Nizzai zöldségleves, avagy soupe au pistou

"Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta."

Ez a Rejtő idézet jutott eszembe, amikor  feltálaltam az ebédet ( A három testőr Afrikában kezdő sorai - nekem is időbe telt, amíg megtaláltam..). Egy magyar (a nagyobbik fiam) és egy szlovén fiú ült az asztalnál és angolul beszélgetett. Kisvártatva megérkező lányom a magyar vonalat erősítette, de miután két gyerekem, ha gyorsan akar közölni egymással valamit, franciául beszél, a franciák is kaptak egy pontot. Aztán befutott egyik iskolatársuk, aki a változatosság kedvéért görög származású, de évekig Írországban élt. ...  Az asztalon meg francia zöldségleves volt és svéd kakaós-kókuszos kalács. A fél EU jelen volt aznap a konyhámban. Brüsszelben.

A nizzai zöldségleves, a soupe au pistou, azóta izgatta a fantáziámat, amióta kaptam egy nizzai szakácskönyvet. Nem is akármilyet, hanem a nagymamáét. Kicsit át kellett dolgozni a receptet,mert a nagy darabokra vágott cukkinivel valószínűleg nem arattam volna nagy sikert, pláne ilyen mennyiségben (eredetileg 5 darab kellene). Az eredeti recept szerint nagy darabokban kell beletenni a sárgarépát és  a navet-t is,amit nálunk karórépának ismernek.(ezt kihagytam) Én inkább olasz módra, apróra vágva tettem bele a sárgarépát és a zellert, mert így a  leves a toszkán zöldséglevesre, a ribollitára emlékeztetett, amit nagyon szeretnek. (abban nincsen cukkini,viszont van kelkáposzta, méghozzá a legkülső,sötétzöld levelei) Mégis teljesen más íze lett a zsálya és a pistou (pesto) miatt. Nekem nagyon ízlett, végül nekik is, de azt mondták " az a káposztás leves mégis jobb". Hetente egyszer eszünk ilyen jellegű levest, egyrészt,mert szeretjük, másrészt mert mindegyik hasonlít a Hippokratész leves-re, ami állítólag távol tartja a betegségeket. Mindenesetre mind a toszkánok , mind a provanszálok (ők is nagy soupe au pistou fogyasztók) sokáig élnek.

A Bonjour Möszjő Bácsi!-n ma a legbelgább zöldségről, a cikóriáról olvashattok egy saláta recept kíséretében és egy "kisszínest" a belga éjszakákról.

Hozzávalók:

egy közepes fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2 nagy sárgarépa

2 szál szárzeller vagy egy kis darabka zellergumó

1 kicsi cukkini apróra vágva 

4 közepes krumpli megtisztítva, kockákra vágva

1 doboz hámozott paradicsomkonzerv (400g-os)

1 doboz fehér bab konzerv (400g-os)

300 gramm zöldbab (nekem nem volt itthon) kis kockákra vágva

2 levél zsálya apróra vágva

10 levél bazsalikom apróra vágva

3 evőkanál olívaolaj

100 gramm vékony spagetti vagy makaróni

só

(1 húsleveskocka, de ez nem kötelező)

A pistou-hoz

egy marék bazsalikomlevél

1 dl olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

A hagymát, a fokhagymát, a sárgarépát és a zellert apróra vágjuk. (én konyhai robotgéppel csináltam.) Az olívaolajon, takaréklángon  megpároljuk a zöldségkeveréket,majd hozzáadjuk az apróra vágott bazsalikomot és zsályát.Kicsit kevergetjük,majd beleöntjük a paradicsomkonzervet, a zöldbabot, a krumplit és a cukkinit. Felöntjük vízzel (vagy húslevessel, ha nincs, hozzáadjuk a leveskockát). Amikor a krumpli megpuhult, hozzáadjuk a leöblített fehér babot és befőzzük a tésztát. (kb 6-10 perc kell neki,ne főzzük túl, "al dente" legyen)

A pistou-hoz összeturmixoljuk a bazsalikomot,a fokhagymát és az olívaolajat. Olasz módra szoktak bele parmezánt tenni, de a receptben nem szerepel. Tálaláskor a levesbe tesszük.

