Lemis- török spenótos lepény

Van az én férjemnek egy jó szokása: akármerre utazik a világban, hoz nekem egy helyi szakácskönyvet. Vagy fűszert. Vagy valamilyen konyhai szerkezetet.

Most Törökországban járt és hozott mindhármat. Fűszert: sumac-ot (cserszömörce-port) cserépedényeket és egy szakácskönyvet.

Ez utóbbit Sahrap Soysal jegyzi A cookery tale címmel. A könyv bemutatja az egyes török tartományok konyhaművészetét, kiemelve egy-egy jellegzetes ételt. Első olvasásra egy lepényt szúrtam ki, helyesebben nem is a lepényt, hanem a terítőt... A terítő ugyanis nagyon ismerős,dávodi nagymamám tucatjával hímzett ilyen kalocsai mintát. Hogy Sahrap asszony hazavitt egy kis magyar souvenirt és az jól mutatott a birkaragu és a spenótos lepény alatt vagy ez aGümüşhane tartományiak népi motívuma, valószínűleg nem fog kiderülni. (A könyvben minden egyes tartománynál más-más szövött-hímzett kézimunka látható). Mindenesetre megmutatom a terítőt a birkaragu alatt, itt jobban látszik:

Most pedig következzen végre a lepény. Az eredeti tésztát kicsit átdolgoztam, mert végre megtaláltam az ideális msemmen receptet. Akik rendszeresen olvassák a blogot, már találkoztak a fetával és csípős olajbogyóval töltött marokkói palacsintával. Most végre olyan lett a tésztája, mint amilyet a Gare du Midi piacon az arab árusok csinálnak, hála Alia videójának. A spenótos töltelék és a forma viszont authentikus, a tejföl kevés chilipaprikával kikeverve pedig saját találmány. A paprika viszont sajnos, nem kalocsai, a brüsszeli kertünkben termett.

Hozzávalók:

3 csésze liszt (63 dkg)- (a videóban 1 csésze semoulina-t ír, ez nagyon apró szemű dara)

1 evőkanál cukor

1 evőkanál só

1 tasak szárított élesztő

450 ml meleg víz

2 evőkanál olaj

A lisztet összekeverjük a sóval, a cukorral és a szárított élesztővel. Fokozatosan adagoljuk hozzá a vizet és az olajat, amíg összeáll a tészta és már nem ragad. Ezután 10 percig dagasztjuk, majd langyos helyen letakarva állni hagyjuk.

Töltelék:

1 kg spenót

3 evőkanál vaj

1 csokor újhagyma vagy egy kis fej hagyma vagy 2 gerezd fokhagyma

fél teáskanál só

frissen darált feketebors

frissen darált szerecsendió ( ízlés szerint)

Az apróra vágott hagymát vagy fokhagymát megpároljuk a felolvasztott vajon, majd hozzáadjuk adagonként a csíkokra vágott spenótot. Sózzuk, borsozzuk, szerecsendióval fűszerezzük.Addig pároljuk amíg teljesen el nem párolog a leve. kihűtjük.

Ezután a megkelt tésztát átgyúrjuk, majd Alia módszere (videó) szerint olajos kézzel kb 12-14 gombócot formálunk belőle. 15 percig hagyjuk kelni őket, majd egyenként egy-egy kört nyújtunk belőlük. Egyszer össze is lehet hajtani őket, majd újra kinyújtani, de ezt el is hagyhatjuk.

A tölteléket annyi részre osztjuk, ahány tésztagombócunk van. A töltelékkel megkenjük a tésztát, félbehajtjuk és az ujjunkkal összenyomjuk a szélét.

Teflonserpenyőben vagy palacsintasütőben kevés olajat forrósítunk és közepes tűzön megsütjük a lepény mindkét felét.

Csúnya és finom - Kukoricás, fetás tortilla 30 percben

The blog must go on... Hosszú hallgatásom oka, hogy a fényképezőgépünk elromlott és telefonnal nem lehet olyan szép képeket csinálni. Ez a bejegyzés is ezt igazolja, de tortilláról egyébként sem láttam még igazán szép fotót.

Húsvétig vegetáriánusok vagyunk. Igyekszem változatosan főzni, sok új receptet kipróbáltam, ez az egyik, ami műsoron is maradt.. Egyrészt, mert nagyon gyors, 30 perc alatt elkészül. Másrészt minden, amiben kukorica és feta van, egészen biztosan elfogy az utolsó morzsáig. És az sem zavar senkit, hogy cukkinit is reszelek bele...

