Kisgyerekként sokat ábrándoztam arról, hol élnék szívesen. Belgium sosem szerepelt az álmaim között. Atomium, Európai Unió, Manneken Pis,csipke,Standard Liège, Anderlecht-nagyjából ennyit ismertem ebből az országból. 4 éve élünk itt és most már nagyon sok dolog hiányozni fog, ha egyszer hazatérünk. Például a karnevál....
Európának ezen a részén a karnevál Utrecht-től délre nagy hagyománynak örvend, elsősorban a wallon területeken, de Hollandiában is megtartják. Idén két kisvárost is meglátogattunk, amelyet belga barátaink ajánlottak a figyelmünkbe.
Malmédy az Ardennekben fekszik és farsang idején a város apraja-nagyja az egészen kicsi gyerekektől a matrónákig jelmezbe öltözik és részt vesz a felvonuláson. Nagyon régi tradíció ez, az első feljegyzések 1459-ből származnak a karneválról. A jelmezesek rendekbe tömörülnek-mindegyiknek jelentése van és valamilyen "furfangja", amely a nézők "bosszantását" szolgálja.
A felvonulást a Long né-k (Hosszú orrúak) nyitják.
Később innen-onnan előbukkanva ütik bele az orrukat a szó szoros értelmében mindenbe. A Le long ramon-ok (Hosszú seprűjűek) 3m hosszú seprűjűkkel "lefejezik" a kicsit magasabbra nőtt nézőket a Les Longues-bresses-ek (hosszú kezűek) pótkezükkel kapják le a kalapokat. Mindannyian bohócruhába öltöznek, akárcsak a pierrot-k, akik fekete-fehér ruhájukban vérnaranccsal és dióval hajigálják a tömeget. A pierrot-ok ruhája városonként változhat, Spa-ban például a pierrot-rend tagjai piros ruhába és óriási fehér gallérba öltöznek. A rendbe egyébként nehéz bekerülni, csak meghatározott számú tagja lehet.
Az afrikaiakat szimbolizáló Sauvage-ok, egy jókora szőrbunkóval húznak a fejünkre, ha nem vagyunk elég éberek, a Le Boldji-k (pékek) pedig óriási péklapáttal veszik kezelésbe a hátsó felünket. Emellett felvonulnak a város iparosai-fodrászok, kertészek, boltosok-de az ő jelmezeik évről évre változnak. A hangulat nagyon vidám, fogy a sör és Malmédy híres mandulás töltött habcsókja, a baiser (ennek egy külön posztot szánok).Érdekes, hogy a vallon nyelv megőrzése érdekében a francia mellett ezen a nyelven is ki van írva minden.
A híresebb karnevált Binche (ejtsd:bens) rendezi, ez 2003 óta a világörökség része lett. Idén néztük meg először, mardi gras-n (húshagyó kedden), ugyanis az évnek ezen ez egyetlen napján vonulnak ki a híres"gilles"-ek (ejtsd:zsill). Jellegzetes jelmezeikben-amelyek nagyon bonyolult kézimunkával készülnek-1,50m magas strucctollból készült fejdíszben vonulnak végig a városon.
A képen látható púpjukat, illetve hasukat szalmával tömik ki.
A nagy napon már hajnali 4-kor elkezdik az öltözködést, majd bevonulnak a helyi vendéglőkbe és tradicionálisan pezsgővel és osztrigával indítják a napot (most már a füstölt lazacot is engedélyezik az osztriga helyett...) Ezután kezdődik a cortes (felvonulás) ahová három csoport kíséri el őket. Velük mennek a paysan-ok (parasztok) kék selyem ruhájukban, az arlequin-ek jellegzetes tarka jelmezben és a kicsi pierrot-ok pasztellszínű kosztümjeikben. Utóbbiakat mindig a helyi általános iskolások növendékei adják, még az is szigorúan meghatározzák, hogy melyik iskola tagjai minek öltözhetnek be.