Elzászi savanyú káposzta-avagy miért nincs nálunk malac újévkor?

Jó pár éve nagyszabású szilveszteri bulira készültünk. Eszter barátnőm éppen egyedül volt, ezért előre megbeszéltük, hogy nálunk alszik és másnap velünk tart az újévi sültmalac-lakomán. Még soha nem sütöttem malacot, átböngésztem néhány szakácskönyvet és Stahl Judit zöld könyvében megtaláltam az ideális receptet. Egész éjszaka alacsony hőmérsékleten sül a malac, délben pedig vajpuha, ropogós bőrű sült lesz belőle. Pont ez kell nekünk-szilveszter este bevágom a sütőbe, nyugodtan alszunk délig, amikor csak hipp-hopp előkapom a tepsit.

A budaörsi hipermarketben malaccomb nem volt-de volt kismalac. Nem nagyon nézegettem, súlyra megfelelt-vittem is haza. Elkezdődött a buli, indításként felhajtottunk egy-egy pohár kir-t (fehérbor vagy pezsgő egy kis feketeribizlilikőrrel). Rögtön jó kedvre derültünk és Eszterrel nekiláttunk a malacnak. Kivettem a zacskóból, beleborítottam a tepsibe. Óhhhhh-mondta Eszter szomorúan. Olyan volt a malac, mint egy Anne Geddes fotó. Egy malacruhába öltözött csecsemő. Én ezt nem tudom megsütni. De kidobni sem. Végül is a sütés mellett döntöttünk, de fűszerekkel bedörzsölve is szomorú látványt nyújtott. Gyorsan beraktam a sütőbe, hogy ne is lássuk.

Hála a további koktéloknak, vidám lett a buli. Másnap reggel is jó hangulatban ébredtünk. ABüszkeség és balítélet ment a tévében, akkor 6 éves kislányom elbűvölten kiáltott fel - itt van "kolinfircs". Ezen meg később a Wembleyben koncertező, örökifjú Paul McCartney-n és az előtte ugráló, hangosan "Póli"-t visítozó nagymamakorú rajongókon nagyokat röhögtünk.

Aztán előkerült a malac. A sütés nem sokat segített rajta, de már nem csecsemőre hasonlított, hanem a péklapátra mégiscsak ráülő, kemencében sült Jancsira..... Mi Eszterrel nem sokat ettünk belőle, leginkább azért, mert nem volt mit.... 3 kg malacból egy marék hús lett.

Azóta jó pár év telt el. Eszter megtalálta a párját, idén gyűrűt hozott a Jézuska. A jóhírről tegnap értesültem. Eszembe jutott a malac, kolinfircs és Póli. Hallgattunk egy kis Beatlest, délután megnéztük a Büszkeség és balítélet utolsó részét a lányommal, de malac nem volt. Nem is lesz. Helyette sült füstölt húst ettünk (német termék, nagyon jó) és elzászi savanyúkáposztát, krumplipürével.

Boldog, jókedvben, finom ételekben-italokban gazdag újévet kívánok Mindenkinek!

Elzászi savanyú káposzta

Hozzávalók

10 deka kockákra vágott baconszalonna

1 kg savanyúkáposzta

1 kis fej vöröshagyma

2 -3 dl száraz fehérbor (rizling)

1 babérlevél

3 szem koriandermag

3 szem borókabogyó

cukor (ízlés szerint)

húsleves, esetleg egy fél erőleveskocka 2,5 dl vízben feloldva (opcionális)

A káposztát felaprítjuk , ne nagyon kicsire, egy-két vágás bőven elegendő. Ha nagyon savanyú, vagy gondunk van az ízesítésével, kicsit kimossuk.A szalonnát megpirítjuk, a megpirult kockákat kiszedjük (bent is hagyhatjuk). A szalonnazsíron megpirítjuk a hagymát, utána rádobjuk a káposztát. A korianderrel, a babérlevéllel és a borókával fűszerezzük, hozzáöntjük a bort. Annyi húslevessel vagy vízzel öntjük fel, hogy éppen ellepje. Lényeges, hogy egy kicsit lucskos legyen, ne száradjon ki. Ha nagyon savanyú lenne, egy kis cukrot is adhatunk hozzá. Addig kell főzni, ameddig a káposzta puha lesz, de nem fő szét (30-40 perc)

