Translate

2011. december 23., péntek

Ólomüveg sütemény - ha kevés a karácsonyfadísz



Kevés a dísz. Kevés a szaloncukor. A mézeskalács is. ( Persze, mert nagy a fa....) Kéne ólomüveg süteményt sütni....

De nem fogok. Mikulás előtt kipróbáltam, az eredmény nagyon szép lett, de az odavezető út felért a Mont Blanc megmászásával (Himalája-effektus). Másrészt hála Edinának és Lacinak rengeteg szaloncukrunk van.....

Több helyen is olvastam erről a süteményről, amit inkább nevezzünk emberi fogyasztásra is alkalmas dísznek. Egy blogban savanyúcukor helyett gumicukrot emlegettek, a biztonság kedvéért beszereztem mindkettőt. Kemény cukorkából nem volt nagy választék: kólás, ibolyás vagy nagyon savanyú sokszínű. (utóbbit vettem a szín miatt). A gumicukornál a gumimaciknak szavaztam bizalmat,mert azt egyébként is szeretik a gyerekek.

Ami még nagyon fontos: olyan szaggatókra lesz szükségünk, amelyekből kicsi és nagy formánk is van. Én idén a német Aldiban tettem szert egy ilyen készletre.

A tésztánál Kiskukta receptjét használtam, de harmadnyi mennyiséggel dolgoztam, ebből is elég sok lett.

A savanyúcukrokat még reggel megtörte mozsárban a lányom, de miután egyéb dolgom is akadt, 3 órát állt a kis tálakban a cukorpor. Természetesen sziklává keményedett,mert anyuka, aki egyébként kémia szakos, nem vette számításba, hogy a cukor higroszkópos, vagyis köti a vizet nagyon... Nekiestünk újra, nekem meg új mozsarat kellett vennem.

A tésztával nem volt gond, kiszaggattuk, cukorpor a közepébe-aztán be a sütőbe.

Kevés a cukorpor. Megolvadt szépen, de nem tölti ki a likat. Nem baj, tettünk még bele. Sült tovább. Tészta nyers, a cukor viszont karamellizálódott. Barna mind.

A következő adagnál korrigáltunk. Előbb bement a tészta 5 percre, utána bőven cukorpor. Gyönyörű. Lásd a képet.

Vérszemet kaptunk. Gumimacik jöttek. Zöld, fekete, piros, narancs. Nem fértek be a lyukakba, úgyhogy fej és végtag amputáció következett. Undorítóan olvadt a sütőben, ráadásul beitta a tészta is. Különösen a fekete rút. A tepsiből lehetetlen kiemelni, hozzáragad a zsírpapírhoz is. Reménytelen.

A szépeket még egy kis cukormázzal is feldíszítettem, aztán mehettek az iskolai karácsonyfára. Néhány mohó családtag azért megdézsmálta, de csodák csodája másnap nem hiányzott belőle több. Az íze ugyanis fertelmes.

Hozzávalók:

750 gramm liszt
250 gramm porcukor
200 gramm méz
150 gramm vaj
3 tojás
1 teáskanál szódabikarbóna
1 kávéskanál őrölt gyömbér
1 kávéskanál szegfűszeg
1 kávéskanál fahéj
töltetlen keménycukorka

A vajat és a mézet felolvasztjuk gőz felett. Levesszük a tűzről, hozzáadjuk a tojásokat és a szódabikarbónát. Utána a többi hozzávalót is belekeverjük. Egy órát pihentetjük folpackba csomagolva (nem kell hűtőbe tenni).

Közben mozsárban megtörjük a kemény cukorkákat.

180 fokra bemelegítjük a sütőt. Lisztezett deszkán 2-3mm vastagra nyújtjuk a tésztát, kiszaggatjuk. A tetejébe szúrunk egy kicsi lyukat, így könnyebb lesz felfűzni. 5 percre sütőbe tesszük, azután a közepébe öntjük a cukorport. Addig sütjük, amíg a cukorpor megolvad, de még nem karamellizálódik.


2011. december 2., péntek

Advent 3. Diós-marcipános friandise ribizlilekvárral


Mindjárt itt van advent második vasárnapja. Mondanom sem kell, hogy a Doboz megint üres.... Úgyhogy ma újabb receptek kerülnek kipróbálásra: indul a mogyorós-karamellás gúla és narancsos csillag hadművelet. Ha sikerül, akkor holnap felteszem a képeket és a recepteket és vasárnapig elkészülhetnek. Addig is egy újabb kedvcsináló recept abból a bizonyos német adventi süteményes könyvből.

Marcipános, diós friandise, szerintem nagyon szép neve van.Keresgéltem a net-en, hogy van-e magyar megfelelője a friandise-nek, de azt hiszem, ez egyszerűen a francia aprósütemények gyűjtőneve. Lehetnek sósak is, de döntően édesek. Az a lényeg, hogy kézzel lehessen enni..

A tésztát a késes robotgépemben készítettem el, utána nagyon keveset kellett kézzel gyúrni, ami nagyon fontos az omlós tésztáknál. Sajnos,a díszítéshez nem maradt dióm, pedig úgy lenne igazán szép. Az otthonról hozott készletem nagyon megcsappant, itt pedig tényleg aranyárban mérik.

Hozzávalók (50 darabhoz)

200 gramm hideg vaj
400 gramm liszt
150 gramm porcukor
1 nagy csipet só
1 tojás
200 gramm dióbél
100 gramm marcipánmassza
100 gramm ribizlilekvár
100 gramm keserűcsokoládé

1 darab 123 kcal/517 kjoule

A a kis darabokra vágott vajból, a lisztből, tojásból, a porcukorból és a sóból gyors mozdulatokkal (minél kevésbé olvadjon meg a vaj) sima tésztát készítünk. Folpackba csomagolva 1 órát pihentetjük a hűtőben. Közben félreteszünk 50 szem dióbelet a díszítéshez, a maradékot pedig durvára vágjuk. A vágott diót összekeverjük a ribizlilekvárral és a marcipánmasszával.

1 óra leteltével 200 fokra melegítjük be a sütőt (légkeveréses 180 fok). 50 kis golyót formálunk a tésztából. Kilapítjuk őket és mindegyik közepére teszünk egy kicsit az elkészített masszából. Beburkoljuk a tölteléket, golyókat formázunk és mindegyik golyóra teszünk egy szem diót.

Zsírpapírral bélelt vagy alaposan kizsírozott tepsibe tesszük a golyókat és 20 percig sütjük.

Amikor kihűltek, a keserű csokoládét vízfürdő felett felolvasztjuk, a folyékony, nem túl meleg csokoládét egy kis zacskóba tesszük (pl. fagyasztó zacskó vagy uzsonnás zacskó), amelynek a végén pici lyukat vágtunk. Ennek segítségével berácsozzuk a sütemények tetejét. Fémdobozban sokáig eláll(na).

2011. november 23., szerda

Advent 2. Konyakos aszalt szilvás, diós cookie


Nálunk az aszalt szilva 1 napig tart. Gyakran veszek,mindig sütés-főzés céljából, aztán mire odáig jutok-üres zacskó benne néhány mag. Mert aki utoljára evett belőle, még a magot is lusta volt kidobni.
Legutóbb szerencsével jártam, pont maradt annyi, ami fél adag süteményhez kellett. Mert ugye ezek csak próbák, hogy megtudjuk,melyik a legfinomabb. De valami gond lehet a rendszerrel, mert a Kicsi ma felháborodva kiabált,hogy üres a Doboz. A Doboz, ami az ő szemében az utóbbi napokban bőségszaruvá nőtte ki magát. Úgyhogy ma este folyt. köv. Új receptekkel. De a következő recept még a múlt heti termésből való. Kedvcsinálónak vagy kedvetlenítőnek megadom, hány kalóriát (bocsánat, kjoule-t) kell ledolgoznunk, ha megkóstoljuk.

