, aki ezt elutasítja. JD összeállít egy listát arról az 50 dologról, amit mindenképpen meg kell tennie az embernek, mielőtt meghal: elmenni Ázsiába, megmászni az Eiffel tornyot, megkóstolni egy hamburgert, feküdni a fűben csak úgy.... A hölgy listája azonban már teljes. És 70 évesen békésen és elégedetten megy el....

Ez jutott eszembe, amikor az Ági által kidolgozott közép-európai listát nézegettem. Csak kettő nincs meg.... Két hete megesküdtem volna még, hogy az a kettő nem is lesz meg, de akkor megkóstoltam azt a főtt csigát, amiről azt gondoltam, hogy ez lesz az utolsó, amit a számba veszek. Hatalmas kondérokban főzik a fertelmes löttyöt, amiben csigák és zöldségek úszkálnak, de a helybéliek olyan jóízűen falatozták, hogy mégiscsak meg kellett kóstolnom. És tényleg jó. Ennyit az előítéletekről.

A listán vastagbetűs, amit ettem és bármikor megenném, sima fekete, amit ettem, de annyira nem szeretem és piros betűs, amit még nem kóstoltam

1. Ajvár – szeretem mindenhogy, üvegből kiskanállal is
2. Aszú – pohárból elsősorban, de már krémet is főztem belőle
3. Bableves csülökkel – rengeteg babbal, csipetkével
4. Baklava nagyon édes, csak minimális mennyiségben
5. Baracklekvár – kizárólag saját főzésben, nagy gyümölcsdarabokkal (meghámozva)
6. Bárányhús – rozmaringgal,grillezve
7. Barátfüle – a mamám mindig ezt főzött a bizonyítványosztásra. Szilvalekvárral.
8. Rántott békacomb- béka több formában is megvolt, de mindig eszembe jut a boncolás és félbehagyom
9. Birsalmasajt- nagy diódarabokkal szeretem
10.Bodza szörp – otthon mindig csinálok
11. Borsóleves – sok nokedlivel, lehetőleg frissen szedett borsóból
12. Bundás kenyér – csak ne olajban kéne sütni.... Itt pain perdu-nek, elfelejtett kenyérnek hívják
13. Burek – csináltam már, finom
14. Cékla saláta – nyersen, főzve, mindenhogy
15. Csalántea – ittam már, nem az én műfajom. inkább bio növényvédelem
16. Csevapcsicsa – tzazikivel, ajvárral bármennyit
17. Csicsóka – salátának vagy sütve
18. Csiga- látsd fent, de jobb azért fokhagymás fűszervajjal
19. Csirkeláb a levesből– ifjabb koromban szívesen rágcsáltam. Itt nincs lába a csirkének:)
20. Disznósajt-paprika nélkül, nagy húsdarabokkal

21. Erdei gombák – vargánya, őzláb, szekfűgomba-ismerem, szedem, szeretem
22. Eszterházy-torta – ettem már, de nem vagyok édesszájú
23. Fagyasztott hal rudacskák – a napköziben szerettem, én ettem meg a többiekét is
24. Fánk – bármilyen, csak ne szívja meg magát olajjal
25. Fasírt – hidegen szeretem a legjobban
26. Finomfőzelék – ha nem vastag a rántás és frissek a zöldségek
27. Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel –ez alapétel télen-nyáron
28. Fonott kalács – majdnem hetente sütök, de a nagymamámé a legjobb
29. Főtt csöves kukorica – sütve még jobb

30. Gulyásleves – csipetkével és jó sűrű legyen

31. Gyümölcsbor – a meggybor nagyon finom (a sör is!), az almaborról (cidre)nem is beszélve
32. Hagymaleves – gyakran főzöm, sajtos baguette-tel
33. Halászlé– bajai, csak a lével és gyufatésztával, esetleg ikra vagy tej
34. Jeges kávé – csak nagy melegben. Az a baj, hogy édes, én meg cukor nélkül iszom alapjáratban is
35. Kakashere pörkölt - ettem, jó. Nem kell rajta gondolkodni, micsoda...
36. Káposztás tészta – nagyon megpirítva borssal. A végén egy villa, cukorral. Az a desszert.
37. Kapros tökfőzelék – Régen utáltam, most nagyon szeretm. Mindig az kell, ami nincs. Itt nincs tök.
38. Karalábé – Nyersen, levesnek, töltve
39. Kaszinó tojás – Úgy, ahogy én csinálom, bármikor
40. Kecsketej –ittam, de inkább csináljanak belőle sajtot
41. Kemping sajt tömlőből– ettem már, de minek....

