Itt a szezon! - Medvehagymás, ricottás nokedli

Móni jóvoltából megint egy hatalmas adag medvehagyma érkezett a múlt héten Brüsszelbe. A szokásos medvehagymás, burgonyakrémlevest megcsináltam, de így is rengeteg maradt belőle. Kinéztem egy gnocchi receptet, amit tavaly is megcsináltam, de annyit kínlódtam vele, hogy úgy döntöttem: ebből nokedli lesz. Méghozzá ricottás, hogy ne legyen olyan nehéz (a krémesebb, műanyag dobozos ricottát használtam hozzá).

Most viszont a receptbe bele kell írnom minden kezdő háziasszony leggyűlöltebb két mondatát: az "amennyi lisztet felvesz"-t  és a "nokedli állagú"-t.  Sajnos, itt nagyon sok múlik azon, hogy mekkorák a tojások, milyen a ricotta és milyen a liszt, A nokedli sokkal lágyabb, mint az igazi nokedli, a családom szerint inkább a sztrapacskára hasonlít. Ha nem böjtölünk, fel lehet használni a megmaradt füstölt szalonnát, bacont, de sajttal és tejföllel meg persze rengeteg friss medvehagymával és nagyon finom. 

Ma este itthon, Budapesten is megcsinálom, mert velünk együtt a maradék medvehagyma is hazatért. Vándorolt egyet, mint a lilakrumpli.

Hozzávalók:

500 gramm ricotta 

2 tojás

20-30 deka liszt

só

sok apróra vágott medvehagyma

olaj 

A tetejére

megpirított, füstölt szalonna vagy sonka

tejföl

reszelt sajt

apróra vágott medvehagyma

Egy lábosban felteszünk  3 l sós vizet és felforraljuk, Közben a  ricottát összekeverjük a tojásokkal és a nagyon apróra vágott medvehagymával és megsózzuk. Fokozatosan adagoljuk hozzá a lisztet. A tésztának csomósnak kell maradnia, nem szabad teljesen simára keverni. Akkor jó, amikor már nagyon nehéz fakanállal keverni (kicsit keményebbre kell csinálni, mint a szokásos nokedlit). Nokedliszaggatóval a forró vízbe szaggatjuk, 2-3 percig főzzük, utána leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük. Kockákra vágott füstölt szalonnát vagy bacont megpirítunk és kisült zsíron átforgatjuk a nokedlit. Szalonnazsír helyett olaj is jó. A nokedlit meglocsoljuk tejföllel és megszórjuk sajttal, apróra vágott medvehagymával. (ha nincs böjt, pirított baconnal vagy sonkával),

Nóra csokoládés-diós keksze - 20 percben

Nem vagyok nagy keksz-kedvelő, mert nekem mindig a háztartási keksz jut eszembe először, arról meg a betegség... Tea meg pár szem keksz, amivel nem is volt semmi gond, amíg ropogós maradt, de amikor már nem ropogott, akkor sürgősen be kellett áztatnom valamibe, meggybefőtt levébe vagy hasonlóba, különben nem bírtam lenyelni. 

Ezért tetszett nekem az a keksz nagyon, amivel Nóra, a fiam osztálytársának az anyukája kínált meg. Ez a keksz ugyanis nagyon ropogós, különösen a széle. Gyorsan el is kértem a receptet és azóta többször is megsütöttem. 20 perc alatt kész, a legbonyolultabb művelet az egészben a csoki felaprítása. 

Az eredeti receptben csak búzaliszt van, de a felét kicseréltem kukoricalisztre, hogy még ropogósabb legyen. Akartam még reszelni bele egy kis narancshéjat is, de a gyerekek nem engedték, szerintük így tökéletes. 

Hozzávalók (75 db-hoz)

12 dkg búzaliszt
12 dkg kukoricaliszt
20 dkg vaj vagy margarin
20 dkg barnacukor (sima kristálycukorral is jó)
2 tojás
fél kávéskanálnyi szódabikarbóna
20 dkg keserű csokoládé
4 dkg dió
1 rúd vanília
csipet só

A sütőt 180 fokra melegítjük. A csokoládét és a diót apróra vágjuk.A puha vajat jól kikeverjük a cukorral és vanília kikapart belsejével. Hozzáadjuk a tojásokat, majd a szódabikarbónával elkevert liszteket és a sót. Belekeverjük a csokoládét és a diót. Sütőpapírra teáskanállal kis halmokat rakunk a tésztából, de ne legyenek túl közel egymáshoz, mert egy kicsit szétfolynak. (nekem 25 fér el egy nagy tepsiben). Addig sütjük, amíg aranybarna nem lesz a széle, ez 8-10 perc sütési időt jelent.

