Translate

2014. október 23., csütörtök

Szicíliai gasztronapló 2.- Etna, Taormina és Savoca



Cataniából autóval mentünk végleges szálláshelyünkre Stazzo-ba, egy tengerparti üdülőfaluba, ez 25 km-re van Cataniától.  Airbnb-n találtuk, utószezon lévén kifejezetten nyomott áron-7 személy is simán elfér benne. Ha valaki csak bázisnak használja és nem akar főzni,  valamint  retro hangulatra vágyik, akkor szívesen megadom az elérhetőségét. A teraszról a régi kikötőre látni, itt kötnek ki reggel a halászok, friss halat és rákot is lehet venni tőlük.
A kikötőtől balra rövid séta után megtaláltuk a Blue Bár-t, ahol a helyiek üldögélnek. Reggel itt indítanak croissant-szerű süteményekkel vagy pisztáciafagylaltos brióssal.




Utóbbiról sokat olvastam, de nem tudtam elképzelni, hogy hogyan eszik. Én a "beletölt, kikanalaz, aztán megeszi az átázott brióst"-ra szavaztam, de nem... Úgy ették,mint a szendvicset, két fél briós között fagyi és harapják.Ebben a bárban sokféle fagyi van, de külön figyelmeztettek bennünket, hogy vannak graniták is-fagyasztott jégkásák.
A személyzet nagyon barátságos.  Ha időben érkezünk,sós péksüteményt is találni: sonkával-spenóttal töltött bucikat. Este megy az Aperol, de ezt valahogy nem tudtam megszeretni.

Másnap az Etnával kezdtünk. Hosszú,meredek úton lehet felmenni egy menedékházig, ahonnan felvonókkal,majd dzsipekkel viszik fel a turistákat a főkráterig.




Ezt mi kihagytuk,mert aznapra még több más programunk is volt, de a lényeget így is láttuk. A vulkán utoljára 2014. júniusában tört ki, de amikor mi ott voltunk, éppen csendben volt. Nekem legjobban a pionír társulások tetszettek (ezek az elsőként megjelenő növények egy lávakitörés után.)




Gyűjtöttünk persze köveket is, közben feltűnt, hogy annak ellenére, hogy szinte nincs növényzet, rengeteg a katicabogár. Van itt étterem, vásárolhatunk mézet (inkább ne tegyük, lefelé az út mentén sokkal olcsóbb), lávakő ékszereket. Némileg szkeptikus vagyok a szabályos gyöngyöket látva, de lehet, hogy tényleg lávakőből faragják őket. Mindenesetre aki otthon gyártana ilyet, vegyen süthető fekete gyurmát, formázza meg, nyomkodjon rá finoman egy kis kristálycukrot (ezt utána le kell ütögetni róla), süsse meg és kész.
Lefelé menet  egy kis boltban vettem gesztenye mézet és narancsvirágmézet, fele-áron, mint fent és tényleg nagyon finomak.

Innen Taorminába mentünk, ahova némi tekergés után el is jutottunk.  A városba, amely sziklák tetejére épült, nem lehet behajtani, csak engedéllyel, ezért az autót előbb le kellett tenni. A strandról (Isola Bella Beach) a városba funivia-val,egy lanovka-szerű szerkezettel lehet feljutni, az autót pedig otthagyhatjuk a funivia melletti parkolóban.


Taormina központjában szállunk ki a funiviából, innen egy rövid séta után megérkezünk a görög színházba.A belépő ára elég borsos (8 euro) ahhoz képest,hogy nem adnak hozzá semmilyen brossurát. Persze,mi is azt a helyet próbáltuk megtalálni, ahonnan Csontváry festette a híres képet, de megállapítottuk, hogy időközben kinőtt itt jó néhány fa,ami "belerondít" a képbe.



A panoráma napos időben gyönyörű, úgyhogy mindenképpen érdemes feljönni ide,de nekem legjobban "lentről" tetszett Taormina. Egyébként sajnos, igazi turistaváros, magas árakkal. A központban található éttermekre is ez igaz, de 6-8 euroért már lehet egy pizzát vagy egy tányér spagettit enni.

