Thai fűszeres húsgombócleves-egzotikusan és egyszerűen

A függőség karácsonykor kezdődött. Kaptam ugyanis egy szakácskönyvet a férjemtől. Miután leginkább levest enne levessel, mondanom se kell, hogy ez egy leveskönyv. 100 soupes gourmandes a címe : cukkinileves brie sajttal, mandulás zellerleves és hasonló finomságok sorakoznak fel a távol-keleti egytálételnek is beillő levesek mellett. Az elsőként kipróbált recept az utóbbi kategóriába tartozik, mert a nagy sikerű pho után biztosra akartam menni.

Olyannyira sikerült, hogy azóta a pho szóba sem kerül. Az első héten háromszor kellett újrafőznöm, mostanra kiegyeztünk heti egyben. Hétfőnként tornászni járunk a lányommal, az itthon maradt férfiaknak ilyenkor készítek egy nagy adagot, de az egyre növekvő mennyiség dacára nem sikerült még úgy hazaérkeznünk, hogy egy kistányérnál több maradt volna. Valószínűleg csak a tisztesség kedvéért hagynak valamit a fazék alján. 

A levesben van néhány egzotikus alapanyag, amelyeknek otthon nehéz a beszerzése- Brüsszelben a Delhaize sajátmárkás termékként forgalmaz darált kaffirlime levelet, koriandert,citromfüvet -ezek majdnem olyanok, mintha frisset használnánk. Pak choi-t (ez egy kínai zöldség, szerintem a mangoldra hasonlít legjobban) az Abattoirs-on szoktam venni, több zöldségesnél is kapható.

A könyv közli a receptnek egy olyan variációját is, ahol az egzotikus hozzávalók könnyen beszerezhető alternatíváival dolgozik. Pak choi  helyett kínai kelt vagy spenótot használ., a kaffirlime és a citromfenyérfű helyett pedig reszelt zöldcitromhéjat.Így is kipróbáltam, nem lehet észrevenni a különbséget. Sőt, minél többféle zöldség került bele, annál finomabb lett. Én mindig az alább megadott mennyiség dupláját főzöm ötünknek. Helyesebben hármuknak...

Hozzávalók:(4 személyre) - Egzotikus variáció

4 újhagyma megtisztítva apróra vágva  

2 kis piros chilipaprika felaprítva

500 gramm darált sertéshús

2 gerezd fokhagyma felaprítva

5 cm friss gyömbérgumó megtisztítva, nagyon apróra aprítva

4 citromfenyérfű felaprítva 

6 kaffirlime levél (vagy 3 kiskanál aprított kaffirlime levél)

2 evőkanál  halszósz

2 evőkanál olaj

200g pak choi csíkokra vágva

1 piros kaliforniai paprika csíkokra vágva

1,7 liter húsleves

4 kávéskanál citromlé

2 evőkanál korianderzöld

A darált húst összekeverjük az újhagymával,a fokhagymával, a chilipaprikával, a a gyömbér és a citromfenyérfű felével, végül a korianderzölddel. Sózzuk. 

A húslevest a kaffirlime levelekkel, a megmaradt gyömbérrel és citromfenyérfűvel, illetve a halszósszal felmelegítjük.

A húsmasszából kb. 40 kis gombócot formázunk, ezeket egy kis olajon átsütjük, és amikor egyenletesen megpirultak, a levesbe öntjük őket.

A pak choi-t és a kaliforniai paprikát kicsit átsütjük egy kanál olajon  és mindenkinek a tányérjába merünk belőle. Erre öntjük a forró levest a gombócokkal. Citromlével ízesítjük.

Hozzávalók : ( 4 személyre) -Egyszerűbb variáció

1 kis fej hagyma felaprítva

2 kis chilipaprika (gyerekeknél kihagyható)

500 gramm darált sertéshús

2 gerezd aprított fokhagyma

5 cm friss gyömbér apróra vágva vagy 1 kiskanál szárított gyömbér

1 zöldcitrom reszelt héja

1,7 liter húsleves

2 evőkanál olaj

200 gramm csíkokra vágott kínai kel 

1 kaliforniai paprika vagy vékony csíkokra vágott sárgarépa vagy szójacsíra stb.

