Spenót a négyzeten. avagy spenótos-fetás tekercs és lepény réteslapból

A spenót az egyik kedvenc zöldségem. Szeretem a főzeléket sült krumplival és tükörtojással, a spenótos-ricottás conchiglionit,  spenótos-mascarponés tagliatellét, a spenótos-sonkás lasagnát.Tettem már csicseriborsós spanyol levesbe is és a spenótos török lepény, a lemis is nagyon bejött.  Fetával még nem próbáltam, de egy görög szakácskönyvben találtam spenótos-fetás tekercseket, Jamie Oliver 30 perces szakácskönyvében pedig egy lepényt. Úgyhogy most két recept következik, nagyjából egy kaptafára.

Hozzávalók:

40 dkg spenót

5 tojás

30 deka fetasajt

6 réteslap a tekercsekhez vagy 3 réteslap a lepényhez

olívaolaj a réteslapok megkenéséhez

diónyi vaj

5 dkg reszelt gouda vagy parmezán (akármilyen reszelt sajt jó)

bors

szerecsendió

A körethez:

1 nagy kígyóuborka

2 evőkanál balzsamecet

3 karikára vágott újhagyma

néhány mentalevél

200 fokra előmelegítjük a sütőt. A spenótot a vajon és kevés olívaolajon megpároljuk. (érdemes részletekben adagolni a spenótot a párolás során). Megborsozzuk.

A tojásokat felverjük és hozzáadjuk az összemorzsolt fetát és a reszelt sajtot. Reszelhetünk bele kevés szerecsendiót. Végül belekeverjük a spenótot.

Ha tekercseket készítünk:

Egy nedves konyharuhán 3 réteslapot egymásra fektetünk, közben megkenjük őket olívaolajjal, hogy jobban tapadjanak,  9 részre vágjuk (vagy négy részre, ha kicsi a réteslap) A tészta közepére halmozunk egy nagykanál tölteléket és feltekerjük.  A másik 3 réteslappal hasonlóan járunk el.

Sütőpapírral kibélelt  vagy egyszerűen kiolajozott tepsiben sütjük meg. Nagyon hamar elkészül, 5-10 perc alatt.

Ha lepényt:

Egy 26 cm-es tortaformát kibélelünk sütőpapírral vagy beolajozzuk. Kibéleljük egy réteslappal úgy, hogy a szélei túllógjanak a tortaformán. bekenjük olajjal, majd belefektetjük a következő lapot, úgy hogy 90 fokkal elfordítjuk az első laphoz képest. Ezután megint olajozunk és beletesszük a harmadik lapot. 90 fokkal elfordítva.  Beleöntjük a tölteléket és befedjük a réteslapok kiálló széleivel. Megkenjük kevés olajjal és kb. 15 perc alatt megsütjük. Hidegen is finom.

A saláta elkészítése:

Az uborkát 1cm széles karikákra vágjuk, majd mindegyiket negyedeljük. Elkeverjük a balzsamecettel és rászórjuk a csíkokra vágott mentát.

Mese a kalácsról, a vadasról és a sutyiról - Sutyi, azaz citromos-kakaós mézes szelet

A legkönnyebb azt az ételt megfőzni, amit egy újságban láttál, egy blogon vagy Jamie Oliver kotyvasztott össze A pucér szakácsban. Annyit tudsz róla, hogy szép és olyan hozzávalókból áll, hogy csak finom lehet. Nem tudod milyen az íze, milyen az állaga. Rizikó egy szál se. Ha nem sikerül, azt mondod, rossz a recept. Vagy azt: ez ilyen és pont ilyenre akartam csinálni.

A következő kategóriában  már van némi veszély. Ebbe az "egyszer ettem ilyet, rákeresek, megpróbálom megcsinálni" receptek tartoznak. Egyszeri ízemlékek. El lehet rontani, nem lesz pont olyan, mint ahol etted, de azért nincs nagy baj.  Keresel egy másik receptet és újra elkezded. Kis szerencsével ráhibázhatsz és ezután a Te specialitásod lesz. Vagy nem és akkor és soha többet nem főzöd meg.

