Spenótos-mascarponés-parmezános tagliatelle

30 éves koromban repültem életemben először. Előtte olyan óvintézkedéseket tettem, mint Olive az Édentől keletre-ben, úgyhogy a beszállás után nyugodtan dőltem hátra: nem a káosz marad utánam. Nem is volt semmi baj, amíg viharzónába nem kerültünk és nem kezdett el úgy rázkódni a gép,hogy többen a zacskó után nyúltak. Végigrettegtem az utat és a félelmem kizárólag az étkezés ideje alatt hagyott alább. A spenótos tészta ugyanis határozottan jó volt. Annyira jó, hogy amikor végre földet értem, úgy döntöttem, hogy megmenekülésemet megünneplendő én is főzni fogok ilyet.

Jóval később került rá sor, mert a talált receptek nem voltak olyan jók, mint fent az égben

De Jamie vacsoráiban rátaláltam az igazira,azóta gyakran kerül nálunk asztalra.Készítettem már fagyasztott spenótból is. Leveles és durvára vágott változatot keressünki, a püré és a krém nem jó ehhez a recepthez!). Az eredeti -azt hiszem, Németország felett felszolgált tésztának-pirított kenyérmorzsa is került a tetejére, ami még külön dob rajta.

Hozzávalók

50 dkg tagliatelle (széles metélt tészta)

2 kávéskanálnyi vaj

2 evőkanál olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

1/2 szerecsendió frissen reszelve ( 1 kávéskanálnyi őrölt)

40 dkg friss spenót

só és frissen őrölt bors

1,2 dl tejszín ( én 2 dl tettem bele, hogy ne legyen maradék...)

150 gramm mascarpone

2 marék frissen reszelt parmezán

Felteszünk egy nagy fazék sós vizet a tésztának. Attó függően, hogy friss vagy szárított tésztát használunk, eltér a főzési idő. ( a csomagoláson található időtartamot szoktam figyelembe venni, de kóstolok is, al dente-re főzöm, azaz harapnivalóra)

A spenótot jól megmossuk, apróra vágjuk. Felaprítjuk a fokhagymát is. Egy serpenyőbe 1 teáskanál olívaolajat öntünk, hozzáadjuk a vajat, felolvasztjuk és beletesszük a fokhagymát és a szerecsendiót. Ezután rádobjuk a spenótot ( 2-3 részletben szoktam, megvárom, amíg az első adag megfonnyad, utána jöhet a következő). Addig várunk, amíg a leve elfő, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a tejszínt és a mascarpone-t.

A tészta levéből egy merőkanálnyit félreteszünk. A többit leszűrjük, majd a forró tésztát a spenóthoz keverjük. Ha szükséges, a főzővízzel hígítjuk a szószt, simára keverjük és reszelt parmezánnal megszórjuk.

Vietnámi húsgombócleves - 30 percben

Lassan távol-keleti konyhává alakulunk. Ma egy vietnami levest főztem, ami kicsit hasonlít a pho-hoz, de fél óra alatt elkészül. Nálunk elég nehéz sertéscsonthoz jutni, (ittlakóknak üzenem, hogy a Chaussée de Waterloo 719. alatti GB Bascule-ben mindig lehet orjacsontot kapni, ha olthatatlan vágy éled bennük egy kis orjaleves után), úgyhogy sokszor veszek csontos karajt vagy tarját, és a csontokat lefagyasztva félreteszem leveshez. Ananászt a piacon mindig lehet kapni és általában érett is, de a leves anélkül is finom és távol-keleti jellege sem változik.

Kínai tésztát itt a szupermarketben is árulnak, otthon kínai hetek alatt a Lidl-ben vettem. A mentát tavaly ültettem a kertbe, burjánzik mindenhol, úgyhogy csak szüretelni kell és készülhet a tea vagy a mojito:)

Az eredeti receptben az újhagymát teljes egészében a lébe főzik, de szerintem finomabb nyersen a levesbe szórva.

A Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyv receptje

Hozzávalók:

25 dkg sertéscsont

5 cm vékonyra szelt friss gyömbér

1 teáskanál só

1 teáskanál bors

1 liter víz

6 felaprított újhagyma

30 dkg búzalisztből készült tojásos kínai tészta

25 dkg darált sertéshús

2 evőkanál halszósz

15 dkg kis darabokra vágott ananász

10 dkg szójacsíra

2 evőkanál csíkokra vágott menta

Egy lábosba tesszük a megmosott sertéscsontot, felöntjük 1 liter vízzel. Hozzáadjuk a gyömbért, az újhagymák felaprított zöldjét, sózzuk, borsozzuk. Felforraljuk, lehabozzuk és takaréklángon 25 percig főzzük.

Egy másik lábosban vizet forralunk és megfőzzük a tésztát. leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük.

Az ananászt megtisztítjuk és kis darabokra vágjuk.

A darált húst egy nagy késsel még apróbbra vagdaljuk, úgy, hogy a hús nagyon puha és szivacsszerű legyen. Nedves kézzel pinponglabdányi gombócokat gyúrunk belőle.

A levest átszűrjük, csak a lére van szükségünk, a csontot és a zöldségeket kidobjuk. A levet felforraljuk, beledobjuk a gombócokat és 4 percig főzzük. Beletesszük az ananászt és halszósszal ízesítjük.

A tányérokba egy evőkanál tésztát teszünk, rámerjük a forró levest-ananászt és húsgombócot igazságosan elosztva!. Megszórjuk szójacsírával, felkarikázott újhagymával és mentával, esetleg apróra vágott chilipaprikával.

Ötfűszeres, szecsuáni borsos marhahús-10 percben

Hála Viának, végre van időm a blogra is. Véletlenül kattintottam a blogjára és rátaláltam a Flylady programra, amit próbálok követni, egyelőre teljes sikerrel. Mindenkinek ajánlom, akinek gondot okoz a háztartásszervezés-nekem bizony okoz(ott).

Vekerdy Tamás szerint kétféle nő van: az egyik főzni szeret, a másik takarítani. Én az első kategóriába tartozom, de szeretem a rendet is. Csak... Tartani nem tudom. Helyesebben nem tudtam. Nálam a nagytakarítás eddig úgy nézett ki, hogy egyszerre nyolc frontot nyitottam meg a lakás különböző pontjain és végül halálosan kifáradva mind a nyolcat félbehagytam. Jó, mondjuk hármat teljesen be is fejeztem és ott tényleg patikarend is volt. De összességében úgy nézett ki minden, mintha bomba robbant volna nálunk. Amióta viszont - hála ennek a módszernek- szervezetten dolgozom, azóta rend van akkor is, ha éppen nagytakarítok.

Úgyhogy most "jutalmul" főzök. A GoodFood One-pot dishes című külön számában találtam egy receptet, ami 10 perc előkészítés után (igaz, közben legalább 2 órát várni kell) 5 perc alatt készen van. Az eredeti recept egy-egy marék mangetout-t (az a zöldborsó, amit héjastól sütünk meg) és bébikukoricát ír, de ezek nem voltak itthon. Úgyhogy az erős-savanyú levesből kimaradt szójacsírával és paprikával helyettesítettem őket. A többi speciális fűszert és szószt otthon a Nagyvásárcsarnokban található Ázsia boltban lehet venni, de én a Lidl-ben is szoktam vásárolni ilyeneket, ha kínai hetek vannak. Brüsszelben a Bourse (Tőzsde) mellett van két nagy kínai élelmiszerbolt, ahol olcsón lehet a legegzotikusabb hozzávalókhoz jutni. Ott tettem szert többek között a Shao Hsi borra, de vízigesztenyétől kezdve a soba tésztáig minden van, amiről eddig csak olvastam....

