Belga "nagyon"csokoládétorta a sárkányépítőknek

Süssél olyan csokitortát, ami puha belül! - így jöttek haza a gyerekek életük első belga születésnapi zsúrjáról. Nagyon ízlett nekik  az a valami, de miután én nem kóstoltam, nem tudtam elképzelni, hogy mit kéne sütnöm. Nálunk addig leginkább a klasszikus piskótás- csokoládékrémes torta dívott, ez nyilvánvalóan nem az volt  és a muffint is kizártam, mert az száraz belül. Valami brownie-fazonú dologra tippeltem, de arra is rázták a fejüket.

Aztán a lányom valahol megtalálta a "receptet" és azóta mindenhova ezt a tortát viszi. Nem lehet nagyon elrontani, legfeljebb, ha túlsüti valaki, de még az sem árt neki. Nagyon tömény, nagyon csokoládés.

Tegnap Bicskére vittünk dupla adagot a sárkányépítőknek. A Sárkány, amelyet évről-évre 15000 PET palackból építenek fel  a bicskei diákok, rendszeresen visszajár a Szigetre. (ez egy tavalyi kép, idén még jobb lesz..)

Éjszaka füstöl is: vanília és kókusz ízben, hogy fokozza az élvezeteket.

Kemény munka az építés, úgyhogy pillanatok alatt elfogyott a kalóriabomba. A sikerre való tekintettel itt a recept. Ez egy 23 cm-es tortaformára szól, a fenti 20cm x 30cm-es tepsiben dupla adagot csináltunk.

Hozzávalók:

200 gramm étcsokoládé ( legalább 50 %-os kakaótartalommal)
150 gramm kristálycukor
150 gramm vaj
3 tojás

A sütőt 160 fokra melegítjük. Vízfürdő felett egy fémtálban felolvasztjuk a csokoládét ( egy lábosban, amelyre illeszkedik a fémtál vizet forralunk. A fémtálba dobjuk a feldarabolt csokoládét és felolvasztjuk). Hozzákeverjük a vajat és megvárjuk, amíg az is felolvad.
A tojásokat habosra keverjük a kristálycukorral és kisebb adagokban hozzáadjuk a csokis-vajat.
A tepsit vagy tortaformát kibéleljük sütőpapírral és beleöntjük a masszát.
25 percig sütjük. Kivül ropogósnak kell lennie, belül puhának, ragacsosnak. Ha folyik, akkor tegyük vissza még 5 percre a sütőbe.

Tarte au citron meringuée, azaz habos citromtorta á la Pierre Hermé

A változatosság kedvéért megint Pierre Hermé.... Ki akartam próbálni a karácsonyra kapott karamellizáló pisztolyomat  (ne ijesszen el senkit, mert anélkül is meg lehet csinálni), úgyhogy a habos citromtorta, vagyis a tarte au citron meringuée mellett döntöttem. Sütöttem már régebben is, akkor Cyril Lygnac, a franciák Jamie Oliver-je receptje alapján, de ennek sokkal finomabb a tésztája a mandula és a vanília miatt. Ezt e tészta mennyiséget egy 25 cm-es tortaformához ajánlják, de nekem két kisebb formára is elég lett. Igaz, kicsit vékonyabbra nyújtottam, mint 2,5 mm. Az eredeti receptben azt a módszert javasolják, hogy amikor  az alapot sütjük,  a tetejét fedjük le zsírpapírral és szórjunk rá valamilyen nehezéket. Nekem ez a módszer nem jött be, mert a széle már égett, miközben a közepe nyers maradt a zsírpapír alatt. A másik tésztánál egyszerűen kibéleltem a formát, kicsit megszurkáltam villával és tökéletes lett.

A citromkrémnél nincs szükség a hőmérőre, jól látszik, amikor besűrűsödik a krém, de akkor gyorsan le kell venni a tűzről. Folyamatosan kevergessük, nagyon gyorsan kihűl. Ha a vaj nem olvad el benne, botmixert is használhatunk.

A habnál nem Pierre Hermé receptjét használtam, hanem az olasz habcsókét, amit egy ribizlitortán ettem először. Ez egy lágyabb, forrázott hab és nagyon jól illik a savanykás krémhez. Karamellizálás után betoltam még 5 percre a forró sütőbe.  Az egyik tortát vendégségbe vittük és féltem, hogy összeesik a hab, de jól bírta és ez fogyott el elsőnek, nem a két cukrászdából hozott torta.

A másik torta itthon maradt, ebbe a citromkrém tetejére fagyasztott erdei gyümölcsöt is tettem.  Így még finomabb.

