Translate

2012. december 31., hétfő

Az utolsó pillanatban - Lencsesaláta almával és fokhagymás vinaigrette-tel



Újévkor lencsét kell enni meg sült malacot, hogy gazdagok legyünk és szerencsések. A kismalac kiesik, de egy malaccombot szívesen megsütöttem volna. Sajnos itt semmilyen hagyománya nincs,  kecskegidával (ami volt bőven) pedig nem akartam helyettesíteni. Úgyhogy egybensült császárhúst fogok sütni, állítólag a disznó minden formában szerencsét hoz.
Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban valaha is került volna lencse az asztalunkra - nem is lettünk gazdagok.. Szerintem az 50-es években a szüleimnek elege lehetett belőle, ugyanúgy, mint a grízes tésztából. Mindkettőt a napköziben ettem először és nagyon ízlettek. Úgyhogy nálunk mindig van lencse, az utóbbi években főleg saláta alakjában. Idén az egyik új szakácskönyvemből próbáltam ki egy receptet, még érnie kell, de jónak tűnik. Az alapanyagok egy részét a vinaigrette helyett majonézzel és újhagymával kevertem össze, holnapra kiderül melyik lesz a jobb. Az eredeti recept korianderlevelet is tartalmaz, de inkább kihagytam, mert a poloskaízű levelet rajtam kívül mindenki utálja a családban. Cikóriához itt nagyon könnyű hozzájutni és keserű íze miatt érdekesebb lesz a saláta, de simán elhagyható.

Hozzávalók:

200 gramm lencse
2 szál szárzeller
3 evőkanál mazsola
2 cikória (elhagyható)
egy citrom leve
egy alma (lehetőleg savanykás)
1 csokor koriander (elhagyható)

A vinagraitte-hez:

1 gerezd fokhagyma
3 evőkanál borecet vagy balzsamecet
5 evőkanál olívaolaj
őrölt bors

A lencsét háromszoros mennyiségű sós vízben puhára főzzük. (20-25 perc lencse fajtától függően.) Hideg vízzel leöblítjük. A szárzellert vékony karikákra vágjuk. A mazsolát forró vízbe áztatjuk 5 percre, utána leszűrjük. Az alma magházát kivágjuk és héjastól apró darabokra vágjuk.  A cikóriát negyedeljük, majd felezzük és vékonyan felkarikázzuk. Mindent egy salátástálba öntünk és meglocsoljuk a citrom levével.
A fokhagymát megtisztítjuk, lereszeljük, hozzáadjuk az ecetet, majd az olajat és egy habverővel jól összekeverjük, amíg homogén nem lesz.  A szószt a zöldségekre öntjük és megszórjuk a korianderlevéllel

2012. december 24., hétfő

Karácsonyi üdvözlet

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak!


2012. december 18., kedd

A nagy kedvenc - Görög paradicsomos húsgombóc




Bevallom, hogy ez a recept már szerepelt a blogon, de hogy-hogy nem - nem váltott ki különösebb érdeklődést. Igaz, az elsők között írtam le, mint az egyik kedvencünket, de akkor még nem volt ennyi olvasóm és a fénykép sem lett különösebben étvágygerjesztő. 

Pedig ez az egyik legjobb receptem. Mostanában gyakran utazom el egy-két napra és ilyenkor előre főzök és  mindig ezt kérik a gyerekek. Igazi gyerekbarát étel: gombóc formájú, paradicsomos és sajtos tésztát kapnak mellé. Emellett tele van zöldséggel-sárgarépa, fokhagyma, hagyma, zeller, paradicsom-és ezek nagy része "kiszúrhatatlan", tehát az a gyerek is megeszi, aki nem szereti. Érdemes dupla adagot készíteni, mert jól fagyasztható. Kicsit munkaigényes, igaz, ha robotgéppel vágjuk apróra a zöldségeket, akkor csak a gombócok megsütésére kell hosszabb időt szánni.

Szerintem paradicsomszósz nélkül is nagyon finom. Legalábbis néha, mire elérek addig, hogy a megsütött húsgombócokat a mártásba dobjam, már nincs mit...

A Bonjour Möszjő Bácsi-n ma a francia nyelvtanulás mélységeibe nyerünk betekintést, méghozzá felnőtt szemmel. Kiderül, mi az a zinneke és hogy nem csak a Manneken Pis... ( a hókérdést hó hiányában egyelőre elnapoltam.)



25 dkg darált sertéshús ( marha is lehet, a legjobb vegyesen)
2,5 dl (1 csésze vagy 200gramm)  zsemlemorzsa
1,25dl tej
1 közepes vöröshagyma
1 közepes sárgarépa
1 csokor petrezselyem
3 gerezd fokhagyma
1 citrom reszelt héja
1 csapott kiskanál só
1 csapott mokkáskanál bors
1 kiskanál mustár
1 kiskanál szárított majoranna
1 tojás

A sütéshez

kb. 1,25 dl olaj

A paradicsommártáshoz

1 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 szárzeller-szár vagy 1 kis darab zeller
2 evőkanál olívaolaj
2db 400 g-os hámozott paradicsomkonzerv
fél mokkáskanál szárított bazsalikom vagy egy fél marék friss
1 babérlevél
1 kisebb ág rozmaring
csipetnyi cukor
1 mokkáskanál őrölt bors
fél kiskanál só
0,5dl fehérbor
kb. 1dl víz

A zsemlemorzsát és a tejet villával összekeverjük. A megtisztított hagymát, fokhagymát és a petrezselymet nagyon apróra vágjuk, a sárgarépát lereszeljük a nagy lyukú reszelőn, a citromhéjat pedig a kis lyukú reszelőn. (a legegyszerűbb, ha a citromhéj kivételével-ott a reszelő jobb-mindent egyben felaprítunk a konyhai robotgéppel.) Ha kész, a gombóc összes hozzávalóját összekeverjük. Elvileg villával javasolt, de én kézzel szoktam. A masszából vizes kézzel pinponglabdányi gombócokat gyúrunk és közepes lángon olajban kisütjük őket. Vigyázni kell, mert a morzsa miatt nagyon hamar megégnek.




Közben elkészítjük a paradicsommártást. A megtisztított hagymát, fokhagymát és a szárzellert felaprítjuk (robotgép...). Olívaolajon, takaréklángon megpároljuk (ne piruljon meg!). Hozzáadjuk a paradicsomkonzerveket, a fűszereket, végül borral és vízzel felöntjük. Felforraljuk, majd kis lángon 35 percig főzzük. Időnként borral vagy vízzel felöntjük. Az eredeti recept szerint ezután a felét leturmixoljuk, ezzel sűrítjük a mártást (én nem szoktam). Beleteszük a gombócokat és még 15 percig takaréklángon főzzük.

Hargitai György receptje alapján

2012. december 7., péntek

Gasztroképeslap Marrakes-ből- Az arab konyha rejtelmei



Hogy miért éppen Marokkó?  Sosem jártam még Afrikában, de mindig érdekelt az arab kultúra és persze az arab konyha is. Brüsszelben élő arab ismerőseim nagy része Marokkóból jön és mind megegyeznek abban, hogy kizárólag a szegénység hajtotta őket  Európába, az ország maga gyönyörű. Marrakes-t az idei évben a Trip Advisor a világ 6. legjobb utazási célpontjának minősítette, Afrikán belül pedig az első helyen World Travel Awards szerint. Híres medinája (óvárosa) a világörökség része. 

Önmagában ennyi is elég lenne, de akkor még nem említettem "első" marokkói élményemet Floyd-dal, aki sajnos, már nincs köztünk. Mediterrán fiesztájában külön fejezetet szentelt Marrakes-nek, ahol bemutatta a híres Djemaa el Fna-t , a főteret, ami esténként egy óriási étkezdévé alakul át tűznyelőkkel, kígyóbűvölőkkel és egyéb látványosságokkal együtt. Ezt mindenképpen látni szerettem volna.