Látogatás a ch'ti-knél meg egy normand almaboros pacal

Bienvenue chez les ch'tis, azaz Isten hozott a ch'ti-k földjén. Észak-Franciaország, Picardie és Pas de calais lakóit nevezik ch'ti-nek ("sti"), akik a dél-franciák számára komikus és nehezen érthető dialektusban beszélnek. Bombasiker volt a francia (és amerikai ) mozikban a róluk készített film. Bár magyar szinkronnal is megjelent, sajnos, csak a franciául jól beszélők számára igazán mulatságos, akik eredeti nyelven tudják élvezni.

Ch'ti mondás szerint kétszer sírsz: egyszer, amikor megérkezel a ch'ti-k földjére és másodszor, amikor ott kell hagynod őket. Mi ugyan nem sírtunk, de bármikor visszamennénk.

Picardie, a Cote d'Opal és a Somme folyó torkolata ugyanis gyönyörű. Mers les Bains (mersz lé ben), a Belle époque-ban épült üdülőhely a szivárvány minden színében pompázó nyaralói vagy Cayeux sur mer köves tengerpartja olyan idegenforgalmi látványosságok, amiért érdemes útrakelni. De valójában a falusi turizmusra épül minden: a tengerparti lovaglásra, a nyitott farmokra, a golfra. És az ételekre is. (Néhány fénykép itt megtekinthető.)

Az óceán közelsége miatt persze elsősorban a halételekre. A halászoktól közvetlenül is vehetünk halat, nagyon olcsón juthatunk pl. barbue-höz (ez a rombuszhal közeli rokona és nagyon finom).

Halas lasagne-tól kezdve a halas choucroute-ig felhasználják mindenbe.

Picardie jellegzetes sajtja a maroille. Ez egy narancssárga penészbevonatú lágysajt, erős jellegzetes ízzel. Quiche-be vagy pizzára is teszik-héjában sült krumplit, hagymát, maroille-t és füstölt sonkát halmoznak a ch'ti pizza tetejére, melynek vékony tésztáját tejföllel kenik meg. (maroille helyett markánsabb camembert-tel is finom lehet)

Ugyancsak picarde specialitás a ficelle, ez egy sonkás-gombás-besameles mártással megtöltött palacsinta. A potjevleesch pedig egy fehér húsokat tartalmazó kocsonya (nyúl, borjú, sertés, csirke,) amihez főtt krumplit vagy almát adnak köretnek.

A legemlékezetesebb étel számomra mégsem egy picard specialitás volt, hanem a tripes

à la

mode de caen, a híres normandiai almaboros pacal, amit régóta meg akartam kóstolni. Nagyon finom volt, ezért álljon itt a receptje.

Pacal almaborral, caen-i módra ( 8 személyre)

Hozzávalók

3 kg tisztított marhapacal (lehetőleg "vegyes"-többféle marhagyomor-részből) kockákra vágva

1 darabokra vágott borjúláb

300 gramm karikára vágott sárgarépa

300 gramm felaprított vöröshagyma

2 gerezd felaprított fokhagyma

1 póréhagyma fehér része aprítva

egy ágacska kakukkfű

1 babérlevél

1 liter száraz almabor

fél liter száraz fehérbor

5 cl calvados (almapálinka)

A borjúlábat több darabra fűrészeljük ( vagy kérjük meg rá a hentest..,) és egy nagy fazék vízben forraljuk 2 percig. Ezután hideg vízzel öblítsük le. Egy nagy cserép-vagy tűzálló tál aljára tesszük a sárgarépát, a felaprított hagymákat-erre a borjúláb darabjait és a kockákra vágott pacalt. A tetejére dobjuk a kakukkfüvet és a babérlevelet, sózzuk, borsozzuk majd felöntjük a borokkal és a calvadossal. 145 fokra állítjuk be a sütő hőmérsékletét és 5 órát sütjük-főzzük a pacalt.

