Translate

2015. április 3., péntek

Mese a kalácsról, a vadasról és a sutyiról - Sutyi, azaz citromos-kakaós mézes szelet


A legkönnyebb azt az ételt megfőzni, amit egy újságban láttál, egy blogon vagy Jamie Oliver kotyvasztott össze A pucér szakácsban. Annyit tudsz róla, hogy szép és olyan hozzávalókból áll, hogy csak finom lehet. Nem tudod milyen az íze, milyen az állaga. Rizikó egy szál se. Ha nem sikerül, azt mondod, rossz a recept. Vagy azt: ez ilyen és pont ilyenre akartam csinálni.

A következő kategóriában  már van némi veszély. Ebbe az "egyszer ettem ilyet, rákeresek, megpróbálom megcsinálni" receptek tartoznak. Egyszeri ízemlékek. El lehet rontani, nem lesz pont olyan, mint ahol etted, de azért nincs nagy baj.  Keresel egy másik receptet és újra elkezded. Kis szerencsével ráhibázhatsz és ezután a Te specialitásod lesz. Vagy nem és akkor és soha többet nem főzöd meg.

A harmadik csoport a családi receptek. Amit anyád, apád, a nagyanyád és a többiek főznek-főztek. Ezt etted gyerekkorodban, ezt kapod, ha felnőttként hazamész. Megpróbálkozol vele persze, de soha nem lesz ugyanolyan vagy csak nagyon sokára. Nagymamám kalácsa egyetlenegyszer, a legelső alkalommal sikerült ugyanolyanra, mint az övé. Igaz, közben többször felhívtam és telefonon vezényelte le, hogy mit hogyan csináljak. Már nem tudom megkérdezni és azóta is hiányzik belőle valami. Vagy a liszt, vagy a vaj, vagy a cukor vagy az én türelmem nem olyan.
Ugyanilyen "mumus" a vadas, az egyik kedvenc ételem. Sokszor nekirugaszkodtam, de nem azt az ízt érzem, amit keresek, hiába kérdezem meg minden egyes alkalommal a mamámat. Úgyhogy vadas nincs nálunk és egy ideig nem is lesz.

Végül a negyedik, a legkeményebb dió, Amikor a férjed olyat szeretne enni, amit otthon evett. Szerencsés esetben Te is ettél belőle, akkor ugye bejön a második kategória, de ha nem, akkor veszélyes próbálkozás és majdnem mindig kudarccal jár, 
A fokhagymamártás néha már majdnem olyan, mint anyósomé. A süteményekkel pedig biztosra lehet(ne) menni. Pláne, ha végre elég citromot tesz bele az ember és a megfelelő nagyságú tepsiben süti.
És akkor végre olyan lesz a sutyi, amilyennek lennie kell.....

Hozzávalók:

A tésztához:

2 tojás
1 evőkanál méz
1 kévéskanál szódabikarbóna
5 dkg vaj vagy margarin
10 dkg porcukor
40 dkg liszt
4-5 evőkanál tej

A krémhez:

Fél liter tej
6 evőkanál liszt vagy vaníliás pudingpor
20 dkg vaj
20 dkg porcukor
1 citrom leve
15 gramm kakaópor

Csokimáz:

4 evőkanál kakaópor 
4 evőkanál kristálycukor
3-4 evőkanál víz
5 dkg vaj

A mézet, a porcukrot és a vajat kikeverjük, hozzáadjuk a tojásokat, majd a szódabikarbónával elkevert lisztet és a tejet. Összegyúrjuk, három részre osztjuk és egy kis bevajazott, belisztezett tepsi hátán egyenként megsütjük őket.
Ezután elkészítjük a krémet. A lisztet vagy a vaníliás pudingport kikeverjük 5 evőkanál tejjel, A maradék tejet felforraljuk, majd folyamatos keverés mellett hozzáöntjük  az előzetesen kikevert tejes lisztet (pudingport), Ezután szintén folyamatos keverés mellett megvárjuk, amíg besűrűsödik.
Megvárjuk, amíg teljesen kihűl.
A puha vajat kikeverjük a porcukorral, maj kanalanként adagolva hozzáadjuk a krémet. Kettésosztjuk, az egyik felébe a kakaót adagoljuk, a másikba a citromlevet. A citromos krémmel megkenjük az első lapot, rátesszük a másodikat, erre kerül a kakaós krém, végül a harmadik lap.
A mázhoz a kakaót, a kristálycukrot és a vizet összekeverjük, felmelegítjük forrásig. Ekkor levesszük a tűzról, belekeverjük a vajat és a legfelső lap tetejére kenjük.
Egy napig állnia kell, hogy megpuhuljon. Kicsi, hosszúkás szeletekre vágjuk.







Nincsenek megjegyzések:

Related Posts with Thumbnails

Copyright

Az oldalon megjelenő fotók és írások a szerző tulajdonát képezik. Azokat kizárólag engedéllyel, a forrás megjelölésével lehet felhasználni.