Szicíliai gasztronapló 3. - Syracusa, Noto

Nagy nehezen sikerült végre befejeznem a Szicíliáról szóló harmadik posztot, úgyhogy az újévet az óév legkellemesebb élményével kezdem,

Syracusa volt a szicíliai kirándulásunk fénypontja. Az óvárosba nem szabad autóval behajtani, úgyhogy az autót a Parcheggio Talete-ben (Piazza Cesari 3.) hagytuk. Mi szombaton voltunk ott és a parkolóautomata éppen nem működött, de az első órában 50 cent, utána óránként 1 euro a tarifa. Innen 1 perc (pont szemben van) az ortygia-i piac és kb 10 perc járásra a Dóm.

A piacot semmiképpen se hagyják ki a gasztrománok, pláne, ha főzni is tudnak a szálláson. Lehet gyönyörű rákot venni.

Tengeri sünt. Erre nem vitt rá a lélek.

A piac fő attrakciója egyértelműen a Caseficio Borderi stand, ahol sikerült egy félórára letáboroznunk.  Eredetileg csak sült ricottát és füstölt mozzarellát akartam venni, de kiderült, hogy árulnak szendvicset is,méghozzá nem is akármilyet. A tulajdonos személyesen készíti és személyre szólóan. Először is kettévág egy jó nagy ciabattát, meglocsolja olívaolajjal, Utána bazsalikomlevelek, szárított,napon érlelt paradicsom következik. Reszel rá egy adag parmezánt, dob rá egy pár olajbogyót, szétnyomott fokhagymát. Aztán jönnek a sajtok: füstölt mozarella, citromsárga szicíliai sajt meg ami még a kezébe akad. Közben megint egy kis olaj, bazsalikom, paradicsom. Reszelt parmezán.Aztán szeletel bele hajszálvékony pármai sonkát, mortadellát, kolbászt, mikor milyen kedve van. A kész szendvics hatalmas és egész nap nem voltunk éhesek, miután megettük (4 euro-ba kerül)

Ezek a sajtok:

Ez a füstölt mozzarella

Ha hoznánk kóstolót, szóljunk nyugodtan, nekünk maguktól felajánlották, hogy mindent ákumoznak,amit csak kérünk. Így tudtam hozni például sült ricottát a gyerekeknek. Ahhoz képest, hogy mindez milyen minőséget képvisel, nem drága és és minden nagyon finom.

A piac után a Dóm felé vettük az irányt. Maga a Piazza Duomo is gyönyörű, úgyhogy le akartunk ülni egy kávéra a Dómmal szemben levő kávézóba. Kávé azonban nem volt, de értékelhető választ nem tudtak adni, hogy miért nem. Csak.

A Dóm közelében van a Santa Lucia templom, ide is feltétlenül érdemes benézni. Mostanában gyakran nézegetem ezt az oldalt, ahol festősablonokat lehet kapni. Van egy cementlapminta-kollekciójuk, amit sok DIY-blogger próbált már ki bútorokon, falon, párnahuzaton. Ilyen szempontból a templom padlója kifejezetten inspiráló:

Ezt meg a Dóm mögött egy kis utcában találtam. Nem régiség üzlet, vendéglő. A nagymama csipketerítőivel.

Syracusa után Noto-ba mentünk, egy nagyon szép kis barokk városba.

Állítólag itt árulják Szicília legjobb fagyiját . A hely éppen zárva volt, úgyhogy fagyit nem, de egy kellemetlen tapasztalatot szereztünk. Szicíliában tankolni nagyon nehéz. A kártyát csak a nagyobb, autópálya melletti benzinkutak fogadnak el, a kisebbek kizárólag a helyi, olasz bankkártyákat. Mi készpénzzel próbálkoztunk, amit benyelt a gép, benzint viszont nem adott egy cseppet sem. Fél órába telt, amíg a természetesen csak olaszul beszélő helyiek előkerítették a benzinkút tulajdonosát, Mentségére szóljon, hogy nem kötözködött, hanem azonnal megtankolta az autót az általunk bemondott összeg arányában.

Ezután még volt időnk egy kis fürdésre a tengerparton a Lido Sayonara-n,  Ez egy szép, fehér homokos strand és dacára a szeptemberi időpontnak a tenger kifejezetten meleg volt.

