Kráter-torta

Vas megyei szomszédunk, Ancsa időnként megjelenik egy tányér süteménnyel, ami pillanatok alatt eltűnik és a gyerekek nekem szegezik a kérdést: te miért nem sütsz ilyeneket? A jó válasz az, hogy "mert nem tudok".

Ancsa ugyanis nem csak finomakat süt, hanem szépeket is. Olyan krémest, amelyet csak jó cukrászdában látni (a receptje megvan, csak még gyűjtöm a bátorságot). Sajnos, amit én előállítok, általában finom, csak nem mindig szép. Rusztikus.....

A kráter is Ancsa-féle sütemény. Azért szeretem, mert az első olvasásra szokatlannak tűnő tejfölös máztól különleges lesz, nem túl édes. Eredetileg nagy tepsiben készül, de én átdolgoztam egy 26 cm-es tortaformára, mert csak 15 deka lisztem volt itthon.

A "címlapfotóra" a nyers kráter került fel, mert így volt a legszebb.

A receptnél az eredeti, nagy tepsihez való mennyiségeket adom meg, mert a tortához mért mennyiségek "furcsán" mutatnának (pl 60 ml tej..., mérőhengerrel persze könnyen menne...)

Hozzávalók

2 csomag vaníliás pudingpor

9 dl tej

A tésztához

1 csomag vaníliáscukor

5 tojás

1 dl tej

25 dkg liszt

2 evőkanál kakaópor (cukrozatlan)

1 csomag sütőpor

1 dl étolaj

vaj vagy zsír a tepsi kikenéséhez.

Máz

2 pohár 2 dl-es 20%-os zsírtartalmú tejföl

4 evőkanál porcukor

1 csomag vaníliáscukor

A vaníliás pudingport kikeverjük hideg tejjel. A maradék tejet felforraljuk, belekeverjük a feloldott pudingport és sűrűre főzzük. Ezután kihűtjük. (lehet ízesíteni egy vaníliáscukorral is)

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A tojások sárgáját a cukorral, a vaníliáscukorral és a tejjel jól összekeverjük. Tovább keverve hozzáadjuk a lisztet, a kakaóport, a sütőport és az étolajat. Egy csipet sóval keményre verjük a tojások fehérjét és óvatosan belekeverjük a masszába.

Zsírozott, lisztezett tepsibe simítjük, beleszaggatjuk a kihűlt pudingot. Tűpróbáig sütjük kb 20-25 perc alatt.

A két pohár tejfölt kikeverjük a porcukorral és a vaníliáscukorral. Rákenjük a forró, sült tésztára és visszatesszük 5 percre a kikapcsolt, még meleg sütőbe.

Nyaralás 1. Szállodák, pálmafák, tengerparti fények, árnyak

Énekelte Méhes Marietta annak idején.... Pálmafa meg tengerpart volt, de a szálloda helyett telepített lakókocsiban laktunk. 3 éve nyaralunk már kempingben Franciaország déli megyéiben,Drôme-ban, Provence-ban és idén Languedoc-Roussillon-ban. Nagyon bevált ez a forma, sokféle programot kínálnak a gyerekeknek, és mindenhol van aquapark is, úgyhogy a kisebb-nagyobb kirándulások közben" pihentünk" is egy kicsit.

A lakókocsiban főzni is lehetett, gáztűzhely, mikrohullámúsütő és természetesen teljes konyhafelszerelés is volt. Tefal serpenyők és lábosok 4 féle méretben, "casserole" és az elmaradhatatlan salátacentrifuga. Látszik, hogy fontos a konyha. A franciáknak... Főzni ugyanis nem láttam senkit, csak melegíteni. A kemping boltjában külön sort foglaltak el az angol élelmiszerek, hogy mindenki otthon érezhesse magát. Az étteremre szintén a brit "megszállás" volt a jellemző: indiai ételek, hamburger angol mustárral, elvétve egy kis paella meg kagyló katalán módra (paradicsomos-petrezselymes csípős lében megfőzve)

Mi igyekeztünk inkább a helyi specialitásokkal ismerkedni. Mivel Languedoc-Roussillon legdélibb részén voltunk, a francia-spanyol határ mellett, így e tartomány konyhájában erős a katalán hatás. Sok paradicsomot, csípős fűszereket használnak, rengeteg fokhagymával. Az olívaolajat egy speciális, csak itt őshonos olívabogyóból nyerik.

Rengeteg kecske- és juhsajtot készítenek a Pyreneusokban, (emlékszik még valaki Gaston Phebusra, a Pyreneusok oroszlánjára?) a termelői piacokon lehet kóstolni és vásárolni. De a hypermarketben is legalább 10 féle "madaras" sajátmárkás kecskesajtot láttam. Itt vidékenként változik ugyanis a kínálat-Normandiában például camembertből van rengeteteg.