Hozzávalók (40 darabhoz)

250 gramm kimagozott aszalt szilva
20 ml konyak
50 gramm puha vaj vagy margarin
75 gramm kristálycukor
1 tasak vaníliáscukor
1 kiskanál sütőpor
2 tojás
125 gramm liszt
1 kiskanál őrölt fahéj
egy csipet só
100 gramm tisztított, durvára vágott dió
porcukor a díszítéshez

1 darab: 67 kcal/281 kJ


Az aszalt szilvát apróra vágjuk és beáztatjuk a konyakba. Egy éjszakát állni hagyjuk.

Másnap a sütőt bemelegítjük 180 fokra (légkeveréses sütőnél 160 fok). A vajat habosra keverjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd a sütőporral, a fahéjjal és a csipetnyi sóval elkevert lisztet. Végül a dió és az aszalt szilva következik.

Zsírpapírral kibélelünk két tepsit és két kiskanál segítségével diónyi gombócokat készítünk. (Nedves kézzel kicsit "szétlapogathatjuk" őket) 15 percig sütjük.
Még melegen szórjuk meg porcukorral.

2011. november 22., kedd

Advent 1. Csokoládés-lime-os kókuszcsók



Ha advent, akkor sütemény. Aprósütemény. Szeretem a non plus ultrát, a nálunk csak "krancedlinek" nevezett koszorúcskát, ami nem más, mint a klasszikus, ribizlilekvárral töltött linzerkarika vagy a mézeskalácsot. A legjobb adventi süteményeket viszont Aachenben ettem: marcipános kiflit, dominosteinét, elisenlebkuchent. Persze,előjött a szokott problémám: mint mindent,ami ízlett,ezt is azonnal reprodukálni akartam otthon. Tavaly karácsony előtt szert tettem egy aprósüteményes német szakácskönyvre francia fordításban (Délicieux petits biscuits), úgyhogy gyorsan neki is láttam a sütésnek. Elővigyázatosságból elrejtettem az elkészült "próbadarabokat" két fémdobozba-olyan sikeresen, hogy húsvétkor kerültek elő.... Nagyon finomak voltak, tehát nyugodtan neki lehet állni már most is-semmi bajuk nem lesz. Legfeljebb elfogynak...

Ezen héten három új receptet próbáltam ki és szavazásra bocsátottam a kérdést: melyik legyen karácsonykor? A három gyerek három különböző süteményre szavazott, úgyhogy mindegyik.....
A három jelölt: konyakos-aszaltszilvás-diós korong, lime-os-csokoládés kókuszcsók és diós-marcipános friandise. Nekem is a kókuszcsók ízlett legjobban, úgyhogy elsőként következzen ez a recept. L-es nagyságú tojással dolgoztam, úgyhogy kisebb tojásoknál inkább 5 fehérjével számoljunk. Az eredeti recept a lime helyett csipetnyi fahéjjal ízesít, de szerintem így sokkal finomabb,nem túl édes.

Hozzávalók ( 60 db-hoz)

4 tojásfehérje
200g porcukor
1 zacskó vaníliáscukor
1 csipet só
1 lime reszelt héja és leve
250g kókuszreszelék
100 gramm keserűcsokoládé

1 darab: 49 kcal/205 kJ

A sütőt bemelegítjük 140 fokra (légkeverésest 120 fokra). A tojásfehérjéket gyenge habbá verjük egy csipet sóval, majd fokozatosan, kicsi adagokban hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a porcukrot, a lime kifacsart levét és lereszelt héját. Végül, amikor már kemény a hab, óvatosan belekeverjük a kókuszreszeléket. Sütőpapírral kibélelünk két tepsit és két kiskanál segítségével apró gömböket formálunk. (sütés közben megnőnek!) 30 percig szárítjuk őket. Rácson hagyjuk kihűlni.

A csokoládét darabokra törjük és egy fémtálban,vízfürdő felett felolvasztjuk. Megmártjuk benne a habcsókokat. Rácsra vagy zsírpapírra helyezzük és megvárjuk,amíg megszilárdul a csokoládé. Fémdobozban sokáig eláll (na).

2011. szeptember 3., szombat

In memoriam Szürke- Szomorú gasztrotúra a Móriczon


A Zöld 11 éve került hozzám. 10 éve volt már jogosítványom, de autóm soha, a Zöld volt az első. Hónapokig remegő lábbal és csuromvizes háttal szálltam ki belőle, de aztán valahogy összenőttünk. Nagy bajunk (lekopogom) sosem történt, kizárólag kukákat és konténereket ütöttem el vele. A Zöldnek nincs szervokormánya, klímája, légzsákot sem szereltek bele. Fapados, mégis a világ legjobb autója, mert az enyém.

Amikor kiderült, hogy Brüsszelbe költözünk, megszületett a döntés: családi autóra lesz szükségünk. A Zöld pedig itthon marad, mert nem 1400 km-es távolságokra méretezték és ötünknek meg a csomagoknak nem elég benne a hely. Az elmúlt évek nagy részét a Zöld így a garázsban töltötte, de igen jó szolgálatot tett, amikor repülővel jöttünk haza.

Az első Szürke francia volt és meghazudtolva az ilyen nemzetiségű autókkal szembeni fenntartásokat 100000km-ig nagyot nem hibázott. Igaz, 3 hónaposan már egy brutális támadással kellett szembenéznie: egy őrzött mélygarázsban, 10 másik honfitársával együtt kitépték a kormányát. Valakinek komoly ellenérzése lehetett a francia gyártmányú kocsikkal szemben, a kiérkező rendőrök magyarázatát, miszerint a "lengyelek voltak" a lengyel-magyar barátság nevében határozottan visszautasítom. Az egy hónapi javítást követően az elektronikája kicsit szeszélyesnek mutatkozott, időnként önálló életre keltek a tükrei, de aztán ezen is úrrá lett valahogy a márkaszervíz. Két évig gond nélkül gurult, majd egy jobbkézszabályt figyelmen kívül hagyó albán Fiat beszakította az ajtaját. Különösebben nem villanyozott fel bennünket, hogy a sofőr hibátlanul felsorolta az Aranycsapat névsorát....
Aztán még sokat mentünk együtt. Emlékezetes kirándulást tettünk többek között a Mont Ventoux-ra, a kerékpárosok Mekkájába. Igaz, síri csendben, mert az út felénél kiírta, hogy egy csepp benzinünk sincs. Kút meg nincs a hegyen sehol. Felértünk valahogy, aztán csak gurultunk, gurultunk....




Aztán túllépve a 100000km-et jött a fékcsere, a kuplungcsere és a szomorú döntés: cserélni kell. Annyira megszerettük a Szürkét, hogy az új is ugyanilyen típusú lett, újabb modell, de szürke. Így lett Szürkéből a Régi, és helyette jött az Új. Az Új Szürke. Régit pedig le kellett adni és a hírek szerint némi javítás után Egyiptomban rója az utakat. Megsirattuk és először haragudtunk az Újra. Aztán megszoktuk, megszerettük és hamarosan lekopott róla az Új név. Szürke lett ő is.
Júliusban még hazavitt bennünket Budapestre 2 hónapra való óriási mennyiségű cuccunkkal együtt, furikázott még pár 100 km-et Magyarországon.



