Translate

2010. december 26., vasárnap

Boldog karácsonyt!



Idén kijutott a havas karácsonyból. De még mennyire... Napokig esett a hó, ma már 40 cm-nél tartunk, gyönyörű fehér minden. Csak.... Dombtetőn lakunk, és a lejtősebb utcákat ahelyett, hogy letakarítanák, egyszerűen lezárják. Sajnos, a belgák még mindig nem hiszik el, hogy ezentúl itt is lesz tél, úgyhogy hókotróból még mindig hiány van. Az utakat nem sózzák, a járdákat viszont bőven szórják, annyira, hogy otthon már milliós bírságnál tartanánk. A hótaposó még nem terjedt el, hólapátot csak elvétve látni. Itt egy túlélő felszerelés szemeteszsákra és partvisra komponálva:



Az utolsó beszerzéseket már szánkóval intéztük. Ez a közeli Carrefour, a " kis kupac" pedig egy gyenge próbálkozás a parkoló megisztítására. Mögötte a fenyőárus pavilonja, ahol az utolsó héten már csak egy-két szomorú fa lézengett, itt ugyanis 6-án állítják fel a karácsonyfát. Olyannyira el vagyunk késve a belgákhoz képest, hogy szomszédunk 23-án leszedte a fát és kitette a kertbe, addig is, amíg érte jönnek 8-án a begyűjtők. Szomorú volt látni a lecsupaszított fenyőt, miközben a sajátunkat díszítettük.



Idén nem sikerült az ünnepek előtt receptekkel jelentkeznem, mert a havon kívül a vírusok is sűrűn tették tiszteletüket nálunk. Pedig idén új receptekkel is kísérleteztem, az aszaltszivás-diós cookie és diós-marcipános friandise annyira finomnak bizonyult, hogy még jövő karácsony előtt írni fogok róluk.

Tegnap megjelent egy gyönyörű cikk a net-en, ne tévesszen meg senkit, hogy egy autós oldalon található. Szebb karácsonyi írást az utóbbi időben nem olvastam. Ezzel szeretnék minden kedves Olvasómnak boldog és békés karácsonyi ünnepeket kívánni!





2010. november 28., vasárnap

I Amsterdam -gasztroképeslap


Szeretem Hollandiát. A vidéki falvakat, ahol bárhová kitehetnénk a "tiszta udvar, rendes ház" táblát és a bohém, csodálatos, néhol félelmetes Amszterdamot.


Kerek évfordulót ünnepeltünk a hétvégén, ezért egy teljes hétvégét töltöttünk Amszterdamban. Miután nagyon sok magyarral találkoztunk, írok néhány tippet a parkolásról, szállásokról és nem utolsó sorban a gasztronómiai élményeimről, hátha kedvet kap valaki egy holland kiránduláshoz.



Autóval Brüsszelből mindössze 2 óra az út Amszterdam külvárosáig (Budapestről 14....) ahol a P+R parkolóházakban célszerű letenni a járművet és onnan tömegközlekedéssel folytatni az utat a belvárosig. A parkolás ugyanis a város szívében iszonyatosan drága és nagyon nehéz is, a parkolóházakban viszont adnak egy ingyenjegyet (oda-vissza), amivel 1-1 órát furikázhatunk átszállásokkal együtt. Mi az Ajax Amsterdam stadionja alatt parkoltunk (Transferium a neve, ha GPS-szel vagy térképpel keressük, és 24 órára 19 euro a díj a prospektus szerint. A belvárosi 2-3 euro/ órás díjakhoz képest még mindig megéri..). Innen az 54-es metroval lehet bejutni aCentral Station vagy a Waterloo pleinre, ahonnan gyalog is megközelíthetjük a főbb nevezetességeket.

Szállást a Leidseplein környékén érdemes foglalni interneten keresztül lehetőleg minél korábban. A helyszínen szállást találni az érkezés napján, különösen hétvégén nagyon nehéz. Olyannyira, hogy amikor a foglalásunkról kiderült, hogy egy elírás miatt a szobánkban csak egy ágy van-kénytelenek voltunk elfogadni, mert mindenütt teltház volt. Másnapra megoldódott a kérdés, de azért kiderült, hogy az egyébként precíz hollandok sem működnek mindig megfelelően...

A programokkal kapcsolatban egy jó tanács: ha nem akarunk sokat sorban állni, érdemes az interneten lebonyolítani a jegyelővételt, ahol lehet-ilyen pl. a Van Gogh Múzeum, ami pénteken este fél 10-ig látogatható (koncerteket is tartanak ilyenkor és nincsenek sokan).

A holland konyha nem különösebben híres, de Gabriella kreatív konyhájában nagyon sok finom holland specialitást lehet találni, kedvencem a stoemp és a mazsolás zsemle. Ha bárhol sajtkóstolóba ütköznénk, ne hagyjuk ki, a legkülönlegesebbeket egy kis üzletben kóstoltuk a Leidseplein és a virágpiac között.



Egy pár olyan éttermet szeretnék ajánlani, ahol jókat lehet enni olcsó vagy közepes árkategóriában.

A leggazdaságosabbak a shoarmát, falafelt, kebabot árusító büfék-ezekből nagyon sok van. Itt már 2,50-3 euro-ért vehetünk meleg ételt és általában jó minőségűek.

A kínai negyedben sok kicsi étterem van egymás hegyén-hátán-gyönyörű sült kacsák lógnak a kirakataikban. Az egyik legjobb a Nam Kee (Zeedijk 111-113), ahol a kínaiak is szívesen esznek és óriási a választék. Egy óriási tányér, gazdag levest ( marhahússal, zöldséggel és sok tésztával) 12 euro-ért ehetünk és a jókora adag főételek is ebben a tartományban mozognak. Vele szemben van a helyi buddhista közösség temploma, ahol egyszer a kínai újév alkalmával szabályosan fogságba estünk. Kezünkbe nyomtak egy kínai nyelvű énekeskönyvet és félórai közös zenés ima után csak azért hagyhattuk el a szentélyt, mert az egyik kissé italos állapotban lévő brit túl hangosan danolt....


Korlátlan mennyiségben ehetünk, ha bírja a gyomrunk, a Granada restaurant-ban (Leidsekruidstraat 11.) 40 féle tapas van az étlapon a serranói sonkától kezdve a fokhagymás rákon át a faszénen sült szardíniáig és a vörösborban párolt chorizoig. Egy kis papírra felírjuk az ételek sorszámát és folyamatosan hozzák frissen-forrón a tapas-okat. A korlátlan fogyasztás 18,50 euro személyenként, de egyesével is rendelhetünk 3-7 euros áron.



Az utóbbi időben szomorú tapasztalataim voltak a világban elfoglalt helyünkkel kapcsolatban. Osztrák ismerősünk saját bevallása szerint semmit sem hallott az iskolában 1848-ról, Helsinkiből érkezett ember közölte velünk, amikor lelkesedni kezdtünk a közös eredet miatt, hogy most már teljesen biztos, hogy a finnek nyugatról származnak. Az amszterdami Saray török étteremben (Gerard Doustraat 33) a pincér a harmadik magyar mondatunk rákérdezett :from Hungary? Yes. De honnan tudja? Sok a törökhöz hasonló szavunk. Majd megemlékezett Zrínyiről és azt is megtudtuk, hogy a leghíresebb törökök magyar származásúak voltak. Igaz vagy sem, végre valahol szeretnek bennünket. És a nyárson sült bárány is finom volt.... Búcsúzóul kezet ráz velünk.

Magasabb árkategóriába tartoznak, személyenként 24 euronál indulnak az indonéz rijsttapfel lakomák. A szó szoros értelmében azok, ugyanis sokféle-van, hogy 24 különböző ételt szolgálnak fel egy étkezés keretében. (erre egy külön posztot szánok). Aki elszánja magát egy ilyesféle kulináris élvezetre, azért azzal számoljon, hogy ezek egy része még a csípős ételeket jól bíró egyének részére is könnyfakasztó élményt jelent. Kényesebb gyomrúak az 1-es erősségű fogásokat is kerüljék, a 3-ast pedig csak nagyon edzetteknek ajánlom.

Végezetül egy kis történet arról, hogy ott sem megy minden olajozottan.
Hazaindulunk. Kifizetjük a parkolójegyet, automatába pénz-jegy ki. Sorompónál becsúsztatjuk a gépbe, kártyát benyeli, sorompó zárva. Most mi lesz? Beszólunk a telefonon, ember udvariasan megígéri, hogy intézkedni fog. Tanakodunk, hogy fogjuk elmagyarázni, mi történt, hogy fogjuk bizonyítani, hogy kifizettük a díjat. Erre kiballag egy egyenruhás ember, szomorúan ránknéz, majd nekifutásból hatalmasat rúg a sorompóba. Kinyílik. Mehetünk.