A receptet egy francia szakácskönyvben találtam, ahol lépésről lépésre bemutatják a hozzávalókat, a részfolyamatokat és a végeredményt.

Hozzávalók

300 gramm burgonya

1 közepes fej vöröshagyma

1 kisebb cukkini ( el is maradhat)

1 kis doboz kukorica konzerv

150 gramm feta

6-8 tojás

olívaolaj

só, bors

Egy kis lábosban feltesszük a vizet forrni a burgonyának. Meghámozzuk és kb. 1cm-es kockákra vágjuk a krumplit. Forró, sós vízben 5 percig főzzük, leszűrjük, hűlni hagyjuk. A cukkinit héjastól lereszeljük a nagylyukú reszelőn, a hagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk. A sütőt grill fokozatra kapcsoljuk. Egy 24cm átmérőjű teflonserpenyőben 2 evőkanál olívaolajat felforrósítunk és megpároljuk benne a hagymát és a cukkinit. Sózzuk, borsozzuk, majd hozzáadjuk a burgonyát és a lecsepegtetett kukoricát. Kb. 2 percig pirítjuk. A tojásokat egy kis sóval felverjük és a megpárolt zöldségekre öntjük. A fetát a lepény tetejére tördeljük úgy, hogy belemerüljön a tojásba. Megvárjuk, hogy kissé megszilárduljon az alja. Ezután alufóliával beburkoljuk a serpenyő fülét (ha műanyagból van) és 5 percre betesszük a grill alá. Aranysárgára sütjük.

Chili con carne- avagy hogyan lakassunk jól kamaszokat...

Mindig elképedve néztem, amikor nagynéném előhúzta a 10 literes fazekát és nekilátott a gulyásnak. Egyik unokabátyám elérte a két métert, a másik csak 186 cm-re nőtt, de az étvágyukat tekintve 3-3 főt tettek ki mindketten, és akkor még az apjukról nem is beszéltünk. Úgyhogy az ebédek, ahogy növekedtek a fiúk 4, 6, 8 majd 10 személyre készültek, és vacsorára is hasonló adagokban kellett gondolkodni.

Nekem is egyre nagyobb edényeket kell vennem, mert a kamaszok tudnak enni. Különösen, ha fogukravaló akad. Akkor aztán kiderül, hogy az egyébként madárétkű lány is szemrebbenés nélkül bekanalaz két tányér chilis babot vagy legyűr egy hatalmas pizzát.

Úgyhogy amikor a fiam bejelentette, hogy három barátja nálunk vacsorázik, azonnal 12 személyes adagot főztem a chili con carne-ból. Egy kis tálkával még össze tudtam kapargatni a férjemnek, mert a többit egy szempillantás alatt eltüntették. Két óra múlva persze megint éhesek lettek, még jó, hogy maradt a karácsonyi mézeskalácsból.

A chili-t Jamie Oliver receptje alapján főzöm, kicsit átalakítva, pl. teszek bele oreganót is, a fahéjjal viszont most nagyon csínján bántam. Nemrég meghívtunk egy kedves belga házaspárt ebédre és kezdő fogásként marhahúslevest főztem. Volt abban marhafaroktól kezdve a velős csonton át a rengeteg zöldségig minden, hogy igazán "emlékezetes" legyen. Az is lett... Mindig szoktam bele tenni egy egészen kicsi darabka fahéjat, nem lehet észrevenni, viszont kifejezetten jót tesz az ízének. Most nem egy kis darab sikerült, hanem legalább három kis darab. Vagy négy. Vagy öt. Azt hittem, mindet sikerült kipiszkálnom, de nem. Igaz, ez csak órák múlva derült ki, amikor a férjem belekóstolt. "Ennek valami keleti íze van"-mondta vészjósló hangon. Nem volt mit tenni, újat főzni már nem volt időnk, úgyhogy így került asztalra. Igazi magyar húsleves címen harangoztam be, vendégeink kérésére részletesen el kellett mesélnem a receptet. Kétszer is vettek belőle, majd a végén megjegyezték, hogy nem is tudták, hogy a magyarok ennyire szeretik a fahéjat...... Hááát... Mi alig bírtuk legyűrni, pedig tényleg nem volt rossz. Csak nem húslevesnek kellett volna enni....