A harmadik csoport a családi receptek. Amit anyád, apád, a nagyanyád és a többiek főznek-főztek. Ezt etted gyerekkorodban, ezt kapod, ha felnőttként hazamész. Megpróbálkozol vele persze, de soha nem lesz ugyanolyan vagy csak nagyon sokára. Nagymamám kalácsa egyetlenegyszer, a legelső alkalommal sikerült ugyanolyanra, mint az övé. Igaz, közben többször felhívtam és telefonon vezényelte le, hogy mit hogyan csináljak. Már nem tudom megkérdezni és azóta is hiányzik belőle valami. Vagy a liszt, vagy a vaj, vagy a cukor vagy az én türelmem nem olyan.

Ugyanilyen "mumus" a vadas, az egyik kedvenc ételem. Sokszor nekirugaszkodtam, de nem azt az ízt érzem, amit keresek, hiába kérdezem meg minden egyes alkalommal a mamámat. Úgyhogy vadas nincs nálunk és egy ideig nem is lesz.

Végül a negyedik, a legkeményebb dió, Amikor a férjed olyat szeretne enni, amit otthon evett. Szerencsés esetben Te is ettél belőle, akkor ugye bejön a második kategória, de ha nem, akkor veszélyes próbálkozás és majdnem mindig kudarccal jár, 

A fokhagymamártás néha már majdnem olyan, mint anyósomé. A süteményekkel pedig biztosra lehet(ne) menni. Pláne, ha végre elég citromot tesz bele az ember és a megfelelő nagyságú tepsiben süti.

És akkor végre olyan lesz a sutyi, amilyennek lennie kell.....

Hozzávalók:

A tésztához:

2 tojás

1 evőkanál méz

1 kévéskanál szódabikarbóna

5 dkg vaj vagy margarin

10 dkg porcukor

40 dkg liszt

4-5 evőkanál tej

A krémhez:

Fél liter tej

6 evőkanál liszt vagy vaníliás pudingpor

20 dkg vaj

20 dkg porcukor

1 citrom leve

15 gramm kakaópor

Csokimáz:

4 evőkanál kakaópor 

4 evőkanál kristálycukor

3-4 evőkanál víz

5 dkg vaj

A mézet, a porcukrot és a vajat kikeverjük, hozzáadjuk a tojásokat, majd a szódabikarbónával elkevert lisztet és a tejet. Összegyúrjuk, három részre osztjuk és egy kis bevajazott, belisztezett tepsi hátán egyenként megsütjük őket.

Ezután elkészítjük a krémet. A lisztet vagy a vaníliás pudingport kikeverjük 5 evőkanál tejjel, A maradék tejet felforraljuk, majd folyamatos keverés mellett hozzáöntjük  az előzetesen kikevert tejes lisztet (pudingport), Ezután szintén folyamatos keverés mellett megvárjuk, amíg besűrűsödik.

Megvárjuk, amíg teljesen kihűl.

A puha vajat kikeverjük a porcukorral, maj kanalanként adagolva hozzáadjuk a krémet. Kettésosztjuk, az egyik felébe a kakaót adagoljuk, a másikba a citromlevet. A citromos krémmel megkenjük az első lapot, rátesszük a másodikat, erre kerül a kakaós krém, végül a harmadik lap.

A mázhoz a kakaót, a kristálycukrot és a vizet összekeverjük, felmelegítjük forrásig. Ekkor levesszük a tűzról, belekeverjük a vajat és a legfelső lap tetejére kenjük.

Egy napig állnia kell, hogy megpuhuljon. Kicsi, hosszúkás szeletekre vágjuk.

Itt a szezon! - Medvehagymás, ricottás nokedli

Móni jóvoltából megint egy hatalmas adag medvehagyma érkezett a múlt héten Brüsszelbe. A szokásos medvehagymás, burgonyakrémlevest megcsináltam, de így is rengeteg maradt belőle. Kinéztem egy gnocchi receptet, amit tavaly is megcsináltam, de annyit kínlódtam vele, hogy úgy döntöttem: ebből nokedli lesz. Méghozzá ricottás, hogy ne legyen olyan nehéz (a krémesebb, műanyag dobozos ricottát használtam hozzá).

Most viszont a receptbe bele kell írnom minden kezdő háziasszony leggyűlöltebb két mondatát: az "amennyi lisztet felvesz"-t  és a "nokedli állagú"-t.  Sajnos, itt nagyon sok múlik azon, hogy mekkorák a tojások, milyen a ricotta és milyen a liszt, A nokedli sokkal lágyabb, mint az igazi nokedli, a családom szerint inkább a sztrapacskára hasonlít. Ha nem böjtölünk, fel lehet használni a megmaradt füstölt szalonnát, bacont, de sajttal és tejföllel meg persze rengeteg friss medvehagymával és nagyon finom. 

