Mese ráncos McQueenről meg a Himalájáról

Múlt héten egy esős napon moziba mentünk. A Verdák 2. az első rész óriási sikere után jó választásnak tűnt, bár jobb lett volna,ha elolvasom előtte a kritikákat. Velem együtt sok kisgyerekes szülő esett a fenti hibába, tömve volt a mozi a legkülönfélébb korú gyerekekkel. A büfénél senki sem úszta a kukorica és az üdítővásárlást, ugyanis erre az alkalomra külön műanyag verdás szívószálakat gyártottak. Egészségtudatos anyukák a kóla és fanta helyett vizet tetettek bele,ami igen jó döntésnek bizonyult. A gyerekek ugyanis rögtön leszerelték a kisautókat , amitől a pohár tartalma a ruhájukra,szerencsésebb esetben a földre borult. A nyakig ragadós gyerekek ezután áttértek a kukoricára, amit nem túl előrelátóan zacskóba töltöttek: szerencsésebbeknek az előadás alatt is maradt belőle.

Ezután következett a film. A bevezető ToyStory-s kisfilmen még nagyokat nevettek a kicsik,de a Verdákat először tanácstalan csönd,majd folyamatos suttogás követte. Magyaráztunk. A fosszilis energiánál aztán feladtam. Hallhatóan a többiek is. Az ifjak énekelgettek,járkáltak, sűrűn elhangzott a "pisilni kell". A szülők próbálták menteni a menthetőt, elvégre nem kétfilléres mulatságról volt szó. Az én kisfiam egyszerűen elaludt, úgyhogy a férjemmel nyugodtan végig tudtuk nézni a filmet. 10 év alatti gyerekeknek nem ajánlanám, csak ha James Bond filmeken nőttek fel,környezettudatosan, beutazva a félvilágot...

És hogy kerül mindez egy gasztroblogba? Hosszú ideje nézegettem Kiskukta tortáit és csak a kedvező alkalomra vártam. Olyan ez,mint a hegymászóknak a hegy. Miért másszák meg? Mert ott van. Nekem ez a fondantos torta volt a Himalája. Kapóra jött a kicsi születésnapja,úgyhogy belevágtunk. Az ünnepeltnek a Thomasos tortát ajánlgattam,de hajthatatlan volt: VillámMcQueen kell.

Megmutattam a férjemnek (továbbiakban Kórus),hogy mire készülök.

"Nem lenne jobb,ha vennénk egy tortát?"- kérdezte.

"Nem. Milyen anya az,aki nem maga süti a tortát a gyerekének. Majd meglátod,milyen szép lesz"-mondtam magabiztosan.

Péntek délután elmentünk a bevásárolni: zselatin, rengeteg porcukor,vaj, meg ami kell.Másfél órát hajkurásztuk a piros,zöld,sárga természetes ételfestéket,hogy egészséges tortát állítsunk elő (majd 1 kg cukor felhasználásával...)

Szombat délelőtt a lányom meggyúrta a fondantot, nagyon jó állagú lett. A színezésnél már látszott,hogy gondok lesznek. A McQueen piros helyett barbie-rózsaszín lett az anyag,kis jó indulattal eperszínű. A zöld és a sárga is furcsa árnyalatot öltött, úgy tűnt ,a "fagylaltszínű" ,nem igazán fiús színvilágot sikerült belőnünk. Irány a bolt:újabb adag festék, ezúttal mesterséges:kék, sárga,piros. Újabb próba: iszonyú adag piros festék bevitele

után kis adag " majdnem jó " piros gyurma. A kezünk tiszta festék,amerre néztünk, különböző színű fondant darabkák. Az ünnepelt pedig vidáman gyurmázott. Megmelegedett volna a tekintetem,ha nem egy délelőtt fáradságos munkáját gyúrta volna egy nagy barna gombóccá....

Újabb feladat: fekete gyurma a kerekekhez. Eszembe jutott egy régi szakácskönyvem,ahol egy cukrász leírta,hogy szénné égetett cukorral lehet feketére színezni. Valamit. Nem emlékszem,hogy mit,de úgy döntöttem,fondantot is.10 perc múlva hatalmas füst, egy szétégetett lábos után nem lesz fekete a kerék.