Sajnos, amikor a karneválról olvastam, egy dolog elkerülte a figyelmemet: a vérnarancs.... A gilles-ek és barátaik ugyanis fejenként 25-40 kg narancsot szórnak szét. (Csak a gilles-ek közel ezren vannak...) Persze, nem ők viszik ezt a temérdek gyümölcsöt-külön hátizsákos csapatok cipelik előttük és töltik újra folyamatosan a gilles-ek kosarait, úgyhogy a muníció nem fogy..... Ők meg osztják. Mármint az idősebbek osztogatják, a sihederek azonban kézilabda átlövőket meghazudtoló stílusban vágják be a tömegbe a narancsokat. A környező házak ablakain kivétel nélkül drótháló feszül, különben menthetetlenül ripityára törne minden. A fehér házfalakon pedig folyik a szép bíborvörös lé. A malmedy-i pierrot-ok gyenge kezdők a gilles-ekhez képest. Harc ez a javából, ugyanis a nagy tömeg miatt mozdulni nem igen lehet, úgyhogy az ember csak rémülten kapkodja a fejét. Előttem betört orrú öregember, a mögöttem álló elegáns úrnak a fél szemüveglencséje bánja a gilles-ek támadását. De mindenki élvezi a népi játékot: el kell kapni a narancsot és minél többet összegyűjteni belőle... A gilles-ek pedig vidáman táncolgatnak a dobpergésre..
A végén másfél kg naranccsal tértem haza, egy orvlövésznek köszönhetően kissé összeragadt hajjal... A narancs levét kipréseltük és megittuk-így diadalmaskodtak végül a dámák a fársángon...
Volt a nagymamámnak egy művészeti albuma a Bécsi Képtár festményeiről, amit nagyon szerettem nézegetni. Itt találkoztam először Breughel képeivel, későbbi nagy kedvencemmel, a sokat elemzett Falusi lakodalommal. Amikor egy patisserie kirakatában először megpillantottam a "Breughel tarte"-ot, azt hittem, a festő tiszteletére kreálták. De hiába kerestem, semmilyen nyoma sincs a kapcsolatnak. A breughel-jelentését sem sikerült kiderítenem, de gyanítom, hogy valami olyasmiről lehet szó, mint a dobostortánál-egyszerűen a kitalálójáról kapta a nevét.
A torta finom, tökéletes egy ötórai teához vagy kávéhoz. Meg Breughel képek nézegetéséhez....
Hozzávalók
1 adag omlós tészta (paté brisé) 4 alma (boscop-ot használtam, jonagold vagy golden is jó lehet) 12,5 dkg mazsola 0,5 dl rum 2 tojás 2 dl tejszín 1 csomag vaníliáscukor 10dkg porcukor 5dkg darált mandula
Ha nincs kész tésztánk, a tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrjuk és 1 órát pihentetjük. Utána kinyújtjuk, kb. 2cm-el nagyobb átmérőjűre, mint a formánk, és a tésztát a kivajazott, kilisztezett formába simítjuk.
A mazsolát beáztatjuk rumba. Egy recés szélű tortaformát kibélelünk omlós tésztával. Az almát meghámozzuk,vékony szeletekre vágjuk és elrendezzük a formában. Kézi habverővel összekeverjük a tojásokat a porcukorral és a vaníliáscukorral, hozzáadjuk a tejszínt, a darált mandulát és a lecsepegtetett mazsolát. A keveréket az almára öntjük és kicsit megrázogatjuk az edényt, hogy egyenletesen oszoljon el. A tetejét meg lehet szórni szeletelt mandulával is.180 fokos sütőben 35 percet sütjük.
Chou de Bruxelles, brüsszeli káposzta, vagyis kelbimbó. A "Brussels:Cultural and Literary Companion” című könyv szerint már a 12. században megjelenik a „sprotches” név a brüsszeli nyelvjárásban, ami „bimbókat” jelent. A híres francia botanikus, Jacques Daléchamps 1586-ban „brassica capitata polycephalos” néven sorolta be azt a káposztát, amely a fej korai levágását követően több kisebb bimbót hajt ki. A XVI.- XVII. század környékén megtöbbszöröződött a brüsszeli lakosság száma, és annak ellenére, hogy az ún. első brüsszeli városfal határán megjelennek a szabadtéri vagy fedett, kizárólag élelmiszerre szakosodott piacok, még mindig nem volt elegendő zöldség. A Brüsszel felső részéhez (flamandul „Obbrussel”, franciául „Haut-Bruxelles”-saját verzióban „Brüsszel-felsőhöz”) tartozó saint-gilles-i (ejtsd:szen-zsill) termelők a hiány csökkentése érdekében „megalkották” vagy feltalálták a kelbimbót, egy olyan hibridet, amelyet a káposztához képest kisebb területen és nagyobb hozammal lehetett termeszteni. A krónika szerint emiatt kapták a „káposzta-szüretelő” nevet ("Kuulkappers" vagy"coupeurs de choux") az itteni őstermelők. A kelbimbó Európa szerte a XVIII., de inkább a XIX. században terjedt csak el. Itteni szokásnak megfelelően 1985. április 2-án Brüsszelben létrejött a „Káposzta-szüretelők” rendje, amelynek egyik feladata a kelbimbó hagyományának megőrzése…
A kelbimbó magas C-vitamin tartalma mellett foszfort, kalciumot és jódot is tartalmaz. Magas béta-karotin tartalma miatt antioxidánsként viselkedik. Egy Hollandiában végzett kísérlet szerint azok, akik negyed kilónál több kelbimbót (ez kb. 14 db.-nak felel meg) fogyasztottak naponta,egy héten át, 23 %-al több rák ellen védő enzimmel rendelkeztek, mint azok, akik soha nem ettek kelbimbót.
