Lime-os sajttorta avagy majdnem in memoriam Zöld

Akik olvassák a blogot, találkoztak már a Zölddel. 12 éves lesz az idén és típusára nézve Suzuki Swift, a legkisebb, legfapadosabb fajtából.  Zöld most Brüsszelben van, a nyáron ellopott Szürke helyett vele jöttünk ki  és igen jó szolgálatot tett addig, amíg a Szürkével kapcsolatos biztosítási huzavona véget ért.

Kint társra is lelt egy hasonló korú zöld Opel Corsa személyében, aki nem olyan megbízható,mint a Zöld, de azért szeretjük őt is. Időnként felforr a vize, egy kis olajat is enged, meg a legváratlanabb pillanatokban megáll. Hosszú ideig ők alkották a járműparkunkat, végül megjött Szürke utódja és vele a döntés: a Zöld megtette kötelességét, a Zöld mehet... haza Budapestre.

Aztán múlt vasárnap beütött a ménkű... Reggel elhűlve észleltük, hogy valaki éjszaka meglátogatott bennünket, amíg aludtunk. Számba vettük a károkat: néhány műszaki cikk, biciklik,sok-sok üveg bor, amit hosszú éveken keresztül gyűjtöttünk össze. És bónuszként a két öreg autó.. Megtalálták a slusszkulcsokat és vitték őket is.

Elég nehezen tértünk magunkhoz. Önmagában az a tény, hogy miközben nyugodtan alszunk fent, lent kirabolnak, eléggé megingatja az ember biztonságérzetét. Mindezt vasárnap reggel fél hétkor, zárt (!) ajtók mellett. A rendőrség javaslatai az önvédelmi sportok gyakorlásáról szintén nem lelkesítettek, bár azóta kétszer is voltam Bodycombat-n. (Később a nyomozó mégis a "maradjanak csendben vagy bújjanak el" variáció mellett tette le a voksát. Elképzeltem, amint a betörők, megtalálnak a szekrényben-akkor már inkább a "kard ki kard"...)

A férjem a borait siratta, de megnyugtattam, hogy miután a tárolási körülményeink borhűtő meg pince hiányában igen messze vannak az ideálistól, néhány üveg ecet biztos volt közötte, hadd mérgelődjenek ők is. Ezentúl nem gyűjtünk bort, hanem amíg lehet, megisszuk. Nekem a legjobban persze a Zöld fájt: mintha egy régi barátomat vesztettem volna el. 

De vannak még csodák: tegnap a két Zöldet megtalálták Anderlechtben , a brüsszeli csikágó legsötétebb részén. Furikáztak velük egy-két kört aztán megszabadultak tőlük. És csak örülhetünk, hogy ilyen egyszerűen.Ja, és egy üveg bort bent hagytak a csomagtartóban, nem ajándéknak, a mienk volt az is....

A Zöldek érkezését belga sajttortával ünnepeltük. Ez egy kicsit könnyebb, mint az amerikai sajttorták, kekszalapként pedig egy belga specialitást, a híres Speculoos kekszet használom CV nyomán. Otthon fahéjas omlós keksszel váltanám ki, de aki hozzá jut, feltétlenül próbálja ki speculoossal. A keksz megsüthető otthon is, barna cukorral készül, a fűszerkeverék pedig fahéjat, szegfűszeget, szerecsendiót,ánizs és gyömbért tartalmaz, de ötfűszer keverék is jó hozzá. 

A sajttorta töltelékéhez fromage frais-t használunk, ami Belgiumban sokféle változatban kapható a zsírszegénytől kezdve a nagyon magas zsírtartalmúig. Nekem jobban ízlik, mint a sokkal drágább és zsírosabb Philadelphia. A "maigre" (sovány) változatot használom, mert a keksznek is magas a zsírtartalma. Otthon krémes túróval helyettesíthető vagy krémsajttal. A lime saját ötlet, nagyon karakteressé teszi az ízét.

Hozzávalók (24  cm-es  formában sütve)

30 dkg keksz 

10 dkg vaj

75 dkg fromage frais (krémsajt)

20 dkg cukor

1 csomag vaníliáscukor

3 tojás

1 lime lereszelt héja és leve

A sütőt 200 fokra melegítjük. Sütőpapírral kibélelünk egy 24 cm-es tortaformát (az enyémnek 2cm-es pereme van). A vajat felolvasztjuk, a kekszet késes konyhai aprítógéppel ledaráljuk. Összekeverjük és az így kapott masszával kibéleljük a tortaformát. 5-10 percre a sütőbe tesszük, amíg egy pici színt kap. Közben az aprítógépbe beledobáljuk a többi hozzávalót és alaposan összekeverjük. Ha nincs gépünk, akkor nagyon fontos, hogy szobahőmérsékletű krémsajttal dolgozzunk, mert csomós lesz a töltelék. A keveréket a tészta tetejére öntjük és kb. 30 percig sütjük. Akkor jó, amikor a töltelék megszilárdul.