Bienvenue chez les ch'tis, azaz Isten hozott a ch'ti-k földjén. Észak-Franciaország, Picardie és Pas de calais lakóit nevezik ch'ti-nek ("sti"), akik a dél-franciák számára komikus és nehezen érthető dialektusban beszélnek. Bombasiker volt a francia (és amerikai ) mozikban a róluk készített film. Bár magyar szinkronnal is megjelent, sajnos, csak a franciául jól beszélők számára igazán mulatságos, akik eredeti nyelven tudják élvezni.
Ch'ti mondás szerint kétszer sírsz: egyszer, amikor megérkezel a ch'ti-k földjére és másodszor, amikor ott kell hagynod őket. Mi ugyan nem sírtunk, de bármikor visszamennénk.
Picardie, a Cote d'Opal és a Somme folyó torkolata ugyanis gyönyörű. Mers les Bains (mersz lé ben), a Belle époque-ban épült üdülőhely a szivárvány minden színében pompázó nyaralói vagy Cayeux sur mer köves tengerpartja olyan idegenforgalmi látványosságok, amiért érdemes útrakelni. De valójában a falusi turizmusra épül minden: a tengerparti lovaglásra, a nyitott farmokra, a golfra. És az ételekre is. (Néhány fénykép itt megtekinthető.)
Az óceán közelsége miatt persze elsősorban a halételekre. A halászoktól közvetlenül is vehetünk halat, nagyon olcsón juthatunk pl. barbue-höz (ez a rombuszhal közeli rokona és nagyon finom).
Halas lasagne-tól kezdve a halas choucroute-ig felhasználják mindenbe.
Picardie jellegzetes sajtja a maroille. Ez egy narancssárga penészbevonatú lágysajt, erős jellegzetes ízzel. Quiche-be vagy pizzára is teszik-héjában sült krumplit, hagymát, maroille-t és füstölt sonkát halmoznak a ch'ti pizza tetejére, melynek vékony tésztáját tejföllel kenik meg. (maroille helyett markánsabb camembert-tel is finom lehet)
Ugyancsak picarde specialitás a ficelle, ez egy sonkás-gombás-besameles mártással megtöltött palacsinta. A potjevleesch pedig egy fehér húsokat tartalmazó kocsonya (nyúl, borjú, sertés, csirke,) amihez főtt krumplit vagy almát adnak köretnek.
A legemlékezetesebb étel számomra mégsem egy picard specialitás volt, hanem a tripes
à la
mode de caen, a híres normandiai almaboros pacal, amit régóta meg akartam kóstolni. Nagyon finom volt, ezért álljon itt a receptje.Pacal almaborral, caen-i módra ( 8 személyre)
Hozzávalók
3 kg tisztított marhapacal (lehetőleg "vegyes"-többféle marhagyomor-részből) kockákra vágva
1 darabokra vágott borjúláb
300 gramm karikára vágott sárgarépa
300 gramm felaprított vöröshagyma
2 gerezd felaprított fokhagyma
1 póréhagyma fehér része aprítva
egy ágacska kakukkfű
1 babérlevél
1 liter száraz almabor
fél liter száraz fehérbor
5 cl calvados (almapálinka)
A borjúlábat több darabra fűrészeljük ( vagy kérjük meg rá a hentest..,) és egy nagy fazék vízben forraljuk 2 percig. Ezután hideg vízzel öblítsük le. Egy nagy cserép-vagy tűzálló tál aljára tesszük a sárgarépát, a felaprított hagymákat-erre a borjúláb darabjait és a kockákra vágott pacalt. A tetejére dobjuk a kakukkfüvet és a babérlevelet, sózzuk, borsozzuk majd felöntjük a borokkal és a calvadossal. 145 fokra állítjuk be a sütő hőmérsékletét és 5 órát sütjük-főzzük a pacalt.
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Micsoda gasztro-kalandtúrára vittél el Csicseri! :) Szuper összefoglaló a francia "élvezetekről". Sajnos még nem volt szerencsém oda elmenni, de tervben van.
A pacalért nem vagyok oda, de úgy írtál erről az ételéről, hogy kedvem támadt enni belőle. Ráadásul még a hozzávalók is beszerezhetők nálunk is, rábeszélem anyósomékat, hogy főzzék meg :))).
...És mondd csak, tulajdonképpen hogy ejtik ennek a népcsoportnak a nevét? Pont nemrég volt szerencsém megnézni a filmet (amit azóta nagy lelkesen tovább passzoltam már másnak is), de a magyar szinkronban "sötömi"-t mondanak. Hát (egy híres rajzfilmszereplőjüket idézve) dilisek ezek a franciák, hogy ilyen kevés betűből ennyi hangot ki tudnak hozni?
Megjegyzés küldése