Kolbászból a provence-i-hoz hasonló fajták a jellemzőek, bár nem olyan széles a választék, mint anyons-i piacon (lásd a kezdőképet: mogyorós, bikahúsos, szarvasos, rokfortos, olívás, diós, vaddisznós, szinte mindent beletöltenek, amit találnak..)

Sokféle mézet kínálnak, a legfinomabb a gesztenyeméz, amit kecskesajthoz esznek. A sárgabarack pedig majdnem olyan, mint az otthoni....

Lilakrumpli-saláta, avagy megy a krumpli vándorútra

Újra Brüsszel. Régen nem írtam a blogba-hála a 2 hónapi vándorlásnak, balatoni besurranó tolvajoknak, lefagyó számítógépeknek. Azért a nyárról megemlékezem majd, de most a lila krumpli nem tűrt halasztást...

Azt, hogy egyáltalán létezik lila krumpli, tavaly Maci blogjából tudtam meg. Áprilisban megláttam itt Brüsszelben a boltban, meglehetősen borsos áron és eszembe jutott, hogy el kéne ültetni. Otthon persze, a szüleim kertjében. Így aztán a lila krumpli egy zacskómángoldkeverékkel és egyéb "egzotikus" vetőmagokkal meg is érkezett Vas megyébe, ahol a mamám elültette őket. Már hozzászokott az ilyen irányú hóbortjaimhoz, így lett tavaly fekete hüvelyű borsónk, jó pár éve zöldspárga ültetvényünk és vagy 10 féle tépősalátánk. Nem jött be minden, de van, amit megszerettünk-ilyen lett idén a mángold: három fajta volt a zacskóban-azontúl, hogy kifejezetten szép volt a fehér, piros, sárga szárral és zöld levelekkel- megpárolva nagyon finomnak találtuk.

A lila krumpli is beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Másfél kiló lett egy-egy bokor alatt és salátának tökéletes az állaga. Először hagyományos ecetes-hagymás krumplisaláta lett belőle, igaz, az indigólila lé elsőre nem volt túl bizalomgerjesztő, de az íze jó volt.

A következő adagot már Brüsszelben készítettem el. A krumpli hazatért. Megszaporodva.....

A recept Jamie Oliver Jamie konyhája című könyvében jelent meg, egytálételnek is beválik.

Hozzávalók (6 személyre)

500 gramm lilakrumpli

500 gramm újkrumpli vagy kiflikrumpli (az a lényeg, hogy ne főjön szét)

1 csokor vékonyra szelt hónapos retek (elmaradhat)

1 maréknyi felaprított friss mentalevél

1 maréknyi felaprított friss snidling

260 gramm krémsajt vagy friss sajt (itt zsírszegény fromage frais-t használtam)

1 citrom leve

6 evőkanál extra szűz olívaolaj

só, frissen őrölt bors

A kétféle krumplit külön-külön héjában megfőzzük (kb. 20 perc), leszűrjük, és még lehetőleg melegen meghámozzuk. Öntetet keverünk az olajból, krémsajtból, citromléből sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a karikára vágott krumplit, retket, zöldfűszereket. 1 órát állni hagyjuk a hűtőben.

Rozmaringos paradicsomleves

Háborúban hallgatnak a múzsák.... Költöztünk. Ugyan csak 3 km-re, de az mit sem változtat a tortúrán. Amíg nagy nehezen bepakoltam, majd kipakoltam a négy év alatt összegyűjtött hihetetlen mennyiségű holminkat, nem volt kedvem főzni. Spenót, sajtos tészta, sült csirke, pizza persze volt így is, csak publikálnivaló nem akadt.

Aztán a friss rozmaring megihletett, a kertben van ugyanis egy szép nagy bokor (cserje hivatalosan, de ez akkor is bokor....).

Ez a leves az egyik nagy kedvencünk, annak ellenére, hogy nálunk a klasszikus édes, nokedlis paradicsomleves készült otthon, a férjeméknél viszont ugyanaz sósan, zellerlevéllel. Kölcsönösen nem bírjuk megenni egymás "levesét", de ez az olaszos variáció mindkettőnknek ízlik. Eredetileg bazsalikommal készül, de most rozmaringgal csináltam.