42. Képviselőfánk – ezzel jutalmaztam magam gimnazista koromban. Most készülök sütni.

43. Knédli – nagyon jó, recept nemsokára
44. Kocsonya– ez nem. A húsokat megenném, de az aszpik része nem ízlik. Ki fogok dolgozni egy saját verziót:))))
45. Kókuszgolyó – megeszem, de nem a kedvencem. Nem szeretem a darált kekszes dolgokat.
46. Kovászos uborka – nyáron krumplistésztával. Bármennyit meg tudnék enni belőle.

47. Körömpörkölt- benne főtt krumplival, remek
48. Körözött– a napköziben megtömtek vele, azóta utálom. De Ínyesmesternél olvastam egy receptet, adok neki még egy esélyt,ha lesz juhtúróm

49. Krémes – inkább anyukám hamis krémese
50. Krumplipüré – Bocuse-nél elolvastam, hogy eddig teljesen rosszul csináltam (nekem így is ízlett). Majd ezután!
51. Krumplis tészta- kedvenc ételem, jól megpirítva, sok krumplival és "pirosan"
52. Lecsó – jól lesütve. A paradicsomszószban úszó főtt paprikától kiráz a hideg
53. Lekváros bukta – a nagymamámé. Szilvalekvárral
54. Libamáj – csak pástétomként ettem, de úgyis nagyon jó
55. Lóhús – ez kimaradt és a lányom életveszélyes fenyegetése miatt csak titokban menne. Itt egyébként nagyon népszerű. A Makro (ez az itteni Metro áruház) menüjében napi kínálat.
56. Madártej – a habra csorgatott karamellel

57. Majonéz- eszem én is, de különleges kulináris élvezetet nem szerez

58. Mákos guba – kelttésztából a legjobb, ha mégis kifli, akkor ne ázzon el nagyon
59. McDonald’s Big Mac Meal – egyszer-egyszer és akkor ízlik is
60. Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – hús nem kell mellé, és ribizliből is szeretem. Főtt krumplival csakis.
61. Muszaka – jó, csak nagyon munkaigényes

62. Nyúlhús –nem. Nyúzott formában rettenetes.

63. Őszibarack befőtt – még a boltit is szeretem

64. Pacal-nagy kedvenc, ennek sem kell az eredetén gondolkodni
65. Padlizsánkrém – sokfélét ismerek, mind jó

66. Palacsinta – sonkás, diós-baracklekváros, meggyes-diós
67. Pálpusztai sajt – a világból ki lehetett vele kergetni, de bármilyen más sajttal is. Most már mindet megeszem.
68. Paradicsomos káposzta – magában, feltét nélkül
69. Párizsi – bizonyos márkájúakat és szín szerint döntök. És igyekszem elfeledkezni az összetételéről pl. vérsavó
70. Pilóta keksz – régen jobb volt. Darabra vettük a boltban, és úgy emlékszem, akkor volt egy puha, piskótaszerű része
71. Pogácsa – bármilyen, de a túrós a legjobb
72. Puding – régen rengeteg "szeplős kislányfejes"-et ettem. Ma már annyira nem jön be
73. Puliszka – Juhtúróval és füstölt szalonnából sütött töpörtyűvel nagyon jó. tehéntúróval is.
74. Rántott hús – inkább csirkecomb
75. Rakott krumpli – csak ne legyen száraz és rengeteg tojás legyen benne
76. Rácponty tejföllel– ettem már, nem nyert
77. Sárgarépa krémleves – sokféle változatban, változó sikerrel
78. Somlói galuska – nekem nagyon tömény.
79. Sóskaleves – krémlevesnek buggyantott tojással
80. Sült gesztenye – ha a jó a gesztenye és könnyű hámozni, akkor télen szívesen eleszegetem
81. Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – mustárral és friss kenyérrel
82. Sült tök – csak jó édes legyen
83. Szilvapálinka – inkább barack, de ez is jó
84. Szilvás gombóc – megeszem, de inkább a barackos.Vagy nudli.

