Bonjour Möszjő Bácsi!- avagy mi újság Brüsszelben?

Ha hazamegyünk, gyakran nekem szegezik a kérdést: milyen Brüsszel? Jó. Nem jó. Mit lehet erre felelni? Régóta terveztem,hogy írok egy blogot Belgiumról: a hétköznapokról, étel-italról, (jó) helyekről, programokról. Egy olyan blogot,amit az 1-2 napra érkező turisták is tudnak használni,de azok is,akik éveket fognak itt tölteni. És talán azoknak is érdekes, akik nem jönnek ide,csak egyszerűen kíváncsiak egy másik országra.

Így született meg Bonjour Möszjő Bácsi!, avagy a mi újság Brüsszelben blog. A névadó a kisebbik fiam volt, a magyar és francia nyelv keveredésének egyik jó példájával. Néhány bejegyzés már olvasható: a kétnyelvűségről, a frites-ről, a belga sült krumpliról és az egyik népszerű kocsmáról, a Le Cercueil-ről,amit a magyarok Kriptaként emlegetnek. Nemsokára jön a liege-i goffri (recepttel), a Bábszínházas kocsma és a nagy kriek (meggysör)-teszt. Tartsatok velem!

In memoriam Szürke- Szomorú gasztrotúra a Móriczon

A Zöld 11 éve került hozzám. 10 éve volt már jogosítványom, de autóm soha, a Zöld volt az első. Hónapokig remegő lábbal és csuromvizes háttal szálltam ki belőle, de aztán valahogy összenőttünk. Nagy bajunk (lekopogom) sosem történt, kizárólag kukákat és konténereket ütöttem el vele. A Zöldnek nincs szervokormánya, klímája, légzsákot sem szereltek bele. Fapados, mégis a világ legjobb autója, mert az enyém.

Amikor kiderült, hogy Brüsszelbe költözünk, megszületett a döntés: családi autóra lesz szükségünk. A Zöld pedig itthon marad, mert nem 1400 km-es távolságokra méretezték és ötünknek meg a csomagoknak nem elég benne a hely. Az elmúlt évek nagy részét a Zöld így a garázsban töltötte, de igen jó szolgálatot tett, amikor repülővel jöttünk haza.

Az első Szürke francia volt és meghazudtolva az ilyen nemzetiségű autókkal szembeni fenntartásokat 100000km-ig nagyot nem hibázott. Igaz, 3 hónaposan már egy brutális támadással kellett szembenéznie: egy őrzött mélygarázsban, 10 másik honfitársával együtt kitépték a kormányát. Valakinek komoly ellenérzése lehetett a francia gyártmányú kocsikkal szemben, a kiérkező rendőrök magyarázatát, miszerint a "lengyelek voltak" a lengyel-magyar barátság nevében határozottan visszautasítom. Az egy hónapi javítást követően az elektronikája kicsit szeszélyesnek mutatkozott, időnként önálló életre keltek a tükrei, de aztán ezen is úrrá lett valahogy a márkaszervíz. Két évig gond nélkül gurult, majd egy jobbkézszabályt figyelmen kívül hagyó albán Fiat beszakította az ajtaját. Különösebben nem villanyozott fel bennünket, hogy a sofőr hibátlanul felsorolta az Aranycsapat névsorát....

Aztán még sokat mentünk együtt. Emlékezetes kirándulást tettünk többek között a Mont Ventoux-ra, a kerékpárosok Mekkájába. Igaz, síri csendben, mert az út felénél kiírta, hogy egy csepp benzinünk sincs. Kút meg nincs a hegyen sehol. Felértünk valahogy, aztán csak gurultunk, gurultunk....

Aztán túllépve a 100000km-et jött a fékcsere, a kuplungcsere és a szomorú döntés: cserélni kell. Annyira megszerettük a Szürkét, hogy az új is ugyanilyen típusú lett, újabb modell, de szürke. Így lett Szürkéből a Régi, és helyette jött az Új. Az Új Szürke. Régit pedig le kellett adni és a hírek szerint némi javítás után Egyiptomban rója az utakat. Megsirattuk és először haragudtunk az Újra. Aztán megszoktuk, megszerettük és hamarosan lekopott róla az Új név. Szürke lett ő is.

Júliusban még hazavitt bennünket Budapestre 2 hónapra való óriási mennyiségű cuccunkkal együtt, furikázott még pár 100 km-et Magyarországon.

Aztán múlt csütörtökön reggel, a visszaindulásunk előtt egy nappal hiába kerestük Szürkét a házunk előtt, ahová előző este leparkoltuk. Hűlt helye volt. A rendőrök később néhány darabját megtalálták egy távoli kukánál. Szeretném azt hinni, hogyha már nem is velünk, de valahol vidáman gurul a Szürke. De sajnos, valószínűbb, hogy órákon belül darabokra szedték, amit még most is nehezen tudok elhinni.

Nagy nehezen tértünk magunkhoz. Meleg volt este, aludni egyébként sem tudtunk volna, így elsétáltunk a Móricz Zsigmond körtér felé. Nagy bánatomban a Bartók Béla úti Dr. Gelatoban megettem 2 gombóc fagyit: bazsalikomos zöldcitromot és ribizlit, érdemes megkóstolni. A férjem pedig megivott két nagyfröccsöt a Húspatikában. A minőség és az ár nem volt arányban, ettől eltekintve érdemes ellátogatni ide. Kisebb sokként ért, amikor a könyvesbolt előtt, ahol a gyerekek kötelező olvasmányait akartam megvenni, két hatalmas kitömött mangalica állt. Aztán megvilágosodtam, hogy itt már mangalicakolbász van Az aranyvirágcserép helyett. Ha már így esett, be is mentem persze és rengeteg érdekes dolgot: gombát, mézet, hentesárut láttam. A legjobban a töpörtyűs csokoládé izgatta a fantáziámat,de annyira borzasztónak találtam a kombináció puszta lehetőségét, hogy nem vettem meg. Így hazaballagtunk üres kézzel, ahol ismét szembesültünk a Szürke hiányával.

