Össznépi raclette

Mit csinál egy belga iskola, ha a szülők közül néhányan nem tudják finanszírozni a gyerekek téli táborát?

Raclette-et. Mármint küld a szülőknek egy levelet, hogy töltsenek együtt egy kellemes estét, lesz raclette, bor, sör, üdítő, - desszert is, ha hoznak-, tombola, amin a 2 személyes vacsorától kezdve a 38-as plüsspapucsig (ez lett a mienk...) mindenféle, a szülők által felajánlott nyeremény várja a vendégeket.

És a szülők jöttek, gyerekestől, nagyszülőstől, desszertestől-tarte-ok, tiramisuk, gyümölcssaláták érkeztek. A bejáratnál mindenki tetszőleges számú, egységáras bónt vehetett, így bent az étel-ital vásárlásnál már nem kellett pénzzel dolgoznia a kiszolgálóknak, vagyis a tanári karnak. 2 bón volt a forró sajttal leborított főtt krumpli-mellette ecetes gyöngyhagyma és mini uborka (ez a magyar ízlésnek megfelelő édeskés ecetes uborkához képest nagyon savanyú). Eddig még csak asztali raclettesütővel találkoztam, itt láttam először ezt a speciális sütőt, ami alá felfüggesztenek egy fél raclettesajtot.

A grill megolvasztotta a sajt felső rétegét, amit egy falapáttal lehúztak és ráborították egy szem főtt krumplira.

Ugyancsak 2 bón-ért a vehettünk a raclette-hez húsos tálat, ezen sonkát, szalámit szogláltak fel.
A szülők jól ismerik egymást, összetolták az asztalokat, ettek, beszélgettek. És igen, borozgattak, sőt a tanárok is megittak egy-egy pohárral, ebben itt senki nem talál kivetnivalót. (Az is igaz, hogy a mértéket sem vétik el...) A raclette-hez illik a fehér bor is: Petit Chablis-t vásárolhattunk, amelyet külön az iskolának palackozott egy francia szőlősgazda.

Tavaly tésztapartit tartottak-óriási adag spagetti-4 féle mártás, hússal-hús nélkül, előtte barbecue-t. Nem kötelező, az jön, akinek tényleg van kedve hozzá. Sokan jönnek...

Az iskolai raclette-n felbuzdulva-miután kedves vendéget vártunk-tegnap mi is raclette-eztünk.

Egy Moulinex Cheesy típusú sütőnk van, alul 6 raclette-lapátban süthetjük a sajtot, felül pedig grillezhetünk. Az igazi raclette tulajdonképpen nem más, mint az olvasztott sajttal leöntött főtt krumpli, amihez "hidegen" eszik a sonkát, szalámit, de szerintem sokkal érdekesebb ha a raclette-lapátba a fenti grillen megsütött hozzávalók is kerülnek. A burgonyát nem főztem, hanem sóágyon sütöttem. Nagyszemű sót terítettem egy nagy tepsibe, rátettem a megmosott krumplit héjastól és addig sütöttem 200 fokon a sütőben, amíg puha nem lett. Ez egy vékonyhéjú fajta, úgyhogy nem hámoztuk meg. A sütéshez pedig a következő hozzávalókat készítettem elő:

személyenként 4-5 raclette sajt (az a lényeg, hogy olvadós sajt legyen)
baconszalonna vagy sonka
hagyma vékony szeletekre vágva
paradicsom

Hozzá mini ecetesuborkát és gyönygyhagymát ettünk és egy üveg idei Beaujolais-village-t ittunk (Château La Palud)

Parmezános burgonyakrémleves

Sok levest megfőztem Chili&Vanília repertoárjából, mindegyik ízlett, de ennek a Tim Mälzer-féle parmezános burgonyakrémlevesnek volt a legnagyobb sikere. Kicsit átalakítottam, mert szerették volna, ha nem csak sima krémlevest eszünk. Így a végén annyira kiadós lett, hogy önálló ebédként is elég.

Hozzávalók

8 dkg vaj
5 közepes szem krumpli
1 közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 erőleveskocka
6 dl tej
6 dl víz
só
szerecsendió
őrölt feketebors
6-8 rozmaringlevél (nekem ez most kimaradt)
1dl tejszín

A tálaláshoz

pirított barnakenyér- vagy rozskenyérkockák
pirított füstöltsonka- vagy baconszeletek
reszelt parmezán
apróra vágott fokhagyma ill. lilahagyma

A krumplit meghámozzuk és vékony karikákra vágjuk. A kockákra vágott vöröshagymát és a felaprított fokhagymát megpároljuk a vajon, majd felöntjük a vízzel és a tejjel. Beledobjuk a leveskockát, sózzuk, borsozzuk, kevés szerecsendiót reszelünk hozzá. Beledobjuk a rozmaringleveleket. Addig főzzük, ameddig a krumpli meg nem puhul. Ezután kivesszük a leves egy harmadát és összeturmixoljuk, ezzel sűrítünk majd. Visszatöltjük a levesbe, hozzáadjuk a tejszínt és mégegyszer felforraljuk. Forrón tálaljuk a betétekkel.

