Rugelach-csiga

Egy clos-ban lakunk. 15 hasonló külsejű téglaház veszi körbe a kicsi teret, ahová egyetlen keskeny , rövid út vezet be, a kukások nem kis bosszúságára. Magyarul talán "köz"-nek fordítanám.

A Clos lakói minden évben összegyűlnek egy közös nagy piknikre és ez a nap mindig Brüsszel autómentes napjára esik.

A Clos igazi multikulturális olvasztótégely. Ennek megfelelően az étel és az ital felhozatal is nemzetközire sikerült. A kongói hölgy banánt sütött, a velünk szemben lakó osztrákok tavaly kuglóffal, idén pedig egy autentikus Sacher tortával rukkoltak elő. Az angol szomszéd cake-et, a holland házaspár almatortát hozott, a belgák goffrit és brownie-t tettek az asztalra grenadine és mentaszörppel. A rendkívül rokonszenves török szomszéd viszont formabontóan hatalmas tál szusit készített.

A tavalyi sikeren felbuzdulva ezúttal 1kg lisztből sütöttem túrós pogácsát és hogy valami újdonság is legyen, rugelach és kakaós-kókuszos csigákat. Barack- és szilvapálinkát vittünk a pogácsához, a csigákhoz pedig tokaji aszút. Minden elfogyott az utolsó morzsáig és azóta Madame Boulanger-nak, azaz Pékasszonyságnak hívnak....

Sajnos, a fényképek kicsit homályosak lettek, úgyhogy ma újra megcsináltam őket. A kakaós-kókuszos kalács tésztájával dolgoztam, ez egy nagyon könnyen elkészíthető kelttészta.

Hozzávalók (15 db rugelach és 15 db kakaós-kókuszos csigához)

A tésztához

50 dkg liszt

8 dkg vaj vagy margarin

1, 5 dl tej ( ha nem állna össze, akkor kicsivel több-ez a liszttől függ)

2, 5 dkg friss vagy 1 zacskó szárított élesztő

3 evőkanál kristálycukor

1 tojás

1 nagy csipet só

A vajat felolvasztottam és összekevertem a langyos tejjel. A lisztet összekeverjük az élesztővel, hozzáadunk minden hozzávalót, a tejet és a vajat célszerű kisebb adagokban belekeverni. ( A liszt minőségétől függően módosítani kell a tej mennyiségét. Ezért fontos a fokozatos adagolás. Ha ragad a tészta, adjunk hozzá lisztet nyugodtan.) Magától összeáll egy nagy sima gombóccá, nem kell túl sokat dagasztani. Liszttel megszórjuk, 1 órát kelesztjük meleg helyen.

Közben elkészítjük a töltelékeket.

Hozzávalók

A rugelach töltelékhez

5 dkg durvára vágott dió

3 evőkanál barna cukor

1 kávéskanál fahéj

5 dkg mazsola (durvára vágva)

4 dkg vaj

3 evőkanál baracklekvár

A kakaós-kókuszos töltelékhez

4 dkg vaj

3 evőkanál kristálycukor

1 teáskanál kakaó

1 teáskanál kókuszreszelék

A sütőt 200 fokra melegítjük. (légkeveréses 180 fok) A tésztát átgyúrjuk, majd két egyenlő részre osztjuk. Az egyiket téglalap alakúra nyújtjuk, megkenjük a kakaós-kókuszos töltelékkel. Bejgliszerűen feltekerjük és 16 szeletre vágjuk. A tetejüket megkenjük tojással és egy kis jégcukorral is megszórhatjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsiben még 20 percig kelesztjük, azután kb. 10 perc alatt megsütjük őket.

A rugelach csigához a tésztát szintén téglalap alakúra nyújtjuk. Megkenjük baracklekvárral, megszórjuk durvára vágott dióval és az ugyancsak durvára vágott mazsolával. A puha vajat összekeverjük a cukorral és a fahéjjal és kis darabokat szórunk egyenletesen a dió és a mazsola tetejére. Feltekerjük, 16 db-ra vágjuk és hasonlóan járunk el vele, mint a kakós-kókuszos csigákkal.

