Translate

2011. augusztus 10., szerda

Mese ráncos McQueenről meg a Himalájáról



Múlt héten egy esős napon moziba mentünk. A Verdák 2. az első rész óriási sikere után jó választásnak tűnt, bár jobb lett volna,ha elolvasom előtte a kritikákat. Velem együtt sok kisgyerekes szülő esett a fenti hibába, tömve volt a mozi a legkülönfélébb korú gyerekekkel. A büfénél senki sem úszta a kukorica és az üdítővásárlást, ugyanis erre az alkalomra külön műanyag verdás szívószálakat gyártottak. Egészségtudatos anyukák a kóla és fanta helyett vizet tetettek bele,ami igen jó döntésnek bizonyult. A gyerekek ugyanis rögtön leszerelték a kisautókat , amitől a pohár tartalma a ruhájukra,szerencsésebb esetben a földre borult. A nyakig ragadós gyerekek ezután áttértek a kukoricára, amit nem túl előrelátóan zacskóba töltöttek: szerencsésebbeknek az előadás alatt is maradt belőle.
Ezután következett a film. A bevezető ToyStory-s kisfilmen még nagyokat nevettek a kicsik,de a Verdákat először tanácstalan csönd,majd folyamatos suttogás követte. Magyaráztunk. A fosszilis energiánál aztán feladtam. Hallhatóan a többiek is. Az ifjak énekelgettek,járkáltak, sűrűn elhangzott a "pisilni kell". A szülők próbálták menteni a menthetőt, elvégre nem kétfilléres mulatságról volt szó. Az én kisfiam egyszerűen elaludt, úgyhogy a férjemmel nyugodtan végig tudtuk nézni a filmet. 10 év alatti gyerekeknek nem ajánlanám, csak ha James Bond filmeken nőttek fel,környezettudatosan, beutazva a félvilágot...
És hogy kerül mindez egy gasztroblogba? Hosszú ideje nézegettem Kiskukta tortáit és csak a kedvező alkalomra vártam. Olyan ez,mint a hegymászóknak a hegy. Miért másszák meg? Mert ott van. Nekem ez a fondantos torta volt a Himalája. Kapóra jött a kicsi születésnapja,úgyhogy belevágtunk. Az ünnepeltnek a Thomasos tortát ajánlgattam,de hajthatatlan volt: VillámMcQueen kell.
Megmutattam a férjemnek (továbbiakban Kórus),hogy mire készülök.

"Nem lenne jobb,ha vennénk egy tortát?"- kérdezte.
"Nem. Milyen anya az,aki nem maga süti a tortát a gyerekének. Majd meglátod,milyen szép lesz"-mondtam magabiztosan.

Péntek délután elmentünk a bevásárolni: zselatin, rengeteg porcukor,vaj, meg ami kell.Másfél órát hajkurásztuk a piros,zöld,sárga természetes ételfestéket,hogy egészséges tortát állítsunk elő (majd 1 kg cukor felhasználásával...)

Szombat délelőtt a lányom meggyúrta a fondantot, nagyon jó állagú lett. A színezésnél már látszott,hogy gondok lesznek. A McQueen piros helyett barbie-rózsaszín lett az anyag,kis jó indulattal eperszínű. A zöld és a sárga is furcsa árnyalatot öltött, úgy tűnt ,a "fagylaltszínű" ,nem igazán fiús színvilágot sikerült belőnünk. Irány a bolt:újabb adag festék, ezúttal mesterséges:kék, sárga,piros. Újabb próba: iszonyú adag piros festék bevitele
után kis adag " majdnem jó " piros gyurma. A kezünk tiszta festék,amerre néztünk, különböző színű fondant darabkák. Az ünnepelt pedig vidáman gyurmázott. Megmelegedett volna a tekintetem,ha nem egy délelőtt fáradságos munkáját gyúrta volna egy nagy barna gombóccá....

Újabb feladat: fekete gyurma a kerekekhez. Eszembe jutott egy régi szakácskönyvem,ahol egy cukrász leírta,hogy szénné égetett cukorral lehet feketére színezni. Valamit. Nem emlékszem,hogy mit,de úgy döntöttem,fondantot is.10 perc múlva hatalmas füst, egy szétégetett lábos után nem lesz fekete a kerék.

Kórus: " Nem lenne jobb,ha vennénk....."
"De hiszen készen van a fondant,a legnehezebb rész. Innen már gyors lesz."

A fondantnak állnia kell,rátérünk a piskótára. Az évek óta bevált vizes piskóta receptemet sütöm 2 adagban,hogy jó magas legyen.

Piskóta ( 26 cm-es formához)

Hozzávalók:

6 tojás
6 evőkanál víz (vagy 6 evőkanál narancslé)
32 dkg kristálycukor
24 dkg liszt
reszelt narancshéj
zsír a formakikenéséhez vagy zsírpapír

A tojások sárgáját és a vizet ( vagy narancslevet) fehéredésig keverjük a cukorral. Ezután belekeverjük a lisztet és a reszelt narancshéjat. A tojások fehérjét kemény habbá verjük. Óvatosan beleforgatjuk a habot a tésztába. Kizsírozott,lisztezett (a forma oldalára ne kerüljön liszt) tortaformában, először erős,majd 5 perc elteltével közepes lángon készre sütjük. A sütőt nem szabad közben kinyitni,mert összeesik a piskóta. A sütőben hagyjuk hűlni egy rövid ideig,egy fakanállal résnyire kitámasztjuk a sütő ajtaját.