Farsangi fánk, avagy mindjárt itt van húshagyó kedd

Néhány tradícióhoz ragaszkodom. Ilyen a karácsonyi-húsvéti kaszinótojás meg a húshagyó keddi fánk. A klasszikus szalagos, házi baracklekvárral, ahogy illik.

Most is lesz, de közben sütök párat az iskolai farsangra ma délelőttre. Ez 5 órás kelést jelentett, hogy frissen, melegen el tudják vinni, mert a fánk szerintem csak így jó. Minimum két órás játék.

A fánk nem egyszerű műfaj, sok akna van a receptben, ahol el lehet rontani. Kezdődik a tésztával: kovászt kell csinálni és már az állagánál el lehet szúrni. Pár éve nem volt itthon rum (ettől lesz igazán könnyű és nem szívja meg magát olajjal a sütés során), gondoltam, jó lesz a barackpálinka is, úgyis baracklekvárral esszük. Rettenetes volt. Az egyébként nagyon lelkes gyerekek az első falat után dermedt arccal néztek egymásra. A pálinka mindent eluralt és a fánk kifejezetten nehéz lett.

Aztán a kelesztés, itt is résen kell lenni, hogy ne keljen túl. Végül is a sütés, ami aztán végképp bonyolítja a helyzetet, mert ha nem találjuk el az ideális hőmérsékletet, akkor vagy nyers marad vagy nagyon olajos lesz. Úgyhogy még most is, sok-sok fánk után, volt bennem némi félelem, de nagyjából összejött.

A receptet Hargitai György könyvéből vettem, a klasszikus recepteket- ha nincs sajátom- általában ebben keresem meg, nem a klasszikus Horváth Ilonában (amit egyébként nem is ő, hanem F. Nagy Angéla, Örkény István második felesége írt. ) Kicsit több cukrot teszek bele, mint ő, mert van, aki lekvár nélkül szereti és úgy nem elég édes.

Hozzávalók (28 db 8cm átmérójű fánkhoz)

60 dkg liszt

6 evőkanál cukor

1 kávéskanál só

3,5 dl tej

0,5 dl rum

3,5 dkg élesztő

4 tojás sárgája

7 deka vaj (vagy margarin)

A sütéshez

1 liter olaj (napraforgóolaj a tradicionális, de zsírban is sütik)

A tetejére

5-6  evőkanál porcukor 

A lisztet átszitáljuk. (levegősebb lesz a tészta és könnyebben felveszi a szobahőmérsékletet).

1 dl tejet meglangyosítunk (annyira, hogy az ujjunkat ne égesse el), belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadunk 1 evőkanál cukrot és 4 evőkanál lisztet. Jól összekeverjük. Ez lesz a kovász, amit kb. 15 percig állni hagyunk. Akkor jó, ha az ujjunkat beledugjuk és megmarad a helye. 

A  rumot kicsit megmelegítjük, feloldjuk benne a maradék cukrot. A vajat  felolvasztjuk. A maradék tejet meglangyosítjuk.

A liszthez adjuk a tojások sárgáját, a kovászt, a rumos cukrot és a sót. El kezdjük keverni egy fakanállal, folyamatosan adagoljuk a tejet. Ezután belekeverjük az olvasztott vajat és eldolgozzuk, amíg szép sima nem lesz a tészta (kézzel is besegíthetünk, nem ragad)

Kis lisztet szórunk a tetejére, konyharuhával letakarjuk és 45 percig kelesztjük.

Ezután kicsit megolajozzuk a gyúródeszkát és kiborítjuk a tésztát. Finoman átgyúrjuk (én csak megnyomkodom) és kb. 1,5 vastagra nyújtjuk (másfél ujjnyira).

Olajba mártott pogácsaszaggatóval vagy pohárral kiszaggatjuk. (8cm átmérőjű az enyém). A maradékot összegyúrjuk, kinyújtjuk és abból is fánkokat szaggatunk.25 percig pihentetjük.