Biztosításunk van, csak a visszautazást nem fedezte. Sokféle ötlet felmerült: repülő, kölcsönautó. De aztán kiderült, hogy mindegyiknek van valami hátulütője. Rájöttem, hogy megoldás ott áll a szemünk előtt: a Zöld. Igaz, hogy a nagyobbik fiam és a lányom egy másik autóval jött haza. Igaz, hogy kivételesen megálltunk útközben a barátainknál Nürnberg mellett egy éjszakára. Az is igaz, hogy emelkedőn csak 80-al tudtunk menni. De a kis Suzuki hazahozott bennünket. Mit mondana erre a Kövér Ellenőr a Thomas, a gőzmozdony-ból? "Nagyon hasznos kisautó voltál"......

Boldog karácsonyt!

Idén kijutott a havas karácsonyból. De még mennyire... Napokig esett a hó, ma már 40 cm-nél tartunk, gyönyörű fehér minden. Csak.... Dombtetőn lakunk, és a lejtősebb utcákat ahelyett, hogy letakarítanák, egyszerűen lezárják. Sajnos, a belgák még mindig nem hiszik el, hogy ezentúl itt is lesz tél, úgyhogy hókotróból még mindig hiány van. Az utakat nem sózzák, a járdákat viszont bőven szórják, annyira, hogy otthon már milliós bírságnál tartanánk. A hótaposó még nem terjedt el, hólapátot csak elvétve látni. Itt egy túlélő felszerelés szemeteszsákra és partvisra komponálva:

Az utolsó beszerzéseket már szánkóval intéztük. Ez a közeli Carrefour, a " kis kupac" pedig egy gyenge próbálkozás a parkoló megisztítására. Mögötte a fenyőárus pavilonja, ahol az utolsó héten már csak egy-két szomorú fa lézengett, itt ugyanis 6-án állítják fel a karácsonyfát. Olyannyira el vagyunk késve a belgákhoz képest, hogy szomszédunk 23-án leszedte a fát és kitette a kertbe, addig is, amíg érte jönnek 8-án a begyűjtők. Szomorú volt látni a lecsupaszított fenyőt, miközben a sajátunkat díszítettük.

Idén nem sikerült az ünnepek előtt receptekkel jelentkeznem, mert a havon kívül a vírusok is sűrűn tették tiszteletüket nálunk. Pedig idén új receptekkel is kísérleteztem, az aszaltszivás-diós cookie és diós-marcipános friandise annyira finomnak bizonyult, hogy még jövő karácsony előtt írni fogok róluk.

Tegnap megjelent egy gyönyörű cikk a net-en, ne tévesszen meg senkit, hogy egy autós oldalon található. Szebb karácsonyi írást az utóbbi időben nem olvastam. Ezzel szeretnék minden kedves Olvasómnak boldog és békés karácsonyi ünnepeket kívánni!

I Amsterdam -gasztroképeslap

Szeretem Hollandiát. A vidéki falvakat, ahol bárhová kitehetnénk a "tiszta udvar, rendes ház" táblát és a bohém, csodálatos, néhol félelmetes Amszterdamot.

Kerek évfordulót ünnepeltünk a hétvégén, ezért egy teljes hétvégét töltöttünk Amszterdamban. Miután nagyon sok magyarral találkoztunk, írok néhány tippet a parkolásról, szállásokról és nem utolsó sorban a gasztronómiai élményeimről, hátha kedvet kap valaki egy holland kiránduláshoz.

Autóval Brüsszelből mindössze 2 óra az út Amszterdam külvárosáig (Budapestről 14....) ahol a P+R parkolóházakban célszerű letenni a járművet és onnan tömegközlekedéssel folytatni az utat a belvárosig. A parkolás ugyanis a város szívében iszonyatosan drága és nagyon nehéz is, a parkolóházakban viszont adnak egy ingyenjegyet (oda-vissza), amivel 1-1 órát furikázhatunk átszállásokkal együtt. Mi az Ajax Amsterdam stadionja alatt parkoltunk (Transferium a neve, ha GPS-szel vagy térképpel keressük, és 24 órára 19 euro a díj a prospektus szerint. A belvárosi 2-3 euro/ órás díjakhoz képest még mindig megéri..). Innen az 54-es metroval lehet bejutni aCentral Station vagy a Waterloo pleinre, ahonnan gyalog is megközelíthetjük a főbb nevezetességeket.

Szállást a Leidseplein környékén érdemes foglalni interneten keresztül lehetőleg minél korábban. A helyszínen szállást találni az érkezés napján, különösen hétvégén nagyon nehéz. Olyannyira, hogy amikor a foglalásunkról kiderült, hogy egy elírás miatt a szobánkban csak egy ágy van-kénytelenek voltunk elfogadni, mert mindenütt teltház volt. Másnapra megoldódott a kérdés, de azért kiderült, hogy az egyébként precíz hollandok sem működnek mindig megfelelően...

A programokkal kapcsolatban egy jó tanács: ha nem akarunk sokat sorban állni, érdemes az interneten lebonyolítani a jegyelővételt, ahol lehet-ilyen pl. a Van Gogh Múzeum, ami pénteken este fél 10-ig látogatható (koncerteket is tartanak ilyenkor és nincsenek sokan).

A holland konyha nem különösebben híres, de Gabriella kreatív konyhájában nagyon sok finom holland specialitást lehet találni, kedvencem a stoemp és a mazsolás zsemle. Ha bárhol sajtkóstolóba ütköznénk, ne hagyjuk ki, a legkülönlegesebbeket egy kis üzletben kóstoltuk a Leidseplein és a virágpiac között.

Egy pár olyan éttermet szeretnék ajánlani, ahol jókat lehet enni olcsó vagy közepes árkategóriában.

A leggazdaságosabbak a shoarmát, falafelt, kebabot árusító büfék-ezekből nagyon sok van. Itt már 2,50-3 euro-ért vehetünk meleg ételt és általában jó minőségűek.