Hozzávalók

1 fej vöröshagyma apróra vágva
1 gerezd apróra vágott fokhagyma
1 durvára reszelt sárgarépa
1 csokor friss bazsalikom levelei és finomra aprított szára vagy egy ágacska rozmaring
olívaolaj
6 evőkanál tejszín
2 tojássárgája
1 kávéskanál balzsamecet (eredetileg vörösborecet)
1kg nagyon érett paradicsom vagy 2 doboz 400g-os hámozott paradicsomkonzerv
1 liter csirke- vagy zöldségleves ( vagy 1 liter vízben 2 db leveskocka)
só és frissen őrölt fekete bors

A hagymát, a fokhagymát , a répát és a bazsalikomot 2 evőkanál olívaolajon megfuttajuk. Ezután lefedjük a fazekat és 20 percig takaréklángon pároljuk. Ha nyers paradicsomunk van, félpercre forró vízbe mártjuk -így könnyen le lehet húzni a héját. Durvára daraboljuk. Hozzáadjuk a megpárolt zöldségekhez a levessel együtt, majd még 20 percig főzzük. Ezután turmixgépben pürésítjük a levest. Sózzuk, borsozzuk, újra felforraljuk. A tojássárgájákat kikeverjük a tejszínnel és a balzsamecettel és közvetlenül tálalás előtt, folyamatos keverés közben a leveshez adjuk.Ezután azonnal levesszük a tűzről.
Pirított ciabbatával és reszelt parmezánnal tálaljuk.

Jamie Oliver: Jamie vacsorái című könyve alapján

Mandulás eper-rebarbara pite

Vettem egy nyaláb rebarbarát. Gyakran ettünk otthon rebarbarakompótot és később süteményt is sütött a mamám, tojáshabbal a tetején. Először rebarbarás crème brûlée-n gondolkodtam-állítólag ez az egyik legfinomabb variációja az égetett krémnek- de aztán az epret is fel kellett használni, amit most nagyon olcsón kínáltak a piacon. Nemrég kaptam otthonról egy Nők lapját, abban találtam a receptet és a maradék őrölt és szeletelt manduláimat is "belesütöttem".

A gyerekeim szerint az eper a legjobb benne, olyan az íze, mint az erdei szamócának.

Hozzávalók

50 dkg eper
50 dlg rebarbara
4 evőkanál barna cukor
4 tojássárgája
3 dl tejszín
1 rúd vanília vagy 1 zacskó vaníliáscukor
3 evőkanál porcukor
3 evőkanál őrölt mandula
2 csepp keserűmandulaaroma (elhagyható)
szeletelt mandula a tetejére

A tésztához

20 dkg liszt
13 dkg vaj
7 dkg porcukos
fél zacskó vaníliás cukor
fél csomag sütőpor
csipet só
1 tojássárgája
1-2 teáskanál tejföl
1 kávéskanál reszelt citromhéj

Először a tésztát készítjük el, mert fél órát phentetni kell. A lisztet jól összekeverjük a többi hozzávalóval ( a vaj kivételével) és utána hozzáadjuk a kis szeletekre vágott hideg vajat. Amikor összeállt, fél órát állni hagyjuk.
Közben megtisztítjuk a rebarbarát: levágjuk a végeit és kb.2 cm széles darabokra vágjuk. Az epret megmossuk és elfelezzük, ha nagyok, akkor negyedeljük. A tésztát kinyújtjuk, pite formába nyomkodjuk. A gyümölcsöt ráhalmozzuk (soknak tűnik, de össze fog esni). A tojássárgáját kikeverjük a porcukorral, a vanília kikapart magjával (vagy a vaníliáscukorral), az őrölt mandulával, a mandulaaromával és a tejszínnel. Ráöntjük a gyümölcsökre, a tetejére barnacukrot és szeletelt mandulát szórunk. Előmelegített 170 fokos sütőben 35-40 perc alatt készül el.

Borsos-tejfölös kalács, alias "dobi"......

Kicsit megtévesztő a fotó -úgy néz ki, mintha szép, fényes, cukormáz lenne a kalács tetején- pedig ez tejföl......

A borsos-tejfölös kalácsot annak idején egy Magyar Konyhában találtam. Húgom kislánya
akkoriban kezdett beszélni és a tejfölt "dobi"-nak nevezte a doboz miatt. Végignézte, ahogy a rudakat bemártom a borsos tejfölbe és miután ízlett neki a végeredmény, másnap újra követelte. Miután jobb ötlete nem volt, "dobi" felkiáltással, úgyhogy rajta is maradt a név...
Most eszembe jutott, megsütöttem. Legközelebb 1kg lisztből fogom.....

Hozzávalók

50 dkg liszt
1 tojássárgája
2,5 dkg friss élesztő
3 dl tej
1 csapott evőkanál só
1 evőkanál puha vaj vagy zsír

A tetejére

2 dl tejföl
só, őrölt bors

Az élesztőt 1 dl tejben felfuttatjuk. Ha megkelt, összegyúrjuk a többi hozzávalóval, megdagasztjuk és egy órát pihentetjük langyos helyen. Utána 16 részre osztjuk és 20cm-es rudakat sodrunk belőle. Kivajazott tepsin- én sütőpapírral dolgoztam- még 20 percet pihentetjük. Közben bemelegítjük a sütőt 180 fokra és kb. 20 percig sütjük, amíg szép piros nem lesz a tetejük.
Közben a 2 dl tejfölt megsózzuk, megborsozzuk és egy nagyobb tálba tesszük (minél szélesebb az alja, annál jobb) Amikor a rudak megsültek, beleöntjük őket a tálba és megforgatjuk a tejfölben. Ezután egy tiszta konyharuhával letakarva legalább 10 percig állni hagyjuk (vagy amíg a tészta teljesen beszívja a tejfölt).