Kórus: " Nem lenne jobb,ha vennénk....."

"De hiszen készen van a fondant,a legnehezebb rész. Innen már gyors lesz."

A fondantnak állnia kell,rátérünk a piskótára. Az évek óta bevált vizes piskóta receptemet sütöm 2 adagban,hogy jó magas legyen.

Piskóta ( 26 cm-es formához)

Hozzávalók:

6 tojás

6 evőkanál víz (vagy 6 evőkanál narancslé)

32 dkg kristálycukor

24 dkg liszt

reszelt narancshéj

zsír a formakikenéséhez vagy zsírpapír

A tojások sárgáját és a vizet ( vagy narancslevet) fehéredésig keverjük a cukorral. Ezután belekeverjük a lisztet és a reszelt narancshéjat. A tojások fehérjét kemény habbá verjük. Óvatosan beleforgatjuk a habot a tésztába. Kizsírozott,lisztezett (a forma oldalára ne kerüljön liszt) tortaformában, először erős,majd 5 perc elteltével közepes lángon készre sütjük. A sütőt nem szabad közben kinyitni,mert összeesik a piskóta. A sütőben hagyjuk hűlni egy rövid ideig,egy fakanállal résnyire kitámasztjuk a sütő ajtaját.

A tészta jól sikerült,de kellett még egy fél adag. Aztán még egy fél, mert rájöttünk,hogy McQueent is meg kell formázni valamiből. Közben megkevertük a krémet (2 adagot, Kiskukta receptje) amibe beletettünk még 5 dkg gőzön felolvasztott étcsokoládét és reszeltünk bele narancshéjat. Margarin helyett vajjal készítettük.

Nagy nehézségek árán felvágtam a piskótát,megkentük a krémmel,így jó magas lett a tortánk. A maradék piskótát kis darabokra tépkedtük és olvasztott csoki-olvasztott vaj keverékével egy jól formázható masszát csináltunk. A kicsi kölcsönadott egy műanyag McQueent és a fiam ennek alapján csinált egy piskótaautót.Hiába mondtam neki,hogy várjunk ,a fondantnak még állnia kell, fűtötte a harci vágy. Lekente porcukorral kikevert vajjal az autót,majd nagy nehézségek árán beborította a piros fondanttal. Mindent aprólékosan megcsinált,szemet, szájat,tényleg teljesen "élethű" lett. Betettük a hűtőbe és nyugovóra tértünk.

Kórus: "Nem lenne jobb,.....?"

"Már majdnem teljesen készen vagyunk .( minden tekintetben,de ezt nem tettem hozzá..)"

Másnap kinyújtottuk a torta tetejére szánt sárga fondantot és nagyon gyorsan,szakadás nélkül be tudtuk volna vonni vele a tortát,ha... a torta nem kezdett volna szétcsúszni.. Szerencsére találtam 4 kicsi fanyársat,úgyhogy ezt is megoldottuk. Mindjárt készen is vagyunk, már csak McQueen hiányzik. Elő a hűtőből és... Földbegyökerezett a lábam. McQueen megöregedett. Annyira ráncos lett,hogy mindenhol kikandikált a piskóta. Hát ezért kell várni a fondanttal. Elkeseredett foltozásba kezdtünk, de mindhiába: igazi roncsverdát állítottunk elő. Újra már nemvolt idő,úgyhogy még egy kicsit szépítgettük a tortát, aztán feladtuk. Dobozba tettem és bevágtam a hűtőbe.

Kórus: "Nem lett volna jobb....."

De.

U.i. Másnap bevittük az óvodába,ahol persze ráncos McQueen nagy sikert aratott. Maradt belőle egy kicsi,úgyhogy végre azt is megtudtuk,milyen íze volt.

Kórus: "Ez tényleg nagyon jó".

Ez februárban történt. A képet elmentettem,de a poszthoz nem volt erőm. A Himalája megvolt.

Jó kaland,de ha nincs legalább két szabad napotok, "ne tegyétek ti leányok"...

Gasztroképeslap Balatonszéplakról

Három asszony támasztja a biciklijét a széplaki strandon. Az időjárásról, a kihalt partról folyik diskurzus. Aztán az egyik csak úgy megszokásból felkiált: Csemege főtt kukoricát,kürtőskalácsot tessék! Majd fásultan hozzáteszi: Már el is felejtettem,hogy mondják németül....