Másnap Milánóban szálltunk át a brüsszeli gépre, de volt 4 óránk, amit a tranzitban kellett volna eltölteni. A milánói villámlátogatást nem mertük megkockáztatni, viszont van egy park a reptér mellett, amit szívből ajánlok, ha nem akarunk a repülőtéren üldögélni. Sokan futnak, van játszótér, kondigépek, kávézó. Ha gyalogosan indulunk el a város felé vezető úton, a Milano tábla közelében megtaláljuk. (kb. 10 perc a reptértől)

Mindent összevetve, Szicília volt az egyik legjobb hely életemben, ahol jártam, bármikor visszamennék akár erre a részére vagy Palermo környékére. Szívből ajánlom mindenkinek.

Szicíliai gasztronapló 2.- Etna, Taormina és Savoca

Cataniából autóval mentünk végleges szálláshelyünkre Stazzo-ba, egy tengerparti üdülőfaluba, ez 25 km-re van Cataniától.  Airbnb-n találtuk, utószezon lévén kifejezetten nyomott áron-7 személy is simán elfér benne. Ha valaki csak bázisnak használja és nem akar főzni,  valamint  retro hangulatra vágyik, akkor szívesen megadom az elérhetőségét. A teraszról a régi kikötőre látni, itt kötnek ki reggel a halászok, friss halat és rákot is lehet venni tőlük.

A kikötőtől balra rövid séta után megtaláltuk a Blue Bár-t, ahol a helyiek üldögélnek. Reggel itt indítanak croissant-szerű süteményekkel vagy pisztáciafagylaltos brióssal.

Utóbbiról sokat olvastam, de nem tudtam elképzelni, hogy hogyan eszik. Én a "beletölt, kikanalaz, aztán megeszi az átázott brióst"-ra szavaztam, de nem... Úgy ették,mint a szendvicset, két fél briós között fagyi és harapják.Ebben a bárban sokféle fagyi van, de külön figyelmeztettek bennünket, hogy vannak graniták is-fagyasztott jégkásák.

A személyzet nagyon barátságos.  Ha időben érkezünk,sós péksüteményt is találni: sonkával-spenóttal töltött bucikat. Este megy az Aperol, de ezt valahogy nem tudtam megszeretni.

Másnap az Etnával kezdtünk. Hosszú,meredek úton lehet felmenni egy menedékházig, ahonnan felvonókkal,majd dzsipekkel viszik fel a turistákat a főkráterig.

Ezt mi kihagytuk,mert aznapra még több más programunk is volt, de a lényeget így is láttuk. A vulkán utoljára 2014. júniusában tört ki, de amikor mi ott voltunk, éppen csendben volt. Nekem legjobban a pionír társulások tetszettek (ezek az elsőként megjelenő növények egy lávakitörés után.)

Gyűjtöttünk persze köveket is, közben feltűnt, hogy annak ellenére, hogy szinte nincs növényzet, rengeteg a katicabogár. Van itt étterem, vásárolhatunk mézet (inkább ne tegyük, lefelé az út mentén sokkal olcsóbb), lávakő ékszereket. Némileg szkeptikus vagyok a szabályos gyöngyöket látva, de lehet, hogy tényleg lávakőből faragják őket. Mindenesetre aki otthon gyártana ilyet, vegyen süthető fekete gyurmát, formázza meg, nyomkodjon rá finoman egy kis kristálycukrot (ezt utána le kell ütögetni róla), süsse meg és kész.

Lefelé menet  egy kis boltban vettem gesztenye mézet és narancsvirágmézet, fele-áron, mint fent és tényleg nagyon finomak.

Innen Taorminába mentünk, ahova némi tekergés után el is jutottunk.  A városba, amely sziklák tetejére épült, nem lehet behajtani, csak engedéllyel, ezért az autót előbb le kellett tenni. A strandról (Isola Bella Beach) a városba funivia-val,egy lanovka-szerű szerkezettel lehet feljutni, az autót pedig otthagyhatjuk a funivia melletti parkolóban.

Taormina központjában szállunk ki a funiviából, innen egy rövid séta után megérkezünk a görög színházba.A belépő ára elég borsos (8 euro) ahhoz képest,hogy nem adnak hozzá semmilyen brossurát. Persze,mi is azt a helyet próbáltuk megtalálni, ahonnan Csontváry festette a híres képet, de megállapítottuk, hogy időközben kinőtt itt jó néhány fa,ami "belerondít" a képbe.

A panoráma napos időben gyönyörű, úgyhogy mindenképpen érdemes feljönni ide,de nekem legjobban "lentről" tetszett Taormina. Egyébként sajnos, igazi turistaváros, magas árakkal. A központban található éttermekre is ez igaz, de 6-8 euroért már lehet egy pizzát vagy egy tányér spagettit enni.