2010. november 25., csütörtök

Frankfurti leves




Frankfurti levest kéne főzni-mondta Márti a homokozó szélén ülve. Tanácstalanul néztünk rá, mert bár nem volt olyan étel, aminek legalább valamelyikünk ne tudta volna a receptjét, a frankfurti leves valahogy kimaradt. GYES-en levő anyák voltunk mindannyian és szerencsésebb pillanatokban, amikor nem a motoros kétéveseket üldöztük, beszélgetni is maradt időnk. A "mit csinált ma a gyerek" kérdés megvitatása után következett a "mit főztök?". Megpróbáltunk ötleteket meríteni egymástól. Mártitól hallottam először a cookie-ről, a reformkonyhás Enikő lelkes magyarázatát hallgatva pedig komolyan elgondolkodtam egy aszalógép beszerzésén.

De a frankfurti leves akkor kifogott rajtunk. Kelkáposzta kell bele, eddig jutottunk el és itt le is zártuk a témát.

Sok év telt el azóta, megnőttek a gyerekek és szinte mindannyian elköltöztünk az Arany János lakótelepről.Nem tudom Márti megtalálta-e azóta a receptet, én pár éve megláttam egyet, jónak tűnt, azóta is gyakran főzöm.

Hozzávalók


1 közepes vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
6 evőkanál olaj
fél fej ( 70 dkg) kelkáposzta
1 csapott kiskanál só
1 csapott mokkáskanál őrölt bors
1 kiskanál majoranna
1 evőkanál liszt
1 mokkáskanál pirospaprika
1 húsleveskocka
2 dl tejföl
3 virsli

A kelkáposzta külső leveleit leszedjük, kitorzsázzuk, majd a leveleit kb. 1 cm-es csíkokra metéljük. A megtisztított, finomra vágott hagymát 3 evőkanál olajon, közepes lángon megfonnyasztjuk, majd 3 perc múlva az apróra vágott fokhagymát is hozzáadjuk. Ezután rászórjuk a kelkáposztát sózzuk, borsozzuk, megszórjuk majorannával. 3 dl vizet öntünk rá, lefedjük, kis lángon 15 perc alatt szinte majdnem puhára pároljuk. 3 evőkanál olajat egy kis lábosban közepes lángon fél percig melegítünk, majd rászórjuk a lisztet és folyamatosan kevergetve világosbarnára pirítjuk. Lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a pirospaprikát és 10 percig pihentetjük. A puha kelkáposztát felöntjük 8dl vízzel, felforraljuk,belemorzsoljuk a leveskockát. 5 percig főzzük a levest. Közben a lehűtött rántást csomómentesre keverjük 2 dl vízzel és a tejföllel. ( Ha szükséges, át is szűrhetjük) A forró levesből kimerünk egy merőkanálnyi levet, összekeverjük a rántással és így öntjük az egészet a levesbe. A virslit karikára vágjuk, 2 evőkanál olajon megpirítjuk és a leveshez adjuk. Egyszerűbb változatnál a karikára vágott virslit a levesben főzöm meg.

Hargitay György receptje

2010. október 18., hétfő

Spenótos-mascarponés-parmezános tagliatelle



30 éves koromban repültem életemben először. Előtte olyan óvintézkedéseket tettem, mint Olive az Édentől keletre-ben, úgyhogy a beszállás után nyugodtan dőltem hátra: nem a káosz marad utánam. Nem is volt semmi baj, amíg viharzónába nem kerültünk és nem kezdett el úgy rázkódni a gép,hogy többen a zacskó után nyúltak. Végigrettegtem az utat és a félelmem kizárólag az étkezés ideje alatt hagyott alább. A spenótos tészta ugyanis határozottan jó volt. Annyira jó, hogy amikor végre földet értem, úgy döntöttem, hogy megmenekülésemet megünneplendő én is főzni fogok ilyet.

Jóval később került rá sor, mert a talált receptek nem voltak olyan jók, mint fent az égben
De Jamie vacsoráiban rátaláltam az igazira,azóta gyakran kerül nálunk asztalra.Készítettem már fagyasztott spenótból is. Leveles és durvára vágott változatot keressünki, a püré és a krém nem jó ehhez a recepthez!). Az eredeti -azt hiszem, Németország felett felszolgált tésztának-pirított kenyérmorzsa is került a tetejére, ami még külön dob rajta.


Hozzávalók

50 dkg tagliatelle (széles metélt tészta)
2 kávéskanálnyi vaj
2 evőkanál olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
1/2 szerecsendió frissen reszelve ( 1 kávéskanálnyi őrölt)
40 dkg friss spenót
só és frissen őrölt bors
1,2 dl tejszín ( én 2 dl tettem bele, hogy ne legyen maradék...)
150 gramm mascarpone
2 marék frissen reszelt parmezán

Felteszünk egy nagy fazék sós vizet a tésztának. Attó függően, hogy friss vagy szárított tésztát használunk, eltér a főzési idő. ( a csomagoláson található időtartamot szoktam figyelembe venni, de kóstolok is, al dente-re főzöm, azaz harapnivalóra)

A spenótot jól megmossuk, apróra vágjuk. Felaprítjuk a fokhagymát is. Egy serpenyőbe 1 teáskanál olívaolajat öntünk, hozzáadjuk a vajat, felolvasztjuk és beletesszük a fokhagymát és a szerecsendiót. Ezután rádobjuk a spenótot ( 2-3 részletben szoktam, megvárom, amíg az első adag megfonnyad, utána jöhet a következő). Addig várunk, amíg a leve elfő, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a tejszínt és a mascarpone-t.

A tészta levéből egy merőkanálnyit félreteszünk. A többit leszűrjük, majd a forró tésztát a spenóthoz keverjük. Ha szükséges, a főzővízzel hígítjuk a szószt, simára keverjük és reszelt parmezánnal megszórjuk.


2010. október 12., kedd

Vietnámi húsgombócleves - 30 percben


Lassan távol-keleti konyhává alakulunk. Ma egy vietnami levest főztem, ami kicsit hasonlít a pho-hoz, de fél óra alatt elkészül. Nálunk elég nehéz sertéscsonthoz jutni, (ittlakóknak üzenem, hogy a Chaussée de Waterloo 719. alatti GB Bascule-ben mindig lehet orjacsontot kapni, ha olthatatlan vágy éled bennük egy kis orjaleves után), úgyhogy sokszor veszek csontos karajt vagy tarját, és a csontokat lefagyasztva félreteszem leveshez. Ananászt a piacon mindig lehet kapni és általában érett is, de a leves anélkül is finom és távol-keleti jellege sem változik.

Kínai tésztát itt a szupermarketben is árulnak, otthon kínai hetek alatt a Lidl-ben vettem. A mentát tavaly ültettem a kertbe, burjánzik mindenhol, úgyhogy csak szüretelni kell és készülhet a tea vagy a mojito:)

Az eredeti receptben az újhagymát teljes egészében a lébe főzik, de szerintem finomabb nyersen a levesbe szórva.

A Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyv receptje

Hozzávalók:

25 dkg sertéscsont
5 cm vékonyra szelt friss gyömbér
1 teáskanál só
1 teáskanál bors
1 liter víz
6 felaprított újhagyma
30 dkg búzalisztből készült tojásos kínai tészta
25 dkg darált sertéshús
2 evőkanál halszósz
15 dkg kis darabokra vágott ananász
10 dkg szójacsíra
2 evőkanál csíkokra vágott menta

Egy lábosba tesszük a megmosott sertéscsontot, felöntjük 1 liter vízzel. Hozzáadjuk a gyömbért, az újhagymák felaprított zöldjét, sózzuk, borsozzuk. Felforraljuk, lehabozzuk és takaréklángon 25 percig főzzük.
Egy másik lábosban vizet forralunk és megfőzzük a tésztát. leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük.
Az ananászt megtisztítjuk és kis darabokra vágjuk.
A darált húst egy nagy késsel még apróbbra vagdaljuk, úgy, hogy a hús nagyon puha és szivacsszerű legyen. Nedves kézzel pinponglabdányi gombócokat gyúrunk belőle.
A levest átszűrjük, csak a lére van szükségünk, a csontot és a zöldségeket kidobjuk. A levet felforraljuk, beledobjuk a gombócokat és 4 percig főzzük. Beletesszük az ananászt és halszósszal ízesítjük.
A tányérokba egy evőkanál tésztát teszünk, rámerjük a forró levest-ananászt és húsgombócot igazságosan elosztva!. Megszórjuk szójacsírával, felkarikázott újhagymával és mentával, esetleg apróra vágott chilipaprikával.

2010. október 11., hétfő

Ötfűszeres, szecsuáni borsos marhahús-10 percben



Hála Viának, végre van időm a blogra is. Véletlenül kattintottam a blogjára és rátaláltam a Flylady programra, amit próbálok követni, egyelőre teljes sikerrel. Mindenkinek ajánlom, akinek gondot okoz a háztartásszervezés-nekem bizony okoz(ott).