Szomorú most a Balaton. A rossz idő miatt alig lézengenek páran,leginkább az évek óta itt nyaraló ismerős arcok és néhány csapatnyi német siheder. A zimmer frei helyett megjelenik az "egyéjszakás magyarokat is várunk" felirat.

A Strandbüfé azért üzemel, a melegebb napokon fogy a hekk, a sült kolbász és a palacsinta. És ők sütik az egyik legjobb lángost,amit életemben ettem. A lányok nagyon kedvesek, ugyan a pontos receptet nem árulják el,de megtudom,mi a titkos összetevő, amitől ropogós és utánozhatatlanul finom a lángosuk. Ha végre elkészül a konyhám, ez lesz az első recept,amit ki fogok próbálni.

Ha valaki friss gyümölcsöt szeretne vásárolni,akkor érdemes a Sió hűtőházát felkeresni.A Balatonszéplak-felső-i vasútállomással szemben kell felkanyarodni a telephely felé (táblák jelzik az utat) és jutányos áron juthatunk most éppen őszibarackhoz, körtéhez, de vettem már itt sárgabarackot és meggyet is.

A kedvenc helyünk a Calypso. Ez egy családias étterem a vitorláskikötőnél,ahol ismerősként üdvözlik egymást a pincérek és betérő hajósok. Van mellette egy kis játszótér és még arra is gondoltak,hogy lábbal hajtható autókat tegyenek ki a gyerekek számára.

Igazi gyerekbarát hely,az étlapon is külön fejezetet szentelnek a gyerekeknek (külön elismerés a méhecske alakban tálalt fagylaltért).

Idén szakácsot cseréltek, ez az étlapon és az ételek színvonalán is nyomott hagyott. A férjem évről-évre harcsapaprikást eszik túróscsuszával,most is ennél maradt és állítólag ez volt az eddigi legjobb próbálkozása. Én mindig a kakasherepörköltet választottam,de az sajnos,nem szerepel az étlapon. így most sokmagvas bundájú, camemberttel, aszaltszilvával töltött csirkemellet rendeltem eper-szeder szósszal.

Jók az ételek,bőségesek az adagok.A pincérek kedvesek,a kiszolgálás gyors. Már csak a Nap hiányzik...

Császármorzsakedvelőknek-Darás rétes Vas megyéből

A nagymamám még természetesen maga nyújtotta a rétest, néha anyukám is megcsinálja, én már leginkább réteslapból dolgozom. Sütünk túróst- kizárólag sósan, sok tojással, hogy könnyű legyen, meggyes-mákost, sima meggyest, almást, néha káposztást. Az én kedvencem a darás. Sehol másutt nem találkoztam ezzel, csak Körmenden a nagymamámnál, bár a sógorom úgy emlékszik, hogy a Baranya megyei nagymama is sütött ilyet. Aki szereti a császármorzsát ( nem az igazi Ferenc József-félét, hanem a darából készültet), nem fog csalódni benne, érdemes kipróbálni. A lekvárnak darabosnak lennie, a legjobb a dzsem. Az enyémben most meggylekvár volt, lecsepegtetett meggybefőttel is meg lehet csinálni. Pontos cukormennyiséget nem tudok írni, ízléstől és a lekvár édességétől is függ. Utólag porcukorral lehet korrigálni.

Hozzávalók ( 2 rúd réteshez)

1 csomag 6 leveles réteslap

0,5 l búzadara

2 db tojás

6 evőkanál olaj

4 dl tejföl

csipetnyi só

ízlés szerint cukor ( 3 púpozott evőkanál)

fél üvegdarabos meggy, málna vagy ribizlilekvár

reszelt citromhéj

1 zacskó vaníliáscukor (ez nem kötelező)

olaj vagy olvasztott zsír a réteslapok megkenéséhez

Először a tölteléket készítjük el. A tojást habosra keverjük a cukorral (vaníliáscukorral) és a csipetnyi sóval. Hozzáadjuk a darát, a 6 evőkanál olajat, majd a tejföllel simára keverjük. Belereszeljük a citromhéjat. Ezután legalább egy órát állni hagyjuk.

