Translate

2011. január 5., szerda

Chili con carne- avagy hogyan lakassunk jól kamaszokat...


Mindig elképedve néztem, amikor nagynéném előhúzta a 10 literes fazekát és nekilátott a gulyásnak. Egyik unokabátyám elérte a két métert, a másik csak 186 cm-re nőtt, de az étvágyukat tekintve 3-3 főt tettek ki mindketten, és akkor még az apjukról nem is beszéltünk. Úgyhogy az ebédek, ahogy növekedtek a fiúk 4, 6, 8 majd 10 személyre készültek, és vacsorára is hasonló adagokban kellett gondolkodni.

Nekem is egyre nagyobb edényeket kell vennem, mert a kamaszok tudnak enni. Különösen, ha fogukravaló akad. Akkor aztán kiderül, hogy az egyébként madárétkű lány is szemrebbenés nélkül bekanalaz két tányér chilis babot vagy legyűr egy hatalmas pizzát.

Úgyhogy amikor a fiam bejelentette, hogy három barátja nálunk vacsorázik, azonnal 12 személyes adagot főztem a chili con carne-ból. Egy kis tálkával még össze tudtam kapargatni a férjemnek, mert a többit egy szempillantás alatt eltüntették. Két óra múlva persze megint éhesek lettek, még jó, hogy maradt a karácsonyi mézeskalácsból.

A chili-t Jamie Oliver receptje alapján főzöm, kicsit átalakítva, pl. teszek bele oreganót is, a fahéjjal viszont most nagyon csínján bántam. Nemrég meghívtunk egy kedves belga házaspárt ebédre és kezdő fogásként marhahúslevest főztem. Volt abban marhafaroktól kezdve a velős csonton át a rengeteg zöldségig minden, hogy igazán "emlékezetes" legyen. Az is lett... Mindig szoktam bele tenni egy egészen kicsi darabka fahéjat, nem lehet észrevenni, viszont kifejezetten jót tesz az ízének. Most nem egy kis darab sikerült, hanem legalább három kis darab. Vagy négy. Vagy öt. Azt hittem, mindet sikerült kipiszkálnom, de nem. Igaz, ez csak órák múlva derült ki, amikor a férjem belekóstolt. "Ennek valami keleti íze van"-mondta vészjósló hangon. Nem volt mit tenni, újat főzni már nem volt időnk, úgyhogy így került asztalra. Igazi magyar húsleves címen harangoztam be, vendégeink kérésére részletesen el kellett mesélnem a receptet. Kétszer is vettek belőle, majd a végén megjegyezték, hogy nem is tudták, hogy a magyarok ennyire szeretik a fahéjat...... Hááát... Mi alig bírtuk legyűrni, pedig tényleg nem volt rossz. Csak nem húslevesnek kellett volna enni....

Most következzen a chili con carne, ezúttal csak 4 személyre

Hozzávalók

500 gramm darált marhahús (marhalapocka)
2 közepes fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kávéskanál őrölt köménymag ( még jobb, ha mozsárban kicsit összetörjük)
1 chilipaprika karikára vágva, magtalanítva
2 teáskanál szárított oregáno
1 kávéskanál cayenne-i bors
1 kis darab fahéj
só, őrölt bors
2 doboz 400 grammos hámozott paradicsomkonzerv
2 doboz 400 grammos vörösbab (kidney bab) konzerv
200 gramm olajban eltettaszalt paradicsom turmixolva (ez nem volt itthon)
1 kis doboz kukoricakonzerv -opcionális
3 evőkanál olívaolaj

A hagymát és a fokhagymát nagyon apróra vágjuk és olívaolajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a chilipaprikát, a köménymagot, a cayenne-i borsot, majd a darált húst. Sózzuk, borsozzuk, meghintjük oreganóval. Ezután hozzáadjuk a paradicsomkonzerveket (ha túl nagyok a paradicsomdarabok, akkor fakanállal összenyomkodjuk.) és a darabka fahéjat. Ha van aszalt paradicsomunk, az is most kerül bele. Ezután egy darab zsírpapírt teszünk a lábos tetejére, majd lefedjük. Másfél órán át kis lángon főzzük. A vörösbab- és a kukoricakonzervek levét leöntjük, kicsit leöblítjük. A húshoz adjuk és még fél óráig főzzük. Reszelt sajttal tálaljuk. Friss kenyér vagy tortillachips illik hozzá.

2011. január 1., szombat

Elzászi savanyú káposzta-avagy miért nincs nálunk malac újévkor?