Hozzávalók (egy 25 cm-es tortaformához, 8 személyre)

A tésztához:

210 gramm liszt
85 gramm cukor
1 tojás
1 vaníliarúd
125 gramm vaj
25 gramm mandulapor
4 gramm só ( 1 teáskanál)

A tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrjuk (késes robotgéppel a legjobb), majd a gombócot legalább két órára betesszük a hűtőbe.
A tésztát 25 mm vastagra nyújtjuk és kibélelünk vele egy kerek vagy fodros szélű, keskeny peremű formát. A formát célszerű alul zsírpapírral bélelni. 30 percre a hűtőbe tesszük. Előmelegített sütőben 190 fokon sütjük meg.


A töltelékhez:

4,5 citrom leve (1,5 dl)
3 tojás
20 gramm reszelt citromhéj
200 gramm porcukor
140 gramm vaj

Habverővel jól összekeverjük a tojásokat, a cukrot, a citromok levét és a reszelt citromhéjat. Vízfürdő felett addig melegítjük a krémet folyamatos keverés mellett, amíg 82 fokos nem lesz. (hőmérő nélkül: amíg be nem sűrűsödik). Ezután levesszük a tűzről és folyamatos keverés mellett 50 fokra hűtjük le (jégkockákkal teli tálba tesszük a krémet tartalmazó tálat, de anélkül is kb. 5 perc alatt lehűl). Ezután jól elkeverjük benne a kockákra vágott vajat. Legalább két órára a hűtőbe tesszük.

Hab a tetejére:

3 tojásfehérje lemérve

kétszer annyi kristálycukor, mint amennyi a tojásfehérje tömege

kevés porcukor (nem fontos)

A kristálycukorhoz  hozzáöntünk 3 evőkanál vizet majd egy lábosban felforraljuk. Közben elkezdjük habbá verni a tojásfehérjét. A forró szirupot folyamatosan, kis részletekben adagoljuk a tojásfehérjéhez, amit tovább verünk. Kemény habot kapunk, akkor jó, ha szálakat tudunk húzni belőle. (videon meg lehet nézni itt.)

A tésztát megkenjük a citromtöltelékkel, a habot habzsákba töltjük és rózsákat vagy csigavonalat nyomunk a töltelék tetejére. Kevés porcukrot szitálunk (ez el is maradhat) a hab tetejére majd karamellizáló pisztollyal karamellizáljuk. Ha nincs ilyen szerkezetünk, forró grill alatt 5-8 perc alatt ugyanezt az eredményt érhetjük el. Ha van, akkor is célszerű még 5 percre grill alá tolni, hogy a hab megkeményedjen. 

Nagyon hidegen tálaljuk.

Lime-os sajttorta avagy majdnem in memoriam Zöld

Akik olvassák a blogot, találkoztak már a Zölddel. 12 éves lesz az idén és típusára nézve Suzuki Swift, a legkisebb, legfapadosabb fajtából.  Zöld most Brüsszelben van, a nyáron ellopott Szürke helyett vele jöttünk ki  és igen jó szolgálatot tett addig, amíg a Szürkével kapcsolatos biztosítási huzavona véget ért.

Kint társra is lelt egy hasonló korú zöld Opel Corsa személyében, aki nem olyan megbízható,mint a Zöld, de azért szeretjük őt is. Időnként felforr a vize, egy kis olajat is enged, meg a legváratlanabb pillanatokban megáll. Hosszú ideig ők alkották a járműparkunkat, végül megjött Szürke utódja és vele a döntés: a Zöld megtette kötelességét, a Zöld mehet... haza Budapestre.

Aztán múlt vasárnap beütött a ménkű... Reggel elhűlve észleltük, hogy valaki éjszaka meglátogatott bennünket, amíg aludtunk. Számba vettük a károkat: néhány műszaki cikk, biciklik,sok-sok üveg bor, amit hosszú éveken keresztül gyűjtöttünk össze. És bónuszként a két öreg autó.. Megtalálták a slusszkulcsokat és vitték őket is.

Elég nehezen tértünk magunkhoz. Önmagában az a tény, hogy miközben nyugodtan alszunk fent, lent kirabolnak, eléggé megingatja az ember biztonságérzetét. Mindezt vasárnap reggel fél hétkor, zárt (!) ajtók mellett. A rendőrség javaslatai az önvédelmi sportok gyakorlásáról szintén nem lelkesítettek, bár azóta kétszer is voltam Bodycombat-n. (Később a nyomozó mégis a "maradjanak csendben vagy bújjanak el" variáció mellett tette le a voksát. Elképzeltem, amint a betörők, megtalálnak a szekrényben-akkor már inkább a "kard ki kard"...)

