Marianna túrós pogácsája

Marianna a kisebbik fiam egyik osztálytársának az anyukája, aki mindig nagyon finom süteményeket hoz az iskolai ünnepségekre. (emellett kiváló töltött káposztában is, de ezt csak néhány szerencsés kiválasztott tudja.) Ez a pogácsa az abszolút kedvenc, amiből mindig süt egy tepsivel és pillanatok alatt elfogy. 

A receptjét természetesen mindannyian elkértük. Hasonló pogácsát már én is sütöttem, de úgy látszik, itt is számít a technológia és az is, hogy sütőpor helyett szódabikarbónát használ.  Megpróbáltam egy lustább, kevésbé munkaigényes változatot is, de nem lett olyan magas és könnyű, mint Mariannáé. Sok időt spórolhatunk és jót is tesz a tésztának, ha este összegyúrjuk. Nekem volt maradék sajtom, ezt lereszeltem és hajtogatás közben rászórtam a tésztára - így még finomabb lesz.

Hozzávalók:

25 dkg liszt

25 dkg túró

25 dkg vaj vagy margarin

2 dl tejföl 

1 kiskanál szódabikarbóna

1 evőkanál só

A tetejére:

1 tojás

10 dkg reszelt sajt (lehetőleg füstölt sajt)

A pogácsa hozzávalóit összegyúrjuk, a tejfölt részletekben tegyük hozzá, mert nem biztos, hogy a teljes mennyiségre szükség lesz. Egy órát pihentetjük a hűtőszekrényben. Ezután kinyújtjuk és hajtogatjuk. (részletes technológia itt). Újabb fél órára visszatesszük a hűtőbe, majd ismét megismételjük a műveletet. Ezután megint fél óra pihentetés következik  a hűtőben.

Begyújtjuk a sütőt 200 fokra. Lisztezett deszkán fél cm vastagra kinyújtjuk a tésztát, késsel berácsozzuk és kiszaggatjuk. Tojással megkenjük, reszelt sajttal megszórjuk. 10-15 percig sütjük,amíg a tetején szépen megpirul a sajt.

Török muszaka

Muszakát - görög rakott padlizsánt jó pár évvel ezelőtt készítettem először. Annyira ízlett az étel, amit a Magyar Konyha receptje alapján főztem, hogy akkoriban hetente ettük. Aztán meghívtam egyik barátunkat ebédre, természetesen muszakára és finoman szólva nem arattam nagy sikert. "Alattomosan támad"-mondta, miközben lassan eszegette az ételt és látszott, hogy keres benne valamit, amit semmiképpen sem szeretne megenni. Később kiderült, hogy a rozmaring az ellenség, aminek én nagyon szeretem az ízét, úgyhogy bőven szórtam belőle a krumplira. A kudarc egy időre kedvemet szegte, úgyhogy az étel kikerült a repertoáromból.

Néhány év múlva eltöltöttünk egy hetet Krétán, ahol újra felbukkant a muszaka. Nem ízlett. Sem a hotel svédasztalánál, sem a vendéglőben, ahol tettünk még egy próbát. Egyszerűen ízetlen volt. A múlt héten aztán egy vendégségben, ahol pasticciót-görög tésztafelfújtat- kaptunk, megoldódott a rejtély. Ízetlen a besamel, amit használnak és a húst is sokkal erősebben kell fűszerezni ahhoz,hogy a magyar ízlésnek megfeleljen.

Közben megtaláltam a Magyar Konyhás receptet az egyik szakácskönyvemben (Hargitai György : A príma szakács nagykönyve) és kiderült, hogy amit én muszaka címen főzök, nem görög étel. Hanem török. A török konyha nagy kedvencem, de muszakának hírét még nem hallottam ott és a net-en keresgélve sem bukkantam semmire. De a recept jó. Aki meg finom görög ételeket akar enni, keresse fel Mirzát, aki éppen görög hetet tart. 

Miután a recept Belgiumhoz kötődik, az egyik legfinomabb habos-pirosgyümölcsös torta receptjét a Bonjour Monsieur bácsin közlöm, érdemes kipróbálni, nagyon finom! Emellett belevágunk a belga oktatási rendszer ismertetésébe (roppant érdekes téma, de komolyan!!!).  Az óvodáról egyik kedvenc bloggerem, Móni ír, aki ezután rendszeres vendégem lesz.