85. Szőlős rétes – jó. A szilvás is...

86. Sztrapacska – bármikor. juhtúróval vagy káposztával. Egyszer Bódvarákón, a gólyatáborban egy hétig ezt ettük
87. Tatár beefsteak – nagyon szeretem. Ha én keverhetem össze.
88. Tintahal – roston sütve a legjobb
89. Torma – frissen reszelve vagy ecetesen
90. Töki pompos – ez nagyon jó
91. Töltött káposzta – ha jó kicsik a töltelékek
92. Töpörtyű – szoktam sütni, lilahagymával fenséges,vagy ledarálva, mustárral, tojással, lilahagymával összekeverve....
93. Túró Rudi – egyszer-egyszer
94. Túrós tészta cukorral – megkóstoltam, de én töpörtyűvel szeretem

95. Vaddisznó - a pörkölt dödöllével nagyon jó volt a körmendi Halászban
96. Véres hurka – a zsemlés a favorit, itt a rizses tölteléket nem is ismerik
97. Virsli – bécsi vagy frankfurti változatban, magyar mustárral
98. Zöldbab – a főzelék a kedvencem, de baconba tekerve, sütve is finom
99. Zúzapörkölt – ez nem a kedvencem. Itt sajnos, nem tudom a biológia tanulmányaimat függetleníteni
100. Zserbó – néha szeretem. A tésztájával nem vagyok kibékülve

Narancsos-kardamomos csokoládékrém

2009-03-06T00:52:00.001+01:00

Julie Andrieu gasztronómiai újságíró a Szakácsok könyvéből megismert Pierre Hermé-vel együtt adott ki egy szakácskönyvet Confidences sucrées címmel. Felváltva ajánlanak recepteket, amit aztán együtt kielemeznek-természetesen Hermé gyakorol erősebb, de alkotó kritikát. Talán ezért is nevezik a "cukrászat Picasso"-jának. Az alábbi recept Andrieu-é, amiből Pierre Hermé tanácsára már kimaradt a narancslé. Az erősebb narancsíz eléréséhez ugyanis elég, ha csak reszelt narancshéjjal dolgozunk, a narancslé szükségtelenül savasítja a krémet.

Ez egy igazi, tömény csokoládékrém, aminek nagyon érdekes ízt ad a kardamom. Ez a fűszer önmagában is finom, de az arabok a kávé ízesítésére is használják, fokozza az élénkítő hatást is, ezenkívül javítja a szívizomműködést, az emésztést és csökkenti a köhögést is.

Hozzávalók

90 gramm kristálycukor
1 evőkanál méz
3dl 1,5 %-os zsírtartalmú tej
1 narancs héja
3 hüvely kardamom
160 gramm étcsokoládé (ne legyen magasabb a kakaótartalom 50-60%-nál)
1 evőkanál eszpresszó kávé
4 tojássárgája

A narancsot megmossuk és levágjuk a héját (lehetőleg fehér rész ne kerüljön bele). A kardamomhüvelyekből kivesszük a magokat, majd a tejhez adjuk a cukorral, a mézzel és a narancshéjjal együtt és takaréklángon felmelegítjük.

Amíg a tej melegszik, vízfürdőn felmelegítjük az apró kockákra tört csokoládét a kávéval együtt. Egyenként hozzákeverjük a tojássárgájákat, amíg egynemű masszát kapunk. A forró tejet szűrjük le (a magokat és a narancshéjat el kell távolítani) és óvatosan keverjük bele kis adagokban a csokoládés masszát. Takaréklángon addig melegítsük, amíg teljesen sima krémet kapunk. Kis tálkákba töltjük és legalább 5 órára hűtőszekrénybe tesszük. Tálalás előtt 30 perccel vegyük ki a hűtőből. Tejszínhabbal tálaljuk.