Kerseünk egy olyan lábost vagy serpenyőt, aminek van teteje. Annyi olajat öntünk bele, hogy bőségesen ellepje majd a fánkokat, kb. kétujjnyit. Az olajnak közepes hőmérsékletűnek kell lennie, ezt egy kis darab fánkon próbáljuk ki. 20 másodperc alatt fel kell jönnie a tésztának az olaj felszínére, Ha nem jön fel, hideg az olaj, ha ennél hamarabb jön akkor, el fog égni a fánk (kicsit húzzuk le a lábost a túzhelyről).

A fánk tetejét egy kicsit megnyomjuk mutatóujjunkkal, majd megfordítjuk és a benyomott része kerül először az olajba. Ezt fedő alatt sütjük. Amikor szép színe van, megfordítjuk és levesszük a fedőt. 

Az elkészült fánkokat szalvétára vagy papírtörlőre szedjük és azonnal megszórjuk porcukorral.

Rizskoch, avagy hogyan éljük túl az influenzát

Van egy pár étel, amit a menzán láttam életemben először. Tejberizs, tejbegríz, rizsfelfújt- nagy érdeklődéssel szemléltem ezeket, különösen az értelmezhetetlen külsejű tejbegrízt  kakaóval a tetején. Finom volt, úgyhogy otthon is szerettem volna ilyet enni, de az én mamám két dolgot utál szívből: a tejet és a rizst, Mentségére szóljon, hogy megcsinálta nekem is, az unokáinak is a tejbegrízt, de soha meg sem kóstolta, abban biztos vagyok. De tejberizs meg rizskoch nem volt, azért mindennek van határa. Úgyhogy a rizskoch nálam felnőtt étel lett.

Múlt héten elkapott bennünket az influenza  és a család férfi tagjai úgy gondolták, hogy ezen a nagyon nehéz időszakon kizárólag rizskoch segítségével juthatnak túl. Úgyhogy minden nap csináltam egy nagy tepsivel azzal a felkiáltással, hogy "így marad holnapra is". Nem maradt. A maradékot reggel ugyanis az egyetlen "survivor", a lányom szépen összecsomagolta és elvitte magával. Rend a lelke mindennek. Kezdhettem elölről.

A rizskoch-hoz kerekszemű rizs kell, gyorsrizs szóba sem jöhet. (Belgiumban van külön tejberizshez ajánlott rizs) Egy titka van: nem szabad sajnálni belőle a vaníliát és a citromhéjat. Lehet(ne) benne mazsola is, 10 dkg, előtte áztassuk be egy kis rumba.

A rizst elvileg át kell válogatni, hogy ne legyen benne semmi érdekes dolog. Én még az életben nem válogattam át, de ez a biztonsági figyelmeztetés minden rizses receptben benne van.

Általában az egyszerűbb receptet követem, de ha van maradék tojásfehérjém, akkor egy kanál baracklekvárral habot  verek belőle és a sütés utolsó tíz percében a felfújt tetejére halmozom és innentől inkább csak szárítom, nem sütöm. Néha krátereket fúrok a tésztába és a lyukakba baracklekvárt teszek, de az tényleg a full extrás változat.

Hozzávalók  (30x20cm-es tepsi)

40 dkg kerekszemű rizs
8dl tej
25 dkg kristálycukor
6 tojás
1 citrom héja
1 vaníliarúd vagy 2 zacskó vaníliáscukor
12 dkg vaj
zsemlemorzsa a tepsi beszórásához

A tejet egy nagy csipet sóval, a felhasított vaníliarúddal és 2 evőkanál cukorral felforraljuk. Közben a rizsre abban a lábosban, amiben főzni fogjuk, ráöntünk 4 dl forró vizet és takaréklángon addig kevergetjük, amíg be nem szívja az összes vizet. Ezután ráöntjük a forró tejet, felforraljuk és folyamatosan keverjük addig, amíg a tej el nem tűnik. Másik módszer: 5 percig keverjük, utána levesszük a tűzről, lefedjük és 20 percre magára hagyjuk.

Közben a tojások sárgáját kikeverjük a cukorral, a vajjal és a reszelt citromhéjjal. Hozzáadjuk a főtt rizst.
Ezután kemény habot verünk a tojásfehérjékből és óvatosan beleforgatjuk a rizses masszába.
A tepsit kivajazzuk, meghintjük zsemlemorzsával. Beleöntjük a keveréket.

Előmelegített sütőben 180 fokon  kb. 40 percig sütjük. Célszerű alufóliát vagy sütőpapírt tenni a tetejére, nehogy elégjen.