Aztán múlt csütörtökön reggel, a visszaindulásunk előtt egy nappal hiába kerestük Szürkét a házunk előtt, ahová előző este leparkoltuk. Hűlt helye volt. A rendőrök később néhány darabját megtalálták egy távoli kukánál. Szeretném azt hinni, hogyha már nem is velünk, de valahol vidáman gurul a Szürke. De sajnos, valószínűbb, hogy órákon belül darabokra szedték, amit még most is nehezen tudok elhinni.

Nagy nehezen tértünk magunkhoz. Meleg volt este, aludni egyébként sem tudtunk volna, így elsétáltunk a Móricz Zsigmond körtér felé. Nagy bánatomban a Bartók Béla úti Dr. Gelatoban megettem 2 gombóc fagyit: bazsalikomos zöldcitromot és ribizlit, érdemes megkóstolni. A férjem pedig megivott két nagyfröccsöt a Húspatikában. A minőség és az ár nem volt arányban, ettől eltekintve érdemes ellátogatni ide. Kisebb sokként ért, amikor a könyvesbolt előtt, ahol a gyerekek kötelező olvasmányait akartam megvenni, két hatalmas kitömött mangalica állt. Aztán megvilágosodtam, hogy itt már mangalicakolbász van Az aranyvirágcserép helyett. Ha már így esett, be is mentem persze és rengeteg érdekes dolgot: gombát, mézet, hentesárut láttam. A legjobban a töpörtyűs csokoládé izgatta a fantáziámat,de annyira borzasztónak találtam a kombináció puszta lehetőségét, hogy nem vettem meg. Így hazaballagtunk üres kézzel, ahol ismét szembesültünk a Szürke hiányával.

Biztosításunk van, csak a visszautazást nem fedezte. Sokféle ötlet felmerült: repülő, kölcsönautó. De aztán kiderült, hogy mindegyiknek van valami hátulütője. Rájöttem, hogy megoldás ott áll a szemünk előtt: a Zöld. Igaz, hogy a nagyobbik fiam és a lányom egy másik autóval jött haza. Igaz, hogy kivételesen megálltunk útközben a barátainknál Nürnberg mellett egy éjszakára. Az is igaz, hogy emelkedőn csak 80-al tudtunk menni. De a kis Suzuki hazahozott bennünket. Mit mondana erre a Kövér Ellenőr a Thomas, a gőzmozdony-ból? "Nagyon hasznos kisautó voltál"......

2011. augusztus 10., szerda

Mese ráncos McQueenről meg a Himalájáról



Múlt héten egy esős napon moziba mentünk. A Verdák 2. az első rész óriási sikere után jó választásnak tűnt, bár jobb lett volna,ha elolvasom előtte a kritikákat. Velem együtt sok kisgyerekes szülő esett a fenti hibába, tömve volt a mozi a legkülönfélébb korú gyerekekkel. A büfénél senki sem úszta a kukorica és az üdítővásárlást, ugyanis erre az alkalomra külön műanyag verdás szívószálakat gyártottak. Egészségtudatos anyukák a kóla és fanta helyett vizet tetettek bele,ami igen jó döntésnek bizonyult. A gyerekek ugyanis rögtön leszerelték a kisautókat , amitől a pohár tartalma a ruhájukra,szerencsésebb esetben a földre borult. A nyakig ragadós gyerekek ezután áttértek a kukoricára, amit nem túl előrelátóan zacskóba töltöttek: szerencsésebbeknek az előadás alatt is maradt belőle.
Ezután következett a film. A bevezető ToyStory-s kisfilmen még nagyokat nevettek a kicsik,de a Verdákat először tanácstalan csönd,majd folyamatos suttogás követte. Magyaráztunk. A fosszilis energiánál aztán feladtam. Hallhatóan a többiek is. Az ifjak énekelgettek,járkáltak, sűrűn elhangzott a "pisilni kell". A szülők próbálták menteni a menthetőt, elvégre nem kétfilléres mulatságról volt szó. Az én kisfiam egyszerűen elaludt, úgyhogy a férjemmel nyugodtan végig tudtuk nézni a filmet. 10 év alatti gyerekeknek nem ajánlanám, csak ha James Bond filmeken nőttek fel,környezettudatosan, beutazva a félvilágot...
És hogy kerül mindez egy gasztroblogba? Hosszú ideje nézegettem Kiskukta tortáit és csak a kedvező alkalomra vártam. Olyan ez,mint a hegymászóknak a hegy. Miért másszák meg? Mert ott van. Nekem ez a fondantos torta volt a Himalája. Kapóra jött a kicsi születésnapja,úgyhogy belevágtunk. Az ünnepeltnek a Thomasos tortát ajánlgattam,de hajthatatlan volt: VillámMcQueen kell.
Megmutattam a férjemnek (továbbiakban Kórus),hogy mire készülök.

"Nem lenne jobb,ha vennénk egy tortát?"- kérdezte.
"Nem. Milyen anya az,aki nem maga süti a tortát a gyerekének. Majd meglátod,milyen szép lesz"-mondtam magabiztosan.

Péntek délután elmentünk a bevásárolni: zselatin, rengeteg porcukor,vaj, meg ami kell.Másfél órát hajkurásztuk a piros,zöld,sárga természetes ételfestéket,hogy egészséges tortát állítsunk elő (majd 1 kg cukor felhasználásával...)

Szombat délelőtt a lányom meggyúrta a fondantot, nagyon jó állagú lett. A színezésnél már látszott,hogy gondok lesznek. A McQueen piros helyett barbie-rózsaszín lett az anyag,kis jó indulattal eperszínű. A zöld és a sárga is furcsa árnyalatot öltött, úgy tűnt ,a "fagylaltszínű" ,nem igazán fiús színvilágot sikerült belőnünk. Irány a bolt:újabb adag festék, ezúttal mesterséges:kék, sárga,piros. Újabb próba: iszonyú adag piros festék bevitele
után kis adag " majdnem jó " piros gyurma. A kezünk tiszta festék,amerre néztünk, különböző színű fondant darabkák. Az ünnepelt pedig vidáman gyurmázott. Megmelegedett volna a tekintetem,ha nem egy délelőtt fáradságos munkáját gyúrta volna egy nagy barna gombóccá....

Újabb feladat: fekete gyurma a kerekekhez. Eszembe jutott egy régi szakácskönyvem,ahol egy cukrász leírta,hogy szénné égetett cukorral lehet feketére színezni. Valamit. Nem emlékszem,hogy mit,de úgy döntöttem,fondantot is.10 perc múlva hatalmas füst, egy szétégetett lábos után nem lesz fekete a kerék.

Kórus: " Nem lenne jobb,ha vennénk....."
"De hiszen készen van a fondant,a legnehezebb rész. Innen már gyors lesz."

A fondantnak állnia kell,rátérünk a piskótára. Az évek óta bevált vizes piskóta receptemet sütöm 2 adagban,hogy jó magas legyen.