Az első termés, avagy Gomba-capuccino sajt chips-szel

Nyár végén visszakészülődtünk Brüsszelbe, 2 felnőtt és 3 gyerek 2 havi cucca, könyvek, baracklekvár, bodzaszörp... Aki próbálta, tudja, hogy kisebbfajta rémálommal felér. Idén egy nagy dobozban egy csiperkegombatelep is velünk utazott. Lehet persze itt is gombát venni, de ha már konyhakertet nem tudunk csinálni, legalább legyen valami háztáji. Az első szüretet most tartottuk, egyelőre csak a telep egyik része indult be, úgyhogy fél kg sikerült szednünk.

A Gare de Midi-s piacon ilyenkor sokféle erdei gombát kínálnak, úgyhogy egy marék rókagombais a levesbe került. A receptet a Le Soir szombati Victoria mellékletében találtam (ez egy képes magazin, ami régebben a Victor névre hallgatott, pár éve keresztelték át az emancipáció nevében) Lola receptjei néha nagyon bizarrak, most például kizárólag a pattogatott kukoricával foglalkozik. A pattogatott kukoricába panírozott tőkehal még csak-csak elmegy, de a pattogatott kukorica fagylaltot ( erdei gyümölcs öntettel) még elképzelni sem tudom.

A gombaleves viszont nagyon finom volt.

Hozzávalók (4 személyre)

500 gramm gomba (csiperke, rókagomba, shiitake stb.)

5 dl húsleves

2,5 dl tej

3,5 dl tejszín

1 ágacska kakukkfű

8 dkg vaj

egy gerezd fokhagyma

1 salottahagyma vagy egy kis vöröshagyma

3-4 újhagyma

4 szelet pirítanivaló kenyér

egy gerezd fokhagyma a bedörzsöléshez

5-10 deka friss parmezán

A parmezánchipshez 180 fokra melegítjük a sütőt. Egy sütőpapírra (olyan méretű legyen, mint a tepsink, amiben sütni akarjuk) 3 -4 cm átmérőjű köröket rajzolunk. A nagyobb lyukú sajtreszelőn lereszeljük a parmezánt és a körökre halmozzuk ( nem kell nagyon sok, fedje be). Megszórjuk néhány levél kakukkfűvel , majd sütőben 5-6 percig sütjük. Figyelni kell, mert hamar megégnek.

Ezután elkészítjük a levest.A gombát alaposan megmossuk és szeletekre vágjuk. Egy keveset félreteszünk a pirított gombához. Egy lábosban felforrósítjuk a vaj felét, üvegesre pároljuk rajta a felaprított salottahgymát és a fokhagymát, majd rádobjuk a gombát. Megvárjuk, amíg a gomba levet ereszt, ezután hozzáadjuk a húslevest és a tejet. Beledobjuk a kakukkfüvet és 20 percig főzzük takaréklángon. Ezután kihűtjük, turmixoljuk. Végül belekeverünk 2,5 dl tejszínt és még egyszer felforraljuk.

A kenyereket megpirítjuk és bedörzsöljük fokhagymával. A maradék vajon megsütjük a félretett gombát és az újhagymát.

Tálalás előtt a levesből kiveszünk 1 dl-t, hozzáadunk 1 dl tejszínt és turmixgépben jól felhabosítjuk. A gombakrémleves tetejére öntjük, a habot pedig megszórjuk a sült gomba-hagyma keverékkel. Fokhagymás pirított kenyérrel tálaljuk.

