Gaufre 2. A brüsszeli gaufre

Arra gondoltam, hogy a goffrisütő ideális karácsonyi ajándék, ezért új szerzemény kipróbálásához ajánlom a gaufre-ik második, kipróbált és jónak találtatott, szupergyors receptjét.

A brüsszeli gaufre teljesen más, mint liège-i rokona. Könnyű, levegős és ugyanakkor ropogós.

Mindenképpen kívánkozik rá porcukor, mi csokoládémártással és tejszínhabbal ettük, de gyümölccsel is finom lehet.

Egy dologra nagyon kell -a saját érdekünkben-figyelni. A sütés kezdésekor tegyünk legalább egy borsónyi vajat a sütőbe és forrósítuk fel és így öntsük bele a tésztát. Elkerülhetetlenül bekövetkezik az "első palacsinta" szindróma, vagyis ragad, csak nem mindegy mennyire....

Kezdeti próbálkozásomnál negyedóráig kapargattam az első példányokat a sütőből, másodszorra csak egy kicsit kellett beavatkozni. Utána már megy magától is, de én azért minden adagnál teszek bele egy kicsi vajat.

Hozzávalók

125 gramm liszt
250 ml tej
1 negyed vaníliarúd vagy egy zacskó vaníliáscukor
10g kristálycukor
100g olvasztott vaj vagy margarin
4 tojás
egy nagy csipet só
porcukor a szóráshoz

A tejet a vaníliarúddal felforraljuk, majd langyosra hűtjük. A tojások sárgáját kikeverjük a cukorral és a sóval, hozzáadjuk a lisztet, majd apránként a tejet és az olvasztott vajat. A tojásfehérjékből kemény habot verünk és óvatosan beleforgatjuk a tésztába. A goffrisütőt felforrósítjuk, kis darab vajat dobunk bele, felolvasztjuk és belemerünk egy adag tésztát. Legalább 3 percig ne nyitogassuk a sütőt.... Még forrón szórjuk meg porcukorral.

Liszt

Jön haza a fiam az iskolából. Hófehér. A haja, a ruhája, a táskája. "Megszórtak liszttel, mert nem tudtam fizetni" közli nevetve. Lelki szemeim előtt egy hatalmas melákokból álló brigád jelent meg, akik könyörtelenül terrorizálják a kisebbeket. De liszttel??

Aztán persze kiderült, hogy egy hagyományról van szó. A végzősök az iskola előtt várják a kisebbeket, akiknek pénzügyi hozzájárulást kell nyújtaniuk a nagyok későbbi tanulmányaihoz. 10-20 eurocentről van szó, nem a teljes zsebpénz elkobzásáról. Az én fiam azonban az utolsó centig elköltötte a vagyonát, így nem tudott adakozni. A büntetés: liszt. Mindenhová, ahol érik. Ha valakinek van ötlete, hogy hogyan lehet tökéletesen kiszedni a lisztet egy fekete hátizsákból, kérem segítsen..... A víz a csiriz miatt sajnos, kiesik....

Eat east

Már megint leves..... De milyen leves..... Van a környékünkön egy kicsi, de nagyon népszerű étterem kiváló fúziós konyhával, a neve Eat East. Két középkorú hölgy a tulajdonos, általában ők szolgálnak ki, a szakácsok pedig Thaiföldről érkeztek. Nagyon jók a különböző curryk, mindenféle "színben", hússal, zöldséggel, de mi a "grande soupe-ok", azaz a nagy levesek miatt járunk ide. Hatalmas edényekben, tűzforrón szolgálják fel és egy adag elfogyasztása után desszert már szóba sem jöhet. A férjem soupe japonaise-t evett, (lent), ez egy keleties ízesítésű húsleves tésztával, panírozott, szeletekre vágott borjúhússal. Próbáltam a net-en nyomozni a recept után, de csak annyit sikerült kiderítenem, hogy speciális panírról van szó, ami a panko névre hallgat. Az én levesem ismertebb, ez a soupe saigonaise (bal kép) tésztával, sertéshússal (porc laqué) és rákkal. Annyira ízlett, hogy egy angol honlapon talált recept alapján hamarosan megpróbálom itthon is elkészíteni.