Vekerdy Tamás szerint kétféle nő van: az egyik főzni szeret, a másik takarítani. Én az első kategóriába tartozom, de szeretem a rendet is. Csak... Tartani nem tudom. Helyesebben nem tudtam. Nálam a nagytakarítás eddig úgy nézett ki, hogy egyszerre nyolc frontot nyitottam meg a lakás különböző pontjain és végül halálosan kifáradva mind a nyolcat félbehagytam. Jó, mondjuk hármat teljesen be is fejeztem és ott tényleg patikarend is volt. De összességében úgy nézett ki minden, mintha bomba robbant volna nálunk. Amióta viszont - hála ennek a módszernek- szervezetten dolgozom, azóta rend van akkor is, ha éppen nagytakarítok.

Úgyhogy most "jutalmul" főzök. A GoodFood One-pot dishes című külön számában találtam egy receptet, ami 10 perc előkészítés után (igaz, közben legalább 2 órát várni kell) 5 perc alatt készen van. Az eredeti recept egy-egy marék mangetout-t (az a zöldborsó, amit héjastól sütünk meg) és bébikukoricát ír, de ezek nem voltak itthon. Úgyhogy az erős-savanyú levesből kimaradt szójacsírával és paprikával helyettesítettem őket. A többi speciális fűszert és szószt otthon a Nagyvásárcsarnokban található Ázsia boltban lehet venni, de én a Lidl-ben is szoktam vásárolni ilyeneket, ha kínai hetek vannak. Brüsszelben a Bourse (Tőzsde) mellett van két nagy kínai élelmiszerbolt, ahol olcsón lehet a legegzotikusabb hozzávalókhoz jutni. Ott tettem szert többek között a Shao Hsi borra, de vízigesztenyétől kezdve a soba tésztáig minden van, amiről eddig csak olvastam....

Hozzávalók (2 személyre)

30 dkg marhahús csíkokra vágva
2 evőkanál olaj
egy közepes piros chilipaprika karikákra szeletelve
1/2 fej hagyma (közepes méretű)
250 gramm brokkoli
2 vékony szál sárgarépa
150 gramm szójacsíra
1 fél piros kaliforniai paprika
1 evőkanál kukoricakeményítő 2 evőkanál hideg vízben feloldva
300 ml húsleves
1 evőkanál világos szójaszósz
1 újhagyma karikákra vágva

A páchoz

1 evőkanál shaosing bor vagy száraz sherry
2 teáskanál őrölt szecsuáni bors
1 evőkanál sötét szójaszósz
fél teáskanál ötfűszerkeverék
3 gerezd fokhagyma apróra vágva

A pác hozzávalóit összekeverjük és beleforgatjuk a hússzeleteket. Legalább 2 órát állnia kell, de akár egy egész éjszakán át pácolódhat.

A sárgarépát vékony karikákra vágjuk, a brokkolit kicsi rózsákra szedjük. A vöröshagymát apróra vágjuk. A kukoricakeményítőt feloldjuk a hidegvízben.
Ha a hús eleget állt, akkor nekiállhatunk az 5 perces sütésnek. Először a húslevest melegítjük fel.
Wokban felforrósítjuk az olajat, majd beleöntjük a pácolt húst. 2 percig sütjük, közben kevergetjük. Ezután hozzáadjuk a hagymát és a chilit, 1 percig pirítjuk, majd a többi zöldség következik ismét 1 perces sütéssel. (én 3 percig sütöttem) Hozzáadjuk a levest és a szójaszószt. Jól elkeverjük, beleöntjük a feloldott keményítőt. Ismét megkeverjük, kicsit melegítjük, de nem forralju. Végül meghintjük karikára vágott újhagymával. Basmati rizzsel tálaljuk.

2010. október 6., szerda

Rugelach-csiga



Egy clos-ban lakunk. 15 hasonló külsejű téglaház veszi körbe a kicsi teret, ahová egyetlen keskeny , rövid út vezet be, a kukások nem kis bosszúságára. Magyarul talán "köz"-nek fordítanám.

A Clos lakói minden évben összegyűlnek egy közös nagy piknikre és ez a nap mindig Brüsszel autómentes napjára esik.

A Clos igazi multikulturális olvasztótégely. Ennek megfelelően az étel és az ital felhozatal is nemzetközire sikerült. A kongói hölgy banánt sütött, a velünk szemben lakó osztrákok tavaly kuglóffal, idén pedig egy autentikus Sacher tortával rukkoltak elő. Az angol szomszéd cake-et, a holland házaspár almatortát hozott, a belgák goffrit és brownie-t tettek az asztalra grenadine és mentaszörppel. A rendkívül rokonszenves török szomszéd viszont formabontóan hatalmas tál szusit készített.

A tavalyi sikeren felbuzdulva ezúttal 1kg lisztből sütöttem túrós pogácsát és hogy valami újdonság is legyen, rugelach és kakaós-kókuszos csigákat. Barack- és szilvapálinkát vittünk a pogácsához, a csigákhoz pedig tokaji aszút. Minden elfogyott az utolsó morzsáig és azóta Madame Boulanger-nak, azaz Pékasszonyságnak hívnak....

Sajnos, a fényképek kicsit homályosak lettek, úgyhogy ma újra megcsináltam őket. A kakaós-kókuszos kalács tésztájával dolgoztam, ez egy nagyon könnyen elkészíthető kelttészta.


Hozzávalók (15 db rugelach és 15 db kakaós-kókuszos csigához)

A tésztához

50 dkg liszt
8 dkg vaj vagy margarin
1, 5 dl tej ( ha nem állna össze, akkor kicsivel több-ez a liszttől függ)
2, 5 dkg friss vagy 1 zacskó szárított élesztő
3 evőkanál kristálycukor
1 tojás
1 nagy csipet só

A vajat felolvasztottam és összekevertem a langyos tejjel. A lisztet összekeverjük az élesztővel, hozzáadunk minden hozzávalót, a tejet és a vajat célszerű kisebb adagokban belekeverni. ( A liszt minőségétől függően módosítani kell a tej mennyiségét. Ezért fontos a fokozatos adagolás. Ha ragad a tészta, adjunk hozzá lisztet nyugodtan.) Magától összeáll egy nagy sima gombóccá, nem kell túl sokat dagasztani. Liszttel megszórjuk, 1 órát kelesztjük meleg helyen.
Közben elkészítjük a töltelékeket.

Hozzávalók

A rugelach töltelékhez

5 dkg durvára vágott dió
3 evőkanál barna cukor
1 kávéskanál fahéj
5 dkg mazsola (durvára vágva)
4 dkg vaj
3 evőkanál baracklekvár

A kakaós-kókuszos töltelékhez

4 dkg vaj
3 evőkanál kristálycukor
1 teáskanál kakaó
1 teáskanál kókuszreszelék

A sütőt 200 fokra melegítjük. (légkeveréses 180 fok) A tésztát átgyúrjuk, majd két egyenlő részre osztjuk. Az egyiket téglalap alakúra nyújtjuk, megkenjük a kakaós-kókuszos töltelékkel. Bejgliszerűen feltekerjük és 16 szeletre vágjuk. A tetejüket megkenjük tojással és egy kis jégcukorral is megszórhatjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsiben még 20 percig kelesztjük, azután kb. 10 perc alatt megsütjük őket.

A rugelach csigához a tésztát szintén téglalap alakúra nyújtjuk. Megkenjük baracklekvárral, megszórjuk durvára vágott dióval és az ugyancsak durvára vágott mazsolával. A puha vajat összekeverjük a cukorral és a fahéjjal és kis darabokat szórunk egyenletesen a dió és a mazsola tetejére. Feltekerjük, 16 db-ra vágjuk és hasonlóan járunk el vele, mint a kakós-kókuszos csigákkal.


2010. október 5., kedd

Az első termés, avagy Gomba-capuccino sajt chips-szel



Nyár végén visszakészülődtünk Brüsszelbe, 2 felnőtt és 3 gyerek 2 havi cucca, könyvek, baracklekvár, bodzaszörp... Aki próbálta, tudja, hogy kisebbfajta rémálommal felér. Idén egy nagy dobozban egy csiperkegombatelep is velünk utazott. Lehet persze itt is gombát venni, de ha már konyhakertet nem tudunk csinálni, legalább legyen valami háztáji. Az első szüretet most tartottuk, egyelőre csak a telep egyik része indult be, úgyhogy fél kg sikerült szednünk.

A Gare de Midi-s piacon ilyenkor sokféle erdei gombát kínálnak, úgyhogy egy marék rókagombais a levesbe került. A receptet a Le Soir szombati Victoria mellékletében találtam (ez egy képes magazin, ami régebben a Victor névre hallgatott, pár éve keresztelték át az emancipáció nevében) Lola receptjei néha nagyon bizarrak, most például kizárólag a pattogatott kukoricával foglalkozik. A pattogatott kukoricába panírozott tőkehal még csak-csak elmegy, de a pattogatott kukorica fagylaltot ( erdei gyümölcs öntettel) még elképzelni sem tudom.
A gombaleves viszont nagyon finom volt.