4 kávéskanál citromlé

kínai tojásos metélt vagy smack tészta (opcionális)

A darált húst összekeverjük az újhagymával,a fokhagymával, a chilipaprikával, a a gyömbér és a reszelt zöldcitromhéj felével. Sózzuk, borsozzuk

A húslevest  a megmaradt gyömbérrel és reszelt zöldcitromhéj felével felforraljuk.

A húsmasszából kb. 40 kis gombócot formázunk, ezeket egy kis olajon átsütjük, és amikor egyenletesen megpirultak, a levesbe öntjük őket. Ezután főzhetünk bele tésztát, ha tartalmasabb levest szeretnénk.

A kínai kelt és a többi zöldséget kicsit átsütjük egy kanál olajon  és mindenkinek a tányérjába merünk belőle. Erre öntjük a forró levest a gombócokkal. Citromlével ízesítjük.

Lime-os sajttorta avagy majdnem in memoriam Zöld

Akik olvassák a blogot, találkoztak már a Zölddel. 12 éves lesz az idén és típusára nézve Suzuki Swift, a legkisebb, legfapadosabb fajtából.  Zöld most Brüsszelben van, a nyáron ellopott Szürke helyett vele jöttünk ki  és igen jó szolgálatot tett addig, amíg a Szürkével kapcsolatos biztosítási huzavona véget ért.

Kint társra is lelt egy hasonló korú zöld Opel Corsa személyében, aki nem olyan megbízható,mint a Zöld, de azért szeretjük őt is. Időnként felforr a vize, egy kis olajat is enged, meg a legváratlanabb pillanatokban megáll. Hosszú ideig ők alkották a járműparkunkat, végül megjött Szürke utódja és vele a döntés: a Zöld megtette kötelességét, a Zöld mehet... haza Budapestre.

Aztán múlt vasárnap beütött a ménkű... Reggel elhűlve észleltük, hogy valaki éjszaka meglátogatott bennünket, amíg aludtunk. Számba vettük a károkat: néhány műszaki cikk, biciklik,sok-sok üveg bor, amit hosszú éveken keresztül gyűjtöttünk össze. És bónuszként a két öreg autó.. Megtalálták a slusszkulcsokat és vitték őket is.

Elég nehezen tértünk magunkhoz. Önmagában az a tény, hogy miközben nyugodtan alszunk fent, lent kirabolnak, eléggé megingatja az ember biztonságérzetét. Mindezt vasárnap reggel fél hétkor, zárt (!) ajtók mellett. A rendőrség javaslatai az önvédelmi sportok gyakorlásáról szintén nem lelkesítettek, bár azóta kétszer is voltam Bodycombat-n. (Később a nyomozó mégis a "maradjanak csendben vagy bújjanak el" variáció mellett tette le a voksát. Elképzeltem, amint a betörők, megtalálnak a szekrényben-akkor már inkább a "kard ki kard"...)

A férjem a borait siratta, de megnyugtattam, hogy miután a tárolási körülményeink borhűtő meg pince hiányában igen messze vannak az ideálistól, néhány üveg ecet biztos volt közötte, hadd mérgelődjenek ők is. Ezentúl nem gyűjtünk bort, hanem amíg lehet, megisszuk. Nekem a legjobban persze a Zöld fájt: mintha egy régi barátomat vesztettem volna el. 

De vannak még csodák: tegnap a két Zöldet megtalálták Anderlechtben , a brüsszeli csikágó legsötétebb részén. Furikáztak velük egy-két kört aztán megszabadultak tőlük. És csak örülhetünk, hogy ilyen egyszerűen.Ja, és egy üveg bort bent hagytak a csomagtartóban, nem ajándéknak, a mienk volt az is....