A mi kenyerünk-dagasztás nélkül

2009-03-05T00:36:00.001+01:00

Sokan feltették már a dagasztás nélküli kenyeret, most én is beállok a sorba, hátha valaki még nem ismeri... Mostanában 2 naponta sütök egy nagy kerek kenyeret-arról, hogy miért kerek, majd később... Egyszerű és finom, ráadásul még harmadnap is friss.

Vannak mániáim, amelynek a család nem minden tagja örül-ilyen a fehér kenyér mellőzése (baguette és ciabbata azért néha jöhet). Itt Brüsszelben sokféle kenyér-lisztkeveréket lehet kapni, bármelyik nagyobb bolt 5-6 félét tart. Legszívesebben a Pain campagne-t használom, ami magyar viszonylatban a "félbarna" kenyérnek felel meg. A kenyér tetejére pedig egy olajos magkeverék kerül, ami napraforgómagot, lenmagot, pelyheket tartalmaz. A kenyér alkotórészeit csészében adják meg, ez 2,5 dl. Ötünknek 5 csésze liszttel szoktam dolgozni, a három csészés adag pillanatok alatt eltűnik.

Hozzávalók

3 csésze kenyérliszt
1,5 csésze langyos víz
1,5 teáskanál só
fél teáskanál szárított élesztő

A kenyér hozzávalóit összekeverjük egy mély tálban (nokedli állagú lesz) és lefedve langyos helyen 12 órát állni hagyjuk. Ezután gyengén átgyúrjuk és az alját és a tetejét meglisztezzük. (én csak átfordítom) és fél órát pihentetjük. A sütőbe teszünk egy jénaitálat tetejével együtt, majd a sütőt 220 fokra melegítjük. Fél óra elteltével a jénaiba öntjük a tésztát és lefedjük. 30 percig így sütjük, majd levesszük a tetőt ésújabb 20 percre visszatesszük. Csak kihűlés után vágjuk fel.

Ha nagyobb adagot készítünk, a jénai kicsi lehet. Ezért egy 7 literes acélfazékkal dolgozom, aminek fedele is van-ezért lesz kerek a kenyér. Az a tapasztalatom, hogy minden csésze lisztre 10 percet számoljunk a "fedeles" sütésnél, a fedél nélkülinél marad a 20 perc, de érdemes tűpróbával megnézni, hogy nem nyers-e. Az egész kenyérsütés legnehezebb része a kenyér kipiszkálása a fazékból...

Nyírségi gombócleves

2009-03-04T12:03:00.002+01:00

Hajdani munkahelyem menzáján két ételt vártam mindig nagyon, az egyik a már posztolt tárkonyos sertésraguleves, a másik nyírségi gombócleves. Ugyanazt műfajt képviselik: fehér színűek, pikánsak, tartalmasak. Mégis teljesen eltérő az ízviláguk. Ez a leves citromos-petrezselymes, szinte krémes a tojásos-tejszíntől. A gyerekeim miatt dupla mennyiségű gombócot szoktam beletenni-így egytálételnek is beillik- de a receptben visszafogtam magam.

Hozzávalók:

40 dkg sertés- vagy borjúlapocka
8 dkg vaj
1 szál közepes méretű sárgarépa
1 szál közepes méretű fehérrépa (vagy pasztinák)
kis darab zeller
10 dkg zöldborsó (fagyasztott)
15dkg karfiol (ez islehet fagyasztott)
10 dkg gomba
1 csapott evőkanál liszt
2 dl tejszín
2 tojássárgája
fél citrom leve
fél csokor petrezselyem

A burgonyagombóchoz
15 dkg burgonya
4 dkg liszt
1 tojás
só
őrölt bors
szerecsendió

A sárgarépát, fehérrépát, zellert megtisztítjuk, kis kockákra aprítjuk. A húst egycentis kockákra vágjuk és 4 dkg vajon fehéredésig sütjük. Ezután hozzáadjuk a zöldségeket és néhány percig együtt pirítjuk. 1,2 liter vízzel felöntjük, megsózzuk, felforraljuk, majd lefedve kis lángon puhára főzzük.