Hozzávalók (4 személyre)

500 gramm gomba (csiperke, rókagomba, shiitake stb.)
5 dl húsleves
2,5 dl tej
3,5 dl tejszín
1 ágacska kakukkfű
8 dkg vaj
egy gerezd fokhagyma
1 salottahagyma vagy egy kis vöröshagyma
3-4 újhagyma
4 szelet pirítanivaló kenyér
egy gerezd fokhagyma a bedörzsöléshez
5-10 deka friss parmezán


A parmezánchipshez 180 fokra melegítjük a sütőt. Egy sütőpapírra (olyan méretű legyen, mint a tepsink, amiben sütni akarjuk) 3 -4 cm átmérőjű köröket rajzolunk. A nagyobb lyukú sajtreszelőn lereszeljük a parmezánt és a körökre halmozzuk ( nem kell nagyon sok, fedje be). Megszórjuk néhány levél kakukkfűvel , majd sütőben 5-6 percig sütjük. Figyelni kell, mert hamar megégnek.

Ezután elkészítjük a levest.A gombát alaposan megmossuk és szeletekre vágjuk. Egy keveset félreteszünk a pirított gombához. Egy lábosban felforrósítjuk a vaj felét, üvegesre pároljuk rajta a felaprított salottahgymát és a fokhagymát, majd rádobjuk a gombát. Megvárjuk, amíg a gomba levet ereszt, ezután hozzáadjuk a húslevest és a tejet. Beledobjuk a kakukkfüvet és 20 percig főzzük takaréklángon. Ezután kihűtjük, turmixoljuk. Végül belekeverünk 2,5 dl tejszínt és még egyszer felforraljuk.

A kenyereket megpirítjuk és bedörzsöljük fokhagymával. A maradék vajon megsütjük a félretett gombát és az újhagymát.

Tálalás előtt a levesből kiveszünk 1 dl-t, hozzáadunk 1 dl tejszínt és turmixgépben jól felhabosítjuk. A gombakrémleves tetejére öntjük, a habot pedig megszórjuk a sült gomba-hagyma keverékkel. Fokhagymás pirított kenyérrel tálaljuk.

2010. június 20., vasárnap

Párizs megér egy.... pho-t



Májusban Párizsban töltöttünk 3 napot, azóta várat magára ez a poszt, ami most mégiscsak felkerül ide. "Közérdekű " információkkal:)

Miután szép volt az idő, bérelt biciklivel, a Vélib'-bel barangoltunk egész nap, ami nagyon praktikusnak bizonyult. Szinte 2 utcánként (300m-enként) állnak a parkolókban a 3 sebességes biciklik, hogy minél hamarabb felpattanhasson rájuk bárki, akinek sürgős dolga van vagy csak városnézésre karikázna vagy éppen lekéste az utolsó éjszakai buszt. Összesen 1226 kölcsönző állomás van, többsége a centrumban. Elhajtunk az Eiffel-toronytól a Notre Dame-ig, közben nézelődhetünk, bárhol megállhatunk, a végén pedig letesszük a járművet egy parkolóba és gyalogolunk tovább. Ha meg újra biciklizhetnékünk támad, csak megkeressük a következő parkolót.

A nap végén 5 eurónkba került az egész akció és olyan helyeket láttunk közben, ahova ha metróval megyünk, sose jutottunk volna el. Az első 30 perc ingyenes, utána folyamatosan emelkedik a díj- így elsősorban rövid távokra éri meg, vagyis két program közötti közlekedésre tökéletesen alkalmas. Az idő számlálása kizárólag arra az időszakra vonatkozik, amikor használjuk a biciklit, tehát a kivételtől a beparkolásig számított időre és csak az újabb kölcsönzésnél kezd el újra ketyegni az óra. Egy napra 1 euro a Vélib' rendszerébe való bekerülés díja (az éves díj 29 euro), ezt az első kerékpár kölcsönzésekor vonják le. Szükségünk van még egy bankkártyára, amiről le tudják vonni a 150 euro-s kauciót, amit ha végleg visszaadjuk a biciklit, visszautalnak a számlánkra. Ugyancsak nap végén vonják le az egész napi használat díját.

A kerékpárok különben nagyon kényelmesek, elől van egy kis kosaruk is, ahova beletehetjük a holminkat. Lakattal is ellátták őket, de szerintem egyszerűbb inkább beadni a parkolóba és később újat kivenni. Néha mi is megzavarodtunk, és kerestük a bicikliket, amikor leesett, hogy ezzel most nem kell foglalkoznunk.


Végül a slusszpoén. Mit gondoltok, hol szerelték össze ezt a közel 17000 biciklit? Nálunk,Tószegen...

Megnéztünk néhány időszaki kiállítást, sétálgattunk a Szajna-parton, vacsora céljából pedig a kínai negyedet szemeltük ki.

Végigsétáltunk az Avenue Choisy-n és a 129. szám előtt hosszabb sorra lettünk figyelmesek. Pho 14.-vietnami étterem-hirdette a tábla piros-sárga betűkkel, mint később megtudtuk, a két szín a szerencsére és a gazdagságra utal Vietnamban. A sorbanállók nagy része láthatóan az ázsiai országból érkezett, sokan családdal jöttek, ami egyértelműen jó jelnek tűnt. Be is álltunk a várakozók közé és ahhoz képest, hogy legalább húszan ácsorogtak előttünk, 5 perc múlva kaptunk egy asztalt. Helyesebben helyet szorítottak nekünk az utcai közös asztalnál, ahol mindenki mély tálakból kanalazta a phot, a végén pedig a tányért felemelve jóízűen kihörpölte a levét.

Első pillantásra kicsit bizarrnak tűnt az egész, de nagyon vidám volt a hangulat. Beszélgettünk a szomszédainkkal, a pincérrel, aki mindent elmondott, amit a pho-ról tudni lehet.


A pho egész egyszerűen levest jelent. Egy egzotikus ízesítésű húslevest, amelyet csontokból, marha vagy csirkehúsból főznek. Tálalásnál többféle húsbetét közül választhatunk: a "complet" főtt és hajszálvékonyra szeletelt nyers marhahúst, pacalcsíkokat takar. Lehet csak nyers hússal vagy csak főtt hússal, simán főtt csirkével rendelni. Kérhetünk hozzá külön húsgombócokat. Főtt rizs-metélttészta mindegyik adaghoz jár, ez is benne van a levesben.A levessel egyidőben hoznak egy nagy tálat ecetes vöröshagymával, citrommal,szójacsírával, chilipaprikával, korianderlevéllel és thai-bazsalikommal, ezzel ki-ki ízesítheti a saját adagját. Tehetünk bele hoisin-mártást is.

Előételnek vietnami tavaszi tekercset rendeltünk salátalevelekbe tekerve, mentával ízesítve. Sok volt és annyira finom, hogy itthon is elkészítettem-Chili és Vanília könyvében megtalálható az autentikus recept.

Ezután következett a pho. A pacalos-mindenes változatot kértem, óriási adagot hoztak.


Gyakran készítek pho-t otthon, de ezt a szintet soha nem fogom elérni, pedig a receptem nagyon hasonló. (Annyira jó volt, hogy másnap is vissza mentünk). A lé a sokféle csontnak és húsnak köszönhetően nagyon ízes, bár gyanítom, hogy egy kis nátrium-glutamát itt is besegíthetett.

Desszertnek azért még megkóstoltam egy tápiókagyöngyös, banános desszertet, pirított szezámmaggal a tetején, ez is megegyezik Chili receptjével (kipróbáltam, nekem nagyon ízlett, család nem szerette).

A pho-k a párizsi árakat figyelembe véve nagyon olcsók, 6,5 euro volt egy nagy adag, hasonló a tavaszi tekercsé is, a desszertek pedig 3,5 euro körül vannak.

Ha intim hangulatra vágyunk, kerüljük el. De ha egy fárasztó nap után nagyon megéheztünk és és ennénk valami jót, olcsón, akkor irány a kínai negyed.

2010. június 17., csütörtök

M'semmen- Marokkói palacsinta a Gare de Midi-i piacról



Régen nem írtam már. Pedig főztem rendületlenül, csak a fényképezés maradt el, vagy nem volt időm feltenni a fényképet. Vagy mire ihletem támadt, egy új ételnek álltam neki... Vagy.
De leginkább azért, mert egy másik bloggal foglalkozom gondolatban. Szeretném megörökíteni valahogy ezt a brüsszeli 5 évet, mesélni Belgiumról, azoknak, akik már jártak itt, akik itt élnek és akik majd csak ezután érkeznek meg. Nem a Grand Place-ról vagy az Atomium-ról szólna, hanem a hétköznapokról-érdekességekről, arról, hogy milyen itt az iskola, mit esznek, hogyan szórakoznak,vagy csak egyszerűen hogyan élik meg a mindennapokat az emberek. Folyt. köv!