A Zöldek érkezését belga sajttortával ünnepeltük. Ez egy kicsit könnyebb, mint az amerikai sajttorták, kekszalapként pedig egy belga specialitást, a híres Speculoos kekszet használom CV nyomán. Otthon fahéjas omlós keksszel váltanám ki, de aki hozzá jut, feltétlenül próbálja ki speculoossal. A keksz megsüthető otthon is, barna cukorral készül, a fűszerkeverék pedig fahéjat, szegfűszeget, szerecsendiót,ánizs és gyömbért tartalmaz, de ötfűszer keverék is jó hozzá. 

A sajttorta töltelékéhez fromage frais-t használunk, ami Belgiumban sokféle változatban kapható a zsírszegénytől kezdve a nagyon magas zsírtartalmúig. Nekem jobban ízlik, mint a sokkal drágább és zsírosabb Philadelphia. A "maigre" (sovány) változatot használom, mert a keksznek is magas a zsírtartalma. Otthon krémes túróval helyettesíthető vagy krémsajttal. A lime saját ötlet, nagyon karakteressé teszi az ízét.

Hozzávalók (24  cm-es  formában sütve)

30 dkg keksz 

10 dkg vaj

75 dkg fromage frais (krémsajt)

20 dkg cukor

1 csomag vaníliáscukor

3 tojás

1 lime lereszelt héja és leve

A sütőt 200 fokra melegítjük. Sütőpapírral kibélelünk egy 24 cm-es tortaformát (az enyémnek 2cm-es pereme van). A vajat felolvasztjuk, a kekszet késes konyhai aprítógéppel ledaráljuk. Összekeverjük és az így kapott masszával kibéleljük a tortaformát. 5-10 percre a sütőbe tesszük, amíg egy pici színt kap. Közben az aprítógépbe beledobáljuk a többi hozzávalót és alaposan összekeverjük. Ha nincs gépünk, akkor nagyon fontos, hogy szobahőmérsékletű krémsajttal dolgozzunk, mert csomós lesz a töltelék. A keveréket a tészta tetejére öntjük és kb. 30 percig sütjük. Akkor jó, amikor a töltelék megszilárdul.

Ólomüveg sütemény - ha kevés a karácsonyfadísz

Kevés a dísz. Kevés a szaloncukor. A mézeskalács is. ( Persze, mert nagy a fa....) Kéne ólomüveg süteményt sütni....

De nem fogok. Mikulás előtt kipróbáltam, az eredmény nagyon szép lett, de az odavezető út felért a Mont Blanc megmászásával (Himalája-effektus). Másrészt hála Edinának és Lacinak rengeteg szaloncukrunk van.....

Több helyen is olvastam erről a süteményről, amit inkább nevezzünk emberi fogyasztásra is alkalmas dísznek. Egy blogban savanyúcukor helyett gumicukrot emlegettek, a biztonság kedvéért beszereztem mindkettőt. Kemény cukorkából nem volt nagy választék: kólás, ibolyás vagy nagyon savanyú sokszínű. (utóbbit vettem a szín miatt). A gumicukornál a gumimaciknak szavaztam bizalmat,mert azt egyébként is szeretik a gyerekek.

Ami még nagyon fontos: olyan szaggatókra lesz szükségünk, amelyekből kicsi és nagy formánk is van. Én idén a német Aldiban tettem szert egy ilyen készletre.

A tésztánál Kiskukta receptjét használtam, de harmadnyi mennyiséggel dolgoztam, ebből is elég sok lett.

A savanyúcukrokat még reggel megtörte mozsárban a lányom, de miután egyéb dolgom is akadt, 3 órát állt a kis tálakban a cukorpor. Természetesen sziklává keményedett,mert anyuka, aki egyébként kémia szakos, nem vette számításba, hogy a cukor higroszkópos, vagyis köti a vizet nagyon... Nekiestünk újra, nekem meg új mozsarat kellett vennem.