A férjem a borait siratta, de megnyugtattam, hogy miután a tárolási körülményeink borhűtő meg pince hiányában igen messze vannak az ideálistól, néhány üveg ecet biztos volt közötte, hadd mérgelődjenek ők is. Ezentúl nem gyűjtünk bort, hanem amíg lehet, megisszuk. Nekem a legjobban persze a Zöld fájt: mintha egy régi barátomat vesztettem volna el. 

De vannak még csodák: tegnap a két Zöldet megtalálták Anderlechtben , a brüsszeli csikágó legsötétebb részén. Furikáztak velük egy-két kört aztán megszabadultak tőlük. És csak örülhetünk, hogy ilyen egyszerűen.Ja, és egy üveg bort bent hagytak a csomagtartóban, nem ajándéknak, a mienk volt az is....

A Zöldek érkezését belga sajttortával ünnepeltük. Ez egy kicsit könnyebb, mint az amerikai sajttorták, kekszalapként pedig egy belga specialitást, a híres Speculoos kekszet használom CV nyomán. Otthon fahéjas omlós keksszel váltanám ki, de aki hozzá jut, feltétlenül próbálja ki speculoossal. A keksz megsüthető otthon is, barna cukorral készül, a fűszerkeverék pedig fahéjat, szegfűszeget, szerecsendiót,ánizs és gyömbért tartalmaz, de ötfűszer keverék is jó hozzá. 

A sajttorta töltelékéhez fromage frais-t használunk, ami Belgiumban sokféle változatban kapható a zsírszegénytől kezdve a nagyon magas zsírtartalmúig. Nekem jobban ízlik, mint a sokkal drágább és zsírosabb Philadelphia. A "maigre" (sovány) változatot használom, mert a keksznek is magas a zsírtartalma. Otthon krémes túróval helyettesíthető vagy krémsajttal. A lime saját ötlet, nagyon karakteressé teszi az ízét.

Hozzávalók (24  cm-es  formában sütve)

30 dkg keksz 

10 dkg vaj

75 dkg fromage frais (krémsajt)

20 dkg cukor

1 csomag vaníliáscukor

3 tojás

1 lime lereszelt héja és leve

A sütőt 200 fokra melegítjük. Sütőpapírral kibélelünk egy 24 cm-es tortaformát (az enyémnek 2cm-es pereme van). A vajat felolvasztjuk, a kekszet késes konyhai aprítógéppel ledaráljuk. Összekeverjük és az így kapott masszával kibéleljük a tortaformát. 5-10 percre a sütőbe tesszük, amíg egy pici színt kap. Közben az aprítógépbe beledobáljuk a többi hozzávalót és alaposan összekeverjük. Ha nincs gépünk, akkor nagyon fontos, hogy szobahőmérsékletű krémsajttal dolgozzunk, mert csomós lesz a töltelék. A keveréket a tészta tetejére öntjük és kb. 30 percig sütjük. Akkor jó, amikor a töltelék megszilárdul.

Mese ráncos McQueenről meg a Himalájáról

Múlt héten egy esős napon moziba mentünk. A Verdák 2. az első rész óriási sikere után jó választásnak tűnt, bár jobb lett volna,ha elolvasom előtte a kritikákat. Velem együtt sok kisgyerekes szülő esett a fenti hibába, tömve volt a mozi a legkülönfélébb korú gyerekekkel. A büfénél senki sem úszta a kukorica és az üdítővásárlást, ugyanis erre az alkalomra külön műanyag verdás szívószálakat gyártottak. Egészségtudatos anyukák a kóla és fanta helyett vizet tetettek bele,ami igen jó döntésnek bizonyult. A gyerekek ugyanis rögtön leszerelték a kisautókat , amitől a pohár tartalma a ruhájukra,szerencsésebb esetben a földre borult. A nyakig ragadós gyerekek ezután áttértek a kukoricára, amit nem túl előrelátóan zacskóba töltöttek: szerencsésebbeknek az előadás alatt is maradt belőle.

Ezután következett a film. A bevezető ToyStory-s kisfilmen még nagyokat nevettek a kicsik,de a Verdákat először tanácstalan csönd,majd folyamatos suttogás követte. Magyaráztunk. A fosszilis energiánál aztán feladtam. Hallhatóan a többiek is. Az ifjak énekelgettek,járkáltak, sűrűn elhangzott a "pisilni kell". A szülők próbálták menteni a menthetőt, elvégre nem kétfilléres mulatságról volt szó. Az én kisfiam egyszerűen elaludt, úgyhogy a férjemmel nyugodtan végig tudtuk nézni a filmet. 10 év alatti gyerekeknek nem ajánlanám, csak ha James Bond filmeken nőttek fel,környezettudatosan, beutazva a félvilágot...