Ha már Szicília, akkor Scorsese meg a Keresztapa.. Azt elolvastuk persze a net-en, hogy a filmnek köze nincs Corleone-hoz,  a szicíliai forgatás egy része viszont Savoca-ban  zajlott. Nincs túl messze Taormina-tól, úgyhogy nekivágtunk Savoca-nak,  a "művészet városának". A pontos címet sehol nem adták meg, pedig a templom és a kocsma is létezik, sőt külön túrákat szerveznek ezekre a helyekre. Egyetlen web-oldalon volt rajta az állítólagos cím.Vagy a GPS bolondult meg, vagy mi írtunk el valamit, de úttalan utakon kanyarogtunk körbe-körbe, néhol olyan szűk helyeken, ahol a mi nagyon kicsi autónk is alig fért el. Néha láttunk egy- két házat, embereket nem nagyon. (Onnan lehetett tudni,hogy vannak lakók is, hogy a falakon időnként feltűnt egy gyászjelentés. Ez errefelé nem egy kis cédula, hanem egy nagy plakát az elhunyt képével,adataival..)Aztán megérkeztünk a célhoz, ahol nem volt semmi, csak egy erdő, rengeteg rózsaszín liliomszerű virággal. Ennyiben maradtunk, úgyhogy aki esetleg megtalálta, kérem, írja meg hova menjünk legközelebb,ha arra vetődnénk.

Giardini Naxos-on fürödtünk egyet a tengerben,a parton pedig az egyik fagyizóban megettük a szicíliai kirándulás legjobb pisztácia- és citromfagylaltját. (ropogós habcsókdarabokkal).A szicíliai citrom híresen jó, haza is cipeltem belőle egy kilót. 

Az estét a szállásunkon töltöttük. Előző este az összes étterem teljesen üres volt a parton,de péntek estére változott a helyzet: megérkeztek a nyaralók tulajdonosai. Vacsorázni lementünk a La Conchiglia-ba,ahol sokan gyülekeztek: karaoke-est volt. Kikértük az étlapot, amikor is megjelent egy hölgy egy nagyon vastag füzettel,hogy mit is fogunk mi itt énekelni. Mondtuk, hogy leginkább semmit, de nagyon kitartó volt,mondván, mindenki énekelni fog. Mi csak enni akartunk, de jó, akkor nézzük. Csak olasz slágerek.Sajnos, én leragadtam Gianni Morandi-nál és Gigliola Cinquetti-nél,amit  a Slágermúzeumban hallottam nagyon ifjú koromban, de az asszony szerint ezek nagyon ósdiak. Ugye Toto Cotugno-t mégiscsak furcsa lenne olaszoknak elénekelni, úgyhogy maradt Eros Ramazotti és mellette Tina Turner. Olaszul ugyan egyáltalán nem tudok, de ezt a számot annyiszor hallottam a rádióban, hogy azt hittem ragadt rám valami. És akkor még mentőövnek ott van Tina Turner angolul. Hát nem. Az egész olaszul ment. Szánalmas produkciómat a karaoke-s ember mentette meg,aki az első strófa után mellém ugrott és nagy elánnal lenyomta az egészet. A többiek egész este énekeltek és csodák csodája: mindenki jó volt. Talán egy dalárda tagjai voltak mindannyian.

A vacsora egyébként kiváló volt, csak előételeket ettünk, de abból 9 félét hoztak: tintahal,kagylók,rákok, halak különböző formában. A legfinomabb a zsemlemorzsás-parmezános sült kagyló volt, ezt amint megtalálom a receptet, megcsinálom itthon is.

A folytatásban Syracusa, Noto, és egy nagyon kicsi Milánó.

Caponata - Szicíliai padlizsánragu hidegen-melegen

Amikor a caponata-ról először olvastam, azt hittem olyasmi, mint a franciák ratatouille-ja,( hasonló a mi lecsónkhoz, csak van benne padlizsán és cukkini is). Valójában egészen más. Jó melegen, jó hidegen, jó pirított kenyérre kenve, jó tésztával, jó mindenhogy. Mielőtt először ettem volna, már olvastam a receptjét Frances Mayes: Édes élet Itáliában című könyvében. (Ő írta a nagy sikerű Napsütötte Toszkáná-t, amiből film is készült). Egy teljes fejezetet szentel Szicíliának, a végén néhány recepttel, többek között a caponata-éval is. Ebből és Jamie Oliver receptjéből gyúrtam össze a saját verziómat, ami még a padlizsánt nem különösebben kedvelő családomnál is nagy sikert aratott.