Most következzen a chili con carne, ezúttal csak 4 személyre

Hozzávalók

500 gramm darált marhahús (marhalapocka)

2 közepes fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 kávéskanál őrölt köménymag ( még jobb, ha mozsárban kicsit összetörjük)

1 chilipaprika karikára vágva, magtalanítva

2 teáskanál szárított oregáno

1 kávéskanál cayenne-i bors

1 kis darab fahéj

só, őrölt bors

2 doboz 400 grammos hámozott paradicsomkonzerv

2 doboz 400 grammos vörösbab (kidney bab) konzerv

200 gramm olajban eltettaszalt paradicsom turmixolva (ez nem volt itthon)

1 kis doboz kukoricakonzerv -opcionális

3 evőkanál olívaolaj

A hagymát és a fokhagymát nagyon apróra vágjuk és olívaolajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a chilipaprikát, a köménymagot, a cayenne-i borsot, majd a darált húst. Sózzuk, borsozzuk, meghintjük oreganóval. Ezután hozzáadjuk a paradicsomkonzerveket (ha túl nagyok a paradicsomdarabok, akkor fakanállal összenyomkodjuk.) és a darabka fahéjat. Ha van aszalt paradicsomunk, az is most kerül bele. Ezután egy darab zsírpapírt teszünk a lábos tetejére, majd lefedjük. Másfél órán át kis lángon főzzük. A vörösbab- és a kukoricakonzervek levét leöntjük, kicsit leöblítjük. A húshoz adjuk és még fél óráig főzzük. Reszelt sajttal tálaljuk. Friss kenyér vagy tortillachips illik hozzá.

Elzászi savanyú káposzta-avagy miért nincs nálunk malac újévkor?

Jó pár éve nagyszabású szilveszteri bulira készültünk. Eszter barátnőm éppen egyedül volt, ezért előre megbeszéltük, hogy nálunk alszik és másnap velünk tart az újévi sültmalac-lakomán. Még soha nem sütöttem malacot, átböngésztem néhány szakácskönyvet és Stahl Judit zöld könyvében megtaláltam az ideális receptet. Egész éjszaka alacsony hőmérsékleten sül a malac, délben pedig vajpuha, ropogós bőrű sült lesz belőle. Pont ez kell nekünk-szilveszter este bevágom a sütőbe, nyugodtan alszunk délig, amikor csak hipp-hopp előkapom a tepsit.

A budaörsi hipermarketben malaccomb nem volt-de volt kismalac. Nem nagyon nézegettem, súlyra megfelelt-vittem is haza. Elkezdődött a buli, indításként felhajtottunk egy-egy pohár kir-t (fehérbor vagy pezsgő egy kis feketeribizlilikőrrel). Rögtön jó kedvre derültünk és Eszterrel nekiláttunk a malacnak. Kivettem a zacskóból, beleborítottam a tepsibe. Óhhhhh-mondta Eszter szomorúan. Olyan volt a malac, mint egy Anne Geddes fotó. Egy malacruhába öltözött csecsemő. Én ezt nem tudom megsütni. De kidobni sem. Végül is a sütés mellett döntöttünk, de fűszerekkel bedörzsölve is szomorú látványt nyújtott. Gyorsan beraktam a sütőbe, hogy ne is lássuk.

Hála a további koktéloknak, vidám lett a buli. Másnap reggel is jó hangulatban ébredtünk. ABüszkeség és balítélet ment a tévében, akkor 6 éves kislányom elbűvölten kiáltott fel - itt van "kolinfircs". Ezen meg később a Wembleyben koncertező, örökifjú Paul McCartney-n és az előtte ugráló, hangosan "Póli"-t visítozó nagymamakorú rajongókon nagyokat röhögtünk.

Aztán előkerült a malac. A sütés nem sokat segített rajta, de már nem csecsemőre hasonlított, hanem a péklapátra mégiscsak ráülő, kemencében sült Jancsira..... Mi Eszterrel nem sokat ettünk belőle, leginkább azért, mert nem volt mit.... 3 kg malacból egy marék hús lett.

Azóta jó pár év telt el. Eszter megtalálta a párját, idén gyűrűt hozott a Jézuska. A jóhírről tegnap értesültem. Eszembe jutott a malac, kolinfircs és Póli. Hallgattunk egy kis Beatlest, délután megnéztük a Büszkeség és balítélet utolsó részét a lányommal, de malac nem volt. Nem is lesz. Helyette sült füstölt húst ettünk (német termék, nagyon jó) és elzászi savanyúkáposztát, krumplipürével.