És hogy kerül mindez egy gasztroblogba? Hosszú ideje nézegettem Kiskukta tortáit és csak a kedvező alkalomra vártam. Olyan ez,mint a hegymászóknak a hegy. Miért másszák meg? Mert ott van. Nekem ez a fondantos torta volt a Himalája. Kapóra jött a kicsi születésnapja,úgyhogy belevágtunk. Az ünnepeltnek a Thomasos tortát ajánlgattam,de hajthatatlan volt: VillámMcQueen kell.

Megmutattam a férjemnek (továbbiakban Kórus),hogy mire készülök.

"Nem lenne jobb,ha vennénk egy tortát?"- kérdezte.

"Nem. Milyen anya az,aki nem maga süti a tortát a gyerekének. Majd meglátod,milyen szép lesz"-mondtam magabiztosan.

Péntek délután elmentünk a bevásárolni: zselatin, rengeteg porcukor,vaj, meg ami kell.Másfél órát hajkurásztuk a piros,zöld,sárga természetes ételfestéket,hogy egészséges tortát állítsunk elő (majd 1 kg cukor felhasználásával...)

Szombat délelőtt a lányom meggyúrta a fondantot, nagyon jó állagú lett. A színezésnél már látszott,hogy gondok lesznek. A McQueen piros helyett barbie-rózsaszín lett az anyag,kis jó indulattal eperszínű. A zöld és a sárga is furcsa árnyalatot öltött, úgy tűnt ,a "fagylaltszínű" ,nem igazán fiús színvilágot sikerült belőnünk. Irány a bolt:újabb adag festék, ezúttal mesterséges:kék, sárga,piros. Újabb próba: iszonyú adag piros festék bevitele

után kis adag " majdnem jó " piros gyurma. A kezünk tiszta festék,amerre néztünk, különböző színű fondant darabkák. Az ünnepelt pedig vidáman gyurmázott. Megmelegedett volna a tekintetem,ha nem egy délelőtt fáradságos munkáját gyúrta volna egy nagy barna gombóccá....

Újabb feladat: fekete gyurma a kerekekhez. Eszembe jutott egy régi szakácskönyvem,ahol egy cukrász leírta,hogy szénné égetett cukorral lehet feketére színezni. Valamit. Nem emlékszem,hogy mit,de úgy döntöttem,fondantot is.10 perc múlva hatalmas füst, egy szétégetett lábos után nem lesz fekete a kerék.

Kórus: " Nem lenne jobb,ha vennénk....."

"De hiszen készen van a fondant,a legnehezebb rész. Innen már gyors lesz."

A fondantnak állnia kell,rátérünk a piskótára. Az évek óta bevált vizes piskóta receptemet sütöm 2 adagban,hogy jó magas legyen.

Piskóta ( 26 cm-es formához)

Hozzávalók:

6 tojás

6 evőkanál víz (vagy 6 evőkanál narancslé)

32 dkg kristálycukor

24 dkg liszt

reszelt narancshéj

zsír a formakikenéséhez vagy zsírpapír

A tojások sárgáját és a vizet ( vagy narancslevet) fehéredésig keverjük a cukorral. Ezután belekeverjük a lisztet és a reszelt narancshéjat. A tojások fehérjét kemény habbá verjük. Óvatosan beleforgatjuk a habot a tésztába. Kizsírozott,lisztezett (a forma oldalára ne kerüljön liszt) tortaformában, először erős,majd 5 perc elteltével közepes lángon készre sütjük. A sütőt nem szabad közben kinyitni,mert összeesik a piskóta. A sütőben hagyjuk hűlni egy rövid ideig,egy fakanállal résnyire kitámasztjuk a sütő ajtaját.

A tészta jól sikerült,de kellett még egy fél adag. Aztán még egy fél, mert rájöttünk,hogy McQueent is meg kell formázni valamiből. Közben megkevertük a krémet (2 adagot, Kiskukta receptje) amibe beletettünk még 5 dkg gőzön felolvasztott étcsokoládét és reszeltünk bele narancshéjat. Margarin helyett vajjal készítettük.