Nedves konyharuhán kiteregetjük az első réteslapot, megkenjük olajjal, ráhelyezzük a másodikat, ezt is megkenjük olajjal, majd következik a harmadik. Ezen elosztjuk a darás töltelék felét, és majd darán szétosztunk néhány kanál meggylekvárt. A konyharuha segítségével feltekerjük és zsiradékkal kikent tepsibe fektetjük. Hasonlóan járunk el a második adag réteslappal is.

A sütőt 210 fokra melegítjük (légkeveréses sütő), 7 percig ezen a hőmérsékleten sütjük a rétest, majd 130 fokra csökkentjük és további 15-20 percig hagyjuk a sütőben. A rétesek tetejét megkenjük zsiradékkal és aranysárgára sütjük. Még melegen megszórjuk porcukorral.

Spenót, tükörtojás, sültkrumpli

Életemben kétszer kerültem közelebbi kapcsolatba a közétkeztetéssel. Alsós koromban, amikor két évig napközis voltam, és az egyetemen az ún. á la carte jegyek kapcsán. Míg az utóbbira kifejezetten szívesen emlékszem-olyan helyeken ettünk, mint a Kárpátia, a Bölcs Bagoly vagy a Közgáz menzája, az előbbi kifejezetten rossz emlékeket ébreszt bennem. Persze a legendás csokoládémártásos piskótát én is nagyon szerettem, de a csütörtök reggeli meleg tej, föllel a tetején-mosogatóvíz szagú műanyagbögrében tálalva, az uzsonnára kapott savanyú túrós kenyér rettenetesek voltak. Akkoriban az étel elosztása az asztaloknál történt-legkisebbként (nem értem el a 20 kg-ot és a 110 cm-et is alulról közelítettem) mindig én kaptam utoljára. Amit szerettek a többiek, abból kevés jutott-amit nem, abból az összes maradékot a tányéromba merték. Az ebédek közül a legnagyobb csalódást a főzelékek okozták, mert még véletlenül sem emlékeztettek az otthon megszokottra. A spenót híg volt és keserű és csak egy keménytojás árválkodott rajta. Ebből aztán kaptam bőven...

Ennek ellenére ma is ez az egyik kedvencem és a gyerekeim is nagyon szeretik.

Persze úgy, ahogy otthon készült: krémes, enyhén fokhagymás, tükörtojást és sült hasábburgonyát ettünk hozzá.

Hozzávalók:

30 dkg friss spenót

1 liter tej ( vagy 8 dl tej és 2dl tejszín)

1 zsemle (nem baj, ha száraz)

2 diónyi vaj

3 csapott evőkanál liszt

2 gerezd fokhagyma

A zsemlét beáztatjuk annyi tejbe, amennyi ellepi. Egy lábosban felolvasztunk egy diónyi vajat és rádobunk egy marék spenótot. Kicsit megpároljuk, majd adagonként hozzáadjuk a többi spenótot. Kihűtjük és kinyomkodjuk a levét. A spenótot és a tejbe áztatott zsemlét összeturmixoljuk (ha kell, adunk még hozzá tejet).

Egy diónyi vajat felolvasztunk és 3 evőkanál liszttel híg, világos rántást készítünk. Felöntjük a spenótos turmixszal. Folyamatos keverés mellett felforraljuk-tejjel a megfelelő sűrűségűre hígítjuk. A fokhagymát apróra vágjuk, sóval eldörzsöljük-ezzel ízesitjük a spenótot.

Barackos gombóc a retró jegyében

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer régen, nagyon régen egy építőtábor Martonvásáron.Kukoricacímerezés céljából szállítottak bennünket oda több budapesti gimnáziumból két hétre, olcsó és lelkes munkaerőként. Hajnali 6-kor keltünk a Jó reggelt, itt a tej című dalra, majd némi reggeli után kiszállítottak a kukorica földre. A helyszínen aztán kiderült, hogy a kukorica még nem hányta ki a címerét, úgyhogy a két hét alatt talán háromszor került sor erre az akcióra, akkor is csak fattyazás céljából. Röpke másfél óra alatt kész is voltunk a művelettel, utána az árnyékban üldögéltünk vagy az M7-es forgalmát tanulmányoztuk.