Párizs megér egy.... pho-t

Májusban Párizsban töltöttünk 3 napot, azóta várat magára ez a poszt, ami most mégiscsak felkerül ide. "Közérdekű " információkkal:)

Miután szép volt az idő, bérelt biciklivel, a Vélib'-bel barangoltunk egész nap, ami nagyon praktikusnak bizonyult. Szinte 2 utcánként (300m-enként) állnak a parkolókban a 3 sebességes biciklik, hogy minél hamarabb felpattanhasson rájuk bárki, akinek sürgős dolga van vagy csak városnézésre karikázna vagy éppen lekéste az utolsó éjszakai buszt. Összesen 1226 kölcsönző állomás van, többsége a centrumban. Elhajtunk az Eiffel-toronytól a Notre Dame-ig, közben nézelődhetünk, bárhol megállhatunk, a végén pedig letesszük a járművet egy parkolóba és gyalogolunk tovább. Ha meg újra biciklizhetnékünk támad, csak megkeressük a következő parkolót.

A nap végén 5 eurónkba került az egész akció és olyan helyeket láttunk közben, ahova ha metróval megyünk, sose jutottunk volna el. Az első 30 perc ingyenes, utána folyamatosan emelkedik a díj- így elsősorban rövid távokra éri meg, vagyis két program közötti közlekedésre tökéletesen alkalmas. Az idő számlálása kizárólag arra az időszakra vonatkozik, amikor használjuk a biciklit, tehát a kivételtől a beparkolásig számított időre és csak az újabb kölcsönzésnél kezd el újra ketyegni az óra. Egy napra 1 euro a Vélib' rendszerébe való bekerülés díja (az éves díj 29 euro), ezt az első kerékpár kölcsönzésekor vonják le. Szükségünk van még egy bankkártyára, amiről le tudják vonni a 150 euro-s kauciót, amit ha végleg visszaadjuk a biciklit, visszautalnak a számlánkra. Ugyancsak nap végén vonják le az egész napi használat díját.

A kerékpárok különben nagyon kényelmesek, elől van egy kis kosaruk is, ahova beletehetjük a holminkat. Lakattal is ellátták őket, de szerintem egyszerűbb inkább beadni a parkolóba és később újat kivenni. Néha mi is megzavarodtunk, és kerestük a bicikliket, amikor leesett, hogy ezzel most nem kell foglalkoznunk.

Végül a slusszpoén. Mit gondoltok, hol szerelték össze ezt a közel 17000 biciklit? Nálunk,Tószegen...

Megnéztünk néhány időszaki kiállítást, sétálgattunk a Szajna-parton, vacsora céljából pedig a kínai negyedet szemeltük ki.

Végigsétáltunk az Avenue Choisy-n és a 129. szám előtt hosszabb sorra lettünk figyelmesek. Pho 14.-vietnami étterem-hirdette a tábla piros-sárga betűkkel, mint később megtudtuk, a két szín a szerencsére és a gazdagságra utal Vietnamban. A sorbanállók nagy része láthatóan az ázsiai országból érkezett, sokan családdal jöttek, ami egyértelműen jó jelnek tűnt. Be is álltunk a várakozók közé és ahhoz képest, hogy legalább húszan ácsorogtak előttünk, 5 perc múlva kaptunk egy asztalt. Helyesebben helyet szorítottak nekünk az utcai közös asztalnál, ahol mindenki mély tálakból kanalazta a phot, a végén pedig a tányért felemelve jóízűen kihörpölte a levét.

Első pillantásra kicsit bizarrnak tűnt az egész, de nagyon vidám volt a hangulat. Beszélgettünk a szomszédainkkal, a pincérrel, aki mindent elmondott, amit a pho-ról tudni lehet.

A pho egész egyszerűen levest jelent. Egy egzotikus ízesítésű húslevest, amelyet csontokból, marha vagy csirkehúsból főznek. Tálalásnál többféle húsbetét közül választhatunk: a "complet" főtt és hajszálvékonyra szeletelt nyers marhahúst, pacalcsíkokat takar. Lehet csak nyers hússal vagy csak főtt hússal, simán főtt csirkével rendelni. Kérhetünk hozzá külön húsgombócokat. Főtt rizs-metélttészta mindegyik adaghoz jár, ez is benne van a levesben.A levessel egyidőben hoznak egy nagy tálat ecetes vöröshagymával, citrommal,szójacsírával, chilipaprikával, korianderlevéllel és thai-bazsalikommal, ezzel ki-ki ízesítheti a saját adagját. Tehetünk bele hoisin-mártást is.