Most azonban egy új kedvenc következik. Vasárnap reggeli állandó programom a Gare de Midi melletti piac meglátogatása, erről Chili és Vanília írt bővebben, de készül már egy saját poszt is.

Néhány hete m'semmen-nel, marokkói palacsintával kezdem a piacozást, amelyhez édes mentatea is dukál. A piac egyik legszebb standján árulják, ahol a rengeteg féle olajbogyó, pácolt citrom és sok egyéb ízelítő mellett süteményeket is árulnak. Ezenkívül pastillát hússal vagy zöldséggel töltve, de a fő attrakció a m'semmen. Három féle töltelék közül választhatunk -friss sajtos-mézest (fromage-miel), olívabogyós-sajtos-mézest (olive-fromage-miel) vagy zöldségest (légumes, de a sajt és a méz itt sem maradhat el). Utóbbiba mi válogathatjuk össze a zöldségeket: pácolt articsókát, piros paprikát, szőlőleveles töltikét vagy csípős olajbogyót.

A tésztát a család nőtagjai nyújtják vékonyra, majd olajozott vaslapon megsütik és két fiatal fiú tölti boszorkányos gyorsasággal. Tésztát készen is lehet venni az egyik hátsó standon, de frissen sütve az igazi. Itthon is gyakran elkészítem, sajtot és csípős olajbogyót pedig ugyanolyat veszünk hozzá, amivel az árusok dolgoznak.

A sajt leginkább a krémtúróra vagy friss sajtra emlékeztet, de krémes kecskesajttal is finom lehet.

Több tésztareceptet is áttanulmányoztam, megoszlanak a vélemények az élesztő használatáról, én nem tettem bele. A vizet apránként adagoljuk, mert a szükséges mennyiség függ a liszt sikér tartalmától is. Az arabok nagyon aprószemű darával dolgoznak, én csak lisztet használtam. Fontos a vaj és az olaj használata-így tudjuk vékonyra nyújtani és nem szárad ki. Vaslap hiányában palacsintasütővel dolgoztam, ez egy kicsit megnehezíti a sütést.

Hozzávalók

A m'semmenhez

50 dkg liszt
2,5 dl langyos víz
100 g vaj
fél zacskó szárított élesztő ( ez opcionális)
nagy csipet só
földimogyoró olaj a serpenyő kiolajozásához

A lisztből, a vízből és a sóból (élesztőből) rugalmas tésztát készítünk. 50 grammos golyókat gyúrúnk belőle és alaposan beolajozzuk őket. Legalább 15 percig pihentetjük. Ezután olajos kézzel nagyon vékonyra nyújtjuk a tésztát és a forró kivajazott palacsintasütőben mindkét oldalát megsütjük. A piacon nem hajtogatják, de az a authentikus marokkói receptek szerint miután nagyon vékonyra kinyújtottuk, megvajazzuk és négybe hajtjuk.



Ezután sütjük ki.

A palacsintát nem túl vastagon megkenjük sajttal, megszórjuk olívabogyóval és rácsorgatunk egy kis mézet. A piacon két oldalról a töltelékre hajtják a tésztát, de fel is csavarhatjuk.

2010. április 15., csütörtök

Látogatás a ch'ti-knél meg egy normand almaboros pacal




Bienvenue chez les ch'tis, azaz Isten hozott a ch'ti-k földjén. Észak-Franciaország, Picardie és Pas de calais lakóit nevezik ch'ti-nek ("sti"), akik a dél-franciák számára komikus és nehezen érthető dialektusban beszélnek. Bombasiker volt a francia (és amerikai ) mozikban a róluk készített film. Bár magyar szinkronnal is megjelent, sajnos, csak a franciául jól beszélők számára igazán mulatságos, akik eredeti nyelven tudják élvezni.

Ch'ti mondás szerint kétszer sírsz: egyszer, amikor megérkezel a ch'ti-k földjére és másodszor, amikor ott kell hagynod őket. Mi ugyan nem sírtunk, de bármikor visszamennénk.

Picardie, a Cote d'Opal és a Somme folyó torkolata ugyanis gyönyörű. Mers les Bains (mersz lé ben), a Belle époque-ban épült üdülőhely a szivárvány minden színében pompázó nyaralói vagy Cayeux sur mer köves tengerpartja olyan idegenforgalmi látványosságok, amiért érdemes útrakelni. De valójában a falusi turizmusra épül minden: a tengerparti lovaglásra, a nyitott farmokra, a golfra. És az ételekre is. (Néhány fénykép itt megtekinthető.)

Az óceán közelsége miatt persze elsősorban a halételekre. A halászoktól közvetlenül is vehetünk halat, nagyon olcsón juthatunk pl. barbue-höz (ez a rombuszhal közeli rokona és nagyon finom).
Halas lasagne-tól kezdve a halas choucroute-ig felhasználják mindenbe.

Picardie jellegzetes sajtja a maroille. Ez egy narancssárga penészbevonatú lágysajt, erős jellegzetes ízzel. Quiche-be vagy pizzára is teszik-héjában sült krumplit, hagymát, maroille-t és füstölt sonkát halmoznak a ch'ti pizza tetejére, melynek vékony tésztáját tejföllel kenik meg. (maroille helyett markánsabb camembert-tel is finom lehet)

Ugyancsak picarde specialitás a ficelle, ez egy sonkás-gombás-besameles mártással megtöltött palacsinta. A potjevleesch pedig egy fehér húsokat tartalmazó kocsonya (nyúl, borjú, sertés, csirke,) amihez főtt krumplit vagy almát adnak köretnek.

A legemlékezetesebb étel számomra mégsem egy picard specialitás volt, hanem a tripes

à la

mode de caen, a híres normandiai almaboros pacal, amit régóta meg akartam kóstolni. Nagyon finom volt, ezért álljon itt a receptje.

Pacal almaborral, caen-i módra ( 8 személyre)

Hozzávalók

3 kg tisztított marhapacal (lehetőleg "vegyes"-többféle marhagyomor-részből) kockákra vágva
1 darabokra vágott borjúláb
300 gramm karikára vágott sárgarépa
300 gramm felaprított vöröshagyma
2 gerezd felaprított fokhagyma
1 póréhagyma fehér része aprítva
egy ágacska kakukkfű
1 babérlevél
1 liter száraz almabor
fél liter száraz fehérbor
5 cl calvados (almapálinka)

A borjúlábat több darabra fűrészeljük ( vagy kérjük meg rá a hentest..,) és egy nagy fazék vízben forraljuk 2 percig. Ezután hideg vízzel öblítsük le. Egy nagy cserép-vagy tűzálló tál aljára tesszük a sárgarépát, a felaprított hagymákat-erre a borjúláb darabjait és a kockákra vágott pacalt. A tetejére dobjuk a kakukkfüvet és a babérlevelet, sózzuk, borsozzuk majd felöntjük a borokkal és a calvadossal. 145 fokra állítjuk be a sütő hőmérsékletét és 5 órát sütjük-főzzük a pacalt.



2010. április 10., szombat

VKFXXXIII.Sarimsakli bulgur köftesi-avagy bulgurkorma paradicsommártásban


Hosszú ideig fenntartásaim voltak a török konyhával szemben, igaz, nyomós érvem volt. Eddigi egyszeri isztambuli utazásom első napján ettem valamit, aminek egyenes következménye lett, hogy utána 5 napig már nem tudtam semmit.... A szó szoros értelmében megmérgeződtem. Úgyhogy évekig tisztes távolból figyeltem a kebabot és a lahmacunt, de aztán tavaly csak megtörtént az áttörés. A török "mártogatós" krémeknél nincs jobb. Aachenben találtunk egy helyet, ahol jobbnál jobb feta, paprika, dió és még sok más krémet árulnak-kóstolóval, ami után az ember felvásárolná a boltot. Chili és Vanília könyvében pedig annyi jó török recept van, hogy elkezdtem komolyan tanulmányozni a török konyhát.

Amikor Limara kiírását elolvastam, már tudtam, hogy Aline blogjában nézek receptet, aki ugyan francia, de török férjével és két kisfiával Törökországban él és onnan tudósít a helyi konyháról.

A burgul-korma azon ritka török ételek közé tartozik, amelyek majdnem teljesen zsírmentesek. A gyerekeknek is nagyon ízlett, a férjem szerint pedig az egyik legjobb vegetáriánus étel, amit eddig főztem.

Ez egy kis adag, ha főételnek esszük, 4 személyre duplázzuk a mennyiségeket.

