Boldog karácsonyt!

Idén kijutott a havas karácsonyból. De még mennyire... Napokig esett a hó, ma már 40 cm-nél tartunk, gyönyörű fehér minden. Csak.... Dombtetőn lakunk, és a lejtősebb utcákat ahelyett, hogy letakarítanák, egyszerűen lezárják. Sajnos, a belgák még mindig nem hiszik el, hogy ezentúl itt is lesz tél, úgyhogy hókotróból még mindig hiány van. Az utakat nem sózzák, a járdákat viszont bőven szórják, annyira, hogy otthon már milliós bírságnál tartanánk. A hótaposó még nem terjedt el, hólapátot csak elvétve látni. Itt egy túlélő felszerelés szemeteszsákra és partvisra komponálva:

Az utolsó beszerzéseket már szánkóval intéztük. Ez a közeli Carrefour, a " kis kupac" pedig egy gyenge próbálkozás a parkoló megisztítására. Mögötte a fenyőárus pavilonja, ahol az utolsó héten már csak egy-két szomorú fa lézengett, itt ugyanis 6-án állítják fel a karácsonyfát. Olyannyira el vagyunk késve a belgákhoz képest, hogy szomszédunk 23-án leszedte a fát és kitette a kertbe, addig is, amíg érte jönnek 8-án a begyűjtők. Szomorú volt látni a lecsupaszított fenyőt, miközben a sajátunkat díszítettük.

Idén nem sikerült az ünnepek előtt receptekkel jelentkeznem, mert a havon kívül a vírusok is sűrűn tették tiszteletüket nálunk. Pedig idén új receptekkel is kísérleteztem, az aszaltszivás-diós cookie és diós-marcipános friandise annyira finomnak bizonyult, hogy még jövő karácsony előtt írni fogok róluk.

Tegnap megjelent egy gyönyörű cikk a net-en, ne tévesszen meg senkit, hogy egy autós oldalon található. Szebb karácsonyi írást az utóbbi időben nem olvastam. Ezzel szeretnék minden kedves Olvasómnak boldog és békés karácsonyi ünnepeket kívánni!

I Amsterdam -gasztroképeslap

Szeretem Hollandiát. A vidéki falvakat, ahol bárhová kitehetnénk a "tiszta udvar, rendes ház" táblát és a bohém, csodálatos, néhol félelmetes Amszterdamot.

Kerek évfordulót ünnepeltünk a hétvégén, ezért egy teljes hétvégét töltöttünk Amszterdamban. Miután nagyon sok magyarral találkoztunk, írok néhány tippet a parkolásról, szállásokról és nem utolsó sorban a gasztronómiai élményeimről, hátha kedvet kap valaki egy holland kiránduláshoz.

Autóval Brüsszelből mindössze 2 óra az út Amszterdam külvárosáig (Budapestről 14....) ahol a P+R parkolóházakban célszerű letenni a járművet és onnan tömegközlekedéssel folytatni az utat a belvárosig. A parkolás ugyanis a város szívében iszonyatosan drága és nagyon nehéz is, a parkolóházakban viszont adnak egy ingyenjegyet (oda-vissza), amivel 1-1 órát furikázhatunk átszállásokkal együtt. Mi az Ajax Amsterdam stadionja alatt parkoltunk (Transferium a neve, ha GPS-szel vagy térképpel keressük, és 24 órára 19 euro a díj a prospektus szerint. A belvárosi 2-3 euro/ órás díjakhoz képest még mindig megéri..). Innen az 54-es metroval lehet bejutni aCentral Station vagy a Waterloo pleinre, ahonnan gyalog is megközelíthetjük a főbb nevezetességeket.

Szállást a Leidseplein környékén érdemes foglalni interneten keresztül lehetőleg minél korábban. A helyszínen szállást találni az érkezés napján, különösen hétvégén nagyon nehéz. Olyannyira, hogy amikor a foglalásunkról kiderült, hogy egy elírás miatt a szobánkban csak egy ágy van-kénytelenek voltunk elfogadni, mert mindenütt teltház volt. Másnapra megoldódott a kérdés, de azért kiderült, hogy az egyébként precíz hollandok sem működnek mindig megfelelően...