Rakott kel- Gundel módra készült sertéspörköltből

Rakott kelt akkor készítek, ha ribbolitát is főzök, ilyenkor a szép, sötétzöld levelek a levesbe mennek, a belső, halványabbakból pedig frankfurti leves vagy a már említett rakott kel lesz.
Nálunk nem készült ilyen otthon, mert a mamám nem szereti a rizst, így olyan alapételekkel, mint a töltött káposzta vagy a tejberizs a napköziben találkoztam először.

Pedig ez jó étel, főleg ha szaftosan készül, véletlenül se legyen "nyögvenyelős". Sok tejföl kell hozzá és a pörköltet is bő lével kell készíteni.

A sertéspörköltet mindig Gundel-módszerrel készítem. Gundel Imre: Gasztronómiáról és Gundelekről című könyvéből tanultam, hogy a húst és a hagymát egyszerre dobják a zsiradékra, megpárolják saját levében, és csak akkor kerül bele a pirospaprika, ha megpuhult a hús. Hogy miért így főzték? Maga a híres séf, Jung Márton sem tudta megmondani-az összes többi húsnál a hagyományos módszert alkalmazták. (Egyébként, aki szereti a "mesélő" gasztronómiát, például Halász Zoltán könyveit, feltétlenül olvassa el ezt a könyvet... ) A zsiradék pedig sertészsír legyen, mert Váncsa Istvánnal együtt vallom, hogy olaj szóba sem jöhet.


Hozzávalók

1 kg kelkáposzta (majoranna az ízesítéshez)
1 kg sertéslapocka vagy 1kg darált sertéshús
2 nagy fej vöröshagyma
3 evőkanál zsír (vagy 5 evőkanál olaj, jaj...)
só, bors, pirospaprika
Piros Arany- vagy házi készítésű darált paprika
20 dkg rizs (lehetőleg kerek szemű)
2 evőkanál zsemlemorzsa
2 pohár tejföl
1 tojás
olaj a tűzálló tál kikenéséhez

A sertéshúst egycentis kockákra vágjuk, a vöröshagymát megtisztítjuk, felkockázzuk. A zsírt felforrósítjuk, majd a vöröshagymát és a sertéshúst egyszerre dobjuk rá. Addig kevergetjük, amíg a hús kifehéredik. Megsózzuk, Piros Arannyal ízesítjük. Lefedve takaréklángon, saját levében pároljuk. Ha elfőné a levét, kicsi vízzel pótoljuk. Az a lényeg, hogy bőséges leve legyen, hiszen a rizs ettől fog megpuhulni. Amikor a hús puha, 1 evőkanál pirospaprikával ízesítjük. Egyet forralunk rajta, kihűtjük és ledaráljuk.

Darált hússal is dolgozhatunk, akkor sokkal hamarabb elkészül, de finomabb, ha az előző módszert választjuk. Ebben az esetben az apróra vágott hagymát megpároljuk, rádobjuk a darált húst, fehéredésig sütjük, majd meghintjük a pirospaprikával. Fél pohár vízzel felöntjük, Piros Arannyal ízesítjük. fedő alatt, takaréklángon puhára főzzük. Itt is fontos a bőséges lé.

A rizst bő sós, vízben megfőzzük, de ne legyen teljesen puha. Szűrjük le.

Egy nagy lábosban sós, egy kis kanál majorannával ízesített vizet forralunk. A kelkáposzta külső leveleit leszedjük, a belső leveleket megmossuk és a forró vízbe dobjuk. Kb.5 percig főzzük, az a lényeg, hogy hajlékonyak legyenek, mert így könnyebb velük dolgozni. Lecsepegtetjük, a nagyobb ereket kivágjuk.

A jénai tálat vagy a tepsit olajjal kikenjük, zsemlemorzsával meghintjük. Első rétegként egy sor kelkáposztát rakunk le, erre jön egy réteg rizs, rá darált hús bőséges lével ,erre néhány kanál tejföl. Addig folytatjuk a rétegzést, amíg minden el nem fogy, a tetejére mindig káposzta kerül. 1 dl tejfölbe belekevejük a tojást, egy csipet sóval ízesítjük, ezt kenjük a tetejére.
Ha jénaiban készítjük, hidegen tesszük a sütőbe, 180 fokon lefedve 1 órát sütjük, azután fedő nélkül még kb. 15-20 perc kell neki, hogy aranysárga legyen.