A napraforgók családjához közeli, B-3 vitaminban rendkívül gazdag gumós növény az Egyesült Államokból Kanadán keresztül került Európába a XVII. században. Ez is, mint sok minden más, az indiánoknak köszönhető. Ebben az időben igen komoly népszerűségnek örvend, a burgonya azonban fokozatosan kiszorítja, annak ellenére, hogy az egyébként burgonyát termelő, szabadalmaztató és elterjesztő francia agronómus, Napóleon népegészségügyi felügyelője, Antoine-Augustin Parmentier mindent megtett népszerűsítéséért.
Igazi európai elterjedése és népszerűsége a II. Világháború alatt következett be, könnyű termeszthetősége és magas tápanyagértéke miatt. Fogyasztása a 40-es években érte el tetőfokát. Azóta a csicsóka elvesztette népszerűségét, annak ellenére, hogy a növény még a legnagyobb szakácsok étlapjain is jelen van (a 2000 óta 3 Michelin csillagos francia Guy Martin vagy a szélesebb körben is ismert sztárszakács G. Ramsay receptjei között is megtaláljuk). A már régóta utcanevet kapott, múlt században élt francia mesterszakács, Fernand Point pedig krémet készített belőle, amelyet köretként (püré) tálalt húsok mellé és amelyet ma is megkóstolhatunk Vienne-ben a La Pyramide nevű étteremben.
Minden ellenkező híresztelés ellenére az íze finom, könnyedén cukros háttérrel, és igaz az is, hogy a főtt articsókához áll leginkább közel. Talán ezért is nevezik az angolszász gasztro-irodalomban “Jeruzsálemi articsókának” (Jérusalem artichoke). Köretként, de desszertként is érdekes ízhatást érhetünk el vele, utóbbi esetben fóliába csomagolva, szárított gyümölcsök, vanília, fahéj vagy csillagánizs kíséretében megsütve.
Otthon leginkább lereszelve, saláta formájában ettük, engem a nyers karalábéra emlékeztetett az íze. Brüsszelben a piacon olcsón hozzájuthatunk, a hozzánk közel eső GB-ben ( ez az egyik legnagyobb belga élelmiszerüzlet-hálózat) azonban majdnem hatszoros árért kínálták.
Egyik kedves barátunk köszvényben szenved, (ez a nagy fájdalommal együttjáró betegség a vér húgysavtartalmának megemelkedése miatt alakul ki) emiatt kerülnie kell a húst és a csicseriborsót, babot, lencsét.......Hm.... Az interneten kutatva viszont megállapítottam, hogy a csicsóka valóságos gyógyszer a számára, hiszen normalizálni képes a húgysavszintet. Neki ajánlom ezt a receptet, amelyet Jamie Oliver jegyez. És persze mindenkinek, mert finom és különleges.
Hozzávalók
300ml tejszín vagy tejföl
1 citrom leve
2 gerezd fokhagyma
1 marék friss vagy egy kiskanál szárított kakukkfű
3 marék reszelt parmezán sajt
só, bors
2 marék zsemlemorzsa (egy szikkadt zsemle)
olívaolaj
300ml tejszín vagy tejföl
1 citrom leve
2 gerezd fokhagyma
1 marék friss vagy egy kiskanál szárított kakukkfű
3 marék reszelt parmezán sajt
só, bors
2 marék zsemlemorzsa (egy szikkadt zsemle)
olívaolaj
Megtisztítjuk a csicsókát és gyufaszál vastagságú szeletekre várjuk. (J.O. ceruzáról ír, de úgy nagyon hosszú ideig tart, szívem szerint lereszeltem volna a nagylyukú reszelőn). A fokhagymát felaprítjuk. 220 fokra előmelegítjük a sütőt. Összekeverjük a tejszínt a fohagymával, a citromlével és a kakukkfűvel, sózzuk, borsozzuk, hozzáadunk 2 marék parmezánt és a csicsókát. Elkészítjük a zsemlemorzsát (robotgépben megőröljük a zsemle belét) és összekeverjük a maradék sajttal. A csicsóka tetejére szórjuk és megpermetezzük olívaolajjal. 45 percig sütjük.
2 megjegyzés:
Gratulálok, nagyon tetszett a leírás. Annak pedig külön örülök, hogy a sztárok mellett valaki egy olyan nagy konyhaművésszel is foglalkozik, mint Fernand Point, aki ugyan kevésbé ismert, de annál autentikusabb és nagyobb. Érdemes még megjegyzeni, hogy ő volt az első 3 Michelin csillagos chef a történelemben.... Ha esetleg nem ismernéd, 1969-ben adott ki egy könyvet a Flammarion kiadónál, "Ma gastronomie" címmel, nagyon érdekes, érdemes elolvasni.
Erre a receptre most nagy szükségem van, köszönöm. Mostanában fedeztem fel a csicsókát, és nagyon megkedveltem:))
Megjegyzés küldése