A tészta jól sikerült,de kellett még egy fél adag. Aztán még egy fél, mert rájöttünk,hogy McQueent is meg kell formázni valamiből. Közben megkevertük a krémet (2 adagot, Kiskukta receptje) amibe beletettünk még 5 dkg gőzön felolvasztott étcsokoládét és reszeltünk bele narancshéjat. Margarin helyett vajjal készítettük.

Nagy nehézségek árán felvágtam a piskótát,megkentük a krémmel,így jó magas lett a tortánk. A maradék piskótát kis darabokra tépkedtük és olvasztott csoki-olvasztott vaj keverékével egy jól formázható masszát csináltunk. A kicsi kölcsönadott egy műanyag McQueent és a fiam ennek alapján csinált egy piskótaautót.Hiába mondtam neki,hogy várjunk ,a fondantnak még állnia kell, fűtötte a harci vágy. Lekente porcukorral kikevert vajjal az autót,majd nagy nehézségek árán beborította a piros fondanttal. Mindent aprólékosan megcsinált,szemet, szájat,tényleg teljesen "élethű" lett. Betettük a hűtőbe és nyugovóra tértünk.

Kórus: "Nem lenne jobb,.....?"
"Már majdnem teljesen készen vagyunk .( minden tekintetben,de ezt nem tettem hozzá..)"

Másnap kinyújtottuk a torta tetejére szánt sárga fondantot és nagyon gyorsan,szakadás nélkül be tudtuk volna vonni vele a tortát,ha... a torta nem kezdett volna szétcsúszni.. Szerencsére találtam 4 kicsi fanyársat,úgyhogy ezt is megoldottuk. Mindjárt készen is vagyunk, már csak McQueen hiányzik. Elő a hűtőből és... Földbegyökerezett a lábam. McQueen megöregedett. Annyira ráncos lett,hogy mindenhol kikandikált a piskóta. Hát ezért kell várni a fondanttal. Elkeseredett foltozásba kezdtünk, de mindhiába: igazi roncsverdát állítottunk elő. Újra már nemvolt idő,úgyhogy még egy kicsit szépítgettük a tortát, aztán feladtuk. Dobozba tettem és bevágtam a hűtőbe.

Kórus: "Nem lett volna jobb....."
De.

U.i. Másnap bevittük az óvodába,ahol persze ráncos McQueen nagy sikert aratott. Maradt belőle egy kicsi,úgyhogy végre azt is megtudtuk,milyen íze volt.

Kórus: "Ez tényleg nagyon jó".

Ez februárban történt. A képet elmentettem,de a poszthoz nem volt erőm. A Himalája megvolt.
Jó kaland,de ha nincs legalább két szabad napotok, "ne tegyétek ti leányok"...

5 megjegyzés:

Monika írta...

Szia Kati!
Remélem, jól vagytok otthon. Mi már ismét Brüsszelben... Nagyon élvezem a posztjaidat, a barackos gombócnál rezgett a léc, hogy kipróbáljam, ugyanis az egyetlen masszívan kitartó fa otthon a kertünkben a sárgabarack. Rolandnak meséltem, hogy milyen jó recepted van barackos gombócra, csak annyit mondott "hát, ha a Kati csinálja, az biztos jó". Nem nagyon bízik bennem, persze jogosan. A töki pompost mai napig emlegeti :-) Verdák 2.-t mi is megszenvedtük egyébként... A torta pedig nagyon szuper lett, a gyerekeknek biztos nagyon tetszett az oviban.
További jó nyaralást, szeptemberben találkozunk!
Móni

Száva írta...

:)))))...szerintem ezt mindenki átéli, aki fondanthoz nyúl, ha nem elsőre, akkor sokadjára. Legutóbb majd 3 óra munkámba került a rózsaszín massza, amit túlhígítottam, végül egy tenyérnyi darabot tudtam belőle felhasználni, annyira szakadt.
nálam anyu volt a kórus, én meg mint egy megszállott gyúrtam, porcukroztam, keményítőztem, gyúrtam..

Az ünnepelt szerencsére nem ezt látja benne :)! És az "anyukészítette" tortánál soha nincs jobb. :)

winemaker írta...

Remek kis írás volt és a torta is biztosan nagyon finom volt.

winemaker írta...

Nagyon tetszett az írásod. a verdákkal mi is így jártunk, ez már egy összetettebb film, mint az előző. Várjuk a következő bejegyzést, gratulálunk!!

Parkerek írta...

Tetszett a mese. a receptet is kipróbáljuk....további sok sikert.

Related Posts with Thumbnails

Copyright

Az oldalon megjelenő fotók és írások a szerző tulajdonát képezik. Azokat kizárólag engedéllyel, a forrás megjelölésével lehet felhasználni.