Chili con carne- avagy hogyan lakassunk jól kamaszokat...

Mindig elképedve néztem, amikor nagynéném előhúzta a 10 literes fazekát és nekilátott a gulyásnak. Egyik unokabátyám elérte a két métert, a másik csak 186 cm-re nőtt, de az étvágyukat tekintve 3-3 főt tettek ki mindketten, és akkor még az apjukról nem is beszéltünk. Úgyhogy az ebédek, ahogy növekedtek a fiúk 4, 6, 8 majd 10 személyre készültek, és vacsorára is hasonló adagokban kellett gondolkodni.

Nekem is egyre nagyobb edényeket kell vennem, mert a kamaszok tudnak enni. Különösen, ha fogukravaló akad. Akkor aztán kiderül, hogy az egyébként madárétkű lány is szemrebbenés nélkül bekanalaz két tányér chilis babot vagy legyűr egy hatalmas pizzát.

Úgyhogy amikor a fiam bejelentette, hogy három barátja nálunk vacsorázik, azonnal 12 személyes adagot főztem a chili con carne-ból. Egy kis tálkával még össze tudtam kapargatni a férjemnek, mert a többit egy szempillantás alatt eltüntették. Két óra múlva persze megint éhesek lettek, még jó, hogy maradt a karácsonyi mézeskalácsból.

A chili-t Jamie Oliver receptje alapján főzöm, kicsit átalakítva, pl. teszek bele oreganót is, a fahéjjal viszont most nagyon csínján bántam. Nemrég meghívtunk egy kedves belga házaspárt ebédre és kezdő fogásként marhahúslevest főztem. Volt abban marhafaroktól kezdve a velős csonton át a rengeteg zöldségig minden, hogy igazán "emlékezetes" legyen. Az is lett... Mindig szoktam bele tenni egy egészen kicsi darabka fahéjat, nem lehet észrevenni, viszont kifejezetten jót tesz az ízének. Most nem egy kis darab sikerült, hanem legalább három kis darab. Vagy négy. Vagy öt. Azt hittem, mindet sikerült kipiszkálnom, de nem. Igaz, ez csak órák múlva derült ki, amikor a férjem belekóstolt. "Ennek valami keleti íze van"-mondta vészjósló hangon. Nem volt mit tenni, újat főzni már nem volt időnk, úgyhogy így került asztalra. Igazi magyar húsleves címen harangoztam be, vendégeink kérésére részletesen el kellett mesélnem a receptet. Kétszer is vettek belőle, majd a végén megjegyezték, hogy nem is tudták, hogy a magyarok ennyire szeretik a fahéjat...... Hááát... Mi alig bírtuk legyűrni, pedig tényleg nem volt rossz. Csak nem húslevesnek kellett volna enni....

Most következzen a chili con carne, ezúttal csak 4 személyre

Hozzávalók

500 gramm darált marhahús (marhalapocka)

2 közepes fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 kávéskanál őrölt köménymag ( még jobb, ha mozsárban kicsit összetörjük)

1 chilipaprika karikára vágva, magtalanítva

2 teáskanál szárított oregáno

1 kávéskanál cayenne-i bors

1 kis darab fahéj

só, őrölt bors

2 doboz 400 grammos hámozott paradicsomkonzerv

2 doboz 400 grammos vörösbab (kidney bab) konzerv

200 gramm olajban eltettaszalt paradicsom turmixolva (ez nem volt itthon)

1 kis doboz kukoricakonzerv -opcionális

3 evőkanál olívaolaj

A hagymát és a fokhagymát nagyon apróra vágjuk és olívaolajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a chilipaprikát, a köménymagot, a cayenne-i borsot, majd a darált húst. Sózzuk, borsozzuk, meghintjük oreganóval. Ezután hozzáadjuk a paradicsomkonzerveket (ha túl nagyok a paradicsomdarabok, akkor fakanállal összenyomkodjuk.) és a darabka fahéjat. Ha van aszalt paradicsomunk, az is most kerül bele. Ezután egy darab zsírpapírt teszünk a lábos tetejére, majd lefedjük. Másfél órán át kis lángon főzzük. A vörösbab- és a kukoricakonzervek levét leöntjük, kicsit leöblítjük. A húshoz adjuk és még fél óráig főzzük. Reszelt sajttal tálaljuk. Friss kenyér vagy tortillachips illik hozzá.