Hozzávalók

A kormához

140 gramm burgul (lehetőleg finomabb szemű, de a nagyszemű is jó)
2 dl meleg víz
1 teáskanál paradicsompüré vagy paprikakrém (kihagytam)
1 tojás
fél teáskanál őrölt római kömény
100 gramm liszt

A paradicsommártáshoz

2 doboz 400g-os hámozott paradicsomkonzerv
1 evőkanál paradicsompüré
4-5 gerezd fokhagyma
1 kis csokor apróra vágott petrezselyem

A tálaláshoz

olívaolaj

A bulgurt összekeverjük a meleg vízzel és 15 percig állni hagyjuk. Ha nagyszemű bulgurunk van, akkor várjunk még egy kicsit, esetleg főzzük egy percig a mikrohullámú sütőben.
Egy fazékban tegyünk fel 5 l vizet a kormák kifőzéséhez. Ezután kezdjük el morzsolgatni, szabályosan dagasztani a bulgurt, amíg ragacsos masszát nem kapunk. (ha gyorsítani akarunk, turmixgéppel is meg lehet csinálni, így kevésbé authentikus, de biztos...). Adjuk hozzá a római köményt, a tojást, a sót és végül a lisztet. Száraz kézzel (ez nagyon fontos!) gyúrjunk belőle diónyi golyókat, kicsit lapítsuk el, majd az ujjunkkal csináljunk egy lyukat a közepükön.Gyűrű alakúak legyenek. Ezután forró, sós vízben forrástól számítva 15 percig főzzük őket-fel kell jönniük a víz tetejére.

Amíg a korma fő, elkészítjük a paradicsommártást. A hámozott paradicsomkonzervet ( daraboljuk össze kockákra), a paradicsompürét és a nagyon apróra vágott fokhagymát forraljuk össze. Sózzuk. A megfőtt kormákat szűrjük le, de a főzőléből tegyünk félre egy merőkanálnyit-ezzel öntjük fel a mártást. A kormákat tegyük a szószba, szórjuk meg petrezselyemmel és még legalább 5 percig főzzük. Forrón tálaljuk, egy kis olívaolajjal megspriccelve.

2010. április 1., csütörtök

Virágbriósok



Brüsszelbe a múlt héten beszökött a tavasz. Sajnos, úgy tűnik a tél meg sem hőkölt belé, mert ma reggel megint 5 fok volt. Ilyenkor pedig meleg, kelt kalácsot kell enni.

Egyik kedvenc francia gasztroblogomon-Nadjibellánál találtam egy gyönyörű brióst, amit azonnal meg akartam sütni. Csak.... Elromlott a mérlegem és nem tudtam kimérni a tészta hozzávalóit. A tejlekvárnak való sűrített tej pedig másfél órai forralás után is híg maradt. De a technika annyira érdekes, hogy mégiscsak megsütöttem. A kakaós-kókuszos kalács tésztáját dagasztottam be, mert ott mérleg helyett kanállal is ki lehet mérni az alapanyagokat, tejlekvár helyett pedig ugyancsak a saját kalácsom töltelékét használtam, csak a kókuszt hagytam ki belőle. Az eredmény kicsit "rusztikusabb" lett, mint Nadjibelláé, de nekem így is tetszett. Azért mégegyszer neki fogok rugaszkodni, mert az ő tésztája keményebbnek tűnik, ezért biztosan szebb lesz.

Hozzávalók (12 brióshoz)

lásd a kakaós-kókuszos kalácsnál ( fél kg liszttel dolgoztam), a krémnél is fele adagot készítsünk.
(lehet egy kicsit több cukorral készíteni a tölteléket, mert most a jégcukros szórás elmarad)

A tészta alapanyagait bedagasztjuk, majd 45 percig kelni hagyjuk. Ezután 12 golyót formázunk belőle és 10 percig kelesztjük. A lapokat kb. 10cm átmérőjű körökké nyújtjuk és megkenjük a kakaós krémmel. Újra golyót formázunk belőle, majd ismét körré nyújtjuk. Az a lényeg, hogy a kakaós töltelék a tészta közepében maradjon. (Ezt a legnehezebb kivitelezni, a legegyszerűbb módja, ha az elején a golyóból rögtön két azonos átmérőjű kört nyújtunk, összetapasztjuk őket és a széleit lezárjuk. Ezután még egy kicsit nyújtunk a körön, hogy szép sima legyen.)
Ezután egy ásványvizes kupakot nyomunk a kör közepébe-ez lesz a virág közepe, majd 12 helyen egészen a kupakig, bevágjuk a tésztát.


Páronként megsodorjuk a szirmokat és kettesével összefogjuk őket. Attól függően, hogy kifelé vagy befelé végezzük a sodrást, más-más virágbrióst kapunk.



A sütőt előmelegítjük 200 fokra ( légkeveréses sütőben 180 fok) Egy nagy tepsibe zsírpapírt fektetünk (vagy kizsírozott tepsibe) és belehelyezzük a virágokat. Még 20 percig kelesztjük őket. Tojással lekenjük és mákkal, darált mogyoróval vagy jégcukorral díszítjük a tetejét. 10-15 perc alatt megsül.




2010. március 31., szerda

Citromos moelleux lemon-curd "szívvel"- tényleg ez a neve



Nagyon szeretem a citromos édességeket. Fagylaltból is ez az egyik kedvencem-különösen, ha rengeteg reszelt citromhéj van benne. A csokoládés moelleux után itt az újabb kísérlet, ezúttal citrommal. Könnyű citromos tészta- ez nem túl édes, lemon curd-szerű belső "szívvel"-ami megadja a nagyon-nagyon citromos ízt. Ha jól sikerül, akkor a belső szív folyékony marad és öntetként beborítja a tésztát.

A Moelleux et fondants című Hachette kiadvány alapján

Hozzávalók ( 6 személyre)

A tésztához

100 gramm olvasztott vaj és még 15 gramm a formák kikenéséhez
2 tojás
60g mandulapor
120 gramm porcukor
120 gramm liszt és még 20 gramm a formák lisztezéséhez
fél zacskó sütőpor
1 citrom héja lereszelve

A "szívhez"

20 gramm vaj
2 tojás
50 gramm kristálycukor
10 gramm Maizena ( kukoricakeményítő)
2 citrom leve

Először a szívet készítjük el. Egy kislábosban takaréklángon felolvasztjuk a citromlében a cukrot. (én jobban szeretek vízfürdővel dolgozni, mert nem ég le). Hozzáadjuk a Maizenával kikevert tojásokat és kicsit erősebb lángon, folyamatosan keverve tovább főzzük, körülbelül 5 percig. Krémes állagúnak kell lennie. Ezután levesszük a tűzről és belekeverjük a vajat. Kihűtjük és jégkockatartóba töltjük-6 kockát kell kapnunk. Legalább 3 órára a fagyasztóba tesszük.

A desszertnek kb. 10 percet kell sülnie a 200 fokra előmelegített sütőben és utána azonnal tálalni kell. Ennek megfelelően először kapcsoljuk be a sütőt, majd készítsük el a tésztát. A tojásokat fehéredésig keverjük a cukorral, majd adjuk hozzá a vajat, azután a sütőporral elkevert lisztet. Vajazzuk ki és liszttel szórjuk meg a kis felfújtformákat. Tegyünk egy kis tésztát a formák aljára, majd helyezzünk beléjük egy-egy megfagyasztott lemon-curd kockát. Kanalazzuk rájuk a maradék tésztát és tegyük őket 10 percre a sütőbe.

Zöldcsütörtökre- Spenótos-ricottás conchiglioni paradicsommártásban


Ha Zöldcsütörtök, akkor spenót. Sőth, ha spenót, akkor főzelék... De mostanában inkább tészta spenóttal. Tagliatelle (hosszúmetélt) mascarponés, parmezános, spenótos szósszal vagy spenótos rikottával töltött conchiglioni (óriás kagylótészta) paradicsommártással leöntve, csőben sütve.

Utóbbit nagyon sokszor főzöm, mert ez a kisebbik fiam legkedvesebb étele. Régebben canellonival készült, de a conchiglionit sokkal könnyebb tölteni. Én itt a Corá-ban veszem, fél kg tésztából egy nagy tepsit meg lehet tölteni és még marad is.

A recept Jamie Oliver Jamie vacsorái című könyvéből származik, de az általa ajánlott besamelmártás helyett sárgarépával dúsított paradicsomszószt használok. Miután a lányom nem szereti a rikottát, neki parmezánnal és apróra vágott füstölt sonkával dúsított mascarponéval töltöm meg a tésztákat.

Ha canellonival készítjük ezt az ételt, akkor a tésztát nem kell megfőzni. És még egy fontos tanács: nagyon figyeljünk a rikottás tölteléknél a sózásra, mert később már nem lehet "belenyúlni"-ha sótlan lesz, a mártással sem lehet korrigálni.