Délben már be is hoztak bennünket a táborba és nagyjából azt csináltunk, amit akartunk. El lehetett menni a Velencei-tóra fürdeni, emellett esténként olyan zenekarok adtak koncertet, mint az akkor épp csúcsra törő Első emelet. Elsőként hallhattunk egy pár részletet a HBB legendás Vadászat című albumáról, művészfilmeket vetítettek-olyan volt, mint egy gondtalan nyaralás. Aztán a második héten beütött a krach szalmonella formájában. Szabályos karantént hirdettek meg,-lélek a táborból se be, se ki. A "vérpettyes tányérokra" konzervek kerültek és a koszt minősége számottevően romlott. Mondhatnám, alig kaptunk élelmet. Bátor apám időnként áttörte a barikádot -miután ő is hasonló területen dolgozott, beengedték- és hozott egy kis párizsit meg gyümölcsöt. De a második hét végére kiéheztünk rendesen.

Úgyhogy otthon együltő helyemben megettem 20 barackos gombócot, azóta is ez a rekordom.

Ma is ez volt ebédre és a retro hangulat jegyében "vérpettyes" tányéron tálaltuk, amit nagyon régen egy felszámolt építőtábor hagyatékából vettünk..

Hozzávalók (78 gombóchoz):

1kg lisztes burgonya

65 dkg liszt (ez a burgonya minőségétől függően több vagy kevesebb is lehet)

1 tojás

1 diónyi zsír vagy vaj (ez nem kötelező)

só

39 db apró sárgabarack (ez 75 dkg volt) elfelezve

39 db kockacukor ( nekünk nagy méretű volt feleztük, de kicsiből 78 db kell)

5 evőkanál olaj

25 deka zsemlemorzsa

A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk és krumplinyomón áttörjük (vagy a reszelő kislyukú részén lereszeljük). Összegyúrjuk 50 deka liszttel, 1 tojással,a diónyi zsiradékkal, és egy teáskanál sóval. A krumpli minőségétől függően megy bele a többi liszt, az a lényeg, hogy ne ragadjon a tészta, de viszonylag puha legyen. Kb. 2 cm vastagra kinyújtjuk a tésztát, 2 cm széles rudakat vágunk belőle. Majd a rudakból akkora darab tésztákat vágunk, amibe kilapítva bele tudunk csomagolni egy fél sárgabarackot és egy fél kockacukrot. (a cukor a mag helyére kerül...) Becsomagolás után gombócot gömbölyítünk belőle.

Egy nagy fazékban sós vizet forralunk és adagonként kifőzzük a gombócokat. Akkor jó, amikor feljön a víz színére.

Közben egy lábosban az olajon aranysárgára pirítjuk a zsemlemorzsát. Elosztjuk arányosan a kifőzött gombócok mennyiségének megfelelően. Az egy adag gombócra való morzsa mennyiséget kettéosztjuk, egyik fele a lábosba kerül, erre a kifőtt gombóc, majd a morzsa másik fele. Ezután óvatosan, fedő alatt összerázzuk a gombócokat és a morzsát.

Sóskamártás - kincs, ami nincs....

Brüsszelben nincs sóska. Helyesebben kétszer találtam: egyszer a cserepes fűszernövények között a szupermarketben, másodszor meg vagy három maréknyi halvány levelet a piacon. ízesítőnek szánták őket, az általam ismert sóskás receptekhez kevés lett volna bármelyik.

Gyerekkoromban rengeteg sóskamártást ettem, gyors ebéd volt krumplival és reszelt kemény tojással. Rendszerint azokon a napokon került asztalra, amikor a mamám mosott és a keverőtárcsás mosógépes-centrifugás művelet az egész délelőttjét igénybe vette. Télen is gyakran ettük, tett el sóskát, felerészt kerti sóskát használt meg szedtünk hozzá vadsóskát a réten. Különösebben nem szerettem, mert elég hamar éhes lettem utána-úgyhogy zöldség ide vagy oda, fogyókúrás ételnek sem felelt meg. Most, hogy az "elérhetetlen" ételek közé került a tökfőzelékkel együtt, nagyon hiányzott.