Bëlga cikória-saláta

A chicon-t (ejtsd 'sikon') minden formájában imádják a belgák. Belgiumban és Észak-Franciaországban nevezik így, máshol endive a neve. Magyarul cikória. Sok helyen fordítják endíviának (pl. Jamie Oliver: A pucér szakács visszatér című könyvében is találkoztam vele), ami megtévesztő lehet, mert mi endívia alatt egy sötétzöld levelű salátát értünk. Amit a belgák scarole-nek hívnak...

A jó chicon egyébként halványsárga, nem szabad fényt kapnia a fejlődése során, ugyanis ha megzöldül, keserűvé válik. C-vitamin tartalma csekély, A-vitamin tartalma viszont a sárgarépáéval vetekszik. Több árkategóriában is megvásárolhatjuk, mérettől, termesztéstől függően, a legdrágábbak karcsúak és szabadföldbe vetik őket. Itt "alapzöldségnek" számít télen, a legolcsóbb fajtát annyiért vásárolhatjuk meg, mint egy kiló krumplit. Otthon is láttam élelmiszerboltokban, de majdnem 800Ft/kg-os áron kínálták. Pedig érdemes lenne foglalkozni vele, mert egy friss, téli salátazöldséghez juthatnánk hozzá.

Csőben sütve a legnépszerűbb, de eszik köretnek, krémlevesnek és salátának is. Kicsit kesernyés íze miatt először szokatlannak tűnik, de eddig még mindenkinek ízlett, akit megkínáltam vele.

Hozzávalók

5 db közepes cikória
1 közepes lilahagyma
3 evőkanál majonéz
1 kávéskanál mustár
só, frissen őrölt bors
tej

A cikóriák egyik végét (ahonnan a levelek indulnak) levágjuk, eldobjuk, a többi részét vékonyan felkarikázzuk. A lilahagymát szintén vékonyra szeleteljük. A többi hozzávalót összekeverjük és egy kicsi tejjel felhigítjuk. (itt tejjel csinálják, de tejszínnel vagy joghurttal is el tudom képzelni.) Belekeverjük a cikóriát és a lilahagymát. Legalább 1 órát érdemes érlelni a hűtőben. Pirított barna kenyérrel tálaljuk.

Bableves kis csavarral

A Mamám imád kertészkedni. Tavasztól őszig leköltöznek a Papámmal egy dunántúli kis faluba, ahol aztán vetnek, kapálnak, gyomlálnak, szüretelnek. Én meg szállítom a furcsábbnál furcsább magokat-fekete hüvelyű borsót, articsókát, kínai futóbabot, aztán várjuk, lesz-e belőle valami. Finoman szólva nem mindig burjánzanak.

De a "magyar" bab mindig bejön. Hosszú, sátorszerűen összeborított karókra futtatja fel a Mamám, majd 2,5 méter magasra. Eleinte érdeklődve nézték a helybéliek, mondván helikoptert kell majd hívni a betakarításhoz, de ma már ők is a mi "szabadalmunk" szerint ültetik a babot.

Talán egy évre emlékszem, amikor alig termett babunk, de ez nem az időjárás következménye volt... Régen a budaörsi repülőtér közelében béreltünk egy kis telket. Repülőnap volt és a végén meglepetésként ejtőernyősök érkeztek volna a reptér épülete elé. Navigációs hiba folytán azonban a mi földünkre dobták le őket és egyenest a babkarók felé tartottak. Önmagában sokkoló élmény, ha az ember fejére csak úgy hullanak az ejtőernyősök, és a gondolat, hogy rögtön karóba is húzzuk őket, csak fokozta a hatást. Megúszták. A bab viszont leszakadt. Kevés bablevest ettünk abban az évben....

Az idén rekordmennyiség termett, úgyhogy nekem is jutott bőven. Így, amikor végre hozzájutottam egy szép füstölt csülökhöz, azonnal nekiláttam bablevest főzni a családi recept alapján. A kis csavar: a mi receptünk nem tartalmaz hagymát és fokhagymát a rántásban, ezeket a végén teszi hozzá nyersen, aki szereti...