Piskóta ( 26 cm-es formához)

Hozzávalók:

6 tojás
6 evőkanál víz (vagy 6 evőkanál narancslé)
32 dkg kristálycukor
24 dkg liszt
reszelt narancshéj
zsír a formakikenéséhez vagy zsírpapír

A tojások sárgáját és a vizet ( vagy narancslevet) fehéredésig keverjük a cukorral. Ezután belekeverjük a lisztet és a reszelt narancshéjat. A tojások fehérjét kemény habbá verjük. Óvatosan beleforgatjuk a habot a tésztába. Kizsírozott,lisztezett (a forma oldalára ne kerüljön liszt) tortaformában, először erős,majd 5 perc elteltével közepes lángon készre sütjük. A sütőt nem szabad közben kinyitni,mert összeesik a piskóta. A sütőben hagyjuk hűlni egy rövid ideig,egy fakanállal résnyire kitámasztjuk a sütő ajtaját.

A tészta jól sikerült,de kellett még egy fél adag. Aztán még egy fél, mert rájöttünk,hogy McQueent is meg kell formázni valamiből. Közben megkevertük a krémet (2 adagot, Kiskukta receptje) amibe beletettünk még 5 dkg gőzön felolvasztott étcsokoládét és reszeltünk bele narancshéjat. Margarin helyett vajjal készítettük.

Nagy nehézségek árán felvágtam a piskótát,megkentük a krémmel,így jó magas lett a tortánk. A maradék piskótát kis darabokra tépkedtük és olvasztott csoki-olvasztott vaj keverékével egy jól formázható masszát csináltunk. A kicsi kölcsönadott egy műanyag McQueent és a fiam ennek alapján csinált egy piskótaautót.Hiába mondtam neki,hogy várjunk ,a fondantnak még állnia kell, fűtötte a harci vágy. Lekente porcukorral kikevert vajjal az autót,majd nagy nehézségek árán beborította a piros fondanttal. Mindent aprólékosan megcsinált,szemet, szájat,tényleg teljesen "élethű" lett. Betettük a hűtőbe és nyugovóra tértünk.

Kórus: "Nem lenne jobb,.....?"
"Már majdnem teljesen készen vagyunk .( minden tekintetben,de ezt nem tettem hozzá..)"

Másnap kinyújtottuk a torta tetejére szánt sárga fondantot és nagyon gyorsan,szakadás nélkül be tudtuk volna vonni vele a tortát,ha... a torta nem kezdett volna szétcsúszni.. Szerencsére találtam 4 kicsi fanyársat,úgyhogy ezt is megoldottuk. Mindjárt készen is vagyunk, már csak McQueen hiányzik. Elő a hűtőből és... Földbegyökerezett a lábam. McQueen megöregedett. Annyira ráncos lett,hogy mindenhol kikandikált a piskóta. Hát ezért kell várni a fondanttal. Elkeseredett foltozásba kezdtünk, de mindhiába: igazi roncsverdát állítottunk elő. Újra már nemvolt idő,úgyhogy még egy kicsit szépítgettük a tortát, aztán feladtuk. Dobozba tettem és bevágtam a hűtőbe.

Kórus: "Nem lett volna jobb....."
De.

U.i. Másnap bevittük az óvodába,ahol persze ráncos McQueen nagy sikert aratott. Maradt belőle egy kicsi,úgyhogy végre azt is megtudtuk,milyen íze volt.

Kórus: "Ez tényleg nagyon jó".

Ez februárban történt. A képet elmentettem,de a poszthoz nem volt erőm. A Himalája megvolt.
Jó kaland,de ha nincs legalább két szabad napotok, "ne tegyétek ti leányok"...

2011. augusztus 8., hétfő

Gasztroképeslap Balatonszéplakról





Három asszony támasztja a biciklijét a széplaki strandon. Az időjárásról, a kihalt partról folyik diskurzus. Aztán az egyik csak úgy megszokásból felkiált: Csemege főtt kukoricát,kürtőskalácsot tessék! Majd fásultan hozzáteszi: Már el is felejtettem,hogy mondják németül....

Szomorú most a Balaton. A rossz idő miatt alig lézengenek páran,leginkább az évek óta itt nyaraló ismerős arcok és néhány csapatnyi német siheder. A zimmer frei helyett megjelenik az "egyéjszakás magyarokat is várunk" felirat.

A Strandbüfé azért üzemel, a melegebb napokon fogy a hekk, a sült kolbász és a palacsinta. És ők sütik az egyik legjobb lángost,amit életemben ettem. A lányok nagyon kedvesek, ugyan a pontos receptet nem árulják el,de megtudom,mi a titkos összetevő, amitől ropogós és utánozhatatlanul finom a lángosuk. Ha végre elkészül a konyhám, ez lesz az első recept,amit ki fogok próbálni.

Ha valaki friss gyümölcsöt szeretne vásárolni,akkor érdemes a Sió hűtőházát felkeresni.A Balatonszéplak-felső-i vasútállomással szemben kell felkanyarodni a telephely felé (táblák jelzik az utat) és jutányos áron juthatunk most éppen őszibarackhoz, körtéhez, de vettem már itt sárgabarackot és meggyet is.

A kedvenc helyünk a Calypso. Ez egy családias étterem a vitorláskikötőnél,ahol ismerősként üdvözlik egymást a pincérek és betérő hajósok. Van mellette egy kis játszótér és még arra is gondoltak,hogy lábbal hajtható autókat tegyenek ki a gyerekek számára.
Igazi gyerekbarát hely,az étlapon is külön fejezetet szentelnek a gyerekeknek (külön elismerés a méhecske alakban tálalt fagylaltért).
Idén szakácsot cseréltek, ez az étlapon és az ételek színvonalán is nyomott hagyott. A férjem évről-évre harcsapaprikást eszik túróscsuszával,most is ennél maradt és állítólag ez volt az eddigi legjobb próbálkozása. Én mindig a kakasherepörköltet választottam,de az sajnos,nem szerepel az étlapon. így most sokmagvas bundájú, camemberttel, aszaltszilvával töltött csirkemellet rendeltem eper-szeder szósszal.




Jók az ételek,bőségesek az adagok.A pincérek kedvesek,a kiszolgálás gyors. Már csak a Nap hiányzik...

2011. július 25., hétfő

Császármorzsakedvelőknek-Darás rétes Vas megyéből



A nagymamám még természetesen maga nyújtotta a rétest, néha anyukám is megcsinálja, én már leginkább réteslapból dolgozom. Sütünk túróst- kizárólag sósan, sok tojással, hogy könnyű legyen, meggyes-mákost, sima meggyest, almást, néha káposztást. Az én kedvencem a darás. Sehol másutt nem találkoztam ezzel, csak Körmenden a nagymamámnál, bár a sógorom úgy emlékszik, hogy a Baranya megyei nagymama is sütött ilyet. Aki szereti a császármorzsát ( nem az igazi Ferenc József-félét, hanem a darából készültet), nem fog csalódni benne, érdemes kipróbálni. A lekvárnak darabosnak lennie, a legjobb a dzsem. Az enyémben most meggylekvár volt, lecsepegtetett meggybefőttel is meg lehet csinálni. Pontos cukormennyiséget nem tudok írni, ízléstől és a lekvár édességétől is függ. Utólag porcukorral lehet korrigálni.

Hozzávalók ( 2 rúd réteshez)

1 csomag 6 leveles réteslap
0,5 l búzadara
2 db tojás
6 evőkanál olaj
4 dl tejföl
csipetnyi só
ízlés szerint cukor ( 3 púpozott evőkanál)
fél üvegdarabos meggy, málna vagy ribizlilekvár
reszelt citromhéj
1 zacskó vaníliáscukor (ez nem kötelező)
olaj vagy olvasztott zsír a réteslapok megkenéséhez

Először a tölteléket készítjük el. A tojást habosra keverjük a cukorral (vaníliáscukorral) és a csipetnyi sóval. Hozzáadjuk a darát, a 6 evőkanál olajat, majd a tejföllel simára keverjük. Belereszeljük a citromhéjat. Ezután legalább egy órát állni hagyjuk.