Galette des rois 2.- a demokrácia jegyében

Vízkereszt, tehát galette des rois. Aki kíváncsi a történetére, most már a Gasztrotippen is elolvashatja. Kicsit változtatni akartam a recepten, mert karácsony előtt vettem egy új francia gasztroújságot és találtam néhány ötletet a galette megújítására. A címe Gourmande! és az aSophie Dudemaine jegyzi, aki Franciaországban a mi Stahl Juditunknak felel meg. Sophie több szakácskönyvet adott ki, a "La cuisine de Ducasse par Sophie" azaz "Ducasse konyhája Sophie szerint" nekem is megvan. (ehhez Alain Ducasse a nevét, sőt mi több az arcát is adta, a borítón ő is ott van Sophie mellett). A receptek pedig tényleg használhatóak, nem véletlenül nyert nemzetközi díjat a szakácskönyv. Ez az újságra is igaz, egyszerű receptek, extra alapanyagok nélkül-de azért az elrugaszkodottabbak is találnak kedvükre valót- például csigával töltött, leveles tésztából készült csigát...

Galette des rois receptje arányaiban kicsit más, mint a régi receptemé, de a főbb alapanyagok megegyeznek. Édesebb, ezért a régi receptemet használtam. Többféle variációt is közöl a galette színesítésére, a további ízesítőket a mandulás krém tetejére kell szórni. Nekem a málnás-pisztáciás töltelék tetszett, a férjem a kandírozott narancshéj-csokoládé mellett tette le a voksát, fiam az almás-mazsolásra szavazott. Purista lányomnak a sima mandulás változat ízlik legjobban. Kisfiam nem nyilatkozott, úgyhogy négy részre osztottam a galette-t és mindegyik negyed más ízű lett. Ettől aztán kicsit hepehupás lett a lepény, de mindegyik variáció finom lett.

Persze, a málnás lett a legjobb, csak egy kicsit sok levet eresztett.....

Az alaprecept a tavalyi galette-nél található, a töltelékek Sophie ötletei alapján a következőek:

Csokoládés változat

70 gramm kandírozott narancshéj és 70 gramm apróra vágott keserű csokoládé

Málnás-pisztáciás változat

120 gramm friss vagy fagyasztott málna és 70 gramm tisztított, natúr pisztácia

Almás változat

egy savanykás alma vékony szeletekre vágva és 50 gramm előzőleg rumba áztatott mazsola

Francia meleg lencsesaláta

Új év- új külső. Nem január 1-én, hanem Vízkeresztkor, hogy azért nevezetes nap legyen. Akinek kedve és ideje van feltétlenül süssön egy galette des rois-t! Ja, és gazdagok leszünk. Ha a lencsén múlik, akkor biztosan. Találtam egy meleg lencsesaláta receptet az egyik kedvenc francia oldalamon és nagyon jó lett-ezt ettük szilveszterkor, csak még nem volt időm blogolni. Egytálételnek is beválik.

Eredetileg Puy lencséből készül, nekem egy zacskó lentillon rosé-m (rózsaszín lencse, de úgy rózsaszín, ahogy a vöröslencse vörös...) volt itthon, amit még a nyaralás alatt vettem Franciaországban. Most kiderítettem a net-en, hogy ez egy nagyon ritka fajta, csak egy helyen termesztik és édesebb a többi lencsénél. (úgyhogy folyt. köv.) Ennél a salátánál jobb lett volna a borsos ízű Puy vagy a közönséges barna lencse, előbbit nem kell áztatni, utóbbi viszont mindenképpen álljon legalább 4 órát vízben főzés előtt.