Nagy nehézségek árán felvágtam a piskótát,megkentük a krémmel,így jó magas lett a tortánk. A maradék piskótát kis darabokra tépkedtük és olvasztott csoki-olvasztott vaj keverékével egy jól formázható masszát csináltunk. A kicsi kölcsönadott egy műanyag McQueent és a fiam ennek alapján csinált egy piskótaautót.Hiába mondtam neki,hogy várjunk ,a fondantnak még állnia kell, fűtötte a harci vágy. Lekente porcukorral kikevert vajjal az autót,majd nagy nehézségek árán beborította a piros fondanttal. Mindent aprólékosan megcsinált,szemet, szájat,tényleg teljesen "élethű" lett. Betettük a hűtőbe és nyugovóra tértünk.

Kórus: "Nem lenne jobb,.....?"

"Már majdnem teljesen készen vagyunk .( minden tekintetben,de ezt nem tettem hozzá..)"

Másnap kinyújtottuk a torta tetejére szánt sárga fondantot és nagyon gyorsan,szakadás nélkül be tudtuk volna vonni vele a tortát,ha... a torta nem kezdett volna szétcsúszni.. Szerencsére találtam 4 kicsi fanyársat,úgyhogy ezt is megoldottuk. Mindjárt készen is vagyunk, már csak McQueen hiányzik. Elő a hűtőből és... Földbegyökerezett a lábam. McQueen megöregedett. Annyira ráncos lett,hogy mindenhol kikandikált a piskóta. Hát ezért kell várni a fondanttal. Elkeseredett foltozásba kezdtünk, de mindhiába: igazi roncsverdát állítottunk elő. Újra már nemvolt idő,úgyhogy még egy kicsit szépítgettük a tortát, aztán feladtuk. Dobozba tettem és bevágtam a hűtőbe.

Kórus: "Nem lett volna jobb....."

De.

U.i. Másnap bevittük az óvodába,ahol persze ráncos McQueen nagy sikert aratott. Maradt belőle egy kicsi,úgyhogy végre azt is megtudtuk,milyen íze volt.

Kórus: "Ez tényleg nagyon jó".

Ez februárban történt. A képet elmentettem,de a poszthoz nem volt erőm. A Himalája megvolt.

Jó kaland,de ha nincs legalább két szabad napotok, "ne tegyétek ti leányok"...

Kráter-torta

Vas megyei szomszédunk, Ancsa időnként megjelenik egy tányér süteménnyel, ami pillanatok alatt eltűnik és a gyerekek nekem szegezik a kérdést: te miért nem sütsz ilyeneket? A jó válasz az, hogy "mert nem tudok".

Ancsa ugyanis nem csak finomakat süt, hanem szépeket is. Olyan krémest, amelyet csak jó cukrászdában látni (a receptje megvan, csak még gyűjtöm a bátorságot). Sajnos, amit én előállítok, általában finom, csak nem mindig szép. Rusztikus.....

A kráter is Ancsa-féle sütemény. Azért szeretem, mert az első olvasásra szokatlannak tűnő tejfölös máztól különleges lesz, nem túl édes. Eredetileg nagy tepsiben készül, de én átdolgoztam egy 26 cm-es tortaformára, mert csak 15 deka lisztem volt itthon.

A "címlapfotóra" a nyers kráter került fel, mert így volt a legszebb.

A receptnél az eredeti, nagy tepsihez való mennyiségeket adom meg, mert a tortához mért mennyiségek "furcsán" mutatnának (pl 60 ml tej..., mérőhengerrel persze könnyen menne...)

Hozzávalók

2 csomag vaníliás pudingpor

9 dl tej

A tésztához

1 csomag vaníliáscukor

5 tojás

1 dl tej

25 dkg liszt

2 evőkanál kakaópor (cukrozatlan)

1 csomag sütőpor

1 dl étolaj

vaj vagy zsír a tepsi kikenéséhez.

Máz

2 pohár 2 dl-es 20%-os zsírtartalmú tejföl

4 evőkanál porcukor

1 csomag vaníliáscukor

A vaníliás pudingport kikeverjük hideg tejjel. A maradék tejet felforraljuk, belekeverjük a feloldott pudingport és sűrűre főzzük. Ezután kihűtjük. (lehet ízesíteni egy vaníliáscukorral is)

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A tojások sárgáját a cukorral, a vaníliáscukorral és a tejjel jól összekeverjük. Tovább keverve hozzáadjuk a lisztet, a kakaóport, a sütőport és az étolajat. Egy csipet sóval keményre verjük a tojások fehérjét és óvatosan belekeverjük a masszába.

Zsírozott, lisztezett tepsibe simítjük, beleszaggatjuk a kihűlt pudingot. Tűpróbáig sütjük kb 20-25 perc alatt.

A két pohár tejfölt kikeverjük a porcukorral és a vaníliáscukorral. Rákenjük a forró, sült tésztára és visszatesszük 5 percre a kikapcsolt, még meleg sütőbe.