Nedves konyharuhán kiteregetjük az első réteslapot, megkenjük olajjal, ráhelyezzük a másodikat, ezt is megkenjük olajjal, majd következik a harmadik. Ezen elosztjuk a darás töltelék felét, és majd darán szétosztunk néhány kanál meggylekvárt. A konyharuha segítségével feltekerjük és zsiradékkal kikent tepsibe fektetjük. Hasonlóan járunk el a második adag réteslappal is.

A sütőt 210 fokra melegítjük (légkeveréses sütő), 7 percig ezen a hőmérsékleten sütjük a rétest, majd 130 fokra csökkentjük és további 15-20 percig hagyjuk a sütőben. A rétesek tetejét megkenjük zsiradékkal és aranysárgára sütjük. Még melegen megszórjuk porcukorral.

2011. július 21., csütörtök

Spenót, tükörtojás, sültkrumpli



Életemben kétszer kerültem közelebbi kapcsolatba a közétkeztetéssel. Alsós koromban, amikor két évig napközis voltam, és az egyetemen az ún. á la carte jegyek kapcsán. Míg az utóbbira kifejezetten szívesen emlékszem-olyan helyeken ettünk, mint a Kárpátia, a Bölcs Bagoly vagy a Közgáz menzája, az előbbi kifejezetten rossz emlékeket ébreszt bennem. Persze a legendás csokoládémártásos piskótát én is nagyon szerettem, de a csütörtök reggeli meleg tej, föllel a tetején-mosogatóvíz szagú műanyagbögrében tálalva, az uzsonnára kapott savanyú túrós kenyér rettenetesek voltak. Akkoriban az étel elosztása az asztaloknál történt-legkisebbként (nem értem el a 20 kg-ot és a 110 cm-et is alulról közelítettem) mindig én kaptam utoljára. Amit szerettek a többiek, abból kevés jutott-amit nem, abból az összes maradékot a tányéromba merték. Az ebédek közül a legnagyobb csalódást a főzelékek okozták, mert még véletlenül sem emlékeztettek az otthon megszokottra. A spenót híg volt és keserű és csak egy keménytojás árválkodott rajta. Ebből aztán kaptam bőven...

Ennek ellenére ma is ez az egyik kedvencem és a gyerekeim is nagyon szeretik.
Persze úgy, ahogy otthon készült: krémes, enyhén fokhagymás, tükörtojást és sült hasábburgonyát ettünk hozzá.

Hozzávalók:

30 dkg friss spenót
1 liter tej ( vagy 8 dl tej és 2dl tejszín)
1 zsemle (nem baj, ha száraz)
2 diónyi vaj
3 csapott evőkanál liszt
2 gerezd fokhagyma

A zsemlét beáztatjuk annyi tejbe, amennyi ellepi. Egy lábosban felolvasztunk egy diónyi vajat és rádobunk egy marék spenótot. Kicsit megpároljuk, majd adagonként hozzáadjuk a többi spenótot. Kihűtjük és kinyomkodjuk a levét. A spenótot és a tejbe áztatott zsemlét összeturmixoljuk (ha kell, adunk még hozzá tejet).

Egy diónyi vajat felolvasztunk és 3 evőkanál liszttel híg, világos rántást készítünk. Felöntjük a spenótos turmixszal. Folyamatos keverés mellett felforraljuk-tejjel a megfelelő sűrűségűre hígítjuk. A fokhagymát apróra vágjuk, sóval eldörzsöljük-ezzel ízesitjük a spenótot.

2011. július 20., szerda

Barackos gombóc a retró jegyében



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer régen, nagyon régen egy építőtábor Martonvásáron.Kukoricacímerezés céljából szállítottak bennünket oda több budapesti gimnáziumból két hétre, olcsó és lelkes munkaerőként. Hajnali 6-kor keltünk a Jó reggelt, itt a tej című dalra, majd némi reggeli után kiszállítottak a kukorica földre. A helyszínen aztán kiderült, hogy a kukorica még nem hányta ki a címerét, úgyhogy a két hét alatt talán háromszor került sor erre az akcióra, akkor is csak fattyazás céljából. Röpke másfél óra alatt kész is voltunk a művelettel, utána az árnyékban üldögéltünk vagy az M7-es forgalmát tanulmányoztuk.
Délben már be is hoztak bennünket a táborba és nagyjából azt csináltunk, amit akartunk. El lehetett menni a Velencei-tóra fürdeni, emellett esténként olyan zenekarok adtak koncertet, mint az akkor épp csúcsra törő Első emelet. Elsőként hallhattunk egy pár részletet a HBB legendás Vadászat című albumáról, művészfilmeket vetítettek-olyan volt, mint egy gondtalan nyaralás. Aztán a második héten beütött a krach szalmonella formájában. Szabályos karantént hirdettek meg,-lélek a táborból se be, se ki. A "vérpettyes tányérokra" konzervek kerültek és a koszt minősége számottevően romlott. Mondhatnám, alig kaptunk élelmet. Bátor apám időnként áttörte a barikádot -miután ő is hasonló területen dolgozott, beengedték- és hozott egy kis párizsit meg gyümölcsöt. De a második hét végére kiéheztünk rendesen.

Úgyhogy otthon együltő helyemben megettem 20 barackos gombócot, azóta is ez a rekordom.
Ma is ez volt ebédre és a retro hangulat jegyében "vérpettyes" tányéron tálaltuk, amit nagyon régen egy felszámolt építőtábor hagyatékából vettünk..


Hozzávalók (78 gombóchoz):

1kg lisztes burgonya
65 dkg liszt (ez a burgonya minőségétől függően több vagy kevesebb is lehet)
1 tojás
1 diónyi zsír vagy vaj (ez nem kötelező)
39 db apró sárgabarack (ez 75 dkg volt) elfelezve
39 db kockacukor ( nekünk nagy méretű volt feleztük, de kicsiből 78 db kell)
5 evőkanál olaj
25 deka zsemlemorzsa

A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk és krumplinyomón áttörjük (vagy a reszelő kislyukú részén lereszeljük). Összegyúrjuk 50 deka liszttel, 1 tojással,a diónyi zsiradékkal, és egy teáskanál sóval. A krumpli minőségétől függően megy bele a többi liszt, az a lényeg, hogy ne ragadjon a tészta, de viszonylag puha legyen. Kb. 2 cm vastagra kinyújtjuk a tésztát, 2 cm széles rudakat vágunk belőle. Majd a rudakból akkora darab tésztákat vágunk, amibe kilapítva bele tudunk csomagolni egy fél sárgabarackot és egy fél kockacukrot. (a cukor a mag helyére kerül...) Becsomagolás után gombócot gömbölyítünk belőle.

Egy nagy fazékban sós vizet forralunk és adagonként kifőzzük a gombócokat. Akkor jó, amikor feljön a víz színére.

Közben egy lábosban az olajon aranysárgára pirítjuk a zsemlemorzsát. Elosztjuk arányosan a kifőzött gombócok mennyiségének megfelelően. Az egy adag gombócra való morzsa mennyiséget kettéosztjuk, egyik fele a lábosba kerül, erre a kifőtt gombóc, majd a morzsa másik fele. Ezután óvatosan, fedő alatt összerázzuk a gombócokat és a morzsát.

