Translate

2010. november 28., vasárnap

I Amsterdam -gasztroképeslap


Szeretem Hollandiát. A vidéki falvakat, ahol bárhová kitehetnénk a "tiszta udvar, rendes ház" táblát és a bohém, csodálatos, néhol félelmetes Amszterdamot.


Kerek évfordulót ünnepeltünk a hétvégén, ezért egy teljes hétvégét töltöttünk Amszterdamban. Miután nagyon sok magyarral találkoztunk, írok néhány tippet a parkolásról, szállásokról és nem utolsó sorban a gasztronómiai élményeimről, hátha kedvet kap valaki egy holland kiránduláshoz.



Autóval Brüsszelből mindössze 2 óra az út Amszterdam külvárosáig (Budapestről 14....) ahol a P+R parkolóházakban célszerű letenni a járművet és onnan tömegközlekedéssel folytatni az utat a belvárosig. A parkolás ugyanis a város szívében iszonyatosan drága és nagyon nehéz is, a parkolóházakban viszont adnak egy ingyenjegyet (oda-vissza), amivel 1-1 órát furikázhatunk átszállásokkal együtt. Mi az Ajax Amsterdam stadionja alatt parkoltunk (Transferium a neve, ha GPS-szel vagy térképpel keressük, és 24 órára 19 euro a díj a prospektus szerint. A belvárosi 2-3 euro/ órás díjakhoz képest még mindig megéri..). Innen az 54-es metroval lehet bejutni aCentral Station vagy a Waterloo pleinre, ahonnan gyalog is megközelíthetjük a főbb nevezetességeket.

Szállást a Leidseplein környékén érdemes foglalni interneten keresztül lehetőleg minél korábban. A helyszínen szállást találni az érkezés napján, különösen hétvégén nagyon nehéz. Olyannyira, hogy amikor a foglalásunkról kiderült, hogy egy elírás miatt a szobánkban csak egy ágy van-kénytelenek voltunk elfogadni, mert mindenütt teltház volt. Másnapra megoldódott a kérdés, de azért kiderült, hogy az egyébként precíz hollandok sem működnek mindig megfelelően...

A programokkal kapcsolatban egy jó tanács: ha nem akarunk sokat sorban állni, érdemes az interneten lebonyolítani a jegyelővételt, ahol lehet-ilyen pl. a Van Gogh Múzeum, ami pénteken este fél 10-ig látogatható (koncerteket is tartanak ilyenkor és nincsenek sokan).

A holland konyha nem különösebben híres, de Gabriella kreatív konyhájában nagyon sok finom holland specialitást lehet találni, kedvencem a stoemp és a mazsolás zsemle. Ha bárhol sajtkóstolóba ütköznénk, ne hagyjuk ki, a legkülönlegesebbeket egy kis üzletben kóstoltuk a Leidseplein és a virágpiac között.



Egy pár olyan éttermet szeretnék ajánlani, ahol jókat lehet enni olcsó vagy közepes árkategóriában.

A leggazdaságosabbak a shoarmát, falafelt, kebabot árusító büfék-ezekből nagyon sok van. Itt már 2,50-3 euro-ért vehetünk meleg ételt és általában jó minőségűek.

A kínai negyedben sok kicsi étterem van egymás hegyén-hátán-gyönyörű sült kacsák lógnak a kirakataikban. Az egyik legjobb a Nam Kee (Zeedijk 111-113), ahol a kínaiak is szívesen esznek és óriási a választék. Egy óriási tányér, gazdag levest ( marhahússal, zöldséggel és sok tésztával) 12 euro-ért ehetünk és a jókora adag főételek is ebben a tartományban mozognak. Vele szemben van a helyi buddhista közösség temploma, ahol egyszer a kínai újév alkalmával szabályosan fogságba estünk. Kezünkbe nyomtak egy kínai nyelvű énekeskönyvet és félórai közös zenés ima után csak azért hagyhattuk el a szentélyt, mert az egyik kissé italos állapotban lévő brit túl hangosan danolt....


Korlátlan mennyiségben ehetünk, ha bírja a gyomrunk, a Granada restaurant-ban (Leidsekruidstraat 11.) 40 féle tapas van az étlapon a serranói sonkától kezdve a fokhagymás rákon át a faszénen sült szardíniáig és a vörösborban párolt chorizoig. Egy kis papírra felírjuk az ételek sorszámát és folyamatosan hozzák frissen-forrón a tapas-okat. A korlátlan fogyasztás 18,50 euro személyenként, de egyesével is rendelhetünk 3-7 euros áron.



Az utóbbi időben szomorú tapasztalataim voltak a világban elfoglalt helyünkkel kapcsolatban. Osztrák ismerősünk saját bevallása szerint semmit sem hallott az iskolában 1848-ról, Helsinkiből érkezett ember közölte velünk, amikor lelkesedni kezdtünk a közös eredet miatt, hogy most már teljesen biztos, hogy a finnek nyugatról származnak. Az amszterdami Saray török étteremben (Gerard Doustraat 33) a pincér a harmadik magyar mondatunk rákérdezett :from Hungary? Yes. De honnan tudja? Sok a törökhöz hasonló szavunk. Majd megemlékezett Zrínyiről és azt is megtudtuk, hogy a leghíresebb törökök magyar származásúak voltak. Igaz vagy sem, végre valahol szeretnek bennünket. És a nyárson sült bárány is finom volt.... Búcsúzóul kezet ráz velünk.

