Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer régen, nagyon régen egy építőtábor Martonvásáron.Kukoricacímerezés céljából szállítottak bennünket oda több budapesti gimnáziumból két hétre, olcsó és lelkes munkaerőként. Hajnali 6-kor keltünk a Jó reggelt, itt a tej című dalra, majd némi reggeli után kiszállítottak a kukorica földre. A helyszínen aztán kiderült, hogy a kukorica még nem hányta ki a címerét, úgyhogy a két hét alatt talán háromszor került sor erre az akcióra, akkor is csak fattyazás céljából. Röpke másfél óra alatt kész is voltunk a művelettel, utána az árnyékban üldögéltünk vagy az M7-es forgalmát tanulmányoztuk.
Délben már be is hoztak bennünket a táborba és nagyjából azt csináltunk, amit akartunk. El lehetett menni a Velencei-tóra fürdeni, emellett esténként olyan zenekarok adtak koncertet, mint az akkor épp csúcsra törő Első emelet. Elsőként hallhattunk egy pár részletet a HBB legendás Vadászat című albumáról, művészfilmeket vetítettek-olyan volt, mint egy gondtalan nyaralás. Aztán a második héten beütött a krach szalmonella formájában. Szabályos karantént hirdettek meg,-lélek a táborból se be, se ki. A "vérpettyes tányérokra" konzervek kerültek és a koszt minősége számottevően romlott. Mondhatnám, alig kaptunk élelmet. Bátor apám időnként áttörte a barikádot -miután ő is hasonló területen dolgozott, beengedték- és hozott egy kis párizsit meg gyümölcsöt. De a második hét végére kiéheztünk rendesen.
Úgyhogy otthon együltő helyemben megettem 20 barackos gombócot, azóta is ez a rekordom.
Ma is ez volt ebédre és a retro hangulat jegyében "vérpettyes" tányéron tálaltuk, amit nagyon régen egy felszámolt építőtábor hagyatékából vettünk..
Hozzávalók (78 gombóchoz):
1kg lisztes burgonya
65 dkg liszt (ez a burgonya minőségétől függően több vagy kevesebb is lehet)
1 tojás
1 diónyi zsír vagy vaj (ez nem kötelező)
só
39 db apró sárgabarack (ez 75 dkg volt) elfelezve
39 db kockacukor ( nekünk nagy méretű volt feleztük, de kicsiből 78 db kell)
5 evőkanál olaj
25 deka zsemlemorzsa
A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk és krumplinyomón áttörjük (vagy a reszelő kislyukú részén lereszeljük). Összegyúrjuk 50 deka liszttel, 1 tojással,a diónyi zsiradékkal, és egy teáskanál sóval. A krumpli minőségétől függően megy bele a többi liszt, az a lényeg, hogy ne ragadjon a tészta, de viszonylag puha legyen. Kb. 2 cm vastagra kinyújtjuk a tésztát, 2 cm széles rudakat vágunk belőle. Majd a rudakból akkora darab tésztákat vágunk, amibe kilapítva bele tudunk csomagolni egy fél sárgabarackot és egy fél kockacukrot. (a cukor a mag helyére kerül...) Becsomagolás után gombócot gömbölyítünk belőle.
Egy nagy fazékban sós vizet forralunk és adagonként kifőzzük a gombócokat. Akkor jó, amikor feljön a víz színére.
Közben egy lábosban az olajon aranysárgára pirítjuk a zsemlemorzsát. Elosztjuk arányosan a kifőzött gombócok mennyiségének megfelelően. Az egy adag gombócra való morzsa mennyiséget kettéosztjuk, egyik fele a lábosba kerül, erre a kifőtt gombóc, majd a morzsa másik fele. Ezután óvatosan, fedő alatt összerázzuk a gombócokat és a morzsát.
Bejegyzések
3 megjegyzés:
Hányan ettétek a 78 gombócot, ez iszonyúan sok????
Imádom én is, na de ennyit elkészíteni is egy téboly, pláne ha kánikula van:-))))
Mindig az a bajom ezzel az étellel, meg a sárgabaracklekvár főzéssel, hogy kivétel nélkül minden évben akkor kell csinálnom, amikor árnyékban 45 fok van és halálomon vagyok a melegtől:-)))
Az építőtáboros emlékeim hasonlóak voltak, csak én Baja mellett Mátéházán sárgabarackot szedtem /szalmonella helyett hasmenés volt a rengeteg baracktól/ és szőlőt kötöztem, azóta sem tudom mennyi szőlő teremhetett ott, mert annyit értettünk hozzá, mint tyúk az ABC-hez, de azért szép emlékek ezek:-)
5-en ettük, de maradt mára is és a két kamasz tízórai gyanánt elfogyasztotta.
Most szerencsére csak 22 fok volt, így simán bevállaltam a lekvárt is és a gombócot is.
A kedvenc építőtábori emlékem a kiskőrösi, amikor almát szedtünk. Szépen kifényesítettük a láda tetején lévő almákat, hogy örüljenek a vevők, mire a munkavezető éktelenül ordítani kezdett:"leszedtétek a viaszréteget!". Erre aztán beszórtuk földdel, hogy újra jó koszos legyen. Rend a lelke mindennek:)
5-en ettük, de maradt mára is és a két kamasz tízórai gyanánt elfogyasztotta.
Most szerencsére csak 22 fok volt, így simán bevállaltam a lekvárt is és a gombócot is.
A kedvenc építőtábori emlékem a kiskőrösi, amikor almát szedtünk. Szépen kifényesítettük a láda tetején lévő almákat, hogy örüljenek a vevők, mire a munkavezető éktelenül ordítani kezdett:"leszedtétek a viaszréteget!". Erre aztán beszórtuk földdel, hogy újra jó koszos legyen. Rend a lelke mindennek:)
Megjegyzés küldése