Hozzávalók (2 személyre)

30 dkg marhahús csíkokra vágva

2 evőkanál olaj

egy közepes piros chilipaprika karikákra szeletelve

1/2 fej hagyma (közepes méretű)

250 gramm brokkoli

2 vékony szál sárgarépa

150 gramm szójacsíra

1 fél piros kaliforniai paprika

1 evőkanál kukoricakeményítő 2 evőkanál hideg vízben feloldva

300 ml húsleves

1 evőkanál világos szójaszósz

1 újhagyma karikákra vágva

A páchoz

1 evőkanál shaosing bor vagy száraz sherry

2 teáskanál őrölt szecsuáni bors

1 evőkanál sötét szójaszósz

fél teáskanál ötfűszerkeverék

3 gerezd fokhagyma apróra vágva

A pác hozzávalóit összekeverjük és beleforgatjuk a hússzeleteket. Legalább 2 órát állnia kell, de akár egy egész éjszakán át pácolódhat.

A sárgarépát vékony karikákra vágjuk, a brokkolit kicsi rózsákra szedjük. A vöröshagymát apróra vágjuk. A kukoricakeményítőt feloldjuk a hidegvízben.

Ha a hús eleget állt, akkor nekiállhatunk az 5 perces sütésnek. Először a húslevest melegítjük fel.

Wokban felforrósítjuk az olajat, majd beleöntjük a pácolt húst. 2 percig sütjük, közben kevergetjük. Ezután hozzáadjuk a hagymát és a chilit, 1 percig pirítjuk, majd a többi zöldség következik ismét 1 perces sütéssel. (én 3 percig sütöttem) Hozzáadjuk a levest és a szójaszószt. Jól elkeverjük, beleöntjük a feloldott keményítőt. Ismét megkeverjük, kicsit melegítjük, de nem forralju. Végül meghintjük karikára vágott újhagymával. Basmati rizzsel tálaljuk.

Rugelach-csiga

Egy clos-ban lakunk. 15 hasonló külsejű téglaház veszi körbe a kicsi teret, ahová egyetlen keskeny , rövid út vezet be, a kukások nem kis bosszúságára. Magyarul talán "köz"-nek fordítanám.

A Clos lakói minden évben összegyűlnek egy közös nagy piknikre és ez a nap mindig Brüsszel autómentes napjára esik.

A Clos igazi multikulturális olvasztótégely. Ennek megfelelően az étel és az ital felhozatal is nemzetközire sikerült. A kongói hölgy banánt sütött, a velünk szemben lakó osztrákok tavaly kuglóffal, idén pedig egy autentikus Sacher tortával rukkoltak elő. Az angol szomszéd cake-et, a holland házaspár almatortát hozott, a belgák goffrit és brownie-t tettek az asztalra grenadine és mentaszörppel. A rendkívül rokonszenves török szomszéd viszont formabontóan hatalmas tál szusit készített.

A tavalyi sikeren felbuzdulva ezúttal 1kg lisztből sütöttem túrós pogácsát és hogy valami újdonság is legyen, rugelach és kakaós-kókuszos csigákat. Barack- és szilvapálinkát vittünk a pogácsához, a csigákhoz pedig tokaji aszút. Minden elfogyott az utolsó morzsáig és azóta Madame Boulanger-nak, azaz Pékasszonyságnak hívnak....

Sajnos, a fényképek kicsit homályosak lettek, úgyhogy ma újra megcsináltam őket. A kakaós-kókuszos kalács tésztájával dolgoztam, ez egy nagyon könnyen elkészíthető kelttészta.