Boldog, jókedvben, finom ételekben-italokban gazdag újévet kívánok Mindenkinek!

Elzászi savanyú káposzta

Hozzávalók

10 deka kockákra vágott baconszalonna

1 kg savanyúkáposzta

1 kis fej vöröshagyma

2 -3 dl száraz fehérbor (rizling)

1 babérlevél

3 szem koriandermag

3 szem borókabogyó

cukor (ízlés szerint)

húsleves, esetleg egy fél erőleveskocka 2,5 dl vízben feloldva (opcionális)

A káposztát felaprítjuk , ne nagyon kicsire, egy-két vágás bőven elegendő. Ha nagyon savanyú, vagy gondunk van az ízesítésével, kicsit kimossuk.A szalonnát megpirítjuk, a megpirult kockákat kiszedjük (bent is hagyhatjuk). A szalonnazsíron megpirítjuk a hagymát, utána rádobjuk a káposztát. A korianderrel, a babérlevéllel és a borókával fűszerezzük, hozzáöntjük a bort. Annyi húslevessel vagy vízzel öntjük fel, hogy éppen ellepje. Lényeges, hogy egy kicsit lucskos legyen, ne száradjon ki. Ha nagyon savanyú lenne, egy kis cukrot is adhatunk hozzá. Addig kell főzni, ameddig a káposzta puha lesz, de nem fő szét (30-40 perc)

Boldog karácsonyt!

Idén kijutott a havas karácsonyból. De még mennyire... Napokig esett a hó, ma már 40 cm-nél tartunk, gyönyörű fehér minden. Csak.... Dombtetőn lakunk, és a lejtősebb utcákat ahelyett, hogy letakarítanák, egyszerűen lezárják. Sajnos, a belgák még mindig nem hiszik el, hogy ezentúl itt is lesz tél, úgyhogy hókotróból még mindig hiány van. Az utakat nem sózzák, a járdákat viszont bőven szórják, annyira, hogy otthon már milliós bírságnál tartanánk. A hótaposó még nem terjedt el, hólapátot csak elvétve látni. Itt egy túlélő felszerelés szemeteszsákra és partvisra komponálva:

Az utolsó beszerzéseket már szánkóval intéztük. Ez a közeli Carrefour, a " kis kupac" pedig egy gyenge próbálkozás a parkoló megisztítására. Mögötte a fenyőárus pavilonja, ahol az utolsó héten már csak egy-két szomorú fa lézengett, itt ugyanis 6-án állítják fel a karácsonyfát. Olyannyira el vagyunk késve a belgákhoz képest, hogy szomszédunk 23-án leszedte a fát és kitette a kertbe, addig is, amíg érte jönnek 8-án a begyűjtők. Szomorú volt látni a lecsupaszított fenyőt, miközben a sajátunkat díszítettük.

Idén nem sikerült az ünnepek előtt receptekkel jelentkeznem, mert a havon kívül a vírusok is sűrűn tették tiszteletüket nálunk. Pedig idén új receptekkel is kísérleteztem, az aszaltszivás-diós cookie és diós-marcipános friandise annyira finomnak bizonyult, hogy még jövő karácsony előtt írni fogok róluk.

Tegnap megjelent egy gyönyörű cikk a net-en, ne tévesszen meg senkit, hogy egy autós oldalon található. Szebb karácsonyi írást az utóbbi időben nem olvastam. Ezzel szeretnék minden kedves Olvasómnak boldog és békés karácsonyi ünnepeket kívánni!

I Amsterdam -gasztroképeslap

Szeretem Hollandiát. A vidéki falvakat, ahol bárhová kitehetnénk a "tiszta udvar, rendes ház" táblát és a bohém, csodálatos, néhol félelmetes Amszterdamot.

Kerek évfordulót ünnepeltünk a hétvégén, ezért egy teljes hétvégét töltöttünk Amszterdamban. Miután nagyon sok magyarral találkoztunk, írok néhány tippet a parkolásról, szállásokról és nem utolsó sorban a gasztronómiai élményeimről, hátha kedvet kap valaki egy holland kiránduláshoz.