Előételnek vietnami tavaszi tekercset rendeltünk salátalevelekbe tekerve, mentával ízesítve. Sok volt és annyira finom, hogy itthon is elkészítettem-Chili és Vanília könyvében megtalálható az autentikus recept.

Ezután következett a pho. A pacalos-mindenes változatot kértem, óriási adagot hoztak.

Gyakran készítek pho-t otthon, de ezt a szintet soha nem fogom elérni, pedig a receptem nagyon hasonló. (Annyira jó volt, hogy másnap is vissza mentünk). A lé a sokféle csontnak és húsnak köszönhetően nagyon ízes, bár gyanítom, hogy egy kis nátrium-glutamát itt is besegíthetett.

Desszertnek azért még megkóstoltam egy tápiókagyöngyös, banános desszertet, pirított szezámmaggal a tetején, ez is megegyezik Chili receptjével (kipróbáltam, nekem nagyon ízlett, család nem szerette).

A pho-k a párizsi árakat figyelembe véve nagyon olcsók, 6,5 euro volt egy nagy adag, hasonló a tavaszi tekercsé is, a desszertek pedig 3,5 euro körül vannak.

Ha intim hangulatra vágyunk, kerüljük el. De ha egy fárasztó nap után nagyon megéheztünk és és ennénk valami jót, olcsón, akkor irány a kínai negyed.

M'semmen- Marokkói palacsinta a Gare de Midi-i piacról

Régen nem írtam már. Pedig főztem rendületlenül, csak a fényképezés maradt el, vagy nem volt időm feltenni a fényképet. Vagy mire ihletem támadt, egy új ételnek álltam neki... Vagy.

De leginkább azért, mert egy másik bloggal foglalkozom gondolatban. Szeretném megörökíteni valahogy ezt a brüsszeli 5 évet, mesélni Belgiumról, azoknak, akik már jártak itt, akik itt élnek és akik majd csak ezután érkeznek meg. Nem a Grand Place-ról vagy az Atomium-ról szólna, hanem a hétköznapokról-érdekességekről, arról, hogy milyen itt az iskola, mit esznek, hogyan szórakoznak,vagy csak egyszerűen hogyan élik meg a mindennapokat az emberek. Folyt. köv!

Most azonban egy új kedvenc következik. Vasárnap reggeli állandó programom a Gare de Midi melletti piac meglátogatása, erről Chili és Vanília írt bővebben, de készül már egy saját poszt is.

Néhány hete m'semmen-nel, marokkói palacsintával kezdem a piacozást, amelyhez édes mentatea is dukál. A piac egyik legszebb standján árulják, ahol a rengeteg féle olajbogyó, pácolt citrom és sok egyéb ízelítő mellett süteményeket is árulnak. Ezenkívül pastillát hússal vagy zöldséggel töltve, de a fő attrakció a m'semmen. Három féle töltelék közül választhatunk -friss sajtos-mézest (fromage-miel), olívabogyós-sajtos-mézest (olive-fromage-miel) vagy zöldségest (légumes, de a sajt és a méz itt sem maradhat el). Utóbbiba mi válogathatjuk össze a zöldségeket: pácolt articsókát, piros paprikát, szőlőleveles töltikét vagy csípős olajbogyót.

A tésztát a család nőtagjai nyújtják vékonyra, majd olajozott vaslapon megsütik és két fiatal fiú tölti boszorkányos gyorsasággal. Tésztát készen is lehet venni az egyik hátsó standon, de frissen sütve az igazi. Itthon is gyakran elkészítem, sajtot és csípős olajbogyót pedig ugyanolyat veszünk hozzá, amivel az árusok dolgoznak.

A sajt leginkább a krémtúróra vagy friss sajtra emlékeztet, de krémes kecskesajttal is finom lehet.