A tésztával nem volt gond, kiszaggattuk, cukorpor a közepébe-aztán be a sütőbe.

Kevés a cukorpor. Megolvadt szépen, de nem tölti ki a likat. Nem baj, tettünk még bele. Sült tovább. Tészta nyers, a cukor viszont karamellizálódott. Barna mind.

A következő adagnál korrigáltunk. Előbb bement a tészta 5 percre, utána bőven cukorpor. Gyönyörű. Lásd a képet.

Vérszemet kaptunk. Gumimacik jöttek. Zöld, fekete, piros, narancs. Nem fértek be a lyukakba, úgyhogy fej és végtag amputáció következett. Undorítóan olvadt a sütőben, ráadásul beitta a tészta is. Különösen a fekete rút. A tepsiből lehetetlen kiemelni, hozzáragad a zsírpapírhoz is. Reménytelen.

A szépeket még egy kis cukormázzal is feldíszítettem, aztán mehettek az iskolai karácsonyfára. Néhány mohó családtag azért megdézsmálta, de csodák csodája másnap nem hiányzott belőle több. Az íze ugyanis fertelmes.

Hozzávalók:

750 gramm liszt

250 gramm porcukor

200 gramm méz

150 gramm vaj

3 tojás

1 teáskanál szódabikarbóna

1 kávéskanál őrölt gyömbér

1 kávéskanál szegfűszeg

1 kávéskanál fahéj

töltetlen keménycukorka

A vajat és a mézet felolvasztjuk gőz felett. Levesszük a tűzről, hozzáadjuk a tojásokat és a szódabikarbónát. Utána a többi hozzávalót is belekeverjük. Egy órát pihentetjük folpackba csomagolva (nem kell hűtőbe tenni).

Közben mozsárban megtörjük a kemény cukorkákat.

180 fokra bemelegítjük a sütőt. Lisztezett deszkán 2-3mm vastagra nyújtjuk a tésztát, kiszaggatjuk. A tetejébe szúrunk egy kicsi lyukat, így könnyebb lesz felfűzni. 5 percre sütőbe tesszük, azután a közepébe öntjük a cukorport. Addig sütjük, amíg a cukorpor megolvad, de még nem karamellizálódik.

Advent 3. Diós-marcipános friandise ribizlilekvárral

Mindjárt itt van advent második vasárnapja. Mondanom sem kell, hogy a Doboz megint üres.... Úgyhogy ma újabb receptek kerülnek kipróbálásra: indul a mogyorós-karamellás gúla és narancsos csillag hadművelet. Ha sikerül, akkor holnap felteszem a képeket és a recepteket és vasárnapig elkészülhetnek. Addig is egy újabb kedvcsináló recept abból a bizonyos német adventi süteményes könyvből.

Marcipános, diós friandise, szerintem nagyon szép neve van.Keresgéltem a net-en, hogy van-e magyar megfelelője a friandise-nek, de azt hiszem, ez egyszerűen a francia aprósütemények gyűjtőneve. Lehetnek sósak is, de döntően édesek. Az a lényeg, hogy kézzel lehessen enni..

A tésztát a késes robotgépemben készítettem el, utána nagyon keveset kellett kézzel gyúrni, ami nagyon fontos az omlós tésztáknál. Sajnos,a díszítéshez nem maradt dióm, pedig úgy lenne igazán szép. Az otthonról hozott készletem nagyon megcsappant, itt pedig tényleg aranyárban mérik.

Hozzávalók (50 darabhoz)

200 gramm hideg vaj

400 gramm liszt

150 gramm porcukor

1 nagy csipet só

1 tojás

200 gramm dióbél

100 gramm marcipánmassza

100 gramm ribizlilekvár

100 gramm keserűcsokoládé

1 darab 123 kcal/517 kjoule

A a kis darabokra vágott vajból, a lisztből, tojásból, a porcukorból és a sóból gyors mozdulatokkal (minél kevésbé olvadjon meg a vaj) sima tésztát készítünk. Folpackba csomagolva 1 órát pihentetjük a hűtőben. Közben félreteszünk 50 szem dióbelet a díszítéshez, a maradékot pedig durvára vágjuk. A vágott diót összekeverjük a ribizlilekvárral és a marcipánmasszával.