Szicíliai gasztronapló 3. - Syracusa, Noto

Nagy nehezen sikerült végre befejeznem a Szicíliáról szóló harmadik posztot, úgyhogy az újévet az óév legkellemesebb élményével kezdem,

Syracusa volt a szicíliai kirándulásunk fénypontja. Az óvárosba nem szabad autóval behajtani, úgyhogy az autót a Parcheggio Talete-ben (Piazza Cesari 3.) hagytuk. Mi szombaton voltunk ott és a parkolóautomata éppen nem működött, de az első órában 50 cent, utána óránként 1 euro a tarifa. Innen 1 perc (pont szemben van) az ortygia-i piac és kb 10 perc járásra a Dóm.

A piacot semmiképpen se hagyják ki a gasztrománok, pláne, ha főzni is tudnak a szálláson. Lehet gyönyörű rákot venni.

Tengeri sünt. Erre nem vitt rá a lélek.

A piac fő attrakciója egyértelműen a Caseficio Borderi stand, ahol sikerült egy félórára letáboroznunk.  Eredetileg csak sült ricottát és füstölt mozzarellát akartam venni, de kiderült, hogy árulnak szendvicset is,méghozzá nem is akármilyet. A tulajdonos személyesen készíti és személyre szólóan. Először is kettévág egy jó nagy ciabattát, meglocsolja olívaolajjal, Utána bazsalikomlevelek, szárított,napon érlelt paradicsom következik. Reszel rá egy adag parmezánt, dob rá egy pár olajbogyót, szétnyomott fokhagymát. Aztán jönnek a sajtok: füstölt mozarella, citromsárga szicíliai sajt meg ami még a kezébe akad. Közben megint egy kis olaj, bazsalikom, paradicsom. Reszelt parmezán.Aztán szeletel bele hajszálvékony pármai sonkát, mortadellát, kolbászt, mikor milyen kedve van. A kész szendvics hatalmas és egész nap nem voltunk éhesek, miután megettük (4 euro-ba kerül)

Ezek a sajtok:

Ez a füstölt mozzarella

Ha hoznánk kóstolót, szóljunk nyugodtan, nekünk maguktól felajánlották, hogy mindent ákumoznak,amit csak kérünk. Így tudtam hozni például sült ricottát a gyerekeknek. Ahhoz képest, hogy mindez milyen minőséget képvisel, nem drága és és minden nagyon finom.

A piac után a Dóm felé vettük az irányt. Maga a Piazza Duomo is gyönyörű, úgyhogy le akartunk ülni egy kávéra a Dómmal szemben levő kávézóba. Kávé azonban nem volt, de értékelhető választ nem tudtak adni, hogy miért nem. Csak.

A Dóm közelében van a Santa Lucia templom, ide is feltétlenül érdemes benézni. Mostanában gyakran nézegetem ezt az oldalt, ahol festősablonokat lehet kapni. Van egy cementlapminta-kollekciójuk, amit sok DIY-blogger próbált már ki bútorokon, falon, párnahuzaton. Ilyen szempontból a templom padlója kifejezetten inspiráló:

Ezt meg a Dóm mögött egy kis utcában találtam. Nem régiség üzlet, vendéglő. A nagymama csipketerítőivel.

Syracusa után Noto-ba mentünk, egy nagyon szép kis barokk városba.

Állítólag itt árulják Szicília legjobb fagyiját . A hely éppen zárva volt, úgyhogy fagyit nem, de egy kellemetlen tapasztalatot szereztünk. Szicíliában tankolni nagyon nehéz. A kártyát csak a nagyobb, autópálya melletti benzinkutak fogadnak el, a kisebbek kizárólag a helyi, olasz bankkártyákat. Mi készpénzzel próbálkoztunk, amit benyelt a gép, benzint viszont nem adott egy cseppet sem. Fél órába telt, amíg a természetesen csak olaszul beszélő helyiek előkerítették a benzinkút tulajdonosát, Mentségére szóljon, hogy nem kötözködött, hanem azonnal megtankolta az autót az általunk bemondott összeg arányában.

Ezután még volt időnk egy kis fürdésre a tengerparton a Lido Sayonara-n,  Ez egy szép, fehér homokos strand és dacára a szeptemberi időpontnak a tenger kifejezetten meleg volt.