A programokkal kapcsolatban egy jó tanács: ha nem akarunk sokat sorban állni, érdemes az interneten lebonyolítani a jegyelővételt, ahol lehet-ilyen pl. a Van Gogh Múzeum, ami pénteken este fél 10-ig látogatható (koncerteket is tartanak ilyenkor és nincsenek sokan).

A holland konyha nem különösebben híres, de Gabriella kreatív konyhájában nagyon sok finom holland specialitást lehet találni, kedvencem a stoemp és a mazsolás zsemle. Ha bárhol sajtkóstolóba ütköznénk, ne hagyjuk ki, a legkülönlegesebbeket egy kis üzletben kóstoltuk a Leidseplein és a virágpiac között.

Egy pár olyan éttermet szeretnék ajánlani, ahol jókat lehet enni olcsó vagy közepes árkategóriában.

A leggazdaságosabbak a shoarmát, falafelt, kebabot árusító büfék-ezekből nagyon sok van. Itt már 2,50-3 euro-ért vehetünk meleg ételt és általában jó minőségűek.

A kínai negyedben sok kicsi étterem van egymás hegyén-hátán-gyönyörű sült kacsák lógnak a kirakataikban. Az egyik legjobb a Nam Kee (Zeedijk 111-113), ahol a kínaiak is szívesen esznek és óriási a választék. Egy óriási tányér, gazdag levest ( marhahússal, zöldséggel és sok tésztával) 12 euro-ért ehetünk és a jókora adag főételek is ebben a tartományban mozognak. Vele szemben van a helyi buddhista közösség temploma, ahol egyszer a kínai újév alkalmával szabályosan fogságba estünk. Kezünkbe nyomtak egy kínai nyelvű énekeskönyvet és félórai közös zenés ima után csak azért hagyhattuk el a szentélyt, mert az egyik kissé italos állapotban lévő brit túl hangosan danolt....

Korlátlan mennyiségben ehetünk, ha bírja a gyomrunk, a Granada restaurant-ban (Leidsekruidstraat 11.) 40 féle tapas van az étlapon a serranói sonkától kezdve a fokhagymás rákon át a faszénen sült szardíniáig és a vörösborban párolt chorizoig. Egy kis papírra felírjuk az ételek sorszámát és folyamatosan hozzák frissen-forrón a tapas-okat. A korlátlan fogyasztás 18,50 euro személyenként, de egyesével is rendelhetünk 3-7 euros áron.

Az utóbbi időben szomorú tapasztalataim voltak a világban elfoglalt helyünkkel kapcsolatban. Osztrák ismerősünk saját bevallása szerint semmit sem hallott az iskolában 1848-ról, Helsinkiből érkezett ember közölte velünk, amikor lelkesedni kezdtünk a közös eredet miatt, hogy most már teljesen biztos, hogy a finnek nyugatról származnak. Az amszterdami Saray török étteremben (Gerard Doustraat 33) a pincér a harmadik magyar mondatunk rákérdezett :from Hungary? Yes. De honnan tudja? Sok a törökhöz hasonló szavunk. Majd megemlékezett Zrínyiről és azt is megtudtuk, hogy a leghíresebb törökök magyar származásúak voltak. Igaz vagy sem, végre valahol szeretnek bennünket. És a nyárson sült bárány is finom volt.... Búcsúzóul kezet ráz velünk.

Magasabb árkategóriába tartoznak, személyenként 24 euronál indulnak az indonéz rijsttapfel lakomák. A szó szoros értelmében azok, ugyanis sokféle-van, hogy 24 különböző ételt szolgálnak fel egy étkezés keretében. (erre egy külön posztot szánok). Aki elszánja magát egy ilyesféle kulináris élvezetre, azért azzal számoljon, hogy ezek egy része még a csípős ételeket jól bíró egyének részére is könnyfakasztó élményt jelent. Kényesebb gyomrúak az 1-es erősségű fogásokat is kerüljék, a 3-ast pedig csak nagyon edzetteknek ajánlom.

Végezetül egy kis történet arról, hogy ott sem megy minden olajozottan.

Hazaindulunk. Kifizetjük a parkolójegyet, automatába pénz-jegy ki. Sorompónál becsúsztatjuk a gépbe, kártyát benyeli, sorompó zárva. Most mi lesz? Beszólunk a telefonon, ember udvariasan megígéri, hogy intézkedni fog. Tanakodunk, hogy fogjuk elmagyarázni, mi történt, hogy fogjuk bizonyítani, hogy kifizettük a díjat. Erre kiballag egy egyenruhás ember, szomorúan ránknéz, majd nekifutásból hatalmasat rúg a sorompóba. Kinyílik. Mehetünk.