Így esett, hogy egy hosszú hétvégét töltöttünk Marrakes-ben. Brüsszelből az egyik fapados légitársaság közvetlen járatot indít a városba, ahova 10 perc alatt be lehet jutni a reptérről. Mi egy ryad-ban vettünk ki  szállást a medinán belül: ez egy hagyományos zárt, arab ház, ami panzióként működik. Az ára kedvező és közlekedés szempontjából is sokkal jobb, mint az európai jellegű szállodák, amelyek a város külső kerületeiben vannak.

Első este a ryad-ban ettünk: előételnek halas pastilla-t (korong alakú lepény rétestésztába burkolva) utána pedig a legjobb kuszkuszt, amit valaha kóstoltam: bárányhússal és a hagyományos zöldségeken (sárgarépa. vajretek, csicseriborsó, cukkini) kívül sütőtök és káposzta is volt benne.



Vacsora után bementünk a főtérre, ami 10 percre volt a szállásunktól. Az első sokkot a minden irányból  száguldozó motorok, biciklik, lovaskocsik, szamaras kordék és autók okozták. A gépjárműpark finoman szólva idős: valószínűleg itt landol a Nyugat-Európában lecserélt autók nagy része. Igen kedveltek a 70-es-80-as években divatos nagy Mercedes-ek, különösen az agyagszínűre (finoman fogalmaztam) festett taxik körében.  Eleinte szabályos halálfélelmem volt, de aztán idővel rájöttem, hogy nem kell félni, mindig megállnak az utolsó pillanatban vagy elránt előlük valaki. Egyetlen koccanást vagy balesetet sem láttunk, még csak veszélyes helyzetet sem, de a balesetek számát tekintve ugyancsak 6. helyen állnak a világon, úgyhogy éberség.....

A közbiztonság nagyon jó, erről a szokatlanul nagy számú rendőr gondoskodik. Alkalmi ismerősünk, aki készségesen kalauzolt bennünket, megmagyarázta, hogy mivel a turistákból élnek, rendnek kell lennie.  És rend is van. Az igaz, hogy minden alkalmat megragadnak arra, hogy eladjanak nekünk valamit vagy útbaigazítsanak egy kis baksisért, de a szó szoros értelmében nem erőszakosak. Belga ismerősünk mesélte, hogy régebben komoly veszélybe került az a turista, aki vásárlás nélkül próbált kijönni a bazárból, de a turista-rendőrség ezt a problémát is megoldotta. A legtöbb baj abból származik, ha útbaigazítást kérünk valakitől, mert egészen biztos, hogy személyesen kíván vezetni bennünket. Vagy némi dirhamot vár cserébe vagy arra eszmélünk, hogy a berber piac, a souk helyett egy bőrcserző műhelybe kerültünk, ahol a kezünkbe nyomott mentacsokor sem tudja kompenzálni a brutális illatfelhőt.

Mindenki beszél franciául, az öreg berber bácsitól kezdve a gyerekekig, nemhiába a francia volt a közigazgatás nyelve évekig. A fiatalabbak angolul is boldogulnak. Mindenhol van francia felirat, úgyhogy nem nehéz tájékozódni.

A főtér, a Djemaa el Fna napközben a bazárnak és a gyümölcsárusoknak ad helyet. Kiváló minőségűek a különböző sózott magok, aszalt sárgabarack és a datolya. Frissen préselt narancslevet több bódéban is árulnak, 2 dl mindössze 4 dirham (kb. 100 Ft) és nagyon finom. A zöldségek és a gyümölcsök viszont ezeket leszámítva nagyon gyenge minőségűek. Marokkói barátunk szülei egyszer ellátogattak a brüsszeli piacra és nem akarták elhinni, hogy az áruk nagy része Marokkóból jön, ők ugyanis otthon sosem látnak ilyen szép termékeket.  A hús is gyenge  és a piacok higiéniai körülményei is hagynak kívánnivalót maguk után.  Nem véletlen, hogy az útikönyvek is javasolják az étkezés előtti és utáni alkoholfogyasztást. Erről nem árt még az utazás megkezdése előtt gondoskodni, ugyanis az alkohol (ha lehet egyáltalán kapni) nagyon drága. Egy üveg marokkói bor ára étteremben 250 dirhamnál kezdődik, egy pohár sör 50 dirham. A kisüveges palackozott víz 5 dirhamba kerül és jóízű. Alkoholt az Auchan szupermarketekben lehet venni a medinán kívül, de a bor itt is drága.

A kávé minősége nagyon változó, de a főtéren a Café de France-ban olyan erős kávét ihatunk, hogy dupla ristretto-nak is elmenne, megáll benne a kanál.

Este a Djemaa el Fna átalakul egy kb. 50 sátorból álló hatalmas étkezdévé. Kétes tisztaságú fehér köpenybe öltözött fiatalemberek csalogatják az éhes turistákat és szintén éhes helybélieket. Előbbiek nyilván a TripAdvisor-ből tájékozódnak, mert az 1-es és a 46-os pult van tele velük, ahol helyi embert nem látni. . Utólag kicsit bánom, hogy másnap mi is ezek mellett döntöttünk, mert az étel nem volt jó és ottani  viszonylatban drága is. Az üdítőnek kikért kóla arab Coca-Cola felírattal bármelyik műkólát alulmúlta, a grillnyársak ízetlenek voltak és nem túl bőségesek. Jobban jártunk volna, ha a helyi vezetővel gasztro turistáskodó angolokkal tartunk, aki birkafejet, nyelvet, agyvelőt falatoztak láthatóan nagy élvezettel....Ha valaki arra jár, kóstolja meg nyugodtan - ugyanis, hogy a helyezéseknél maradjunk- a világ 4. legjobb utcai étkezdéjében jár a téren.....

Másnap verőfényes napsütésre és 18 fokra ébredtünk, a ryad teraszán várt bennünket a reggeli ezzel a kenyérválasztékkal.


A kis tejes kalácsokat fekete hagymamaggal és édesköménnyel szórták meg, a palacsintához házi fügelekvárt és vajat adtak. A harmadik lepény teljes kiőrlésű lisztből készült, ebből minden nap hoztak. Másnap a palacsinta helyett msemmen érkezett  (Brüsszelben a vasárnapi piacon tesztelhető a Gare du Midi-nél, recept a linken) és egy darából készült sütemény. Kaptunk még joghurtot mézzel és frissen facsart narancslevet is.

A teraszról pedig a Palais El Badi-t láttuk, aminek a falán annyi gólya fészkelt, amennyit én még életemben nem láttam egy helyen.



Délelőtt megnéztük a Bahia palotát és lovaskocsin kimentünk a Le jardin Majorelle-be. Ezt eredetileg egy  Majorelle nevű francia festő alapította 1931-ben, aki amellett, hogy elneveztek róla egy színt, a Majorelle-kék-et, szenvedélyes amatőr botanikus volt. 1969-ben elhunyt egy autóbalesetben és a kert pusztulásnak indult.1980-ban Yves Saint Laurent, a 2008-ban  elhunyt francia divatdiktátor és élettársa Pierre Bergé vásárolták meg  és állították helyre. Pálmák, kaktuszok, óriás bambuszok, fenyők sorakoznak egymás mellett-csodálatos botanikus kert.



De nemcsak a növények miatt érdemes megnézni.Hanem például ezért: ez a híres Majorelle-kék.




Visszafelé a taxikat látva megint a lovakra szavaztunk (árban nincs nagy eltérés, gyalog meg messze lett volna. A tömegközlekedést nem ajánlják.) A bakon ülő tradicionális ruhát viselő berber öregember egész úton felénk fordulva magyarázott, de szerencsére a lovak maguktól is tudták a járást. Mellesleg a legjobb idegenvezetőnek bizonyult egész utunk során. Megtudtuk például, hogy a gazdagokat "gros légumes"-nek (nagy zöldségeknek), a szegényeket "petit poivre"-nak (kicsi borsnak) hívják Marokkóban: ezzel utalnak arra, hogy a szegények nélkül a gazdagok nem érnek semmit.