A caponata egyik titka a nagyon jó minőségű, érett paradicsom, amit elég nehéz beszerezni. Ezt hámozott paradicsomkonzervvel és paradicsompürével oldja meg az írónő, amibe néhány, apróra vágott, aszalt paradicsomot is belekever. Frissel biztosan finomabb, de a flamand melegházi paradicsomokkal ez nem működik. Jót tesz neki néhány szardellafilé, ezt a gyerekek miatt mellőztem. Mayes sütőben süti a padlizsánt, Jamie Oliver serpenyőben - utóbbi módszerrel szerintem sokkal finomabb lesz. Az olajbogyó lehet vegyesen fekete és zöld, egy kicsit aprítsuk fel, de ne nagyon kicsi darabokra. A kapribogyót is érdemes kicsit összevágni.

Ha előételként tálaljuk, akkor pirított kenyeret adjunk hozzá. Csináltam mellé egy cukkinisalátát Jamie Oliver receptje alapján, így pont elég volt egy könnyű vacsorára.

Ez a caponata receptje:

Hozzávalók:

2 nagy padlizsán
1 nagy vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 kis csokor petrezselyem szára és levele
2 evőkanál kapribogyó (leöblítve)
fél csésze (kb. 10-15 szem) kimagozott olajbogyó
1 doboz hámozott paradicsom-konzerv
1 evőkanál paradicsompüré
4-5 szárított paradicsom apróra vágva(elmaradhat)
1 teáskanál szárított oreganó
2 evőkanál fehér borecet
1 kávéskanál cukor
só, bors
3-4 evőkanál olívaolaj

A padlizsánt 1,5 cm-es kockákra vágjuk, egy nagy tálba tesszük, besózzuk és valamivel lepréseljük. 10 percig állni hagyjuk, kinyomkodjuk a levét. Olívaolajon átpirítjuk (több adagban célszerű csinálni, hogy tényleg piruljon). Közben apróra vágjuk a vöröshagymát, a fokhagymát és a petrezselyem szárát. Amikor az összes padlizsán elkészült, visszatesszük a kockákat a serpenyőbe, hozzáadjuk a hagymát, a fokhagymát és a petrezselyem szárát. 3-4 percig együtt pirítjuk, majd meglocsoljuk a borecettel. Amikor az ecet elpárolog, megszórjuk oreganóval és borssal. Hozzáadjuk a petrezselyemlevél kivételével az összes többi hozzávalót. 15 percig takaréklángon pároljuk. Ha kell, tegyünk még hozzá ízlés szerint ecetet, cukrot, esetleg sót. Végül szórjuk meg apróra vágott petrezselyemmel.

Szicíliai úti- és gasztronapló: 1. rész. Catania

Fűszeres Eszter azt írta a blogjában, hogy most már szeretne másról is írni, nem csak ételekről. Így vagyok ezzel én is, úgyhogy mától a blog egy kicsit átalakul. Természetesen továbbra is a gasztronómia a fő irány, a belga vonatkozású írások a Bonjour Möszjő Bácsi-ba kerülnek, de lesz más is. Például utazás.

Szicíliába eljutni régi álmom volt. Múlt héten teljesült: 4 napot töltöttem Catania környékén. Budapestről fapados járat indul ide, de érdemes gyorsan megvenni a jegyeket, mert már most megkezdték a májusi jegyek lefoglalását. A nyár nagyon meleg, de május és szeptember környékén kellemes a klíma. 27 fok volt szinte végig és 20 fok alá éjszaka sem hűlt a levegő.

A Fontanarossa repülőtér nincs messze a várostól, a 457-es autóbusz (Alibus) 1 euroért visz be a Catania központjába. A buszmegálló a reptér kijáratától jobbra helyezkedik el. Keressük a 3 bódét (itt árusítanak jegyeket több szicíliai városba), a 457-esre a kijárattól legtávolabb elhelyezkedő pavilonban lehet jegyet venni. A busz elvileg 15 percenként közlekedik, de erre ne vegyünk mérget... Visszafelé 45 percet vártunk rá, úgyhogy ne centizzük ki az időt a repülőtérre menet. Vannak elektromos jelzőtáblák, ezek jelzik, hogy mikor jön a busz, de még véletlenül sem stimmel a járatok száma, az időről nem is beszélve. Érthetetlen okokból a GoogleMap nem hajlandó Catania-n belül tömegközlekedésre tervezni, ami kissé bonyolítja a helyzetet, úgyhogy egy térképet mindenképpen töltsünk le a helyről, ahol lakni fogunk. 