Több tésztareceptet is áttanulmányoztam, megoszlanak a vélemények az élesztő használatáról, én nem tettem bele. A vizet apránként adagoljuk, mert a szükséges mennyiség függ a liszt sikér tartalmától is. Az arabok nagyon aprószemű darával dolgoznak, én csak lisztet használtam. Fontos a vaj és az olaj használata-így tudjuk vékonyra nyújtani és nem szárad ki. Vaslap hiányában palacsintasütővel dolgoztam, ez egy kicsit megnehezíti a sütést.

Hozzávalók

A m'semmenhez

50 dkg liszt

2,5 dl langyos víz

100 g vaj

fél zacskó szárított élesztő ( ez opcionális)

nagy csipet só

földimogyoró olaj a serpenyő kiolajozásához

A lisztből, a vízből és a sóból (élesztőből) rugalmas tésztát készítünk. 50 grammos golyókat gyúrúnk belőle és alaposan beolajozzuk őket. Legalább 15 percig pihentetjük. Ezután olajos kézzel nagyon vékonyra nyújtjuk a tésztát és a forró kivajazott palacsintasütőben mindkét oldalát megsütjük. A piacon nem hajtogatják, de az a authentikus marokkói receptek szerint miután nagyon vékonyra kinyújtottuk, megvajazzuk és négybe hajtjuk.

Ezután sütjük ki.

A palacsintát nem túl vastagon megkenjük sajttal, megszórjuk olívabogyóval és rácsorgatunk egy kis mézet. A piacon két oldalról a töltelékre hajtják a tésztát, de fel is csavarhatjuk.

Látogatás a ch'ti-knél meg egy normand almaboros pacal

Bienvenue chez les ch'tis, azaz Isten hozott a ch'ti-k földjén. Észak-Franciaország, Picardie és Pas de calais lakóit nevezik ch'ti-nek ("sti"), akik a dél-franciák számára komikus és nehezen érthető dialektusban beszélnek. Bombasiker volt a francia (és amerikai ) mozikban a róluk készített film. Bár magyar szinkronnal is megjelent, sajnos, csak a franciául jól beszélők számára igazán mulatságos, akik eredeti nyelven tudják élvezni.

Ch'ti mondás szerint kétszer sírsz: egyszer, amikor megérkezel a ch'ti-k földjére és másodszor, amikor ott kell hagynod őket. Mi ugyan nem sírtunk, de bármikor visszamennénk.

Picardie, a Cote d'Opal és a Somme folyó torkolata ugyanis gyönyörű. Mers les Bains (mersz lé ben), a Belle époque-ban épült üdülőhely a szivárvány minden színében pompázó nyaralói vagy Cayeux sur mer köves tengerpartja olyan idegenforgalmi látványosságok, amiért érdemes útrakelni. De valójában a falusi turizmusra épül minden: a tengerparti lovaglásra, a nyitott farmokra, a golfra. És az ételekre is. (Néhány fénykép itt megtekinthető.)

Az óceán közelsége miatt persze elsősorban a halételekre. A halászoktól közvetlenül is vehetünk halat, nagyon olcsón juthatunk pl. barbue-höz (ez a rombuszhal közeli rokona és nagyon finom).

Halas lasagne-tól kezdve a halas choucroute-ig felhasználják mindenbe.

Picardie jellegzetes sajtja a maroille. Ez egy narancssárga penészbevonatú lágysajt, erős jellegzetes ízzel. Quiche-be vagy pizzára is teszik-héjában sült krumplit, hagymát, maroille-t és füstölt sonkát halmoznak a ch'ti pizza tetejére, melynek vékony tésztáját tejföllel kenik meg. (maroille helyett markánsabb camembert-tel is finom lehet)

Ugyancsak picarde specialitás a ficelle, ez egy sonkás-gombás-besameles mártással megtöltött palacsinta. A potjevleesch pedig egy fehér húsokat tartalmazó kocsonya (nyúl, borjú, sertés, csirke,) amihez főtt krumplit vagy almát adnak köretnek.