A főtér egyik éttermében ebédeltünk, ezeket nagyrészt európaiak látogatják. Előételnek  öt kis tálat hoztak: korianderes sárgarépasalátát, párolt spenótot (római köménnyel, fokhagymával, citrommal), római köményes céklát, padlizsánsalátát (zaalouk), sült paprikasalátát. (tchektchouka). Ehhez teljes kiőrlésű lepénykenyeret adtak, mint szinte minden ételhez.



Második fogásként tagine keftá-t kértünk. Ez a speciális agyagedényben, a tajine-ben érkezett, ami kicsi kemenceként funkcionál. Paradicsomos-sült paprikás mártásban darált bárányhúsból készült gombócok, amibe a végén egészben beleütnek egy tojást. 



Brüsszelben a Kasbah nevű étteremben többször is ettem ilyet, de az sokkal fűszeresebb, csípősebb volt, mint ez. Összességében igaz, hogy a marokkói ételek nincsenek túlfűszerezve és a sóval sem bánnak bőkezűen.  Az édességek sem olyan émelyítően édesek, mint amiket az itteni arab boltokban lehet kapni. A mentateából, amivel lépten-nyomon megkínálnak, viszont nem sajnálják a cukrot. Néhány helyen megkérdezték, hogy esetleg "sans sucre"- vagyis cukor nélkül kérjük-e, de általában édesítve hozzák.

Többször ettünk még kuszkuszt illetve báránytajine-t (krumplival, paradicsommal), ezek kivétel nélkül jók voltak, az áruk pedig nagyon baráti 30-40 dirham közötti. Megkóstoltam a pastillát, ez egy citromos-tojásos- mandulás-csirkés töltelékkel töltött rétestészta, amit a végén porcukorral és fahéjjal szórnak meg. Állítólag galambbal a legfinomabb, de voltak kétségeim a galamb származását illetően, ezért erről inkább lemondtam. Dacára a porcukornak, amit nehezen tudtam összehozni a csirkével, nagyon finom volt.Az édességeket sajnos, nem fényképeztem le, de rengetegféle különböző alakú, színű, ízű pici édességet árulnak.  (receptek a témában egyik kedvenc francia gasztrobloggeremnél Nadjibellánál). Nekem legjobban a szezámmagosak ízlettek, ezekben a krém is szezámmagból készült.

Kulináris élményeim itt véget is érnek. Amit érdemes megszívlelni: higiénia szempontjából egészen mások az elvárásaik, mint nekünk, de nem szabad ezzel foglalkozni. A ryad-ban, ahol laktunk éppen felújították a szennyvízcsatornát. A kilapátolt matéria szagát érezve bármelyik európai orrát befogva menekült volna. A munkások viszont kényelmesen betemették a csatornát, majd körbeülték a hatalmas kuszkuszos tálat és a közös edényből vidáman kanalazták az ételt. Olyan jóízűen ettek, hogy teljesen mellékessé vált a közeg. ...

Bonjour Möszjő Bácsin Móni avat be bennünket a belga óvoda újabb rejtelmeibe, én meg hamarosan megírom, hogy mi történik, ha 5cm hó esik Brüsszelben.

2012. október 3., szerda

Jamie Oliver cukkinisalátája mentával, fokhagymával, chilivel és citrommal




"Kértek egy cukkinit? Gyönyörűek az idén és annyi termett, hogy mi már nem bírjuk megenni." - mondták a rokonok, a szomszédok. Mindenki, akinek kertje volt. De mi nem kértük. Mert nekünk is rengeteg maradt a nyakunkon. A cukkini nagy divat volt. Rántva ettük, meg töltve. Nem ízlett. Nem volt íze, ahogy apám mondaná: "hagy magával csinálni mindent". Később fejlődtünk: nagyon vékony karikákra vágtuk,bepácoltuk jó sok apróra vágott fokhagymával, kakukkfűvel, borssal és házi zsemlemorzsába (igazi zsemléből, kicsit megpirítva a sütőben) paníroztuk. Így már egész jó volt. A bundája.

A cukkini nem lett kedvenc.

Aztán még is az lett. Brüsszelben tele van vele a piac, kicsik és karcsúak, "courgette"- (ejtsd: kurzsett) névre hallgatnak.  Több magyar ismerősöm is uborkának vélte, innen látszik, hogy otthon csak a megtermett példányokat fogyasztottuk. Először csak egyet-kettőt vettem, tortillába reszeltem, ratatouille-t készítettem belőle. Aztán jött Jamie Oliver cukkinis tagliatellé-je (hamarosan a blogon is) és végül ez a saláta. JO. receptje ez is. Több, mint egy kiló cukkini tűnt el pillanatok alatt, annyira ízlett mindenkinek. Előételnek is nagyon jó lehet.

A Bonjour Möszjő Bácsin ma a belga iskoláról esik szó, öjjékről és egyéb viszontagságokról.

Hozzávalók:

4 cukkini (ne legyenek túl nagyok)
1 kicsi chilipaprika
fél gerezd fokhagyma
egy marék menta
1 citrom leve
extraszűz olívaolaj

A cukkinit héjastól legyaluljuk vagy nagyon vékony szeletekre vágjuk. (lehet hosszában vagy keresztben vágni, ha türelmetlenek vagyunk, akkor inkább előbbi változat). Grillen vagy egy bordás serpenyőben mindkét oldalukat megsütjük-az sem baj, ha egy kicsit megégnek. A megsült cukkini szeleteket egy nagy tálra rakosgatjuk-fontos, hogy ne kerüljenek egymásra. A finomra vágott (magok-erek nélküli) chili paprikával és apróra vágott fokhagymával megszórjuk a cukkinit, meghintjük apróra vágott mentával. Ráfacsarjuk a citromlevet, meglocsoljuk olívaolajjal és meghintjük sóval.

2012. augusztus 20., hétfő

Gasztro-nosztalgia Bács-Kiskun megyéből



Uborkaszezon van. Nem főzök új ételeket, csak a régi megszokottakat. De hogy a blog ne haljon meg teljesen, nosztalgia következik a "nagymama főztje" címmel. Hogy apropója is legyen: nemrég Baján jártam a papám érettségi találkozója okán.

Papa Bács-Kiskun megyéből, egészen pontosan Dávodról származik, gimnáziumba pedig Bajára járt a legendás III. Béla gimnáziumba.. Jó húsz éve nem jártam arrafelé, nagymamám meghalt, a régi házban idegenek laknak. Most kíváncsiságból lementünk megnézni a falut, ami nem sokat változott az időközben felújított fürdőtől  eltekintve. Nagyon szépen megcsinálták, ha lett volna időnk, szívesen bementünk volna.

Kulináris élményekkel ezúttal nem lettem gazdagabb, de jó pár dolog eszembe jutott menet közben. Nagymamám mindig halászlével vagy "csibecsipedettel" várt bennünket. Az előbbit természetesen bajai módra főzte és gyufatésztával tálalta. Utóbbi átmenet volt a gulyás és a pörkölt között, nevével ellentétben véletlenül sem csibéből, hanem tyúkból vagy kakasból készült csipetkével, de zöldségek nélkül.  A csirkét, kacsát maga nevelte, úgyhogy igazi kapirgálós biojószágokon nőhettem volna fel. Ha ettem volna belőle.... Sajnos, a kukoricán éldegélő szárnyasok húsa barna (szerintem),  úgyhogy nekem a szomszéd tápos csirkéje kellett, mert az szép fehér volt... A kacsamájat viszont nagyon szerettem-ezt kacsazsírban sütötte ki. Azóta sem ettem olyan jót. Szerettem még a bácskai pörcöt, ez egy nagy  húsos töpörtyű volt, a tetején ropogós bőrrel.