Hozzávalók (15 db rugelach és 15 db kakaós-kókuszos csigához)

A tésztához

50 dkg liszt

8 dkg vaj vagy margarin

1, 5 dl tej ( ha nem állna össze, akkor kicsivel több-ez a liszttől függ)

2, 5 dkg friss vagy 1 zacskó szárított élesztő

3 evőkanál kristálycukor

1 tojás

1 nagy csipet só

A vajat felolvasztottam és összekevertem a langyos tejjel. A lisztet összekeverjük az élesztővel, hozzáadunk minden hozzávalót, a tejet és a vajat célszerű kisebb adagokban belekeverni. ( A liszt minőségétől függően módosítani kell a tej mennyiségét. Ezért fontos a fokozatos adagolás. Ha ragad a tészta, adjunk hozzá lisztet nyugodtan.) Magától összeáll egy nagy sima gombóccá, nem kell túl sokat dagasztani. Liszttel megszórjuk, 1 órát kelesztjük meleg helyen.

Közben elkészítjük a töltelékeket.

Hozzávalók

A rugelach töltelékhez

5 dkg durvára vágott dió

3 evőkanál barna cukor

1 kávéskanál fahéj

5 dkg mazsola (durvára vágva)

4 dkg vaj

3 evőkanál baracklekvár

A kakaós-kókuszos töltelékhez

4 dkg vaj

3 evőkanál kristálycukor

1 teáskanál kakaó

1 teáskanál kókuszreszelék

A sütőt 200 fokra melegítjük. (légkeveréses 180 fok) A tésztát átgyúrjuk, majd két egyenlő részre osztjuk. Az egyiket téglalap alakúra nyújtjuk, megkenjük a kakaós-kókuszos töltelékkel. Bejgliszerűen feltekerjük és 16 szeletre vágjuk. A tetejüket megkenjük tojással és egy kis jégcukorral is megszórhatjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsiben még 20 percig kelesztjük, azután kb. 10 perc alatt megsütjük őket.

A rugelach csigához a tésztát szintén téglalap alakúra nyújtjuk. Megkenjük baracklekvárral, megszórjuk durvára vágott dióval és az ugyancsak durvára vágott mazsolával. A puha vajat összekeverjük a cukorral és a fahéjjal és kis darabokat szórunk egyenletesen a dió és a mazsola tetejére. Feltekerjük, 16 db-ra vágjuk és hasonlóan járunk el vele, mint a kakós-kókuszos csigákkal.

Az első termés, avagy Gomba-capuccino sajt chips-szel

Nyár végén visszakészülődtünk Brüsszelbe, 2 felnőtt és 3 gyerek 2 havi cucca, könyvek, baracklekvár, bodzaszörp... Aki próbálta, tudja, hogy kisebbfajta rémálommal felér. Idén egy nagy dobozban egy csiperkegombatelep is velünk utazott. Lehet persze itt is gombát venni, de ha már konyhakertet nem tudunk csinálni, legalább legyen valami háztáji. Az első szüretet most tartottuk, egyelőre csak a telep egyik része indult be, úgyhogy fél kg sikerült szednünk.

A Gare de Midi-s piacon ilyenkor sokféle erdei gombát kínálnak, úgyhogy egy marék rókagombais a levesbe került. A receptet a Le Soir szombati Victoria mellékletében találtam (ez egy képes magazin, ami régebben a Victor névre hallgatott, pár éve keresztelték át az emancipáció nevében) Lola receptjei néha nagyon bizarrak, most például kizárólag a pattogatott kukoricával foglalkozik. A pattogatott kukoricába panírozott tőkehal még csak-csak elmegy, de a pattogatott kukorica fagylaltot ( erdei gyümölcs öntettel) még elképzelni sem tudom.

A gombaleves viszont nagyon finom volt.

Hozzávalók (4 személyre)

500 gramm gomba (csiperke, rókagomba, shiitake stb.)