A legemlékezetesebb étel számomra mégsem egy picard specialitás volt, hanem a tripes

à la

mode de caen, a híres normandiai almaboros pacal, amit régóta meg akartam kóstolni. Nagyon finom volt, ezért álljon itt a receptje.

Pacal almaborral, caen-i módra ( 8 személyre)

Hozzávalók

3 kg tisztított marhapacal (lehetőleg "vegyes"-többféle marhagyomor-részből) kockákra vágva

1 darabokra vágott borjúláb

300 gramm karikára vágott sárgarépa

300 gramm felaprított vöröshagyma

2 gerezd felaprított fokhagyma

1 póréhagyma fehér része aprítva

egy ágacska kakukkfű

1 babérlevél

1 liter száraz almabor

fél liter száraz fehérbor

5 cl calvados (almapálinka)

A borjúlábat több darabra fűrészeljük ( vagy kérjük meg rá a hentest..,) és egy nagy fazék vízben forraljuk 2 percig. Ezután hideg vízzel öblítsük le. Egy nagy cserép-vagy tűzálló tál aljára tesszük a sárgarépát, a felaprított hagymákat-erre a borjúláb darabjait és a kockákra vágott pacalt. A tetejére dobjuk a kakukkfüvet és a babérlevelet, sózzuk, borsozzuk majd felöntjük a borokkal és a calvadossal. 145 fokra állítjuk be a sütő hőmérsékletét és 5 órát sütjük-főzzük a pacalt.

VKFXXXIII.Sarimsakli bulgur köftesi-avagy bulgurkorma paradicsommártásban

Hosszú ideig fenntartásaim voltak a török konyhával szemben, igaz, nyomós érvem volt. Eddigi egyszeri isztambuli utazásom első napján ettem valamit, aminek egyenes következménye lett, hogy utána 5 napig már nem tudtam semmit.... A szó szoros értelmében megmérgeződtem. Úgyhogy évekig tisztes távolból figyeltem a kebabot és a lahmacunt, de aztán tavaly csak megtörtént az áttörés. A török "mártogatós" krémeknél nincs jobb. Aachenben találtunk egy helyet, ahol jobbnál jobb feta, paprika, dió és még sok más krémet árulnak-kóstolóval, ami után az ember felvásárolná a boltot. Chili és Vanília könyvében pedig annyi jó török recept van, hogy elkezdtem komolyan tanulmányozni a török konyhát.

Amikor Limara kiírását elolvastam, már tudtam, hogy Aline blogjában nézek receptet, aki ugyan francia, de török férjével és két kisfiával Törökországban él és onnan tudósít a helyi konyháról.

A burgul-korma azon ritka török ételek közé tartozik, amelyek majdnem teljesen zsírmentesek. A gyerekeknek is nagyon ízlett, a férjem szerint pedig az egyik legjobb vegetáriánus étel, amit eddig főztem.

Ez egy kis adag, ha főételnek esszük, 4 személyre duplázzuk a mennyiségeket.

Hozzávalók

A kormához

140 gramm burgul (lehetőleg finomabb szemű, de a nagyszemű is jó)

2 dl meleg víz

1 teáskanál paradicsompüré vagy paprikakrém (kihagytam)

1 tojás

fél teáskanál őrölt római kömény

100 gramm liszt

só

A paradicsommártáshoz

2 doboz 400g-os hámozott paradicsomkonzerv

1 evőkanál paradicsompüré

4-5 gerezd fokhagyma

1 kis csokor apróra vágott petrezselyem

só

A tálaláshoz

olívaolaj

A bulgurt összekeverjük a meleg vízzel és 15 percig állni hagyjuk. Ha nagyszemű bulgurunk van, akkor várjunk még egy kicsit, esetleg főzzük egy percig a mikrohullámú sütőben.