Süteményekben érezhető volt a szerb hatás,  rétesből mákosat és diósat sütött elsősorban, amit például Vas megyei nagymamám egyáltalán nem csinált.  A legérdekesebb sütemény, ami után azóta is nyomozok, az "alvés" volt, aminek még a nevével sem találkoztam máshol.  Ez egy speciális sütemény (szerb vagy török lehet talán)  két ostyalap között keményre vert tojáshab, nagy gerezd diókkal, a hab íze viszont kifejezetten törökmézre emlékeztetett. Bármennyit meg tudtam volna enni belőle.

Emlékezetes esemény volt a búcsú, ahonnan ifjú koromban mindig igazi tükrös, piros mézeskalácsszívvel tértem haza. Ezt mindig hosszú ideig őrizgettem, ellentétben a gyüdi olvasóval, amit azonnal felfaltam. Ez egy piros-sárga mézeskalács korongokból álló lánc volt, amiből nem sajnálták az élelmiszerszínezéket. Órákkal később, amikor ennek a jelei is megmutatkoztak,  nagy riadalmat okozott a családban. De a 70-es években nem nagyon foglalkoztak az E betűs mérgekkel, úgyhogy a gyüdi olvasó ezután is hozzátartozott a búcsúhoz.

Bajához nem kötnek gasztronómiai élmények, hacsak az nem, hogy a főtéren egy cukrászdában láttam először olyan krémet, ami rózsaszín-barna-sárga rétegekből állt. Sokáig vágyakoztam utána, aztán egyszer vettek  a szüleim egy pohárral. Nagy csalódás volt, mert  a csodálatos krémet a maszatos arcú kislányos pudingporból készítették, amit napi sűrűséggel főzött nekem akkoriban az anyukám.

Amikor most Baján jártunk, annyira meleg volt, hogy utcai hideg élelmezésre fogtuk magunkat. Először a Türr István Múzeummal szemben, a pékségben ettünk egy húsos bureket. A tészta nagyon ízlett, de a tölteléken lenne mit javítani.



Ezután az Eötvös utcán fagyiztunk. Fényképezni engedély nélkül nem lehetett, de bármelyik fagyizót nyugodt szívvel merem ajánlani.

A napot a Bucicenterben zártuk. Nem állítom, hogy a legjobb hamburger, amit életemben ettem, de a mérete imponáló. Ha valaki nagyon éhes, nyugodtan próbálja ki, jól fog lakni. Húgom gyerekeinek kitartott az autóban Bajától Paksig......



2012. augusztus 2., csütörtök

Szigorúan sósan - Sajtos túrós rétes




Táfelspiccet olvasgattam ma, ahol éppen arról folyt az értekezés, hogy mit adjunk a külföldi vendégnek. A téma különösen kedves számomra, miután ez a kérdés gyakorta felmerül nálunk. Erről majd a Bonjour Möszjő bácsi-n írok bővebben, de addig is néhány gondolat a sós túró-édes túró témakörben. Édes túróval én még sikert nem arattam sehol-megkóstolták, meg is ették, de nem dicsérték különösebben. Nem övezte ováció a  Túró Rudit sem, nem akadt náció a gyerekeim baráti körében, akinek ízlett volna.

Különösebben nem csodálkoztam, mert nálunk a családban, minden, ami túrós, az sós.... A túrós csusza meg a pogácsa rendben is van, szerintem az másoknál is sós (ne is említsük meg a töpörtyűs-porcukros variációkat). De mi cukor nélkül esszük a túrógombócot is és a kapros-túrós lepény sem látott cukrot sohasem. Sós a túrós rétes is, amit melegen szeretek a legjobban. Simán meg tudok enni belőle egy egész rudat és közben azzal áltatom magam, hogy nem is hízlal annyira. Ha réteslapból sütjük, nagyon gyorsan elkészül, de akkor a legfinomabb, ha magunk nyújtjuk a tésztát, Kaporral ne kísérletezzünk, valamiért nem tesz jót neki.

Hozzávalók:

6 réteslap (ha jó minőségű, elég 4)
fél kg túró
3-4 tojás
10 dkg reszelt sajt
olaj vagy olvasztott zsír a lapok megkenéséhez


A túrót összekeverjük a tojásokkal és a sajttal. Megsózzuk. Egy réteslapot nedves konyharuhára fektetünk és egy ecset segítségével megkenjük zsiradékkal. Ráfektetjük a következő lapot, és ezt is beolajozzuk. Erre jön a harmadik lap,amit egyenletesen  megkenünk a töltelék felével. Feltekerjük a rétest (nem túl szorosan!) és a tetejét is megkenjük olajjal. A maradék lapokkal és töltelékkel hasonlóan járunk el.

200 fokos sütőben 15-20 percig sütjük, amíg kissé megpirul a teteje.

2012. július 17., kedd

Marianna túrós pogácsája




Marianna a kisebbik fiam egyik osztálytársának az anyukája, aki mindig nagyon finom süteményeket hoz az iskolai ünnepségekre. (emellett kiváló töltött káposztában is, de ezt csak néhány szerencsés kiválasztott tudja.) Ez a pogácsa az abszolút kedvenc, amiből mindig süt egy tepsivel és pillanatok alatt elfogy. 

A receptjét természetesen mindannyian elkértük. Hasonló pogácsát már én is sütöttem, de úgy látszik, itt is számít a technológia és az is, hogy sütőpor helyett szódabikarbónát használ.  Megpróbáltam egy lustább, kevésbé munkaigényes változatot is, de nem lett olyan magas és könnyű, mint Mariannáé. Sok időt spórolhatunk és jót is tesz a tésztának, ha este összegyúrjuk. Nekem volt maradék sajtom, ezt lereszeltem és hajtogatás közben rászórtam a tésztára - így még finomabb lesz.

Hozzávalók:

25 dkg liszt
25 dkg túró
25 dkg vaj vagy margarin
2 dl tejföl 
1 kiskanál szódabikarbóna
1 evőkanál só

A tetejére:

1 tojás
10 dkg reszelt sajt (lehetőleg füstölt sajt)

A pogácsa hozzávalóit összegyúrjuk, a tejfölt részletekben tegyük hozzá, mert nem biztos, hogy a teljes mennyiségre szükség lesz. Egy órát pihentetjük a hűtőszekrényben. Ezután kinyújtjuk és hajtogatjuk. (részletes technológia itt). Újabb fél órára visszatesszük a hűtőbe, majd ismét megismételjük a műveletet. Ezután megint fél óra pihentetés következik  a hűtőben.

Begyújtjuk a sütőt 200 fokra. Lisztezett deszkán fél cm vastagra kinyújtjuk a tésztát, késsel berácsozzuk és kiszaggatjuk. Tojással megkenjük, reszelt sajttal megszórjuk. 10-15 percig sütjük,amíg a tetején szépen megpirul a sajt.






2012. július 11., szerda

Török muszaka




Muszakát - görög rakott padlizsánt jó pár évvel ezelőtt készítettem először. Annyira ízlett az étel, amit a Magyar Konyha receptje alapján főztem, hogy akkoriban hetente ettük. Aztán meghívtam egyik barátunkat ebédre, természetesen muszakára és finoman szólva nem arattam nagy sikert. "Alattomosan támad"-mondta, miközben lassan eszegette az ételt és látszott, hogy keres benne valamit, amit semmiképpen sem szeretne megenni. Később kiderült, hogy a rozmaring az ellenség, aminek én nagyon szeretem az ízét, úgyhogy bőven szórtam belőle a krumplira. A kudarc egy időre kedvemet szegte, úgyhogy az étel kikerült a repertoáromból.

Néhány év múlva eltöltöttünk egy hetet Krétán, ahol újra felbukkant a muszaka. Nem ízlett. Sem a hotel svédasztalánál, sem a vendéglőben, ahol tettünk még egy próbát. Egyszerűen ízetlen volt. A múlt héten aztán egy vendégségben, ahol pasticciót-görög tésztafelfújtat- kaptunk, megoldódott a rejtély. Ízetlen a besamel, amit használnak és a húst is sokkal erősebben kell fűszerezni ahhoz,hogy a magyar ízlésnek megfeleljen.