1 óra leteltével 200 fokra melegítjük be a sütőt (légkeveréses 180 fok). 50 kis golyót formálunk a tésztából. Kilapítjuk őket és mindegyik közepére teszünk egy kicsit az elkészített masszából. Beburkoljuk a tölteléket, golyókat formázunk és mindegyik golyóra teszünk egy szem diót.

Zsírpapírral bélelt vagy alaposan kizsírozott tepsibe tesszük a golyókat és 20 percig sütjük.

Amikor kihűltek, a keserű csokoládét vízfürdő felett felolvasztjuk, a folyékony, nem túl meleg csokoládét egy kis zacskóba tesszük (pl. fagyasztó zacskó vagy uzsonnás zacskó), amelynek a végén pici lyukat vágtunk. Ennek segítségével berácsozzuk a sütemények tetejét. Fémdobozban sokáig eláll(na).

Advent 2. Konyakos aszalt szilvás, diós cookie

Nálunk az aszalt szilva 1 napig tart. Gyakran veszek,mindig sütés-főzés céljából, aztán mire odáig jutok-üres zacskó benne néhány mag. Mert aki utoljára evett belőle, még a magot is lusta volt kidobni.

Legutóbb szerencsével jártam, pont maradt annyi, ami fél adag süteményhez kellett. Mert ugye ezek csak próbák, hogy megtudjuk,melyik a legfinomabb. De valami gond lehet a rendszerrel, mert a Kicsi ma felháborodva kiabált,hogy üres a Doboz. A Doboz, ami az ő szemében az utóbbi napokban bőségszaruvá nőtte ki magát. Úgyhogy ma este folyt. köv. Új receptekkel. De a következő recept még a múlt heti termésből való. Kedvcsinálónak vagy kedvetlenítőnek megadom, hány kalóriát (bocsánat, kjoule-t) kell ledolgoznunk, ha megkóstoljuk.

Hozzávalók (40 darabhoz)

250 gramm kimagozott aszalt szilva

20 ml konyak

50 gramm puha vaj vagy margarin

75 gramm kristálycukor

1 tasak vaníliáscukor

1 kiskanál sütőpor

2 tojás

125 gramm liszt

1 kiskanál őrölt fahéj

egy csipet só

100 gramm tisztított, durvára vágott dió

porcukor a díszítéshez

1 darab: 67 kcal/281 kJ

Az aszalt szilvát apróra vágjuk és beáztatjuk a konyakba. Egy éjszakát állni hagyjuk.

Másnap a sütőt bemelegítjük 180 fokra (légkeveréses sütőnél 160 fok). A vajat habosra keverjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd a sütőporral, a fahéjjal és a csipetnyi sóval elkevert lisztet. Végül a dió és az aszalt szilva következik.

Zsírpapírral kibélelünk két tepsit és két kiskanál segítségével diónyi gombócokat készítünk. (Nedves kézzel kicsit "szétlapogathatjuk" őket) 15 percig sütjük.

Még melegen szórjuk meg porcukorral.

Advent 1. Csokoládés-lime-os kókuszcsók

Ha advent, akkor sütemény. Aprósütemény. Szeretem a non plus ultrát, a nálunk csak "krancedlinek" nevezett koszorúcskát, ami nem más, mint a klasszikus, ribizlilekvárral töltött linzerkarika vagy a mézeskalácsot. A legjobb adventi süteményeket viszont Aachenben ettem: marcipános kiflit, dominosteinét, elisenlebkuchent. Persze,előjött a szokott problémám: mint mindent,ami ízlett,ezt is azonnal reprodukálni akartam otthon. Tavaly karácsony előtt szert tettem egy aprósüteményes német szakácskönyvre francia fordításban (Délicieux petits biscuits), úgyhogy gyorsan neki is láttam a sütésnek. Elővigyázatosságból elrejtettem az elkészült "próbadarabokat" két fémdobozba-olyan sikeresen, hogy húsvétkor kerültek elő.... Nagyon finomak voltak, tehát nyugodtan neki lehet állni már most is-semmi bajuk nem lesz. Legfeljebb elfogynak...