Toulouse környékén kolbásszal, Auvergne-ben gesztenyével, szalonnával is főzik. Érdekes az a recept is ahol muffint készítenek belőle, dió-olajjal, szalonnával, köménymaggal, korianderrel, hagymával és reszelt parmezánnal...
A kelbimbót újabban sütve esszük, de most szerettem volna valami mást készíteni belőle. Egy nagyon színvonalas belga-holland gasztronómiai lapban, az Ambiance culinaire-ben akadtam rá a következő receptre, amit mártásos húsok mellé javasoltak. Egy sütőformában készítettem el ,így egytálétel lett, de kis felfújt formában készítve sültek mellé különleges köretként is el tudom képzelni.
Hozzávalók
300 g kelbimbó
4 tojás
100g füstölt sonka vagy baconszalonna
1 adag leveles tészta
2,5 dl tejszín
só, bors, szerecsendió
1 evőkanál apróra vágott petrezselyem
A kelbimbó külső leveleit eltávolítjuk. Sós vizet forralunk és a kelbimbót 7-8 percig forraljuk benne (ez a blansírozás). Azután azonnal jéghideg vízbe dobjuk-így megtartja eredeti zöld színét. A kisebbeket félbevágjuk, a nagyobbakat negyedeljük.
A sonkát vagy bacont apró kockákra vágjuk és egy kis olajon átsütjük. Összekeverjük a kelbimbóval és a petrezselyemmel. A tojásokat habverővel összekeverjük a tejszínnel, enyhén sózzuk, borsozzuk, kis szercsendiót reszelünk bele.Ha kis felfújt formában dolgozunk (5-6 cm átmérőjű), akkor kiolajozzuk őket, kibéleljük sütőpapírral. A leveles tésztából akkora köröket vágunk, hogy az átmérőjük 4cm-rel nagyobb legyen, mint a kis formák átmérője. A tésztával kibéleljük a formákat, beletöltjük a tölteléket. Ha nagy quiche-formában készítjük el, hasonlóan járunk el, de itt elég 2cm-t ráhagyni az átmérőre.
Előmelegített sütőben 180 fokon 15 percig sütjük, addig,amíg aranysárga nem lesz a teteje. Mielőtt kivennénk a formából, hagyjuk 1 percig hűlni.
Mikor sütsz megint "kéket"? -kérdezte a lányom. Valószínűleg furcsán nézhettem, úgyhogy megismételte. "Tudod, olyan kéket. "
Rövid egyeztetés után kiderült, hogy Kicsi Vu citromos süteményéről van szó, amely téglaformában készül és ugyanúgy néz ki, mint a belga gyerekek egyik kedvenc süteménye. Na mi? A cake. Igen, cake-nek hívják, pedig frankofon országként ők is megszállottan kerülik az angol szavakat. Sőt, a francia-franciákhoz hasonlóan még az angol (amerikai) neveket is franciásítják. Így lesz Michael Douglas-ból "Mikael Duglász" vagy Detroit-ból "Dötroá" (sic!).
Kicsi Vu citromos süteményét, amely egy francia oldalról indult el a világhír felé -"légere gâteau au citron"- néven sokszor megsütöttem. Aztán elkezdtem variálni, mert a tészta nagyon jó-így lett aztán mandulástól a csokison át mindenféle "kékünk."