Másnap Milánóban szálltunk át a brüsszeli gépre, de volt 4 óránk, amit a tranzitban kellett volna eltölteni. A milánói villámlátogatást nem mertük megkockáztatni, viszont van egy park a reptér mellett, amit szívből ajánlok, ha nem akarunk a repülőtéren üldögélni. Sokan futnak, van játszótér, kondigépek, kávézó. Ha gyalogosan indulunk el a város felé vezető úton, a Milano tábla közelében megtaláljuk. (kb. 10 perc a reptértől)

Mindent összevetve, Szicília volt az egyik legjobb hely életemben, ahol jártam, bármikor visszamennék akár erre a részére vagy Palermo környékére. Szívből ajánlom mindenkinek.

Nyomd meg a gombot, kapsz egy... libacombot káposztás cvekedlivel és ecetes céklasalátával

Nem vagyok nagy barátja a szárnyasoknak. Kivéve a kacsamájat meg a csirkecombot, nem hoznak lázba különösebben. Ha választani lehet, akkor maradok a sertés. marha, bárány vonalon.

Nyáron, amikor otthon voltunk Budapesten, a Maceszhuszárban vacsoráztunk egyik este és mindenképpen olyat akartam választani, amit még nem ettem soha. Így lett libatál. Sült libacombbal, májjal, töltött libanyakkal és káposztás cvekedlivel. Köretnek ecetes cékla. A liba nagyon finom volt, a cvekedlit jól megpirították, a céklától meg szinte "könnyes" lett szemem, mert azóta nem ettem, amióta elköltöztem otthonról. 

Úgyhogy most, hogy otthon jártam a karácsonyi beszerző körúton, hoztam 6 hatalmas libacombot a vásárcsarnokból. Itt ugyanis liba nincs. Csak libazsír meg libamáj, dehogy a libák hova lesznek, rejtély. Gyanús, hogy nem is tenyésztik, hiszen a karácsonyi kötelező libamáj zömében Magyarországról jön, kisebb részben Franciaországból. Következő akadály a káposztás cvekedlinél a kockatészta. Az sincs. Gyúrni nem volt kedvem, úgyhogy jobb híján maltagliati típusú olasz tésztát vettem. 

A cékla volt a legsimább ügy, de ott is keresgélni kellett, mert nálunk zömében előfőzött céklát árusítanak, a torma sem egyszerű, de meglett az is. 

Ezen a hétvégén úgy döntöttem, hogy reprodukálom a Maceszhuszáros vacsorát, legalábbis a libacombot és a köreteket. Szombaton a céklával kezdtem, vasárnap pedig a libacomb következett Fűszeres Eszter receptje alapján és a cvekedli, aminek egyetlen titka van: nagyon le kell pirítani. Jó lett minden, de azért döbbenten figyeltem, amikor a gyerekek a második adag tésztát desszertes tányéron ették, kristálycukorral jól megszórva. Kicsit megborult ugyanis a bors a kezemben, amikor csináltam, de nekik szemük sem rebbent...

Ecetes céklasaláta

Hozzávalók:

5 közepes fej cékla

8 dl víz

2 teáskanál só

7 teáskanál cukor

5 teáskanál 20%-os ecet (nálunk 8 %-os a legerősebb, úgyhogy a duplája kellett, kicsit kevesebb vízzel)

1 kávéskanál köménymag

1 kis darab meghámozott friss torma

A céklákat megmosom, héjastól megfőzöm (hústűvel vagy késsel megszórva, könnyen beleszaladjon), kihűtöm, meghámozom és vékony szeletekre vágom. Mialatt fő a cékla, elkészítem a saláta levet és beleteszem a több darabba vágott tormát. Beleteszem a cékladarabokat és a hűtőben tárolom. Egy hétig biztosan eláll.

Sült libacomb

6 libacomb

2 nagy fej hagyma

6 gerezd fokhagyma

2 dl száraz fehérbor

só, bors, rozmaring

A libacombokat alaposan megtisztítom, besózom, borsozom és egy órát állni hagyom (akár egy napi is állhat). Ezután a bőrös felükkel lefelé tepsibe tepsibe teszem őket. A hagymát megtisztítom, 4-5 darabba vágom, a fokhagyma héját leszedem, üsszelapítom késsel és ezeket bedugdosom a combok közé. Megszórom kevés rozmaringgal (2 friss ágacskát tettem rá), aláöntök 3 dl vizet és szorosan lefedem alufóliával. Beteszem a 180 fokos sütőbe és 1 órát sütöm. Ezután leveszem az alufóliát, megfordítom a combokat, aláöntöm a bort és 45 percig sütöm. (le is lehet önteni a zsírt, de én benne hagytam). Végül 20 percig sütöm 200 fokon. Általában addigra teljesen megpuhul, ha nem, akkor 170 fokon süssük még tovább.