5 dl húsleves

2,5 dl tej

3,5 dl tejszín

1 ágacska kakukkfű

8 dkg vaj

egy gerezd fokhagyma

1 salottahagyma vagy egy kis vöröshagyma

3-4 újhagyma

4 szelet pirítanivaló kenyér

egy gerezd fokhagyma a bedörzsöléshez

5-10 deka friss parmezán

A parmezánchipshez 180 fokra melegítjük a sütőt. Egy sütőpapírra (olyan méretű legyen, mint a tepsink, amiben sütni akarjuk) 3 -4 cm átmérőjű köröket rajzolunk. A nagyobb lyukú sajtreszelőn lereszeljük a parmezánt és a körökre halmozzuk ( nem kell nagyon sok, fedje be). Megszórjuk néhány levél kakukkfűvel , majd sütőben 5-6 percig sütjük. Figyelni kell, mert hamar megégnek.

Ezután elkészítjük a levest.A gombát alaposan megmossuk és szeletekre vágjuk. Egy keveset félreteszünk a pirított gombához. Egy lábosban felforrósítjuk a vaj felét, üvegesre pároljuk rajta a felaprított salottahgymát és a fokhagymát, majd rádobjuk a gombát. Megvárjuk, amíg a gomba levet ereszt, ezután hozzáadjuk a húslevest és a tejet. Beledobjuk a kakukkfüvet és 20 percig főzzük takaréklángon. Ezután kihűtjük, turmixoljuk. Végül belekeverünk 2,5 dl tejszínt és még egyszer felforraljuk.

A kenyereket megpirítjuk és bedörzsöljük fokhagymával. A maradék vajon megsütjük a félretett gombát és az újhagymát.

Tálalás előtt a levesből kiveszünk 1 dl-t, hozzáadunk 1 dl tejszínt és turmixgépben jól felhabosítjuk. A gombakrémleves tetejére öntjük, a habot pedig megszórjuk a sült gomba-hagyma keverékkel. Fokhagymás pirított kenyérrel tálaljuk.

Párizs megér egy.... pho-t

Májusban Párizsban töltöttünk 3 napot, azóta várat magára ez a poszt, ami most mégiscsak felkerül ide. "Közérdekű " információkkal:)

Miután szép volt az idő, bérelt biciklivel, a Vélib'-bel barangoltunk egész nap, ami nagyon praktikusnak bizonyult. Szinte 2 utcánként (300m-enként) állnak a parkolókban a 3 sebességes biciklik, hogy minél hamarabb felpattanhasson rájuk bárki, akinek sürgős dolga van vagy csak városnézésre karikázna vagy éppen lekéste az utolsó éjszakai buszt. Összesen 1226 kölcsönző állomás van, többsége a centrumban. Elhajtunk az Eiffel-toronytól a Notre Dame-ig, közben nézelődhetünk, bárhol megállhatunk, a végén pedig letesszük a járművet egy parkolóba és gyalogolunk tovább. Ha meg újra biciklizhetnékünk támad, csak megkeressük a következő parkolót.

A nap végén 5 eurónkba került az egész akció és olyan helyeket láttunk közben, ahova ha metróval megyünk, sose jutottunk volna el. Az első 30 perc ingyenes, utána folyamatosan emelkedik a díj- így elsősorban rövid távokra éri meg, vagyis két program közötti közlekedésre tökéletesen alkalmas. Az idő számlálása kizárólag arra az időszakra vonatkozik, amikor használjuk a biciklit, tehát a kivételtől a beparkolásig számított időre és csak az újabb kölcsönzésnél kezd el újra ketyegni az óra. Egy napra 1 euro a Vélib' rendszerébe való bekerülés díja (az éves díj 29 euro), ezt az első kerékpár kölcsönzésekor vonják le. Szükségünk van még egy bankkártyára, amiről le tudják vonni a 150 euro-s kauciót, amit ha végleg visszaadjuk a biciklit, visszautalnak a számlánkra. Ugyancsak nap végén vonják le az egész napi használat díját.

