Fogyókúrázóknak- Spenótos-sonkás lasagna

"Garfield-nak nagy a hasa,kedvence a lasagna".  Hetekig erre autóztunk az óvodába,mert az egyébként Gryllus Vilmoson és Halász Juditon szocializálódott fiam nagyon szerette. (olyan ez, mint amikor a kölesgolyóval etetett gyerek egyszer csak rászabadul a chips-re). Bevallom, hogy fogalmam sem volt, hogy Garfield kedvence tényleg a lasagna, azt hittem, így jött ki a (kín)rím. Némán átkozódtam magamban,mert a szöveg tényleg bugyuta. Ráadásul, amint meghallgattuk rögtön felmerült, hogy vacsorára csináljak lasagnát. Vagy vegyünk a boltban. Tele van a hűtőpult félkész lasagnával, csak sütni kell. Húst nem látott, de a besamelt és a paradicsompürét nem sajnálják belőle. Lasagnát sütni elég hosszadalmas: ragu, besamel, meg a sütés. És adagonként minimum 800 kcal. Úgyhogy gyorsan cd-t cseréltem inkább.

Stahl Judit jó pár évvel ezelőtt kiadott egy szakácskönyvet,  Büntetlen örömök címmel, én csak rózsaszín Stahl-nak hívom.  Olyan ételeket válogatott össze, amelyeket a fogyókúrázók is bátran fogyaszthatnak, például egy spenótos lasagna-t . Ennek csak 575 kcal van egy adagjában, de ha a besamel helyett paradicsommártást öntünk a tetejére, még 100-at lefaraghatunk belőle. A gyerekek is szeretik, pedig sok zöldség van benne. Ha a mártást összeturmixoljuk, a  répát sem szúrják ki benne.

Kicsit alakítottam a recepten, a hámozott paradicsomhoz teszek egy fél doboz paradicsompürét, hogy édesebb legyen a szósz. 

Hozzávalók:

25 dkg lasagne lap

A besamelhez

1,5 evőkanál vaj

1 evőkanál liszt

3 dl tej

A paradicsommártáshoz:

2 evőkanál olívaolaj

2 doboz 400 g-os hámozott paradicsomkonzerv

1 kis doboz sűrített paradicsom

1 kis csokor friss bazsalikom vagy egy teáskanál szárított

2 közepes sárgarépa

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

A töltelékhez:

400 gramm fagyasztott spenót (felolvasztva)

2 gerezd fokhagyma

150 gramm vékonyra vágott füstölt sonka

250 gramm mozzarella

só, bors, szerecsendió

A paradicsommártáshoz a vöröshagymát, a fokhagymát és a sárgarépát apróra vágjuk. Az olívaolajon megfuttatjuk és takaréklángon 10 percig fedő alatt pároljuk. Utána hozzáadjuk a paradicsomkonzerveket, a paradicsompürét és a bazsalikomot. Sózzuk, borsozzuk, majd 15-20 percig főzzük takaréklángon.

A besamelhez a tejet felforraljuk. A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk a lisztet, 1-2 percig kevergetjük, majd folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a forró tejet. Habverővel folyamatosan kevergetjük 5-10 percig. Sózzuk,borsozzuk, reszelünk bele egy kis szerecsendiót.

A spenótnak kinyomkodjuk a levét, hozzáreszelünk két gerezd fokhagymát,sózzuk, borsozzuk.

A paradicsommártást és a karikára vágott mozzarellát négy részre, a spenótot és a füstölt sonkát három részre osztjuk. Egy 20cm x 30cm-es tűzálló tál (vagy tepsi) aljába öntünk egy rész paradicsommártást, ezt befedjük lasagne-lapokkal. Erre kenünk egy rész spenótot és kirakjuk egy-egy rész sonkával és mozzarellával. A tetejére megint paradicsommártás jön és megismételjük az előző lépéseket. Ezután még egy réteget rakunk. Az utolsó tésztasor tetejére paradicsommártást kenünk, erre rétegezzük a besamelt és a tetejére rakosgatjuk a maradék mozzarellát.

200 fokra előmelegített sütőben 40  percig sütjük.

Quiche Lorraine

A Quiche Lorraine a franciák egyik legismertebb étele. Az egyik francia régiót rejtő Lorraine szó előtti "quiche" a német küchen (lepény) szóból ered (vagy ahogy Elzászban mondják "kuche"). Ebben a formájában csak a XIX. századtól ismert, előtte sonkát nem, csak tejszínt és tojást tartalmazott a töltelék. A hozzáadott reszelt sajt a savoya-i területre jellemző.

Leginkább akkor szoktam készíteni, ha kevés időm van. Ez egy gyors változat, mert ha tisztességesen akarom megcsinálni, magam készítem a tésztát is. Omlós tésztát kellene használni, az ún. pate brisée-t, de nekem most leveles tésztám volt itthon. Kihagytam a "vaksütéses" fázist is (amikor a tésztával kibélelt sütőbe szárazbabot vagy rizst szórunk és a tésztát elősütjük, így védve a felpúposodástól). Semmi baja nem lett, úgyhogy bátran csináljuk így...