Még itthon többször megpróbáltam főzni a gyerekeimnek, de valamiért mindig fertelmesre sikeredett. Hol túl savanyú volt, hol egyáltalán nem lett az. Hol olyan sűrű lett, hogy megállt benne a kanál, hol meg olyan híg, mint a leves. Főzőpályafutásom mumusai a főzelékek és a mártások lettek, ma is ezektől félek legjobban. Ha valahol, itt számít, hogy mit szokott meg az ember gyerekkorában, mert ugyanazt az ízt akarja érezni most is. Úgyhogy ma sóskát főzettem ebédre és pontosan leírtam az arányokat. Van benne rántás és habarás is-szerintem sokkal finomabb így, mint szimpla habarással. A köret mindig ún. "resztelt" burgonya és reszelt keménytojás.

Hozzávalók:

30 deka sóska

4 csapott evőkanál liszt

3 evőkanál olaj

2 dl tejföl

só

cukor

A körethez

1 kg nem szétfövő burgonya

3 evőkanál olaj

A sóskát forró vízbe dobjuk egy pillanatra, amíg a levelek "összeesnek". Ezután annyi lével összeturmixoljuk, hogy sűrűbb krémlevesre emlékeztessen. Kihűtjük.

Hígabb rántást készítünk három evőkanál olajból és három csapott evőkanál lisztből. Zsemleszínűre pirítjuk (nem túl sötétre) és felöntjük a turmixolt sóskával. Időnként megkeverve felforraljuk. Közben a maradék egy evőkanál lisztet simára keverjük először egy kis adag tejföllel, majd hozzáadjuk a többit is. Ezt folyamatos keverés mellett a sóskához adagoljuk (habarás). Sózzuk, cukrozzuk-kis adagokkal dolgozzunk, mert könnyű elrontani. Ha túl sűrű lenne, még egy kis vizet adhatunk hozzá. Ha pedig nem lenne elég savanyú, a citromlé sem árt neki.

A körethez héjastól megfőzzük a krumplit, meghámozzuk és kihűtjük. Ezután olajat forrósítunk egy serpenyőben és a reszelő nagylyukú oldalán belereszeljük a krumplit. Jól megpirítjuk.

Bajai halászlé gyufatésztával

Ma volt a fiam születésnapja és szokás szerint halászlét rendelt. Nálunk mindig bajai halászlé készül gyufatésztával, mert a Papám egy Baja melletti kis faluban született, ahol csak ezt a változatot főzték. Egyetlen titka van: a jó minőségű fűszerpaprika. Mi mindig házi paprikát veszünk Dávodról, egészen más a színe és az íze, mint a bolti paprikáknak. A halászlé pontyból készül ( kell bele a feje és a farka), de jó bele egy harcsa fej vagy 3-4 törpeharcsa. Azért pontyból a legjobb, mert a pontyhús zsírtartalma adja a legjobb levet. Passzírozni nem kell, a tészta viszont elengedhetetlen. A receptnél arányokat írok 1 kg-ra halra számítva, természetesen ez is annál jobb, minél nagyobb mennyiségben készül

Hozzávalók:

1 kg megtiszított ponty

3-4 törpeharcsa (nem kötelező)

1 nagy fej hagyma-vékony szeletekre vágva

1 púpozott evőkanál jó minőségű őrölt pirospaprika

szárított csöves paprika vagy egy zöldpaprika

ízlés szerint só

Egy fazék aljába rétegezzük a hagymát. Rárakjuk a kettőbe vágott halfejet (a vágott felével lefelé), a farkat, az uszonyokat, a megtisztított törpeharcsákat. Ezekre helyezzük a halszeleteket. Beletesszük a csöves vagy a zöldpaprikát. Óvatosan felöntjük annyi vízzel, ami ellepi. Erős tűzön felforraljuk, amikor forr, beletesszük az őrölt pirospaprikát és ízlés szerint sózzuk. Ezután még fél óráig takaréklángon főzzük.

A gyufatésztához

fél kg finomliszt

4 tojás

kevés só

A hozzávalókból kemény tésztát gyúrunk. 3 mm vastagra kinyújtjuk és ugyanolyan széles metélt tésztát vágunk belőle. Forró, sós vízben kifőzzük, amit hideg vízzel leöblítünk. A forró halászlével tálaljuk.