Ólomüveg sütemény - ha kevés a karácsonyfadísz

Kevés a dísz. Kevés a szaloncukor. A mézeskalács is. ( Persze, mert nagy a fa....) Kéne ólomüveg süteményt sütni....

De nem fogok. Mikulás előtt kipróbáltam, az eredmény nagyon szép lett, de az odavezető út felért a Mont Blanc megmászásával (Himalája-effektus). Másrészt hála Edinának és Lacinak rengeteg szaloncukrunk van.....

Több helyen is olvastam erről a süteményről, amit inkább nevezzünk emberi fogyasztásra is alkalmas dísznek. Egy blogban savanyúcukor helyett gumicukrot emlegettek, a biztonság kedvéért beszereztem mindkettőt. Kemény cukorkából nem volt nagy választék: kólás, ibolyás vagy nagyon savanyú sokszínű. (utóbbit vettem a szín miatt). A gumicukornál a gumimaciknak szavaztam bizalmat,mert azt egyébként is szeretik a gyerekek.

Ami még nagyon fontos: olyan szaggatókra lesz szükségünk, amelyekből kicsi és nagy formánk is van. Én idén a német Aldiban tettem szert egy ilyen készletre.

A tésztánál Kiskukta receptjét használtam, de harmadnyi mennyiséggel dolgoztam, ebből is elég sok lett.

A savanyúcukrokat még reggel megtörte mozsárban a lányom, de miután egyéb dolgom is akadt, 3 órát állt a kis tálakban a cukorpor. Természetesen sziklává keményedett,mert anyuka, aki egyébként kémia szakos, nem vette számításba, hogy a cukor higroszkópos, vagyis köti a vizet nagyon... Nekiestünk újra, nekem meg új mozsarat kellett vennem.

A tésztával nem volt gond, kiszaggattuk, cukorpor a közepébe-aztán be a sütőbe.

Kevés a cukorpor. Megolvadt szépen, de nem tölti ki a likat. Nem baj, tettünk még bele. Sült tovább. Tészta nyers, a cukor viszont karamellizálódott. Barna mind.

A következő adagnál korrigáltunk. Előbb bement a tészta 5 percre, utána bőven cukorpor. Gyönyörű. Lásd a képet.

Vérszemet kaptunk. Gumimacik jöttek. Zöld, fekete, piros, narancs. Nem fértek be a lyukakba, úgyhogy fej és végtag amputáció következett. Undorítóan olvadt a sütőben, ráadásul beitta a tészta is. Különösen a fekete rút. A tepsiből lehetetlen kiemelni, hozzáragad a zsírpapírhoz is. Reménytelen.

A szépeket még egy kis cukormázzal is feldíszítettem, aztán mehettek az iskolai karácsonyfára. Néhány mohó családtag azért megdézsmálta, de csodák csodája másnap nem hiányzott belőle több. Az íze ugyanis fertelmes.

Hozzávalók:

750 gramm liszt

250 gramm porcukor

200 gramm méz

150 gramm vaj

3 tojás

1 teáskanál szódabikarbóna

1 kávéskanál őrölt gyömbér

1 kávéskanál szegfűszeg

1 kávéskanál fahéj

töltetlen keménycukorka

A vajat és a mézet felolvasztjuk gőz felett. Levesszük a tűzről, hozzáadjuk a tojásokat és a szódabikarbónát. Utána a többi hozzávalót is belekeverjük. Egy órát pihentetjük folpackba csomagolva (nem kell hűtőbe tenni).

Közben mozsárban megtörjük a kemény cukorkákat.

180 fokra bemelegítjük a sütőt. Lisztezett deszkán 2-3mm vastagra nyújtjuk a tésztát, kiszaggatjuk. A tetejébe szúrunk egy kicsi lyukat, így könnyebb lesz felfűzni. 5 percre sütőbe tesszük, azután a közepébe öntjük a cukorport. Addig sütjük, amíg a cukorpor megolvad, de még nem karamellizálódik.