Ha kirándulni is akarunk, akkor célszerű autót bérelni. Az olcsóbb szálláshelyek megközelítése nehéz enélkül, ezt láthatóan tudják a turisták, mert rengetegen bérelnek autót, ezért sokat kell várni. Ezen az oldalon érdemes autót keresni. Ha lehet, minél kisebb autót válasszunk, az utak ugyanis annyira keskenyek, hogy a szembejövő autó nem fér el mellettünk. Látszik is az autóparkon, hogy itt a méret a lényeg: szinte nem látni nagy autót. Az utak az autópályáktól eltekintve nem túl jó minőségűek, megesett, hogy a GPS földutakra vitt bennünket. Nagyon sok a hajtűkanyar. A közlekedési táblák nem egyértelműek, a szabályokat  (jobbkéz, parkolás) elég öntörvényűen értelmezik. És bárhol, bármikor, bármelyik oldalról felbukkanhat egy Vespa. Ennek ellenére egy balesetet sem láttunk.

Catania-ban a Dóm közelében egy kis Bed and Breakfast szobában laktunk, amit egy fiatal pár ad ki. Minden DIY (do it yourself), azaz Ikea bútorokat alakítanak át, régi bútorokat restaurálnak, nagyon hangulatos hely. Egyetlen szépséghibája, hogy magasan van, úgyhogy fájós térdűek és lusták kerüljék el. Ez a reggeli:

Helyi méz, pisztáciakrém, mandarinlekvár,friss péksütemények, pelyhek. Mind édes. Ez visszatérő probléma lesz...

Reggeli után megnéztük a dómot, ahol Bellini nyugszik. 

Utána irány a piac! A Dóm közelében van és elképesztő... Minden friss, jó minőségű és olcsó.

Kivéve a kardhal. Az viszont jó drága.

Nem tudom, ez milyen hal, de érdekes.

Csigák, kagylók (mint a Búvár zsebkönyvben)

Hatalmas sülthagymák (paprikák is voltak, de azt elvitték, mire lefényképeztem volna)

Ez meg ungherese (?) szalámi. Otthon még nem láttam ilyet, de Belgiumban igen. Igaz, itt nem magyar szalámi néven fut, csak sima salami. 

És persze sajt sajt hátán.

Ez egy kicsit homályos lett, de a lényeg látszik. 

A piac után egy kis séta Catania-ban:

Délután már a következő szálláshelyre kellett mennünk, úgyhogy korán szerettünk volna ebédelni. Szállásadóink a Street Food éttermet ajánlották, mert itt minden frissen készül. (a Via Coppola-n sok jó étterem van, idejárnak a helyi lakosok.)

Háromnegyed 12-kor vetődtünk be ide, közölték, hogy negyed 1-kor nyitnak. Negyed 1-kor azt mondták,  hogy majd fél 1-kor.... A két tulajdonos, aki egy asztalnál üldögélt viszont úgy döntött, hogy adjanak nekünk enni és személyesen rendeltek antipastit-meleg előételeket.

Kaptunk grillezett articsókát, caponata-t (recept holnap,) melanzane alla parmigiana-t (paradicsomos, parmezános, padlizsánt), pirított sajtos morzsával töltött paradicsomot, és egy olyan cukkinis-gombás lepényt, ami a töltött csirke töltelékéhez hasonlít. 

Az első (nekünk egyben utolsó) fogás penne alla norma, azaz paradicsomos-padlizsános penne volt, sózott ricottával a tetején. Tipikus cataniai tésztaétel, amelyet Bellini operája után kereszteltek el. (azelőtt gondolom, sima padlizsános tészta volt, de így jobban hangzik.)  Második fogásnak hús vagy halételt szokás rendelni, de az már kicsit sok lett volna. 

Úgyhogy ezután már csak egy kávé következett, ami kivétel nélkül mindenütt nagyon jó, nagyon erős, szinte megáll benne a kanál. A legdrágább helyeken 1,50 euro, egyébként 1 euro-90 cent körül van egy csésze espresso, a capuccinot 1,40-ért adják.
Az éttermekben relatíve olcsó az ásványvíz, 1 literért 2 euro-t számolnak fel. Olcsó a bor is, a Bellini Operaház környékén pedig egységesen 2,50 euroért adják a különböző koktélokat.
Ha vásárolni akarunk, akkor a város szélén van néhány nagy üzletközpont, ahol a rengeteg ruhabolton kívül Auchan szupermarket is van. Ilyen pl. a Porte di Catania.

A következő részben irány Taormina és Savoca, Ottavio, aki szintén DIY, csak máshogy. És egy vacsora a tenger gyümölcseivel meg egy kis olasz karaoke.