Hozzávalók

200g lencse

2 kicsi lilahagyma vagy salottahagyma

2 szál kakukkfű

150 gramm kockákra vágott baconszalonna

1 kávéskanál dijoni mustár

1,5 dl olívaolaj (dióolajjal a legjobb)

0,5 dl borecet

egy kis csokor petrezselyem

őrölt bors

só

A lencsét megmossuk és háromszoros mennyiségű kakukkfűvel és borssal ízesített vízben megfőzzük, sózni nem szabad. (időt nem tudok mondani, körülbelül forrástól számított 30 perc) Figyelni kell, hogy puha legyen, de ne essen szét. Közben elkészítjük a vinaigrette-t: a mustárt habverővel jól összekeverjük az ecettel, sóval, borssal és kis adagokban hozzáadjuk az olajat. A felaprított hagymát és petrezselymet a meleg lencséhez adjuk és alaposan összekeverjük a vinaigrette-el. Végül ropogósra sütjük a szalonnát és a saláta tetejére halmozzuk. Melegen tálaljuk.

Flammekeuche,azaz tejfölös-hagymás-szalonnás lepény a Tatin utcából

Szombaton flammekeuche-t sütöttem. Ez egy nagyon vékony tésztájú lepény, ami egy ropogósra sütött pizzára emlékeztet, de nem paradicsomos, hanem az elzászi ételekre jellemzően tejfölös alapú. A receptet Susan Loomis: Életünk a Tatin utcában című könyvéből vettem, aminek különös apropója is van.

Normandiában jártunk a múlt hétvégén. Barátaink Louviers mellett laknak, innen eszembe jutott, hogy kedvenc "gasztroregényíróm" ebben a városban él és rue Tatin-ben lakik. Susan Loomis amerikai gasztroújságíró a családjával együtt Franciaországban telepedett le, ahol megvásároltak egy régen kolostorként funkcionáló házat.

Azontúl, hogy nagyon jó recepteket közöl, olyan élvezetesen írta le, ahogy öreg házukat lépésről-lépésre felújították, hogy tettünk egy kis kitérőt a Tatin utcába megcsodálni a nevezetes építményt . Háááááát...

Az elvileg szépen felújított ház egy kicsit azért még mindig romos, úgyhogy először azt hittük, rossz helyre tévedtünk. De aztán a kertben megpillantottunk egy zászlót, ami eloszlatta a kételyeinket. Ha valaki Louviersben jár, feltétlenül nézze meg a könyvben gyakran emlegetett katedrálist, nagyon szép.

Flammekeuche azaz tejfölös, hagymás, szalonnás lepény

A tésztához

2,5 dl langyos víz

1 teáskanál szárított élesztő

35 dkg liszt

fél teáskanál só

A tetejére

2 dl tejföl

1 gerezd fokhagyma

20 dkg csíkokra vágott baconszalonna

2 kis fej hagyma vékonyan felszeletelve

( eredetileg a tejföl helyett 20 dkg tejszínes krémsajt, 6 evőkanál túró és 6 evőkanál tejföl keverékét teszik a tetejére, de én csak tejfölt használtam)

Első lépésben kovászt készítünk. A liszt felét összekeverjük az élesztővel majd fokozatosan hozzákeverjük a langyos vizet. Ezután langyos helyen állni hagyjuk 30 percig. Majd hozzákeverjük a sót, végül a maradék lisztet (én egy evőkanál olívaolajat is öntöttem hozzá). Puha tészta lesz belőle, ha nagyon ragadna, egy kis lisztet még tehetünk hozzá. Meleg helyen másfél óráig kelesztjük.

A sütőt bemelegítjük 230 fokra ( gázsütő 9-es fokozat). A tésztát kettéosztom, lisztezett gyúródeszkán kinyújtom ( a tetejére is kell liszt!) a lehető legvékonyabbra. Akár lehet próbálkozni a profi pizzanyújtók levegőben lóbálós módszerével is, itt jól működik. Kiolajozott tepsibe teszem a papírvékonyságú tésztát (alakja bármilyen lehet, nekem két kör is sikerült). A fokhagymát összezúzom, belekeverem a tejfölbe és ezzel kenem meg a tészta tetejét. Ezután rászórom a szalonna és a hagyma felét. A másik adaggal ugyanígy járok el. Kb. 12-20 perc alatt megsül a sütő középső részen.