2011. július 19., kedd

Sóskamártás - kincs, ami nincs....



Brüsszelben nincs sóska. Helyesebben kétszer találtam: egyszer a cserepes fűszernövények között a szupermarketben, másodszor meg vagy három maréknyi halvány levelet a piacon. ízesítőnek szánták őket, az általam ismert sóskás receptekhez kevés lett volna bármelyik.

Gyerekkoromban rengeteg sóskamártást ettem, gyors ebéd volt krumplival és reszelt kemény tojással. Rendszerint azokon a napokon került asztalra, amikor a mamám mosott és a keverőtárcsás mosógépes-centrifugás művelet az egész délelőttjét igénybe vette. Télen is gyakran ettük, tett el sóskát, felerészt kerti sóskát használt meg szedtünk hozzá vadsóskát a réten. Különösebben nem szerettem, mert elég hamar éhes lettem utána-úgyhogy zöldség ide vagy oda, fogyókúrás ételnek sem felelt meg. Most, hogy az "elérhetetlen" ételek közé került a tökfőzelékkel együtt, nagyon hiányzott.

Még itthon többször megpróbáltam főzni a gyerekeimnek, de valamiért mindig fertelmesre sikeredett. Hol túl savanyú volt, hol egyáltalán nem lett az. Hol olyan sűrű lett, hogy megállt benne a kanál, hol meg olyan híg, mint a leves. Főzőpályafutásom mumusai a főzelékek és a mártások lettek, ma is ezektől félek legjobban. Ha valahol, itt számít, hogy mit szokott meg az ember gyerekkorában, mert ugyanazt az ízt akarja érezni most is. Úgyhogy ma sóskát főzettem ebédre és pontosan leírtam az arányokat. Van benne rántás és habarás is-szerintem sokkal finomabb így, mint szimpla habarással. A köret mindig ún. "resztelt" burgonya és reszelt keménytojás.

Hozzávalók:

30 deka sóska
4 csapott evőkanál liszt
3 evőkanál olaj
2 dl tejföl
cukor

A körethez

1 kg nem szétfövő burgonya
3 evőkanál olaj

A sóskát forró vízbe dobjuk egy pillanatra, amíg a levelek "összeesnek". Ezután annyi lével összeturmixoljuk, hogy sűrűbb krémlevesre emlékeztessen. Kihűtjük.

Hígabb rántást készítünk három evőkanál olajból és három csapott evőkanál lisztből. Zsemleszínűre pirítjuk (nem túl sötétre) és felöntjük a turmixolt sóskával. Időnként megkeverve felforraljuk. Közben a maradék egy evőkanál lisztet simára keverjük először egy kis adag tejföllel, majd hozzáadjuk a többit is. Ezt folyamatos keverés mellett a sóskához adagoljuk (habarás). Sózzuk, cukrozzuk-kis adagokkal dolgozzunk, mert könnyű elrontani. Ha túl sűrű lenne, még egy kis vizet adhatunk hozzá. Ha pedig nem lenne elég savanyú, a citromlé sem árt neki.

A körethez héjastól megfőzzük a krumplit, meghámozzuk és kihűtjük. Ezután olajat forrósítunk egy serpenyőben és a reszelő nagylyukú oldalán belereszeljük a krumplit. Jól megpirítjuk.

2011. július 18., hétfő

Bajai halászlé gyufatésztával



Ma volt a fiam születésnapja és szokás szerint halászlét rendelt. Nálunk mindig bajai halászlé készül gyufatésztával, mert a Papám egy Baja melletti kis faluban született, ahol csak ezt a változatot főzték. Egyetlen titka van: a jó minőségű fűszerpaprika. Mi mindig házi paprikát veszünk Dávodról, egészen más a színe és az íze, mint a bolti paprikáknak. A halászlé pontyból készül ( kell bele a feje és a farka), de jó bele egy harcsa fej vagy 3-4 törpeharcsa. Azért pontyból a legjobb, mert a pontyhús zsírtartalma adja a legjobb levet. Passzírozni nem kell, a tészta viszont elengedhetetlen. A receptnél arányokat írok 1 kg-ra halra számítva, természetesen ez is annál jobb, minél nagyobb mennyiségben készül

Hozzávalók:

1 kg megtiszított ponty
3-4 törpeharcsa (nem kötelező)
1 nagy fej hagyma-vékony szeletekre vágva
1 púpozott evőkanál jó minőségű őrölt pirospaprika
szárított csöves paprika vagy egy zöldpaprika
ízlés szerint só

Egy fazék aljába rétegezzük a hagymát. Rárakjuk a kettőbe vágott halfejet (a vágott felével lefelé), a farkat, az uszonyokat, a megtisztított törpeharcsákat. Ezekre helyezzük a halszeleteket. Beletesszük a csöves vagy a zöldpaprikát. Óvatosan felöntjük annyi vízzel, ami ellepi. Erős tűzön felforraljuk, amikor forr, beletesszük az őrölt pirospaprikát és ízlés szerint sózzuk. Ezután még fél óráig takaréklángon főzzük.

A gyufatésztához

fél kg finomliszt
4 tojás
kevés só

A hozzávalókból kemény tésztát gyúrunk. 3 mm vastagra kinyújtjuk és ugyanolyan széles metélt tésztát vágunk belőle. Forró, sós vízben kifőzzük, amit hideg vízzel leöblítünk. A forró halászlével tálaljuk.

2011. július 17., vasárnap

Békebeli sárgabaracklekvár


Van nekünk egy sárgabarackfánk. 8 éve ültettük, de eddig még 10 baracknál több sosem termett rajta. "Idén megmutatja magát"-mondta minden évben bizakodva a papám, de ezen már csak röhögni tudtunk. Nem mutatta meg magát sem a barackfa, sem a meggy, sem a szilva. Évekig Széplakon a Siónál vettük az apró barackot, hogy legyen egy pár üveg baracklekvár a fánkhoz, a palacsintához meg a zserbóhoz.
Idén végre minden megmutatta magát. Úgyhogy most cukrot veszünk és üvegeket koldulunk. A fa még roskadásig van barackkal, de ma, a 30. üveg után befejezzük a lekvárkészítést. Barackból. Mert málna, egres, josta van még sok, az őszibarack meg még csak ezután jön.
Ez a lekvár régi családi recept alapján készül és még nem ettem finomabbat. Az a legjobb, ha nagy méretű barackból (nekünk a kecskeméti fajta van) készül és vannak benne félérett szemek is. Mindig kis adagokban főzzük, rövid ideig, a régi réz habüstben (rozsdamentes edényben is meg lehet csinálni.), ezért marad világos a színe.

Hozzávalók (egy adagból 2 és fél üveg(0,7dl) lekvár lesz)

1 kg hámozott, magozott sárgabarack
60 dkg kristálycukor
szalicil
rum vagy barackpálinka a tetejére

Vizet forralunk és a barackokat annyi időre mártjuk forró vízbe, hogy a héját könnyen le tudjuk húzni. A kristálycukorhoz hozzáöntjük a barack levét és kb. fél dl vizet. Felfőzzük a szirupot, amikor forr, hozzáadjuk a barackot. 10 percig főzzük majd forrón sterilizált üvegekbe töltjük. Megvárjuk, amíg teljesen kihűl (mi általában 1 napot várunk). Egy evőkanál alkoholban feloldunk egy késhegynyi szalicilt és a lekvárok tetejére merünk annyit, hogy a felületüket ellepje. Ezután dupla celofánnal lekötjük.