A kerékpárok különben nagyon kényelmesek, elől van egy kis kosaruk is, ahova beletehetjük a holminkat. Lakattal is ellátták őket, de szerintem egyszerűbb inkább beadni a parkolóba és később újat kivenni. Néha mi is megzavarodtunk, és kerestük a bicikliket, amikor leesett, hogy ezzel most nem kell foglalkoznunk.

Végül a slusszpoén. Mit gondoltok, hol szerelték össze ezt a közel 17000 biciklit? Nálunk,Tószegen...

Megnéztünk néhány időszaki kiállítást, sétálgattunk a Szajna-parton, vacsora céljából pedig a kínai negyedet szemeltük ki.

Végigsétáltunk az Avenue Choisy-n és a 129. szám előtt hosszabb sorra lettünk figyelmesek. Pho 14.-vietnami étterem-hirdette a tábla piros-sárga betűkkel, mint később megtudtuk, a két szín a szerencsére és a gazdagságra utal Vietnamban. A sorbanállók nagy része láthatóan az ázsiai országból érkezett, sokan családdal jöttek, ami egyértelműen jó jelnek tűnt. Be is álltunk a várakozók közé és ahhoz képest, hogy legalább húszan ácsorogtak előttünk, 5 perc múlva kaptunk egy asztalt. Helyesebben helyet szorítottak nekünk az utcai közös asztalnál, ahol mindenki mély tálakból kanalazta a phot, a végén pedig a tányért felemelve jóízűen kihörpölte a levét.

Első pillantásra kicsit bizarrnak tűnt az egész, de nagyon vidám volt a hangulat. Beszélgettünk a szomszédainkkal, a pincérrel, aki mindent elmondott, amit a pho-ról tudni lehet.

A pho egész egyszerűen levest jelent. Egy egzotikus ízesítésű húslevest, amelyet csontokból, marha vagy csirkehúsból főznek. Tálalásnál többféle húsbetét közül választhatunk: a "complet" főtt és hajszálvékonyra szeletelt nyers marhahúst, pacalcsíkokat takar. Lehet csak nyers hússal vagy csak főtt hússal, simán főtt csirkével rendelni. Kérhetünk hozzá külön húsgombócokat. Főtt rizs-metélttészta mindegyik adaghoz jár, ez is benne van a levesben.A levessel egyidőben hoznak egy nagy tálat ecetes vöröshagymával, citrommal,szójacsírával, chilipaprikával, korianderlevéllel és thai-bazsalikommal, ezzel ki-ki ízesítheti a saját adagját. Tehetünk bele hoisin-mártást is.

Előételnek vietnami tavaszi tekercset rendeltünk salátalevelekbe tekerve, mentával ízesítve. Sok volt és annyira finom, hogy itthon is elkészítettem-Chili és Vanília könyvében megtalálható az autentikus recept.

Ezután következett a pho. A pacalos-mindenes változatot kértem, óriási adagot hoztak.

Gyakran készítek pho-t otthon, de ezt a szintet soha nem fogom elérni, pedig a receptem nagyon hasonló. (Annyira jó volt, hogy másnap is vissza mentünk). A lé a sokféle csontnak és húsnak köszönhetően nagyon ízes, bár gyanítom, hogy egy kis nátrium-glutamát itt is besegíthetett.

Desszertnek azért még megkóstoltam egy tápiókagyöngyös, banános desszertet, pirított szezámmaggal a tetején, ez is megegyezik Chili receptjével (kipróbáltam, nekem nagyon ízlett, család nem szerette).

A pho-k a párizsi árakat figyelembe véve nagyon olcsók, 6,5 euro volt egy nagy adag, hasonló a tavaszi tekercsé is, a desszertek pedig 3,5 euro körül vannak.

Ha intim hangulatra vágyunk, kerüljük el. De ha egy fárasztó nap után nagyon megéheztünk és és ennénk valami jót, olcsón, akkor irány a kínai negyed.