Hozzávalók

egy kisebb füstölt csülök
0,5 kg szárazbab (lehetőleg tarkabab)
2 közepes sárgarépa
1 fehérrépa
4 evőkanál liszt
1 csapott evőkanál pirospaprika
3 evőkanál olaj vagy egy diónyi zsír
fél csokor petrezselyem
só
darált pritaminpaprika vagy Piros Arany

A csipetkéhez

20 dkg liszt
2 tojás
csipetnyi só

A tálaláshoz

apróra vágott fokhagyma
apróra vágott lilahagyma
tejföl

A füstölt csülköt és a babot előző este hideg vízbe áztatom. Másnap a csülköt felteszem főni és takaréklángon, lefedve kb. egy órát főzöm. 5 literes fazékban készítem, annyi vízben, hogy bőven ellepje. (Közben elkezdem a csipetke-készítést, mert ott is van "várakozási idő".)

Utána beleteszem a babot és 30 percig együtt főzöm őket, majd hozzáadom a hasábokra vágott sárga- és fehérrépát (néha egy darabka zellert is). Sóval és darált paprikával ízesítem.

Amint a répák is megfőttek, a csülköt kiemelem a levesből (kicsontozom, darabokra vágom). Az olajon (vagy zsíron, én most mangalicazsírt használtam) a lisztet világosbarnára pirítom, a tűzről lehúzom, beleszórom a pirospaprikát. Amikor kihűlt, felöntöm 2 dl hideg vízzel, simára keverem és a forró levesbe öntöm. (most szűrőn át borítottam, de rendszerint anélkül csinálom, és úgy is megy...) 2-3 percig forralom, utána belefőzöm a csipetkét. A csipetke vastagságától függően 5-10 perc alatt puhul meg. Friss, apróra vágott petrezselyemmel szórjuk meg a tetejét.

Tálalásnál apróra vágott fokhagymát vagy lilahagymát teszünk a tányérokba, esetleg tejfölt.

A csipetkéhez összegyúrom a lisztet a tojásokkal és csipetnyi sóval. Kinyújtom a tésztát-ne legyen túl vékony-és lisztes kézzel kicsi darabkákat "csipegetünk" belőle. Legalább 1 órát kell szikkadnia. (Én most gépi "módszert" alkalmaztam, robotgéppel összedolgoztam a tésztát-apró morzsák keletkeznek, amit sokkal könnyebb összegyúrni. Kicsi víz kellett hozzá. Utána gombócokra osztottam és tésztanyújtó géppel csíkokat csináltam belőle. Ezeket "csipegettem". Jók ezek a szerkezetek, főleg ha valakinek gyenge a csuklója...)

Kakaós-kókuszos kalács

Ez az egyik legjobb sütemény receptem, teljesen kezdők is megpróbálkozhatnak vele, annyira egyszerű és látványos. Egy régi Magyar Konyhában jelent meg, más töltelékkel, úgy emlékszem, talán darált mandulával és kardamómmal. Svéd recept. Miután többfélét is kipróbáltam, maradt ez a verzió. Nem kell félni a kelttésztától, ha betartjuk a megjelölt kelesztési időtartamot, akkor garantáltan sikerülni fog!

Hozzávalók:

Tészta

50 dkg liszt és még egy kicsi a nyújtáshoz
1 tasak szárított élesztő
3 púpozott evőkanál cukor
2,5 dl tej (lehet, hogy kevesebb is elég, de minimum 2dl kell)
8 dkg vaj vagy margarin
1 tojás
egy nagy csipet só

Krém

8 dkg vaj vagy margarin
3 púpozott evőkanál kristálycukor
1 púpozott evőkanál kakaópor (cukrozatlan)
2 evőkanál kókuszreszelék

Tetejére tojássárgája jégcukor, esetleg kristálycukor

A tejet meglangyosítjuk, a vajat felolvasztjuk. A lisztet összekeverjük az élesztővel, hozzáadunk minden hozzávalót, a tejet és a vajat célszerű kisebb adagokban belekeverni. ( A liszt minőségétől függően módosítani kell a tej mennyiségét. Itthon kellett a 2,5dl tej, Brüsszelben már
2 dl tej is elég a speciális, kelttésztákhoz használatos liszthez. Ezért fontos a fokozatos adagolás. Ha ragad a tészta, adjunk hozzá lisztet nyugodtan.) Magától összeáll egy nagy sima gombóccá, nem kell túl sokat dagasztani. Liszttel megszórjuk, 1 órát kelesztjük meleg helyen.

Közben elkészítjük a krémet, a puha vajat kikeverjük a cukorral, a kakaóporral és a kókuszreszelékkel.

A megkelt tésztát újra átgyúrjuk és két cipóra osztjuk. Az egyik cipót lisztezett deszkán kinyújtjuk egy kb 30 cm-szer 25 cm-es téglalappá és egyenletesen bekenjük a krém felével.

Úgy tekerjük fel, mint a bejglit. Hosszában középen kettévágjuk, de úgy, hogy a tetején kb. 1 cm hosszan egyben maradjon.

Utána a két részt egyszerűen összefonjuk.