2011. július 11., hétfő

Lemis- török spenótos lepény



Van az én férjemnek egy jó szokása: akármerre utazik a világban, hoz nekem egy helyi szakácskönyvet. Vagy fűszert. Vagy valamilyen konyhai szerkezetet.
Most Törökországban járt és hozott mindhármat. Fűszert: sumac-ot (cserszömörce-port) cserépedényeket és egy szakácskönyvet.

Ez utóbbit Sahrap Soysal jegyzi A cookery tale címmel. A könyv bemutatja az egyes török tartományok konyhaművészetét, kiemelve egy-egy jellegzetes ételt. Első olvasásra egy lepényt szúrtam ki, helyesebben nem is a lepényt, hanem a terítőt... A terítő ugyanis nagyon ismerős,dávodi nagymamám tucatjával hímzett ilyen kalocsai mintát. Hogy Sahrap asszony hazavitt egy kis magyar souvenirt és az jól mutatott a birkaragu és a spenótos lepény alatt vagy ez aGümüşhane tartományiak népi motívuma, valószínűleg nem fog kiderülni. (A könyvben minden egyes tartománynál más-más szövött-hímzett kézimunka látható). Mindenesetre megmutatom a terítőt a birkaragu alatt, itt jobban látszik:



Most pedig következzen végre a lepény. Az eredeti tésztát kicsit átdolgoztam, mert végre megtaláltam az ideális msemmen receptet. Akik rendszeresen olvassák a blogot, már találkoztak a fetával és csípős olajbogyóval töltött marokkói palacsintával. Most végre olyan lett a tésztája, mint amilyet a Gare du Midi piacon az arab árusok csinálnak, hála Alia videójának. A spenótos töltelék és a forma viszont authentikus, a tejföl kevés chilipaprikával kikeverve pedig saját találmány. A paprika viszont sajnos, nem kalocsai, a brüsszeli kertünkben termett.

Hozzávalók:

3 csésze liszt (63 dkg)- (a videóban 1 csésze semoulina-t ír, ez nagyon apró szemű dara)
1 evőkanál cukor
1 evőkanál só
1 tasak szárított élesztő
450 ml meleg víz
2 evőkanál olaj

A lisztet összekeverjük a sóval, a cukorral és a szárított élesztővel. Fokozatosan adagoljuk hozzá a vizet és az olajat, amíg összeáll a tészta és már nem ragad. Ezután 10 percig dagasztjuk, majd langyos helyen letakarva állni hagyjuk.

Töltelék:

1 kg spenót
3 evőkanál vaj
1 csokor újhagyma vagy egy kis fej hagyma vagy 2 gerezd fokhagyma
fél teáskanál só
frissen darált feketebors
frissen darált szerecsendió ( ízlés szerint)


Az apróra vágott hagymát vagy fokhagymát megpároljuk a felolvasztott vajon, majd hozzáadjuk adagonként a csíkokra vágott spenótot. Sózzuk, borsozzuk, szerecsendióval fűszerezzük.Addig pároljuk amíg teljesen el nem párolog a leve. kihűtjük.

Ezután a megkelt tésztát átgyúrjuk, majd Alia módszere (videó) szerint olajos kézzel kb 12-14 gombócot formálunk belőle. 15 percig hagyjuk kelni őket, majd egyenként egy-egy kört nyújtunk belőlük. Egyszer össze is lehet hajtani őket, majd újra kinyújtani, de ezt el is hagyhatjuk.

A tölteléket annyi részre osztjuk, ahány tésztagombócunk van. A töltelékkel megkenjük a tésztát, félbehajtjuk és az ujjunkkal összenyomjuk a szélét.

Teflonserpenyőben vagy palacsintasütőben kevés olajat forrósítunk és közepes tűzön megsütjük a lepény mindkét felét.



2011. március 6., vasárnap

Csúnya és finom - Kukoricás, fetás tortilla 30 percben




The blog must go on... Hosszú hallgatásom oka, hogy a fényképezőgépünk elromlott és telefonnal nem lehet olyan szép képeket csinálni. Ez a bejegyzés is ezt igazolja, de tortilláról egyébként sem láttam még igazán szép fotót.

Húsvétig vegetáriánusok vagyunk. Igyekszem változatosan főzni, sok új receptet kipróbáltam, ez az egyik, ami műsoron is maradt.. Egyrészt, mert nagyon gyors, 30 perc alatt elkészül. Másrészt minden, amiben kukorica és feta van, egészen biztosan elfogy az utolsó morzsáig. És az sem zavar senkit, hogy cukkinit is reszelek bele...

A receptet egy francia szakácskönyvben találtam, ahol lépésről lépésre bemutatják a hozzávalókat, a részfolyamatokat és a végeredményt.

Hozzávalók

300 gramm burgonya
1 közepes fej vöröshagyma
1 kisebb cukkini ( el is maradhat)
1 kis doboz kukorica konzerv
150 gramm feta
6-8 tojás
olívaolaj
só, bors

Egy kis lábosban feltesszük a vizet forrni a burgonyának. Meghámozzuk és kb. 1cm-es kockákra vágjuk a krumplit. Forró, sós vízben 5 percig főzzük, leszűrjük, hűlni hagyjuk. A cukkinit héjastól lereszeljük a nagylyukú reszelőn, a hagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk. A sütőt grill fokozatra kapcsoljuk. Egy 24cm átmérőjű teflonserpenyőben 2 evőkanál olívaolajat felforrósítunk és megpároljuk benne a hagymát és a cukkinit. Sózzuk, borsozzuk, majd hozzáadjuk a burgonyát és a lecsepegtetett kukoricát. Kb. 2 percig pirítjuk. A tojásokat egy kis sóval felverjük és a megpárolt zöldségekre öntjük. A fetát a lepény tetejére tördeljük úgy, hogy belemerüljön a tojásba. Megvárjuk, hogy kissé megszilárduljon az alja. Ezután alufóliával beburkoljuk a serpenyő fülét (ha műanyagból van) és 5 percre betesszük a grill alá. Aranysárgára sütjük.

2011. január 5., szerda

Chili con carne- avagy hogyan lakassunk jól kamaszokat...


Mindig elképedve néztem, amikor nagynéném előhúzta a 10 literes fazekát és nekilátott a gulyásnak. Egyik unokabátyám elérte a két métert, a másik csak 186 cm-re nőtt, de az étvágyukat tekintve 3-3 főt tettek ki mindketten, és akkor még az apjukról nem is beszéltünk. Úgyhogy az ebédek, ahogy növekedtek a fiúk 4, 6, 8 majd 10 személyre készültek, és vacsorára is hasonló adagokban kellett gondolkodni.

Nekem is egyre nagyobb edényeket kell vennem, mert a kamaszok tudnak enni. Különösen, ha fogukravaló akad. Akkor aztán kiderül, hogy az egyébként madárétkű lány is szemrebbenés nélkül bekanalaz két tányér chilis babot vagy legyűr egy hatalmas pizzát.

Úgyhogy amikor a fiam bejelentette, hogy három barátja nálunk vacsorázik, azonnal 12 személyes adagot főztem a chili con carne-ból. Egy kis tálkával még össze tudtam kapargatni a férjemnek, mert a többit egy szempillantás alatt eltüntették. Két óra múlva persze megint éhesek lettek, még jó, hogy maradt a karácsonyi mézeskalácsból.