Közben megtaláltam a Magyar Konyhás receptet az egyik szakácskönyvemben (Hargitai György : A príma szakács nagykönyve) és kiderült, hogy amit én muszaka címen főzök, nem görög étel. Hanem török. A török konyha nagy kedvencem, de muszakának hírét még nem hallottam ott és a net-en keresgélve sem bukkantam semmire. De a recept jó. Aki meg finom görög ételeket akar enni, keresse fel Mirzát, aki éppen görög hetet tart. 

Miután a recept Belgiumhoz kötődik, az egyik legfinomabb habos-pirosgyümölcsös torta receptjét a Bonjour Monsieur bácsin közlöm, érdemes kipróbálni, nagyon finom! Emellett belevágunk a belga oktatási rendszer ismertetésébe (roppant érdekes téma, de komolyan!!!).  Az óvodáról egyik kedvenc bloggerem, Móni ír, aki ezután rendszeres vendégem lesz.


Hozzávalók

50 dkg burgonya
2 közepes padlizsán (inkább a karcsúbb, hosszúkás fajta jó hozzá)
50 dkg paradicsom
2 gerezd fokhagyma
50 dkg darált hús (sertés, marha vagy bárány)
8 evőkanál olívaolaj
1 kiskanál kakukkfű
1 kiskanál zsálya
késhegynyi Cayenne bors
fél mokkáskanál őrölt bors
fél kiskanál szárított rozmaring
4 tojás
2 dl tej

A padlizsánt vékony karikákra vágjuk és besózzuk. 20 percig állni hagyjuk.
A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, felaprítjuk. Két evőkanál olajon megpirítjuk, majd hozzáadjuk a húst. Sóval, kakukkfűvel, zsályával és Cayenne borssal fűszerezzük és fehéredésig sütjük.
A paradicsomot meghámozzuk (forró vízbe mártjuk, így könnyebb lehúzni a héját) és vékony karikákra vágjuk.
A padlizsánt átsütjük a maradék olajon (kb. 2-2 perc kell mindkét oldalon).
A krumplit meghámozzuk, vékony karikákra vágjuk és egy  közepes, kiolajozott tepsi alját kirakjuk vele. Sózzuk és rászórjuk a rozmaring felét. Ezután közepes lángon 15 percig sütjük előmelegített sütőben. Kivesszük, ráöntjük a húst és a tetejét váltakozva kirakjuk padlizsán és paradicsomszeletekkel. 




Újabb 15 percig sütjük. Közben a tojásokat simára keverjük a tejjel. A muszakát megszórjuk sóval, őrölt borssal, a maradék rozmaringgal rozmaringgal és ráöntjük a tojásos tejet.. (Akkor a legfinomabb, ha az öntet teljesen ellepi) Még 20 percig sütjük.

2012. június 22., péntek

Sajtos stangli-avagy barátkozzunk....




Társasházban nőttem fel. Amikor 1970-ben átadták,  kilenc fiatal házaspár költözött be a másfél szobás kis lakásokba. Voltak kisgyerekek, születtek szép sorban a testvérek is.  A mamák otthon voltak, úgyhogy az egész napot télen-nyáron az udvaron töltöttük. Pár száz méterre kukoricaföld húzódott, amiből aztán nemsokára "kinőtt" a kelenföldi lakótelep. Megépült a legendás bikás park,ahova sokszor kimentünk, de a törzshelyünk akkor is az udvar maradt. Nemcsak játszottunk, ettünk is. Hol az egyik anyuka küldött le egy nagy tál hámozott almát, hol egy másik egy tányér linzert. Ott ettem először olyan császármorzsát, ami lisztből készült és a sütőben kellett megsütni. A másik kulináris élmény a közösen elfogyasztott spenót volt, ami a garázs mögött, a saját közös kiskertünkben termett. Ezt mindig az én anyukám főzte és a kertben ettük meg. De közös ebéd volt a bizonyítványosztás után a barátfüle is,amit azóta sem ettem.
Egyik nap eszembe jutott, hogy meg kéne ezt itt is próbálni és egy tepsi sajtos stanglit kiküldtem a gyerekeknek a kisfiammal. Először furcsán nézegették, de hamar elfogyott. Másnap hogy-hogy nem megint sütöttem egy kis sajtos stanglit (1 kg lisztből, foci EB van ugye....)  és a kicsi megint vitt belőle a többieknek. 
Aztán harmadnap megjelent egy marék ananásszal "a gyerekek hozták ki" felkiáltással,ma meg gumicukrot kapott, amit az "angol bácsi" adott a gyerekeknek. Lassan alakul.... 

Mindenesetre a sajtos rúd akkora sikert aratott, hogy azóta franciául és angolul is leírtam a receptet, és a rádlit (derelyevágót) is kivittem szemléltetőeszköznek.

Ezt a receptet itt találtam és az egyik legfinomabb sajtos stangli, amit valaha ettünk. Sokszor megcsináltam már, általában gouda sajttal, mert itt azt a legegyszerűbb beszerezni. A zsír azért kell bele,mert így lesz igazán omlós. Egyébként ki lehet hagyni, akkor zsír helyett több vajat tegyünk bele. (de zsírral finomabb..) Én vajat használok margarin helyett, ezért kevesebb zsírt teszek bele (2 evőkanállal).

A Bonjour Möszjő Bácsin az Abattoirs-ról, Brüsszel egyik legnagyobb piacáról olvashattok.

Hozzávalók:

750 gramm liszt
150 gramm reszelt sajt 
250 gramm vaj vagy margarin
10 deka zsír 
2 tojássárgája
1 dl tej
30 gramm élesztő
1 kávéskanál cukor
1 pohár tejföl
2 teáskanál só (ízlés kérdése)

A stanglik megkenéséhez
1 tojássárgája
vagy köménymag

Az élesztőt a cukorral felfuttatjuk langyos tejben. Közben a lisztet összemorzsoljuk a vajjal és a zsírral, megsózzuk, hozzáadjuk a reszelt sajtot, majd a közepébe öntjük a felfuttatott élesztőt, a tojássárgájákat és a tejfölt. Alaposan összegyúrjuk. Ha nagyon ragadna, akkor adjunk hozzá lisztet, ha túl kemény lenne, akkor tejet vagy tejfölt (ha egyik sincs, akár vizet). 

Negyedórát pihentetjük. Ezután négy részre osztjuk. Lisztezett deszkán egyenként kinyújtjuk: akkora legyen, mint egy nagy tepsi.  Rádlival (derelyevágóval) vagy egy éles késsel csíkokra vágjuk. 

Egyenként megkenjük tojássárgájával és megszórjuk a sajt felével. Köménymaggal is díszíthetjük sajt helyett. Előmelegített 200 fokos sütőben kb 10 percig sütjük-amíg a tetején a sajt szépen megpirul.



2012. június 13., szerda

Nizzai zöldségleves, avagy soupe au pistou



"Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta."