Magasabb árkategóriába tartoznak, személyenként 24 euronál indulnak az indonéz rijsttapfel lakomák. A szó szoros értelmében azok, ugyanis sokféle-van, hogy 24 különböző ételt szolgálnak fel egy étkezés keretében. (erre egy külön posztot szánok). Aki elszánja magát egy ilyesféle kulináris élvezetre, azért azzal számoljon, hogy ezek egy része még a csípős ételeket jól bíró egyének részére is könnyfakasztó élményt jelent. Kényesebb gyomrúak az 1-es erősségű fogásokat is kerüljék, a 3-ast pedig csak nagyon edzetteknek ajánlom.

Végezetül egy kis történet arról, hogy ott sem megy minden olajozottan.
Hazaindulunk. Kifizetjük a parkolójegyet, automatába pénz-jegy ki. Sorompónál becsúsztatjuk a gépbe, kártyát benyeli, sorompó zárva. Most mi lesz? Beszólunk a telefonon, ember udvariasan megígéri, hogy intézkedni fog. Tanakodunk, hogy fogjuk elmagyarázni, mi történt, hogy fogjuk bizonyítani, hogy kifizettük a díjat. Erre kiballag egy egyenruhás ember, szomorúan ránknéz, majd nekifutásból hatalmasat rúg a sorompóba. Kinyílik. Mehetünk.

2010. november 25., csütörtök

Frankfurti leves




Frankfurti levest kéne főzni-mondta Márti a homokozó szélén ülve. Tanácstalanul néztünk rá, mert bár nem volt olyan étel, aminek legalább valamelyikünk ne tudta volna a receptjét, a frankfurti leves valahogy kimaradt. GYES-en levő anyák voltunk mindannyian és szerencsésebb pillanatokban, amikor nem a motoros kétéveseket üldöztük, beszélgetni is maradt időnk. A "mit csinált ma a gyerek" kérdés megvitatása után következett a "mit főztök?". Megpróbáltunk ötleteket meríteni egymástól. Mártitól hallottam először a cookie-ről, a reformkonyhás Enikő lelkes magyarázatát hallgatva pedig komolyan elgondolkodtam egy aszalógép beszerzésén.

De a frankfurti leves akkor kifogott rajtunk. Kelkáposzta kell bele, eddig jutottunk el és itt le is zártuk a témát.

Sok év telt el azóta, megnőttek a gyerekek és szinte mindannyian elköltöztünk az Arany János lakótelepről.Nem tudom Márti megtalálta-e azóta a receptet, én pár éve megláttam egyet, jónak tűnt, azóta is gyakran főzöm.

Hozzávalók


1 közepes vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
6 evőkanál olaj
fél fej ( 70 dkg) kelkáposzta
1 csapott kiskanál só
1 csapott mokkáskanál őrölt bors
1 kiskanál majoranna
1 evőkanál liszt
1 mokkáskanál pirospaprika
1 húsleveskocka
2 dl tejföl
3 virsli

A kelkáposzta külső leveleit leszedjük, kitorzsázzuk, majd a leveleit kb. 1 cm-es csíkokra metéljük. A megtisztított, finomra vágott hagymát 3 evőkanál olajon, közepes lángon megfonnyasztjuk, majd 3 perc múlva az apróra vágott fokhagymát is hozzáadjuk. Ezután rászórjuk a kelkáposztát sózzuk, borsozzuk, megszórjuk majorannával. 3 dl vizet öntünk rá, lefedjük, kis lángon 15 perc alatt szinte majdnem puhára pároljuk. 3 evőkanál olajat egy kis lábosban közepes lángon fél percig melegítünk, majd rászórjuk a lisztet és folyamatosan kevergetve világosbarnára pirítjuk. Lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a pirospaprikát és 10 percig pihentetjük. A puha kelkáposztát felöntjük 8dl vízzel, felforraljuk,belemorzsoljuk a leveskockát. 5 percig főzzük a levest. Közben a lehűtött rántást csomómentesre keverjük 2 dl vízzel és a tejföllel. ( Ha szükséges, át is szűrhetjük) A forró levesből kimerünk egy merőkanálnyi levet, összekeverjük a rántással és így öntjük az egészet a levesbe. A virslit karikára vágjuk, 2 evőkanál olajon megpirítjuk és a leveshez adjuk. Egyszerűbb változatnál a karikára vágott virslit a levesben főzöm meg.

Hargitay György receptje

Related Posts with Thumbnails

Copyright

Az oldalon megjelenő fotók és írások a szerző tulajdonát képezik. Azokat kizárólag engedéllyel, a forrás megjelölésével lehet felhasználni.