Narancsos-csokoládés cake
Hozzávalók
4 tojás
13 dkg kristálycukor
8 dkg olvasztott vaj
12dkg liszt
1 csomag sütőpor
1 narancs leve és reszelt héja (a héj helyett lehet 4 csepp narancsaroma)
5 dkg étcsokoládé apró darabokra vágva
A sütőt bemelegítjük 180 fokra (légkeveréses sütő 160 fok). A lisztet összekeverjük a sütőporral. A tojások sárgáját kikeverjük a cukorral, a narancs reszelt héjával és levével. Hozzáadjuk a lisztet, majd az olvasztott vajat. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük és óvatosan beleforgatjuk a tésztába. Kivajazott, kilisztezett téglaformába öntjük és a tetejét megszórjuk az apróra vágott étcsokoládéval. Körülbelül 20 percig kell sütni, nekem akkor még kicsit nyers volt a belseje, ezért csökkentettem a hőmérsékletet és még 10 percig sütöttem.
Gyerekkoromban kifejezetten utáltam a zellert. A zellerkrémleves puszta gondolatára kirázott a hideg, igaz, csak porleves formájában találkoztam vele. Vannak ételek, amihez, úgy látszik, fel kell nőni. Nekem ilyen volt a szardínia, a sajtok és a zeller. Utóbbit húslevesben főve most is elkerülöm, de párolva, köretként nagyon szeretem. Zellersót is használok paradicsomos ételekhez, a belgák pedig szívesen szórják a keményebb sajtokra is.
A zellert a reneszánsz-ig kizárólag gyógynövényként használták, alapvetően a gyomorra és a központi idegrendszerre gyakorolt jótékony hatása miatt. Népszerűségét csak növelte, hogy a népi hiedelemben afrodiziákumként is megjelenik... Alacsony kalóriatartalma miatt előkelő helyet foglal el a fogyást elősegítő zöldségek körében, napi egy vastag szelet zeller pedig csökkenti a vérnyomást vízhajtó hatása miatt. Phzs-nek ígértem, hogy felteszek majd recepteket az egyik kedvenc francia nyelvű szakácskönyvemből, a Cochon et fils-ből. Ott találtam ezt a receptet, nagyon egyszerű, finom és látványos. Tényleg úgy néz ki, mint a capuccino, a fehér zellerhabbal a tetején, a sült sonka reszelék, pedig mint a kakaó vagy a fahéj. Úgyhogy ezután lesz a repertoárban zellerkrémleves is. Capuccinoként...
Hozzávalók (4 személyre)
1 zellergumó (egy óriási példány harmadát használtam) 2 nagy krumpli 1 közepes fej hagyma 1 póréhagyma fehér része (ez kimaradt) 1 csipetnyi szerecsendió 1dl tejszín 2dl zsíros tej 4 szelet bacon szalonna 1 szelet füstölt sonka olívaolaj
A füstölt sonkát 120 fokos sütőben 30 percig sütjük. Utána apró darabokra törjük. A meghámozott zellert és krumplit 1cm-es kockákra, a hagymát apróra vágjuk. Egy kis olívaolajon aranysárgára pirítjuk a hagymát, hozzáadjuk a krumplit, a zellert és a szerecsendiót. Kicsit átforgatjuk és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. 30 percig takaréklángon főzzük.
Ezután turmixoljuk a levest, hozzáadjuk a tejszínt és ízesitjük sóval, borssal-enyhén, mert a később belemorzsolt sonkától sós lesz. 2dl levest kimerünk és 2dl tejjel összekeverjük, felforraljuk és turmixban felhabosítjuk. A baconszalonna szeleteket grillezzük vagy serpenyőben kisütjük. Tálalásnál a leves tetejére öntünk egy kis zellerhabot, rászórjuk a sonka-morzsalékot és egy szelet sültszalonnával tálaljuk.
Ez a kedvenc pogácsánk. Sokkal finomabb, mint a sütőporral készült gyors változat, úgyhogy inkább rászánom az időt. Belgiumban is elsöprő sikert aratott, de kénytelen voltam a túró helyett ricottát használni, mert itt ugye a túró nagy kincs- vagy otthonról kell hozni vagy a lengyeleknél lehet sokkal szárazabbat és drágábbat venni, mint a mienk. Számtalanszor kipróbáltam, úgyhogy merem mondani, ricottával is ugyanolyan finom és nem kell hozzá az autentikus olasz, elég a szupermarketek márkatermékei közül választani (Carrefour, GB, Delhaize).