Frankfurti leves

Frankfurti levest kéne főzni-mondta Márti a homokozó szélén ülve. Tanácstalanul néztünk rá, mert bár nem volt olyan étel, aminek legalább valamelyikünk ne tudta volna a receptjét, a frankfurti leves valahogy kimaradt. GYES-en levő anyák voltunk mindannyian és szerencsésebb pillanatokban, amikor nem a motoros kétéveseket üldöztük, beszélgetni is maradt időnk. A "mit csinált ma a gyerek" kérdés megvitatása után következett a "mit főztök?". Megpróbáltunk ötleteket meríteni egymástól. Mártitól hallottam először a cookie-ről, a reformkonyhás Enikő lelkes magyarázatát hallgatva pedig komolyan elgondolkodtam egy aszalógép beszerzésén.

De a frankfurti leves akkor kifogott rajtunk. Kelkáposzta kell bele, eddig jutottunk el és itt le is zártuk a témát.

Sok év telt el azóta, megnőttek a gyerekek és szinte mindannyian elköltöztünk az Arany János lakótelepről.Nem tudom Márti megtalálta-e azóta a receptet, én pár éve megláttam egyet, jónak tűnt, azóta is gyakran főzöm.

Hozzávalók

1 közepes vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

6 evőkanál olaj

fél fej ( 70 dkg) kelkáposzta

1 csapott kiskanál só

1 csapott mokkáskanál őrölt bors

1 kiskanál majoranna

1 evőkanál liszt

1 mokkáskanál pirospaprika

1 húsleveskocka

2 dl tejföl

3 virsli

A kelkáposzta külső leveleit leszedjük, kitorzsázzuk, majd a leveleit kb. 1 cm-es csíkokra metéljük. A megtisztított, finomra vágott hagymát 3 evőkanál olajon, közepes lángon megfonnyasztjuk, majd 3 perc múlva az apróra vágott fokhagymát is hozzáadjuk. Ezután rászórjuk a kelkáposztát sózzuk, borsozzuk, megszórjuk majorannával. 3 dl vizet öntünk rá, lefedjük, kis lángon 15 perc alatt szinte majdnem puhára pároljuk. 3 evőkanál olajat egy kis lábosban közepes lángon fél percig melegítünk, majd rászórjuk a lisztet és folyamatosan kevergetve világosbarnára pirítjuk. Lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a pirospaprikát és 10 percig pihentetjük. A puha kelkáposztát felöntjük 8dl vízzel, felforraljuk,belemorzsoljuk a leveskockát. 5 percig főzzük a levest. Közben a lehűtött rántást csomómentesre keverjük 2 dl vízzel és a tejföllel. ( Ha szükséges, át is szűrhetjük) A forró levesből kimerünk egy merőkanálnyi levet, összekeverjük a rántással és így öntjük az egészet a levesbe. A virslit karikára vágjuk, 2 evőkanál olajon megpirítjuk és a leveshez adjuk. Egyszerűbb változatnál a karikára vágott virslit a levesben főzöm meg.

Hargitay György receptje

Spenótos-mascarponés-parmezános tagliatelle

30 éves koromban repültem életemben először. Előtte olyan óvintézkedéseket tettem, mint Olive az Édentől keletre-ben, úgyhogy a beszállás után nyugodtan dőltem hátra: nem a káosz marad utánam. Nem is volt semmi baj, amíg viharzónába nem kerültünk és nem kezdett el úgy rázkódni a gép,hogy többen a zacskó után nyúltak. Végigrettegtem az utat és a félelmem kizárólag az étkezés ideje alatt hagyott alább. A spenótos tészta ugyanis határozottan jó volt. Annyira jó, hogy amikor végre földet értem, úgy döntöttem, hogy megmenekülésemet megünneplendő én is főzni fogok ilyet.