A kínai negyedben sok kicsi étterem van egymás hegyén-hátán-gyönyörű sült kacsák lógnak a kirakataikban. Az egyik legjobb a Nam Kee (Zeedijk 111-113), ahol a kínaiak is szívesen esznek és óriási a választék. Egy óriási tányér, gazdag levest ( marhahússal, zöldséggel és sok tésztával) 12 euro-ért ehetünk és a jókora adag főételek is ebben a tartományban mozognak. Vele szemben van a helyi buddhista közösség temploma, ahol egyszer a kínai újév alkalmával szabályosan fogságba estünk. Kezünkbe nyomtak egy kínai nyelvű énekeskönyvet és félórai közös zenés ima után csak azért hagyhattuk el a szentélyt, mert az egyik kissé italos állapotban lévő brit túl hangosan danolt....

Korlátlan mennyiségben ehetünk, ha bírja a gyomrunk, a Granada restaurant-ban (Leidsekruidstraat 11.) 40 féle tapas van az étlapon a serranói sonkától kezdve a fokhagymás rákon át a faszénen sült szardíniáig és a vörösborban párolt chorizoig. Egy kis papírra felírjuk az ételek sorszámát és folyamatosan hozzák frissen-forrón a tapas-okat. A korlátlan fogyasztás 18,50 euro személyenként, de egyesével is rendelhetünk 3-7 euros áron.

Az utóbbi időben szomorú tapasztalataim voltak a világban elfoglalt helyünkkel kapcsolatban. Osztrák ismerősünk saját bevallása szerint semmit sem hallott az iskolában 1848-ról, Helsinkiből érkezett ember közölte velünk, amikor lelkesedni kezdtünk a közös eredet miatt, hogy most már teljesen biztos, hogy a finnek nyugatról származnak. Az amszterdami Saray török étteremben (Gerard Doustraat 33) a pincér a harmadik magyar mondatunk rákérdezett :from Hungary? Yes. De honnan tudja? Sok a törökhöz hasonló szavunk. Majd megemlékezett Zrínyiről és azt is megtudtuk, hogy a leghíresebb törökök magyar származásúak voltak. Igaz vagy sem, végre valahol szeretnek bennünket. És a nyárson sült bárány is finom volt.... Búcsúzóul kezet ráz velünk.

Magasabb árkategóriába tartoznak, személyenként 24 euronál indulnak az indonéz rijsttapfel lakomák. A szó szoros értelmében azok, ugyanis sokféle-van, hogy 24 különböző ételt szolgálnak fel egy étkezés keretében. (erre egy külön posztot szánok). Aki elszánja magát egy ilyesféle kulináris élvezetre, azért azzal számoljon, hogy ezek egy része még a csípős ételeket jól bíró egyének részére is könnyfakasztó élményt jelent. Kényesebb gyomrúak az 1-es erősségű fogásokat is kerüljék, a 3-ast pedig csak nagyon edzetteknek ajánlom.

Végezetül egy kis történet arról, hogy ott sem megy minden olajozottan.

Hazaindulunk. Kifizetjük a parkolójegyet, automatába pénz-jegy ki. Sorompónál becsúsztatjuk a gépbe, kártyát benyeli, sorompó zárva. Most mi lesz? Beszólunk a telefonon, ember udvariasan megígéri, hogy intézkedni fog. Tanakodunk, hogy fogjuk elmagyarázni, mi történt, hogy fogjuk bizonyítani, hogy kifizettük a díjat. Erre kiballag egy egyenruhás ember, szomorúan ránknéz, majd nekifutásból hatalmasat rúg a sorompóba. Kinyílik. Mehetünk.

Világ gulyásai egyesüljetek!

Régóta terveztem, hogy írok egy kis összefoglalót a nemzetközi gulyás-variációkról, amelyek a legváltozatosabb formában alakítják át a magyarok által az egyik "legmagyarabbnak" tartott ételt. Francia gasztroblogokon 10 receptet találtam a témában, ezek közül a díjnyertes, 5 csillagos recept 1kg húsra számítva 6 sárgarépával és 6 paradicsommal dolgozik, jól megfűszerezve egy ágacska rozmaringgal és némi kakukkfűvel. Meg 3 marhahúsleveskockával. És ki ne felejtsük a krumplipürét mellőle.... A fórumon aztán néhányan felhívják recepttulajdonos figyelmét, hogy ez nem az eredeti gulyás-mert ahhoz nem kell püré... Ellenben hol a creme fraiche (tejszín) a tetejéről? De semmi baj, mert valaki leközölte a valódi gulyás receptjét: disznóhúsból, knédlivel tálalva, ahogy azt egy eredeti szlovák ételnél szokás. Majd megérkezett cseh variációban is-majoránnás marhapörkölt formájában. A kegyelemdöfést egy idegenbe szakadt honfitársunk adta meg, aki szerint ezeknek semmi közük a mi gulyásunkhoz, mert abban minimum 1 kg bab van.

Ennyit a bloggerekről, nézzük a hivatásos szakácsokat. Paul Bocuse ugyancsak nélkülözhetetlennek talál belőle egy kis kakukkfüvet. A GoodFood felhívja a figyelmünket, hogy feltétlenül spanyol pirospaprikával dolgozzunk, mert kizárólag azzal az igazi.

Végül a kedvencem: A La table de monde néven futó igazán színvonalas francia gasztrooldal is megemlíti nemzeti ételünket...Harry Potter kedvenc receptjei között. A Harry Potter és a Tűz serlege 23. fejezetében szerepel a következő mondat, francia fordításban "Percy fronca les sourcils et Harry étouffa un rire dans son assiette de goulasch". - azaz "Harry beleprüszkölt pörkölttel teli tányérjába. Percy rosszallóan összevonta szemöldökét." (Szegény Tóth Tamás Boldizsár, aki a magyar fordítást készítette, gondolom, tisztában volt vele, hogy angol barátaink nem egészen ugyanazt értik gulyáson, mint mi, úgyhogy ő fordításában pörkölt szerepel). A francia oldalon örömmel üdvözlik a roxforti manók gulyását, ami a következő képen látható.. Háááát...