Hozzávalók

50 dkg burgonya

2 közepes padlizsán (inkább a karcsúbb, hosszúkás fajta jó hozzá)

50 dkg paradicsom

2 gerezd fokhagyma

50 dkg darált hús (sertés, marha vagy bárány)

8 evőkanál olívaolaj

1 kiskanál kakukkfű

1 kiskanál zsálya

késhegynyi Cayenne bors

fél mokkáskanál őrölt bors

fél kiskanál szárított rozmaring

4 tojás

2 dl tej

A padlizsánt vékony karikákra vágjuk és besózzuk. 20 percig állni hagyjuk.

A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, felaprítjuk. Két evőkanál olajon megpirítjuk, majd hozzáadjuk a húst. Sóval, kakukkfűvel, zsályával és Cayenne borssal fűszerezzük és fehéredésig sütjük.

A paradicsomot meghámozzuk (forró vízbe mártjuk, így könnyebb lehúzni a héját) és vékony karikákra vágjuk.

A padlizsánt átsütjük a maradék olajon (kb. 2-2 perc kell mindkét oldalon).

A krumplit meghámozzuk, vékony karikákra vágjuk és egy  közepes, kiolajozott tepsi alját kirakjuk vele. Sózzuk és rászórjuk a rozmaring felét. Ezután közepes lángon 15 percig sütjük előmelegített sütőben. Kivesszük, ráöntjük a húst és a tetejét váltakozva kirakjuk padlizsán és paradicsomszeletekkel. 

Újabb 15 percig sütjük. Közben a tojásokat simára keverjük a tejjel. A muszakát megszórjuk sóval, őrölt borssal, a maradék rozmaringgal rozmaringgal és ráöntjük a tojásos tejet.. (Akkor a legfinomabb, ha az öntet teljesen ellepi) Még 20 percig sütjük.

Sajtos stangli-avagy barátkozzunk....

Társasházban nőttem fel. Amikor 1970-ben átadták,  kilenc fiatal házaspár költözött be a másfél szobás kis lakásokba. Voltak kisgyerekek, születtek szép sorban a testvérek is.  A mamák otthon voltak, úgyhogy az egész napot télen-nyáron az udvaron töltöttük. Pár száz méterre kukoricaföld húzódott, amiből aztán nemsokára "kinőtt" a kelenföldi lakótelep. Megépült a legendás bikás park,ahova sokszor kimentünk, de a törzshelyünk akkor is az udvar maradt. Nemcsak játszottunk, ettünk is. Hol az egyik anyuka küldött le egy nagy tál hámozott almát, hol egy másik egy tányér linzert. Ott ettem először olyan császármorzsát, ami lisztből készült és a sütőben kellett megsütni. A másik kulináris élmény a közösen elfogyasztott spenót volt, ami a garázs mögött, a saját közös kiskertünkben termett. Ezt mindig az én anyukám főzte és a kertben ettük meg. De közös ebéd volt a bizonyítványosztás után a barátfüle is,amit azóta sem ettem.

Egyik nap eszembe jutott, hogy meg kéne ezt itt is próbálni és egy tepsi sajtos stanglit kiküldtem a gyerekeknek a kisfiammal. Először furcsán nézegették, de hamar elfogyott. Másnap hogy-hogy nem megint sütöttem egy kis sajtos stanglit (1 kg lisztből, foci EB van ugye....)  és a kicsi megint vitt belőle a többieknek. 

Aztán harmadnap megjelent egy marék ananásszal "a gyerekek hozták ki" felkiáltással,ma meg gumicukrot kapott, amit az "angol bácsi" adott a gyerekeknek. Lassan alakul.... 

Mindenesetre a sajtos rúd akkora sikert aratott, hogy azóta franciául és angolul is leírtam a receptet, és a rádlit (derelyevágót) is kivittem szemléltetőeszköznek.

Ezt a receptet itt találtam és az egyik legfinomabb sajtos stangli, amit valaha ettünk. Sokszor megcsináltam már, általában gouda sajttal, mert itt azt a legegyszerűbb beszerezni. A zsír azért kell bele,mert így lesz igazán omlós. Egyébként ki lehet hagyni, akkor zsír helyett több vajat tegyünk bele. (de zsírral finomabb..) Én vajat használok margarin helyett, ezért kevesebb zsírt teszek bele (2 evőkanállal).