Autóval Brüsszelből mindössze 2 óra az út Amszterdam külvárosáig (Budapestről 14....) ahol a P+R parkolóházakban célszerű letenni a járművet és onnan tömegközlekedéssel folytatni az utat a belvárosig. A parkolás ugyanis a város szívében iszonyatosan drága és nagyon nehéz is, a parkolóházakban viszont adnak egy ingyenjegyet (oda-vissza), amivel 1-1 órát furikázhatunk átszállásokkal együtt. Mi az Ajax Amsterdam stadionja alatt parkoltunk (Transferium a neve, ha GPS-szel vagy térképpel keressük, és 24 órára 19 euro a díj a prospektus szerint. A belvárosi 2-3 euro/ órás díjakhoz képest még mindig megéri..). Innen az 54-es metroval lehet bejutni aCentral Station vagy a Waterloo pleinre, ahonnan gyalog is megközelíthetjük a főbb nevezetességeket.

Szállást a Leidseplein környékén érdemes foglalni interneten keresztül lehetőleg minél korábban. A helyszínen szállást találni az érkezés napján, különösen hétvégén nagyon nehéz. Olyannyira, hogy amikor a foglalásunkról kiderült, hogy egy elírás miatt a szobánkban csak egy ágy van-kénytelenek voltunk elfogadni, mert mindenütt teltház volt. Másnapra megoldódott a kérdés, de azért kiderült, hogy az egyébként precíz hollandok sem működnek mindig megfelelően...

A programokkal kapcsolatban egy jó tanács: ha nem akarunk sokat sorban állni, érdemes az interneten lebonyolítani a jegyelővételt, ahol lehet-ilyen pl. a Van Gogh Múzeum, ami pénteken este fél 10-ig látogatható (koncerteket is tartanak ilyenkor és nincsenek sokan).

A holland konyha nem különösebben híres, de Gabriella kreatív konyhájában nagyon sok finom holland specialitást lehet találni, kedvencem a stoemp és a mazsolás zsemle. Ha bárhol sajtkóstolóba ütköznénk, ne hagyjuk ki, a legkülönlegesebbeket egy kis üzletben kóstoltuk a Leidseplein és a virágpiac között.

Egy pár olyan éttermet szeretnék ajánlani, ahol jókat lehet enni olcsó vagy közepes árkategóriában.

A leggazdaságosabbak a shoarmát, falafelt, kebabot árusító büfék-ezekből nagyon sok van. Itt már 2,50-3 euro-ért vehetünk meleg ételt és általában jó minőségűek.

A kínai negyedben sok kicsi étterem van egymás hegyén-hátán-gyönyörű sült kacsák lógnak a kirakataikban. Az egyik legjobb a Nam Kee (Zeedijk 111-113), ahol a kínaiak is szívesen esznek és óriási a választék. Egy óriási tányér, gazdag levest ( marhahússal, zöldséggel és sok tésztával) 12 euro-ért ehetünk és a jókora adag főételek is ebben a tartományban mozognak. Vele szemben van a helyi buddhista közösség temploma, ahol egyszer a kínai újév alkalmával szabályosan fogságba estünk. Kezünkbe nyomtak egy kínai nyelvű énekeskönyvet és félórai közös zenés ima után csak azért hagyhattuk el a szentélyt, mert az egyik kissé italos állapotban lévő brit túl hangosan danolt....

Korlátlan mennyiségben ehetünk, ha bírja a gyomrunk, a Granada restaurant-ban (Leidsekruidstraat 11.) 40 féle tapas van az étlapon a serranói sonkától kezdve a fokhagymás rákon át a faszénen sült szardíniáig és a vörösborban párolt chorizoig. Egy kis papírra felírjuk az ételek sorszámát és folyamatosan hozzák frissen-forrón a tapas-okat. A korlátlan fogyasztás 18,50 euro személyenként, de egyesével is rendelhetünk 3-7 euros áron.

Az utóbbi időben szomorú tapasztalataim voltak a világban elfoglalt helyünkkel kapcsolatban. Osztrák ismerősünk saját bevallása szerint semmit sem hallott az iskolában 1848-ról, Helsinkiből érkezett ember közölte velünk, amikor lelkesedni kezdtünk a közös eredet miatt, hogy most már teljesen biztos, hogy a finnek nyugatról származnak. Az amszterdami Saray török étteremben (Gerard Doustraat 33) a pincér a harmadik magyar mondatunk rákérdezett :from Hungary? Yes. De honnan tudja? Sok a törökhöz hasonló szavunk. Majd megemlékezett Zrínyiről és azt is megtudtuk, hogy a leghíresebb törökök magyar származásúak voltak. Igaz vagy sem, végre valahol szeretnek bennünket. És a nyárson sült bárány is finom volt.... Búcsúzóul kezet ráz velünk.