Káposztás cvekedli

egy kis fej fehérkáposzta (80 dkg- 1kg)

0,5 kg kockatészta

4 evőkanál olaj

1 evőkanál barnacukor

só, bors

A káposzta külső leveleit leszedjük, kivágjuk a torzsáját. Lereszeljük (a legegyszerűbb késes aprítóval). Alaposan besózzuk és egy fél órát állni hagyjuk. Kinyomkodjuk a levét.Ezután a forró olajon karamellizáljuk a cukrot, beletesszük az alaposan kicsavart káposztát. Megborsozzuk. Barnára pirítjuk, gyakran megkeverve. Közben forró sós vízben kifőzzük a kockatésztát. Összekeverjük a káposztával, és még legalább 5 percig pirítjuk.

Szicíliai gasztronapló 2.- Etna, Taormina és Savoca

Cataniából autóval mentünk végleges szálláshelyünkre Stazzo-ba, egy tengerparti üdülőfaluba, ez 25 km-re van Cataniától.  Airbnb-n találtuk, utószezon lévén kifejezetten nyomott áron-7 személy is simán elfér benne. Ha valaki csak bázisnak használja és nem akar főzni,  valamint  retro hangulatra vágyik, akkor szívesen megadom az elérhetőségét. A teraszról a régi kikötőre látni, itt kötnek ki reggel a halászok, friss halat és rákot is lehet venni tőlük.

A kikötőtől balra rövid séta után megtaláltuk a Blue Bár-t, ahol a helyiek üldögélnek. Reggel itt indítanak croissant-szerű süteményekkel vagy pisztáciafagylaltos brióssal.

Utóbbiról sokat olvastam, de nem tudtam elképzelni, hogy hogyan eszik. Én a "beletölt, kikanalaz, aztán megeszi az átázott brióst"-ra szavaztam, de nem... Úgy ették,mint a szendvicset, két fél briós között fagyi és harapják.Ebben a bárban sokféle fagyi van, de külön figyelmeztettek bennünket, hogy vannak graniták is-fagyasztott jégkásák.

A személyzet nagyon barátságos.  Ha időben érkezünk,sós péksüteményt is találni: sonkával-spenóttal töltött bucikat. Este megy az Aperol, de ezt valahogy nem tudtam megszeretni.

Másnap az Etnával kezdtünk. Hosszú,meredek úton lehet felmenni egy menedékházig, ahonnan felvonókkal,majd dzsipekkel viszik fel a turistákat a főkráterig.

Ezt mi kihagytuk,mert aznapra még több más programunk is volt, de a lényeget így is láttuk. A vulkán utoljára 2014. júniusában tört ki, de amikor mi ott voltunk, éppen csendben volt. Nekem legjobban a pionír társulások tetszettek (ezek az elsőként megjelenő növények egy lávakitörés után.)

Gyűjtöttünk persze köveket is, közben feltűnt, hogy annak ellenére, hogy szinte nincs növényzet, rengeteg a katicabogár. Van itt étterem, vásárolhatunk mézet (inkább ne tegyük, lefelé az út mentén sokkal olcsóbb), lávakő ékszereket. Némileg szkeptikus vagyok a szabályos gyöngyöket látva, de lehet, hogy tényleg lávakőből faragják őket. Mindenesetre aki otthon gyártana ilyet, vegyen süthető fekete gyurmát, formázza meg, nyomkodjon rá finoman egy kis kristálycukrot (ezt utána le kell ütögetni róla), süsse meg és kész.

Lefelé menet  egy kis boltban vettem gesztenye mézet és narancsvirágmézet, fele-áron, mint fent és tényleg nagyon finomak.

Innen Taorminába mentünk, ahova némi tekergés után el is jutottunk.  A városba, amely sziklák tetejére épült, nem lehet behajtani, csak engedéllyel, ezért az autót előbb le kellett tenni. A strandról (Isola Bella Beach) a városba funivia-val,egy lanovka-szerű szerkezettel lehet feljutni, az autót pedig otthagyhatjuk a funivia melletti parkolóban.