Ez a Rejtő idézet jutott eszembe, amikor  feltálaltam az ebédet ( A három testőr Afrikában kezdő sorai - nekem is időbe telt, amíg megtaláltam..). Egy magyar (a nagyobbik fiam) és egy szlovén fiú ült az asztalnál és angolul beszélgetett. Kisvártatva megérkező lányom a magyar vonalat erősítette, de miután két gyerekem, ha gyorsan akar közölni egymással valamit, franciául beszél, a franciák is kaptak egy pontot. Aztán befutott egyik iskolatársuk, aki a változatosság kedvéért görög származású, de évekig Írországban élt. ...  Az asztalon meg francia zöldségleves volt és svéd kakaós-kókuszos kalács. A fél EU jelen volt aznap a konyhámban. Brüsszelben.

nizzai zöldségleves, a soupe au pistou, azóta izgatta a fantáziámat, amióta kaptam egy nizzai szakácskönyvet. Nem is akármilyet, hanem a nagymamáét. Kicsit át kellett dolgozni a receptet,mert a nagy darabokra vágott cukkinivel valószínűleg nem arattam volna nagy sikert, pláne ilyen mennyiségben (eredetileg 5 darab kellene). Az eredeti recept szerint nagy darabokban kell beletenni a sárgarépát és  a navet-t is,amit nálunk karórépának ismernek.(ezt kihagytam) Én inkább olasz módra, apróra vágva tettem bele a sárgarépát és a zellert, mert így a  leves a toszkán zöldséglevesre, a ribollitára emlékeztetett, amit nagyon szeretnek. (abban nincsen cukkini,viszont van kelkáposzta, méghozzá a legkülső,sötétzöld levelei) Mégis teljesen más íze lett a zsálya és a pistou (pesto) miatt. Nekem nagyon ízlett, végül nekik is, de azt mondták " az a káposztás leves mégis jobb". Hetente egyszer eszünk ilyen jellegű levest, egyrészt,mert szeretjük, másrészt mert mindegyik hasonlít a Hippokratész leves-re, ami állítólag távol tartja a betegségeket. Mindenesetre mind a toszkánok , mind a provanszálok (ők is nagy soupe au pistou fogyasztók) sokáig élnek.

A Bonjour Möszjő Bácsi!-n ma a legbelgább zöldségről, a cikóriáról olvashattok egy saláta recept kíséretében és egy "kisszínest" a belga éjszakákról.

Hozzávalók:

egy közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 nagy sárgarépa
2 szál szárzeller vagy egy kis darabka zellergumó
1 kicsi cukkini apróra vágva 
4 közepes krumpli megtisztítva, kockákra vágva
1 doboz hámozott paradicsomkonzerv (400g-os)
1 doboz fehér bab konzerv (400g-os)
300 gramm zöldbab (nekem nem volt itthon) kis kockákra vágva
2 levél zsálya apróra vágva
10 levél bazsalikom apróra vágva
3 evőkanál olívaolaj
100 gramm vékony spagetti vagy makaróni
(1 húsleveskocka, de ez nem kötelező)

A pistou-hoz

egy marék bazsalikomlevél
1 dl olívaolaj
2 gerezd fokhagyma


A hagymát, a fokhagymát, a sárgarépát és a zellert apróra vágjuk. (én konyhai robotgéppel csináltam.) Az olívaolajon, takaréklángon  megpároljuk a zöldségkeveréket,majd hozzáadjuk az apróra vágott bazsalikomot és zsályát.Kicsit kevergetjük,majd beleöntjük a paradicsomkonzervet, a zöldbabot, a krumplit és a cukkinit. Felöntjük vízzel (vagy húslevessel, ha nincs, hozzáadjuk a leveskockát). Amikor a krumpli megpuhult, hozzáadjuk a leöblített fehér babot és befőzzük a tésztát. (kb 6-10 perc kell neki,ne főzzük túl, "al dente" legyen)

A pistou-hoz összeturmixoljuk a bazsalikomot,a fokhagymát és az olívaolajat. Olasz módra szoktak bele parmezánt tenni, de a receptben nem szerepel. Tálaláskor a levesbe tesszük.




2012. június 3., vasárnap

A legjobb sajtos kifli




Ha éppen nagyon lesújtó véleményem van a világról, akkor Virág vagy Mirza blogját kezdem olvasgatni. Véletlenszerűen. Optimista blogok. Szépen írnak és szépeket. Virág blogja nem gasztroblog, de néha recepteket is ír, érdekeseket, amiket gyakran kipróbálok. Mirzánál több a recept (övé az egyik legrégebbi gasztroblog, a Morzsáló) sok a saját kreáció, de én különösen a családi receptjeit szeretem. Nemrég közölt egy kifli receptet, amit a nagymamájától örökölt, ez első látásra is nagyon jónak tűnt.

Többször megsütöttem és mindig kicsit változtattam rajta, amíg megszületett az eddigi legjobb variáció a sajtos kifli műfajban. 

Újabban mindig átszitálom a lisztet (szitám nem lévén egy kis műanyagszűrővel), megéri a ráfordított időt,mert sokkal könnyebb lesz a tészta. A másik újítás Mirza receptjéhez képest, hogy kovászt készítek. Ez nem bonyolult dolog: az élesztőt összekeverem 1 dl tejjel, egy kiskanál cukorral és 2 evőkanál liszttel. Állni hagyom 10 percig - akkor jó, ha megbököm az ujjammal és megmarad a helye.


Hozzávalók:

60 dkg liszt
fél kocka friss élesztő (2,5dkg) vagy 1 zacskó szárított élesztő
4 dl tej
1 evőkanál só
5 deka olvasztott vaj
1 teáskanál cukor

A töltelékhez:

15 deka sajt (gouda, trappista vagy edami)
1 dl tejföl

A tetejére:

1 tojássárgája


Kézi dagasztással:

 1 dl langyos tejből, az összemorzsolt élesztőből, a cukorból és 2 evőkanál lisztből kovászt készítünk. ( célszerű a  60 dkg liszt közepébe készíteni egy mélyedést és eleve ott keleszteni a kovászt). Ha megkelt a kovász, összegyúrjuk, sózzuk, a tejet fokozatosan adagoljuk hozzá. Végül alaposan kidolgozzuk az olvasztott vajjal. Dagasztás után langyos helyen, letakarva, 1 órát kelesztjük.

Gépi dagasztással:

A gép tartályába öntünk 3 dl tejet és az olvasztott vajat. Erre rétegezzük a lisztet, a közepébe mélyedést készítünk és odakerül az 1dl tejjel, összemorzsolt élesztővel, cukorral, 2 evőkanál liszttel elkevert kovász. 10 percet várunk, majd elindítjuk a dagasztó programot. 1 perc múlva hozzáadjuk a sót.

A megkelt tésztát átgyúrjuk, és négy részre osztjuk. Cipókat készítünk, amiket kör alakúra nyújtunk. Éles késsel vagy derelyevágóval 6 egyenlő körcikkre osztjuk. Megkenjük tejföllel és megszórjuk reszelt sajttal mindegyik cikket és feltekerjük kiflivé. Sütőpapírral bélelt ( vagy kizsírozott) tepsibe tesszük a kifliket, egymástól távol, mert még kelni fognak. Fél órát állni hagyjuk.

A sütőt 200 fokra melegítjük. A kifliket megkenjük tojássárgájával, sajttal is megszórhatjuk. 15-20 perc alatt megsülnek.

2012. május 29., kedd

Török joghurtos padlizsánsaláta





Joghurtos padlizsánt a Bartók Béla úti török büfében ettem először.És utoljára is,mert Brüsszelben egyelőre nem találtam török éttermet. El is felejtettem,bár nagyon ízlett, de egy grillezés alkalmával eszembe jutott,hogy milyen jó lenne ez a bárányhoz.Az első kísérlet sem volt rossz,de most azt hiszem,megvan a tökéletes recept.

A padlizsánt rajtam kívül nem eszi senki a családból, a padlizsánkrémet kivéve szívből utálnak mindent,amiben előfordul. Pedig jól megsütve szerintem az egyik legfinomabb zöldség.Ennél a receptnél az alapos sütés nagyon fontos, így a padlizsán nem lesz nyálkás és az íze is sokkal finomabb. A lent leírt adagot egy ültő helyemben el tudom tüntetni,még akkor is, ha húst is eszem mellé. Ha csak ízelítőnek szánjuk és nem köretnek, akkor négy személyre is elég lehet. 
Török joghurttal a legjobb, ez egészen sűrű és nagy zsírtartalmú. Nekem most nem volt ilyenem,úgyhogy görög joghurtot használtam, de kicsit lecsöpögtetett közönséges joghurt is jó hozzá. A férjem Törökországból hozott szumákot, azt szórtam  a tetejére, de ezt nyugodtan elfelejthetjük, ahogy menta sem létkérdés. 