Ha a nemzetközi gulyásirodalom többi opusára is kíváncsi valaki, forduljon bizalommal a Wikipédiához. De most következzen az én receptem-csipetkével, zöldségekkel, krumplival, amit most nem pürésítenék...

Hozzávalók:

1 kg marhahús (marhalábszár vagy lapocka)

8 dkg zsír

30 dkg vöröshagyma

70 dkg burgonya

1 nagy szál sárgarépa

1 szál fehérrépa

1 evőkanál pirospaprika

1 kávéskanál köménymag

2 gerezd fokhagyma

só (1, 5 teáskanál-de ízlés szerint)

bors

1 paradicsom, 1 zöldpaprika (nyáron)

1 kis csokor petrezselyem

A csipetkéhez

250 gramm liszt

3 tojás

só

Megtisztítjuk és hasábokra vagy karikákra szeleteljük a sárgarépát és a fehérrépát. Meghámozzuk és kb. 1,5-2cm-es kockákra daraboljuk a burgonyát. A megtisztított hagymát és a fokhagymát finomra aprítjuk, a húst 1cm-es kockákra vágjuk. A zsírt felforrósítjuk és a vöröshagymát aranysárgára pirítjuk benne. Hozzáadjuk a pirospaprikát és a húst, és addig hagyjuk a tűzön, amíg a hús kifehéredik. Ezután megsózzuk, borsozzuk,beleszórjuk a köménymagot és a fokhagymát. Jól összekeverjük és egy kis vizet öntünk hozzá. A paprikát és a paradicsomot nagyon apróra vágva beletesszük-ha van darált pirospaprikánk, abból is tehetünk bele egy ki kanállal.Lefedjük és kis lángon kb. másfél óráig pároljuk.

Közben elkészítjük a csipetkét. A lisztet és a tojást csipetnyi sóval összegyúrjuk. Ha nagyon kemény a tészta, tehetünk hozzá vizet. Ezután hagyjuk egy kicsit szikkadni. Én ki szoktam egy kicsit nyújtani, nem túl vékonyra és így csipegetek belőle minél kisebb darabokat, de elvileg nyújtás nélkül is megy. Ezután tiszta konyharuhán hagyjuk száradni egy kicsit.

Amikor a hús majdnem puha, zsírjára sütjük, hozzátesszük a répákat és 2-3 percig együtt pároljuk. Ezután felöntjük másfél liter vízzel és belerakjuk a burgonyát is. Ha a burgonya megpuhult, befőzzük a csipetkét. Amikor a csipetke is puha, kész a gulyás. Apróra vágott petrezselyemmel megszórjuk.

A 100-as lista

A Very Good Taste blogon jelent meg a 100-as lista, amelyet a szerző szerint minden magára valamit adó mindenevőnek végig kell enni. Ennek a magyarítását végezte el Ági, akinek a listáját most én is végigvettem.

Egyik kedvenc sorozatomban, a Scrubs-ban (magyarul azt hiszem, Dokik néven futott) JD. a fiatal orvos megpróbál egy életmentő kezelésre rábeszélni egy idős hölgyet, aki ezt elutasítja. JD összeállít egy listát arról az 50 dologról, amit mindenképpen meg kell tennie az embernek, mielőtt meghal: elmenni Ázsiába, megmászni az Eiffel tornyot, megkóstolni egy hamburgert, feküdni a fűben csak úgy.... A hölgy listája azonban már teljes. És 70 évesen békésen és elégedetten megy el....

Ez jutott eszembe, amikor az Ági által kidolgozott közép-európai listát nézegettem. Csak kettő nincs meg.... Két hete megesküdtem volna még, hogy az a kettő nem is lesz meg, de akkor megkóstoltam azt a főtt csigát, amiről azt gondoltam, hogy ez lesz az utolsó, amit a számba veszek. Hatalmas kondérokban főzik a fertelmes löttyöt, amiben csigák és zöldségek úszkálnak, de a helybéliek olyan jóízűen falatozták, hogy mégiscsak meg kellett kóstolnom. És tényleg jó. Ennyit az előítéletekről.

A listán vastagbetűs, amit ettem és bármikor megenném, sima fekete, amit ettem, de annyira nem szeretem és piros betűs, amit még nem kóstoltam

1. Ajvár – szeretem mindenhogy, üvegből kiskanállal is
2. Aszú – pohárból elsősorban, de már krémet is főztem belőle
3. Bableves csülökkel – rengeteg babbal, csipetkével
4. Baklava nagyon édes, csak minimális mennyiségben
5. Baracklekvár – kizárólag saját főzésben, nagy gyümölcsdarabokkal (meghámozva)
6. Bárányhús – rozmaringgal,grillezve
7. Barátfüle – a mamám mindig ezt főzött a bizonyítványosztásra. Szilvalekvárral.
8. Rántott békacomb- béka több formában is megvolt, de mindig eszembe jut a boncolás és félbehagyom
9. Birsalmasajt- nagy diódarabokkal szeretem
10.Bodza szörp – otthon mindig csinálok
11. Borsóleves – sok nokedlivel, lehetőleg frissen szedett borsóból
12. Bundás kenyér – csak ne olajban kéne sütni.... Itt pain perdu-nek, elfelejtett kenyérnek hívják
13. Burek – csináltam már, finom
14. Cékla saláta – nyersen, főzve, mindenhogy
15. Csalántea – ittam már, nem az én műfajom. inkább bio növényvédelem
16. Csevapcsicsa – tzazikivel, ajvárral bármennyit
17. Csicsóka – salátának vagy sütve
18. Csiga- látsd fent, de jobb azért fokhagymás fűszervajjal
19. Csirkeláb a levesből– ifjabb koromban szívesen rágcsáltam. Itt nincs lába a csirkének:)
20. Disznósajt-paprika nélkül, nagy húsdarabokkal