A hajtogatás tényleg nem nehéz, 1-2 napig állhat is a tészta, sőt fagyasztani is lehet. Egyszóval jó recept.
Hozzávalók
250g túró vagy ricotta
250g vaj vagy margarin
50 dkg liszt
1 tojás
30g friss élesztő vagy 2 zacskó szárított élesztő
1dl tej az élesztő felfuttatásához
1 teáskanál cukor
1 evőkanál só
Az élesztőt felfuttatjuk a tejben a cukorral ( a szárítottat nem kell). A lisztet összekeverem a túróval, a vajjal (kemény vajjal szoktam dolgozni, amit-belisztezve a felületét-lereszelek a nagylyukú reszelőn) és a sóval. A közepébe mélyedést készítek, ide beleöntöm a tojást és a felfuttatott élesztőt. Összegyúrom a tésztát, ha nagyon ragadna, adok hozzá még lisztet. Lisztezett gyúródeszkán kicsit kinyújtom a tésztát és összehajtom.
Ezután fél órára a hűtőbe teszem. ( Ha ez a fél óra 3-ra vagy 1 napra sikeredik, még finomabb lesz, de félóra minimum kell neki.) Ezután újra kinyújtom, megint hajtogatom és megint fél órát pihen a hűtőben. Végül újra kinyújtom kb. 1cm vastagra, bekockázom a felületét és a legkisebb átmérőjű pogácsaszaggatómmal kiszaggatom a tésztát. Sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem őket, nem túlközel egymáshoz. Tojással megkenem a tetejüket és megszórom reszelt sajttal. Bemelegítem a sütőt 200 fokra (légkeveréses 180 fok) és kb. 15-20 perc alatt megsütöm a pogácsákat.
Nemrégiben Londonban töltöttünk egy napot és egyszerű kíváncsiságtól vezéreltetve elmentünk megnézni Jamie Oliver éttermét a Fifteent.
Kora hajnalban indultunk Brüsszelből, hideg is volt, úgyhogy ha már ott voltunk, meg is reggeliztünk. A Fifteen két részből áll, az étterem jóval drágább és előre kell helyet foglalni, míg a Trattoria elvileg bárki számára elérhető, rögtön kaptunk asztalt és az árak sem annyira veszélyesek.
Fiatal, fekete pólós pincérlányok szolgálnak ki, közben nyílt színen láthatjuk a szakácsokat jellegzetes csíkos kötényben és fekete fejfedőben. Egy nagy asztalon éppen tagliatellé-t készítettek, de nyomon követhetjük a paradicsom grillezését és szokatlan módon a mosogatást is.
A zene Jamie ízlését tükrözi, amikor bementünk épp Willie Dixon Little Red Rooster c. száma ment a Rolling Stones-szal. Fekete táblákon krétával írják ki a napi ajánlatokat-pl. a reggeli turmixokat. A mostani különlegesség egy rebarbarás, mézes turmix volt, ezt én is ki fogom próbálni. Reggelit a vegetáriánus menüből választottunk- egy spenótos, krumplilepényt házi paradicsomos babbal és rukolával és egy omlettet sült gombával és sült paradicsommal pirított kenyéren tálalva. Mindkettő érdekes volt, az omlettet Stahl Judit: Végre otthon című könyvéből azóta reprodukáltam ( "a tökéletes rántotta"). Vagyis tényleg jók a szakácsok, mert Stahl története szerint a szakács tudását az omlett készítés alapján lehet felmérni, a Fifteen omlettje pedig tökéletes volt....
Nem bántuk meg, hogy elmentünk, pontosan azt a hangulatot, ételt, kiszolgálást kaptuk, amit a könyvei alpján vártunk.
Trinitytől érkezett hozzám a szakácskönyves-körkérdés, és ki is fogott rajtam, mert nehéz lesz 5 kedvencet megnevezni.
