Képviselőfánk lépésről-lépésre

A képviselőfánkról nekem mindig a gimnáziumunk büféje jut eszembe, ahol jól sikerült feleletek után ezzel jutalmaztam meg magam. A tésztája finom volt és ropogós, a krémje kicsit pudingízű, de szép sárga és tejszínhab a sárga réteg tetején, ahogy illik. Vagyis hogy nem illik - tudtam meg egy kicsit utána olvasva a képviselőfánknak. Tejszínhab nem jár bele, ha igen, akkor viszont karamell is kell a tetejére.

Múlt szombaton egy magyar rendezvényre került sor és én a képviselőfánkot vállaltam. Több receptet is végignéztem, próba sütöttem és végül kialakult a saját verzióm. Ha jól megszervezzük a munkát, 1 óra alatt elkészülhetünk és a boltinál sokkal finomabb fánkokat süthetünk. A lenti adagból 40 kicsi fánk lett, ha csokoládémártást is készítünk hozzá, akár  profiterole-t is tálalhatunk.



A tészta a standard égetett tészta. Nem bonyolult elkészíteni, az összeállítása 10 perc, utána csak sütni kell. Néhány szabályt be kell tartani, ezeket majd részletezem, hogy más kárán tanulhasson az okos.

A krémnél az volt a legfontosabb szempontom, hogy ne pudingporból készüljön, ne domináljon benne a liszt íze és lágy, kellemesen édes legyen.

A krémmel érdemes kezdeni, mert ennek hűlnie kell.

Hozzávalók:

4 dl tej (minél magasabb zsírtartalmú)

3 tojás sárgája

5 evőkanál kristálycukor

4 evőkanál keményítő (vagy finomliszt)

1 vaníliarúd

1 dl habtejszín (lehűtve)

2 evőkanál porcukor

A keményítőt, a tojások sárgáját és a kristálycukrot kevés tejjel simára keverjük, majd hozzáadjuk   a maradék tejet és a felhasított vaníliarudat. Egy vastagfalú lábosban,takaréklángon, folyamatosan keverve melegíteni kezdjük. Még jobb, ha ugyanezt vízgőz felett, egy fémtálban hajtjuk végre. Amikor a folyadék forrni kezd, lassan krémmé sűrűsödik. Gyorsan keverjük, hogy ne csomósodjon meg. Amikor már nagyon sűrű, vegyük le a tűzről, fedjük be folpackkal, és várjuk meg, amíg kihűl.

A lehűtött tejszínt alacsony fordulatszámon kezdjük el verni. Amikor már kezd habosodni, adjuk hozzá a porcukrot és verjük kemény habbá.

A tejszínhabot óvatosan forgassuk bele a vaníliakrémbe.

Néhány jó tanács:

- a keményítőt könnyebb simára keverni a tejjel és a tojásokkal, mint a lisztet.

- biztonságosabb vízgőz felett krémet főzni, mint lábosban, mert nem ég le. (kis lábosba vizet töltünk, rárakjuk a fémtálat. Az a lényeg, hogy a fémtál alja pontosan illeszkedjen a lábos tetejére. Ezután felforraljuk a vizet, így a fémtálban levő krém a gőzben fő meg, nem nyílt lángon. Ezért nem tud megégni.)

-vaníliarúd helyett használhatunk Bourbon vaníliacukrot, ez igazi vaníliát tartalmaz (már amelyik..)

-a tejszínt egy fél órára a fagyasztóba szoktam tenni, így majdnem biztosan habbá lehet verni

A tészta hozzávalói:

125 ml tej (minél magasabb zsírtartalmú)

125 ml víz

100 gramm vaj
4 tojás

2 teáskanál kristálycukor

1 csipet só

150 gramm finomliszt

 A sütőt bemelegítjük 200 fokra. A vajat, a tejet, a vizet, a cukrot és a sót egy lábosba tesszük és takaréklángon felmelegítjük. (lehetőleg olyan lábost keressünk, amiben nem ég le). Amikor a vaj elolvad és a folyadék forrni kezd, gyorsan levesszük a tűzről és egy fakanállal elkeverjük benne a lisztet. Rántásszerű masszát kapunk, amit minél simábbra kell keverni (gyorsan összeáll). Ezután szétterítjük a masszát a lábosban és visszatesszük a tűzre (takaréklángra). Az a cél, hogy a nedvességtartalmát csökkentsük, hogy ne legyen folyós a masszánk. Ez kb. 1-2 percet vesz igénybe, amikor egy vékony réteg már kezd odatapadni a láboshoz, de még nem ég.