M'semmen- Marokkói palacsinta a Gare de Midi-i piacról

Régen nem írtam már. Pedig főztem rendületlenül, csak a fényképezés maradt el, vagy nem volt időm feltenni a fényképet. Vagy mire ihletem támadt, egy új ételnek álltam neki... Vagy.

De leginkább azért, mert egy másik bloggal foglalkozom gondolatban. Szeretném megörökíteni valahogy ezt a brüsszeli 5 évet, mesélni Belgiumról, azoknak, akik már jártak itt, akik itt élnek és akik majd csak ezután érkeznek meg. Nem a Grand Place-ról vagy az Atomium-ról szólna, hanem a hétköznapokról-érdekességekről, arról, hogy milyen itt az iskola, mit esznek, hogyan szórakoznak,vagy csak egyszerűen hogyan élik meg a mindennapokat az emberek. Folyt. köv!

Most azonban egy új kedvenc következik. Vasárnap reggeli állandó programom a Gare de Midi melletti piac meglátogatása, erről Chili és Vanília írt bővebben, de készül már egy saját poszt is.

Néhány hete m'semmen-nel, marokkói palacsintával kezdem a piacozást, amelyhez édes mentatea is dukál. A piac egyik legszebb standján árulják, ahol a rengeteg féle olajbogyó, pácolt citrom és sok egyéb ízelítő mellett süteményeket is árulnak. Ezenkívül pastillát hússal vagy zöldséggel töltve, de a fő attrakció a m'semmen. Három féle töltelék közül választhatunk -friss sajtos-mézest (fromage-miel), olívabogyós-sajtos-mézest (olive-fromage-miel) vagy zöldségest (légumes, de a sajt és a méz itt sem maradhat el). Utóbbiba mi válogathatjuk össze a zöldségeket: pácolt articsókát, piros paprikát, szőlőleveles töltikét vagy csípős olajbogyót.

A tésztát a család nőtagjai nyújtják vékonyra, majd olajozott vaslapon megsütik és két fiatal fiú tölti boszorkányos gyorsasággal. Tésztát készen is lehet venni az egyik hátsó standon, de frissen sütve az igazi. Itthon is gyakran elkészítem, sajtot és csípős olajbogyót pedig ugyanolyat veszünk hozzá, amivel az árusok dolgoznak.

A sajt leginkább a krémtúróra vagy friss sajtra emlékeztet, de krémes kecskesajttal is finom lehet.

Több tésztareceptet is áttanulmányoztam, megoszlanak a vélemények az élesztő használatáról, én nem tettem bele. A vizet apránként adagoljuk, mert a szükséges mennyiség függ a liszt sikér tartalmától is. Az arabok nagyon aprószemű darával dolgoznak, én csak lisztet használtam. Fontos a vaj és az olaj használata-így tudjuk vékonyra nyújtani és nem szárad ki. Vaslap hiányában palacsintasütővel dolgoztam, ez egy kicsit megnehezíti a sütést.

Hozzávalók

A m'semmenhez

50 dkg liszt

2,5 dl langyos víz

100 g vaj

fél zacskó szárított élesztő ( ez opcionális)

nagy csipet só

földimogyoró olaj a serpenyő kiolajozásához

A lisztből, a vízből és a sóból (élesztőből) rugalmas tésztát készítünk. 50 grammos golyókat gyúrúnk belőle és alaposan beolajozzuk őket. Legalább 15 percig pihentetjük. Ezután olajos kézzel nagyon vékonyra nyújtjuk a tésztát és a forró kivajazott palacsintasütőben mindkét oldalát megsütjük. A piacon nem hajtogatják, de az a authentikus marokkói receptek szerint miután nagyon vékonyra kinyújtottuk, megvajazzuk és négybe hajtjuk.

Ezután sütjük ki.

A palacsintát nem túl vastagon megkenjük sajttal, megszórjuk olívabogyóval és rácsorgatunk egy kis mézet. A piacon két oldalról a töltelékre hajtják a tésztát, de fel is csavarhatjuk.