Speciális kapcsolatban vagyok ugyanis a szakácskönyveimmel-folyamatosan olvasgatom őket. Ha fáradt vagyok, ha éhes vagyok, ha szomorú vagyok-előkapok egyet. Kizárólag jóllakott állapotban nem vonzanak. Rengeteg van belőlük, a képen látható talán a fele a gyűjteménynek, a többi Pesten maradt. És akkor még nem beszéltünk a hosszú éveken át gyűjtött Magyar Konyhákról, ezek utódairól, az itt vásárolt GoodFood-okról, francia nyelvű gasztronómiai lapokról. Szeretek az interneten böngészni, de olvasni még jobban...
Vannak olyanok köztük, amikből még soha nem főztem semmit, mégis szívesen forgatom. Ilyen például Halász Zoltán: Utazás kulináriában című könyve vagy a sokak által említett Váncsa István féle szakácskönyv. Aztán vannak alapművek, amelyeket akkor veszek elő, ha hagyományos ételeket készítek. Ilyen a Maci által is dicsért Vasi-zalai parasztételek illetve Hargitai György: A príma szakács nagykönyve-1000 remek recept (merem ajánlani a Horváth Ilona helyett, jók a receptek, minden alapétel szerepel benne).
Külön helyet foglalnak el francia nyelvű szakácskönyveim, először a "La bonne cuisine francaise"-re tettem szert és máig ezt használom a legtöbbet. Minden benne van, amit a francia konyháról tudni kell, azokat az ételeket lehet megtanulni belőle, amelyeket az átlag francia háziasszony főz: tarte tatin, pot au feu, cassoulet---. A többi francia szakácskönyvem viszont tele van ínyencségekkel, Alain Ducasse-tól vagy Pierre Hermétől inkább ötleteket lehet ellesni, mintsem kivitelezni kissé bonyolult receptjeiket.
Sok jó receptet köszönhetek ennek a könyvnek, a spenótos-ricottás cannelloni-tól kezdve a csicseriborsó salátáig. Szeretem J.O. könyveit, az összes Magyarországon megjelent "műve" megvan, ezenkívül a videó-it is szívesen nézem. Nem volt még olyan receptje, amelyikben csalódtam volna.
Ez a legjobb kínai szakácskönyv, amivel valaha találkoztam. A kifinomult kínai konyha kedvelőinek ajánlom, egészen más lesz ebből főzve az édes-savanyú sertés vagy az erős-savanyú leves, mint amit a kínai büfékben ehetünk. A szerző egy honkongi származású hölgy, aki kínai szakácsművészetet oktat, de ezt a könyvet lelkes amatőröknek szánta. Lépésről lépésre leírja, mit, hogyan kell csinálni -minden receptet képpel illusztrál. Általában az authentikus receptet közli, de javaslatot tesz az egyszerűbb elkészítési módra is.
Több könyvem is megvan a "nélkülözhetetlen" sorozatból, de ezt szeretem legjobban. Mindig vonzott az ázsiai szakácsművészet, Brüsszelben pedig rengeteg jó thai, vietnami vagy éppen nepáli étterem van. Ha elmegyünk vacsorázni, mindig megjegyzem a recept nevé, aztán itthon felütöm ezt a könyvet- és általában meg is találom benne a receptet. Így találtam rá többek között a pho-ra is.
Ezzel a könyvvel még csak most ismerkedem, de a GoodFood-ból megismert receptjeit már régóta főzöm és már első (jó, ötödszöri...) olvasásra látom, hogy ez a könyv is a sokat forgatottak között lesz. Most éppen a csokoládés-gesztenyés tortával kacérkodom, van még úgyis egy gesztenyepürém otthonról.... (itt is lehet kapni, de egészen más az állaga és sokkal édesebb)
Ez a kedvenc francia nyelvű szakácskönyvem. Disznó illetve malachúsból készült recepteket tartalmaz, 2006-ban Franciaországban az év szakácskönyvének választották. Különösen szeretem a bevezető fényképeit, amelyeket a falusi böllérekről készített a szerző. Már ebből is lehet látni, hogy a továbbiakban mire számíthatunk: rusztikus, ám de rafinált "disznóságokra".
Ha külföldieknek főzök, szívesen adom első fogásnak ezt a tárkonyos levest, ha magyaros ételeket szeretnének kóstolni. Kicsit meglepődnek, mert sokan a paprikával azonosítják a magyar konyhát és nem értik a fehér levest, de nagyon ízlik nekik és annyit esznek belőle, hogy a második fogásnak nem marad hely. Ezután a tartalmas leves után szívem szerint valamilyen meleg tésztát-pl. vargabélest vagy aranygaluskát tálalnék. De a leves kezdéssel már így is felborítom az itteni vacsorák hagyományos menetét (előétel, főétel, desszert-lehetőleg 8 óra utáni kezdéssel), úgyhogy valamilyen könnyű főételt kell kitalálnom.