A chili-t Jamie Oliver receptje alapján főzöm, kicsit átalakítva, pl. teszek bele oreganót is, a fahéjjal viszont most nagyon csínján bántam. Nemrég meghívtunk egy kedves belga házaspárt ebédre és kezdő fogásként marhahúslevest főztem. Volt abban marhafaroktól kezdve a velős csonton át a rengeteg zöldségig minden, hogy igazán "emlékezetes" legyen. Az is lett... Mindig szoktam bele tenni egy egészen kicsi darabka fahéjat, nem lehet észrevenni, viszont kifejezetten jót tesz az ízének. Most nem egy kis darab sikerült, hanem legalább három kis darab. Vagy négy. Vagy öt. Azt hittem, mindet sikerült kipiszkálnom, de nem. Igaz, ez csak órák múlva derült ki, amikor a férjem belekóstolt. "Ennek valami keleti íze van"-mondta vészjósló hangon. Nem volt mit tenni, újat főzni már nem volt időnk, úgyhogy így került asztalra. Igazi magyar húsleves címen harangoztam be, vendégeink kérésére részletesen el kellett mesélnem a receptet. Kétszer is vettek belőle, majd a végén megjegyezték, hogy nem is tudták, hogy a magyarok ennyire szeretik a fahéjat...... Hááát... Mi alig bírtuk legyűrni, pedig tényleg nem volt rossz. Csak nem húslevesnek kellett volna enni....

Most következzen a chili con carne, ezúttal csak 4 személyre

Hozzávalók

500 gramm darált marhahús (marhalapocka)
2 közepes fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kávéskanál őrölt köménymag ( még jobb, ha mozsárban kicsit összetörjük)
1 chilipaprika karikára vágva, magtalanítva
2 teáskanál szárított oregáno
1 kávéskanál cayenne-i bors
1 kis darab fahéj
só, őrölt bors
2 doboz 400 grammos hámozott paradicsomkonzerv
2 doboz 400 grammos vörösbab (kidney bab) konzerv
200 gramm olajban eltettaszalt paradicsom turmixolva (ez nem volt itthon)
1 kis doboz kukoricakonzerv -opcionális
3 evőkanál olívaolaj

A hagymát és a fokhagymát nagyon apróra vágjuk és olívaolajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a chilipaprikát, a köménymagot, a cayenne-i borsot, majd a darált húst. Sózzuk, borsozzuk, meghintjük oreganóval. Ezután hozzáadjuk a paradicsomkonzerveket (ha túl nagyok a paradicsomdarabok, akkor fakanállal összenyomkodjuk.) és a darabka fahéjat. Ha van aszalt paradicsomunk, az is most kerül bele. Ezután egy darab zsírpapírt teszünk a lábos tetejére, majd lefedjük. Másfél órán át kis lángon főzzük. A vörösbab- és a kukoricakonzervek levét leöntjük, kicsit leöblítjük. A húshoz adjuk és még fél óráig főzzük. Reszelt sajttal tálaljuk. Friss kenyér vagy tortillachips illik hozzá.

2011. január 1., szombat

Elzászi savanyú káposzta-avagy miért nincs nálunk malac újévkor?


Jó pár éve nagyszabású szilveszteri bulira készültünk. Eszter barátnőm éppen egyedül volt, ezért előre megbeszéltük, hogy nálunk alszik és másnap velünk tart az újévi sültmalac-lakomán. Még soha nem sütöttem malacot, átböngésztem néhány szakácskönyvet és Stahl Judit zöld könyvében megtaláltam az ideális receptet. Egész éjszaka alacsony hőmérsékleten sül a malac, délben pedig vajpuha, ropogós bőrű sült lesz belőle. Pont ez kell nekünk-szilveszter este bevágom a sütőbe, nyugodtan alszunk délig, amikor csak hipp-hopp előkapom a tepsit.

A budaörsi hipermarketben malaccomb nem volt-de volt kismalac. Nem nagyon nézegettem, súlyra megfelelt-vittem is haza. Elkezdődött a buli, indításként felhajtottunk egy-egy pohár kir-t (fehérbor vagy pezsgő egy kis feketeribizlilikőrrel). Rögtön jó kedvre derültünk és Eszterrel nekiláttunk a malacnak. Kivettem a zacskóból, beleborítottam a tepsibe. Óhhhhh-mondta Eszter szomorúan. Olyan volt a malac, mint egy Anne Geddes fotó. Egy malacruhába öltözött csecsemő. Én ezt nem tudom megsütni. De kidobni sem. Végül is a sütés mellett döntöttünk, de fűszerekkel bedörzsölve is szomorú látványt nyújtott. Gyorsan beraktam a sütőbe, hogy ne is lássuk.

Hála a további koktéloknak, vidám lett a buli. Másnap reggel is jó hangulatban ébredtünk. ABüszkeség és balítélet ment a tévében, akkor 6 éves kislányom elbűvölten kiáltott fel - itt van "kolinfircs". Ezen meg később a Wembleyben koncertező, örökifjú Paul McCartney-n és az előtte ugráló, hangosan "Póli"-t visítozó nagymamakorú rajongókon nagyokat röhögtünk.
Aztán előkerült a malac. A sütés nem sokat segített rajta, de már nem csecsemőre hasonlított, hanem a péklapátra mégiscsak ráülő, kemencében sült Jancsira..... Mi Eszterrel nem sokat ettünk belőle, leginkább azért, mert nem volt mit.... 3 kg malacból egy marék hús lett.

Azóta jó pár év telt el. Eszter megtalálta a párját, idén gyűrűt hozott a Jézuska. A jóhírről tegnap értesültem. Eszembe jutott a malac, kolinfircs és Póli. Hallgattunk egy kis Beatlest, délután megnéztük a Büszkeség és balítélet utolsó részét a lányommal, de malac nem volt. Nem is lesz. Helyette sült füstölt húst ettünk (német termék, nagyon jó) és elzászi savanyúkáposztát, krumplipürével.

Boldog, jókedvben, finom ételekben-italokban gazdag újévet kívánok Mindenkinek!


Elzászi savanyú káposzta

Hozzávalók

10 deka kockákra vágott baconszalonna
1 kg savanyúkáposzta
1 kis fej vöröshagyma
2 -3 dl száraz fehérbor (rizling)
1 babérlevél
3 szem koriandermag
3 szem borókabogyó
cukor (ízlés szerint)
húsleves, esetleg egy fél erőleveskocka 2,5 dl vízben feloldva (opcionális)

A káposztát felaprítjuk , ne nagyon kicsire, egy-két vágás bőven elegendő. Ha nagyon savanyú, vagy gondunk van az ízesítésével, kicsit kimossuk.A szalonnát megpirítjuk, a megpirult kockákat kiszedjük (bent is hagyhatjuk). A szalonnazsíron megpirítjuk a hagymát, utána rádobjuk a káposztát. A korianderrel, a babérlevéllel és a borókával fűszerezzük, hozzáöntjük a bort. Annyi húslevessel vagy vízzel öntjük fel, hogy éppen ellepje. Lényeges, hogy egy kicsit lucskos legyen, ne száradjon ki. Ha nagyon savanyú lenne, egy kis cukrot is adhatunk hozzá. Addig kell főzni, ameddig a káposzta puha lesz, de nem fő szét (30-40 perc)

Related Posts with Thumbnails

Copyright

Az oldalon megjelenő fotók és írások a szerző tulajdonát képezik. Azokat kizárólag engedéllyel, a forrás megjelölésével lehet felhasználni.