Ma este itthon, Budapesten is megcsinálom, mert velünk együtt a maradék medvehagyma is hazatért. Vándorolt egyet, mint a lilakrumpli.

Hozzávalók:

500 gramm ricotta 

2 tojás

20-30 deka liszt

só

sok apróra vágott medvehagyma

olaj 

A tetejére

megpirított, füstölt szalonna vagy sonka

tejföl

reszelt sajt

apróra vágott medvehagyma

Egy lábosban felteszünk  3 l sós vizet és felforraljuk, Közben a  ricottát összekeverjük a tojásokkal és a nagyon apróra vágott medvehagymával és megsózzuk. Fokozatosan adagoljuk hozzá a lisztet. A tésztának csomósnak kell maradnia, nem szabad teljesen simára keverni. Akkor jó, amikor már nagyon nehéz fakanállal keverni (kicsit keményebbre kell csinálni, mint a szokásos nokedlit). Nokedliszaggatóval a forró vízbe szaggatjuk, 2-3 percig főzzük, utána leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük. Kockákra vágott füstölt szalonnát vagy bacont megpirítunk és kisült zsíron átforgatjuk a nokedlit. Szalonnazsír helyett olaj is jó. A nokedlit meglocsoljuk tejföllel és megszórjuk sajttal, apróra vágott medvehagymával. (ha nincs böjt, pirított baconnal vagy sonkával),

Nóra csokoládés-diós keksze - 20 percben

Nem vagyok nagy keksz-kedvelő, mert nekem mindig a háztartási keksz jut eszembe először, arról meg a betegség... Tea meg pár szem keksz, amivel nem is volt semmi gond, amíg ropogós maradt, de amikor már nem ropogott, akkor sürgősen be kellett áztatnom valamibe, meggybefőtt levébe vagy hasonlóba, különben nem bírtam lenyelni. 

Ezért tetszett nekem az a keksz nagyon, amivel Nóra, a fiam osztálytársának az anyukája kínált meg. Ez a keksz ugyanis nagyon ropogós, különösen a széle. Gyorsan el is kértem a receptet és azóta többször is megsütöttem. 20 perc alatt kész, a legbonyolultabb művelet az egészben a csoki felaprítása. 

Az eredeti receptben csak búzaliszt van, de a felét kicseréltem kukoricalisztre, hogy még ropogósabb legyen. Akartam még reszelni bele egy kis narancshéjat is, de a gyerekek nem engedték, szerintük így tökéletes. 

Hozzávalók (75 db-hoz)

12 dkg búzaliszt
12 dkg kukoricaliszt
20 dkg vaj vagy margarin
20 dkg barnacukor (sima kristálycukorral is jó)
2 tojás
fél kávéskanálnyi szódabikarbóna
20 dkg keserű csokoládé
4 dkg dió
1 rúd vanília
csipet só

A sütőt 180 fokra melegítjük. A csokoládét és a diót apróra vágjuk.A puha vajat jól kikeverjük a cukorral és vanília kikapart belsejével. Hozzáadjuk a tojásokat, majd a szódabikarbónával elkevert liszteket és a sót. Belekeverjük a csokoládét és a diót. Sütőpapírra teáskanállal kis halmokat rakunk a tésztából, de ne legyenek túl közel egymáshoz, mert egy kicsit szétfolynak. (nekem 25 fér el egy nagy tepsiben). Addig sütjük, amíg aranybarna nem lesz a széle, ez 8-10 perc sütési időt jelent.

Farsangi fánk, avagy mindjárt itt van húshagyó kedd

Néhány tradícióhoz ragaszkodom. Ilyen a karácsonyi-húsvéti kaszinótojás meg a húshagyó keddi fánk. A klasszikus szalagos, házi baracklekvárral, ahogy illik.

Most is lesz, de közben sütök párat az iskolai farsangra ma délelőttre. Ez 5 órás kelést jelentett, hogy frissen, melegen el tudják vinni, mert a fánk szerintem csak így jó. Minimum két órás játék.

