Elzászi savanyú káposzta-avagy miért nincs nálunk malac újévkor?

Jó pár éve nagyszabású szilveszteri bulira készültünk. Eszter barátnőm éppen egyedül volt, ezért előre megbeszéltük, hogy nálunk alszik és másnap velünk tart az újévi sültmalac-lakomán. Még soha nem sütöttem malacot, átböngésztem néhány szakácskönyvet és Stahl Judit zöld könyvében megtaláltam az ideális receptet. Egész éjszaka alacsony hőmérsékleten sül a malac, délben pedig vajpuha, ropogós bőrű sült lesz belőle. Pont ez kell nekünk-szilveszter este bevágom a sütőbe, nyugodtan alszunk délig, amikor csak hipp-hopp előkapom a tepsit.

A budaörsi hipermarketben malaccomb nem volt-de volt kismalac. Nem nagyon nézegettem, súlyra megfelelt-vittem is haza. Elkezdődött a buli, indításként felhajtottunk egy-egy pohár kir-t (fehérbor vagy pezsgő egy kis feketeribizlilikőrrel). Rögtön jó kedvre derültünk és Eszterrel nekiláttunk a malacnak. Kivettem a zacskóból, beleborítottam a tepsibe. Óhhhhh-mondta Eszter szomorúan. Olyan volt a malac, mint egy Anne Geddes fotó. Egy malacruhába öltözött csecsemő. Én ezt nem tudom megsütni. De kidobni sem. Végül is a sütés mellett döntöttünk, de fűszerekkel bedörzsölve is szomorú látványt nyújtott. Gyorsan beraktam a sütőbe, hogy ne is lássuk.

Hála a további koktéloknak, vidám lett a buli. Másnap reggel is jó hangulatban ébredtünk. ABüszkeség és balítélet ment a tévében, akkor 6 éves kislányom elbűvölten kiáltott fel - itt van "kolinfircs". Ezen meg később a Wembleyben koncertező, örökifjú Paul McCartney-n és az előtte ugráló, hangosan "Póli"-t visítozó nagymamakorú rajongókon nagyokat röhögtünk.

Aztán előkerült a malac. A sütés nem sokat segített rajta, de már nem csecsemőre hasonlított, hanem a péklapátra mégiscsak ráülő, kemencében sült Jancsira..... Mi Eszterrel nem sokat ettünk belőle, leginkább azért, mert nem volt mit.... 3 kg malacból egy marék hús lett.

Azóta jó pár év telt el. Eszter megtalálta a párját, idén gyűrűt hozott a Jézuska. A jóhírről tegnap értesültem. Eszembe jutott a malac, kolinfircs és Póli. Hallgattunk egy kis Beatlest, délután megnéztük a Büszkeség és balítélet utolsó részét a lányommal, de malac nem volt. Nem is lesz. Helyette sült füstölt húst ettünk (német termék, nagyon jó) és elzászi savanyúkáposztát, krumplipürével.

Boldog, jókedvben, finom ételekben-italokban gazdag újévet kívánok Mindenkinek!

Elzászi savanyú káposzta

Hozzávalók

10 deka kockákra vágott baconszalonna

1 kg savanyúkáposzta

1 kis fej vöröshagyma

2 -3 dl száraz fehérbor (rizling)

1 babérlevél

3 szem koriandermag

3 szem borókabogyó

cukor (ízlés szerint)

húsleves, esetleg egy fél erőleveskocka 2,5 dl vízben feloldva (opcionális)

A káposztát felaprítjuk , ne nagyon kicsire, egy-két vágás bőven elegendő. Ha nagyon savanyú, vagy gondunk van az ízesítésével, kicsit kimossuk.A szalonnát megpirítjuk, a megpirult kockákat kiszedjük (bent is hagyhatjuk). A szalonnazsíron megpirítjuk a hagymát, utána rádobjuk a káposztát. A korianderrel, a babérlevéllel és a borókával fűszerezzük, hozzáöntjük a bort. Annyi húslevessel vagy vízzel öntjük fel, hogy éppen ellepje. Lényeges, hogy egy kicsit lucskos legyen, ne száradjon ki. Ha nagyon savanyú lenne, egy kis cukrot is adhatunk hozzá. Addig kell főzni, ameddig a káposzta puha lesz, de nem fő szét (30-40 perc)

Össznépi raclette

Mit csinál egy belga iskola, ha a szülők közül néhányan nem tudják finanszírozni a gyerekek téli táborát?

Raclette-et. Mármint küld a szülőknek egy levelet, hogy töltsenek együtt egy kellemes estét, lesz raclette, bor, sör, üdítő, - desszert is, ha hoznak-, tombola, amin a 2 személyes vacsorától kezdve a 38-as plüsspapucsig (ez lett a mienk...) mindenféle, a szülők által felajánlott nyeremény várja a vendégeket.