A másik cipóból hasonlóan készítünk fonatot. A sütőt bemelegítjük 180 fokra (légkeveréses 160 fok). A fonatokat vajjal kikent tepsibe helyezzük, én sütőpapírt használtam. A tetejüket megkenjük tojássárgájával, megszórjuk jégcukorral vagy kristálycukorral. 20 perc kelesztés után kb. 15-20 percig sütjük a sütőben.

A tölteléket készíthetjük fahéjjal is, ekkor egy kis kanál fahéjat adunk a cukros vajhoz kakaó és kókusz helyett. Sokféle variáció szóbajöhet még-őrölt kardamom, darált dió, darált mák stb.- a lényeg, hogy a vaj és a cukor mennyisége változatlan maradjon. Csigákat is készíthetünk belőle. Ebben az esetben miután feltekertük, 1cm széles szeleteket vágunk belőle. Az így kapott csigákat kivajazott tepsibe fektetjük, megkenjük tojássárgájával, megszórjuk kristálycukorral és 20 perc kelesztés után 200 fokon (légkeveréses 180 fok) megsütjük.

(Szerettem volna felvágva is lefényképezni, de a gyerekeim pillanatok alatt, melegen eltüntették.)

IKEA húsgombóc azaaz köttbullar med sås

Szeretek az Ikeában nézelődni, főleg így karácsony előtt. Tegnap elmentem egy pár apróságért és az étterem mellett elhaladva eszembe jutott, hogy ebédre húsgombócot kellene enni. Áfonyalekvárral és szósszal, ahogy ott adják. Miután nem szeretem a porból készült mártásokat, gyorsan elolvastam, mi is van ebben a bizonyos "sås"-ban. Semmi. Azaz, semmi értékelhető. Rengeteg vegyület, E-k tömkelege (tudom, azok is vegyületek..). Úgyhogy itthon az internethez fordultam és egy svéd blogon találtam egy receptet, egyenesen a "nagymamától". Nagyon finom lett és gyorsan elkészült.

Hozzávalók

500g darált hús (nekem borjú-sertés volt, de marha-sertés vagy marhahús is jó lehet)
1dl zsemlemorzsa
1,5 dl tej
1 kis fej hagyma
1,5 teáskanál só
1 tojás
őrölt bors
őrölt szegfűbors (nekem nem volt itthon)
2 evőkanál olaj
vaj vagy margarin, esetleg olaj a gombócok kisütéséhez

A hagymát apróra vágjuk és a 2 kanál olajon megpároljuk. A zsemlemorzsához hozzáöntjük a tejet és egy villával alaposan összedolgozzuk. Ezután a húshoz adjuk a beáztatott morzsát, a hagymát, a tojást, fűszerezzük sóval és a kétféle borssal. Kicsi gombócokat gyúrunk és egy serpenyőben, vajban kisütjük. Vigyázni kell, mert a morzsa miatt nagyon hamar megégnek, mérsékeljük a lángot és rázogassuk a serpenyőt. Szósszal és áfonyalekvárral tálaljuk, a gyerekeknek itt sűrű almaszószt adnak mellé és krumplipürét.

Sås, azaz barnaszósz

Hozzávalók

3dl víz
1dl tej (én tej helyett is tejszínt használtam)
egy húsleveskocka
2 evőkanál keményítő
1 teáskanál szójaszósz
2-3 evőkanál tejszín

A vízben felforraljuk, feloldjuk benne a húsleveskockát. A keményítőt feloldjuk a tejszínben, kimerünk egy kis forró levest és azt is hozzákeverjük (így nem lesz csomós), majd az egészet szűrőn keresztül a levesbe öntjük. Felforraljuk és azonnal elzárjuk a lángot. A szójaszósszal ízesítjük. Lehet, hogy só is kell hozzá, de szerintem a leveskocka és a szójaszósz önmagában is elég sós.

Liszt

Jön haza a fiam az iskolából. Hófehér. A haja, a ruhája, a táskája. "Megszórtak liszttel, mert nem tudtam fizetni" közli nevetve. Lelki szemeim előtt egy hatalmas melákokból álló brigád jelent meg, akik könyörtelenül terrorizálják a kisebbeket. De liszttel??

Aztán persze kiderült, hogy egy hagyományról van szó. A végzősök az iskola előtt várják a kisebbeket, akiknek pénzügyi hozzájárulást kell nyújtaniuk a nagyok későbbi tanulmányaihoz. 10-20 eurocentről van szó, nem a teljes zsebpénz elkobzásáról. Az én fiam azonban az utolsó centig elköltötte a vagyonát, így nem tudott adakozni. A büntetés: liszt. Mindenhová, ahol érik. Ha valakinek van ötlete, hogy hogyan lehet tökéletesen kiszedni a lisztet egy fekete hátizsákból, kérem segítsen..... A víz a csiriz miatt sajnos, kiesik....