(2db 28cm átmérőjű lepény lesz belőle)

Nyaralás 1. Szállodák, pálmafák, tengerparti fények, árnyak

Énekelte Méhes Marietta annak idején.... Pálmafa meg tengerpart volt, de a szálloda helyett telepített lakókocsiban laktunk. 3 éve nyaralunk már kempingben Franciaország déli megyéiben,Drôme-ban, Provence-ban és idén Languedoc-Roussillon-ban. Nagyon bevált ez a forma, sokféle programot kínálnak a gyerekeknek, és mindenhol van aquapark is, úgyhogy a kisebb-nagyobb kirándulások közben" pihentünk" is egy kicsit.

A lakókocsiban főzni is lehetett, gáztűzhely, mikrohullámúsütő és természetesen teljes konyhafelszerelés is volt. Tefal serpenyők és lábosok 4 féle méretben, "casserole" és az elmaradhatatlan salátacentrifuga. Látszik, hogy fontos a konyha. A franciáknak... Főzni ugyanis nem láttam senkit, csak melegíteni. A kemping boltjában külön sort foglaltak el az angol élelmiszerek, hogy mindenki otthon érezhesse magát. Az étteremre szintén a brit "megszállás" volt a jellemző: indiai ételek, hamburger angol mustárral, elvétve egy kis paella meg kagyló katalán módra (paradicsomos-petrezselymes csípős lében megfőzve)

Mi igyekeztünk inkább a helyi specialitásokkal ismerkedni. Mivel Languedoc-Roussillon legdélibb részén voltunk, a francia-spanyol határ mellett, így e tartomány konyhájában erős a katalán hatás. Sok paradicsomot, csípős fűszereket használnak, rengeteg fokhagymával. Az olívaolajat egy speciális, csak itt őshonos olívabogyóból nyerik.

Rengeteg kecske- és juhsajtot készítenek a Pyreneusokban, (emlékszik még valaki Gaston Phebusra, a Pyreneusok oroszlánjára?) a termelői piacokon lehet kóstolni és vásárolni. De a hypermarketben is legalább 10 féle "madaras" sajátmárkás kecskesajtot láttam. Itt vidékenként változik ugyanis a kínálat-Normandiában például camembertből van rengeteteg.

Kolbászból a provence-i-hoz hasonló fajták a jellemzőek, bár nem olyan széles a választék, mint anyons-i piacon (lásd a kezdőképet: mogyorós, bikahúsos, szarvasos, rokfortos, olívás, diós, vaddisznós, szinte mindent beletöltenek, amit találnak..)

Sokféle mézet kínálnak, a legfinomabb a gesztenyeméz, amit kecskesajthoz esznek. A sárgabarack pedig majdnem olyan, mint az otthoni....

Quiche Lorraine

A Quiche Lorraine a franciák egyik legismertebb étele. Az egyik francia régiót rejtő Lorraine szó előtti "quiche" a német küchen (lepény) szóból ered (vagy ahogy Elzászban mondják "kuche"). Ebben a formájában csak a XIX. századtól ismert, előtte sonkát nem, csak tejszínt és tojást tartalmazott a töltelék. A hozzáadott reszelt sajt a savoya-i területre jellemző.

Leginkább akkor szoktam készíteni, ha kevés időm van. Ez egy gyors változat, mert ha tisztességesen akarom megcsinálni, magam készítem a tésztát is. Omlós tésztát kellene használni, az ún. pate brisée-t, de nekem most leveles tésztám volt itthon. Kihagytam a "vaksütéses" fázist is (amikor a tésztával kibélelt sütőbe szárazbabot vagy rizst szórunk és a tésztát elősütjük, így védve a felpúposodástól). Semmi baja nem lett, úgyhogy bátran csináljuk így...