A gombóchoz a krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk és krumplinyomón áttörjük (kislyukú reszelőn is le lehet lereszelni). Amikor kihűlt, összedolgozzuk a liszttel és a tojással, sózzuk, borsozzuk és késhegynyi szerecsendiót adunk hozzá. Vizes kézzel apró gombócokat formázunk belőle és a forró levesbe dobjuk.

A gombát kis szeletekre vágjuk, a karfiolt kis rózsákra szedjük és a borsóval együtt ezt is a leveshez adjuk. Addig főzzük, amíg minden meg nem puhul ( a karfiolt érdemes figyelni, illetve egy gombócot próbaképpen kettévágni). 4dkg vajból és a lisztből rántást készítünk (világos legyen, éppen csak megfuttatjuk, és felöntjük egy kicsi hideg vízzel). A leveshez adjuk és mégegyszer felforraljuk. A tojássárgáját kikeverjük a tejszínnel, a levest levesszük a tűzről (ez nagyon fontos) és folyamatosan kevergetve belecsorgatjuk a tejszínes keveréket. Ha kell, megsózzuk, a citromlével ízesítjük. Tálaláskor megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel.

Hargitai György receptje

Barátság-díj

2009-03-04T11:29:00.001+01:00

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blogíróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert." "Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blogíróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Ez a mottója annak a díjnak, amit Trinitytől, Gabriellától és Fahéj és Fetától kaptam. Köszönöm szépen! És mivel a barátság mindig kétoldalú, ne lepődjenek meg, hogy és is díjazom őket, hiszen mindhármuk blogját olvasom és kedvelem. Így a 8 jelöltem:

Trinity
Gabriella
Fahéj és Feta
Csillagbogyó
Mr. Jowly
Etti
Starfokker
Millie

VKF.XXXIII. Spagetti trapani módra-azaz mandulapestoval és paradicsommal

2009-03-01T10:28:00.009+01:00

A VKF XXXIII. fordulójára kivételesen nem a saját receptemet nevezem. Eredetileg egy dióolajos salátában gondolkodtam-nyáron Drôme-ban ettünk ilyet és nagyon finomnak találtam. Ami késik nem múlik...

Úgy alakult, hogy pénteken szünet volt az iskolában és a számítógép elől elrángatott fiam a felajánlott alternatívák közül a főzést választotta. Ha éppen olyan kedve van, szívesen készít valamit:olasz tésztákat, salátákat és különleges desszerteket. Egy szabály van: egyedül alkot.

Most egy spagettit választott Jamie Oliver: Olasz kaják című könyvéből, amely a VKF. kiírásnak megfelelően mandulával készül. Gyakran forgatom ezt a könyvet, de ez a recept nem tűnt fel, pedig jó. A pesto tökéletesen sikerült (mozsárban csinálta, ahogy kell), a tészta is al dente lett. Lelki szemeim előtt rögtön egy új Gordon Ramsay jelent meg (merjünk nagyot álmodni...), de sajnos, tudom, hogy más irányba indul majd el. De főzni fog és Starfokker és Beatbull munkásságát ismerve ez sem kevés... Sőt.

Hozzávalók

500g spagetti tészta (J.O. 455g-ot ír)
150g mandula
1 gerezd fokhagyma
1 nagy marék, összecsipkedett bazsalikomlevél
150g frissen reszelt parmezán sajt
600g félbevágott paradicsom
extraszűz olívaolaj
só, frissen őrölt feket bors

A spagettit lobogó, sós vízben megfőzzük (al dente legyen, azaz ne puhuljon meg teljesen, legyen "harapnivaló") A mandulát egy száraz serpenyőben felmelegítjük, aztán mozsárban durva porrá zúzzuk. A fokhagymát és a bazsalikomleveleket eldörzsöljük a mozsárban, hozzáadjuk a mandulát, egy evőkanál olívaolajat, sózzuk, borsozzuk. Ezután belekeverjük a paradicsomot és egy tálban jól összegyúrjuk. Hozzáadunk egy kis olívaolajat és a frissen főtt tésztát beleforgatjuk.