Egy fazékban tegyünk fel 5 l vizet a kormák kifőzéséhez. Ezután kezdjük el morzsolgatni, szabályosan dagasztani a bulgurt, amíg ragacsos masszát nem kapunk. (ha gyorsítani akarunk, turmixgéppel is meg lehet csinálni, így kevésbé authentikus, de biztos...). Adjuk hozzá a római köményt, a tojást, a sót és végül a lisztet. Száraz kézzel (ez nagyon fontos!) gyúrjunk belőle diónyi golyókat, kicsit lapítsuk el, majd az ujjunkkal csináljunk egy lyukat a közepükön.Gyűrű alakúak legyenek. Ezután forró, sós vízben forrástól számítva 15 percig főzzük őket-fel kell jönniük a víz tetejére.

Amíg a korma fő, elkészítjük a paradicsommártást. A hámozott paradicsomkonzervet ( daraboljuk össze kockákra), a paradicsompürét és a nagyon apróra vágott fokhagymát forraljuk össze. Sózzuk. A megfőtt kormákat szűrjük le, de a főzőléből tegyünk félre egy merőkanálnyit-ezzel öntjük fel a mártást. A kormákat tegyük a szószba, szórjuk meg petrezselyemmel és még legalább 5 percig főzzük. Forrón tálaljuk, egy kis olívaolajjal megspriccelve.

Virágbriósok

Brüsszelbe a múlt héten beszökött a tavasz. Sajnos, úgy tűnik a tél meg sem hőkölt belé, mert ma reggel megint 5 fok volt. Ilyenkor pedig meleg, kelt kalácsot kell enni.

Egyik kedvenc francia gasztroblogomon-Nadjibellánál találtam egy gyönyörű brióst, amit azonnal meg akartam sütni. Csak.... Elromlott a mérlegem és nem tudtam kimérni a tészta hozzávalóit. A tejlekvárnak való sűrített tej pedig másfél órai forralás után is híg maradt. De a technika annyira érdekes, hogy mégiscsak megsütöttem. A kakaós-kókuszos kalács tésztáját dagasztottam be, mert ott mérleg helyett kanállal is ki lehet mérni az alapanyagokat, tejlekvár helyett pedig ugyancsak a saját kalácsom töltelékét használtam, csak a kókuszt hagytam ki belőle. Az eredmény kicsit "rusztikusabb" lett, mint Nadjibelláé, de nekem így is tetszett. Azért mégegyszer neki fogok rugaszkodni, mert az ő tésztája keményebbnek tűnik, ezért biztosan szebb lesz.

Hozzávalók (12 brióshoz)

lásd a kakaós-kókuszos kalácsnál ( fél kg liszttel dolgoztam), a krémnél is fele adagot készítsünk.

(lehet egy kicsit több cukorral készíteni a tölteléket, mert most a jégcukros szórás elmarad)

A tészta alapanyagait bedagasztjuk, majd 45 percig kelni hagyjuk. Ezután 12 golyót formázunk belőle és 10 percig kelesztjük. A lapokat kb. 10cm átmérőjű körökké nyújtjuk és megkenjük a kakaós krémmel. Újra golyót formázunk belőle, majd ismét körré nyújtjuk. Az a lényeg, hogy a kakaós töltelék a tészta közepében maradjon. (Ezt a legnehezebb kivitelezni, a legegyszerűbb módja, ha az elején a golyóból rögtön két azonos átmérőjű kört nyújtunk, összetapasztjuk őket és a széleit lezárjuk. Ezután még egy kicsit nyújtunk a körön, hogy szép sima legyen.)

Ezután egy ásványvizes kupakot nyomunk a kör közepébe-ez lesz a virág közepe, majd 12 helyen egészen a kupakig, bevágjuk a tésztát.

Páronként megsodorjuk a szirmokat és kettesével összefogjuk őket. Attól függően, hogy kifelé vagy befelé végezzük a sodrást, más-más virágbrióst kapunk.

A sütőt előmelegítjük 200 fokra ( légkeveréses sütőben 180 fok) Egy nagy tepsibe zsírpapírt fektetünk (vagy kizsírozott tepsibe) és belehelyezzük a virágokat. Még 20 percig kelesztjük őket. Tojással lekenjük és mákkal, darált mogyoróval vagy jégcukorral díszítjük a tetejét. 10-15 perc alatt megsül.