Taormina központjában szállunk ki a funiviából, innen egy rövid séta után megérkezünk a görög színházba.A belépő ára elég borsos (8 euro) ahhoz képest,hogy nem adnak hozzá semmilyen brossurát. Persze,mi is azt a helyet próbáltuk megtalálni, ahonnan Csontváry festette a híres képet, de megállapítottuk, hogy időközben kinőtt itt jó néhány fa,ami "belerondít" a képbe.

A panoráma napos időben gyönyörű, úgyhogy mindenképpen érdemes feljönni ide,de nekem legjobban "lentről" tetszett Taormina. Egyébként sajnos, igazi turistaváros, magas árakkal. A központban található éttermekre is ez igaz, de 6-8 euroért már lehet egy pizzát vagy egy tányér spagettit enni.

Ha már Szicília, akkor Scorsese meg a Keresztapa.. Azt elolvastuk persze a net-en, hogy a filmnek köze nincs Corleone-hoz,  a szicíliai forgatás egy része viszont Savoca-ban  zajlott. Nincs túl messze Taormina-tól, úgyhogy nekivágtunk Savoca-nak,  a "művészet városának". A pontos címet sehol nem adták meg, pedig a templom és a kocsma is létezik, sőt külön túrákat szerveznek ezekre a helyekre. Egyetlen web-oldalon volt rajta az állítólagos cím.Vagy a GPS bolondult meg, vagy mi írtunk el valamit, de úttalan utakon kanyarogtunk körbe-körbe, néhol olyan szűk helyeken, ahol a mi nagyon kicsi autónk is alig fért el. Néha láttunk egy- két házat, embereket nem nagyon. (Onnan lehetett tudni,hogy vannak lakók is, hogy a falakon időnként feltűnt egy gyászjelentés. Ez errefelé nem egy kis cédula, hanem egy nagy plakát az elhunyt képével,adataival..)Aztán megérkeztünk a célhoz, ahol nem volt semmi, csak egy erdő, rengeteg rózsaszín liliomszerű virággal. Ennyiben maradtunk, úgyhogy aki esetleg megtalálta, kérem, írja meg hova menjünk legközelebb,ha arra vetődnénk.

Giardini Naxos-on fürödtünk egyet a tengerben,a parton pedig az egyik fagyizóban megettük a szicíliai kirándulás legjobb pisztácia- és citromfagylaltját. (ropogós habcsókdarabokkal).A szicíliai citrom híresen jó, haza is cipeltem belőle egy kilót. 

Az estét a szállásunkon töltöttük. Előző este az összes étterem teljesen üres volt a parton,de péntek estére változott a helyzet: megérkeztek a nyaralók tulajdonosai. Vacsorázni lementünk a La Conchiglia-ba,ahol sokan gyülekeztek: karaoke-est volt. Kikértük az étlapot, amikor is megjelent egy hölgy egy nagyon vastag füzettel,hogy mit is fogunk mi itt énekelni. Mondtuk, hogy leginkább semmit, de nagyon kitartó volt,mondván, mindenki énekelni fog. Mi csak enni akartunk, de jó, akkor nézzük. Csak olasz slágerek.Sajnos, én leragadtam Gianni Morandi-nál és Gigliola Cinquetti-nél,amit  a Slágermúzeumban hallottam nagyon ifjú koromban, de az asszony szerint ezek nagyon ósdiak. Ugye Toto Cotugno-t mégiscsak furcsa lenne olaszoknak elénekelni, úgyhogy maradt Eros Ramazotti és mellette Tina Turner. Olaszul ugyan egyáltalán nem tudok, de ezt a számot annyiszor hallottam a rádióban, hogy azt hittem ragadt rám valami. És akkor még mentőövnek ott van Tina Turner angolul. Hát nem. Az egész olaszul ment. Szánalmas produkciómat a karaoke-s ember mentette meg,aki az első strófa után mellém ugrott és nagy elánnal lenyomta az egészet. A többiek egész este énekeltek és csodák csodája: mindenki jó volt. Talán egy dalárda tagjai voltak mindannyian.

A vacsora egyébként kiváló volt, csak előételeket ettünk, de abból 9 félét hoztak: tintahal,kagylók,rákok, halak különböző formában. A legfinomabb a zsemlemorzsás-parmezános sült kagyló volt, ezt amint megtalálom a receptet, megcsinálom itthon is.

A folytatásban Syracusa, Noto, és egy nagyon kicsi Milánó.