Amire nagyon kell vigyázni, hogy a tojásos keveréket nagyon gyengén sózzuk, mert a szalonnától-sonkától eleve sós az egész. Bocuse szerint füstölt szalonna-tejszín-tojás kell csak bele (a quiche eredetileg egyáltalán nem tartalmazott szalonnát), én a szalonnát sonkára cseréltem, a tejszín egy részét tejjel helyettesítettem és reszelt sajt is került bele. Nagyon hamar elkészült és langyosan a legfinomabb...

Hozzávalók

3 szelet füstölt sonka vagy 125 gramm füstölt, húsos szalonna
1dl tejszín
1dl tej
3 nagy vagy 4 kicsi tojás
szerecsendió, bors
100gramm reszelt sajt (goudát használtam)
1 adag fagyasztott levelestészta vagy sós omlóstészta (itt nem fagyasztják, simán a hűtőpultban van)

A tésztát legalább 1 órával a sütés előtt ki kell venni a fagyasztóból, ha csak a hűtőben volt, akkor 15 percig kell állnia szobahőmérsékleten.

A sütőt 200 fokra melegítjük- a levelestészta esetében nagyon fontos, hogy forró legyen. Ha omlóssal dolgozunk, akkor 150 fok szükséges. A quiche formát (alacsonyabb peremű tortaforma is lehet) kibéleljük sütőpapírral és belenyomkodjuk a tésztát. A sonkát vagy a szalonnát egy centis kockákra vágjuk és megpirítjuk, lehetőleg zsiradék nélkül. Elosztjuk a tészta tetején, majd megszórjuk reszelt sajttal. A tojásokat a tejszínnel és a tejjel habverővel kikeverjük, szerecsendióval és borssal ízesítjük, sóból csak nagyon keveset teszünk hozzá. Ráöntjük a töltelék tetejére és sütőben 15-20 percig sütjük, amíg aranysárga nem lesz.

Ha az omlós tésztát magunk készítjük:

150 gramm liszt
75 gramm vaj
kb. 1dl jéghideg víz
1 kávéskanál só

A vajat a tészta készítése előtt 1 órával ki kell venni a hűtőből. Összegyúrjuk a hozzávalókat -ha nem akarna összeállni, önthetünk hozzá még egy kis vizet. Ezután másfél órát kell állnia folpackba csavarva a hűtőben.

Boeuf bourguignon - azaz burgundi marhasült

Kisebb technikai szünet után újra a pályán.... Főzni főztem, de az írásra már nem maradt időm, a képek és a receptek pedig gyűltek közben.

Múlt szombaton vendégeket vártunk és kipróbáltam egy régóta nézegetett receptet. Helyesebben 3 receptet, mert Bocuse, Ramsay és Stahl is ír a burgundi marháról, csak.... Még véletlenül sem egyezően.

Az authentikus forrásnak Paul Bocuse-t tekintettem, mégiscsak francia, 3 Michelin csillagos 45 éve (!!), tehát valószínűleg mindent tud, amit a boeuf bourguignon-ról tudni lehet. Ráadásul kiadott egy francia "horváthilonát" "Bocuse dans votre cuisine" címmel (Bocuse az Ön konyhájában), amelyben a legismertebb francia ételeket írja le, olyan részletességgel, ami egy kezdő háziasszony számára is egyszerűvé teszi a főzést. (időnként persze elragadja a hév és a hagyományos recepthez hozzátesz ezt-azt a lábjegyzetben, amiből rögtön kiderül miért is kapott 3 Michelin-csillagot).

Bocuse nem tesz gombát az ételhez, viszont fokhagymát igen, nem pácol előre, sok bort használ és jó nagy darabokra vágja a sárgarépát. (5cm)

Nézzük Ramsay-t, aki ugyan nem burgundinak, csak simán marha-casserole-nak hívja az ételt az edény után, amiben készül. Ő sem pácol, de majdnem dupla mennyiségű szalonnával dolgozik, tesz bele gombát és megpirítja előtte a marhahúst. Fokhagyma sehol, bor kevés. Sárgarépa 2cm-es darabokban.

Végül Stahl: 1 nappal előtte bepácol, szalonnamennyiség Bocuse és Ramsay között, sok fokhagyma (ahogy ez várható volt...) ecetes gyöngyhagyma a natúr helyett, rozmaring, tálaláshoz tejföl. Répa 3cm.

