Gaufre 3. A flamand gaufre

"Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, vigyázó szemetek Brüsszelre (sic!) vessétek...." Dühöng az influenza-lehet, hogy már otthon is-magas láz, torokfájás, köhögés. A közeli patikából egy pillanat alatt eltűnt az összes lázcsillapító. Ma a Le Soir ( "Az est"-népszerű brüsszeli napilap, nevetnek is a franciák a belgákon, mert mivel kezdi egy belga a napot? az estével....) 2 oldalas cikkben számolt be a járványról és gyógymódként egy lehetséges tippet tudott adni: feküdni kell.....

Egy hete kínlódunk mindannyian, a kicsi kezdte és ő gyógyult meg leghamarabb. Napokig nem evett, aztán egy szórólapon meglátott egy goffrisütőt és rögtön úgy döntött, hogy egy kis goffri jól esne. Így került sor a gaufre chaude flamand-ra, azaz a meleg, flamand gaufre-ra.

Érdekes kísérlet volt, egyértelműen a farsangi fánkra emlékeztet. Érdemes kicsit jobban megcukrozni a tésztát és esetleg citromhéjjal illatosítani. Mindenképpen valamilyen lekvár kívánkozik mellé.

Hozzávalók

4 dl tej
30 gramm friss élesztő vagy egy tasak szárított élesztő
4 tojás
1 csomag vaníliáscukor
1 nagy csipet só
1 evőkanál porcukor (lehet 3 is, szerintem finomabb lesz)
1 evőkanál konyak vagy rum
250 gramm liszt
125gramm olvasztott vaj
kevés vaj a sütéshez
porcukor a szóráshoz

A tejben a cukorral felfuttatjuk az élesztőt (a szárítottat nem kell). 4 tojássárgáját kikeverünk a vaníliáscukorral, a konyakkal és a sóval. Hozzáadjuk a lisztet, majd a kis adagokban az élesztős tejet. Végül habbá verjük a tojásfehérjét és óvatosan beleforgatjuk a tésztába. Langyos helyen kb. háromnegyed órát kell állnia. Ezután forró goffrisütőben kisütjük, kb. 3 perc a sütési idő. Forrón megszórjuk porcukorral.

Gaufre 2. A brüsszeli gaufre

Arra gondoltam, hogy a goffrisütő ideális karácsonyi ajándék, ezért új szerzemény kipróbálásához ajánlom a gaufre-ik második, kipróbált és jónak találtatott, szupergyors receptjét.

A brüsszeli gaufre teljesen más, mint liège-i rokona. Könnyű, levegős és ugyanakkor ropogós.

Mindenképpen kívánkozik rá porcukor, mi csokoládémártással és tejszínhabbal ettük, de gyümölccsel is finom lehet.

Egy dologra nagyon kell -a saját érdekünkben-figyelni. A sütés kezdésekor tegyünk legalább egy borsónyi vajat a sütőbe és forrósítuk fel és így öntsük bele a tésztát. Elkerülhetetlenül bekövetkezik az "első palacsinta" szindróma, vagyis ragad, csak nem mindegy mennyire....

Kezdeti próbálkozásomnál negyedóráig kapargattam az első példányokat a sütőből, másodszorra csak egy kicsit kellett beavatkozni. Utána már megy magától is, de én azért minden adagnál teszek bele egy kicsi vajat.

Hozzávalók

125 gramm liszt
250 ml tej
1 negyed vaníliarúd vagy egy zacskó vaníliáscukor
10g kristálycukor
100g olvasztott vaj vagy margarin
4 tojás
egy nagy csipet só
porcukor a szóráshoz

A tejet a vaníliarúddal felforraljuk, majd langyosra hűtjük. A tojások sárgáját kikeverjük a cukorral és a sóval, hozzáadjuk a lisztet, majd apránként a tejet és az olvasztott vajat. A tojásfehérjékből kemény habot verünk és óvatosan beleforgatjuk a tésztába. A goffrisütőt felforrósítjuk, kis darab vajat dobunk bele, felolvasztjuk és belemerünk egy adag tésztát. Legalább 3 percig ne nyitogassuk a sütőt.... Még forrón szórjuk meg porcukorral.

Gaufre 1. A liège-i gaufre

A goffrisütőmre nagyon régen tettem szert. Akkoriban kipróbáltam a sós, kelttésztától az omlósig mindent, aztán alábbhagyott a nagy goffriláz. Egészen addig, amíg Brüsszelben, a Manneken Pis-hez vezető kis utcában meg nem kóstoltam az igazi belga goffrit. Akkor még azt hittem, csak egy igazi belga goffri van, aztán kiderült persze, hogy van brüsszeli, liege-i, namur-i és még sorolhatnám...

A gaufre szó a francia gâteau de cire d'abbeille kifejezésből származik, ami apátsági mézes süteményt jelent (én először viasznak fordítottam, de közben rájöttem, hogy a lépesmézet is így nevezik). A gaufre hívei szerint "facile á préparer, économique et si savoureuse...", azaz könnyen elkészíthető, gazdaságos és olyan finom...

Elhatároztam, hogy sorban elkészítem a belga gaufre néhány változatát és időről időre közlöm az eredményt a blogban.

Elsőként a liège-i gaufre-ral kezdtem, amelyet speciális gyöngycukorral kell készíteni. Belgiumban sucre perlé néven forgalmazzák, 500g-os csomagokban minden élelmiszerboltban megvásárolható. Hasonlít az otthon is kapható jégcukorhoz, csak egy kicsit nagyobb szemű.

Hozzávalók

750 gramm finomliszt (Belgiumban kelttésztákhoz való speciális liszt)
2,7 dl langyos tej
1 kávéskanál cukor az élesztő felfuttatásához
7 gramm friss vagy 2 csomag szárított élesztő
fél zacskó vaníliáscukor
3 tojás és 2 tojássárgája
15 g só (egy nagy csipet)
400g puha vaj vagy margarin
500g sucre perlé

Az élesztőt felfuttatjuk a cukorral 1 dl langyos tejben (a szárított élesztőt nem kell). A többi hozzávalót a sucre perlé és a vaj kivételével jól összedolgozzuk. Lefedve 30 percig pihentetjuk langyos helyen, majd belegyúrjuk a vajat és kis adagokban a sucre perlé-t. Furcsa lesz a tészta, de ne rémüljünk meg. Újabb 15 percig pihentetjük (lehet egyben, de szétszedhetjük akkora adagokra, amennyi egyszerre befér a sütőnkbe). Előmelegített goffrisütőben 100g-os adagokban 3 percig sütjük. Tejszínhabbal, friss gyümölcsökkel tálalhatjuk,de a gyerekeim szerint otthoni baracklekvárral a legjobb.

Néhány tanács

Goffrisütőből nagyon sokféle van forgalomban, a fenti recept a belga, nagy goffrisütőre méri az adagokat. Kísérletezni kell a mennyiségekkel és a sütés idejével is. Az a lényeg, hogy a sucre perlé karamellizálódjon.

Ez egy óriási adag, az én kétadagos sütőmben 18-20 gaufre lesz belőle. Elfogy persze, de egy kisebb családnak a fele is elég lehet. Féladagnál 2 tojással és egy tojássárgájával dolgozom.