U.i: A Bonjour Monsieur Bácsin a liège-i goffri készítéséről olvashattok és a híres bábszínházas kocsmáról.

Hozzávalók:

1 közepes nagyságú padlizsán
2dl török joghurt (vagy görög, vagy sima)
1-2 gerezd fokhagyma
3 evőkanál olívaolaj
pár levél menta (elhagyható)
szumák (elhagyható)

A padlizsánt héjastól felkockázzuk (1cm-es vagy kicsit kisebb kockák) és jól besózzuk. Fél óra elteltével a padlizsán levét leöntjük. Egy serpenyőben felforrósítjuk az olívaolajat és megsütjük benne a padlizsánt. Jól meg kell pirulnia. Papírkendőre szedjük és még melegen belekeverjük a joghurtba. A fokhagymát felaprítjuk, a mentaleveleket is apróra vágjuk és a joghurtos padlizsánhoz keverjuk. Alaposan behűtjük. Tálaláskor egy kiskanál olívaolajat öntünk a tetejére és megszórjuk szumákkal és mentalevelekkel.

Bonjour Möszjő Bácsi!- avagy mi újság Brüsszelben?



Ha hazamegyünk, gyakran nekem szegezik a kérdést: milyen Brüsszel? Jó. Nem jó. Mit lehet erre felelni? Régóta terveztem,hogy írok egy blogot Belgiumról: a hétköznapokról, étel-italról, (jó) helyekről, programokról. Egy olyan blogot,amit az 1-2 napra érkező turisták is tudnak használni,de azok is,akik éveket fognak itt tölteni. És talán azoknak is érdekes, akik nem jönnek ide,csak egyszerűen kíváncsiak egy másik országra.
Így született meg Bonjour Möszjő Bácsi!, avagy a mi újság Brüsszelben blog. A névadó a kisebbik fiam volt, a magyar és francia nyelv keveredésének egyik jó példájával. Néhány bejegyzés már olvasható: a kétnyelvűségről, a frites-ről, a belga sült krumpliról és az egyik népszerű kocsmáról, a Le Cercueil-ről,amit a magyarok Kriptaként emlegetnek. Nemsokára jön a liege-i goffri (recepttel), a Bábszínházas kocsma és a nagy kriek (meggysör)-teszt. Tartsatok velem!

2012. május 27., vasárnap

Beültettem kiskertemet a tavasszal-avagy zöldfűszeres pácok bárányhoz,sertéstarjához, rákhoz



Végre itt a nyár....  Ha meg nyár, akkor grillezés,ha meg grillezés, akkor pác. Eddig különösebben nem érdekelt a pácolás, felaprítottam egy csomó fokhagymát,szedtem egy kis kakukkfüvet a kertben, olívaolaj, aztán ráborítottam a húsra. Ennyi. De múlt héten végre beültettem kiskertemet rózsa,szegfű, liliom és rezeda helyett-fűszernövényekkel. Van zsálya,bazsalikomszurokfűtárkonykétféle kakukkfűcitromfű. A tavaly ültetett menta igen agresszívnak bizonyult, rengeteg mojitot kéne innunk,ha mindet el akarnánk használni. Azért fogy bőven a tabuléba meg teának is a msemmen mellé, de mostantól a pácba is kerül majd meg a joghurtos padlizsánba. A rozmaring bokor kicsit megfagyott a télen,de az elszáradt ágak nagyon jó illatot adnak a parázsnak és nyársnak is fel lehet használni őket.

Nálunk rákot és bárányt sokkal könnyebb beszerezni,mint otthon-előbbiért hála a tengernek, utóbbiért pedig a nagy számú maghreb bevándorlót kiszolgáló halal-hentesnek. Az Abbatoir-on relatíve olcsón lehet ezekhez hozzájutni. Ezenkívül volt még tarja is, ami itt sokkal szárazabb,mint otthon,de a páctól nagyon finom lett. A rák és a bárány pácához az receptet Váncsa István könyvéből vettem. A köret joghurtos padlizsán volt,illetve jégsaláta kétféle öntettel: egy sima  (1 kiskanál dijoni mustár, 5 evőkanál olívaolaj, 3 evőkanál borecet) és egy turmixolt uborkával készült vinaigrette-tel.

Pác a bárányhoz

8 evőkanál olívaolaj
1 nagy citrom leve és héja (nem kell lereszelni! 2-3db-ra vágjuk)
4 gerezd fokhagyma apróra vágva
fél marék menta apróra vágva
2 evőkanál friss rozmaring apróra vágva
2 evőkanál friss kakukkfű apróra vágva
4 zsályalevél apróra vágva
1 evőkanál friss szurokfű (oregánó) apróra vágva
só (kevés),bors

Összekeverjük a pác hozzávalóit és a húst alaposan bekenjük vele. 4-8 órát kell állnia. Nekem 5  tenyérnyi bárányszelethez volt elég. Eredetileg 4 evőkanál balzsamecetet is tesz bele, de nekünk jobban ízlett nélküle.

Pác a rákhoz

8 evőkanál olívaolaj
1 kis csokor petrezselyem
1 evőkanál friss szurokfű (aprított)
4 evőkanál balzsamecet
4 gerezd fokhagyma apróra vágva
csípős zöldpaprika (én nem tettem bele)

Beleforgatjuk a megtisztított rákot (1 kg-ot vettem, megtisztítottuk és nyársra fűztük)
3-4 percig kell sütni, de a legjobban az ízlett mindenkinek,ami egy kicsit megégett).

Pác a tarjához

8 evőkanál olívaolaj
2 kiskanál mustár
1 fél kiskanál őrölt pirospaprika
3 gerezd fokhagyma
1 kiskanál friss kakukkfű felaprítva
bors
nagyon kevés só

5 szelet tarjához volt elég. 3 órát állt, de legalább 1 nap kellett volna.Előtte egy kicsit kiklopfoltam a húst.


2012. május 11., péntek

Karcagi ferdinánd tekercs -belga módra




Chili és Vanília,azaz Mautner Zsófi blogját a kezdetektől olvasom. Szinte minden ízlik,amit készít,ami meg nem,az csak azért nem,mert valamelyik alapanyagot nem szeretem. Ha vendégek jönnek, az ő szakácskönyve az első, amit előveszek és a siker mindig biztos.  Adtam már így török és mexikói vacsorát, készítettem kínai dim sumot

A legnagyobb sikert mégis egy olyan recept aratta,ami egyébként nem is vág annyira Chili és Vanília profiljába. A kötözött galuska leves leírása előtt megemlíti Jász-Nagykun-Szolnok megyei családi gyökereit és néhány a megyéhez köthető ételt,köztük a  ferdinándot. Ferdinándról nekem csak Ferenc Ferdinánd jutott eszembe, de azt elképzelni sem tudtam,mit nevezhettek el róla.

téli Stahl-magazinban aztán lehullt a lepel, a ferdinánd nem más mint egy különleges,nagyon finom kelttészta. (Zsófi második könyvében is szerepel  a recept). A Kicsit belgásítottam a receptet, a mazsola beáztatásához  Mandarine Napoleont használtam. Ez egy speciális likőr,andalúz mandarinból és konyakból áll,a napóleoni időkben kísérletezte ki egy vegyész. Hogy még narancsosabb  legyen az íze,az öntetbe is reszeltem egy kis narancshéjat.

A tésztát kenyérsütőgépben dagasztottam, a csigák feltekerését is egyszerűsítettem Zsófi receptjéhez képest.