A fánk nem egyszerű műfaj, sok akna van a receptben, ahol el lehet rontani. Kezdődik a tésztával: kovászt kell csinálni és már az állagánál el lehet szúrni. Pár éve nem volt itthon rum (ettől lesz igazán könnyű és nem szívja meg magát olajjal a sütés során), gondoltam, jó lesz a barackpálinka is, úgyis baracklekvárral esszük. Rettenetes volt. Az egyébként nagyon lelkes gyerekek az első falat után dermedt arccal néztek egymásra. A pálinka mindent eluralt és a fánk kifejezetten nehéz lett.

Aztán a kelesztés, itt is résen kell lenni, hogy ne keljen túl. Végül is a sütés, ami aztán végképp bonyolítja a helyzetet, mert ha nem találjuk el az ideális hőmérsékletet, akkor vagy nyers marad vagy nagyon olajos lesz. Úgyhogy még most is, sok-sok fánk után, volt bennem némi félelem, de nagyjából összejött.

A receptet Hargitai György könyvéből vettem, a klasszikus recepteket- ha nincs sajátom- általában ebben keresem meg, nem a klasszikus Horváth Ilonában (amit egyébként nem is ő, hanem F. Nagy Angéla, Örkény István második felesége írt. ) Kicsit több cukrot teszek bele, mint ő, mert van, aki lekvár nélkül szereti és úgy nem elég édes.

Hozzávalók (28 db 8cm átmérójű fánkhoz)

60 dkg liszt

6 evőkanál cukor

1 kávéskanál só

3,5 dl tej

0,5 dl rum

3,5 dkg élesztő

4 tojás sárgája

7 deka vaj (vagy margarin)

A sütéshez

1 liter olaj (napraforgóolaj a tradicionális, de zsírban is sütik)

A tetejére

5-6  evőkanál porcukor 

A lisztet átszitáljuk. (levegősebb lesz a tészta és könnyebben felveszi a szobahőmérsékletet).

1 dl tejet meglangyosítunk (annyira, hogy az ujjunkat ne égesse el), belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadunk 1 evőkanál cukrot és 4 evőkanál lisztet. Jól összekeverjük. Ez lesz a kovász, amit kb. 15 percig állni hagyunk. Akkor jó, ha az ujjunkat beledugjuk és megmarad a helye. 

A  rumot kicsit megmelegítjük, feloldjuk benne a maradék cukrot. A vajat  felolvasztjuk. A maradék tejet meglangyosítjuk.

A liszthez adjuk a tojások sárgáját, a kovászt, a rumos cukrot és a sót. El kezdjük keverni egy fakanállal, folyamatosan adagoljuk a tejet. Ezután belekeverjük az olvasztott vajat és eldolgozzuk, amíg szép sima nem lesz a tészta (kézzel is besegíthetünk, nem ragad)

Kis lisztet szórunk a tetejére, konyharuhával letakarjuk és 45 percig kelesztjük.

Ezután kicsit megolajozzuk a gyúródeszkát és kiborítjuk a tésztát. Finoman átgyúrjuk (én csak megnyomkodom) és kb. 1,5 vastagra nyújtjuk (másfél ujjnyira).

Olajba mártott pogácsaszaggatóval vagy pohárral kiszaggatjuk. (8cm átmérőjű az enyém). A maradékot összegyúrjuk, kinyújtjuk és abból is fánkokat szaggatunk.25 percig pihentetjük.

Kerseünk egy olyan lábost vagy serpenyőt, aminek van teteje. Annyi olajat öntünk bele, hogy bőségesen ellepje majd a fánkokat, kb. kétujjnyit. Az olajnak közepes hőmérsékletűnek kell lennie, ezt egy kis darab fánkon próbáljuk ki. 20 másodperc alatt fel kell jönnie a tésztának az olaj felszínére, Ha nem jön fel, hideg az olaj, ha ennél hamarabb jön akkor, el fog égni a fánk (kicsit húzzuk le a lábost a túzhelyről).

A fánk tetejét egy kicsit megnyomjuk mutatóujjunkkal, majd megfordítjuk és a benyomott része kerül először az olajba. Ezt fedő alatt sütjük. Amikor szép színe van, megfordítjuk és levesszük a fedőt. 

Az elkészült fánkokat szalvétára vagy papírtörlőre szedjük és azonnal megszórjuk porcukorral.