Jóval később került rá sor, mert a talált receptek nem voltak olyan jók, mint fent az égben

De Jamie vacsoráiban rátaláltam az igazira,azóta gyakran kerül nálunk asztalra.Készítettem már fagyasztott spenótból is. Leveles és durvára vágott változatot keressünki, a püré és a krém nem jó ehhez a recepthez!). Az eredeti -azt hiszem, Németország felett felszolgált tésztának-pirított kenyérmorzsa is került a tetejére, ami még külön dob rajta.

Hozzávalók

50 dkg tagliatelle (széles metélt tészta)

2 kávéskanálnyi vaj

2 evőkanál olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

1/2 szerecsendió frissen reszelve ( 1 kávéskanálnyi őrölt)

40 dkg friss spenót

só és frissen őrölt bors

1,2 dl tejszín ( én 2 dl tettem bele, hogy ne legyen maradék...)

150 gramm mascarpone

2 marék frissen reszelt parmezán

Felteszünk egy nagy fazék sós vizet a tésztának. Attó függően, hogy friss vagy szárított tésztát használunk, eltér a főzési idő. ( a csomagoláson található időtartamot szoktam figyelembe venni, de kóstolok is, al dente-re főzöm, azaz harapnivalóra)

A spenótot jól megmossuk, apróra vágjuk. Felaprítjuk a fokhagymát is. Egy serpenyőbe 1 teáskanál olívaolajat öntünk, hozzáadjuk a vajat, felolvasztjuk és beletesszük a fokhagymát és a szerecsendiót. Ezután rádobjuk a spenótot ( 2-3 részletben szoktam, megvárom, amíg az első adag megfonnyad, utána jöhet a következő). Addig várunk, amíg a leve elfő, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a tejszínt és a mascarpone-t.

A tészta levéből egy merőkanálnyit félreteszünk. A többit leszűrjük, majd a forró tésztát a spenóthoz keverjük. Ha szükséges, a főzővízzel hígítjuk a szószt, simára keverjük és reszelt parmezánnal megszórjuk.

Vietnámi húsgombócleves - 30 percben

Lassan távol-keleti konyhává alakulunk. Ma egy vietnami levest főztem, ami kicsit hasonlít a pho-hoz, de fél óra alatt elkészül. Nálunk elég nehéz sertéscsonthoz jutni, (ittlakóknak üzenem, hogy a Chaussée de Waterloo 719. alatti GB Bascule-ben mindig lehet orjacsontot kapni, ha olthatatlan vágy éled bennük egy kis orjaleves után), úgyhogy sokszor veszek csontos karajt vagy tarját, és a csontokat lefagyasztva félreteszem leveshez. Ananászt a piacon mindig lehet kapni és általában érett is, de a leves anélkül is finom és távol-keleti jellege sem változik.

Kínai tésztát itt a szupermarketben is árulnak, otthon kínai hetek alatt a Lidl-ben vettem. A mentát tavaly ültettem a kertbe, burjánzik mindenhol, úgyhogy csak szüretelni kell és készülhet a tea vagy a mojito:)

Az eredeti receptben az újhagymát teljes egészében a lébe főzik, de szerintem finomabb nyersen a levesbe szórva.

A Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyv receptje

Hozzávalók:

25 dkg sertéscsont

5 cm vékonyra szelt friss gyömbér

1 teáskanál só

1 teáskanál bors

1 liter víz

6 felaprított újhagyma

30 dkg búzalisztből készült tojásos kínai tészta

25 dkg darált sertéshús

2 evőkanál halszósz

15 dkg kis darabokra vágott ananász

10 dkg szójacsíra

2 evőkanál csíkokra vágott menta

Egy lábosba tesszük a megmosott sertéscsontot, felöntjük 1 liter vízzel. Hozzáadjuk a gyömbért, az újhagymák felaprított zöldjét, sózzuk, borsozzuk. Felforraljuk, lehabozzuk és takaréklángon 25 percig főzzük.

Egy másik lábosban vizet forralunk és megfőzzük a tésztát. leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük.

Az ananászt megtisztítjuk és kis darabokra vágjuk.

A darált húst egy nagy késsel még apróbbra vagdaljuk, úgy, hogy a hús nagyon puha és szivacsszerű legyen. Nedves kézzel pinponglabdányi gombócokat gyúrunk belőle.

A levest átszűrjük, csak a lére van szükségünk, a csontot és a zöldségeket kidobjuk. A levet felforraljuk, beledobjuk a gombócokat és 4 percig főzzük. Beletesszük az ananászt és halszósszal ízesítjük.