Hozzávalók:
A tésztához:

1+2 dl tej
1 teáskanál kristálycukor
2,5 deka friss élesztő
50 dkg liszt
1 kávéskanál só
3 tojássárgája
5 dkg vaj megolvasztva
1 kávéskanál só

A töltelékhez:

18 dkg vaj (szobahőmérsékleten)
18 dkg porcukor (barna cukrot használtam)
1 vaníliarúd kikapart magjai vagy egy csomag vaníliás cukor
10 dkg mazsola
1dl narancslikkőr  vagy rum (Mandarine Napoleon)

A tetejére

5 dkg cukor
2 dl tejszín
1 narancs lereszelt héja


Tésztakészítés kézzel vagy dagasztógéppel:

1dl tejet meglangyosítunk,hozzáadjuk a cukrot és belemorzsoljuk a friss élesztőt. Ha kézzel dagasztunk,megvárjuk,amíg az élesztő felfut, utána az összes hozzávalót összeöntjük és kemény kalácstésztát dagasztunk.(ez géppel 6-7 perc). Utána meglisztezzük a tetejét, letakarjuk és meleg helyen 1 órát kelesztjük.

Tésztakészítés kenyérsütőgéppel

Ha kenyérsütőgéppel dolgozunk , akkor a tartályba először beleöntünk 2 dl tejet , hozzáadjuk az olvasztott vajat és a tojások sárgáját. Beleszitáljuk a lisztet és  a tetejében készítünk egy kis bemélyedést.Ideöntjük a langyos tejjel és a cukorral elkevert élesztőt.Egy kis lisztet keverünk az élesztőhöz és megvárjuk,amíg a kovász megkel (akkor kelt meg, ha ujjal benyomjuk a tetejét és az ujjunk helye megmarad) Ezután elindítjuk a tésztakészítő programot és 1 perc múlva hozzáadjuk a sót.Az én gépem (Severin) másfél óra alatt végez.

Töltelék készítés:

A mazsolát beáztatjuk a narancslikőrbe vagy a rumba. A porcukrot habosra keverjük a vajjal és vanília kikapart magjával vagy a vaníliás cukorral.

Öntet

A tejszínt összekeverjük a cukorral és a reszelt narancshéjjal.


Ha a tészta megkelt,lisztezett gyúródeszkán átgyúrjuk. Kettéosztjuk és egyenként kinyújtjuk téglalap alakúvá. (20X30cm) A cukros vaj felével megkenjük,megszórjuk a mazsola felével,bejgliszerűen feltekerjük és 8 darabra vágjuk,8 csigát kell kapnunk. A másik felével ugyanígy járunk el. Vajjal kikent nagyobb kerek formába (vagy két kicsibe) rakjuk a csigákat. Jénaiba is lehet, de akkor langyos sütőben kezdem a sütést. Letakarva 1 órát kelesztjük.

A sütőt 190 fokra (gáz 5-ös fokozat) melegítjük elő. 20 percig sütjük a csigákat,majd kivesszük a sütőből és a tetejére locsoljuk az öntetet. Ezután 220 fokra (7-es fokozat) emeljük a sütő hőmérsékletét és alufóliával letakarva még 20 percig sütjük. Sütés végeztével tálra borítjuk és langyosan tálaljuk.

2012. május 10., csütörtök

Egy kis India - Aloo gobi, ha szeretitek a karfiolt..




Brüsszeli hét évünk három nemzet jegyében telt el. Először a marokkói konyhát tanulmányoztuk az alattunk lakó Casablancából érkezett család jóvoltából. Miután egyszer megemlítettük,hogy mennyire szeretjük a marokkói konyhát,gyakran hoztak kóstolót, kuszkuszt,tajine-t,süteményeket. 

Második lakásunk egy társasház ötödik emeletén volt, a harmadik szintet pedig az indiai követség bérelte négy család számára.  A színes szárikba öltözött nők egész nap együtt voltak, fel-alá járkáltak a lakások között. Társalgásunk főleg a bedobott áruházi prospektusok fordítására korlátozódott,ami alaposan feladta nekem a leckét,mivel angol tudásom enyhén szólva basic, ők pedig egy szót sem beszéltek franciául.

"Barátságunk" akkor mélyült el,amikor leesett az első hó. 4 éve nem esett annyi, hogy szánkózni is lehessen, de akkor igen.A kis indiai gyerekek még soha nem láttak se havat, se szánkót, úgyhogy elhívtuk őket magunkkal a közeli erdőbe.Jött a papájuk is, aki szomorúan nézte az önfeledten szánkózó gyerekeket. "Na ilyet se látnak egyhamar. Jövő héten áthelyeznek Szaúd-Arábiába." Az indiai diplomatáknál ugyanis az a szokás,hogy az európai külszolgálat után mindig Európán kívüli terület következik.

Indiai barátainktól nem kaptunk kóstolót. Csak a szagokból.... Valamilyen rejtélyes oknál fogva a konyhájuk elszívója összeköttetésben állt a mi fürdőszobánkkal, úgyhogy állandóan képben voltunk.Megjött a családfő, indul a vacsorakészítés.Olaj a tűzre, curry melegít. Abban az időben a fürdőköpenyem mindig olyan "illatos" volt,mintha egy indiai étteremben lennék felszolgáló. Valamiért nem szerettem akkoriban az indiai konyhát.

Most egy belga pékség van a közelükben. Veszélyes,mert olyan finom kalácsillatot hoz néha a szél,hogy azonnal sütnöm kell valamit.

Az indiai konyhának azóta megkegyelmeztem, gyakran készítek csatnikat,citromos rizst. Egy Krisna-völgyi kirándulás után  a férjem kijelentette, hogy mostantól vegán lesz és csak ilyen ételeket főzzek,úgyhogy belevetettem magam Govinda konyhájába. Egy egész hétig főztem rendületlenül,amikor észrevettem,hogy a két nagyobb gyerekkel derekasan neki látnak egy szép szál lángolt kolbásznak.

Akkor egy időre félretettem az asafoetidát meg a garammasalát... (magamban lábszagízű fűszereknek hívom őket, ettől függetlenül szeretem) Most olvasom,hogy az asafoetidát bűzös husángnak hívják. Jól körbeírtam.

De az aloo gobihoz néha előveszem őket.Miután sok nehezen beszerezhető fűszer kell hozzá,egy egyszerűbb variációt is leírtam.  Nem lesz pont ugyanolyan,de az indiai ízvilágot hozza, a májnak pedig igen jót tesz. Főleg a kurkuma.


Hozzávalók:

egy nagyobb fej karfol rózsákra szedve (lemértem,700 gramm volt)
két nagy fej vöröshagyma apróra vágva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
5 közepes burgonya, megtisztítva,kockákra vágva
2 paradicsom kockákra vágva és egy evőkanál paradicsompüré 
1 kávéskanál fekete mustármag
1 kávéskanál reszelt megtisztított friss gyömbér
1 kávéskanál római kömény (nekem csak őrölt volt)
2 kávéskanál garammasala
1 kávéskanál asafoetida
2 kávéskanál kurkuma
3 evőkanál olaj
só,bors

Fűszerek egyszerűen:

2 kávéskanál curry
1 kávéskanál őrölt gyömbér
2 kávéskanál kurkuma
1 kávéskanál cayennei bors (ha bírjuk a csípőset)

A tálaláshoz

friss korianderlevél
Lime
joghurt

A forró olajba beletesszük a fekete mustármagot, az asafoetidat és a római köményt (ha őrölt,akkor nem!!!). Megvárjuk,amíg a mustármag pattogni kezd, ekkor hozzáadjuk a hagymát és megpároljuk. (ne piruljon meg) Ezután belekeverjük a kurkumát, a fokhagymát,a garammasalát és a gyömbért. ( ha őrölt római köményünk van azt is) Beleforgatjuk a krumplit és a karfiolt, végül hozzáadjuk a paradicsomot és a paradicsompürét. Sózzuk, borsozzuk. Felöntjük annyi vízzel,hogy éppen ellepje és fedő alatt puhára főzzük. Fontos, hogy a karfiol ne főjön szét.

Egyszerűsített variációnál mindent a párolt hagymához keverünk.

Friss korianderlevéllel, lime-lével és joghurttal tálaljuk.







Related Posts with Thumbnails

Copyright

Az oldalon megjelenő fotók és írások a szerző tulajdonát képezik. Azokat kizárólag engedéllyel, a forrás megjelölésével lehet felhasználni.