Egy kis India - Aloo gobi, ha szeretitek a karfiolt..

Brüsszeli hét évünk három nemzet jegyében telt el. Először a marokkói konyhát tanulmányoztuk az alattunk lakó Casablancából érkezett család jóvoltából. Miután egyszer megemlítettük,hogy mennyire szeretjük a marokkói konyhát,gyakran hoztak kóstolót, kuszkuszt,tajine-t,süteményeket. 

Második lakásunk egy társasház ötödik emeletén volt, a harmadik szintet pedig az indiai követség bérelte négy család számára.  A színes szárikba öltözött nők egész nap együtt voltak, fel-alá járkáltak a lakások között. Társalgásunk főleg a bedobott áruházi prospektusok fordítására korlátozódott,ami alaposan feladta nekem a leckét,mivel angol tudásom enyhén szólva basic, ők pedig egy szót sem beszéltek franciául.

"Barátságunk" akkor mélyült el,amikor leesett az első hó. 4 éve nem esett annyi, hogy szánkózni is lehessen, de akkor igen.A kis indiai gyerekek még soha nem láttak se havat, se szánkót, úgyhogy elhívtuk őket magunkkal a közeli erdőbe.Jött a papájuk is, aki szomorúan nézte az önfeledten szánkózó gyerekeket. "Na ilyet se látnak egyhamar. Jövő héten áthelyeznek Szaúd-Arábiába." Az indiai diplomatáknál ugyanis az a szokás,hogy az európai külszolgálat után mindig Európán kívüli terület következik.

Indiai barátainktól nem kaptunk kóstolót. Csak a szagokból.... Valamilyen rejtélyes oknál fogva a konyhájuk elszívója összeköttetésben állt a mi fürdőszobánkkal, úgyhogy állandóan képben voltunk.Megjött a családfő, indul a vacsorakészítés.Olaj a tűzre, curry melegít. Abban az időben a fürdőköpenyem mindig olyan "illatos" volt,mintha egy indiai étteremben lennék felszolgáló. Valamiért nem szerettem akkoriban az indiai konyhát.

Most egy belga pékség van a közelükben. Veszélyes,mert olyan finom kalácsillatot hoz néha a szél,hogy azonnal sütnöm kell valamit.

Az indiai konyhának azóta megkegyelmeztem, gyakran készítek csatnikat,citromos rizst. Egy Krisna-völgyi kirándulás után  a férjem kijelentette, hogy mostantól vegán lesz és csak ilyen ételeket főzzek,úgyhogy belevetettem magam Govinda konyhájába. Egy egész hétig főztem rendületlenül,amikor észrevettem,hogy a két nagyobb gyerekkel derekasan neki látnak egy szép szál lángolt kolbásznak.

Akkor egy időre félretettem az asafoetidát meg a garammasalát... (magamban lábszagízű fűszereknek hívom őket, ettől függetlenül szeretem) Most olvasom,hogy az asafoetidát bűzös husángnak hívják. Jól körbeírtam.

De az aloo gobihoz néha előveszem őket.Miután sok nehezen beszerezhető fűszer kell hozzá,egy egyszerűbb variációt is leírtam.  Nem lesz pont ugyanolyan,de az indiai ízvilágot hozza, a májnak pedig igen jót tesz. Főleg a kurkuma.

Hozzávalók:

egy nagyobb fej karfol rózsákra szedve (lemértem,700 gramm volt)

két nagy fej vöröshagyma apróra vágva

2 gerezd fokhagyma apróra vágva

5 közepes burgonya, megtisztítva,kockákra vágva

2 paradicsom kockákra vágva és egy evőkanál paradicsompüré 

1 kávéskanál fekete mustármag

1 kávéskanál reszelt megtisztított friss gyömbér

1 kávéskanál római kömény (nekem csak őrölt volt)

2 kávéskanál garammasala

1 kávéskanál asafoetida

2 kávéskanál kurkuma

3 evőkanál olaj

só,bors

Fűszerek egyszerűen:

2 kávéskanál curry

1 kávéskanál őrölt gyömbér

2 kávéskanál kurkuma

1 kávéskanál cayennei bors (ha bírjuk a csípőset)

A tálaláshoz

friss korianderlevél

Lime

joghurt

A forró olajba beletesszük a fekete mustármagot, az asafoetidat és a római köményt (ha őrölt,akkor nem!!!). Megvárjuk,amíg a mustármag pattogni kezd, ekkor hozzáadjuk a hagymát és megpároljuk. (ne piruljon meg) Ezután belekeverjük a kurkumát, a fokhagymát,a garammasalát és a gyömbért. ( ha őrölt római köményünk van azt is) Beleforgatjuk a krumplit és a karfiolt, végül hozzáadjuk a paradicsomot és a paradicsompürét. Sózzuk, borsozzuk. Felöntjük annyi vízzel,hogy éppen ellepje és fedő alatt puhára főzzük. Fontos, hogy a karfiol ne főjön szét.

Egyszerűsített variációnál mindent a párolt hagymához keverünk.

Friss korianderlevéllel, lime-lével és joghurttal tálaljuk.