Rizskoch, avagy hogyan éljük túl az influenzát

Van egy pár étel, amit a menzán láttam életemben először. Tejberizs, tejbegríz, rizsfelfújt- nagy érdeklődéssel szemléltem ezeket, különösen az értelmezhetetlen külsejű tejbegrízt  kakaóval a tetején. Finom volt, úgyhogy otthon is szerettem volna ilyet enni, de az én mamám két dolgot utál szívből: a tejet és a rizst, Mentségére szóljon, hogy megcsinálta nekem is, az unokáinak is a tejbegrízt, de soha meg sem kóstolta, abban biztos vagyok. De tejberizs meg rizskoch nem volt, azért mindennek van határa. Úgyhogy a rizskoch nálam felnőtt étel lett.

Múlt héten elkapott bennünket az influenza  és a család férfi tagjai úgy gondolták, hogy ezen a nagyon nehéz időszakon kizárólag rizskoch segítségével juthatnak túl. Úgyhogy minden nap csináltam egy nagy tepsivel azzal a felkiáltással, hogy "így marad holnapra is". Nem maradt. A maradékot reggel ugyanis az egyetlen "survivor", a lányom szépen összecsomagolta és elvitte magával. Rend a lelke mindennek. Kezdhettem elölről.

A rizskoch-hoz kerekszemű rizs kell, gyorsrizs szóba sem jöhet. (Belgiumban van külön tejberizshez ajánlott rizs) Egy titka van: nem szabad sajnálni belőle a vaníliát és a citromhéjat. Lehet(ne) benne mazsola is, 10 dkg, előtte áztassuk be egy kis rumba.

A rizst elvileg át kell válogatni, hogy ne legyen benne semmi érdekes dolog. Én még az életben nem válogattam át, de ez a biztonsági figyelmeztetés minden rizses receptben benne van.

Általában az egyszerűbb receptet követem, de ha van maradék tojásfehérjém, akkor egy kanál baracklekvárral habot  verek belőle és a sütés utolsó tíz percében a felfújt tetejére halmozom és innentől inkább csak szárítom, nem sütöm. Néha krátereket fúrok a tésztába és a lyukakba baracklekvárt teszek, de az tényleg a full extrás változat.

Hozzávalók  (30x20cm-es tepsi)

40 dkg kerekszemű rizs
8dl tej
25 dkg kristálycukor
6 tojás
1 citrom héja
1 vaníliarúd vagy 2 zacskó vaníliáscukor
12 dkg vaj
zsemlemorzsa a tepsi beszórásához

A tejet egy nagy csipet sóval, a felhasított vaníliarúddal és 2 evőkanál cukorral felforraljuk. Közben a rizsre abban a lábosban, amiben főzni fogjuk, ráöntünk 4 dl forró vizet és takaréklángon addig kevergetjük, amíg be nem szívja az összes vizet. Ezután ráöntjük a forró tejet, felforraljuk és folyamatosan keverjük addig, amíg a tej el nem tűnik. Másik módszer: 5 percig keverjük, utána levesszük a tűzről, lefedjük és 20 percre magára hagyjuk.

Közben a tojások sárgáját kikeverjük a cukorral, a vajjal és a reszelt citromhéjjal. Hozzáadjuk a főtt rizst.
Ezután kemény habot verünk a tojásfehérjékből és óvatosan beleforgatjuk a rizses masszába.
A tepsit kivajazzuk, meghintjük zsemlemorzsával. Beleöntjük a keveréket.

Előmelegített sütőben 180 fokon  kb. 40 percig sütjük. Célszerű alufóliát vagy sütőpapírt tenni a tetejére, nehogy elégjen.

Szicíliai gasztronapló 3. - Syracusa, Noto

Nagy nehezen sikerült végre befejeznem a Szicíliáról szóló harmadik posztot, úgyhogy az újévet az óév legkellemesebb élményével kezdem,

Syracusa volt a szicíliai kirándulásunk fénypontja. Az óvárosba nem szabad autóval behajtani, úgyhogy az autót a Parcheggio Talete-ben (Piazza Cesari 3.) hagytuk. Mi szombaton voltunk ott és a parkolóautomata éppen nem működött, de az első órában 50 cent, utána óránként 1 euro a tarifa. Innen 1 perc (pont szemben van) az ortygia-i piac és kb 10 perc járásra a Dóm.