Hozzávalók

2 diónyi vaj
olívaolaj
2 gerezd megtisztított, finomra vágott fokhagyma
1 nagy maréknyi friss durvára vágott majoránna vagy oregánó (én szárított majoránnát használtam
1/4 lereszelt szerecsendió
8 nagy marék jól megmosott, friss spenót (kb. fél kg)
1 nagy marék friss bazsalikom (szárai aprítva, levelei letépdesve)
2 doboz 400 g-os paradicsomkonzerv
2 kisebb sárgarépa lereszelve
400 g ricotta
2 maréknyi reszelt parmezán
500 gramm conchiglioni vagy 16 canelloni
1 zacskós mozzarella (100g) darabokra tépkedve

Egy 5 literes fazékban vizet teszünk fel a tésztának, amelyet újraforrás után kb 7-8 percig főzünk. Nem szabad, hogy teljesen megpuhuljon, " al dente"-re főzzük.
Közben egy teflonserpenyőben felforrósítom a vajat egy kiskanálnyi olívaolajjal (így nem ég el), beleteszem az egyik felaprított fokhagymát, maréknyi friss oreganót vagy majorannát és a szerecsendiót. (Ha szárított fűszereket használok a friss helyett, akkor azt a párolt spenótra szórom.). Ezután annyi spenótot szórok a serpenyőbe, amennyi kényelmesen elfér. Ezután folyamatosan adagoljuk a spenótot és kb. 5 percig pároljuk. Ezután kihűtjük.
Egy másik edényben kevés olívaolajon megfuttatjuk a másik fokhagymát, majd beleöntjük a paradicsomkonzerveket és hozzáadjuk a bazsalikomszárakat és a reszelt sárgarépát. Felöntjük egy konzervdoboznyi vízzel, sózzuk, borsozzuk és egy mokkáskanál cukorral ízesítjük. 10 percig takaréklángon főzzük, majd belekeverjük a bazsalikom leveleit.
Közben elkészítjük a tölteléket. A kihűlt spenót levét kinyomkodjuk, összevágjuk, majd hozzákeverjük a ricottát és egy marék reszelt parmezánt. Megsózzuk, majd egy habzsák segítségével a tésztakagylókba töltjük.
Ezután egy kiolajozott tepsiben elrendezzük a töltött tésztákat és leöntjük a paradicsommártással, a tetejére szórjuk a maradék parmezánt és a darabokra tépkedett mozarellát.
180 fokon 20-25 percig sütjük.


2010. március 1., hétfő

Csokoládé-moelleux fahéjas csokoládé "szívvel"



Saját cukrászom lett. A lányom lassan átveszi tőlem a süteményeket és a desszerteket-már csak a kelt tészták maradtak nálam. Még csak 14 éves, de már szívesen keresgél a net-en különleges receptek után és miután sokkal alaposabb és türelmesebb, mint én-minden úgy sikerül neki, mint ahogy a nagykönyvben megírták. Jobb lenne, ha a saláták érdekelnék, de miután nincsenek súlyproblémái, gátlástalanul próbálkozhat az édességekkel.

Ma egy különleges csokoládéfelfújtat készített, aminek a receptjét kicsit át is dolgozta.Először Fűszeres Eszter blogján találkoztam ezzel az édességgel, rögtön meg is sütöttem, de a mostani recept több ponton eltér tőle és a lehetőségek hosszú sorát nyitja meg az új technikával.

A desszert lényege, hogy külön megfagyasztjuk a tölteléket az ún. coeur-t (ejtsd "kőr"-vagyis szív), amely ízben és színben teljesen eltérhet a külső buroktól- a krémes moulleux-tól, de persze harmonizálniuk kell. Szükségünk lesz egy jégkockatartóra és a legalább 3 órás fagyasztási időt is be kell számítani az elkészítési időbe-célszerű előző nap befagyasztani.

Hozzávalók

A coeur-höz

1 dl tejszín
5 dkg étcsokoládé
késhegynyi őrölt fahéj

A moelleux-höz

100 gramm vaj + 15 gramm a formák vajazásához
4 tojás
140 gramm étcsokoládé
60 gramm kristálycukor
20 gramm keményítő ( Maizena Belgiumban-ez kukoricakeményítő)
40 gramm liszt
20 gramm cukrozatlan kakaópor a formák beszórásához

A coeur-höz felforraljuk a tejszínt és hozzadjuk az apróra tört étcsokoládét. Miután teljesen felolvadt a csokoládé, fahéjjal ízesítjük, kihűtjük és jégkockatartóban lefagyasztjuk. (6 kocka lesz belőle). Legalább 3 órát kell a fagyasztóban töltenie.

Ezután elkészítjük a mouelleux-tésztát. Vízfürdő felett egy fémtában felolvasztjuk a vajat és az apró darabokra tört csokoládét. Hozzáadjuk a cukrot, megvárjuk, amíg felolvad, majd egy kicsit kihűtjük a masszát. Egyenként belekeverjük a tojásokat, azután a lisztet és a keményítőt.

A felfújtformákat kivajazzuk majd egy teaszűrő segítségével kakaóval egyenletesen beszórjuk.
200 fokra melegítjük a sütőt. A fagyasztóból kivesszük a csokoládékockákat-kicsit nehezebben jönnek ki a formából, mint az igazi jégkockák-késsel is segíteni kell.

Ezután mindegyik formába töltünk egy kicsit a tésztából és belenyomunk 1-1 fagyasztott csokoládékockát (lehetőleg ne érjenek a kockák a forma aljához). A tetejére merjük a maradék masszát és a formákat egy vizzel megtöltött tepsibe tesszük. (kb. 1cm magas legyen a víz szintje)
10 percig sütjük-ez persze a sütőtől is függ, figyelni kell. Ezután kiborítjuk a formából és tejszínhabbal tálaljuk.


2010. február 23., kedd

Grillezett édesköménykrémleves paprika-aiolival


Január, február, itt a nyár-kiabálta Józsi bácsi, amikor a téli zimankó kellős közepén elhaladt a házunk előtt öreg tacskójával. A nyár még messze van, de ez a leves már a kerti grillezéseket idézi. Elismerem, külsőre nem túl tetszetős, ízre annál inkább. Csak első olvasásra bonyolult-ha a zöldségeket megsütöttük, nagyon gyorsan elkészül. Kicsit elégettem a hagymát és az édesköményt a grillezésnél, ezért érezhető volt egy kis füstös íz, de ez kifejezetten használt a levesnek. Nyáron hidegen is jó lehet, mi most melegen ettük.

Hozzávalók

2 édesköménygumó
1 nagy vöröshagyma (200 gramm)
4 gerezd fokhagyma hámozatlanul
2 kávéskanál édesköménymag (kihagytam)
1 evőkanál olívaolaj
500 ml zöldségleves (kockából is lehet)
250 ml tej
250 ml víz
2 kávéskanál citromlé

A paprika-aiolihoz

1 közepes piros kaliforniai paprika (200g)
2 gerezd hámozott fokhagyma
1 tojássárgája
fél kávéskanál dijoni mustár
1 kávéskanál citromlé
80 ml olívaolaj

200 fokra bemelegítjük a sütőt. Egy tepsibe tesszük a nagyobb darabokra vágott édesköménygumókat, a szintén nagyobb darabokra aprított vöröshagymát, a héjas fokhagymákat és összekeverjük az olívaolajjal és az édesköménymagokkal. Lefedjük alufóliával és 30 percig sütjük. Ezután levesszük az alufóliát és újabb 20 percre ( addig, amíg megpuhul az édeskömény) visszatesszük a sütőbe. Ezután hűlni hagyjuk.
Célszerű közben a kaliforniai paprikát is megsütni-külön tepsiben vagy grillen, de ne tegyük az édeskömény mellé, mert a piros leve zavaró lehet a levesben. Ha a paprika héja már kezd feketedni, vegyük ki és tegyük egy nylonzacskóba . Hagyjuk kihűlni és utána húzzuk le a héját.

A leveshez az édesköményt és a hagymát tegyük egy lábosba. A fokhagyma héját húzzuk le, a krémes belsejét is adjuk az előbbiekhez. Öntsük fel a levessel, a tejjel és a vízzel. 10 percig forraljuk, majd hűtsük ki és turmixoljuk. Citromlével ízesítjük, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. (ne nagyon, mert az aioliban is van só)

A paprika aiolihoz turmixoljuk a tojássárgáját, a fokhagymát, a citromlevet és a mustárt. Kis adagokban hozzáöntjük az olívaolajat és addig keverjük, amíg majonézszerű krémet nem kapunk.
Ezután hozzáadjuk a sült paprikát és és összeturmixoljuk. Gyengén sózzuk. Tálalásnál a leves tetejére merünk egy-egy kiskanál aiolit és az édeskömény levelével díszítjük.

2010. február 7., vasárnap

Citromos joghurtkrém- ha minden kötél szakad...

Valami édeset ennék... Gyakori megjegyzés a családban, csak nem tőlem. Nem vagyok édesszájú, míg a többiek simán bevágnak fél kg igazán finom belga pralinét, nekem egy kocka bőven elég. De Rote grütze-ből simán megeszem a fél kilót, hála Chili és Vaníliának, aki felhívta rá a figyelmet és azóta én is függő vagyok. Ez a joghurtos citromkrém határeset-a többiek is szeretik és nekem sem túl édes. Stahl Judit Büntetlen örömök címü könyvében található a recept, zöld citrommal is készítettem már.