A Bonjour Möszjő Bácsin az Abattoirs-ról, Brüsszel egyik legnagyobb piacáról olvashattok.

Hozzávalók:

750 gramm liszt

150 gramm reszelt sajt 

250 gramm vaj vagy margarin

10 deka zsír 

2 tojássárgája

1 dl tej

30 gramm élesztő

1 kávéskanál cukor

1 pohár tejföl

2 teáskanál só (ízlés kérdése)

A stanglik megkenéséhez

1 tojássárgája

vagy köménymag

Az élesztőt a cukorral felfuttatjuk langyos tejben. Közben a lisztet összemorzsoljuk a vajjal és a zsírral, megsózzuk, hozzáadjuk a reszelt sajtot, majd a közepébe öntjük a felfuttatott élesztőt, a tojássárgájákat és a tejfölt. Alaposan összegyúrjuk. Ha nagyon ragadna, akkor adjunk hozzá lisztet, ha túl kemény lenne, akkor tejet vagy tejfölt (ha egyik sincs, akár vizet). 

Negyedórát pihentetjük. Ezután négy részre osztjuk. Lisztezett deszkán egyenként kinyújtjuk: akkora legyen, mint egy nagy tepsi.  Rádlival (derelyevágóval) vagy egy éles késsel csíkokra vágjuk. 

Egyenként megkenjük tojássárgájával és megszórjuk a sajt felével. Köménymaggal is díszíthetjük sajt helyett. Előmelegített 200 fokos sütőben kb 10 percig sütjük-amíg a tetején a sajt szépen megpirul.

Nizzai zöldségleves, avagy soupe au pistou

"Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta."

Ez a Rejtő idézet jutott eszembe, amikor  feltálaltam az ebédet ( A három testőr Afrikában kezdő sorai - nekem is időbe telt, amíg megtaláltam..). Egy magyar (a nagyobbik fiam) és egy szlovén fiú ült az asztalnál és angolul beszélgetett. Kisvártatva megérkező lányom a magyar vonalat erősítette, de miután két gyerekem, ha gyorsan akar közölni egymással valamit, franciául beszél, a franciák is kaptak egy pontot. Aztán befutott egyik iskolatársuk, aki a változatosság kedvéért görög származású, de évekig Írországban élt. ...  Az asztalon meg francia zöldségleves volt és svéd kakaós-kókuszos kalács. A fél EU jelen volt aznap a konyhámban. Brüsszelben.

A nizzai zöldségleves, a soupe au pistou, azóta izgatta a fantáziámat, amióta kaptam egy nizzai szakácskönyvet. Nem is akármilyet, hanem a nagymamáét. Kicsit át kellett dolgozni a receptet,mert a nagy darabokra vágott cukkinivel valószínűleg nem arattam volna nagy sikert, pláne ilyen mennyiségben (eredetileg 5 darab kellene). Az eredeti recept szerint nagy darabokban kell beletenni a sárgarépát és  a navet-t is,amit nálunk karórépának ismernek.(ezt kihagytam) Én inkább olasz módra, apróra vágva tettem bele a sárgarépát és a zellert, mert így a  leves a toszkán zöldséglevesre, a ribollitára emlékeztetett, amit nagyon szeretnek. (abban nincsen cukkini,viszont van kelkáposzta, méghozzá a legkülső,sötétzöld levelei) Mégis teljesen más íze lett a zsálya és a pistou (pesto) miatt. Nekem nagyon ízlett, végül nekik is, de azt mondták " az a káposztás leves mégis jobb". Hetente egyszer eszünk ilyen jellegű levest, egyrészt,mert szeretjük, másrészt mert mindegyik hasonlít a Hippokratész leves-re, ami állítólag távol tartja a betegségeket. Mindenesetre mind a toszkánok , mind a provanszálok (ők is nagy soupe au pistou fogyasztók) sokáig élnek.

A Bonjour Möszjő Bácsi!-n ma a legbelgább zöldségről, a cikóriáról olvashattok egy saláta recept kíséretében és egy "kisszínest" a belga éjszakákról.