Magasabb árkategóriába tartoznak, személyenként 24 euronál indulnak az indonéz rijsttapfel lakomák. A szó szoros értelmében azok, ugyanis sokféle-van, hogy 24 különböző ételt szolgálnak fel egy étkezés keretében. (erre egy külön posztot szánok). Aki elszánja magát egy ilyesféle kulináris élvezetre, azért azzal számoljon, hogy ezek egy része még a csípős ételeket jól bíró egyének részére is könnyfakasztó élményt jelent. Kényesebb gyomrúak az 1-es erősségű fogásokat is kerüljék, a 3-ast pedig csak nagyon edzetteknek ajánlom.

Végezetül egy kis történet arról, hogy ott sem megy minden olajozottan.

Hazaindulunk. Kifizetjük a parkolójegyet, automatába pénz-jegy ki. Sorompónál becsúsztatjuk a gépbe, kártyát benyeli, sorompó zárva. Most mi lesz? Beszólunk a telefonon, ember udvariasan megígéri, hogy intézkedni fog. Tanakodunk, hogy fogjuk elmagyarázni, mi történt, hogy fogjuk bizonyítani, hogy kifizettük a díjat. Erre kiballag egy egyenruhás ember, szomorúan ránknéz, majd nekifutásból hatalmasat rúg a sorompóba. Kinyílik. Mehetünk.

Frankfurti leves

Frankfurti levest kéne főzni-mondta Márti a homokozó szélén ülve. Tanácstalanul néztünk rá, mert bár nem volt olyan étel, aminek legalább valamelyikünk ne tudta volna a receptjét, a frankfurti leves valahogy kimaradt. GYES-en levő anyák voltunk mindannyian és szerencsésebb pillanatokban, amikor nem a motoros kétéveseket üldöztük, beszélgetni is maradt időnk. A "mit csinált ma a gyerek" kérdés megvitatása után következett a "mit főztök?". Megpróbáltunk ötleteket meríteni egymástól. Mártitól hallottam először a cookie-ről, a reformkonyhás Enikő lelkes magyarázatát hallgatva pedig komolyan elgondolkodtam egy aszalógép beszerzésén.

De a frankfurti leves akkor kifogott rajtunk. Kelkáposzta kell bele, eddig jutottunk el és itt le is zártuk a témát.

Sok év telt el azóta, megnőttek a gyerekek és szinte mindannyian elköltöztünk az Arany János lakótelepről.Nem tudom Márti megtalálta-e azóta a receptet, én pár éve megláttam egyet, jónak tűnt, azóta is gyakran főzöm.

Hozzávalók

1 közepes vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

6 evőkanál olaj

fél fej ( 70 dkg) kelkáposzta

1 csapott kiskanál só

1 csapott mokkáskanál őrölt bors

1 kiskanál majoranna

1 evőkanál liszt

1 mokkáskanál pirospaprika

1 húsleveskocka

2 dl tejföl

3 virsli

A kelkáposzta külső leveleit leszedjük, kitorzsázzuk, majd a leveleit kb. 1 cm-es csíkokra metéljük. A megtisztított, finomra vágott hagymát 3 evőkanál olajon, közepes lángon megfonnyasztjuk, majd 3 perc múlva az apróra vágott fokhagymát is hozzáadjuk. Ezután rászórjuk a kelkáposztát sózzuk, borsozzuk, megszórjuk majorannával. 3 dl vizet öntünk rá, lefedjük, kis lángon 15 perc alatt szinte majdnem puhára pároljuk. 3 evőkanál olajat egy kis lábosban közepes lángon fél percig melegítünk, majd rászórjuk a lisztet és folyamatosan kevergetve világosbarnára pirítjuk. Lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a pirospaprikát és 10 percig pihentetjük. A puha kelkáposztát felöntjük 8dl vízzel, felforraljuk,belemorzsoljuk a leveskockát. 5 percig főzzük a levest. Közben a lehűtött rántást csomómentesre keverjük 2 dl vízzel és a tejföllel. ( Ha szükséges, át is szűrhetjük) A forró levesből kimerünk egy merőkanálnyi levet, összekeverjük a rántással és így öntjük az egészet a levesbe. A virslit karikára vágjuk, 2 evőkanál olajon megpirítjuk és a leveshez adjuk. Egyszerűbb változatnál a karikára vágott virslit a levesben főzöm meg.

Hargitay György receptje