Ezután tegyük a masszát egy keverőtálba és EGYESÉVEL adjuk hozzá a tojásokat. Ez nagyon fontos, mindig simára kell keverni a tésztát, mielőtt a következő tojást beletennénk.

Az elkészült masszát nyomózsákba (vagy nejlonzacskóba vagy egyszerűen kanállal adagoljuk) tesszük és sütőpapírral bélelt tepsibe "rózsákat" nyomunk belőle (írhatnék csigát is, az a lényeg, hogy magassága is legyen, hiszen a fánkokat szét fogjuk vágni). A csigák között tartsunk távolságot, mert megnőnek. A csigákat megspricceljük (ha van erre alkalmas spriccelőnk, akkor lepermetezzük) hideg vízzel. Ezután 200 fokon 5 percig, majd 180 fokon további 20 percig sütjük. A sütő ajtaját nem szabad kinyitni. Ezután lekapcsoljuk a sütőt, egy fakanál nyelével kitámasztjuk az ajtaját és a sütőben hagyjuk kihűlni a fánkokat. Hidegen, recés fogú késsel vágjuk ketté őket és a krémmel megtöltjük.

Néhány jó  tanács:

- a folyadéknak forrnia kell, különben nem masszát, hanem "lisztlevest" kapunk.

- 3 tojás hozzáadása után vizsgáljuk meg a tésztát. Nem szabad, hogy folyós legyen a massza, ha kinyomjuk, tartania kell a formáját. Ha folyik, nem lesz szép a sütemény. A 4. tojásnál szokott elromlani a massza.( a vaj minősége befolyásolhatja). Ha félünk, hogy túl híg, akkor az utolsó tojásnak csak a fehérjét tegyük bele.

-az én sütőm teljesen megbízhatatlan, úgyhogy végig figyelnem kellett a sütőben történteket. Ha  felülről éget a sütő, érdemes betenni a fánkos tepsi fölé egy másik tepsit, így kevésbé ég el. Akkor jó, amikor kívülről aranybarna a színe.

-ha nyitogatjuk a sütőt, a fánkok összeesnek. Az íz nem, de az esztétikum sérül..

Retró sajtos tallér

Jó sok évvel ezelőtt a nagynéném egy nagy adag sajtos ostyával lepett meg bennünket. Pillanatok elfogyott, úgyhogy másnap el is rohantunk a piacra beszerezni egy ilyet és hetekig gyártottuk a sajtos tallért. Elég időigényes történet volt, de annyival finomabb volt, mint a bolti, hogy nem sajnáltuk azt a másfél- két órát, ami egy tisztességes adaghoz kellett. Aztán az ostyasütő a kamrába került és nem költözött velünk Brüsszelbe. Itt ugyanis nincs gáztűzhely, csak a nagyon szerencséseknél. Kerámialapon főzök évek óta, amin négyszer annyi idő alatt forr fel a víz, mint otthon a gázon. Mellesleg nem lehet rajta sajtos tallért sütni, ami szintén nagy hiba.

Húgomtól egyik karácsonyra fagyitölcsér-készítő gépet kaptunk. Gyártottunk pár adag tölcsért, de csak nemrégiben jutott eszembe, hogy sós ostyát is készíthetnénk benne.Úgyhogy újra sajtos tallért sütünk, és a szezámlisztes, parmezános paleo tallért is kidolgoztam (nem az igazi, "de örülni ez is elég"-ha már a Költészet napja van ma.)

Brüsszelben a sós süteményeknek nincs hagyománya, pogácsa-sajtos stangli és társai ismeretlenek. Ha vendégségben rágcsálnivalót adnak, az leginkább mini kolbász vagy olajbogyó, esetleg egy olyan töltött ostya, mint otthon a barackmag, csak sajtkrémmel. Úgyhogy a sajtos ostya biztos siker.

Hozzávalók:

400 gramm liszt

200 gramm vaj (100 gramm vaj+100 gramm zsír is lehet, így tovább friss marad)

2 tojás

1 dl tejföl

2 teáskanál sütőpor

2 teáskanál só

150 gramm reszelt gouda sajt

1 fél kávéskanál köménymag  (egész)

A  lisztet jól összekeverjük a sütőporral, a sóval és a köménymaggal, majd a többi hozzávalót is hozzáadjuk. Jól összegyúrjuk és cseresznyényi gombócokat készítünk belőle. Ha vas ostyasütővel dolgozunk, célszerű kicsit beolajozni, az elektromosat nem kell. Előbbiben egy, utóbbiban három gombócot süthetünk egyszerre.