Hozzávalók:

egy közepes fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2 nagy sárgarépa

2 szál szárzeller vagy egy kis darabka zellergumó

1 kicsi cukkini apróra vágva 

4 közepes krumpli megtisztítva, kockákra vágva

1 doboz hámozott paradicsomkonzerv (400g-os)

1 doboz fehér bab konzerv (400g-os)

300 gramm zöldbab (nekem nem volt itthon) kis kockákra vágva

2 levél zsálya apróra vágva

10 levél bazsalikom apróra vágva

3 evőkanál olívaolaj

100 gramm vékony spagetti vagy makaróni

só

(1 húsleveskocka, de ez nem kötelező)

A pistou-hoz

egy marék bazsalikomlevél

1 dl olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

A hagymát, a fokhagymát, a sárgarépát és a zellert apróra vágjuk. (én konyhai robotgéppel csináltam.) Az olívaolajon, takaréklángon  megpároljuk a zöldségkeveréket,majd hozzáadjuk az apróra vágott bazsalikomot és zsályát.Kicsit kevergetjük,majd beleöntjük a paradicsomkonzervet, a zöldbabot, a krumplit és a cukkinit. Felöntjük vízzel (vagy húslevessel, ha nincs, hozzáadjuk a leveskockát). Amikor a krumpli megpuhult, hozzáadjuk a leöblített fehér babot és befőzzük a tésztát. (kb 6-10 perc kell neki,ne főzzük túl, "al dente" legyen)

A pistou-hoz összeturmixoljuk a bazsalikomot,a fokhagymát és az olívaolajat. Olasz módra szoktak bele parmezánt tenni, de a receptben nem szerepel. Tálaláskor a levesbe tesszük.

A legjobb sajtos kifli

Ha éppen nagyon lesújtó véleményem van a világról, akkor Virág vagy Mirza blogját kezdem olvasgatni. Véletlenszerűen. Optimista blogok. Szépen írnak és szépeket. Virág blogja nem gasztroblog, de néha recepteket is ír, érdekeseket, amiket gyakran kipróbálok. Mirzánál több a recept (övé az egyik legrégebbi gasztroblog, a Morzsáló) sok a saját kreáció, de én különösen a családi receptjeit szeretem. Nemrég közölt egy kifli receptet, amit a nagymamájától örökölt, ez első látásra is nagyon jónak tűnt.

Többször megsütöttem és mindig kicsit változtattam rajta, amíg megszületett az eddigi legjobb variáció a sajtos kifli műfajban. 

Újabban mindig átszitálom a lisztet (szitám nem lévén egy kis műanyagszűrővel), megéri a ráfordított időt,mert sokkal könnyebb lesz a tészta. A másik újítás Mirza receptjéhez képest, hogy kovászt készítek. Ez nem bonyolult dolog: az élesztőt összekeverem 1 dl tejjel, egy kiskanál cukorral és 2 evőkanál liszttel. Állni hagyom 10 percig - akkor jó, ha megbököm az ujjammal és megmarad a helye.

Hozzávalók:

60 dkg liszt

fél kocka friss élesztő (2,5dkg) vagy 1 zacskó szárított élesztő

4 dl tej

1 evőkanál só

5 deka olvasztott vaj

1 teáskanál cukor

A töltelékhez:

15 deka sajt (gouda, trappista vagy edami)

1 dl tejföl

A tetejére:

1 tojássárgája

Kézi dagasztással:

 1 dl langyos tejből, az összemorzsolt élesztőből, a cukorból és 2 evőkanál lisztből kovászt készítünk. ( célszerű a  60 dkg liszt közepébe készíteni egy mélyedést és eleve ott keleszteni a kovászt). Ha megkelt a kovász, összegyúrjuk, sózzuk, a tejet fokozatosan adagoljuk hozzá. Végül alaposan kidolgozzuk az olvasztott vajjal. Dagasztás után langyos helyen, letakarva, 1 órát kelesztjük.

Gépi dagasztással:

A gép tartályába öntünk 3 dl tejet és az olvasztott vajat. Erre rétegezzük a lisztet, a közepébe mélyedést készítünk és odakerül az 1dl tejjel, összemorzsolt élesztővel, cukorral, 2 evőkanál liszttel elkevert kovász. 10 percet várunk, majd elindítjuk a dagasztó programot. 1 perc múlva hozzáadjuk a sót.