Ezen héten három új receptet próbáltam ki és szavazásra bocsátottam a kérdést: melyik legyen karácsonykor? A három gyerek három különböző süteményre szavazott, úgyhogy mindegyik.....

A három jelölt: konyakos-aszaltszilvás-diós korong, lime-os-csokoládés kókuszcsók és diós-marcipános friandise. Nekem is a kókuszcsók ízlett legjobban, úgyhogy elsőként következzen ez a recept. L-es nagyságú tojással dolgoztam, úgyhogy kisebb tojásoknál inkább 5 fehérjével számoljunk. Az eredeti recept a lime helyett csipetnyi fahéjjal ízesít, de szerintem így sokkal finomabb,nem túl édes.

Hozzávalók ( 60 db-hoz)

4 tojásfehérje

200g porcukor

1 zacskó vaníliáscukor

1 csipet só

1 lime reszelt héja és leve

250g kókuszreszelék

100 gramm keserűcsokoládé

1 darab: 49 kcal/205 kJ

A sütőt bemelegítjük 140 fokra (légkeverésest 120 fokra). A tojásfehérjéket gyenge habbá verjük egy csipet sóval, majd fokozatosan, kicsi adagokban hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a porcukrot, a lime kifacsart levét és lereszelt héját. Végül, amikor már kemény a hab, óvatosan belekeverjük a kókuszreszeléket. Sütőpapírral kibélelünk két tepsit és két kiskanál segítségével apró gömböket formálunk. (sütés közben megnőnek!) 30 percig szárítjuk őket. Rácson hagyjuk kihűlni.

A csokoládét darabokra törjük és egy fémtálban,vízfürdő felett felolvasztjuk. Megmártjuk benne a habcsókokat. Rácsra vagy zsírpapírra helyezzük és megvárjuk,amíg megszilárdul a csokoládé. Fémdobozban sokáig eláll (na).

In memoriam Szürke- Szomorú gasztrotúra a Móriczon

A Zöld 11 éve került hozzám. 10 éve volt már jogosítványom, de autóm soha, a Zöld volt az első. Hónapokig remegő lábbal és csuromvizes háttal szálltam ki belőle, de aztán valahogy összenőttünk. Nagy bajunk (lekopogom) sosem történt, kizárólag kukákat és konténereket ütöttem el vele. A Zöldnek nincs szervokormánya, klímája, légzsákot sem szereltek bele. Fapados, mégis a világ legjobb autója, mert az enyém.

Amikor kiderült, hogy Brüsszelbe költözünk, megszületett a döntés: családi autóra lesz szükségünk. A Zöld pedig itthon marad, mert nem 1400 km-es távolságokra méretezték és ötünknek meg a csomagoknak nem elég benne a hely. Az elmúlt évek nagy részét a Zöld így a garázsban töltötte, de igen jó szolgálatot tett, amikor repülővel jöttünk haza.

Az első Szürke francia volt és meghazudtolva az ilyen nemzetiségű autókkal szembeni fenntartásokat 100000km-ig nagyot nem hibázott. Igaz, 3 hónaposan már egy brutális támadással kellett szembenéznie: egy őrzött mélygarázsban, 10 másik honfitársával együtt kitépték a kormányát. Valakinek komoly ellenérzése lehetett a francia gyártmányú kocsikkal szemben, a kiérkező rendőrök magyarázatát, miszerint a "lengyelek voltak" a lengyel-magyar barátság nevében határozottan visszautasítom. Az egy hónapi javítást követően az elektronikája kicsit szeszélyesnek mutatkozott, időnként önálló életre keltek a tükrei, de aztán ezen is úrrá lett valahogy a márkaszervíz. Két évig gond nélkül gurult, majd egy jobbkézszabályt figyelmen kívül hagyó albán Fiat beszakította az ajtaját. Különösebben nem villanyozott fel bennünket, hogy a sofőr hibátlanul felsorolta az Aranycsapat névsorát....