Belgiumban, ha levesről van szó, akkor a krémlevesek jönnek szóba első helyen, ezek nem igazán laktatóak, csak előkészítik a gyomrot a következő fogásnak. A híres waterzooi, ami egy gazdag csirkebecsinált, inkább egytálételnek minősül. Ezenkívül léteznek még a wallon és a flamand régióban is tartalmas levesek, babból, lencséből, káposztából, de ezek valóban olyan gazdagok, hogy utána egyébnek helye nincs....
Ezt a levest borjúhúsból is meg lehet főzni, mindenképpen a lapockát javasolnám hozzá, mert nem lesz olyan száraz, mint a comb.
Hozzávalók (4 személyre)
40 dkg sertés vagy borjúlapocka (esetleg comb)
1 közepes vöröshagyma
4 evőkanál olaj
1 babérlevél
1 csapott kiskanál só
2 közepes sárgarépa
1 fehérrépa (itt pasztinák és egy szál szárzeller)
20 dkg csiperkegomba
15 dkg fagyasztott borsó
1 húsleveskocka (nem kötelező)
1 kiskanál mustár (klasszikus "magyar" mustár, nem dijoni!)
fél citrom leve
késhegynyi őrölt bors
fél mokkáskanál szárított majoranna
1 dl tejföl
1 dl tejszín
1 evőkanál liszt vagy étkezési keményítő
1 csapott kiskanál szárított vagy egy kis csomag friss tárkony
A húst egycentis kockákra vágjuk, a hagymát finomra aprítjuk. Az olajat felforrósítjuk és közepes lángon fehéredésig együtt sütjük a húst a hagymával. Beledobjuk a babérlevelet, megsózzuk és lefedjük. Takaréklángon teljesen puhára pároljuk, ez kb. 50 perc. ( ha úgy látjuk, hogy leragad, egy kis vizet önthetünk alá.) Ezalatt a megtisztított zöldségeket 1cm-es kockákra vagy félkarikákra vágjuk, Ha a hús elkészült, fedő nélkül zsírjára sütjük.
Hozzáadjuk a sárgarépát, a fehérrépát és a gombát és együtt pároljuk 3-4 percig. Ezután felöntjük 1 liter vízzel, beleszórjuk a borsót és belemorzsoljuk a leveskockát. Felforraljuk, majd 20 percig főzzük. Közben a mustárt a citromlével, a majorannával, a borssal és egy kevés vízzel kikeverjük és beleöntjük a levesbe. A tejfölt és a tejszínt összekeverjük a liszttel (vagy keményítővel) és egy kevés forró levessel kikeverjük (nem lesz csomós, ha mégis, akkor levesszűrőn öntsük a levesbe). A takaréklángon fövő levesbe öntjük, majd 2-3 percig forraljuk. Végül a leveshez adjuk a tárkonyt (ha friss, apróra kell vágni) és 1-2 percig forraljuk.
Az oldalon megjelenő fotók és írások a szerző tulajdonát képezik. Azokat kizárólag engedéllyel, a forrás megjelölésével lehet felhasználni.
Adatvédelem
Az oldalamon található összes fénykép és írás a saját tulajdonom, más oldalakon vagy nyomtatott sajtótermékben csak írásos engedélyemmel jeleníthetőek meg.
*salut tout le monde comment ça va?*
*Je vous propose cette recette de houmous à base de pois chiches et de
poivrons rouges *
*un mélange parfait.*
*Le p...
Restaurant et Salon de thé Les petits plats de Trinidad, un lieu chaleureux
et raffiné, servant une cuisine et des desserts maison, changeant chaque
jour, ...
Qui dit beau temps, dit barbecue !
Aujourd’hui, je partage avec vous une succulente recette de Brochettes
Extra tendre Boeuf et son riz sauté à l’asiatiq...
Traditionnellement, les beignets de pommes se font avec des rondelles de
grosses pommes couvertes d’une couche de pâte croustillante. C’est facile à
faire...