Ezek után egyesítettem "erőiket" és kidolgoztam a negyedik verziót.

Nagyon finom lett, sűrű a szaft, nem túl zsíros. Érdemes nagy mennyiségben készíteni, mert melegítve is finom. Krumplipürét készítettem mellé és sütöttem egy dagasztás nélküli fehérkenyeret. A képen egy speciális körettel szerepel, amit nemrég fedeztem fel, grains de blé-nek hívják, ez tulajdonképpen előfőzött búza, amit köretként pl. rizs helyett lehet fogyasztani.

Hozzávalók ( szerintem 8 felnőttre elég)

1, 5kg marhalapocka vagy marhalábszár
1l burgundi vörösbor (az a lényeg, hogy száraz és relatíve jó minőségű legyen)
1 babérlevél
5 szál kakukkfű
4 szem feketebors
750 gramm sárgarépa
1 kis fej meghámozott zellergumó
500 gramm csiperkegomba
125 gramm füstölt szalonna
300 gramm gyöngyhagyma vagy salottahagyma (az a lényeg, hogy kicsi legyen)
1 kis doboz paradicsompüré (2 evőkanál)
3 gerezd fokhagyma
6 dl marhaalaplé (nálam 6dl víz két "húsvarázs" kocka, de marhahúsleveskocka is jó)
4 szál petrezselyem
olívaolaj vagy vaj a húkockák átsütéséhez
só, őrölt bors
liszt a hús átsütéséhez

A húst 2 cm-es, a megtisztított sárgarépát 3cm-es darabokra vágjuk. Egy nagy tálba összekeverjük a szemes borssal, babérlevéllel és a kakukkfűvel és ráöntjük a bort. Egy éjszakára a hűtőbe tesszük. Másnap kiemeljük a borból a húskockákat, lecsepegtetjük és papírtörlőn leszárítjuk. Sózzuk, borsozzuk a lisztet, beleforgatjuk a húst,majd kisebb adagokban kisütjük az olívaolajon. A kisebb adag azért lényeges, mert pirulnia kell, nem párolódnia. A megtisztított zellert 2cm-es darabokra vágjuk, a jól megmosott gombát-ha kicsi, félbe, ha nagy-4 vagy 6 cikkre vágjuk. A fokhagymát felaprítjuk, a szalonnát vékony csíkokra vágjuk. A gyöngyhagymát megtisztítjuk, ha nagyobb hagymánk van, felezzük vagy negyedeljük.

Keresünk egy akkora lábost, amiben sütni akarjuk az ételt-lehetőleg vastagfalú legyen. (Ha műanyagfogója van, mint az enyémnek, tekerjünk rá több réteg alufóliát, mielőtt betennénk a sütőbe) A szalonnát vékony csíkokra vágjuk és egy kicsi olajon átsütjük. Hozzáadjuk a gyöngyhagymát, a sárgarépát, és a zellert és az egészet egy kicsit megpirítjuk. Ezután óvatosan belekeverjük a húst, a paradicsompürét, végül a gombát. Hozzáöntjük a bort (a kakukkfűvel és a babérlevéllel), a húslevest és a fokhagymát. A tetejére tesszük a 4 szál petrezselymet, lefedjük az edényt és 130 fokon ( én légkeverésesben csináltam, gázsütőben 1. fokozat) 2 és fél órát pároljuk a sütőben. Időnként megnézzük, ha elfőné a levét húslevessel vagy kicsi borral pótolhatjuk. Ha kell, sózzuk, borsozzuk. Tálalásnál friss petrezselyemmel szórjuk meg.

Elvileg ugyanaz a bor illett volna hozzá, amiben főztük, tehát egy vörös burgundi (Bourgogne passetousgrain La Buxyinoise 2006), de mi egy 2005-ös bordeaux-i Saint-Estèphe-et bontottunk (Château Tronquoy-Lalande), kb. 2 órás levegőztetés után az összhatás kiváló volt.