Jó pár éve nagyszabású szilveszteri bulira készültünk. Eszter barátnőm éppen egyedül volt, ezért előre megbeszéltük, hogy nálunk alszik és másnap velünk tart az újévi sültmalac-lakomán. Még soha nem sütöttem malacot, átböngésztem néhány szakácskönyvet és Stahl Judit zöld könyvében megtaláltam az ideális receptet. Egész éjszaka alacsony hőmérsékleten sül a malac, délben pedig vajpuha, ropogós bőrű sült lesz belőle. Pont ez kell nekünk-szilveszter este bevágom a sütőbe, nyugodtan alszunk délig, amikor csak hipp-hopp előkapom a tepsit.

A budaörsi hipermarketben malaccomb nem volt-de volt kismalac. Nem nagyon nézegettem, súlyra megfelelt-vittem is haza. Elkezdődött a buli, indításként felhajtottunk egy-egy pohár kir-t (fehérbor vagy pezsgő egy kis feketeribizlilikőrrel). Rögtön jó kedvre derültünk és Eszterrel nekiláttunk a malacnak. Kivettem a zacskóból, beleborítottam a tepsibe. Óhhhhh-mondta Eszter szomorúan. Olyan volt a malac, mint egy Anne Geddes fotó. Egy malacruhába öltözött csecsemő. Én ezt nem tudom megsütni. De kidobni sem. Végül is a sütés mellett döntöttünk, de fűszerekkel bedörzsölve is szomorú látványt nyújtott. Gyorsan beraktam a sütőbe, hogy ne is lássuk.

Hála a további koktéloknak, vidám lett a buli. Másnap reggel is jó hangulatban ébredtünk. ABüszkeség és balítélet ment a tévében, akkor 6 éves kislányom elbűvölten kiáltott fel - itt van "kolinfircs". Ezen meg később a Wembleyben koncertező, örökifjú Paul McCartney-n és az előtte ugráló, hangosan "Póli"-t visítozó nagymamakorú rajongókon nagyokat röhögtünk.
Aztán előkerült a malac. A sütés nem sokat segített rajta, de már nem csecsemőre hasonlított, hanem a péklapátra mégiscsak ráülő, kemencében sült Jancsira..... Mi Eszterrel nem sokat ettünk belőle, leginkább azért, mert nem volt mit.... 3 kg malacból egy marék hús lett.

Azóta jó pár év telt el. Eszter megtalálta a párját, idén gyűrűt hozott a Jézuska. A jóhírről tegnap értesültem. Eszembe jutott a malac, kolinfircs és Póli. Hallgattunk egy kis Beatlest, délután megnéztük a Büszkeség és balítélet utolsó részét a lányommal, de malac nem volt. Nem is lesz. Helyette sült füstölt húst ettünk (német termék, nagyon jó) és elzászi savanyúkáposztát, krumplipürével.

Boldog, jókedvben, finom ételekben-italokban gazdag újévet kívánok Mindenkinek!


Elzászi savanyú káposzta

Hozzávalók

10 deka kockákra vágott baconszalonna
1 kg savanyúkáposzta
1 kis fej vöröshagyma
2 -3 dl száraz fehérbor (rizling)
1 babérlevél
3 szem koriandermag
3 szem borókabogyó
cukor (ízlés szerint)
húsleves, esetleg egy fél erőleveskocka 2,5 dl vízben feloldva (opcionális)

A káposztát felaprítjuk , ne nagyon kicsire, egy-két vágás bőven elegendő. Ha nagyon savanyú, vagy gondunk van az ízesítésével, kicsit kimossuk.A szalonnát megpirítjuk, a megpirult kockákat kiszedjük (bent is hagyhatjuk). A szalonnazsíron megpirítjuk a hagymát, utána rádobjuk a káposztát. A korianderrel, a babérlevéllel és a borókával fűszerezzük, hozzáöntjük a bort. Annyi húslevessel vagy vízzel öntjük fel, hogy éppen ellepje. Lényeges, hogy egy kicsit lucskos legyen, ne száradjon ki. Ha nagyon savanyú lenne, egy kis cukrot is adhatunk hozzá. Addig kell főzni, ameddig a káposzta puha lesz, de nem fő szét (30-40 perc)

Related Posts with Thumbnails

Copyright

Az oldalon megjelenő fotók és írások a szerző tulajdonát képezik. Azokat kizárólag engedéllyel, a forrás megjelölésével lehet felhasználni.