Ha már Szicília, akkor Scorsese meg a Keresztapa.. Azt elolvastuk persze a net-en, hogy a filmnek köze nincs Corleone-hoz,  a szicíliai forgatás egy része viszont Savoca-ban  zajlott. Nincs túl messze Taormina-tól, úgyhogy nekivágtunk Savoca-nak,  a "művészet városának". A pontos címet sehol nem adták meg, pedig a templom és a kocsma is létezik, sőt külön túrákat szerveznek ezekre a helyekre. Egyetlen web-oldalon volt rajta az állítólagos cím.Vagy a GPS bolondult meg, vagy mi írtunk el valamit, de úttalan utakon kanyarogtunk körbe-körbe, néhol olyan szűk helyeken, ahol a mi nagyon kicsi autónk is alig fért el. Néha láttunk egy- két házat, embereket nem nagyon. (Onnan lehetett tudni,hogy vannak lakók is, hogy a falakon időnként feltűnt egy gyászjelentés. Ez errefelé nem egy kis cédula, hanem egy nagy plakát az elhunyt képével,adataival..)Aztán megérkeztünk a célhoz, ahol nem volt semmi, csak egy erdő, rengeteg rózsaszín liliomszerű virággal. Ennyiben maradtunk, úgyhogy aki esetleg megtalálta, kérem, írja meg hova menjünk legközelebb,ha arra vetődnénk.
Giardini Naxos-on fürödtünk egyet a tengerben,a parton pedig az egyik fagyizóban megettük a szicíliai kirándulás legjobb pisztácia- és citromfagylaltját. (ropogós habcsókdarabokkal).A szicíliai citrom híresen jó, haza is cipeltem belőle egy kilót. 




Az estét a szállásunkon töltöttük. Előző este az összes étterem teljesen üres volt a parton,de péntek estére változott a helyzet: megérkeztek a nyaralók tulajdonosai. Vacsorázni lementünk a La Conchiglia-ba,ahol sokan gyülekeztek: karaoke-est volt. Kikértük az étlapot, amikor is megjelent egy hölgy egy nagyon vastag füzettel,hogy mit is fogunk mi itt énekelni. Mondtuk, hogy leginkább semmit, de nagyon kitartó volt,mondván, mindenki énekelni fog. Mi csak enni akartunk, de jó, akkor nézzük. Csak olasz slágerek.Sajnos, én leragadtam Gianni Morandi-nál és Gigliola Cinquetti-nél,amit  a Slágermúzeumban hallottam nagyon ifjú koromban, de az asszony szerint ezek nagyon ósdiak. Ugye Toto Cotugno-t mégiscsak furcsa lenne olaszoknak elénekelni, úgyhogy maradt Eros Ramazotti és mellette Tina Turner. Olaszul ugyan egyáltalán nem tudok, de ezt a számot annyiszor hallottam a rádióban, hogy azt hittem ragadt rám valami. És akkor még mentőövnek ott van Tina Turner angolul. Hát nem. Az egész olaszul ment. Szánalmas produkciómat a karaoke-s ember mentette meg,aki az első strófa után mellém ugrott és nagy elánnal lenyomta az egészet. A többiek egész este énekeltek és csodák csodája: mindenki jó volt. Talán egy dalárda tagjai voltak mindannyian.
A vacsora egyébként kiváló volt, csak előételeket ettünk, de abból 9 félét hoztak: tintahal,kagylók,rákok, halak különböző formában. A legfinomabb a zsemlemorzsás-parmezános sült kagyló volt, ezt amint megtalálom a receptet, megcsinálom itthon is.


A folytatásban Syracusa, Noto, és egy nagyon kicsi Milánó.