Aztán még sokat mentünk együtt. Emlékezetes kirándulást tettünk többek között a Mont Ventoux-ra, a kerékpárosok Mekkájába. Igaz, síri csendben, mert az út felénél kiírta, hogy egy csepp benzinünk sincs. Kút meg nincs a hegyen sehol. Felértünk valahogy, aztán csak gurultunk, gurultunk....

Aztán túllépve a 100000km-et jött a fékcsere, a kuplungcsere és a szomorú döntés: cserélni kell. Annyira megszerettük a Szürkét, hogy az új is ugyanilyen típusú lett, újabb modell, de szürke. Így lett Szürkéből a Régi, és helyette jött az Új. Az Új Szürke. Régit pedig le kellett adni és a hírek szerint némi javítás után Egyiptomban rója az utakat. Megsirattuk és először haragudtunk az Újra. Aztán megszoktuk, megszerettük és hamarosan lekopott róla az Új név. Szürke lett ő is.

Júliusban még hazavitt bennünket Budapestre 2 hónapra való óriási mennyiségű cuccunkkal együtt, furikázott még pár 100 km-et Magyarországon.

Aztán múlt csütörtökön reggel, a visszaindulásunk előtt egy nappal hiába kerestük Szürkét a házunk előtt, ahová előző este leparkoltuk. Hűlt helye volt. A rendőrök később néhány darabját megtalálták egy távoli kukánál. Szeretném azt hinni, hogyha már nem is velünk, de valahol vidáman gurul a Szürke. De sajnos, valószínűbb, hogy órákon belül darabokra szedték, amit még most is nehezen tudok elhinni.

Nagy nehezen tértünk magunkhoz. Meleg volt este, aludni egyébként sem tudtunk volna, így elsétáltunk a Móricz Zsigmond körtér felé. Nagy bánatomban a Bartók Béla úti Dr. Gelatoban megettem 2 gombóc fagyit: bazsalikomos zöldcitromot és ribizlit, érdemes megkóstolni. A férjem pedig megivott két nagyfröccsöt a Húspatikában. A minőség és az ár nem volt arányban, ettől eltekintve érdemes ellátogatni ide. Kisebb sokként ért, amikor a könyvesbolt előtt, ahol a gyerekek kötelező olvasmányait akartam megvenni, két hatalmas kitömött mangalica állt. Aztán megvilágosodtam, hogy itt már mangalicakolbász van Az aranyvirágcserép helyett. Ha már így esett, be is mentem persze és rengeteg érdekes dolgot: gombát, mézet, hentesárut láttam. A legjobban a töpörtyűs csokoládé izgatta a fantáziámat,de annyira borzasztónak találtam a kombináció puszta lehetőségét, hogy nem vettem meg. Így hazaballagtunk üres kézzel, ahol ismét szembesültünk a Szürke hiányával.

Biztosításunk van, csak a visszautazást nem fedezte. Sokféle ötlet felmerült: repülő, kölcsönautó. De aztán kiderült, hogy mindegyiknek van valami hátulütője. Rájöttem, hogy megoldás ott áll a szemünk előtt: a Zöld. Igaz, hogy a nagyobbik fiam és a lányom egy másik autóval jött haza. Igaz, hogy kivételesen megálltunk útközben a barátainknál Nürnberg mellett egy éjszakára. Az is igaz, hogy emelkedőn csak 80-al tudtunk menni. De a kis Suzuki hazahozott bennünket. Mit mondana erre a Kövér Ellenőr a Thomas, a gőzmozdony-ból? "Nagyon hasznos kisautó voltál"......