Hozzávalók

1 citrom
1 tojás
12 dkg cukor
1 kávéskanál vaníliaaroma (én vaníliakivonattal csináltam)
1,5 evőkanál vaj
3 dl joghurt
1,5 dl tejszín

Az alaposan megmosott citrom héját lereszeljük, a levét kinyomjuk. A tojást és a cukrot összekeverjük egy kis tálban. Vízgőz felett, egy fémtálban felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a reszelt citromhéjat és a citromlevet. Ezután belekeverjük a cukros tojást és sűrű krémmé főzzük. Összedolgozzuk a joghurttal és kihűtjük. Végül felverjük a tejszínhabot és óvatosan beleforgatjuk a krémbe. Kistálkákba adagoljuk és tálalásig hűtőbe tesszük.


2010. január 12., kedd

Gyorsan!!!! Marhahús paprikával és osztrigaszósszal



Mániákus felhalmozó vagyok. Több kiló liszt, cukor, tészta, 30 tojás, legalább 6 liter tej és 10 liter ásványvíz sorakozik a polcaimon. A fagyasztóról ne is beszéljünk...Simán túlélnénk egy havi ostromot. Igy csinálta a nagymamám is, a mamám is, valószínűleg én is a zsigereimben hordozom, hogy mindig legyen tartalék. Nálam a gyűjtőszenvedély azzal is párosult, hogy nem kifejezetten alapélelmiszerekből is hatalmas készletet gyűjtöttem be. Van itthon hajdinalisztem, kaffirlime-levelem, feketebabom, mindenféle szószom, mert hátha.... Hátha pont az kell.

Most pont az kellett. Osztrigaszósz és bébikukorica, amit egy Lidl-es ázsiai akcióban vettem kifejezetten jutányos áron és végre fel is használtam őket. A szilvaszószt még csak nézegetem, bár találtam egy pár jó receptet arra is...

A következő kínai recept tényleg 15 perc alatt kész, megbízható helyről, a Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyvből származik.

Hozzávalók

50 dkg marhahús (lehetőleg marhafartő)
1 evőkanál szójaszósz
1 kissé felvert tojásfehérje
1/4 teáskanál őrölt feketebors
2 evőkanál földimogyoróolaj
1 evőkanál frissen reszelt gyömbér
1/4 teáskanál ötfűszerkeverék
1 rombuszformára vágott piros kaliforniai paprika
2 vékonyan felszeletelt szárzeller (ez el is maradhat)
1 kis üveg bébikukorica
2 evőkanál osztrigaszósz
2 ferdén felszeletelt újhagyma

A húst hosszú, vékony csíkokra vágjuk. Összekeverjük a tojásfehérjét, a szójaszószt, a kukoricalisztet és a borsot, hozzáadjuk a húst, beleforgatjuk, hogy bevonja.

Egy wokban (én egy vastagfalú Tefal-serpenyővel dolgoztam, mert a wokban nagyon leragadt) felhevítünk 1 evőkanál olajat. Hozzáadjuk a gyömbért, az ötfűszer-keveréket, a paprikát,a zellert és a kukoricát és magas hőfokon kevergetve sütjük 2 percig vagy amíg éppen kezd megpuhulni. Kivesszük a wokból és melegen tartjuk.

A maradék olajat felhevítjük a wokban és adagonként megpörköljük a húst, de nem sütjük át.

Az összes húst és a zöldségeket visszatesszük a wokba, és hozzáadjuk az osztrigaszószt. Magas hőfokon keverve sütjük, amíg a hús átsül és a szósz felforrósodik. A tűzről levéve, újhagymával megszórjuk és azonnal tálaljuk.

2010. január 9., szombat

Világ gulyásai egyesüljetek!




Régóta terveztem, hogy írok egy kis összefoglalót a nemzetközi gulyás-variációkról, amelyek a legváltozatosabb formában alakítják át a magyarok által az egyik "legmagyarabbnak" tartott ételt. Francia gasztroblogokon 10 receptet találtam a témában, ezek közül a díjnyertes, 5 csillagos recept 1kg húsra számítva 6 sárgarépával és 6 paradicsommal dolgozik, jól megfűszerezve egy ágacska rozmaringgal és némi kakukkfűvel. Meg 3 marhahúsleveskockával. És ki ne felejtsük a krumplipürét mellőle.... A fórumon aztán néhányan felhívják recepttulajdonos figyelmét, hogy ez nem az eredeti gulyás-mert ahhoz nem kell püré... Ellenben hol a creme fraiche (tejszín) a tetejéről? De semmi baj, mert valaki leközölte a valódi gulyás receptjét: disznóhúsból, knédlivel tálalva, ahogy azt egy eredeti szlovák ételnél szokás. Majd megérkezett cseh variációban is-majoránnás marhapörkölt formájában. A kegyelemdöfést egy idegenbe szakadt honfitársunk adta meg, aki szerint ezeknek semmi közük a mi gulyásunkhoz, mert abban minimum 1 kg bab van.

Ennyit a bloggerekről, nézzük a hivatásos szakácsokat. Paul Bocuse ugyancsak nélkülözhetetlennek talál belőle egy kis kakukkfüvet. A GoodFood felhívja a figyelmünket, hogy feltétlenül spanyol pirospaprikával dolgozzunk, mert kizárólag azzal az igazi.

Végül a kedvencem: A La table de monde néven futó igazán színvonalas francia gasztrooldal is megemlíti nemzeti ételünket...Harry Potter kedvenc receptjei között. A Harry Potter és a Tűz serlege 23. fejezetében szerepel a következő mondat, francia fordításban "Percy fronca les sourcils et Harry étouffa un rire dans son assiette de goulasch". - azaz "Harry beleprüszkölt pörkölttel teli tányérjába. Percy rosszallóan összevonta szemöldökét." (Szegény Tóth Tamás Boldizsár, aki a magyar fordítást készítette, gondolom, tisztában volt vele, hogy angol barátaink nem egészen ugyanazt értik gulyáson, mint mi, úgyhogy ő fordításában pörkölt szerepel). A francia oldalon örömmel üdvözlik a roxforti manók gulyását, ami a következő képen látható.. Háááát...


Goulash

Ha a nemzetközi gulyásirodalom többi opusára is kíváncsi valaki, forduljon bizalommal a Wikipédiához. De most következzen az én receptem-csipetkével, zöldségekkel, krumplival, amit most nem pürésítenék...


Hozzávalók:

1 kg marhahús (marhalábszár vagy lapocka)
8 dkg zsír
30 dkg vöröshagyma
70 dkg burgonya
1 nagy szál sárgarépa
1 szál fehérrépa
1 evőkanál pirospaprika
1 kávéskanál köménymag
2 gerezd fokhagyma
só (1, 5 teáskanál-de ízlés szerint)
bors
1 paradicsom, 1 zöldpaprika (nyáron)
1 kis csokor petrezselyem

A csipetkéhez

250 gramm liszt
3 tojás

Megtisztítjuk és hasábokra vagy karikákra szeleteljük a sárgarépát és a fehérrépát. Meghámozzuk és kb. 1,5-2cm-es kockákra daraboljuk a burgonyát. A megtisztított hagymát és a fokhagymát finomra aprítjuk, a húst 1cm-es kockákra vágjuk. A zsírt felforrósítjuk és a vöröshagymát aranysárgára pirítjuk benne. Hozzáadjuk a pirospaprikát és a húst, és addig hagyjuk a tűzön, amíg a hús kifehéredik. Ezután megsózzuk, borsozzuk,beleszórjuk a köménymagot és a fokhagymát. Jól összekeverjük és egy kis vizet öntünk hozzá. A paprikát és a paradicsomot nagyon apróra vágva beletesszük-ha van darált pirospaprikánk, abból is tehetünk bele egy ki kanállal.Lefedjük és kis lángon kb. másfél óráig pároljuk.

Közben elkészítjük a csipetkét. A lisztet és a tojást csipetnyi sóval összegyúrjuk. Ha nagyon kemény a tészta, tehetünk hozzá vizet. Ezután hagyjuk egy kicsit szikkadni. Én ki szoktam egy kicsit nyújtani, nem túl vékonyra és így csipegetek belőle minél kisebb darabokat, de elvileg nyújtás nélkül is megy. Ezután tiszta konyharuhán hagyjuk száradni egy kicsit.

Amikor a hús majdnem puha, zsírjára sütjük, hozzátesszük a répákat és 2-3 percig együtt pároljuk. Ezután felöntjük másfél liter vízzel és belerakjuk a burgonyát is. Ha a burgonya megpuhult, befőzzük a csipetkét. Amikor a csipetke is puha, kész a gulyás. Apróra vágott petrezselyemmel megszórjuk.


Related Posts with Thumbnails

Copyright

Az oldalon megjelenő fotók és írások a szerző tulajdonát képezik. Azokat kizárólag engedéllyel, a forrás megjelölésével lehet felhasználni.