21. Erdei gombák – vargánya, őzláb, szekfűgomba-ismerem, szedem, szeretem
22. Eszterházy-torta – ettem már, de nem vagyok édesszájú
23. Fagyasztott hal rudacskák – a napköziben szerettem, én ettem meg a többiekét is
24. Fánk – bármilyen, csak ne szívja meg magát olajjal
25. Fasírt – hidegen szeretem a legjobban
26. Finomfőzelék – ha nem vastag a rántás és frissek a zöldségek
27. Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel –ez alapétel télen-nyáron
28. Fonott kalács – majdnem hetente sütök, de a nagymamámé a legjobb
29. Főtt csöves kukorica – sütve még jobb

30. Gulyásleves – csipetkével és jó sűrű legyen

31. Gyümölcsbor – a meggybor nagyon finom (a sör is!), az almaborról (cidre)nem is beszélve
32. Hagymaleves – gyakran főzöm, sajtos baguette-tel
33. Halászlé– bajai, csak a lével és gyufatésztával, esetleg ikra vagy tej
34. Jeges kávé – csak nagy melegben. Az a baj, hogy édes, én meg cukor nélkül iszom alapjáratban is
35. Kakashere pörkölt - ettem, jó. Nem kell rajta gondolkodni, micsoda...
36. Káposztás tészta – nagyon megpirítva borssal. A végén egy villa, cukorral. Az a desszert.
37. Kapros tökfőzelék – Régen utáltam, most nagyon szeretm. Mindig az kell, ami nincs. Itt nincs tök.
38. Karalábé – Nyersen, levesnek, töltve
39. Kaszinó tojás – Úgy, ahogy én csinálom, bármikor
40. Kecsketej –ittam, de inkább csináljanak belőle sajtot
41. Kemping sajt tömlőből– ettem már, de minek....

42. Képviselőfánk – ezzel jutalmaztam magam gimnazista koromban. Most készülök sütni.

43. Knédli – nagyon jó, recept nemsokára
44. Kocsonya– ez nem. A húsokat megenném, de az aszpik része nem ízlik. Ki fogok dolgozni egy saját verziót:))))
45. Kókuszgolyó – megeszem, de nem a kedvencem. Nem szeretem a darált kekszes dolgokat.
46. Kovászos uborka – nyáron krumplistésztával. Bármennyit meg tudnék enni belőle.

47. Körömpörkölt- benne főtt krumplival, remek
48. Körözött– a napköziben megtömtek vele, azóta utálom. De Ínyesmesternél olvastam egy receptet, adok neki még egy esélyt,ha lesz juhtúróm

49. Krémes – inkább anyukám hamis krémese
50. Krumplipüré – Bocuse-nél elolvastam, hogy eddig teljesen rosszul csináltam (nekem így is ízlett). Majd ezután!
51. Krumplis tészta- kedvenc ételem, jól megpirítva, sok krumplival és "pirosan"
52. Lecsó – jól lesütve. A paradicsomszószban úszó főtt paprikától kiráz a hideg
53. Lekváros bukta – a nagymamámé. Szilvalekvárral
54. Libamáj – csak pástétomként ettem, de úgyis nagyon jó
55. Lóhús – ez kimaradt és a lányom életveszélyes fenyegetése miatt csak titokban menne. Itt egyébként nagyon népszerű. A Makro (ez az itteni Metro áruház) menüjében napi kínálat.
56. Madártej – a habra csorgatott karamellel

57. Majonéz- eszem én is, de különleges kulináris élvezetet nem szerez

58. Mákos guba – kelttésztából a legjobb, ha mégis kifli, akkor ne ázzon el nagyon
59. McDonald’s Big Mac Meal – egyszer-egyszer és akkor ízlik is
60. Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – hús nem kell mellé, és ribizliből is szeretem. Főtt krumplival csakis.
61. Muszaka – jó, csak nagyon munkaigényes

62. Nyúlhús –nem. Nyúzott formában rettenetes.

63. Őszibarack befőtt – még a boltit is szeretem

64. Pacal-nagy kedvenc, ennek sem kell az eredetén gondolkodni
65. Padlizsánkrém – sokfélét ismerek, mind jó

66. Palacsinta – sonkás, diós-baracklekváros, meggyes-diós
67. Pálpusztai sajt – a világból ki lehetett vele kergetni, de bármilyen más sajttal is. Most már mindet megeszem.
68. Paradicsomos káposzta – magában, feltét nélkül
69. Párizsi – bizonyos márkájúakat és szín szerint döntök. És igyekszem elfeledkezni az összetételéről pl. vérsavó
70. Pilóta keksz – régen jobb volt. Darabra vettük a boltban, és úgy emlékszem, akkor volt egy puha, piskótaszerű része
71. Pogácsa – bármilyen, de a túrós a legjobb
72. Puding – régen rengeteg "szeplős kislányfejes"-et ettem. Ma már annyira nem jön be
73. Puliszka – Juhtúróval és füstölt szalonnából sütött töpörtyűvel nagyon jó. tehéntúróval is.
74. Rántott hús – inkább csirkecomb
75. Rakott krumpli – csak ne legyen száraz és rengeteg tojás legyen benne
76. Rácponty tejföllel– ettem már, nem nyert
77. Sárgarépa krémleves – sokféle változatban, változó sikerrel
78. Somlói galuska – nekem nagyon tömény.
79. Sóskaleves – krémlevesnek buggyantott tojással
80. Sült gesztenye – ha a jó a gesztenye és könnyű hámozni, akkor télen szívesen eleszegetem
81. Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – mustárral és friss kenyérrel
82. Sült tök – csak jó édes legyen
83. Szilvapálinka – inkább barack, de ez is jó
84. Szilvás gombóc – megeszem, de inkább a barackos.Vagy nudli.