A piacot semmiképpen se hagyják ki a gasztrománok, pláne, ha főzni is tudnak a szálláson. Lehet gyönyörű rákot venni.

Tengeri sünt. Erre nem vitt rá a lélek.

A piac fő attrakciója egyértelműen a Caseficio Borderi stand, ahol sikerült egy félórára letáboroznunk.  Eredetileg csak sült ricottát és füstölt mozzarellát akartam venni, de kiderült, hogy árulnak szendvicset is,méghozzá nem is akármilyet. A tulajdonos személyesen készíti és személyre szólóan. Először is kettévág egy jó nagy ciabattát, meglocsolja olívaolajjal, Utána bazsalikomlevelek, szárított,napon érlelt paradicsom következik. Reszel rá egy adag parmezánt, dob rá egy pár olajbogyót, szétnyomott fokhagymát. Aztán jönnek a sajtok: füstölt mozarella, citromsárga szicíliai sajt meg ami még a kezébe akad. Közben megint egy kis olaj, bazsalikom, paradicsom. Reszelt parmezán.Aztán szeletel bele hajszálvékony pármai sonkát, mortadellát, kolbászt, mikor milyen kedve van. A kész szendvics hatalmas és egész nap nem voltunk éhesek, miután megettük (4 euro-ba kerül)

Ezek a sajtok:

Ez a füstölt mozzarella

Ha hoznánk kóstolót, szóljunk nyugodtan, nekünk maguktól felajánlották, hogy mindent ákumoznak,amit csak kérünk. Így tudtam hozni például sült ricottát a gyerekeknek. Ahhoz képest, hogy mindez milyen minőséget képvisel, nem drága és és minden nagyon finom.

A piac után a Dóm felé vettük az irányt. Maga a Piazza Duomo is gyönyörű, úgyhogy le akartunk ülni egy kávéra a Dómmal szemben levő kávézóba. Kávé azonban nem volt, de értékelhető választ nem tudtak adni, hogy miért nem. Csak.

A Dóm közelében van a Santa Lucia templom, ide is feltétlenül érdemes benézni. Mostanában gyakran nézegetem ezt az oldalt, ahol festősablonokat lehet kapni. Van egy cementlapminta-kollekciójuk, amit sok DIY-blogger próbált már ki bútorokon, falon, párnahuzaton. Ilyen szempontból a templom padlója kifejezetten inspiráló:

Ezt meg a Dóm mögött egy kis utcában találtam. Nem régiség üzlet, vendéglő. A nagymama csipketerítőivel.

Syracusa után Noto-ba mentünk, egy nagyon szép kis barokk városba.

Állítólag itt árulják Szicília legjobb fagyiját . A hely éppen zárva volt, úgyhogy fagyit nem, de egy kellemetlen tapasztalatot szereztünk. Szicíliában tankolni nagyon nehéz. A kártyát csak a nagyobb, autópálya melletti benzinkutak fogadnak el, a kisebbek kizárólag a helyi, olasz bankkártyákat. Mi készpénzzel próbálkoztunk, amit benyelt a gép, benzint viszont nem adott egy cseppet sem. Fél órába telt, amíg a természetesen csak olaszul beszélő helyiek előkerítették a benzinkút tulajdonosát, Mentségére szóljon, hogy nem kötözködött, hanem azonnal megtankolta az autót az általunk bemondott összeg arányában.

Ezután még volt időnk egy kis fürdésre a tengerparton a Lido Sayonara-n,  Ez egy szép, fehér homokos strand és dacára a szeptemberi időpontnak a tenger kifejezetten meleg volt.

Másnap Milánóban szálltunk át a brüsszeli gépre, de volt 4 óránk, amit a tranzitban kellett volna eltölteni. A milánói villámlátogatást nem mertük megkockáztatni, viszont van egy park a reptér mellett, amit szívből ajánlok, ha nem akarunk a repülőtéren üldögélni. Sokan futnak, van játszótér, kondigépek, kávézó. Ha gyalogosan indulunk el a város felé vezető úton, a Milano tábla közelében megtaláljuk. (kb. 10 perc a reptértől)

Mindent összevetve, Szicília volt az egyik legjobb hely életemben, ahol jártam, bármikor visszamennék akár erre a részére vagy Palermo környékére. Szívből ajánlom mindenkinek.