A megkelt tésztát átgyúrjuk, és négy részre osztjuk. Cipókat készítünk, amiket kör alakúra nyújtunk. Éles késsel vagy derelyevágóval 6 egyenlő körcikkre osztjuk. Megkenjük tejföllel és megszórjuk reszelt sajttal mindegyik cikket és feltekerjük kiflivé. Sütőpapírral bélelt ( vagy kizsírozott) tepsibe tesszük a kifliket, egymástól távol, mert még kelni fognak. Fél órát állni hagyjuk.

A sütőt 200 fokra melegítjük. A kifliket megkenjük tojássárgájával, sajttal is megszórhatjuk. 15-20 perc alatt megsülnek.

Török joghurtos padlizsánsaláta

Joghurtos padlizsánt a Bartók Béla úti török büfében ettem először.És utoljára is,mert Brüsszelben egyelőre nem találtam török éttermet. El is felejtettem,bár nagyon ízlett, de egy grillezés alkalmával eszembe jutott,hogy milyen jó lenne ez a bárányhoz.Az első kísérlet sem volt rossz,de most azt hiszem,megvan a tökéletes recept.

A padlizsánt rajtam kívül nem eszi senki a családból, a padlizsánkrémet kivéve szívből utálnak mindent,amiben előfordul. Pedig jól megsütve szerintem az egyik legfinomabb zöldség.Ennél a receptnél az alapos sütés nagyon fontos, így a padlizsán nem lesz nyálkás és az íze is sokkal finomabb. A lent leírt adagot egy ültő helyemben el tudom tüntetni,még akkor is, ha húst is eszem mellé. Ha csak ízelítőnek szánjuk és nem köretnek, akkor négy személyre is elég lehet. 

Török joghurttal a legjobb, ez egészen sűrű és nagy zsírtartalmú. Nekem most nem volt ilyenem,úgyhogy görög joghurtot használtam, de kicsit lecsöpögtetett közönséges joghurt is jó hozzá. A férjem Törökországból hozott szumákot, azt szórtam  a tetejére, de ezt nyugodtan elfelejthetjük, ahogy menta sem létkérdés. 

U.i: A Bonjour Monsieur Bácsin a liège-i goffri készítéséről olvashattok és a híres bábszínházas kocsmáról.

Hozzávalók:

1 közepes nagyságú padlizsán

2dl török joghurt (vagy görög, vagy sima)

1-2 gerezd fokhagyma

só

3 evőkanál olívaolaj

pár levél menta (elhagyható)

szumák (elhagyható)

A padlizsánt héjastól felkockázzuk (1cm-es vagy kicsit kisebb kockák) és jól besózzuk. Fél óra elteltével a padlizsán levét leöntjük. Egy serpenyőben felforrósítjuk az olívaolajat és megsütjük benne a padlizsánt. Jól meg kell pirulnia. Papírkendőre szedjük és még melegen belekeverjük a joghurtba. A fokhagymát felaprítjuk, a mentaleveleket is apróra vágjuk és a joghurtos padlizsánhoz keverjuk. Alaposan behűtjük. Tálaláskor egy kiskanál olívaolajat öntünk a tetejére és megszórjuk szumákkal és mentalevelekkel.

Bonjour Möszjő Bácsi!- avagy mi újság Brüsszelben?

Ha hazamegyünk, gyakran nekem szegezik a kérdést: milyen Brüsszel? Jó. Nem jó. Mit lehet erre felelni? Régóta terveztem,hogy írok egy blogot Belgiumról: a hétköznapokról, étel-italról, (jó) helyekről, programokról. Egy olyan blogot,amit az 1-2 napra érkező turisták is tudnak használni,de azok is,akik éveket fognak itt tölteni. És talán azoknak is érdekes, akik nem jönnek ide,csak egyszerűen kíváncsiak egy másik országra.

Így született meg Bonjour Möszjő Bácsi!, avagy a mi újság Brüsszelben blog. A névadó a kisebbik fiam volt, a magyar és francia nyelv keveredésének egyik jó példájával. Néhány bejegyzés már olvasható: a kétnyelvűségről, a frites-ről, a belga sült krumpliról és az egyik népszerű kocsmáról, a Le Cercueil-ről,amit a magyarok Kriptaként emlegetnek. Nemsokára jön a liege-i goffri (recepttel), a Bábszínházas kocsma és a nagy kriek (meggysör)-teszt. Tartsatok velem!