Amire nagyon kell vigyázni, hogy a tojásos keveréket nagyon gyengén sózzuk, mert a szalonnától-sonkától eleve sós az egész. Bocuse szerint füstölt szalonna-tejszín-tojás kell csak bele (a quiche eredetileg egyáltalán nem tartalmazott szalonnát), én a szalonnát sonkára cseréltem, a tejszín egy részét tejjel helyettesítettem és reszelt sajt is került bele. Nagyon hamar elkészült és langyosan a legfinomabb...

Hozzávalók

3 szelet füstölt sonka vagy 125 gramm füstölt, húsos szalonna
1dl tejszín
1dl tej
3 nagy vagy 4 kicsi tojás
szerecsendió, bors
100gramm reszelt sajt (goudát használtam)
1 adag fagyasztott levelestészta vagy sós omlóstészta (itt nem fagyasztják, simán a hűtőpultban van)

A tésztát legalább 1 órával a sütés előtt ki kell venni a fagyasztóból, ha csak a hűtőben volt, akkor 15 percig kell állnia szobahőmérsékleten.

A sütőt 200 fokra melegítjük- a levelestészta esetében nagyon fontos, hogy forró legyen. Ha omlóssal dolgozunk, akkor 150 fok szükséges. A quiche formát (alacsonyabb peremű tortaforma is lehet) kibéleljük sütőpapírral és belenyomkodjuk a tésztát. A sonkát vagy a szalonnát egy centis kockákra vágjuk és megpirítjuk, lehetőleg zsiradék nélkül. Elosztjuk a tészta tetején, majd megszórjuk reszelt sajttal. A tojásokat a tejszínnel és a tejjel habverővel kikeverjük, szerecsendióval és borssal ízesítjük, sóból csak nagyon keveset teszünk hozzá. Ráöntjük a töltelék tetejére és sütőben 15-20 percig sütjük, amíg aranysárga nem lesz.

Ha az omlós tésztát magunk készítjük:

150 gramm liszt
75 gramm vaj
kb. 1dl jéghideg víz
1 kávéskanál só

A vajat a tészta készítése előtt 1 órával ki kell venni a hűtőből. Összegyúrjuk a hozzávalókat -ha nem akarna összeállni, önthetünk hozzá még egy kis vizet. Ezután másfél órát kell állnia folpackba csavarva a hűtőben.

Quiche kelbimbóval és sonkával

Chou de Bruxelles, brüsszeli káposzta, vagyis kelbimbó. A "Brussels:Cultural and Literary Companion” című könyv szerint már a 12. században megjelenik a „sprotches” név a brüsszeli nyelvjárásban, ami „bimbókat” jelent. A híres francia botanikus, Jacques Daléchamps 1586-ban „brassica capitata polycephalos” néven sorolta be azt a káposztát, amely a fej korai levágását követően több kisebb bimbót hajt ki. A XVI.- XVII. század környékén megtöbbszöröződött a brüsszeli lakosság száma, és annak ellenére, hogy az ún. első brüsszeli városfal határán megjelennek a szabadtéri vagy fedett, kizárólag élelmiszerre szakosodott piacok, még mindig nem volt elegendő zöldség. A Brüsszel felső részéhez (flamandul „Obbrussel”, franciául „Haut-Bruxelles”-saját verzióban „Brüsszel-felsőhöz”) tartozó saint-gilles-i (ejtsd:szen-zsill) termelők a hiány csökkentése érdekében „megalkották” vagy feltalálták a kelbimbót, egy olyan hibridet, amelyet a káposztához képest kisebb területen és nagyobb hozammal lehetett termeszteni. A krónika szerint emiatt kapták a „káposzta-szüretelő” nevet ("Kuulkappers" vagy"coupeurs de choux") az itteni őstermelők. A kelbimbó Európa szerte a XVIII., de inkább a XIX. században terjedt csak el. Itteni szokásnak megfelelően 1985. április 2-án Brüsszelben létrejött a „Káposzta-szüretelők” rendje, amelynek egyik feladata a kelbimbó hagyományának megőrzése…

A kelbimbó magas C-vitamin tartalma mellett foszfort, kalciumot és jódot is tartalmaz. Magas béta-karotin tartalma miatt antioxidánsként viselkedik. Egy Hollandiában végzett kísérlet szerint azok, akik negyed kilónál több kelbimbót (ez kb. 14 db.-nak felel meg) fogyasztottak naponta,egy héten át, 23 %-al több rák ellen védő enzimmel rendelkeztek, mint azok, akik soha nem ettek kelbimbót.

Toulouse környékén kolbásszal, Auvergne-ben gesztenyével, szalonnával is főzik. Érdekes az a recept is ahol muffint készítenek belőle, dió-olajjal, szalonnával, köménymaggal, korianderrel, hagymával és reszelt parmezánnal...