A tányérokba egy evőkanál tésztát teszünk, rámerjük a forró levest-ananászt és húsgombócot igazságosan elosztva!. Megszórjuk szójacsírával, felkarikázott újhagymával és mentával, esetleg apróra vágott chilipaprikával.

Ötfűszeres, szecsuáni borsos marhahús-10 percben

Hála Viának, végre van időm a blogra is. Véletlenül kattintottam a blogjára és rátaláltam a Flylady programra, amit próbálok követni, egyelőre teljes sikerrel. Mindenkinek ajánlom, akinek gondot okoz a háztartásszervezés-nekem bizony okoz(ott).

Vekerdy Tamás szerint kétféle nő van: az egyik főzni szeret, a másik takarítani. Én az első kategóriába tartozom, de szeretem a rendet is. Csak... Tartani nem tudom. Helyesebben nem tudtam. Nálam a nagytakarítás eddig úgy nézett ki, hogy egyszerre nyolc frontot nyitottam meg a lakás különböző pontjain és végül halálosan kifáradva mind a nyolcat félbehagytam. Jó, mondjuk hármat teljesen be is fejeztem és ott tényleg patikarend is volt. De összességében úgy nézett ki minden, mintha bomba robbant volna nálunk. Amióta viszont - hála ennek a módszernek- szervezetten dolgozom, azóta rend van akkor is, ha éppen nagytakarítok.

Úgyhogy most "jutalmul" főzök. A GoodFood One-pot dishes című külön számában találtam egy receptet, ami 10 perc előkészítés után (igaz, közben legalább 2 órát várni kell) 5 perc alatt készen van. Az eredeti recept egy-egy marék mangetout-t (az a zöldborsó, amit héjastól sütünk meg) és bébikukoricát ír, de ezek nem voltak itthon. Úgyhogy az erős-savanyú levesből kimaradt szójacsírával és paprikával helyettesítettem őket. A többi speciális fűszert és szószt otthon a Nagyvásárcsarnokban található Ázsia boltban lehet venni, de én a Lidl-ben is szoktam vásárolni ilyeneket, ha kínai hetek vannak. Brüsszelben a Bourse (Tőzsde) mellett van két nagy kínai élelmiszerbolt, ahol olcsón lehet a legegzotikusabb hozzávalókhoz jutni. Ott tettem szert többek között a Shao Hsi borra, de vízigesztenyétől kezdve a soba tésztáig minden van, amiről eddig csak olvastam....

Hozzávalók (2 személyre)

30 dkg marhahús csíkokra vágva

2 evőkanál olaj

egy közepes piros chilipaprika karikákra szeletelve

1/2 fej hagyma (közepes méretű)

250 gramm brokkoli

2 vékony szál sárgarépa

150 gramm szójacsíra

1 fél piros kaliforniai paprika

1 evőkanál kukoricakeményítő 2 evőkanál hideg vízben feloldva

300 ml húsleves

1 evőkanál világos szójaszósz

1 újhagyma karikákra vágva

A páchoz

1 evőkanál shaosing bor vagy száraz sherry

2 teáskanál őrölt szecsuáni bors

1 evőkanál sötét szójaszósz

fél teáskanál ötfűszerkeverék

3 gerezd fokhagyma apróra vágva

A pác hozzávalóit összekeverjük és beleforgatjuk a hússzeleteket. Legalább 2 órát állnia kell, de akár egy egész éjszakán át pácolódhat.

A sárgarépát vékony karikákra vágjuk, a brokkolit kicsi rózsákra szedjük. A vöröshagymát apróra vágjuk. A kukoricakeményítőt feloldjuk a hidegvízben.

Ha a hús eleget állt, akkor nekiállhatunk az 5 perces sütésnek. Először a húslevest melegítjük fel.

Wokban felforrósítjuk az olajat, majd beleöntjük a pácolt húst. 2 percig sütjük, közben kevergetjük. Ezután hozzáadjuk a hagymát és a chilit, 1 percig pirítjuk, majd a többi zöldség következik ismét 1 perces sütéssel. (én 3 percig sütöttem) Hozzáadjuk a levest és a szójaszószt. Jól elkeverjük, beleöntjük a feloldott keményítőt. Ismét megkeverjük, kicsit melegítjük, de nem forralju. Végül meghintjük karikára vágott újhagymával. Basmati rizzsel tálaljuk.