85. Szőlős rétes – jó. A szilvás is...

86. Sztrapacska – bármikor. juhtúróval vagy káposztával. Egyszer Bódvarákón, a gólyatáborban egy hétig ezt ettük
87. Tatár beefsteak – nagyon szeretem. Ha én keverhetem össze.
88. Tintahal – roston sütve a legjobb
89. Torma – frissen reszelve vagy ecetesen
90. Töki pompos – ez nagyon jó
91. Töltött káposzta – ha jó kicsik a töltelékek
92. Töpörtyű – szoktam sütni, lilahagymával fenséges,vagy ledarálva, mustárral, tojással, lilahagymával összekeverve....
93. Túró Rudi – egyszer-egyszer
94. Túrós tészta cukorral – megkóstoltam, de én töpörtyűvel szeretem

95. Vaddisznó - a pörkölt dödöllével nagyon jó volt a körmendi Halászban
96. Véres hurka – a zsemlés a favorit, itt a rizses tölteléket nem is ismerik
97. Virsli – bécsi vagy frankfurti változatban, magyar mustárral
98. Zöldbab – a főzelék a kedvencem, de baconba tekerve, sütve is finom
99. Zúzapörkölt – ez nem a kedvencem. Itt sajnos, nem tudom a biológia tanulmányaimat függetleníteni
100. Zserbó – néha szeretem. A tésztájával nem vagyok kibékülve

Barátság-díj

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blogíróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert." "Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blogíróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Ez a mottója annak a díjnak, amit Trinitytől, Gabriellától és Fahéj és Fetától kaptam. Köszönöm szépen! És mivel a barátság mindig kétoldalú, ne lepődjenek meg, hogy és is díjazom őket, hiszen mindhármuk blogját olvasom és kedvelem. Így a 8 jelöltem:

Trinity
Gabriella
Fahéj és Feta
Csillagbogyó
Mr. Jowly
Etti
Starfokker
Millie

A nagy vérnarancsháború-avagy karneválok Belgiumban

Kisgyerekként sokat ábrándoztam arról, hol élnék szívesen. Belgium sosem szerepelt az álmaim között. Atomium, Európai Unió, Manneken Pis, csipke, Standard Liège, Anderlecht-nagyjából ennyit ismertem ebből az országból. 4 éve élünk itt és most már nagyon sok dolog hiányozni fog, ha egyszer hazatérünk. Például a karnevál....

Európának ezen a részén a karnevál Utrecht-től délre nagy hagyománynak örvend, elsősorban a wallon területeken, de Hollandiában is megtartják. Idén két kisvárost is meglátogattunk, amelyet belga barátaink ajánlottak a figyelmünkbe.

Malmédy az Ardennekben fekszik és farsang idején a város apraja-nagyja az egészen kicsi gyerekektől a matrónákig jelmezbe öltözik és részt vesz a felvonuláson. Nagyon régi tradíció ez, az első feljegyzések 1459-ből származnak a karneválról. A jelmezesek rendekbe tömörülnek-mindegyiknek jelentése van és valamilyen "furfangja", amely a nézők "bosszantását" szolgálja.

A felvonulást a Long né-k (Hosszú orrúak) nyitják.

Később innen-onnan előbukkanva ütik bele az orrukat a szó szoros értelmében mindenbe. A Le long ramon-ok (Hosszú seprűjűek) 3m hosszú seprűjűkkel "lefejezik" a kicsit magasabbra nőtt nézőket a Les Longues-bresses-ek (hosszú kezűek) pótkezükkel kapják le a kalapokat. Mindannyian bohócruhába öltöznek, akárcsak a pierrot-k, akik fekete-fehér ruhájukban vérnaranccsal és dióval hajigálják a tömeget. A pierrot-ok ruhája városonként változhat, Spa-ban például a pierrot-rend tagjai piros ruhába és óriási fehér gallérba öltöznek. A rendbe egyébként nehéz bekerülni, csak meghatározott számú tagja lehet.

Az afrikaiakat szimbolizáló Sauvage-ok, egy jókora szőrbunkóval húznak a fejünkre, ha nem vagyunk elég éberek, a Le Boldji-k (pékek) pedig óriási péklapáttal veszik kezelésbe a hátsó felünket. Emellett felvonulnak a város iparosai-fodrászok, kertészek, boltosok-de az ő jelmezeik évről évre változnak. A hangulat nagyon vidám, fogy a sör és Malmédy híres mandulás töltött habcsókja, a baiser (ennek egy külön posztot szánok).Érdekes, hogy a vallon nyelv megőrzése érdekében a francia mellett ezen a nyelven is ki van írva minden.

A híresebb karnevált Binche (ejtsd:bens) rendezi, ez 2003 óta a világörökség része lett. Idén néztük meg először, mardi gras-n (húshagyó kedden), ugyanis az évnek ezen ez egyetlen napján vonulnak ki a híres"gilles"-ek (ejtsd:zsill). Jellegzetes jelmezeikben-amelyek nagyon bonyolult kézimunkával készülnek-1,50m magas strucctollból készült fejdíszben vonulnak végig a városon.

A képen látható púpjukat, illetve hasukat szalmával tömik ki.

A nagy napon már hajnali 4-kor elkezdik az öltözködést, majd bevonulnak a helyi vendéglőkbe és tradicionálisan pezsgővel és osztrigával indítják a napot (most már a füstölt lazacot is engedélyezik az osztriga helyett...) Ezután kezdődik a cortes (felvonulás) ahová három csoport kíséri el őket. Velük mennek a paysan-ok (parasztok) kék selyem ruhájukban, az arlequin-ek jellegzetes tarka jelmezben és a kicsi pierrot-ok pasztellszínű kosztümjeikben. Utóbbiakat mindig a helyi általános iskolások növendékei adják, még az is szigorúan meghatározzák, hogy melyik iskola tagjai minek öltözhetnek be.