2014. október 8., szerda

Fogyókúrázóknak- Spenótos-sonkás lasagna



"Garfield-nak nagy a hasa,kedvence a lasagna".  Hetekig erre autóztunk az óvodába,mert az egyébként Gryllus Vilmoson és Halász Juditon szocializálódott fiam nagyon szerette. (olyan ez, mint amikor a kölesgolyóval etetett gyerek egyszer csak rászabadul a chips-re). Bevallom, hogy fogalmam sem volt, hogy Garfield kedvence tényleg a lasagna, azt hittem, így jött ki a (kín)rím. Némán átkozódtam magamban,mert a szöveg tényleg bugyuta. Ráadásul, amint meghallgattuk rögtön felmerült, hogy vacsorára csináljak lasagnát. Vagy vegyünk a boltban. Tele van a hűtőpult félkész lasagnával, csak sütni kell. Húst nem látott, de a besamelt és a paradicsompürét nem sajnálják belőle. Lasagnát sütni elég hosszadalmas: ragu, besamel, meg a sütés. És adagonként minimum 800 kcal. Úgyhogy gyorsan cd-t cseréltem inkább.

Stahl Judit jó pár évvel ezelőtt kiadott egy szakácskönyvet,  Büntetlen örömök címmel, én csak rózsaszín Stahl-nak hívom.  Olyan ételeket válogatott össze, amelyeket a fogyókúrázók is bátran fogyaszthatnak, például egy spenótos lasagna-t . Ennek csak 575 kcal van egy adagjában, de ha a besamel helyett paradicsommártást öntünk a tetejére, még 100-at lefaraghatunk belőle. A gyerekek is szeretik, pedig sok zöldség van benne. Ha a mártást összeturmixoljuk, a  répát sem szúrják ki benne.

Kicsit alakítottam a recepten, a hámozott paradicsomhoz teszek egy fél doboz paradicsompürét, hogy édesebb legyen a szósz. 

Hozzávalók:

25 dkg lasagne lap

A besamelhez
1,5 evőkanál vaj
1 evőkanál liszt
3 dl tej

A paradicsommártáshoz:
2 evőkanál olívaolaj
2 doboz 400 g-os hámozott paradicsomkonzerv
1 kis doboz sűrített paradicsom
1 kis csokor friss bazsalikom vagy egy teáskanál szárított
2 közepes sárgarépa
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma

A töltelékhez:
400 gramm fagyasztott spenót (felolvasztva)
2 gerezd fokhagyma
150 gramm vékonyra vágott füstölt sonka
250 gramm mozzarella
só, bors, szerecsendió

A paradicsommártáshoz a vöröshagymát, a fokhagymát és a sárgarépát apróra vágjuk. Az olívaolajon megfuttatjuk és takaréklángon 10 percig fedő alatt pároljuk. Utána hozzáadjuk a paradicsomkonzerveket, a paradicsompürét és a bazsalikomot. Sózzuk, borsozzuk, majd 15-20 percig főzzük takaréklángon.
A besamelhez a tejet felforraljuk. A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk a lisztet, 1-2 percig kevergetjük, majd folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a forró tejet. Habverővel folyamatosan kevergetjük 5-10 percig. Sózzuk,borsozzuk, reszelünk bele egy kis szerecsendiót.
A spenótnak kinyomkodjuk a levét, hozzáreszelünk két gerezd fokhagymát,sózzuk, borsozzuk.
A paradicsommártást és a karikára vágott mozzarellát négy részre, a spenótot és a füstölt sonkát három részre osztjuk. Egy 20cm x 30cm-es tűzálló tál (vagy tepsi) aljába öntünk egy rész paradicsommártást, ezt befedjük lasagne-lapokkal. Erre kenünk egy rész spenótot és kirakjuk egy-egy rész sonkával és mozzarellával. A tetejére megint paradicsommártás jön és megismételjük az előző lépéseket. Ezután még egy réteget rakunk. Az utolsó tésztasor tetejére paradicsommártást kenünk, erre rétegezzük a besamelt és a tetejére rakosgatjuk a maradék mozzarellát.
200 fokra előmelegített sütőben 40  percig sütjük.

Related Posts with Thumbnails

Copyright

Az oldalon megjelenő fotók és írások a szerző tulajdonát képezik. Azokat kizárólag engedéllyel, a forrás megjelölésével lehet felhasználni.