És a szülők jöttek, gyerekestől, nagyszülőstől, desszertestől-tarte-ok, tiramisuk, gyümölcssaláták érkeztek. A bejáratnál mindenki tetszőleges számú, egységáras bónt vehetett, így bent az étel-ital vásárlásnál már nem kellett pénzzel dolgoznia a kiszolgálóknak, vagyis a tanári karnak. 2 bón volt a forró sajttal leborított főtt krumpli-mellette ecetes gyöngyhagyma és mini uborka (ez a magyar ízlésnek megfelelő édeskés ecetes uborkához képest nagyon savanyú). Eddig még csak asztali raclettesütővel találkoztam, itt láttam először ezt a speciális sütőt, ami alá felfüggesztenek egy fél raclettesajtot.

A grill megolvasztotta a sajt felső rétegét, amit egy falapáttal lehúztak és ráborították egy szem főtt krumplira.

Ugyancsak 2 bón-ért a vehettünk a raclette-hez húsos tálat, ezen sonkát, szalámit szogláltak fel.
A szülők jól ismerik egymást, összetolták az asztalokat, ettek, beszélgettek. És igen, borozgattak, sőt a tanárok is megittak egy-egy pohárral, ebben itt senki nem talál kivetnivalót. (Az is igaz, hogy a mértéket sem vétik el...) A raclette-hez illik a fehér bor is: Petit Chablis-t vásárolhattunk, amelyet külön az iskolának palackozott egy francia szőlősgazda.

Tavaly tésztapartit tartottak-óriási adag spagetti-4 féle mártás, hússal-hús nélkül, előtte barbecue-t. Nem kötelező, az jön, akinek tényleg van kedve hozzá. Sokan jönnek...

Az iskolai raclette-n felbuzdulva-miután kedves vendéget vártunk-tegnap mi is raclette-eztünk.

Egy Moulinex Cheesy típusú sütőnk van, alul 6 raclette-lapátban süthetjük a sajtot, felül pedig grillezhetünk. Az igazi raclette tulajdonképpen nem más, mint az olvasztott sajttal leöntött főtt krumpli, amihez "hidegen" eszik a sonkát, szalámit, de szerintem sokkal érdekesebb ha a raclette-lapátba a fenti grillen megsütött hozzávalók is kerülnek. A burgonyát nem főztem, hanem sóágyon sütöttem. Nagyszemű sót terítettem egy nagy tepsibe, rátettem a megmosott krumplit héjastól és addig sütöttem 200 fokon a sütőben, amíg puha nem lett. Ez egy vékonyhéjú fajta, úgyhogy nem hámoztuk meg. A sütéshez pedig a következő hozzávalókat készítettem elő:

személyenként 4-5 raclette sajt (az a lényeg, hogy olvadós sajt legyen)
baconszalonna vagy sonka
hagyma vékony szeletekre vágva
paradicsom

Hozzá mini ecetesuborkát és gyönygyhagymát ettünk és egy üveg idei Beaujolais-village-t ittunk (Château La Palud)

Hideg napokra-Francia hagymaleves

A francia hagymaleves volt hosszú ideig az egyik mumusom. Rendszerint ábrándozom az ételekről, elolvasok egy receptet és elképzelem az ízét. Ezt a levest nagyon markáns ízű, igazi téli, melengető ételnek gondoltam, ehelyett egy mosogatólészerű, híg lötty főtt a fazékban furcsa nokedliszerűségekkel (ezt nem is tudtam mire vélni). A népszerű, igen termékeny szakácskönyvírónő akkor még megbízhatónak tűnt, ennél a receptnél számoltam le vele véglegesen.

Évekig nem mertem neki futni, de aztán megint elolvastam egy receptet és muszáj volt kipróbálni. Azóta nagyon gyakran főzöm, különösen "köhögős" időszakban, jobb, mint a hagymatea...

Hozzávalók

3 közepes fej hagyma
6 dkg vaj
1 evőkanál liszt
1 erőleveskocka vagy 1,2 l húsleves
1 dl száraz fehér bor
só, bors

Betét

1 kis fej vöröshagyma (nem fontos)

Tálalás

szikkadt bagett esetleg toastkenyér
gauda sajt (eredetileg gruyere-t használnak)

A hagymákat vékony karikára vágom és a vajon megpárolom (nem szabad megpirulnia). Megszórom liszttel és felöntöm 1,2 dl vízzel vagy húslevessel. Ha nincs húsleves, akkor beledobok egy erőleveskockát. Megsózom. Addig főzöm takaréklángon, ameddig a hagyma megpuhul. Ezután turmixolom, hozzáadom a bort és a hajszálvékonyra vágott, betétnek szánt hagymát. Addig főzöm, ameddiga hagyma meg nem puhul.

A bagettet vékony szeletekre vágom, sütőben vagy grillben megpirítom az egyik felüket, majd a másik felükre rászórom a sajtot és addig sütöm, amíg a sajt megolvad. Tálaláskor a tányér aljába tesszük a sajtos, pirított kenyeret és rámerjük a forró levest.

Mi a leveshez egy 2007-es évjáratú Côtes du Ventoux fehérbort (Cuvée St. Roch) ittunk, amit provence-i kirándulásunkon találtunk egy pincében a Carpentras felé vezető úton.