Fifteen

Nemrégiben Londonban töltöttünk egy napot és egyszerű kíváncsiságtól vezéreltetve elmentünk megnézni Jamie Oliver éttermét a Fifteent.

Kora hajnalban indultunk Brüsszelből, hideg is volt, úgyhogy ha már ott voltunk, meg is reggeliztünk. A Fifteen két részből áll, az étterem jóval drágább és előre kell helyet foglalni, míg a Trattoria elvileg bárki számára elérhető, rögtön kaptunk asztalt és az árak sem annyira veszélyesek.

Fiatal, fekete pólós pincérlányok szolgálnak ki, közben nyílt színen láthatjuk a szakácsokat jellegzetes csíkos kötényben és fekete fejfedőben. Egy nagy asztalon éppen tagliatellé-t készítettek, de nyomon követhetjük a paradicsom grillezését és szokatlan módon a mosogatást is.

A zene Jamie ízlését tükrözi, amikor bementünk épp Willie Dixon Little Red Rooster c. száma ment a Rolling Stones-szal. Fekete táblákon krétával írják ki a napi ajánlatokat-pl. a reggeli turmixokat. A mostani különlegesség egy rebarbarás, mézes turmix volt, ezt én is ki fogom próbálni. Reggelit a vegetáriánus menüből választottunk- egy spenótos, krumplilepényt házi paradicsomos babbal és rukolával és egy omlettet sült gombával és sült paradicsommal pirított kenyéren tálalva. Mindkettő érdekes volt, az omlettet Stahl Judit: Végre otthon című könyvéből azóta reprodukáltam ( "a tökéletes rántotta"). Vagyis tényleg jók a szakácsok, mert Stahl története szerint a szakács tudását az omlett készítés alapján lehet felmérni, a Fifteen omlettje pedig tökéletes volt....

Nem bántuk meg, hogy elmentünk, pontosan azt a hangulatot, ételt, kiszolgálást kaptuk, amit a könyvei alpján vártunk.