A kelbimbót újabban sütve esszük, de most szerettem volna valami mást készíteni belőle. Egy nagyon színvonalas belga-holland gasztronómiai lapban, az Ambiance culinaire-ben akadtam rá a következő receptre, amit mártásos húsok mellé javasoltak. Egy sütőformában készítettem el ,így egytálétel lett, de kis felfújt formában készítve sültek mellé különleges köretként is el tudom képzelni.

Hozzávalók

300 g kelbimbó

4 tojás

100g füstölt sonka vagy baconszalonna

1 adag leveles tészta

2,5 dl tejszín

só, bors, szerecsendió

1 evőkanál apróra vágott petrezselyem

A kelbimbó külső leveleit eltávolítjuk. Sós vizet forralunk és a kelbimbót 7-8 percig forraljuk benne (ez a blansírozás). Azután azonnal jéghideg vízbe dobjuk-így megtartja eredeti zöld színét. A kisebbeket félbevágjuk, a nagyobbakat negyedeljük.

A sonkát vagy bacont apró kockákra vágjuk és egy kis olajon átsütjük. Összekeverjük a kelbimbóval és a petrezselyemmel. A tojásokat habverővel összekeverjük a tejszínnel, enyhén sózzuk, borsozzuk, kis szercsendiót reszelünk bele.Ha kis felfújt formában dolgozunk (5-6 cm átmérőjű), akkor kiolajozzuk őket, kibéleljük sütőpapírral. A leveles tésztából akkora köröket vágunk, hogy az átmérőjük 4cm-rel nagyobb legyen, mint a kis formák átmérője. A tésztával kibéleljük a formákat, beletöltjük a tölteléket. Ha nagy quiche-formában készítjük el, hasonlóan járunk el, de itt elég 2cm-t ráhagyni az átmérőre.

Előmelegített sütőben 180 fokon 15 percig sütjük, addig,amíg aranysárga nem lesz a teteje. Mielőtt kivennénk a formából, hagyjuk 1 percig hűlni.

Zeller-capuccino baconchips-szel

Gyerekkoromban kifejezetten utáltam a zellert. A zellerkrémleves puszta gondolatára kirázott a hideg, igaz, csak porleves formájában találkoztam vele. Vannak ételek, amihez, úgy látszik, fel kell nőni. Nekem ilyen volt a szardínia, a sajtok és a zeller. Utóbbit húslevesben főve most is elkerülöm, de párolva, köretként nagyon szeretem. Zellersót is használok paradicsomos ételekhez, a belgák pedig szívesen szórják a keményebb sajtokra is.

A zellert a reneszánsz-ig kizárólag gyógynövényként használták, alapvetően a gyomorra és a központi idegrendszerre gyakorolt jótékony hatása miatt. Népszerűségét csak növelte, hogy a népi hiedelemben afrodiziákumként is megjelenik... Alacsony kalóriatartalma miatt előkelő helyet foglal el a fogyást elősegítő zöldségek körében, napi egy vastag szelet zeller pedig csökkenti a vérnyomást vízhajtó hatása miatt.
Phzs-nek ígértem, hogy felteszek majd recepteket az egyik kedvenc francia nyelvű szakácskönyvemből, a Cochon et fils-ből. Ott találtam ezt a receptet, nagyon egyszerű, finom és látványos. Tényleg úgy néz ki, mint a capuccino, a fehér zellerhabbal a tetején, a sült sonka reszelék, pedig mint a kakaó vagy a fahéj. Úgyhogy ezután lesz a repertoárban zellerkrémleves is. Capuccinoként...

Hozzávalók (4 személyre)

1 zellergumó (egy óriási példány harmadát használtam)
2 nagy krumpli
1 közepes fej hagyma
1 póréhagyma fehér része (ez kimaradt)
1 csipetnyi szerecsendió
1dl tejszín
2dl zsíros tej
4 szelet bacon szalonna
1 szelet füstölt sonka
olívaolaj

A füstölt sonkát 120 fokos sütőben 30 percig sütjük. Utána apró darabokra törjük.
A meghámozott zellert és krumplit 1cm-es kockákra, a hagymát apróra vágjuk. Egy kis olívaolajon aranysárgára pirítjuk a hagymát, hozzáadjuk a krumplit, a zellert és a szerecsendiót. Kicsit átforgatjuk és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. 30 percig takaréklángon főzzük.

Ezután turmixoljuk a levest, hozzáadjuk a tejszínt és ízesitjük sóval, borssal-enyhén, mert a később belemorzsolt sonkától sós lesz. 2dl levest kimerünk és 2dl tejjel összekeverjük, felforraljuk és turmixban felhabosítjuk. A baconszalonna szeleteket grillezzük vagy serpenyőben kisütjük. Tálalásnál a leves tetejére öntünk egy kis zellerhabot, rászórjuk a sonka-morzsalékot és egy szelet sültszalonnával tálaljuk.