Sajnos, amikor a karneválról olvastam, egy dolog elkerülte a figyelmemet: a vérnarancs.... A gilles-ek és barátaik ugyanis fejenként 25-40 kg narancsot szórnak szét. (Csak a gilles-ek közel ezren vannak...) Persze, nem ők viszik ezt a temérdek gyümölcsöt-külön hátizsákos csapatok cipelik előttük és töltik újra folyamatosan a gilles-ek kosarait, úgyhogy a muníció nem fogy..... Ők meg osztják. Mármint az idősebbek osztogatják, a sihederek azonban kézilabda átlövőket meghazudtoló stílusban vágják be a tömegbe a narancsokat. A környező házak ablakain kivétel nélkül drótháló feszül, különben menthetetlenül ripityára törne minden. A fehér házfalakon pedig folyik a szép bíborvörös lé. A malmedy-i pierrot-ok gyenge kezdők a gilles-ekhez képest. Harc ez a javából, ugyanis a nagy tömeg miatt mozdulni nem igen lehet, úgyhogy az ember csak rémülten kapkodja a fejét. Előttem betört orrú öregember, a mögöttem álló elegáns úrnak a fél szemüveglencséje bánja a gilles-ek támadását. De mindenki élvezi a népi játékot: el kell kapni a narancsot és minél többet összegyűjteni belőle... A gilles-ek pedig vidáman táncolgatnak a dobpergésre..

A végén másfél kg naranccsal tértem haza, egy orvlövésznek köszönhetően kissé összeragadt hajjal... A narancs levét kipréseltük és megittuk-így diadalmaskodtak végül a dámák a fársángon...

Fifteen

Nemrégiben Londonban töltöttünk egy napot és egyszerű kíváncsiságtól vezéreltetve elmentünk megnézni Jamie Oliver éttermét a Fifteent.

Kora hajnalban indultunk Brüsszelből, hideg is volt, úgyhogy ha már ott voltunk, meg is reggeliztünk. A Fifteen két részből áll, az étterem jóval drágább és előre kell helyet foglalni, míg a Trattoria elvileg bárki számára elérhető, rögtön kaptunk asztalt és az árak sem annyira veszélyesek.

Fiatal, fekete pólós pincérlányok szolgálnak ki, közben nyílt színen láthatjuk a szakácsokat jellegzetes csíkos kötényben és fekete fejfedőben. Egy nagy asztalon éppen tagliatellé-t készítettek, de nyomon követhetjük a paradicsom grillezését és szokatlan módon a mosogatást is.

A zene Jamie ízlését tükrözi, amikor bementünk épp Willie Dixon Little Red Rooster c. száma ment a Rolling Stones-szal. Fekete táblákon krétával írják ki a napi ajánlatokat-pl. a reggeli turmixokat. A mostani különlegesség egy rebarbarás, mézes turmix volt, ezt én is ki fogom próbálni. Reggelit a vegetáriánus menüből választottunk- egy spenótos, krumplilepényt házi paradicsomos babbal és rukolával és egy omlettet sült gombával és sült paradicsommal pirított kenyéren tálalva. Mindkettő érdekes volt, az omlettet Stahl Judit: Végre otthon című könyvéből azóta reprodukáltam ( "a tökéletes rántotta"). Vagyis tényleg jók a szakácsok, mert Stahl története szerint a szakács tudását az omlett készítés alapján lehet felmérni, a Fifteen omlettje pedig tökéletes volt....

Nem bántuk meg, hogy elmentünk, pontosan azt a hangulatot, ételt, kiszolgálást kaptuk, amit a könyvei alpján vártunk.

Szakácskönyvek

Trinitytől érkezett hozzám a szakácskönyves-körkérdés, és ki is fogott rajtam, mert nehéz lesz 5 kedvencet megnevezni.

Speciális kapcsolatban vagyok ugyanis a szakácskönyveimmel-folyamatosan olvasgatom őket. Ha fáradt vagyok, ha éhes vagyok, ha szomorú vagyok-előkapok egyet. Kizárólag jóllakott állapotban nem vonzanak. Rengeteg van belőlük, a képen látható talán a fele a gyűjteménynek, a többi Pesten maradt. És akkor még nem beszéltünk a hosszú éveken át gyűjtött Magyar Konyhákról, ezek utódairól, az itt vásárolt GoodFood-okról, francia nyelvű gasztronómiai lapokról. Szeretek az interneten böngészni, de olvasni még jobban...

Vannak olyanok köztük, amikből még soha nem főztem semmit, mégis szívesen forgatom. Ilyen például Halász Zoltán: Utazás kulináriában című könyve vagy a sokak által említett Váncsa István féle szakácskönyv. Aztán vannak alapművek, amelyeket akkor veszek elő, ha hagyományos ételeket készítek. Ilyen a Maci által is dicsért Vasi-zalai parasztételek illetve Hargitai György: A príma szakács nagykönyve-1000 remek recept (merem ajánlani a Horváth Ilona helyett, jók a receptek, minden alapétel szerepel benne).

Külön helyet foglalnak el francia nyelvű szakácskönyveim, először a "La bonne cuisine francaise"-re tettem szert és máig ezt használom a legtöbbet. Minden benne van, amit a francia konyháról tudni kell, azokat az ételeket lehet megtanulni belőle, amelyeket az átlag francia háziasszony főz: tarte tatin, pot au feu, cassoulet---. A többi francia szakácskönyvem viszont tele van ínyencségekkel, Alain Ducasse-tól vagy Pierre Hermétől inkább ötleteket lehet ellesni, mintsem kivitelezni kissé bonyolult receptjeiket.

Jöjjön akkor az 5 kedvenc:

1. Jamie Oliver: Jamie vacsorái

Sok jó receptet köszönhetek ennek a könyvnek, a spenótos-ricottás cannelloni-tól kezdve a csicseriborsó salátáig. Szeretem J.O. könyveit, az összes Magyarországon megjelent "műve" megvan, ezenkívül a videó-it is szívesen nézem. Nem volt még olyan receptje, amelyikben csalódtam volna.

2. Yan-Kit: Klasszikus kínai szakácskönyv

Ez a legjobb kínai szakácskönyv, amivel valaha találkoztam. A kifinomult kínai konyha kedvelőinek ajánlom, egészen más lesz ebből főzve az édes-savanyú sertés vagy az erős-savanyú leves, mint amit a kínai büfékben ehetünk. A szerző egy honkongi származású hölgy, aki kínai szakácsművészetet oktat, de ezt a könyvet lelkes amatőröknek szánta. Lépésről lépésre leírja, mit, hogyan kell csinálni -minden receptet képpel illusztrál. Általában az authentikus receptet közli, de javaslatot tesz az egyszerűbb elkészítési módra is.

3. Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyv

Több könyvem is megvan a "nélkülözhetetlen" sorozatból, de ezt szeretem legjobban. Mindig vonzott az ázsiai szakácsművészet, Brüsszelben pedig rengeteg jó thai, vietnami vagy éppen nepáli étterem van. Ha elmegyünk vacsorázni, mindig megjegyzem a recept nevé, aztán itthon felütöm ezt a könyvet- és általában meg is találom benne a receptet. Így találtam rá többek között a pho-ra is.


4. Gordon Ramsay: Vasárnapi ebéd

Ezzel a könyvvel még csak most ismerkedem, de a GoodFood-ból megismert receptjeit már régóta főzöm és már első (jó, ötödszöri...) olvasásra látom, hogy ez a könyv is a sokat forgatottak között lesz. Most éppen a csokoládés-gesztenyés tortával kacérkodom, van még úgyis egy gesztenyepürém otthonról.... (itt is lehet kapni, de egészen más az állaga és sokkal édesebb)

5. Cochon and fils

Ez a kedvenc francia nyelvű szakácskönyvem. Disznó illetve malachúsból készült recepteket tartalmaz, 2006-ban Franciaországban az év szakácskönyvének választották. Különösen szeretem a bevezető fényképeit, amelyeket a falusi böllérekről készített a szerző. Már ebből is lehet látni, hogy a továbbiakban mire számíthatunk: rusztikus, ám de rafinált "disznóságokra".

Karácsony Brüsszelben

"Rómában élj úgy, mint a rómaiak, ha másutt élsz, élj úgy, ahogy ott élnek. (Ambrosius)"

Brüsszelben töltjük a Karácsonyt immár harmadik éve. Más a Szenteste itt, mint otthon, hiszen az ajándékok egy részét már Mikuláskor megkapták a gyerekek, a karácsonyfa is régen áll. Ma este nyitva vannak az éttermek és vidáman, társaságban ünneplik az emberek Jézus születése napját. Az itteni hagyományok szerint foie gras-t azaz liba-vagy kacsamájpástétomot esznek hagyma vagy chiconlekvárral, esetleg portói zselével. A libamáj származási helyét általában nem tüntetik fel, de az itt eladott libamáj 42%-a Magyarországról és Bulgáriából érkezik, még akkor is, ha a szokásos "dél-nyugat francia" eredet kerül feltüntetésre. Sokan vásárolnak osztrigát vagy homárt (utóbbi többsége Indiából (sic!) vagy Kanadából érkezik. Desszertként legkedveltebb a bûche de Noël, azaz a karácsonyi fatörzs, amely sokféle ízesítéssel kapható.

Mi egyaránt követjük a magyar és a belga hagyományokat, de erről majd az ünnepek után részletesen.

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!

Mézeskalács

Otthon nem sütöttünk mézeskalácsot. Nekem a mézeskalács a falusi búcsúban kapható piros, tükrös szívet és a huszárt jelentette meg a gyüdi olvasót, amely piros és sárga gyöngyökből állt. Miután természetesen el is fogyasztottuk, néhány óra múlva csalhatatlanul látszott bizonyos jelekből, hogy volt ott ételfesték bőven....
Amikor évek múltán először díszítettem saját karácsonyfát, elhatároztam, hogy gyönyörű természetes fánk lesz, fadíszekkel, mézeskaláccsal. Aztán megszülettek a gyerekek, és rájöttem, sokkal jobban tetszik nekik a csillogó-villogó fa, a kedvenc díszekkel: állatokkal, angyalkákkal. Évről évre bővül a gyűjtemény, a St. Job téri karácsonyi vásárrról sosem térünk haza üres kézzel.

A mézeskalács viszont elmaradhatatlan szereplője lett a karácsonyfának. Csak.... Nem találtam igazán jó receptet. Mariann barátnőm mondta egyik nap: ad egy utolsó esélyt a mézeskalácsnak... Tőlem több, mint 10 éve kapja meg azt az utolsó esélyt. Hogy ne szétfolyt fejű óriásmacik, pufi nyulak vagy letört lábú kutyák szülessenek már megint...Tavaly a húgom megajándékozott 100 süteményformával- műanyagból készültek és a boszorkányon át a dinoszaurusz csordán keresztül (igen, Tyrannosaurus és a Bronthosaurus is!) a teljes közlekedési eszközparkig van benne minden.

Kicsit bizarr a karácsonyfán a lakóautó meg a helikopter, de a kisfiam nagyon örül nekik. Már ha éppen felismerhetőre sültek.

Idén Milner Angéla mézeskalácsát próbáltam ki. A recept jó, de a szódabikarbóna mennyiségét drasztikusan lecsökkentettem 2 teáskanálra, illetve egy csomag mézeskalácsfűszerkeveréket és reszelt narancshéjat használtam az ízesítéshez. Tökéletes lett az eredmény! Bár a díszítés még hátra van....

Liszt

Jön haza a fiam az iskolából. Hófehér. A haja, a ruhája, a táskája. "Megszórtak liszttel, mert nem tudtam fizetni" közli nevetve. Lelki szemeim előtt egy hatalmas melákokból álló brigád jelent meg, akik könyörtelenül terrorizálják a kisebbeket. De liszttel??

Aztán persze kiderült, hogy egy hagyományról van szó. A végzősök az iskola előtt várják a kisebbeket, akiknek pénzügyi hozzájárulást kell nyújtaniuk a nagyok későbbi tanulmányaihoz. 10-20 eurocentről van szó, nem a teljes zsebpénz elkobzásáról. Az én fiam azonban az utolsó centig elköltötte a vagyonát, így nem tudott adakozni. A büntetés: liszt. Mindenhová, ahol érik. Ha valakinek van ötlete, hogy hogyan lehet tökéletesen kiszedni a lisztet egy fekete hátizsákból, kérem segítsen..... A víz a csiriz miatt sajnos, kiesik....