Rugelach-csiga

Egy clos-ban lakunk. 15 hasonló külsejű téglaház veszi körbe a kicsi teret, ahová egyetlen keskeny , rövid út vezet be, a kukások nem kis bosszúságára. Magyarul talán "köz"-nek fordítanám.

A Clos lakói minden évben összegyűlnek egy közös nagy piknikre és ez a nap mindig Brüsszel autómentes napjára esik.

A Clos igazi multikulturális olvasztótégely. Ennek megfelelően az étel és az ital felhozatal is nemzetközire sikerült. A kongói hölgy banánt sütött, a velünk szemben lakó osztrákok tavaly kuglóffal, idén pedig egy autentikus Sacher tortával rukkoltak elő. Az angol szomszéd cake-et, a holland házaspár almatortát hozott, a belgák goffrit és brownie-t tettek az asztalra grenadine és mentaszörppel. A rendkívül rokonszenves török szomszéd viszont formabontóan hatalmas tál szusit készített.

A tavalyi sikeren felbuzdulva ezúttal 1kg lisztből sütöttem túrós pogácsát és hogy valami újdonság is legyen, rugelach és kakaós-kókuszos csigákat. Barack- és szilvapálinkát vittünk a pogácsához, a csigákhoz pedig tokaji aszút. Minden elfogyott az utolsó morzsáig és azóta Madame Boulanger-nak, azaz Pékasszonyságnak hívnak....

Sajnos, a fényképek kicsit homályosak lettek, úgyhogy ma újra megcsináltam őket. A kakaós-kókuszos kalács tésztájával dolgoztam, ez egy nagyon könnyen elkészíthető kelttészta.

Hozzávalók (15 db rugelach és 15 db kakaós-kókuszos csigához)

A tésztához

50 dkg liszt

8 dkg vaj vagy margarin

1, 5 dl tej ( ha nem állna össze, akkor kicsivel több-ez a liszttől függ)

2, 5 dkg friss vagy 1 zacskó szárított élesztő

3 evőkanál kristálycukor

1 tojás

1 nagy csipet só

A vajat felolvasztottam és összekevertem a langyos tejjel. A lisztet összekeverjük az élesztővel, hozzáadunk minden hozzávalót, a tejet és a vajat célszerű kisebb adagokban belekeverni. ( A liszt minőségétől függően módosítani kell a tej mennyiségét. Ezért fontos a fokozatos adagolás. Ha ragad a tészta, adjunk hozzá lisztet nyugodtan.) Magától összeáll egy nagy sima gombóccá, nem kell túl sokat dagasztani. Liszttel megszórjuk, 1 órát kelesztjük meleg helyen.

Közben elkészítjük a töltelékeket.

Hozzávalók

A rugelach töltelékhez

5 dkg durvára vágott dió

3 evőkanál barna cukor

1 kávéskanál fahéj

5 dkg mazsola (durvára vágva)

4 dkg vaj

3 evőkanál baracklekvár

A kakaós-kókuszos töltelékhez

4 dkg vaj

3 evőkanál kristálycukor

1 teáskanál kakaó

1 teáskanál kókuszreszelék

A sütőt 200 fokra melegítjük. (légkeveréses 180 fok) A tésztát átgyúrjuk, majd két egyenlő részre osztjuk. Az egyiket téglalap alakúra nyújtjuk, megkenjük a kakaós-kókuszos töltelékkel. Bejgliszerűen feltekerjük és 16 szeletre vágjuk. A tetejüket megkenjük tojással és egy kis jégcukorral is megszórhatjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsiben még 20 percig kelesztjük, azután kb. 10 perc alatt megsütjük őket.

A rugelach csigához a tésztát szintén téglalap alakúra nyújtjuk. Megkenjük baracklekvárral, megszórjuk durvára vágott dióval és az ugyancsak durvára vágott mazsolával. A puha vajat összekeverjük a cukorral és a fahéjjal és kis darabokat szórunk egyenletesen a dió és a mazsola tetejére. Feltekerjük, 16 db-ra vágjuk és hasonlóan járunk el vele, mint a kakós-kókuszos csigákkal.